9/2. rész- A második fotózás

Sziasztok :)

Most hozom a kövi részt. Remélem az előző rész tetszett és nem találtok túl hosszúnak. :D

A karácsonyi külön részen még gondolkodok, mert kommentek nem érkeztek. :/

Nem tudom a nyolcadik részt miért került a 9/1 elé de ki van téve az is <3

De addig is jó olvasást! :*

Boldog Új Évet Mindenkinek!

Élvezzétek ki a szünetet és ne tanuljatok sokat! <3

Puszi Zsófi <3

"Akkor ok- mondta majd egy puszit nyomott az arcomra."

-Suli után besjössz velem olyan ízét csináltatni?

-Ahha.

-Köszi!

-Nincs mit. 

-Majd ilyen reggeli akciót csinálsz még?

-Tetszett?

-Nagyon! És nem kell minden reggel, elég mikor úgy gondolod, hogy nem vagyok jól.

-Ha szeretnéd. 

-Oké. Mert tényleg! Olyan jó volt! Még ha nem is csináltunk semmit akkor is. Érezhettem az illatod, és, hogy ott vagy velem.

Mielőtt válaszolni tudott volna becsöngettek. Bejött a tanár és el is kezdtük az órát. 

-Mindenki előveszi a könyvét és a füzetét! Kinyitja a 114. oldalon

-Tanárnő! A könyvben vagy a füzetben a 114. oldal?- kérdezte Csongi mire az osztály röhögni kezdett.

-Akkor neked nem is kell, kijöhetsz ide a táblához és órai munka néven megoldhatod őket!

-Bocsánat!

-Rendben. Akkor innen a következő három oldalt kell megcsinálnitok, ha nem végeztek vele házi feladat. Barbi te pedig gyere felelni!

Megijedtem. Az oké, hogy az írásbelit megcsináltam, de a szóbeli részét azt még csak el sem olvastam. Felálltam a helyemről és kisétáltam a táblához. Negyed órán át kínzott a táblánál és csak két fogalmat nem tudtam. 

-Akkor az ötösért még egy feladatot itt a táblánál csinálj meg!

-Rendben!

A matek mindig is jól ment gyorsan megcsináltam az egyenletet és megkaptam az ötöst. Visszasétáltam a helyemre és leültem. Én is nekiálltam a feladatoknak. Óra végéig mindenki csendben dolgozott. Mikor kicsöngettek lementünk a tesiteremhez. Mivel a lányok és a fiúk külön öltözőben öltöznek mi felmentünk az emeletre. Franci, Nóri, Brigi és én benn öltözünk egy kisebb, elkülönített részben. Gyorsan átöltöztünk és lementünk a terembe. Még alig kezdtünk el futni mikor kinyílt az ajtó. Nem különösebben érdekelt ki jön, míg nem Máté meg nem fogta a derekam.

-Kicsim! Itt van Sonja és két pasi.

-Dávid és Krisz- néztem oda. 

Flori hirtelen felsikított.

-Vííííí! Ott van SP!

-Basszus!- mondtam, majd odasétáltam hozzájuk- Sziasztok!- köszöntem nekik, majd mindannyiukat két két puszival köszöntöttem.

Közben odaért törpeterror is. Nem tudtam mi lesz ebből.

-Üdvözlöm tanárnő! Krajczár Dávid vagyok!

-Jónapot! Miben segíthetek?

-Én igazából Barbi menedzsere vagyok. És mivel Barbinak a hétvégén el kell utaznia New Yorkba most gyakorolnia kéne. Az édesanyjával már beszéltem.

-Mert mégis mit csinál Barbi?

-Barbi egy nagyon tehetséges modell.

-Komolyan?

-Igen. Mutassák képet?

-Tud?

-Igen. Itt a telefonomban van pár kép.

-Akkor igen megnézném. És az édesanyjával is szeretnék beszélni!

-Rendben. Krisz akkor légyszi mutasd meg a hölgynek a képeket, én addig felhívom Barbi anyukáját.

-Oké- mondta Krisz.

-Barbi te addig menj vissza futni!

-Jó!

Flori mellet kezdtem el újra futni.

-Elmondanád, hogy te mi a jó büdös francért puszilgatod SPt?

-Először is ne hívd igy! És igen elárulom. Ő a fotósom.

-Mi??

-Most mi van? 

-Benutatsz neki?

-Nem. Mert tuti rámásznál, és nem akarom, hogy emiatt a mi kapcsolatunk is rámenjen.

-Kinga kérleek!

-Flolri! Nem! 

-Ajj. 

Épp Dávidék előtt futottunk el, mire ő megragadta a kezem és kihúzott a sorból.

-Dávid miért vagytok itt??

-Mert előbb el kell utaznunk és neked gyakorolnod kell!

-De miért kell előbb elmenni?

-Mert azt akarják, hogy Amerikában még az ünnepek elott kinn legyen a reklám, hogy arra már vegyék.

-Ja értem. Mikor megyünk?

-Szombat hajnal ötkor indul a gépünk.

-Azta!

-Ja. És anyukád elintézte. Holnap van a nyelvvizsgád.

-Mi a tököm??- kérdeztem kicsit hangosan. Igazából nagyon hangosan, mivel az egész osztály és a tanárnő is rám nézett.

-Mi a baj kicsim?- lépett oda mellém Máté mikor befejezte a futást.

-Ahh. Az, hogy holnap nyelvvizsgám van és szombaton utazok New Yorkba.

-Most?

-Ahha.

-És akkor most mész pár próbaképet csinálni?

-Igen. De este megyünk. Ígérem! Arra végzünk.

-Oké.

-Dávid arra ugye végzünk?

-Persze. Max háromkor befejezzük.

-Hallod?

-Hallom.

-Ti még nem ismeritek egymást!

-Nem. Nem hiszem.

-Akkor Dávid ő Máté a világ legjobb pasija, akit minednnél jobban szeretem. Máté ő Dávid a meneddzserem!

-Hali!

-Heló! Örülök, hogy megismerhetlek! Barbi már mesélt rólad- mondta Dávid.

-Remélem csak jót!

-Persze.

-Kicsim! Kimegyünk egy kicsit?- kérdezte.

-És törpe...

-Telefonál. Nem veszi észre- szakított félbe.

-Oké. Menjünk.

Megfogta a kezem és kihúzott a teremből. 

-Mi a baj?- kérdeztem.

-Én is ezt akarom tudni.

-Mire gondolsz?

-Arra, hogy megtudtad, hogy ma van egy kis melód ami akár estig is eltarthat, és te egyből megriadtál. Miért?

-Nem tudom. Talán azért mert félek attól, hogy ha nem végzünk estig nem tudok veled elmenni, és megharagszol- mondtam neki lehajtott fejjel.

-Jajj kicsim! Gyere ide!- húzott magához, és szorosan megölelt- Emiatt tuti nem haragudnék meg rád. És Dávid is mondta, hogy arra végeztek.

-Igaz. Ha vége a sulinak nem jössz el megnézni?

-Nem is tudom. Lehet?

-Persze!

-Akkor elvileg benézhetek.

-Jujj de jó! És este ígérem megyünk. Miattam Dávid ki is rúghat. Mondjuk akkor őt is kirúgják.

-Oké. Te tudod- hagyta rám a dolgot és egy puszit nyomott a fejemre. 

Pillanatunkat Krisz szakította meg.

-Srácok! Szép dolog a szerelem meg minedn. De vén két gázos dolog.

-Mi?- riadtam meg.

-Az egyik az az, hogy suliban vagytok és ha egy tanár meglátna titeket... Értitek! A másik meg az, hogy az az irritáló tanárt hiányol titeket. Azt mondtuk neki, hogy te elmentél felöltözni, Máté te meg szédültél, és azért jöttél ki.

-Oké. Akkor felöltözöl gyors. 

-Én meg visszamegyek.

-Az jó lesz. Krisz ugye ő délután bejöhet megnézni?

-Ha akar.

-Akar. Akkor suli után találkozunk. Sonja lehet el is jön érted.

-Oké. Szeretlek kicsim!

-Én is!- mondtam majd hosszan megcsókoltam.

-Srácok még mindig suliban vagyunk!- mondta Krisz.

-Tudom tudom. Megyek öltözni.

-Az jó lesz.

Felmentem az öltözőbe és gyors magamra kapkodtam a ruháim, megfogtam a táskám és lsmentem.

Bementem a terembe, és láttam, hogy a többiek kötelet másznak, és fejen állnak. Megörültem, hogy elmehetek. Odamentem Kriszhez és Dávidhoz.

-Mehetünk,

-Ahha. Csak köszönj el attól a nőtől!

-Oké.

Odamentem a többiekhez, és mikor Máté mellet elhaladtam megfogtam egy pillanatra a kezét, mire ő csak rám mosolygott. Odaléptem törpeterrorhoz.

-Tanárnő akkor mi el is mennénk!

-Rendben. De több ilyet nem nagyon szeretnék!

-Én se nagyon. Ez hirtelen jött nekem is.

-Elhiszem- mondta, viszont egy kis szarkazmust hallottam a hangjában.

-Viszont látásra! Sziasztok!- köszöntem el.

-Szia Barbi!

-Helóóó!

Krisz megfogta a táskám és kimentünk a kocsihoz. Sonja betette Sophiet a hordozójába, és mi is hátra ültünk. A pasik meg beültek előre. Dávid mondta, hogy először hozzám megyünk, és mivel Sonja a stylist is kiválasztunk pár ruhát. Bementünk a szobámba, a táskámat a babzsákfotelomra dobtam, a kicsi Sophie az ágyamra lett ültetve, és az alvó állataimmal kezdett el játszani. Mi Sonjával a szekrényemhez mentünk és ruhákat kezdtünk válogatni. A kiválasztott ruhákat végül a hátizsákomba szórtuk, a tankönyvek helyére. Megfogtuk a kicsit és már indultunk is. Mikor már a kocsiban ültünk Dávid megszólalt:

-Meki?

-Jóóó. Éhes vagyok!

-Én is úgyhogy menjünk!

A kajálda  felé vettük az irányt. Egy kisebb dugó után oda is értünk. Beálltunk a parkolóba és miután Dávid bezárta a kocsitt be is mentünk.

-Hozom a kajákat!- szóltam oda a többieknek.

-Jövök segítek!

Krisszel odamentünk a pulthozés rendeltünk. Négy tálcán adták ki a kaját, így mind a ketten kettőt-kettőt vittünk. Mindenki elvette a saját magét és enni kezdtünk. Csendben fogyaztottuk el az ebédünket. Igazából ez nem is ebéd, mert tíz óra van. A lényeg, hogy megettük a kajánkat. Mikor kifelé sétáltunk a kocsihoz Sonja lépkedett mellettem.

-Nem baj ha suli után Máté bejön?

-Dehogy is! Szeretnéd, hogy elmenjek érte?

-Megtennéd?

-Persze! Szimpi.

-Köszi!

Megnyugodtam, hogy ez is letudva. Mikor odaérünk az ügynökséghez Dávidnak még csak a belépő kártyáját sem kellett felmutatnia, egyből mehettünk tovább. Mi bementünk abba az "irodába" ami a fényképezéshez van kialakítva. Dávid nem jött velünk, neki az irodában kellett valamit elintéznie. Sonja kérte, hogy üljek bele a székbe, a hajammal kezdi. Én már megint csak ettem.

Nagyon elgondolkodtam. Ezt valószínűleg látni lehetett az arcomon mivel Sonja megkérdezte min agyalok?

-Hülyeségeken.

-Mondd már eeeel!

-Annyi az egész, hogy nekem tök furcsa az, hogy itt a vőlegényed és a közös lányotok és itt az irodába meg mintha teljesen hidegen hagyjátok egymást. És ez érdekes.

-Értem. Igazából...- gondolkodott el- Nektek az nem lenne furcsa ha egyszer csak itt megcsókolna?

-Nem. Ez normális dolog. Szerintem miattunk nem kell szerénykedni. Szeretitek egymást, nem?

-De.

-Ennyi. Miattunk ne csináljátok!

-Oké.

-Mit ne csináljanak miattunk?- jött oda Krisz.

Miután neki is elmondtam a véleményem ő úgy reagált mint ahogy én reagáltam volna. Sonja épp elkezdte csinálni a sminkem, mikor Dávid belépett az ajtón.

-Hogy állunk?

-Haladunk- mondta neki a menyasszonya és odament megcsókolni.

-Ezt megbeszéltük...

-Igen. De a srácokkal is beszéltem róla. Őket nem zavarja.

-Srácok tuti?

-Persze! 

-Akkor oké. És itt vannak a vízumaitok!

-Jé! Köszi! De hogy csináltattad meg nélkülem?

-Beadtam az egyik képedet. Egy évig érvényes.

-Köszi mégegyszer!

-Nincs mit! De most munkára!- adta ki a parancsot, mire Sonja folytatta a sminkem, Krisz a fényképezővel kezdett valamit babrálni és Dávid pedig a kislányával kezdett játszani. A szám be nem állt, így vagy ötször kellett előről kezdeni a sminkem. Bár nem akartunk nagyon nagy csicsás sminket, azért kellett valami. Mikor végr végrztünk Krisz elkezdte csinálni a képeket. 

-Barbi! Koncentrálj! Ha azt kérem mosolyogj, akkor légyszíves mosolyogj!

-Oké bocsi!

-Mi van veled te lány?- jött oda hozzám és megölelt.

-Nem tudom. Bocsi! Menni fog!

-Oké. Próbáljuk meg! Akkor. A kezedet a zsebedbe teszed, és elnézell jobbra! Igen így! Ez jó! Kicsit komolyabb arc! Ahha! Most egy kis mosoly! Oké! Nevet! Jó! Vegyél másik ruhát!

És ezígy ment egy csomó időn kereztül.

-Barbi gyere! Kicsit változtatk a hajadon.

-Oké.

-Srácok elmenjek Mátéért?- kérdezte Dávid.

-Elmennél?

-Persze!

-Akkor köszi!

Dávid elment és Sonja tovább dolgozott a hajamon. Elkezdte feltupírozni. Először féltem. hogy milyen lesz de a végeredmény nagyon tetszett.

-Barbi akkor vedd fel azt a szoknyát és ezt a szemüveged tedd fel hozzá!

-Oké- mondtam és átöltöztem.

Épp léptem ki mikor Máté belépett a terembe. Elmosolyoott. Odamentem hozzá és szorosan megöleltem, Kaptam egy puszit a fejemre. Ahogy félre néztem láttam, hogy Krisz Sophieval játszik, a kislány szülei pedig ugyanúgy mint mi összeölelkezve álltak. Csak mosolyogva néztem őket, majd visszafordultam Mátéhoz.  

-Hogy megy? 

-A multkor jobban ment. 

-De mi a baj? 

-Nem tudom. Vannak azért jó képek is. 

-Gondoltam. Viszont... A hajad? 

-Jaaaa. Az csak pár képhez lett így megcsinálva. Utána ki lesz bontva. Jujj! Akarjunk közös képet! Kérleeeek!

-Szeretnéd?

-Nagyooooon!

-Akkor miattam lehet!

-Okéééé! Köszi!

-Nincs mit- mondta majd hosszan megcsókolt.

-Na akkor mindenki befejezi amit csinál!- mondta Krisz, és nem csak ránk gondolt.

-Irigykedsz? Neked ott van Sophie.

-Nem. Csak dolguzzunk!

-Igaza van!- Szólt Dávid is.

Máté leült az egyik székre és tovább dolgoztunk. A vgeredmény nem is lett olyan rossz.

Négy óra után pár perccel kitikkadtan ültem a földön, de nem nyugodtam addig amíg Mátéval nem lesz közös képem.

-Krisz Mátéval pár képet nem csinálsz? 

-Máté is modellkedni akar?

-Hülye vagy! Mátét meg engem.

-Jaaa! Persze. Csinálhatok párat!

Sophie <3