Sziasztok❤
Húha, nem is tudom hol kezdjem. Ez az utolsó rész. Az epilógus. Annyira, de annyira fura!
Nem szeretnék nagy búcsú beszédet írni, még lesz egy köszönet nyilvánítás, aztán tényleg ennyi volt a Half a Heart. Nagyon durva!
Tudom, hogy holnapra számítottatok, de esti elfoglaltságom lesz, és nem tudnám mikor kirakni.
Az epilógus meglepő. Nem tudnám más szóval jellemezni. Emlékezeteset akartam, különlegeset, olyat, mint amilyennek én ezt a blogot éreztem.
Utoljára kiírom, hogy ha az epilógus elnyeri a tetszéseteket hagyjatok magatok után nyomot és csatlakozzatok a facebook csoportba!
Jó suli kezdést, és kellemes olvasást, puszi Zsófi❤
*Niall szemszöge*
A karácsony miatt természetesen haza utaztam, és az éjszakákat a
régi szobámban töltöttem. Ott tartózkodásom második éjjelén valami rémes
szúrást éreztem a mellkasomban. Nagyon nagyon fura volt, és vissza sem tudtam
aludni. Csak fel-alá járkáltam a házban, egyszerűen nem tudtam hova tenni a
dolgot, de tudtam, hogy ki kell derítenem mi volt ez. És a szívem New Yorkba
húzott.
Azonnal felöltöztem, nem is gondolkodtam, csak tettem amit jónak láttam. Bepattantam a kocsimba, és meg sem álltam a dublini reptérig. Ott kértem egy jegyet a következő new yorki járatra, amire várnom kellett egy órát. Addig idegesen ültem egy padon, nem gondolva az egészre, csupán a szívemre hallgattam.
Azonnal felöltöztem, nem is gondolkodtam, csak tettem amit jónak láttam. Bepattantam a kocsimba, és meg sem álltam a dublini reptérig. Ott kértem egy jegyet a következő new yorki járatra, amire várnom kellett egy órát. Addig idegesen ültem egy padon, nem gondolva az egészre, csupán a szívemre hallgattam.
Pár
óra múlva leszálltunk Amerikában, és egyből besiettem a reptérre. Tehetetlenül
álltam ott, észhez tértem, és egyáltalán nem értettem mi a fenét keresek én itt
karácsony másnapján. Ez volt a második álmom amit meg is valósítottam, az
éneklés után. A saját tengelyem körül forogtam jobbra balra, majd megláttam
álmaim nőjét.
*Barbi szemszöge*
Sípolás,
sípolás, sípolás, sírás. Ez volt amit hallottam. Egyből Niallre és a gyerekekre
gondoltam, hogy mi lehet velük. Elmondhatatlanul fájt, ahogy a szemem
nyitogattam, csupán nagyon sokára sikerült. Anyu az ágyam melletti széken ült,
és úgy zokogott, apu a vállát simogatta, és a könnyeivel küszködött. Mi a fene?!
Anyunak nem kéne itt lennie! Hol van mellőlem Niall?!
-Ni...-
a szám olyan szinten ki volt száradva, hogy nem tudtam kimondani az egész
nevét.
-Kislányom!
Hát felébredtél! Istenem, nem hiszem el! Jól vagy? Mid fáj?
-Hol
vannak az ikrek és Niall?
-Milyen
ikrek? Ki az a Niall?
-A
gyerekeim és a férjem!
-Kicsim,
neked nincs férjed, és nincsenek gyerekeid!
-Ne
mondd ezt! Ne hazudj! Niall a férjem, és van két gyerekünk! Zoe és Chris!- már
zokogtam. Miért mondja ezt?! Netán meghaltak? Az nem lehet! Nem!
-Drágám!
-Ne!
Kérlek ne!- nagyon sírtam. Nem bírtam felfogni mi történik körülöttem.
Lassan
jött egy orvos, megvizsgált, de csak akkor szólaltam meg, mikor kérdezett.
Mikor rákérdeztem Niall hogy létére, csak a fejét tekerte, és elhagyta a
szobát. Most mi volt ez?!
-Mindent
mondjatok el!
-Nem
biztos, hogy...
-Most!
-Rendben...
Szóval emlékszel, hogy elmentél szempilla spirált venni?
-Igen.
Utána találkoztam Dáviddal, és beindult a karrierem.
-Nem
Barbi! Elütött egy autó útközben!
-Biztos,
hogy nem. Hisz utána találkoztam Nivel.
-Fejezd
ezt be! Kérlek Kicsim! Nem találkoztál vele! Álmodtad az egészet! Miután
elütöttek egy nagyon erős ütés ért téged. Kómába estél, kész csoda, hogy túl
élted egyáltalán! Ennek már több mint két éve! A kóma egyik hatása, hogy az
ember egy másik helyébe álmodja magát, és azt érzi, hogy megtörténtek vele ezek
a dolgok. Úgy volt, hogy ha idén nem ébredsz fel, akkor lekapcsolnak a
gépekről.
-Istenem....
Hagyjatok egyedül!
-Nem
tehetjük. Most kaptunk vissza!
-Menjetek
innen!
Miután
rájuk kiabáltam már kimentek, én pedig zokogásban törtem ki. Semmi nem igaz?
Igaznak kell lennie! Niallnek kint kell rám várni!
Ahogy
ültem, és egyre csak sírtam, elkezdett bennem realizálódni a dolog. Soha nem
ismertem meg Dávidot és Sonját. Soha nem mentem New Yorkba, és nem találkoztam
Niallel. Nem vetéltem el, nem kérte meg a kezem, nem lettem terhes, Flóra nem
volt leukémiás, nem házasodtunk össze, nem lettek gyerekeink. Nem lett olyan,
hogy ő és én. Egyszerűen rémes érzés volt rádöbbenni, hogy minden ami bennem a
lelket tartotta, egy pillanat alatt szerte foszlott. Volt Niall, nincs Niall.
Pedig annyi szép "emlékünk" volt együtt!
"-Igen. Tudja. Én a Loreal Paris-tól jövök. Az
előző modellünk távozott a cégtől. És a helyére keresünk valakit. Lenne hozzá
kedve?"
"A reptér másik végén ott állt Niall Horan.
Először azt sem tudtam mit csináljak, csak lefagyva néztem őt. Végül mindent
otthagyva rohantam oda hozzá. Hátam mögül a többiek kiabálását hallottam, de
nem foglalkoztam vele. Akkor úgy gondoltam csak Niall számít. Azzal a szőke
hajával, gyönyörű kék szemeivel, a térdénél szaggatott nadrággal, és azzal a
jellegzetes imádni való mosollyal."
"-Az jó. És ha jól tudom neked most nincs
barátnőd.
-Nem, nekem most nincs. Persze van egy lány aki
tetszik....
-Úúúúúú! Ki?
-Ezt nem mondom meg. Senki nem tudja."
"Sajnálom, hogy tegnap olyan bunkó voltam... De
szerintem a kettőnk jövőjének nincs sok esélye. Ha neked ez az egész összejön-
márpedig össze fog jönni- alig fogunk találkozni, nekem pedig támogatásra van
szükségem és egy olyan barátnőre akit bármikor megölelhetek. Remélem megérted a
döntésem és nem haragszol nagyon. Mondjuk ha haragszol azt is megértem. Ha
tényleg szeretjük egymást akkor előbb-utóbb újra egymásra találunk. És ne hidd
azt, hogy nem szeretlek! Remélem barátok azért még maradhatunk! Puszi és
szeretlek Máté"
"-Rájöttem, hogy mi nem is szerettük
egymást. Csak barátságból akartunk többet.
-Lehet, hogy igazad van. Mondod vagy mondjam?
-Mondom, jó?
-Jó.
-Szakítok veled!"
"-Nos. Amint tudjátok! A következő három napban
is itt fogunk koncertezni! És ha mi most nem itt lennénk hanem a világ bármely
más pontján, még ha csak a szomszéd városban is. Soha nem láttam volna meg azt
a lányt akit megszeretek. Mert mikor a reptéren odajött hozzám tudtam, hogy ő
más. És tudtam, ha nem teszek valamit akkor soha többet nem látom. És tettem
érte.- Az én telefonommal készítettünk képeket amikből az egyiket reggel ki is
posztoltam.- Kapott egy jegyet a mai koncertre. Tehát ma ő is itt tombol
veletek. Vagyis remélem tombol, mert én szeretném őt boldoggá tenni. Mikor ma
délután nem volt velem, rájöttem valamire. Többet érzek mint barátság. Barbi!
Én beléd szerettem! Bármennyire is furcsa ezt hallani, de én szeretlek téged és
ha tehetném azt a Máté gyereket leültem, hogy hagyott menni. És... Most szépen
megkérlek, hogy gyere fel a színpadra, mert van még egy meglepetésem is!-
mondta Niall felém fordulva."
"-Nem lehetnek együtt! Szét kell őket szedni!
Akkor már csak Harry lesz szabad. Ez így nem
jó!
-Biztos van valami megoldás- Dávid hangját hallottam
meg.
-Mi? A többi páros stabil. Louis és Eleanor együtt
marad, mert fel jönne a Larry téma. Zayn és Perrie eljegyezte egymást. Liam és
Sophia pedig együtt marad és kész! Nincs más választás!- mondta- ha jól
sejtem- a srácok menedzsere. Mi van?? Szakítanom kell Niallel, mert ha nem,
akkor csak Harry lesz szabad? Az senkit nem érdekel, hogy mi mit akarunk?"
"Mikor kinyitottam nem hittem a szememnek! Ő?
Itt? Magyarországon? Az ajtó előtt?
Egyből a nyakába ugrottam és ő nevetve
ölelte át a derekam. Még a könnyen is kijöttek! Nem mertem elhinni! Felemelt és
megpörgetett a levegőben. Ő a derekam, én a nyakát öleltem és megcsókoltam.
Ebben minden benne volt. Az elmúlt két hét minden fájdalma és boldogsága. Mikor
befejeztük a csókunk rá néztem.
-Mit keresel te itt?
-Ez bonyolult és hosszú. Majd elmesélem, jó?
-Persze! Niall én annyira szeretlek!
-Én is szeretlek Barbi! Ez a két hét rémes volt!
-Tudom! Nekem is!”
"-Mindig is akartam egy ilyen romantikus estét.
De vártam, hogy megtaláljam azt a lányt akiért úgy gondoltam, hogy ez az egész
megéri. És te vagy az!
-A nagy Ő, mi?- néztem rá mosolyogva.
-Pontosan!- mondta mire nem is hittem a fülemnek. Én
csak viccnek szántam.
-Komolyan?
-Igen! És tudod miért?
-Nem.
-Azért, mert egy olyan lány vagy aki nem a hírnevem
miatt szeret, hanem amiatt aki igaziból vagyok. És ez nekem nagyon tetszik.
Mikor odajöttél hozzám akkor sem az volt, hogy elpirultál mikor flörtölni
kezdtünk, meg bepisiltél hanem rendesen válaszoltál. Tudom, hogy te is szereted
a bandát, de te nem ájulsz el tőlünk. És szeretem benned, hogy látom rajtad,
hogy igazából szeretsz. És csak remélni merem, hogy ez fordítva is így van.
Őszinte leszek. Először azt hittem olyan lány vagy akiért harcolnom kell. Mert tudtam,
hogy harcolni akarok érted. És készen álltam bárkiért "megküzdeni"
érted.
-Köszönöm, hogy ezt elmondtad nekem!- néztem rá kissé
meghatódva."
"Felfutottam a lépcsőn, bementem a szobánkba és
az ágyon ott is volt a készülékem. Viszont abban a pillanatban mikor lehajoltam
szúró fájás jött a hasamba. Nem tudtam mi történt, de nagyon szúrt vagy
görcsölt vagy nem tudom mit csinált de fájt. Lerogytam a földre, térdeimet
szorosan felhúztam. De a fájdalom nem múlt. Sőt azt vettem észre, hogy vérzek
is. Az a szúró érzés néha csak így beleszúrt és akkor mégjobban fájt. Erőm nem
volt kiabálni valakinek, gondoltam, valaki csak észreveszi, hogy nem megyek
le..."
"-Készítsünk egy ultrahangot!- mondta végül Dr.
Harrison.
Jól tették, hogy készítettek egy ilyen felvételt is,
mivel innen kiderült, hogy mi bajom. Mikor kimondta, nem is tudtam mit
csináljak. Csak Niallre pillantottam aki abban a pillanatban összetört. Nem
tudom mi miatt. Talán azért, hogy
valamelyest ő is oka annak, hogy én itt vagyok? Vagy, hogy nem
vigyáztunk eléggé? Nem tudtam semmit leolvasni az arcáról. Nekem a könnyeim
csak jobban folytak.
Mikor az orvos elmondta, hogy meg kell szülnöm a
halott gyerekem, elmondhatatlan érzés fogott el. Nem tudom megfogalmazni milyen
érzés, csak azt, hogy rémes. Lelkileg én nem álltam készül egy szülésre. Niall
azt ígérte ott lesz mellettem, és ezt az ígértét be is tartotta. Ott volt.
Fogta a kezem két és fél keserves órán keresztül. Soha nem éreztem magam ilyen
rosszul, mint most. Egy újabb adag infúziót kötöttek belém, és ha jól hallottam
ebbe már altató is került. Mindig is úgy képzeltem el az első szülésem, hogy a
baba felsír, én pedig mosolyogva a kezembe fogom. Nos. Nem így történt. Az
egészet végig zokogtam. A baba nem sírt fel. A baba semmit nem csinált. A baba
meghalt. Soha nem foghatom a kezembe. Amint meg is történt a szülés átvittek
egy másik szobába, ahol nagyon gyorsan álmatlanul, Niall kezét fogva aludtam
el."
"-Figyelj Barbi!
-Igen?
-Én szeretlek! Esküszöm neked mindennél jobban
szeretlek! És emiatt van az, hogy én nem akarod neked fájdalmat okozni. Nézd
meg most is mit csináltam! Nem bírom nézni ahogy szenvedsz miattam! Nekem túl
fontos vagy ahoz, hogy bántsalak! És én sem értek egyet a döntésemmel, de
nekünk külön jobb lesz!
-Mivan??? Niall nem szakíthatsz velem! Ezt nem teheted
meg! Most nem!
-Sajnálom. Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy fájdalmat
okozzak neked!
-De nekem most szükségem van rád!- sírtam el magam-
Kérlek szépen! Ezzel okozod a legnagyobb fájdalmat, ha elhagysz! Miattam van
igaz? Azért mert megöltem a gyerekünk, igaz?
-Nem Barbi. Nem amiatt van. És az nem úgy van! Amiatt
kell szétmennünk, mert én végignéztem azt a pár percet amíg a mentők nem értek
ki. Amíg meg nem indították a....- csuklott el a hangja- A szülést. Tudod.
Végignéztem. És láttam, hogy mennyire, de mennyire fáj neked! És én teljes
szívemből szeretlek! De látom, hogy csak fájdalmat okosok neked! És ezt nem
akarom!
-És szerinted ez nem fog fájni? Niall! Te vagy a másik
felem! Nélküled egy fél vagyok! A szívem is csak a fele. Egy fél szív. Half a
heart.
-Sajnálom.... Ezt mind a kettőnek fel kell dolgoznia.
Ha komolyan szeretjük egymást, előbb utóbb újra együtt leszünk.
-És ha nem??
-Akkor.... Szeretlek!
-Akkor kérlek nem menj el!
-Hidd el, egy idő után könnyebb lesz...
-Nem hiszek neked!- kiabáltam zokogva, de ő még mindig
nyugodt volt. Legalábbis kívülről úgy nézett ki. De tudtam, hogy belül ő is fel
tudna robbanni- Niall én annyira szeretlek!
-A te érdekedben csinálok mindent....
-Nagyon nem úgy tűnik.
-Most úgy látod. Idővel rájössz.
-Kérhetek még valamit utoljára?
-Mit?
-Csókolj meg úgy mint még soha! És utána menj el!
-Rendben!
Odahajolt hozzám, derekamat szorosan az ágyékához
húzta, ujjai szinte felszántották a hajam, és egy szenvedélyes csókot lehet
ajkaimra. Lehet, hogy utoljára. Nem akartam, hogy befejezze a csókot, mert
tudtam, akkor a mi kapcsolatunk végét is jelenti. Viszont egyszercsak
elengedett, de nem húzódott el tőlem. Láttam rajta, hogy neki is könnyes a
szeme. Vett egy mély levegőt, egy utolsó utáni csókot nyomott ajkaimra majd
kisétált az ajtón. Kisétált az életemből."
"Minden ruha lement, csak az enyém nem. Kiment a
tervező, elmondott pár szót a kollekcióról majd felkonferálta a One Diectiont
és engem. Így hát elindultam. Nagyon féltem, hogy mi lesz a reakciója. Rajta
kívül mindenki tudta, hogy itt vagyok. De nem szóltak neki. A Night Changest
énekelték. Persze fantasztikus volt. Kiléptem a kifutóra és magabiztos
léptekkel haladtam előre. Minden rossz gondolatot kizártam a fejemből és csak
arra koncentráltam ami most történik. Már elértem a kifutó végére, megálltam,
hogy csináljanak rólam pár képet és el is indultam vissza fele. Hátulról nem
ismert fel, de most, hogy meglátta az arcom, rájött. És épp az ő szolója jött.
Teljesen lefagyott. Egy aprót bólintottam felé, hogy énekeljen már. És énekelt.
Mikor másodszor elhaladtam mellettük halványan elmosolyodtam és lejöttem
onnan."
"-Gyönyörű vagy- mosolyodott el.
-Köszi!
-Sajnálom!- mondta alig hallhatóan.
-Mi?
-Sajnálom! Sajnálom, hogy az történt aminek nem kellett
volna. Sajnálom, hogy nem voltam ott melletted mikor a legnehezebb volt!
Sajnálom, hogy nem tartottam be az ígéretem, miszerint örökre melletted
maradok. És nagyon sajnálom, hogy annyira szeretlek, hogy nem tudlak
elfelejteni! Veled álmodom! Éjjel mikor felekelek téged kereslek. És minden
egyes alkalommal rájövök, hogy elrontottam az egészet. Hogy hagytalak menni.
-Hjajj! Szeretsz még?
-Teljes szívemmel csak és kizárólag téged szeretlek!
És örökre téged foglak szeretni!
-Oké- mondtam miközben a kanapéra ültem- Ha azt
mondom, hogy én is még mindig szeretlek, és megbocsájtok neked... Mi lesz? Újra
együtt leszünk?
-Nem tudom.
-Akkor próbáljuk ki- suttogtam olyan közel hajolva
hozzá, hogy ajkaink szinte súrolták egymást- Szeretlek! És kurvára nem tudok
haragudni rád, még akkor sem ha nagyon nem volt szép tőled az amit
tettél!"
"-Ha úgy érzed, hogy ez neked sok vagy abba
akarod hagyni, menj haza pár napra. Oda haza ami neked legmélyen az otthont
jelenti. Lehet az a szüleid háza, lehet az a mi házunk. Amit otthonnak érzel.
Pár napot ott töltessz és biztos vagyok benne, hogy a helyes döntést fogod
hozni! Bármi is legyen az!
-És mi van akkor ha nekem az otthon nem egy hely?
Hanem egy személy? Akinek ha a közelében vagyok, nyugodt leszek és minden baj
elszáll a fejemből. Aki mellett önmagam lehetek és nem nevet ki. Nekem nem az a
fontos, hogy hol vagyok. Hanem az, hogy kivel. És, hogy szeressen.
-Én is nagyon nagyon szeretlek! És hozzám is bármikor
eljöhetsz! Én mindig ott leszek neked!- ölelt magához nagyon szorosan, és egy
puszit nyomott a fejemre.
És ebben a pillanatban rájöttem valami nagyon
fontosra. Hogy én most vagyok otthon. Tehát nekem lehet bármennyire honvágyam,
de az igazi hiányt akkor érzem mikor Niall nincs velem. És az, hogy bármit
elmondhatok neki, ő meghallgat és próbál segíteni mindennél többet
jelent."
"-Én egyszerűen nem bírnám ki, ha elhagynál!
Mindennél fontosabb vagy nekem. És elmondhatatlanul szeretlek! És minden ilyen hülyeségeimnél
bűntudatot érzek, hogy egy ilyen gyönyörű lányt hogy a francba tudok bántani és
fájdalmat okozni neki...
-Nem bántassz! Csak mindig megijedek, hogy nem jössz
vissza. Mint a kórházban.
-Barbi! Nem akarok mégegyszer olyan hülye lenni, mint
akkor! Attól tartok, hogy nekem nem elég annyit mondani vagy ha én mondom, hogy
soha nem hagylak és örökre veled leszek. Tudom, hogy még nagyon sok mindent meg
kell beszélnünk, és, hogy mi még nagyon fiatalok vagyunk. De ha nem vagy velem
nem ugyanaz az ember vagyok. És én teljes akarok lenni. Te teszel teljessé! És
ha akarod kiskörű esküvő lesz, ha akarod ott lesz mindenki. Ha akarod valami
útszéli kocsmában lesz, ha akarod étteremben. Ha akarod beltéren, ha akarod
kültéren! Ha akarod Párizsba megyünk nászúztra, ha akarod csak ide Írországba.
Nekem semmi nem számít csak az, hogy velem légy! Szóval! Palvin Barbara!
Megtisztelsz azzal, hogy leszel a feleségem?- kérdezte, mire én teljesen
ledöbbenten. Egyátalán nem számítottam erre. Most nem. Eléggé értetlen fejem
lehetett, mivel eléggé kíváncsian fürkészte az arcom.
-Öhmm. Niall....
-Barbi! Ha akarod nem mondjuk el senkinek! De nekem
nagyon sokat jelentene!
-Huhh. Megkérdezed újra?
-Hát persze!- mosolyodott el halványan.
-Palvin Barbara! Megtisztelsz azzal, hogy leszel a
feleségem, hogy soha ne csinaljak semmi hülyeséget, és, hogy életem végéig
szerethesselek?
-Meg. Igen. Igen Niall! Mindennél jobban, sőt meg
annál is jobban szeretlek!"
"-Nem érted mit szeretek benned?
-Nem igazán....
-Akkor gyere velem!- húzott fel az ágyról és a
szobában lévő állótükör elé álltunk. Hátulról átölelt, a csípőmet fogta és a
fülembe kezdett suttogni amitől mint mindig, borzongás járta át a testem.
-Mit csinálsz?
-Shhh. Elmondom mit szeretek benned! Szóval szeretem a
hajadat. A gyönyörű színét, és azt, hogy ilyen jó dús, és rendesen bele lehet
túrni. Aztán szeretem azokat az aranyos kis füleidet. A szemedet, ami olyan
gyönyörű kék! Mikor először megláttam, már akkor beléjük szerettem. Aztán itt
vannak a csodás ajkaid amiket egyfolytában csókolnék. Mikor csókolózunk még meg
is duzzad és olyankor szinte el sem engednélek! A kulcscsontod és a nyakad amit
ha tehetném egész nap csókolgatnék. A csípőd és a derekad. Kicsim!
Elmondhatatlan! A formás feneked! A combjaid! Esküszöm neked, soha életemben
nem láttam még ilyen combokat! Szóval én egy gyönyörű nőt látok a tükörben. De
nekem nem is ez az ami igazán fontos. Hanem, hogy teljes szíveddel szeretsz,
minden hülyeségemmel együtt. Azzal a sok hülyeséggel amiket elkövettem a
kapcsolatunk alatt. Imádom, hogy ha már más nő van a közelemben és próbál
nyomulni vagy valami egyből megfeszülsz, és ezzel is csak azt bizonyítod, hogy
mennyire szeretsz. Szeretem benned, hogy látom rajtad, hogy sebezhető vagy, és
tudom, hogy emiatt még jobban kell téged óvnom mindentől. A rajongóktól,
mindenkitől. Már érted?- fordított szembe magával és átölelt.
-Azt hiszem. Mindennél fontosabb vagy nekem!"
"Tíz óra körül Niall úgy gondolta, ideje
felköszönteni és megkóstolni a tortát, úgyhogy a kis emelvény felé sétált,
viszont mielőtt felállt volna, visszafordult hozzám.
-Bármit is fogok odafent mondani, ne lepődj meg!-
csókolt meg, majd tényleg odament.
-Szeretnék nagyon nagyon boldog születésnapot kívánni
az én gyönyörű barátnőmnek! Barbi! Egyszerűen köszönök mindent! Ha december
6-án nem látlak meg a reptéren nem is tudom mi lenne velem. Te vagy az aki
miatt mosolyogva kelek és mosolyogva fekszek le. Te vagy az akit reggel először
meg akarlak látni, és te vagy az akit elalvás előtt utoljára akarlak látni.
Egyszer már majdnem elveszítettelek, és azt az egy hónapot én mégegyszer nem szeretném
átélni. Mindennél és mindenkinél fontosabb vagy nekem és azt szeretném, hogy
soha ne legyél tőlem távol. Szóval. Megtisztelsz azzal, hogy hozzám jössz
feleségül?- térdelt le előttem és egy gyönyörű gyűrűt vett ki a zsebéből, én
pedig szóhoz sem jutottam. Oké, hogy mondta, hogy ne lepődjek meg, de hát
egyszer már megkérte a kezem! Nem publikusan, de akkor is. Viszont rá kellett
jönnöm, hogy majd' 100 ember néz rám, és várja a válaszom.
-Húúúú... Öhmmm. Hát persze!- ugrottam a nyakába mire
mindenki tapsolni kezdett.
-Köszönöm Kicsim!"
"Harmadik vagy negyedik napja tanultam, mikor
valaki kopogott. Lerakratam a jegyzeteket és kimentem ajtót nyitni. Nagy
meglepetésemre, Ariana állt ott.
-Sziaa! Miújság?- öleltem meg, de ő nem ölelt vissza.
-Szia Barbi! Beszélnünk kell!
-Mi az? Baj van?
-Bemehetek?
-Persze, gyere csak! Bocsi, hogy ilyen kupi van, csak
tanulok reggeltől estig vagy dolgozom és nem nagyon van időm pakolni.
-Jaaa semmi baj! Nem maradok sokáig!
-Ülj le!- mutattam a kanapéra, ő pedig helyet foglalt-
Hozhatok valamit?
-Nem kérek semmit, köszönöm! Figyelj... El kell
mondanom valamit!
-Baj van?
-Hát.... Figyelj, jó? És kérlek ne akadj ki!
-Ari mondd már!
-Szóval. Ez nekem nagyon kellemetlen. Mikor Dubaiban
voltunk a szülinapodon, emlékszel?
-Persze!
-És hallottam egy beszélgetéseteket Niallel, hogy nem
lehettek együtt úgy, tudod....!
-Igen! És?
-Másnap beszélgettünk aztán hát mesélte, hogy hiányzik
neki a szex. És ugye mind tudjuk, hogy nekem nem közömbös, neki szüksége volt
valakire és megtörtént.... Nagyon nagyon saj...
-Elég! Fogd be! Örülj az undorító fejednek, most pedig
tűnj el innen! Elérted amit akartál, soha többet nem akarlak látni!-
ordítottam, ő pedig csak gonoszul vigyorgott.
-Mondanám, hogy sajnálom... De hazudni nem szép
dolog..."
"A következő napok úgy teltek, hogy kezdett
bennem előjönni egy érzés miszerint Niall nem csalt meg. Az én Szöszim? Az
ártatlan, csillogó szemű, mindig mosolygó Niall megcsalt volna? Annyira
lehetetlennek tűnt. Aztán beugrottak azok a dolgok, amiket a többiek mondtak
Dubaiban. És, hogy tegnap Ariana nem is nézett a szemembe. Kezdtem kételkedni
abban, hogy tényleg megtörtént volna. Legszívesebben visszamentem volna
Londonba, megvártam volna Niallt, hogy tisztázzuk a dolgot. De közben meg az a
ribanc annyira valósan mesélte el... Elegem volt. Elegem volt mindenből. Hogy
miért kell nekem szerelmesnek lennem?- tettem fel magamnak a kérdést.
Ahogy teltek a napok egyre erősebben kezdett bennem
élni a dolog, miszerint Niall egész végig hűséges olt. Ekkor már azért nem
vettem fel a telefont neki, mert magamban csalódtam. Nem bíztam életem
szerelmében, hanem hittem egy ribancnak. Bármennyire is szeretem, nem érdemel
meg Niall. Neki egy olyan lány való aki, megbízik benne és nem hisz holmi
jött-mentnek"
"-Szia Niall! Nem tudom miért hívtalak fel...
Bármelyik pillanatban letehetném a telefont, de valamiért nem teszem...
Tudod.... Én a mai napig elmondhatatlanul szeretlek, ha tehetném az egészet
visszacsinálnám. De nem lehet. Cserben hagytalak, megbántottalak, nem voltam
ott melletted mikor kellett volna. Tudod.... Én nem érdekellek meg téged...
Neked egy sokkal jobb, kitartóbb, szeretetre méltó barátnőre van szükséged, aki
gyerekeket szül neked, és akivel beköltözhetsz abba a csodálatos villába!
Valaki olyannal, aki megérdemli, és méltó rá. Szeretlek Niall, ezt kérlek soha
ne felejtsd el! Mindig is szerettelek, ebben a pillanatban is szeretlek, és
mindig is szeretni foglak! Te vagy a másik felem, nélküled nem vagyok ugyanaz
az ember. Veled vagyok teljes, és már soha nem leszek az. Az elmúlt egy hétben
már többször mondtam, de a saját hülyeségem volt, viselnem kell a
következményeket. Mielőtt azt hinnéd részeg vagyok, nem. Egy csepp alkohol
nincs bennem. Beszélgettem Sophieval, és talán ő az első akinek hiszek az
elmúlt egy hónapban. Mert ő biztosan igazat mondd. Megígérem neked, hogy egyszer
lesz egy hercegnőd, akiről mindig is álmodtál! Lesz egy nő, aki boldoggá tesz
majd téged, én pedig mosolyogva fogom nézni, ahogy kézenfogva mosolyogtok az
újságok címlapján. Ha nem is így lesz... Kérlek adj egy kis időt, jó? Lassan
lerakrom a telefont, de nem szeretném, hogy visszahívj. Ha hallanám a hangod mégjobban elgyengülnék. Szóval....
Nagyon szeretlek Niall, kérlek légy boldog és ne hívj!"
"-Nos... Nagyon szépen köszönjük mindenkinek aki
ránk szavazott, sokat jelent nekünk srácok! Biztosan mindannyian tudjátok, hogy
sajnálatos módon útjaink pontosan harminckét napja kettéváltak. De én el
szeretném neked mondani, Barbi, hogy
mindennél jobban szeretlek! Egyszerűen te
vagy az életem! Soha nem bírnálak megcsalni! Senkivel! Nagyon szeretlek! Nem kaphatna
még egy lehetőséget a kapcsolatunk?- térdelt le elém, én pedig köpni-nyelni nem
tudtam.
-Valamit hozzá kell tennem!- lépett Ariana a
mikrofonhoz- Barbi! Amikor odamentem hozzád, nem tudom mi vezérelt, de a józan
ész biztos nem. Azóta milliószor megbántam amit tettem, ha tehetném
visszaforgatnám az időt, és a házatok közelébe se mentem volna! Niall és köztem
soha semmi nem volt! Az egy másik dolog, hogy én mit érzek iránta, de tudom,
hogy ő csak és kizárólag téged szeret! Sajnálom!"
"Megfogta a kezem és kimentünk a teremből. A
hideg szellő megcsapta az arcom, és hirtelen fázni kezdtem.
-Tessék!- nyújtotta felém a zakóját.
-Köszi! Figyelj Niall...
-Barbi! Ha nem akarod újra kezdeni, megértem!
-Nem ezt mondtam. Én nagyon sajnálom, hogy nem
hallgattalak meg! Egyszerűen annyira hihető volt ahogy elmesélte, és...- sírtam
el magam, de azért folytattam- Nagyon gyorsan megbántam, hogy ott hagytalak.
Vissza akartam menni, bocsánatot kérni. De olyan helyzetben voltam, mint te
februában. Féltem, hogy haragudni fogsz, hogy nem hallgattalak meg téged....
Féltem, hogy haragudni fogsz, mert bizalmatlan voltam veled szemben, pedig ez
nem igaz, mert teljes mértékben megbízok benned, csak...- mondtam könnyes
szemekkel, de nem tudtam befejezni a mondatot, mert ajkait az enyémek ellen
nyomta. Először óvatosan ízlelgettük egymást, de aztán kezdtünk bevadulni.
Mikor levegőhiány miatt elváltunk homlokát az enyémnek döntötte és a szemembe
nézett.
-Kibaszottul haragudtam rád! Nem tudom, hogy hogy
hitted, hogy bárkivel is megcsalnálak! Felfoghatatlan!
-Én csak... Nem tudom... Szeretlek Niall! De....
Sajnálom.... Nem tudok megbízni magamban... Tudom, hogy semmit nem csináltál,
mindig is tudtam. De nem hallgattalak meg, a rosszat feltételeztem rólad,
csalódtam magamban. Nekem ez nem megy! Szeretlek!- csókoltam meg. Azt éreztem,
hogy ez az utolsó, de mégis az eslő csókunk. Azt hiszem ez jelenette nekünk a
lezárást és az újrakezdést egyben. Mikor elengedtük egymást bepattantam egy- a
rendezvény által bérelt- fekete kocsiba, és megkértem, hogy a hotelban rakjon
ki."
"Egyszer csak Ni elvette a kezét a combomról és
felállt. Felállt, aztán letérdelt elém.
-Szóval. Ez már nem tudom hányadik alkalom, hogy
megkérem a kezed. Azt hiszem a harmadik- gondolkodott hangosan, én pedig csak
bólogattam.
-És igazából... Soha többé nem akarlak magamtól távol
tudni, azt akarom, hogy mindig ugyan ott legyünk! És nekem az érzéseim nem
változtak ezalatt az egy hónap alatt, ugyanannyira szeretlek! Sőt, még jobban
is! Nélküled el sem tudom képzelni az életem, te vagy a másik felem, te
egészítessz ki engem! És nem akarok mégegyszer csupán"fél" lenni. Nem
tudom mit mondhatnék igazából... Két eljegyzési gyűrűd is volt, de mind a
kettőt levetted. Ezek most itt vannak a zsebemben. Egyszer az én hazámban ez
már megvolt, akkor a világ legboldogabb emberévé tettél. Most itt vagyunk a te
házadban, megtisztelsz azzal, hogy itt is igent mondassz nekem? Hozzám jössz
feleségül?
-Nem.... Nem tudlak a világ legboldogabb emberévé
tenni! Mert én vagyok az! Igen! Akárhányszor megkérdezed még, mindig igent
fogok mondani, mert elmondhatatlanul szeretlek! Nagyon!- borultam a nyakába, és
ha nem tartja meg magát akkor hátraborulunk.
-Köszönöm Kicsim!
-Ha kell, világ minden egyes négyzetcentiméterén
elmondom, hogy mennyire de mennyire szeretlek!"
"-Mondd el, hogy miért nem akarsz gyereket!- kérdezte
kissé idegesen, miközben a szemembe nézett. Nem tudtam mit válaszolni, attól
féltem, hogy kinevet ha elmondom milyen kételyeim vannak.
-Ez...
-Ha mondassz egy elfogadható indokot, elfogadom és
várunk!
-Ez bonyolult Niall! Elmondom, de előre kérlek, ne
nevess ki!
-Nem foglak!
-Szóval én félek... Elmondhatatlanul félek!
-Mitől?
-Egy csomó mindentől. Mi lesz ha nem leszek jó anya?
Ha egyszer elhibázok valamit? Mi lesz ha valami nem lesz rendben a babával? Mi
lesz, ha egyszer elvesztem vagy akármi? Mit csinálunk akkor, amikor te turnén
vagy? Mindenki meg fog vetni, hogy tizenkilenc évesen szülök. Jó, ez mondjuk
nem indok, mert nem érdekel más véleménye... De mi van, ha például a
menedzseretek nem hagyja? Vagy... Nemtudom... A legnagyobb félelmem az az, hogy
bármennyire is a maximumot akarom majd nyújtani, mindent el fogok hibázni, nem
leszek képes a gyereknevelésre, rájössz, hogy milyen rossz anya vagyok,
elhagysz. Aztán idővel a kicsi is rájön, hogy mennyire szar anya vagyok, aztán
ő is megutál, ő is otthagy, és akkor...- sírtam el magam a végére.
-Héééé Kicsim! Semmi baj nem lesz, ne sírj!- nyomott
egy puszit a fejemre, de többre nem volt idő, ugyanis anyuék végeztek, indulunk
kellett."
"-Barbi!- szólt zokogva a telefonba a húgom.
-Flóra! Jézusom, jól vagy? Mi a baj?
-Nem vagyok jól... Barbi! Mikor tudnál hazajönni?
-Nem tudom Szívem, de mi történt?
-Én... Én meg... Meg fogok.... Én meg fogok halni...
-Hogy mi?! Flóra, mi történt?
-Kérlek gyere haza!
-Flóra mondjál már valamit!
-Beteg vagyok.... Leu...
-Ne mondd ki! Azonnal indulok, éjjel érkezem, de te pihenjél!
-Rendben. Figyelj... Ha nem ébrednék fel... Szeretlek!
-Ne mondj ilyeneket Flóra! Nagyon szeretlek, reggel
találkozunk!"
"-Azt hiszem, itt az ideje megcsinálni azokat a
teszteket!
-Nem merem!
-De, mered! Muszáj Barbi! Kicsim! Most nem
tántorodhatunk meg! Erre vártunk! Figyelj!- húzott az ölébe, és végig simított
az arcomon-Ha babát vársz, várunk, akkor már nem tudunk mit tenni. Felneveljük
a babát, és mi leszünk a világ legjobb szülei! Ha pedig nem, akkor lesz rá
nagyon sok esélyünk! Bármi is lesz, én szeretlek és szeretni foglak!
-Én is szeretlek! Kimész?
-Persze!- nyomott egy gyors csókot a számra, felállt
majd magamra hagyott.
Vettem egy nagy levegőt majd mindent úgy tettem ahogy
a használati útmutató írta. Mikor végeztem szóltam Niallnek, aki bejött hozzám.
-Mennyi időt kell várni?
-Fél órát.
-Addig regglizzünk?
-Én nem vagyok éhes, de te menj nyugodtan!
-Akkor megvárlak.
Csendesen vártuk, hogy leteljen a megadott idő, és
mind a ketten a gondolatainkba merültünk. Megijedtem. Féltem attól, hogy mit
fogunk látni azokon a teszteken. Mi van, hogyha összejött a kicsi, de beteg
lesz? Vagy őt is elvesztem?
-Ne járjanak ilyenek az eszedben!
-Honnan tudod, hogy mire gondolok?
-Ismerlek!
-Ennyire?
-Jobban ismerlek, mint te magadat!
Ezután újra csend állt be közénk, és vártunk. Egy idő
után ő törte meg a csöndet.
-Azt hiszem itt az ideje, hogy megnézzük!
-Én nem merem Niall!
-Kicsim.... Jó akkor megnézem én.
A fejemet a mellkasába temettem úgy, hogy még
véletlenül se lássak semmit. Hallottam ahogy megfordítja a teszteket a
szekrényen, majd éreztem, hogy megfeszül az ölelésemben.
-Mi az, Niall?
-Mind az öt ugyan azt mutatja.
-Mit?
-Köszönöm Kicsim, hogy egy babával ajándékozol meg!
Megígérem neked, hogy mindig melletted, mellettetek leszek! Istenem apa leszek,
ezt nem hiszem el! Köszönöm, köszönöm, köszönöm!"
"A Doki feltette a sablon kérdéseket, majd
felfeküdtem az asztalra. A hasamra nyomta a zselét, majd húzogatni kezdte rajta
azt a műszert. Eléggé ijedt fejet vágott, így azonnal én is megjedtem.
-Doki! Baj van?
-Nem jó a baba szívritmusa.
-Hogy mi? Ugye ez nem igaz? Doki, kérem mondja, hogy
nem így van!
-Shhhh! Egy kicsit várj, kérlek! Kérhetem tőled, hogy
állj fel, menj egy kört itt benn?
-Persze!
Letöröltem a zselét a hasamról, felálltam, és tettem
amit a Doki kért. Utána visszafeküdtem az ágyra, újra olyan kék trutyit nyomott
a hasamra, majd elkezdte húzogatni rajta a készüléket.
-Nos megváltozott a pici helye, így máris más a
helyzet.
-Ugye nincs semmi baj?
-Hát az attól függ... Hány gyerekben is gondolkodtok?
-Nem tudom... Majd alakul.
-Kezdetnek kettő belefér?
-Hogy mi?!
-Barbi, hadd gratuláljak, ikreket vársz! "
"Előttünk a két kisgyerek indult el, Sophie
virágszirmokat szórt, míg a kis Horan egy párnát vitt rajta a jegygyűrűkel.
Utánuk ment Sonja, Sophia, El és Flóra, azaz a koszorúslányok. Én apukámba
karoltam, egymásra néztünk és határozottan bólintottam. Értette mire gondolok,
mert elindult. A templomban minden szem rám szegeződött, és ahogy körbenéztem
elég sok hírességet pillantottam meg. De senki nem volt fontos abban a
pillanatban, mikor megláttam a szerelmemet. Az arcán óriási mosoly terült szét,
de vonásaiban egy kis idegességet véltem felfedezni. Ahogy végig néztem rajta
pont úgy nézett ki ahogy elképzeltem. A fekete nadrágja pont jól állt a lábain
amiket annyira imádok, az ing pont úgy feszült a mellkasán, hogy kissé kiemelje
a kockákat a hasán. Csodák csodájára az ing két legfelső gombját is sikerült
begombolnia, és még nyakkendőt is kötött. A haja pedig egyszerűen fantasztikus
volt, amiről nekem persze megint perverz dolgok jutottak eszembe, hogy hogyan
is fogok a szőke tincsek közé túrni éjjel.”
Lassan odaértünk az oltárhoz, ekkor apukám megállt
velem szemben.
-Nagyon nagyon szeretlek, és büszke vagyok rád
Csillagom!
-Én is szeretlek apu!
Szorosan megölelt, egy puszit nyomott a fejemre, majd
Niallhöz lépett. Valamit mondtak egymásnak, kezet fogtak, aztán anyu és a
barátnője közé ült le. A vőlegényemhez léptem, megfogtuk egymás kezét, és a pap
felé fordultunk. A szövegre nem is nagyon figyeltem, csupán Niallre
koncentráltam. Mikor a fogadalmakat kellett elmondani, voltak akik egyszer
egyszer felnevettek, de azokat a dolgokat csak mi ketten értettük. Ezután meg
kellett ismételni a tipikus szöveget a pap után, majd felhúzhattuk a gyűrűt a
másik ujjára.
Mikor az ékszer mindkettőnkön fenn volt a plébános
újból megszólalt.
-Megcsókolhatja a menyasszonyt!
Az újdonsült férjem mintha csak egész nap erre várt
volna szorosan magához húzott, a csípőmbe markolt és szenvedélyesen csókolt.
Abban a pillanatban nem volt senki más nem volt, csak mi ketten. Én, és a
férjem. Hivatalosan is Mrs. Horan a nevem. Nincs többé Palvin. Csakis
Horan."
"A másik három énekes, és a négy zenekar tagnak
is nyomtam egy puszit az arcára, majd a kezembe fogtam a kést. Ni azonnal
mögöttem termett, és úgy tett ahogy a múltkor. Egyik kezével a derekamat
ölelte, a másikkal pedig azt a kezemet fogta amiben a kés volt.
-Szeretlek!- néztem fel rá, és megcsókoltam.
-Szeretlek Hercegnőm!
-Mehet?
-Mehet ám!
Ugyan úgy csukott szemmel vágtam bele a tortába, mint
a múltkor. Mivel mindenki sikongatni kezdett- ez egyik kamera minket, és a
sütit vette- én is kinyitottam a szemem. A krém két színes réteg között
helyezkedett el, az egyik réteg kék, a másik rózsaszín volt.
Niallre néztem, akinek a szemeiben könnycseppek
csillogtak. Azonnal a nyakába ugrottam, és szorosan öleltem.
-Fiú! És lány! Mindkettő! Annyira csodás Niall!
-Ne sírj Szerelmem!- csókolta le a könnyeket az
arcomról, majd egy igazi csókban részesített."
"Tizenegy óra is lett mire hazaértem, de házba
belépve egy nem várt meglepetés fogadott. Az előszobában ott volt Niall cipője!
-Boldog évfordulót, Szépségem!- hallottam meg a Szöszi
hangját, de annyira megijedtem, hogy felsikítottam. Ez még nem volt elég még be
is pisiltem. Vagyis... Ahogy lenéztem magam alá egy kicsit zöldes tócsa volt az
előszoba közepén.
-Niall...
-Ez az, amire gondolok?
-Most... Még nem jöhetnének, Niall!
-Nyugalom Szépségem! Gyere, induljunk!
-Össze sem pakoltunk semmit!
-Most nem kell neked semmi ruha!
-Azért valamit pakoljunk!
-Nem. Kicsim, ne csinálj úgy, mintha minden rendben
lenne! Szülni fogsz, érted?! Már gyerekeid életéről is szó van. Most azonnal
megyünk a kórházba!
-Oké... De azért megcsókolsz?
-Gyere ide, Szépségem!- magához húzott, és lassan
megcsókolt. Mikor elengedett a kezemet fogta meg, és elindultunk kifele.
Ekkor tudatosult bennem, hogy most hova is megyünk.
Pár óra, és anya leszek."
"A mellkasomba szúró fájás jött, a látásom
elhomályosult. Ahogy nehezedtek el a szemeim végig pörgött előttem az életem.
Megszülettem, Flóra világra jött, majd Ádi. Első nap
az oviban, aztán a suliban. Első csók, az első modellkedésem. December 6. Az
éjszaka, mikor teljesen Niallnek adtam magam. Elvetéltem. Azt hittem megcsal.
Elköltöztünk. Kiderült, hogy terhes vagyok. Esküvő. Szülök. A gyermekeim a
kezembem.
A képek ezzel véget értek, az utolsó az, hogy Niall
rózsaszín ajkai ag arcomhoz érnek. Ezután minden sötét."
"Beletúrtam a frissen mosott hajamba, és
megfogtam a bőröndöt, hogy a csomagtartóba rakjam. Visszamentem a gyerekekért,
de ekkor Niallel találtam szembe magam. Nem értettem mit keres otthon, de abban
a pillanatban nem is izgatott.
-Hova mentek?
-Szükségem van pár napra, hogy végig gondoljak
mindent.
-Mit?
-Mindent. Kettőnket, a karrierem, mindent.
-A gyerekeket miért viszed magaddal?
-Mert szükségük van rám. És nekem is rájuk.
-És nekem nincs?
-Pár nap, és visszajövünk, jó? Te is gondolkodj, és
majd mindent megbeszélünk.
-Az országban maradtok?
-Igen.
Mindkét gyereke fejére nyomott egy puszit, én is
kaptam egyet az arcomra, majd a két hordozóval a kezemben mentem ki a garázs
ajtón."
"Úgy éreztem mindketten fiatalok vagyunk egy
rossz házassághoz. A legjobbat akartam neki, és ha ő azért volt velem ilyen,
mert nem tudtam neki megadni, amire szüksége volt, tudtam, hogy akkor el kell
hagynom. Mindennél jobban szeretem, és emiatt m is láncolhatom magamhoz. Ha
neki ez már nem jó, muszáj lesz elengednem."
"-Szóval... Húha, ezt nagyon nehéz elkezdeni.
Amit mindenképp tudnod kell, hogy nagyon szeretlek! 2014. december 6. óta
szerelmes vagyok beléd, és az érzéseim maximum nőttek, de nem csökkentek. Na de
most mást szeretnék mondani. Mikor én gyerek voltam, ugye anyu és apu még
együtt voltak. Engem nagyon nehezen sikerült összehozni, de aztán valami csoda
folytán mégis sikerült. A szüleim annyira boldogok voltak, hogy egyfolytában
csak együtt voltak, reménykedve egy harmadik csöppségben. Greg már ugye nagyobb
volt nálam, így az időm nagy részét vele töltöttem. Ő vitt játszótérre, ő
tanította meg, hogy hogyan is kell bekötni a cípőfűzőm. Hogy ezzel hova akarok kilyukadni?
Attól féltem, hogy ha mi úgymond együtt örülünk a babáknak, mi is elhanyagoljuk
őket. Ezt akartam, de ez se nekik, se nekünk nem jó. Tudod, hogy mennyire fájt
a szívem, mikor a minap kisírt szemekkel jöttél ki a fürdőből? Kérlek Drágám,
bocsásd meg nekem ezt az orbitális baromságot, de elmondhatatlanul szeretlek,
nem bírnám ki nélküled.
-Nem tudom Niall... El tudod képzelni, mennyire fájt
nekem az elmúlt egy hónap?
-Kérlek! Hadd bizonyítsam be, hogy minden lehet olyan
mint régen!
-Semmi nem lesz olyan! Azóta van két gyerekünk!
-Kérlek szépen! Töltsünk együtt egy kis időt! Ma
legyél velem!
-És a babák?
-Sonja tud rájuk vigyázni biztosan! Könyörgöm! Fogjuk
a cuccunkat, ha kell a gyerekeknek viszünk pár cuccot, és vissza megyünk a
tengerparti villába. Holnap reggel visszajövünk! Ha szeretnéd előbb is! Addig
bebizonyítom, hogy nekünk együtt kell maradnunk!
-Ez nem így működik! Ne várd, hogy ennyi idő után
azonnal a nyakadba ugorjak!
-Hanem?
-Tegyél érte, mutasd meg, hogy valóban akarod!"
"Tovább nem tudtuk folytatni a beszélgetést, mert
a gép egy óriásit rázkódott, és mindannyian elestünk. Csupán a gyerekek
visítozását hallottam, és, hogy Ni nyugtatja őket, de nem tudtam oda menni. Fel
sem tudtam állni, és a fejem is nagyon bevertem. Ahogy oda kaptam a fejem,
vérzett. Majd csak annyit éreztünk, hogy lefele zuhan a gép. Mindenki kiabált,
de egyszer csak minden elsötétült."
Ahogy
befejeztem a vissza gondolást, elhatározásra jutottam. El megyek New Yorkba,
senki és semmi nem érdekel. Oda kell mennem ahhoz, hogy teljesen felfogjam.
Megláttam a kis asztalon apu pénztárcáját, kivettem a kártyát, és megpróbáltam
elindulni. Két év után először mentem. Nagyon furcsa, de egyben izgalmas érzés
volt, pár lépés és össze rogyás után, már úgy mentem, mint régen. A fogasról
leemeltem anyu kabátját, és az ablakon át kimásztam. Az volt a szerencsém, hogy
földszinti szobám volt, de az sem izgatott volna, ha a puha hóra kell ugranom.
Azonnal kerestem egy taxit, és egyből a reptérre vitettem magam. Mindenki
megbámult, és ez nem a hírnév vagy Niall miatt volt, hanem az öltözetem miatt.
Ezalatt a két év alatt lett olyan járat, ami azonnal New Yorkba repít, rögtön vettem rá jegyet, és már csak azt
kellett kitalálnom, hogy jutok át a kapukon. Eszembe jutott, hogy volt egy idő,
mikor a személyink apu pénztárcájában volt, és csodák csodájára ott találtam.
Ez is meg volt, már csak várnom kellett, hogy leszálljunk. A repülőn
szerencsére adtak kaját, hisz majdnem éhen haltam, és nyolc óra után le is
szálltunk. Mikor már bent voltam a terminálban csak jobbra balra forgolódtam,
Niallt keresve. Én hülye! Miért lenne itt?- gondoltam magamban. Egyszer csak
megláttam azokat a kék, igéző szemeket, és el is indultunk egymás fele.
*10 év múlva*
-Nekem
van a legszexibb feleségem!
-Nekem
pedig férjem! Szeretlek Mr. Horan!
-Én
is szeretlek, Mrs. Horan!
Egy
gyors csók után pedig el is indultunk a saját filmünk premierjének vörös
szőnyegén. A film bemutatja, hogy bármi is történik velünk, nem szabad feladni
az álmainkat, és addig kell menni, amíg meg nem találjuk életünk szerelmét,
megosztunk vele mindent, szó szerint mindent, majd hagyjuk, hogy a dolgok
egymás után történjenek. Meg kell harcolni az igaz szerelemért, hisz az élet egy
hegymászás, de a kilátás csodás.
Sophie❤
Ui.: Akinek egy picit is számított a blog kérem kommenteljen valamit!❤
Ui.: Akinek egy picit is számított a blog kérem kommenteljen valamit!❤
