15/2. rész- Megcsókolt, én meg visszacsókoltam

Sziasztoook! :)

Meghoztam a kövi részt! ;)

El sem tudjátok képzelni, hogy mennyire örülök annak, hogy ennyien olvassátok a blogot! ;)

Most, mióta átgondoltam 1D blogba azóta sokkal nagyobb az ihletem, ezért is tudok ilyen gyorsan írni. :)

Remélem nektek sem baj, hogy átírtam. ☺

Ha tetszik a rész pipáljatok, kommenteljetek és iratkozzatok fel! :D

Jó olvasást, puszi Zsófi ❤

"-De nem mindenhol. Ha meglátják had legyen egy kicsit téma, hogy kivel kavarhat Niall Horan, a szőke ír fiú, akinek még nem nagyon volt csaja. És nehogy azt hidd, hogy egy általad hozott esetleges rossz döntés miatt este nem csókollak meg!

-Szia Niall!"
-Szia Barbi!

Mikor elment mosolyogva kezdtem el ugrálni meg sikítozni. Lehet, hogy előtte nem vagyok az a bepisilős fajta, de mikor nincs mellettem. Teljesen! És amit mondott.... "És nehogy azt hidd, hogy egy általad hozott esetleges rossz döntés miatt este nem csókollak meg!" Különödebben még időm sem volt ezen gondolkodni, de majd a pillanat kihozza. De nem fogok rossz döntést hozni. Abban biztos vagyok. Jött Dávid, hogy mennek enni, de én mondtam, hogy már ettem. És elkértem Sophiet is, hogy ne kelljen levinniük és én se unatkozzak. Pár perc múlva jött Krisz.

-Szia!

-Szia Barbi! Bejöhetek?

-Persze, gyere csak! Mizu?

-Csak régen beszélgettünk.

-Ez igaz.

Leültünk az ágyra és a kislány pedig az ágyon feküdt és az egyik játékával játszott.

-Na mi van közted meg aközött a szőke gyerek között?

-Te most komolyan azt akarod, hogy lelkizzek veled?

-Ahha! Olyan vagy nekem mint a húgom.

-Dávidéknak a fogadott lánya vagyok, neked a fogadott húgod. Fasza!- röhögtem fel.

-Én komolyan mondtam!

-Tudom. Nekem is olyan vagy mint a bátyám.

-Akkor mesélj!

-Menyi idő?

-Három óra.

-Oké. Ötre megyünk. Vagyis. Ugye te is eljössz?

-Persze. Meg kell védeni a húgom.

-Köszönöm. De nem kell megvédeni. Niall rendes gyerek. Azt hiszem... Amíg nem ismertem személyesen én is csak egy sima rajongó voltam, aki így imádja őket meg úgy. De mikor megismertem akkor jöttem rá, hogy persze azok is érzések, de csak akkor tudod biztosra ha komolyan ismered.

-És mikor meg akart csókolni ugye Harry megzavart minket. Az előbb ment el. És úgy beszéltük meg, hogy csak este csókol meg. De most az előbb adott egy szájra puszit. Azért nem is látszik a vörös rúzsom. Tényleg azt majd újra kell csinálnom! Na de ez van. Azt hiszem... Szeretem! Egy nap után nem gáz ilyet mondani?- folytattam mondandóm.

-Nem. Egyátalán nem gáz. Az érzések nem idővel változnak hanem ha valakit meglátsz bumm beleszeretsz.

-Ahha értem.

-És Máté?

-Mi van vele?

-Én is azt kérdezem.

-Jahh! Míg itt volt Niall a húgommal beszéltünk aztán mondtam, hogy beszélnem kéne vele. Aztán úgy skypeoltunk, hogy itt ült mellettem. Mátéval megbeszéltük, hogy barátok vagyunk. Erre! Egyből elkezdi. És barátom! Ki az ott melletted? Alig bírtam visszatartani a röhögést. Mondtam neki, hogy nem az ő dolga és kinyomtam. Szakítottunk.

-Az kemény. Féltékeny.

-De nem tudom mire. Nem is szerettük egymást. Na mindegy! Sophie mit csinálsz? Mindjárt leesel!- kaptam a kislány után aki az ágyn mászott és majdnem a földön végezte. Ölembe vettem és játszani kezdtünk vele. Egy fél órával később jöttek Sonjáék és miután a két pasi elment- azzal az indokkal, hogy hagynak minet készülődni- mi ki is vettünk a bőröndből és a szekrényből is minden ruhát. Hát igen. A kipakolással nem teljesen végeztem.

-Sonja majd el kell menni vásárolni, mert ha maradunk egy hetet nem lesz elég ruhám.

-Oké. Majd elmegyünk.

-Mit vegyek fel?

-Nézd! Ez a ruha nem jó?- emelt fel egy fehér csipkés ruhát aminek a derekánál egy fekete szalag volt egy masnival

-Sonja ez nem túl kislányos?

-Nem. Ilyet hallani sem akarok. Ez pont olyan ruha amiben Niallnek csak mégjobban megtetszel!

-Tuti?

-Tuti!

-És nincs túl hideg?

-Kocsival megyünk, nyugi.

-Oké. Akkor felöltözök. Viszont a rúzsom... Öhmmm... A lényeg, hogy lejött. Légyszi visszakened? Az a nő odaadta.

-Ja persze! De először öltözz fel!

-Nem. Előbb letusolok.

-Oké!

Bementem a fürdőbe és egy gyors tusolás után, hogy vigyázzak a hajamra és a sminkemre gyorsan letusoltam. Gyorsan felöltötem ls megnéztem magam a tükörbe. Büszke voltam a pótanyukámra, hogy ilyen jó ruhát talált nekem. Kimentem a fürdőből és megálltam Sonja előtt.

-Na?

-Jujj! Gyönyörű vagy!

-Komolyan?

-Mikor mondtam neked olyat ami nem igaz?

-Soha!- mosolyodtam el.

-Na hát akkor?

-Kiegészíted a sminket?

-Persze. Ülj le!

Leültem az ágyra a kezébe nyomtam azokat a cuccokat amiket Marthatól kaptam és újra csinálta  az arcomat. A hajamra fújt még egy kis hajlakkot és kész is voltam. Viszont azt mondta, hogy ehez a ruhához ilyen vad smink nem megy, lemosta. Egy halványat tett fel helyette. Nem is bántam, mert bár Martha gyönyörűen megcsinálta de egy kissé kurvás volt. Utána Sonja is összekészülődött a saját szobájában- persze én is ott voltam- és a kis Sophienak is találtunnk egy cuki ruhát. Már csak azt vettük észre, hogy fél öt.

-Indulnunk kell!

-Most?

-Ahha. Niallnek megígértem, hogy előbb odamegyünk mint a többi VIPes. Meg adott ilyen nem tudom mit ilyen nyakbaakaztós szarságot, hogy azzal úgy fognak kezelni mint a többi 1D barátnőt meg azt vihetek be akit akarok.

-Az tök jó.

-Jaja. De menjünk mááár!

-Oké nyugi. A srácok gondolom Krisz szobájában lesznek, szedjük össze őket aztán akkor indulhatunk!

-Oké. Csak még én is visszamegyek a kabátomért meg a táskámért.

-Jólvan. A recepción találkozunk öt perc múlva.

-Ott leszek.

Visszasiettem a szobámba a mamuszomat egy gyönyörű magas sarkúra cseréltem, felkaptam egy bőrdzsekit, megfogtam a táskám és le is mentem. A többiek még nem értek le, így telefonoztam. Instán 176.591. értesítésem van. Ennyi like jött Niall képére! És 2893 komment. A twitterről nem is beszélek. Eddig sem volt kevés követőm de most 300-zal is megugrott!

-Mehetünk?- lépett mellém Krisz. Egész jól nézett ki. Meg még Dávid is felöltözött. Pedig ő az aki még délelőtt az ügynökségre is pólóban jött.

-Húúúú! De jól néztek ki? Nem is tudtam, hogy így is fel tudtok öltözni!

-Ha a fogadott lányom  meg a leendő pasijának a randijára megyek...

-Dávid!- szólt rá Sonja is- Inkább menjünk!

Fogtunk egy taxit amibe csak úgy fértünk be, hogy Sophie hordozója az ölembe került.

Negyed órát kocsizhattunk kb mikor odaértünk. Az a tömeg ami ott volt! Egyszerűen hatalmas volt! A végét sem láttam annak a sok embernek. A VIP résznél is álltak páran, de miután felmutattam a kártyát amit Niall adott délután egyből máshogy néztek rám. Egy őr ment előttem, utánam jöttek Kriszék és utánuk is egy őr. A srácok öltözője felé vezettek minket, ahol épp... Nem is tudom mit csináltak. Niall a ping-pong asztalon feküdt egy szál farmerben, az asztal másik végénél Louis állt, és úgy játszottak. Liam és Zayn focizott, Harry meg táncolt(?).  Először ő vett észre.

-Barbii! Szia!- jött oda és megölelt.

-Hali Harry! Öhmm. Jó a mozgásod!

-Köszi! Majd megtanítalak táncolni!

-Minden vágyam! Szia Liaaam!- öleltem meg őt is- Hogy vagy?

-Reggel nem voltam valami fényesen. De már jól vagyok köszi.

Közben odaért Zayn is, be lettünk mutatva egymásnak. Már csak Niall és Louis nem vettek minket észre. Liam épp arra készült, hogy szól nekik, de intettem neki, hogy hagyja. Gyors lefényképeztem majd odamentem hozzájuk.

-Barbi! Szia! Ti mikor értetek ide?

-Kb öt perce, de semmi baj.

-Bemutatlak Louisnak és Zaynnek.

-Zayn miatt ne aggódj! Már be vagyok neki mutatva!

-De Lou barátunknak nem. Louis ő Barbi. Barbi, Louis.

-Szia!

-Hali! Te tényleg olyan szép vagy mint Niall mondta.

-Köszönöm! Ti is tűrhetően néztek ki!

-Ez igazán megtisztelő!

-Egyébként ők itt Sonja, Dávid és Krisz. És ez a csőppség...- vettem a kezembe Sophiet.

-A lányod?- kérezte felcsillant szemekke Harry.

-Mi? Nem. Hülye vagy? Ő Sophie Krisz és Sonja közös lánya.

-De cuki! Megfoghatom?

-Miattam. Sonja? Hol van Sonja?- néztem körbe mert már egyikőjük sem volt ott. Körbenéztem, és láttam, hogy Sonja a sminkessel beszélget, Krisz a dobossal Joshhal Dávid meg a srácok meneddzserével- Persze fogd meg!- nyomtam a kezébe. Azonnal gügyögni kezdett neki.

-Na Sophiet itt hagyhatod, Harryvel jól ellesznek, te pedig gyere velem!

-Oké. Hova megyünk?

-Gyere!

-Jövök!- megfogtam a kezét és utána mentem.

Bementünk egy üres szobába. A srácok posztereivel volt díszítve és egy kanapé volt benne. Leültünk és Niall felém fordult.

-Hol a sminked ami délután volt?

-A rúzs része is lejött, meg igazából jól tartotta magát, de a ruhámhoz nem illett, így lemostam. Baj?

-Dehogy is. Először is. Ebben a ruhában gyönyörű vagy! A sminkedet meg egyátalán nem sajnálom. Olyan más volt mint te.

-Értem mire gondolsz.

-Mi a kedvenc számod?

-Mi?

-Kedvenc szám. Tőlünk.

-Jaaa! Moments!- nem tudom miért ezt mondtam. De akkor abban a pillanatban valamiért ez volt a kedvencem.

-Hmmm. Azt Ed írta. Jó haver.

-Tudom.

-Oké.

-Miért?

-Majd megtudod. Csak figyelj! Egész koncert alatt!

-Hidd el! Figyelni fogok! Viszont.... Reggel....

-A-aaa. Még mindig elmehetsz koncert előtt.

-Ennyire nem bízol bennem?

-De bízok. Viszont akkor te is bízz bennem! Megígértem!

-Oké- mondtam és hosszan megöleltem. Valaki kopogott, de Niall még mindig ölelt.

-Zavarok?

-Dehogy is, Gyere csak Harry!

-Nem nekem kéne bejönni, hanem nektek ki. Most kedtzék beengedni a VIPeseket és...

-Oké, tudom. Egy perc és jövünk- mondta NIall majd rám nézett- Figyelj! Bár itt a nyakadban ez a megkülönböztető cucc, most ti is ugyanolyan bepisilős rajongók lesztek oké?

-Oké.

-Vagypedig.... Ülhettek úgy mint hozzátatrtozók.

-De akkor nem lesz fényképem veletek

-Annyi képet csinálhatsz majd velünk amennyit csak akarsz! Ha... Esetleg mi... Összejönnénk.

-Ezt most miért így mondod?

-Hogy mondjam?

-Azt nem tudom, hogy te hogyan mondjad, csak azt, hogy ha egyszer végre megcsókolsz gondolom összejövünk és akkor még fogunk találkozni és akkor majd lesz közös képem veletek.

-Én is így mondom. De van egy meglepetésem. És addig amíg azt meg nem tudod addig csak barátok vagyunk. Utána meg majd megbeszéljük.

-Oké. De most vegyél fel egy pólót aztán menj a rajongókhoz. Ja és egy jótanács hozzám! Néha féltékeny típus vagyok!

-Még nem vagyunk együtt!- fordult vissza az ajtóból és egy óriási vigyor és kscsintás kíséretében kiment a szobából. Hitetlenül elnevettem magam majd én is kimentem. A srácok öten plusz a meneddzserük valamiről nagyon beszéltek. A kanapén ültek a többiek és beszélgettek. Lehuppantam melléjük.

-Na mizu?

-Semmi.

-Megcsókolt?

-Nem.

-Megfog.

-Tudom. Sophie?

-Ja! Egy ideig játszott Harryvel, aztán Louissal és mikor akarta átadni Zaynnek majdnem leesett, így jobbank láttam, ha megfogom.

-Jól tetted- mondtam, és elkezdték beengedni a rajongókat.

Csak mosolyogva néztem a srácokat, hogy mennyire szeretik a rajongóikat, és azokat a lányokat is, hogy mennyire szeretik őket. Valamin nagyon elgondolkodhattam, mert egyszer csak két kezet éreztem a vállamon.

-Jézus de megijesztettél!

-Nem jézus, csak Louis.

-De vicces valaki! Mizu?

-Semmi. Csak be szeretném mutatni neked a barátnőm. És most, hogy majd te is 1D barátnő leszel nem árt pár kevésbé kellemes dolgot tudnod. Sok olyan "rajongó" van akik ki akarják csinálni, mert, hogy Harry és az én szerelmem közé áll. Mikor ennek semmi valóságalapja, én csak és kizárólag őt szeretem.

-Oké. Én elhiszem. Elou forever!

-Örülök, hogy így gondolod!

-Hééé! Akik abban a faszságban hisz az egy jó nagy hülye! És hogy emiatt még Elt is kicsinálják! Most ő hol van?

-Az egyik szobában. Azért, hogy ne piszkálják az utálók.

-Jahh! Be lehet hozzá menni?

-Nem valami beteg, akihez lehet menni látogatni, vinni neki meleg levest. Menj be hozzá! Beszélgessetek! De mire kezdődik a koncert gyertek vissza!

-Okés. 

-Üzenem neki, hogy szeretem, de most nem tudok elszabadulni. Viszont itt van kaja, innen vigyél be valamit, egyetek!

-Jó!- miután két nagy tányérnyi kajával feltankoltam bementem abba a szobába amit Lou mondott. El tényleg ott ült, és a telefonját nyomkodta.

-Uram atyám! Te komolyan Eleanor vagy?

-Szia! Igen! Eleanor Calder! Személyesen!

-Jujj! Örülök, hogy találkoztunk! Én Palvin Barbi vagyok! Te vagy a példaképem! Tudom, hogy olyannak nézek ki mint a többi rajongó, de szerintem már hallottál rólam. Nialltől.

-Ja igen! A gyönyörű lány akit meg akar hódítani!

-Pontosan!

-Komolyan mondtad?

-Mit?

-Hogy én vagyok a példaképed?

-Ja! Igen! Teljesen komolyan!

-Miért?

-Azért, mert nagyon-nagyon sok hülye ember van akik nem látnak az idiótaságuktól. És nagyon sokat bántanak emiatt, de te még mindig kitartassz Louisért, kettőtökért, a szerelmetekért. És emiatt nagyon csodállak! Mostanában viszont elég sokat fogytál, és ez sok mindenkinek feltűnt. Ezt ne csináld magaddal!

-Te komolyan magyar vagy?

-Teljesen komolyan!

-Akkor hogy tudsz ilyen jól angolul?

-Nyelvvizsga. Felső fokú.

-Jaa! És amit elmondtál.... Tényleg úgy látod?

-Tényleg. Miattam beszélhetnénk közhelyes dolgokról, de azokról beszélj az álbarátokkal! Én szeretnék igazi barátod lenni, és megmondani neked azt amit gondolok.

-Köszönöm.

-Nincs mit. Hoztam kaját.

-Farkas éhes vagyok! Nagyon látszik, hogy sokat fogytam?

-Nagyon. Mennyit?

-Ötvenhétről negyvenhétre.

-Azta! 

-De annyian bántanak! Hogy ribanc vagyok. Hogy miért állok Louisék közé. Hogy miért élek. Hogy haljak meg. Hogy anya szült volna sült helyettem. Hogy csúnya vagyok. Hogy gebe vagyok. És ahh! Annyira elegem van! És szerintem már Louis is nagyon un! Neki elmondom ezeket a dolgokat, de nem nagyon tud vele mit tenni. Megverni mégsem verheti meg a rajongóit. Volt már, hogy bemutatott nekik- mármint tudod középső ujjal, nem úgy, hogy Elenor rajongók. Rajongók, Eleanor- de azzal sem sokat ért el.

-Ne folytatsd! Elhiszem, hogy nagyon nehéz, de próbálj meg azokra az emberekre koncentrálni akik szeretnek! Louis, a többi srác, a barátaid, a szüleid, és most már én is! Ja! És Louis azt üzeni, hogy szeret!

-Próbálok! Barbi? 

-Igen? 

-Tudom, hogy ilyet az oviban szoktak kérdezni, de nem érdekel. Lehetnék a legjobb barátnőd?

-Jajj hát persze! Te vagy az én legjobb barátnőm!- mondtam, és jelen állás szerint úgy is gondoltam. Oké. Ott van nekem Sonja, de én komolyan úgy nézek rá mint pót anyukámra. Aztán ott van Nóri is. De mostanában vele sem vagyon jóban. Nem vesztünk össze meg semmi ilyen, de már nem vagyunk olyan jóban. Eltávolodtunk egymástól. Komolyan El volt az akire  úgy éreztem számíthatok.

-Köszönöm! De most te is mesélj valamit!

Elmeséltem a Mátés sztorit. Mindent. Összejövetelünktől kezdve. Arra eszméltünk fel, hogy lassan végez az előzenekar. Tudtuk, hogy a rajongók már nincsenek itt a back stageben, így kimentünk. A srácok épp öltöztek.

-Merre voltatok?

-Csak beszélgettünk. Lelkiztünk. Néha jó nem öt idiótával lenni összezárva- nézett a barátjára El.

-Ezzel azt akarod mondani, hogy idióta vagyok?

-Azt hiszem azt.

-Na várj csak!- és elkezdtek kergetőzni. Mikor Louis utolérte barátnőjét, szorosan megölelte, és hosszan megcsókolta. Látszott, hogy mennyire szeretik egymást. Nem tudtam merre vannak Sonjáék.

-Harry nem tudod merre vannak?

-Ammm. Nem. Talán.... Ja igen! Sophie, ugye az a kislány neve?

-Az.

-Oké. Tehát Sophie hányt, meg lázas lett, az anyukája, Sonja haza akarta vinni, de a faszija nem hagyta. Így mentek mind a ketten. És akkor az a harmadik tag sem akart itt maradni. Ja tényleg! Azt üzenik, hogy majd hívd fel őket.

-Oké. Köszi! Mennyi idő van kezdésig?

-Öt perc.

-Akkor gyors lerendezem őket.

-Te tudod.

Visszamentem abba a szobába amiben pár perce még Ellel beszélgettem és gyors hívtam Kriszt.

-Szia! Kinga! Az van, hogy Sonja is meg Sophie is betegek lettek. Azért jöttünk vissza. Niallel meg van beszélve, vele jössz vissza a hotelba. Ha beülnek valahova, te is mész! Értetted?

-Ahha!

-Most letszem. Én vagyok Sonjával. Hányik. Szia Kinga!

-Szia Krisz!

Szegények! Én utálok beteg lenni! Még a gondolatától is a hideg ráz. Visszamentem a többiekhez és láttam, hogy még pár dolgot egyeztetnek. Niall odalépett hozzám és megölelt.

-Bízz bennem! És egész estére rám vagy bízva!

-Bízok benned Niall! És tudom. Legyetek ügyesek! 

-Van egy olyan érzésem, hogy ez egy nagyon jó koncert lesz.

-Akkor oké! Na menjetek!

Beálltak a begyakorolt helyükre és kezdődhetett a koncert. A srácok sorban éneelték a turné dalait. Where do broken hearts go. Stockholm Syndrome. Change your ticket. Ready to run. 18. Az utolsó számot az első szünet előtt Ellel végig énekeltük.

Aztán a srácok gyorsan átöltöztek. Itt még az is belefért nekik, hogy egy kicsit hülyüljenek. Lement a második része is a koncertnek és a harmadik "felvonásnál"  Story if my life után Niall felszólalt. 

-Nos. Amint tudjátok! A következő három napban is itt fogunk koncertezni! És ha mi most nem itt lennénk hanem a világ bármely más pontján, még ha csak a szomszéd városban is. Soha nem láttam volna meg azt a lányt akit megszeretek. Mert mikor a reptéren odajött hozzám tudtam, hogy ő más. És tudtam, ha nem teszek valamit akkor soha többet nem látom. És tettem érte.- Az én telefononommal készítettünk képeket amikből az egyiket reggel ki is posztoltam.- Kapott egy jegyet a mai koncertre. Tehát ma ő is itt tombol veletek. Vagyis remélem tombol, mert én szeretném őt boldoggá tenni. Mikor ma délután nem volt velem, rájöttem valamire. Többet érzek mint barátság. Barbi! Én beléd szerettem! Bármennyire is furcsa ezt hallani, de én szeretlek téged és ha tehetném azt a Máté gyereket leültem, hogy hagyott menni. És... Most szépen megkérlek, hogy gyere fel a színpadra, mert van még egy meglepetésem is!- mondta Niall frlém fordulva.

Először mozdulni sem tudtam. Lefagytam. Niall egy stadionnyi ember előtt szerelmet vallott nekem. És ezt az egész világ látni fogja! Igazából könnyes szemmel hallgattam végig, mert gyönyörű volt amit mondott. De nem tudtam megmozdulni. Egyszer csak két kéz fonódott a derekamra és felemelt. Liam volt az.

-Liam most azonnal tegyél le! 

-Vagy besjössz a saját lábadon vagy így viszlek be!

-Megyek na. Csak meglepett.

-Ezt ne most beszéljük meg! Nézzél szegény gyerekre! Annyira izgul szerencsétlen!- mutatott Niall felé. Tényleg tökre izgult. Vettem egy nagy levegőt és elindultam. Az egesz stadionban csend volt. Még a cipőm kopogását is hallani lehetett, és a színpad közepén Niall várt kinyújtott kezekkel. Mikor odaértem kezeinket összekulcsoltam és úgy léptem hozzá közelebb. Mielőtt bármit mondhattam volna odahajolt hozzám és megcsókolt. Először óvatosan, majd mikor érzte, hogy kezeimet a nyaka körül fonom össze ős is átölelte a derekam, és húzott magához még közelebb. Olyan jól csókolt! Mikor egy pillanatra elengedett én nem akartam, hogy vége legyen ezért- mivel még így magas sarkúban is alacsonyabb vagyok nála- lábujjhegyre álltam megfogtam ingje gallérját és csókoltam vissza. Istenem gyönyörű pillanat volt! Soha nem fogom elfelejteni! Nem tudom mennyi ideig álltunk ott csókolózva, de annak a több ezer embernek a skikítozására eszméltem fel! Tudtam, nem a leghelyesebb dolog, hogy ennyi ember előtt ezt csináluk, de nem bírtam tovább. Mosolyogva fúrtam a fejem Niall vállába.

-Én is szeretlek! El sem tudod képzelni mennyire!

-De. El tudom- Végül Niall a szájához emelte a mikrofont és tovább beszélt- Nos. Ő ez a csodálatos lany aki elrabolta a szívem. Hát nem gyönyörű? Barbi! Van még egy meglepi!

-Ugye nem a kezem kéred meg?- kérdeztem súgva, mire csak megrázta a fejét- Akkor oké.

-Mondtad, hogy a Moments a kedvenc számod. És bár nincs benne a turné dallistájában a fiúkkal megbeszéltük, hogy azt is elénekelnénk. Srácok nektek sem baj?- kérdezte a rajongóktól akiknek persze nem volt baj. Plusz egy dal? Tőlük? Persze! Le akartam sétálni a színpadról, de Niall annyira szorosan kulcsolta kezeinket, hogy nem tudtam. A többiek is odajöttek körénk és úgy énekelték végig a dalt. 

"You know I'll be 

Your life, your voice, your reason to be,

My love, my heart,

Is breathing for this,

Moments in time,

I'll find the words to say

Before you live mi today."

Mikor vége lett a dalnak Niall engedett lemenni a színpadról. Kiderültem az emberek látóköréből- csak a backstageben lévők láttak- és sikítozni meg ugrálni kezdtem. El jött oda hozzám és szorosan megölelt, nevettünk és ugráltunk. Jézusom de nagyon boldog voltam!

-Uram atyám! Niall megcsókolt több tízezer ember előtt!

-Tudoom! Nem gondoltam volna, hogy ennyi ember előtt csókol meg!

-Én tudtam! Igazából mindenki tudta!

-Én még csak nem is sejtettem. És azt mondta szeret!

-És tudom, hogy komolyan gondolja. Ő nem az a féle aki mindenkinek ilyeneket mond.

-Remélem. Viszont az a része ahol... Ahol azt mondta, hogy Mátét leütné.

-Ja igen! Hát én mennék vele, ha már a legjobb barátnőmről van szó!

-Köszönöm!

Innentől tovább figyeltük a koncertet és alig vártam, hpgy vége legyen. Jó volt őket hallgatni, de önző módon Niallel akartam lenni. Mikor vége lett a srácok megköszönték a rajongóknak, hogy itt voltak meg ilyenek és lejöttek a színpadról. Az ülőgarnitúrán ültem és Niall huppant le mellém.
-Na? Megígértem, hogy megcsókollak!
-Én nem így gondoltam. Azt hittem, hogy kezzen leszünk meg minden.
-De ez így nem tetszett?
-De ez így volt gyönyörű ahogy volt!
-Akkor örülök!
-És mi most akkor....- kérdeztem, de ő elhallgatott egy csókkal.
-Mi most? Nem megbeszéltük?  Még te mondtad, hogy ha egyszer megcsókollak összejövünk. És én ország-világ előtt bevallottam, hogy szeretlek.
-Akkor szerintem együtt vagyunk.
-Szeretlek!
-Én is!- mondtam, majd odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Többször egymás után.
-Gyerekek! Ti most akkor együtt vagytok?- jött oda Harry.
-Igen.
-Vááá! Ez de menőő! Már csak én vagyok szingli!
-Ennenk ennyire örülsz?
-Persze!
-Akkor oké!- mondtam mikor megcsörrent a telefonom. Megnéztem ki hív, mert nekem ez most töéletes volt ahogy voltunk. Nóri volt az. Mit akarhat? Bármennyire is szeretem a legjobb barátnőm nem gondoltam, hogy hátsó szándék nélkül keresne. Kibújtam Niall öleléséből és egy kicsit arrébb sétáltam mielőtt felvettem.
-Igen?
-Szia Barbi, Nóri vagyok!
-Szia! Otthon már hajnal van! Miért hívsz ilyenkor?
-Ja! Csak láttuk instán reggel a képet amit Niall tett ki, és gondoltuk a lányokkal, megnézzük a ma esti koncert livestreamjét. Aztán láttuk, hogy Niall szerelmet vallott egy bizonyos Barbi. Te vagy az?
-Igen.
-Komolyaaaan?
-Komolyan.
-Niall Horan szeret?
-Igen. És nem úgy mint Máté.
-Ja! Máténak is sikerül túllépnie.
-Mivel nem szerettük egmást nem lehetett valami nehéz...
-Tudod kivel?
-Kivel?
-Velem.
-Na! Hát ezt nem gondoltam volna! Összzeszűröd a levet a volt passimmal?
-Kinga ez ennél sokkal bonyolultabb!
-Nem érdekel. Szeretném ha tudnád, és mivel ott vannak a lányok is mond meg nekik is! Ha csak emiatt hívtál akkor le is tehetjük, de! Én most boldog vagyok, és mivel nekem bejött ez az egész dolog ami miatt ide jöttem, így magántanuló leszek, ergo nem fogok a suliba járni. Tehát nem is fogunk találkozni, kérlek ne tartsuk a kpcsolatot. Senkivel. Nekem új barátaim lettek. Rendben? Szia!- mondtam, és mielőtt bármit mondhatott volna kinyomtam. Mivel ezt az utolsó pár mondatot idegesen mondtam el a többiek mind engem figyeltek. Senki nem értette mit mondok. Mosolyogva visszasétáltam hozzájuk.
-Ez mi volt?
-Semmi. Csak a volt barátnőm felhívott, hogy elmondhassa összejött a volt faszimmal. És megmondtam, hogy magántanuló leszek és innentől nem akarom tartani velük a kapcsolatot.
-De emiatt ne búsúlj! Itt vagyunk mi barátoknak!- mondta Zayn.
-Tudom. És köszönöm! Ti vagytok az új barátaim! És ha holnap beszélek a szüleimmel, lehet az új családom is!- röhögtem fel.
-Ha kell!
-Srácok nem megyünk el valahova?
-Harry tudjuk ám, hogy azért akarsz elmenni valahova, hogy keress magadnak valakit éjszakára!- röhögtek fel a többiek.
-Haha. De vicces!
-Ne mááár! Komolyan! Ünnepeljünk!
-Mit?
-Hogy együtt vagyunk Niallel!
-Én abban mit ünnepeljek? Menjetek szobára aztán ketten ünnepeljetek! Nem ám! Vicceltem!- röhögte el magát Liam.
-Mertem remélni.
-AKkor megyünk?
-Menjünk!
-Megyünk oda ahol tegnap voltatok?
-Nekem nem annyira jött be....- húztam el a szám.
-Nekem se.
-Akkor először keresni kéne egy helyet.
-Akkor keress!
-De ekőbb nem megyünk el a hotelba átöltözni?- kérdezte Eleanor.
-Igen. Az jó lenne- értettem vele egyet.
-Lányok nem jó az a ruha amiben most vagytok?
-Nem.
-Akkor menjünk vissza a hotelba átöltözni!
Ellel egy nagyott bólintottunk, így vettük tudomásul, hogy nekünk lett igazam.
Beültem Niall kocsijába és velünk jött Liam meg Harry is. A másik kocsiban ment El, Louis és Zayn. A hotelnél bementem az én szobámba és ruhát kerestem. Kifésültem a hajamat, hogy ne legyen annyira göndör és copfba kötöttem. Felkaptam egy pulcsit meg egy gatyát és már indulhattunk is.
-Mehetünk?- kérdezte Niall mikor odamentem hozzá és átkarolta a derekam.
-Ahha. Szerinted nem baj, hogy nem valami koktél ruhát vettem fel?
-Dehogy is! Nekem így vagy gyönyörű. Másnak meg ne akarj tetszeni!
-Oké!- mondtam és megcsókoltam- Annyira boldog vagyok!
-Örülök, hogy én tehetlek boldoggá!
-Köszönöm, hogy te teszel boldoggá!

Ui.: Nagyon szépen köszönöm az 1428 oldalmegjelenítést!

Sophie ❤