Sziasztook☺
Meghoztam az utolsó részt! Annyira fura ezt leírni...
Szóval már csak az epilógus van hátra. Mivel olyat találtam ki, ami sok olvasást és válogatást vesz igénybe, nem tudom mire készül el. Ebben az is közre játszik, hogy csütörtökön suli.
Ha az utolsó rész elnyeri a tetszéseteket hagyjatok magatok után nyomot és csatlakozzatok a facebook csoportba!
Jó suli kezdést, és kellemes olvasást, puszi Zsófi❤
-Ezzel semmi baj nem lenne, ha Louis és Harry nem akartak volna kétszer rátok nyitni!- nevetett Jon.
-Pedofil kukkolók!
-Szépségem,
lassan indulnunk kell!
-Egy
éve ilyenkor ugyan ennyire kapkodtam!
-De
már legalább a gyerekek nincsenek benned.
Valóban,
egy éve, Niall szülinapján, az esküvőnk napján még bőven terhes voltam.
Mennyire szép nap is volt az... Annyira durva, hogy háromszázhatvenöt napja
annak, hogy igent mondtam életem szerelmének! Az érzéseim iránta azóta sem
csillapodtak, sőt! Minden nap újra és újra belé szeretek!
Az
évfordulónk megünneplésének alkalmából vacsizni megyünk, utána Adele koncertre,
majd egy hotelben töltjük az éjszakát. A romantikus vacsi és az éjszaka a
férjem ötlete volt, a koncertet pedig én adtam neki születésnapjára. Nagyon
régóta hajtogatta mennyire el akar menni, gondoltam itt az ideje. Megbeszéltük,
hogy az évfordulóra nem igazán veszünk semmit a másiknak, így én csupán egy VS
szettet szereztem be.
-Niall
segíts, kérlek!- kértem meg hisztizve, mikor nem sikerült össze húzni a cipzárt
a ruhámon.
-Gyönyörű
vagy!
-Köszönöm!-
pirultam el.
-Mehetünk?
-Egy
pillanat!
Az
ikrekhez siettem, már amennyire a magassarkúmban tudtam, és mindkettőjüket
agyon puszilgattam. Nem akartunk hozzájuk bébi szittert, így Harry jött át,
hogy Flórával együtt vigyázzanak rájuk.
-A
kaja a konyhában, lassan vihetitek őket fürdeni, Harry, reggel a mi kocsinkkal
vidd suliba, és be tudod rakni a gyerekeket, mindkét bébiőrt kapcsoljátok
be....
-Barbi,
elég, tegnap egyedül is bírtam velük, nem lesz semmi baj!- igen, sajnos ez a
második este amit tőlük külön töltünk, ugyanis Niallnek meglepetés bulija volt
a közös házban, így azon vettünk részt. Ez volt az első buli a terhességem óta,
ahol többet ittam a kelleténél, és már alvás előtt is többször kötöttünk ki a
férjem régi szobájában.
-Annyira
hálásak vagyunk neked!
-Barbi,
én csak örülök, ha velük lehetek! Ezek a pillanatok bizonyítják azt, hogy
megérte szenvednem!
-Indulnunk
kell, szeretlek titeket!- mindhárom gyerek kapott egy-egy puszit, Harryt is
megöleltem, Ni is elbúcsúzott, és a vörös sportkocsival el is indultunk.
-Emlékszel,
mennyire örültél, mikor megtudtad, hogy Balira megyünk?
-Majd
kiugrottam a bőrömből! Meg Miamit is imádtam!
-Az
is gyönyörű volt! Emlékszem mit mondtál nekem.
-Na
mit?
-Vacsi
közben elmondom!- kacsintott rám, majd újra az útra figyelt.
-Alig
várom! Szóról szóra!
-Ahogy
akarod!
Nemsokára
egy elegáns étteremhez értünk oda, Niall kiszállt a kocsiból, az oldalamra
sietett, és azonnal kisegített. Kézen fogva sétáltunk be az étterembe, ahol
azonnal az, asztalunkhoz vezettek minket.
-Üdvözlöm
Önöket nálunk, Mr. és Mrs. Horan! Mit hozhatok önöknek?
-Én
vörös bort kérek!- mosolyogtam a pincérre.
-Az
nekem is jó lesz, köszönöm!
-Rendben,
egy pillanat és hozom!
-Köszönjük!
Kinyitottuk
az étlapot, és miután a Szöszi rám szólt, hogy ne az árakat néztem,
választottam is.
-Megvan,
Baba?
-Ahha!
Neked?
-Az
egész étlapot fel tudnám falni, de igen!
-Hogy
fogunk innen tovább menni?
-Kocsival,
miért?
-Mert
iszunk mindketten.
-Minden
rendőr koncerten van, nem fognak minket megállítani.
-Tuti?
-Tuti,
Szépségem!
-Imádom,
mikor megszegi a szabályokat, Mr. Horan!
-Igen?-
vigyorgott pimaszul.
-Igen!
Nemsokára
leadtuk a rendelést, és miközben bele-bele kortyoltunk a borba, minden féléről
beszélgettünk.
Mikor
már csak a desszertre vártunk, bele ittam az újonnan rendelt pezsgőbe, és a
szerelmemre néztem.
-Akkor...
Tartozol nekem egy vallomással!
-Igen!
Szóval...- megfogta mindkét kezem, és mélyen a szemembe nézett- Tudod, hogy
minden lány álma a mesébe illő esküvő, csókolózni a lemenő Nap alatt. Nászútra
menni Párizsba, csókolózni az Eiffel-torony tetején. De neked nem ez az álmod,
hanem az, hogy a nagy Ő-vel tedd meg ezeket a dolgokat, azaz velem. Mert én
vagyok az álmod. Nekem pedig te, Szépségem!
A
végére bekönnyesedett a szemem, hisz igaza volt. Nekem ő az álmom, neki pedig
én. És, hogy több, mint egy évvel később is el tudja mondani, lenyűgöző!
-Szeretlek
Niall Horan!
-Én
is szeretlek! Kibaszottul kurvára szeretlek!
Meghozták
a desszertünk, de azzal már sietnünk kellett, mert utána indulhattunk is
tovább. A koncertre az utolsó VIP jegyeket sikerült megkaparintanom, így azzal
együtt volt parkolónk is.
Jó
volt, hogy nem nagyon vették észre kik vagyunk, de aki mégis, nem foglalkozott
vele. Ez azért várható volt, hogy nem az a korosztály lesz itt, akik oda vannak
Niallért. A szerelmem egészen a koncert kezdetéig olyan volt, mint egy
kisgyerek, teljesen be volt zsongva. De én örültem ennek. Így biztos lehettem
benne, hogy örömet szerzek neki. Hisz ő a megismerkedésünk napja óta csak
örömet szerez nekem.
-Vegyünk
inni?- észre sem vettem, hogy máris a helyünkre értünk.
-Vehetünk-
a férjemre mosolyogtam, aki egy gyors csók után ott is hagyott. Nemsokára két
pohár borral tért vissza, amikről fogalmam sem volt honnan szerezte.
A
koncert lassan elkezdődött, és szégyen vagy nem szégyen, többször is elsírtam
magam. Egyszerűen fantasztikus volt az egész koncert, egész végig a hideg
rázott. Össz vissz egy képet csináltunk mindketten. Nem beszéltük meg előre, de
utólag kiderült, hogy az indok ugyan az. Nem azért megyünk oda, hogy semmit ne
lássunk az egészből, csupán a telefonunk kijelzőjét. Az élményért megyünk oda,
amire halálunk napjáig vissza tudunk emlékezni. Azért mentünk oda, hogy
élvezzük, és nem azért, hogy a fotósok helyett mi készítsünk képeket.
Az
utolsó szám végére Niall már annyira fel tüzelt, hogy ki sem használtuk a
lehetőséget, hogy találkozzunk az énekesnővel, hanem amint kijutottunk, kocsiba
pattantunk, és mentünk is a hotelhoz.
-Emlékszel,
hogy az esküvőnk előtti éjszakán mit csináltunk?
-Azt
nem lehet elfelejteni!- vigyorogtam rá- De ne most ismételjük meg!
-Ne
most?
-Ne!
-Majd
máskor?
-Igen!
Lassan
odaértünk a hotelhoz, és az éjszaka olyan volt, mintha csak a nászéjszakát
éltük volna át újra.
Másnap
reggel Niall előtt ébredtem, és kifejezetten fura volt, hogy nem kell egyből a
gyerekekhez sietnem. Gyorsan a szerelmem ingjébe bújtam, és úgy mentem ki a
mosdóba. Utána rendeltem reggelit magunknak, majd elkezdtem ébresztgetni a
manóm. Miután arra nem ébredt fel, hogy simogatom, tudtam, hogy más módszerekhez
kell folyamodnom. Ledobtam magamról a fekete pamutot, és a Szöszi csípőjére
ültem. Onnan leptem be az egész felső testét apró csókokkal, reménykedve abban,
hogy felkel. Egyszer csak egy ügyes mozdulattal maga alá fordított, de mielőtt
nyekkenhettem volna, máris ajkaimat ostromolta.
-Mehet
egy reggeli menet?
-Mehet!-
csak ennyit tudtam kinyögni, ezután már nem voltam képes normális beszédre.
Mire
a légzésünk, és minden másunk is újra normális lett, tíz óra is elmúlt. A
reggelit újra kellett rendelnünk, ugyanis nem tudtuk kinyitni.
Kaja
után össze szedtük a cuccunk, és mentünk is haza.
***
-Boldog
szülinapot, Szerelmeim!- az ikreket nem ébresztettük korábban, de mikor
hallottuk, hogy fenn vannak, azonnal mentünk hozzájuk. Az első szülinapjuk!
Annyira durva, hogy már egy éve annak, hogy Niall meglepett itthon, és az
ijedségtől elfolyt a magzat vizem. Két éve ismertem meg Őt.
-Mammii!-
nyüszített Zoe, mire én oda mentem hozzá, és ki vettem az ágyából.
-Jó
reggelt, Szépséges Hercegnőm!
-Appp!
-Itt
van apa is!- babát cseréltünk, és a másik gyerekünket is babusgattuk egy picit.
-Gyertek,
van nektek sok-sok meglepetés.
Az
első önálló lépéseken tegnap lettünk túl, azóta a gyerekek esnek kelnek, de
mennek, mint a mérgezett egér. Most is azonnal a nappaliba futottak, ahol
Harry, Luke és Flóra várt rájuk.
-Sziasztok
bébik!
Míg
a tesómék lefoglalták őket, mi a konyhában meggyújtottuk a gyertyát a tortákon,
majd énekelve vittük be nekik. Míg Chris tapsolt, a kislányunk sinkongatott, és
ha a húgom nem fogja le, fel is borul.
-Nagyon
boldog szülinapot, babáim!
Oda
adtuk nekik az ajándékokat, és ezek után az torták nem is érdekelték őket.
Persze azért mindenkinek vágtunk egy szeletet, és a gyerekek is ettek egy-egy
falatot, de a játékok sokkal jobban lekötötték őket.
-Két
éve!- mosolyogtam Niallre, miközben az ölében ültem.
-Annyira
durva... Már két éve elvisellek!
-Naa!
Ne légy gonosz!
-Várj!
Mutatok valamit!
Bekapcsolta
a tévét, valamit nyomkodott a telefonján, majd elindult a koncert videó. Erre a
picik is felkapták a fejük, és ahogyan nézték a képernyőt lassan megláttak
engem is.
-Anny!
App!
-Mamiii!-
futott a kijelző felé a kisfiam, azzal a céllal, hogy megérintse az arcom.
-Itt
vagyok, Bogyó!
-Nyem!-
csak a fejét kapkodta, nem tudta mire vélni, hogy mindkét helyen lát.
-Gyere
ide, Picikém!
-Barbi,
meg van még ez a ruha?- kérdezte kíváncsian Flóra.
-Ahha!
-Akkor
hétvégén felvehetem a partira?
-Persze!-
bár a gyerekek szülinapja szerdai napra esett, úgy gondoltam ennyit a húgom is
hiányozhat a suliból, így egy napra kikértem. A hétvégén pedig megtartjuk a
gyerekek szülinapi zsúrját, ahova az egész családot meghívtuk, a srácokat, meg
még pár barátot.
A
délelőtt hátra lévő részét azzal töltöttük, hogy a gyerekekkel játszottunk,
vagy azokat a cuccokat szedtük össze, amiket szétszórtak maguk után.
-Azt
hiszem, hogy egy éves szülinapjukra már igazán megérdemelnek egy Nando's-os
kaját!- vigyorgott a Szöszi, mikor mindketten a gardróbban voltunk.
-De
igaz! Imádom az okos fejed!- mormoltma a szájára, majd hosszan megcsókoltam.
-Alig
várom, hogy éjjel...
-Na!
Neked soha nem elég?!
-Belőled
nem!
"I just can't get too much of you, baby
It's never, it's never enough, never enough
It's never enough, never enough"
Miközben
ezt énekelte én csak vigyorogtam rá, aztán hagytam, hogy megcsókoljon.
-Annyira,
de annyira szeretlek!
-Én
is szeretlek! Nagyon!
-Kérdezhetek
valamit?
-Persze!
-Miért
jó, hogy itt állsz az egyik legszexibbb fehérneműdben és magassarkú csizmában?
Mivel
magam sem tudtam válaszolni csak a nyelvem nyújtottam rá, majd tovább kerestem
a megfelelő ruhát. Végül egy vastagabb overálnál maradtam, amihez egy hosszú,
elegáns kabátot vettem fel.
-Ugye
tudod, hogy csak a Nando'sba megyünk?
-Igen,
de mivel a rajongóid szeretettel várnak ott, nem kockáztathatok. És te bármit
felveszel vagy nem veszel kurva szexi vagy, és teljesen mindegy!
-Hát...
Köszönöm!?
-Sikerült
zavarba hoznom a nagy Niall Horant!- vigyorogtam rá, mire csak egy gyors csókot
adott.
-Ne
szemtelenkedj, Szépségem! Éjjel megbánod!
-Szeretném
én már megbánni!
Nyomtam
egy puszit az arcára, majd a csípőmet riszálva hagytam el a gardróbot. Az
ikreket Harry és Flóra felöltöztették, így azonnal mehettünk is. Hazz és a
tesóm a srác kocsijával mentek, mi pedig a sajátunkkal, mert amúgy nem fértünk
volna be.
Az
ebéd nagyon jó hangulatban telt, a rajongók sem voltak veszélyesek, és
megértették, hogy most együtt szeretnénk lenni.
-Hogy
szeretnéd a karácsonyt?- kérdezte Ni este, mikor már a kádban ültünk.
-Nem
tudom. Legyünk együtt!
-Együtt
leszünk, ez természetes! Mi lenne... Ha...
-Ha
nem minden szó után engem csókolgatnál? Meg tudnánk beszélni.
-Kitaláltam
valami jobbat!
-Ha
ezt megbeszéltük, utána elmondhatod azt is!
-Oké.
Szóval arra gondoltam, hogy mi lenne, ha huszonnegyedikén itthon lennénk,
huszonötödikén nálunk Írországban, huszonhatodikától harmincegyedike reggelig
meg Magyarországon. Szilveszterre meg vissza jönnénk ide.
-Szuperül
hangzik!
-Örülök.
Akkor most jöhet a másik ötletem?- vigyorgott kajánul.
-Jöhet
hát!
A
szülinapozás után a karácsony gyorsan ide ért, és huszonötödikén hajnalban már
egy repülőn ültünk. Ahogy meg volt beszélve, először mentünk a Horan családhoz,
utána pedig majd hozzánk.
-Niall
ez valami gyönyörű!- nézte a húgom elbűvölve a tájat.
-Mamma!
-Igen
picim, megyünk a mamához, meg a papához!
-Annya!
-Mondjad
Szépségem!- a kis lányom egy szót sem szólt, csupán oda tipegett hozzám, és
átölelt- Szeretlek Babám!
-Én
isz szejetlek annya!
-Én
isz!- csatlakozott Chris.
-És
aput ki szereti?- nézett ránk durcázva Niall.
-A
csijke. És annyci. És mii!- futott felé a kis manónk, őt pedig Zozo követte.
Mosolyogva néztem végig, hogy bújnak az apukájukhoz, aztán inkább Flórához
mentem oda.
-Minden
okés?
-Persze!
-Két
nap, és találkozol Luke-kal!
-Tudoom,
annyira izgulok!
-Megértem.
Tovább
nem tudtuk folytatni a beszélgetést, mert a gép egy óriásit rázkódott, és
mindannyian elestünk. Csupán a gyerekek visítozását hallottam, és, hogy Ni
nyugtatja őket, de nem tudtam oda menni. Fel sem tudtam állni, és a fejem is
nagyon bevertem. Ahogy oda kaptam a fejem, vérzett. Majd csak annyit éreztünk,
hogy lefele zuhan a gép. Mindenki kiabált, de egyszer csak minden elsötétült.
*Niall
szemszöge*
A karácsony miatt természetesen haza utaztam, és az éjszakákat
a régi szobámban töltöttem. Ott tartózkodásom második éjjelén valami rémes
szúrást éreztem a mellkasomban. Nagyon nagyon fura volt, és vissza sem tudtam
aludni. Csak fel-alá járkáltam a házban, egyszerűen nem tudtam hova tenni a
dolgot, de tudtam, hogy ki kell derítenem mi volt ez. És a szívem New Yorkba
húzott.
Sophie❤
Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiii
VálaszTörlésZsófi ez nagyon zavaros....
Olyan gonosz vagy művésznő :P
Tudom, hogy zavaroos, de minden kiderul az epilogusban ;)
TörlésÉn ezt nem értem!!!!
VálaszTörlésHa nem Happy End lesz a vége, remélem tudod, hogy nem állok jót magamért
Haat akkor annyit mondok Lili, hogy az epilogust a leges legutolso mondatig el kell makd olvasnod❤❤
VálaszTörlésAlap❤️❤️❤️
Törlés❤❤
Törlés