Halihoo❤
Kicsit később a szokásosnál, de megjoztam az új részt!☺
Ebben a részben kiderül, hogy mi történt a Horan Babával! ;)
Ha a rész elnyeri a tetszéseteket akkor pipáljatok, írjatok kommentet, iratkozzatok fel, írjatok chaten esetleg lépjetek be a facebook csoportba ☺
Jó olvasást, puszi Zsófi❤
-Nem jó a baba szívritmusa.
-Hogy mi? Ugye ez nem igaz? Doki, kérem mondja, hogy nem így van!
-Shhhh! Egy kicsit várj, kérlek! Kérhetem tőled, hogy állj fel,
menj egy kört itt benn?
-Persze!
Letöröltem a zselét a hasamról, felálltam, és tettem amit a Doki kért.
Utána visszafeküdtem az ágyra, újra olyan kék trutyit nyomott a hasamra, majd
elkezdte húzogatni rajta a készüléket.
-Nos megváltozott a pici
helye, így máris más a helyzet.
-Ugye nincs semmi baj?
-Hát az attól függ... Hány gyerekben is gondolkodtok?
-Nem tudom... Majd alakul.
-Kezdetnek kettő belefér?
-Hogy mi?!
-Barbi, hadd gratuláljak, ikreket vársz!
-Jézus! Nem hiszem el! Két baba? Ikrek?
-Tessék egy zsepi!- felém nyújtotta, én pedig azonnal letöröltem a könnyeimet.
-Annyira boldog vagyok!
-Megértem. Így viszont valószínű, hogy előbb szülsz. Már decemberre
várhatók a kis lurkók!
-Rendben Doki, köszönöm!
Nyomtatott képeket, megbeszéltük a következő időpontot, majd el
is jöttem.
A barátnőm amimt meglátta a kibőgött fejet, felpattant a székből és hozzám sietett.
-Baj van, Barbi?
-Ikrek.
-Mármint két gyerek? Benned?
-Pontosan.
-Aztakurvaélet! Ez fantasztikus!
-Mi van ha így már nem kellünk Niallnek?
-Hogy ne kellenétek? Te is tudod, hogy ez hülyeség, Barbi! Nem lesz
semmi baj!- újra átölelt, majd lassan elindultunk kifele.
-Hogy akarod elmondani Niallnek?- kérdezte, miközben beindította a
kocsit. Nem hagyta, hogy ilyen "sokkos" állapotban vezessek.
-Nem telefonon az biztos.
-Akarod, hogy elrepüljünk hozzájuk?
-Igen. Azt hiszem, az lenne a legjobb. De akkor csak
velük hazajönni egy hét múlva.
-Utána költözés, és amíg még itthon vannak eljegyzési parti?
-Igen.
-Rendben.
Míg hozzánk nem értünk megnéztem, hogy mikor megy a következő
járat Olaszországba, és azonnal foglaltam is két helyet az első
osztályra.
Mióta Liam, Sophia és Niall úgy beszélte meg, hogy
nekem úgy lenne a legjobb, ha mellettem lenne hazajött a turnéról. Ha
Ni hazajön hozzám, Payno is hozzá. Ha úgy döntök, hogy
a srácok után megyek ő is jön velem. Ideiglenesen be
is költözött hozzánk,
de egy hét múlva az új házba is jönni fog utánunk.
Ezalatt a hat hét alatt már majdnem elkészült a villa, az utolsó simítások
vannak hátra, és már be is költözhetünk.
-Hahóóó! Itt vagy?
-Mi? Ja, persze! Egykor megy egy gép.
-Akkor azzal elmegyünk, jó?
-Oké.
-Ha szerencsénk van a hotelban lesznek.
-Rendben. Addig kérhetem, hogy anyuéknak se mondjuk?
-Persze!
Lassan hazaértünk, és el is kezdtünk pakolni. Ebédre még volt otthon a
tegnapi salátából így azt fogyasztottuk el. Azt hiszem, a terhességem
kilencedik hetében mondhatom azt, hogy nem azokhoz a nőkhöz tartozom akik
meghíznak a várandósságuk alatt. Egyedül a pocakom nő szokatlanul
láthatóan, ami mint kiderült, az ikrek miatt van.
A szekrényből elővéve egy újabb pólót szembe találtam magam anyukám esküvői
ruhájával. Azt szeretné, ha a nagy napomon ebben lennék. Nos... Nem akarom
megsérteni, így még nem mondtam el neki, hogy már találkoztam a ruha
tervezőmmel, és alakul a szépség. Már mindenki tudja rajta kívül, hogy nem az a
ruha lesz rajtam, hanem egy teljesen egyedi, különleges.
-Lassan el kéne neki mondanod, nem?
-Hogy közöljem vele, hogy nem az ő ruhája lesz rajta, Soph?
-Az az indok nem jó, hogy a két pici miatt nagyobb lesz a hasad, és nem
férsz bele?
-Ez jónak tűnik, de most induljunk!
-Rendben!
Mindkettem behúztuk a saját bőröndünk cipzárját, és el is indultunk a
reptérre.
-Ideges vagy?
-Eléggé. Nagyon boldog vagyok, hogy két kis csöppség növekszik bennem, de
félek, hogy Niallnek ez túl sok.
-Nem lesz túl sok. Majd' ki fog ugrani a bőréből! Mióta ismerem nagy
családot akart, te pedig megadod neki!
Gyorsan a reptérre értünk, és először úgy tűnt senki nem ismer fel minket,
de egyszer csak egy lány a nevünket sikította, majd mindenki ránk kapta a
fejét.
-Siessünk!- adta ki az utasítást Soph.
Lehajtott fejjel mentünk a mi terminálunkba, viszont a kapukat még nem
nyitották ki. Nem tudtuk mit tegyünk, de ekkor egy reptéren dolgozó férfi
lépett mellénk.
-Elnézést Hölgyeim, segíthetek valamiben?
-Jónapot! Mikor nyitják a kapukat?
-Óóóó önök nem Liam Payne és Niall Horan barátnői?
-De igen, és pont most megyünk hozzájuk, viszont a rajongók megtaláltak
minket. Ha nem látná...
Miközben a barátnőm flegmán válaszolt annak a férfinek, én próbáltam a
hasam óvni. Nem azért, mert attól tartottam volna, hogy kiderül a terhességem,
mert azt már az egész világ tudta. Csupán attól féltem, hogy másoknak is
feltűnik, hogy nagyobb a hasam mint az átlagos kismamáknak. Annyira a
gondolataimba merültem, hogy csak azt vettem észre, hogy az az ember kinyitotta
a kaput, mi pedig bemehettünk. Az ellenőrzésen is gyorsan átértünk, és
mehettünk is a gépre. A két fotelban elfoglaltuk a helyünket és mind a ketten
csendben vártuk a felszállást. Az út nem volt hosszú, de addig tovább
keresgéltem
a katalógusokban a megfelelő karikagyűrűket. Épp egy Tiffany&Co márkájút
néztem meg jobban, mikor a barátnőm is rábökött.
-Ez gyönyörű!
-Tudom... De az ára már nem ennyire....- böktem rá a mellette lévő sok
nullával rendelkező összegre.
-Niall neked is és nekem is megmondta, hogy nehogy az árakat merd
nézni!
-De olyan drága minden... Meg a két baba is...
-Istenem, úgy mondod, mintha spórolnotok kéne! Egy. Egész életedben egy
esküvőd lesz, ez. Ne spórolj, legyen meg a tökéletes! Kettő. A vőlegényed
kibaszottul a világ legnagyobb bandájának a tagja, világ körüli turnén van,
ahonnan annyi pénzzel ér haza, meg sem tudjátok számolni a nullákat a végén!
Három. Lehet, hogy ha nem Vera Wang tervezné a ruhádat pár fonttal olcsóbban
megúsznátok.
-De olyan gyönyörű ruhákat tervez! És amúgy is Ni hívta fel.
-Nem erre céloztam, te buta! Hanem arra, hogy ha ennyire spórolni akarsz-
amire hozzáteszem semmi szükségetek- akkor ne az esküvődön, a gyerekeiden, a
házadon és a ruháidon takaríts meg! De azt hiszem beszélnem kell
Niallel.
-Oké, hülye voltam, tudom.
-Szuper! Akkor ha megbeszélted a Szőke hercegeddel ezeket meg is lehet
rendelni!
-Szerintem is.
Boldog voltam, hisz meg volt mégegy dolog amit ki lehetett pipálni a
listáról. Innentől a landolásig a barátnőmmel beszélgettem, majd sikerült
elsőként elhagynunk a gépet. A telefonomra pillantottam ami öt órát
mutatott.
-Ne aggódj, Niall az egész hotelon végig fog futni azt kiabálva, hogy két
babája lesz!
-Hogy engednek be minket?
-Majd ők segítenek!- mutatott Soph az egyik irányba, és megláttam
Prestont és Paddyt.
-Kinek szóltál?
-Liamnek. De nem fogja elszólni magát!
-Nagyon remélem...
-Sziasztok!
-Jó látni titeket lányok! A srácok a hotelban vannak, este pedig vacsorázni
indulnak egy pizzázóba.
-Pizza!
-Gyertek, menjünk!
Lehajtott fejjel siettünk kifele, és be is pattantunk a fekete kocsiba. Míg
utaztunk Milánó utcáiban gyönyörködtem.
-Nézd mekkora Zara!
-Mellete meg a Mango!
-Megvan a holnapi program!- tapsikolt a barátnőm.
-Lányok ne visítsatok! Megértjük meg minden, hogy szerettek vásárolni, csak
eddig is négy gyerekre vigyáztunk!
-Bocsi!
Lassan egy gyönyörű luxus hotelhoz értünk ami előtt nagyon nagyon sok
rajongó állt. A két őr kivette a bőröndjeinket és egy hátsó
bejáraton indultunk el. Liftel mentünk fel az ötödik emeletre ami az egész stáb
számára volt kibérelve.
-Liam a tizenhármas, Niall a tizenötös szobában van.
-Köszönjül fiúk!
-Majd beszélünk!- megöleltük egymást, aztán mindketten a saját párunk
szobája felé indultunk el. Kopogtam, majd azonnal benyitottam.
-Kicsim? Miért nem veszed fel a telefont? Aggódom érted! Ugye minden
rendben van a picivel?- hallottam meg ahogy a Szöszi a hangrögzítőmre beszél.
Halkan sétáltam be a szobába, és pont kapóra jött, hogy háttal ül
nekem.
-Minden rendben a picivel...- szólaltam meg olyan csendesen, hogy én alig
hallottam magam.
-Faszom! Már halucinálok is!
Olyan közel mentem hozzá, hogy hátulról pont át tudtam ölelni, és mélyen
beszívni az illatát, amit már egy kerek hete nem éreztem.
-Itt vagyok Niall!
-Hogy... Mikor? Miért? Húha! Hogy kerülsz ide?
-Hiányoztál.
-Istenem Kicsim!- fordult meg az ölelésemben, és szorosan magához
húzott- Annyira aggódtam, hogy nem hívsz. Már azt hittem baj volt a dokinál.
-Nem volt semmi baj. Minden rendben!
-Szeretlek!
-Szeretlek!
Eltolt magátol, a szemembe nézett majd hosszan, szenvedélyesen megcsókolt.
Mikor levegőhiány miatt elváltunk akkor sem engedtük el egymást teljesen, a
homlokunkat a másikénak döntöttük.
-Kérdeznem kell valamit.
-Mondjad!
-Mennyire szeretsz?
-Szavakba önteni nem tudom! Te vagy számomra minden, te vagy az életem! De
miért? Érzem, hogy valamit nem mondassz el!
-Huhh. Hozok valamit.
A táskámból elővettem az ultrahang képet, és a kezébe nyomtam.
-Baj van a picikével?
-Semmi baja! Nézd meg jobban?
-Ezen semmit nem látok!
-Akkor vedd elő az előzőt és hasonlítsd össze azzal!
Az éjjeliszekrényen ott pihent egy másik kép, azt is a kezébe fogta, a
szemét pedig a két kép között kapkodta.
-Amit most hoztál azon valahogy többnek látszik a baba. Meg
olyan, mintha...
-Mintha?
-Két feje lenne...? Azt mondtad nem beteg a baba!
-Nem is beteg, Szöszim!- simítottam végig az arcán- Gondolkodj!
-Ik... Ikrek?
Ahogy elnéztem az arcát ekég sok érzelmet tudtam leolvasni róla. Egyszerre volt
meglepett, boldog, izgatott és kívancsi.
-Nem is tudom mit mondjak... Húha...
-Ugye nem haragszol?
-Már hogy haragudnék? Kicsim, ez csodás! Egyszerre lesz két babánk!
Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Annyira szeretlek!
Az ölébe ültetett, és az arcomat, a nyakamat, a kulcscsontomat és a
pocakomat lepte be puszikkal.
-Annyira féltem, hogy mérges leszel.
-Már miért lennék mérges?
-Hogy ikrek lesznek, de csak egyet terveztünk, és...- nem hagyta, hogy
befejezzem, egy csókkal hallgattatott el.
-Mit várunk a csodás Horan génektől?
-Meg a szerénységedtől...
-Mit szeretnél csinálni este? Jesszus ikreink lesznek...!
-Igen!
-Nem tudom elhinni... Két gyerek. Ez egy csoda!
-Én sem nagyon... Pedig a Doki azt mondta, hogy így már valószínűleg
decemberben megszületnek.
-Idén?
-Idén!
-És nem álmodok?
-Nem!
-Mekkora mázlista vagyok!
Erre már nem tudtam neki válaszolni, ugyanis valaki kopogott. Niall
lerakott az öléből és kiment ajtót nyitni. Hangokat nem hallottam, csak, hogy
valaki fut, majd a kis Sophiet véltem felfedezni az ölemben.
-Szia Hercegnő!
-Nőtt a pocid!
-Aha!
-Mert ketten lesznek!- hallottam meg a vőlegényem hangját.
Elkaptam a tekintetem a kislányról, és a srácokkal találtam szembe
magam.
-Sziasztok!
-Ha ketten lesznek az egyiknek lehetek a keresztapja?
-Majd meglátjuk. Viszont akkor mi most lehet kihagyjuk a pizzázást.
-Én biztos, hogy semmiféle pizzát nem hagyok ki! Három ember gyomrát kell
-Oké, Drágám, ne kapd fel a vizet!
-Na öt perc múlva lent találkozunk!
A többiek kimentek, Ni elment a haját igazgatni, én pedig úgy döntöttem
átöltözök. Egy fekete pólót vettem fel egy farmersorttal, a hajamat pedig egy
egyszerű kontyba kötöttem össze.
-Indulhatunk?- ölelt át hátulról Niall.
-Még elmegyek vécére.
-De az előbb voltál!
-A gyerekeid nyomják a hugyhólyagom!
-Óóóó. Jólvan.
Gyorsan elvégeztem a dolgom, megfogtam a táskám, és már mentünk is a
lifthez.
-Hogy derült ki, hogy ketten vannak?
-A Doki azt mondta, hogy nem jó a pici szívritmusa. Megijedtem, nagyon. És
akkor mozognom, kellet, a babák elmozdultak, és így látta meg.
-Értem. Sajnálom, hogy pont most nem voltam ott.
-Annyit kérek, hogy a szülésnél legyél ott!
-Ott leszek, és végig fogni fogom a kezed!
Innentől nem igazán beszélgettünk, hanem csókolóztunk.
-Ingyen pornó! Valaki?- hallottuk meg Harry hangját,ami nem jelentett mást, minthogy leértünk.
-Haver, rajtad kívül én és Sonja vagyunk szinglik. Minket nem érdekel mit
csinálnak, és gondolom a kapcsolatban lévőket sem!
-És mi is befejeztük!
-A szobám pont Liamék és köztetek van...
-Induljunk!
Mark közbelépése után a mélygarázsba mentünk és három sötétített
ablakú fekete terepjáróba ültünk be. Hogy nekem legyen levegőm és
kényelmesen ellegyek én előre ültem, míg hátra Ni, Sophie és
Sonja.
-Niall bácsi!
-Igen?
-Attól, hogy majd megszületnek a babáitok, ugye játszunk majd még
sokat?
-Hát persze, Törpi! Napközben ha átjössz és a babák fennlesznek együtt
játszunk, ha pedig alszanak csak ketten!
-Szupi! Mami majd mehetek babázni Barbiékhoz?
-Persze Drágám! Ha nem zavarod őket, akkor igen!
Innentől csendesen utaztunk, majd egy jómódú étterem előtt parkoltunk
le. Mielőtt kiszállhattam volna a Szöszi ott termett és kisegített.
-Jól vagy?
-Persze, csak nagyon éhes vagyok!
-Mindjárt ehettek!
A többieket is megvártuk,
és csak akkor mentünk be. Egy nagyon nagy asztal volt lefoglalva, így le is
ültünk. Én Ni és Harry közé kerültem, szembe velem pedig Soph ült.
-Harry
bácsi, te akkora paraszt vagy!
Mindenki
felnevetett Sophie beszólásán, egyedül a göndör és a kislány anyukája ült csak
meglepetten.
-Miért?
-Tudod,
hogy én akarok Barbi mellé ülni! Én segítek neki vigyázni a babáira!
-Igen?
-Igen!
Szerinted miért megyek hozzájuk a jövő héten?
-Bocsi
Hercegnő!
Jött
a pincér felvette a rendelésünket, nemsokkal később pedig az innivalóinkat meg is hozták. A
többiek bort vagy valami másféle alkoholt kértek, mi Sophieval almalét, az őrök
pedig kólát ittak. Az egész vacsora alatt nagyon jó volt a hangulat, minden
féléről szó volt. Mikor az összes pizza elfogyott mi Niallel kitaláltuk, hogy
ennénk valami desszertet is, mire a többieknek is megjött a kedve. Lassan
fizettünk, majd elindultunk kifele. Vagyis elindultunk volna, ha a rajongók nem
állták volna el az utunkat.
-Ketten
előre megyünk, utána jöttök ti, a végén pedig Preston és Paddy.
Úgy
tettük ahogy Mark kért, de még így is lökdöstek minket.
A hasamat a táskámmal próbáltam óvni, nem akartam, hogy a piciket valami
negatív külső hatás érje. A kocsikban ugyan
úgy ültünk ahogy idefele jövet, majd visszaérve a megbeszélt helyen találkoztunk.
A hotel moziterme ki lett bérelve, hogy közösen megnézhessünk egy filmet.
Szerencsénkre nem azok a tipikus vörös székek voltak, hanem ilyen nyugágy szerű
valamik, párnák és plédek. A többiek valami vígjátékot választottak ki, én
azonban leültem Louis mellé, aki egész este csendes volt.
-Miújság
Tommo?
-Semmi
izgi, miért?
-Egész
este csendes voltál. Nem tetszel így nekem!
-Még
szerencse!
-Szerinted
is van valami baja?
Felpillantottam
a húgára, majd bólintottam egyet.
-Jó
Barbi, elmondom, de gyere ki!
-Oké!
Mindketten
felálltunk és elindultunk kifele. A többiek megkérdezték, hogy hova megyünk,
mi, vagyis Louis viszont csak azt mondta, hogy hozunk nasit meg innivalót.
Találtunk valami üres raktárhelyiséget, és oda mentünk be. Én leültem az egyik
dobozra, ő viszont állva maradt.
-Mesélj!
-Azt
hiszem felcsináltam valakit.
Sophie❤
Sophie❤
