17. rész- Életem legjobb döntése

Sziasztook! ☺

Szóval újra tizenhetedik rész! :D
Igen. Ez úgy sikerült, hogy véletlenül kitöröltem, de újra írtam. Szerintem nincs olyan jó, mint az előső volt, de ez van... :/

Viszont ettől függetlenül, holnap a szülinapom miatt hozom is a tizennyolcadik részt! ;)

Ha tetszik a rész pipáljatok, komizzatok és iratkozzatok fel! ☺

Jó olvasást, puszi Zsófi ❤

"-Khmmm. Inkább hagyjuk ezt a témát!- mondta Louis.

  -Oké."

Amint visszatértünk a hotelba mondtam Niallnek, hogy megnézem Sonjáékat. Bekopogtam és mikor ajtót nyitott látszott rajta, hogy náthás.

-Sziaa! Hogy vagy?

-Hali! Nem valami jól. Viszont te szép vagy!

-Köszönöm!

-Milyen volt a film?

-Khmm. Érdekes.

-Értem.

-Dávid?

-Krisszel mentek valahova!

-És betegen itt hagyott?

-Ez van.

-Akkor Sophiet elviszem. Te pedig pihenj!

-Tuti?

-Persze!

-Köszi! Niallnek nem lesz baj?

-Nem hiszem..

-Akkor oké. Köszi!

-Nincs mit!- mondtam és felvettem a babát a földről- Gyere!

A kislány nagyon őrült nekem, egyből ficánkolni kezdett. Sonja adott neki egy puszit és már mentünk is. A szobánkba érve letettem az ágyra, és Niall keresésére indultam. A konyhában volt és főzött. Odamentem hozzá, hátulról átöleltem, testem az övéhez simult, kezeimet a hónalja alatt a mellkasára tettem és simogattam.

-Mit csinálsz?

-Főzök.

-Tudsz te olyat?

-Nem. De megpróbálok.

-Hát oké... Mi lesz ez?

-Nem tudom.

-Itt van Sophie. Ezt befejezem, te játszol vele?

-Persze! -mondta és egy csók után egyedül maradtam a szakács könyvvel. Belenéztem és valami brokkolis trutyi volt. Imádom Niallt, de ezzel mit akart elérni? Bementem a szobába és meg kérdeztem.

-Niall te meg akarsz ölni?

-Mi? Miért?

-Ezzel a trutyival.

-Jahh. Azt hittem elégedett van az állandó hambugerből.

-Dehogy is! De ezt nem tudom hogy ettem volna meg.

-Én se- röhögött fel.

-Olyan hülye vagy! Viszont valamit enni kéne...

-Ja.

-Mit szólnál csinálnék palacsintát?

-Az jó ötlet. Meg hívhatnánk a többieket is.

-Oké. Akkor te csináld meg, én pedig iderendelek mindenkit.

-Oké.

Megfogta a kislányt és egy gyors csók után el is mentek. Én pedig ki a konyhába, hogy megcsináljam a palacsintát.

Gyorsan lekevertem a tészta alapját, és már az elsőket sütöttem mikor megjöttek a többiek.

-Sziasztoook!- kiabáltam nekik.

-Szia!- jöttek be a konyhába és mindenki megölelt. Bementek a szobába és mindenki Sophieval volt elfoglalva. Én meg csendesen sütöttem a palacsintákat. Egyszer csak két kéz fonódott a derekam köre, és egy test simult az enyémhez. Niall belepuszilt a nyakamba, és érintésétől a hideg rázott. Megfordultam ölelésében, kezeimet a nyaka körül fontam össze. Közel hajolt hozzám, de nem csókolt. Nem bírtam, tennem kellett valamit. Odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Egy ideig csókolóztunk, de végül a kezei a fenekemen pihentek. Egyszer csak felemelt és felületetett a pultra. Kisebb sikítás után nem is foglalkoztam vele, hogy mi történik. Csak mi ketten voltunk, senki más nem számított. Ahhha. Nekünk. 

 

-Khmmmmm!- zavart meg minket valaki- Srácok! Ha zavarunk nyugodtan mondjátok meg!- mondta Louis.

-Nem zavartok!- mondtam és leugrottam a pultról.

-Mondjuk ez így még mindig jobb mintha valamelyikőtök anyukája talált volna rátok.

-Tapasztalat?

-Az.

-Elmeséled?- néztem rá kiskutya szemekkel.

-Semmi különös. Annyi volt, hogy én is ilyesmit csináltam Ellel, csak az én ingem már ki volt gombolva. Az ő konyhájukban. Aztán jött az anyukája.

-Hát talán elfelejtette- röhögtem egyfolytában.

-Talán...

Ezután Niall és Louis visszamentek én meg ott maradtam az elégett palacsintámmal. Mikor végeztem csináltam forró csokit és bementem. Zayn egyből jött segíteni, elvette a tálcát, Harry pedig Eltől a forró csokikat- amiket segített megcsinálni. Egy palacsintát ettem meg mikor kopogtak. Kimentem, és az ajtóban Dávid állt.

-Sziaaaa! Kérsz palit?

-Hali! Nem köszi. Csak elvinném Sophiet.

-Ja oké. Dávid! Minden oké?

-Kb... Sonjával egy kicsit összekaptunk, ennyi az egész.

-Tuti?

-Persze!

-Oké. Hozom Sophiet.

A szobában a kislánnyal még mindig Harry játszott, de kivettem a kezéből.

-Hova viszed???

-Én sehova. Az apukája!

-Jaaa! Na oké. 

Miután elmentek leültem Niall ölébe és onnan figyeltem ahogy egymás után tömi magába a nutellás palacsintákat. A végen verseny lett belőle. Niall és Louis is harminc-harminc darabot tudtak megenni, de utána tiszta rosszul voltak. Vagyis Niall nem. Semmi baja nem volt, de az a másik óvodás

-Louis ne menjünk vissza a szobába?- nézett rá a barátnője.

-Lehet jobb lenne...

Szépen lassan felálltak, és elmentek. Ezek után a többiek sem maradtak sokkal tovább. Mikor már csak ketten maradtunk Niall mondta, hogy elmegy tusolni. Én pedig kivettem a szennyest a konyhába. Nem sokáig jutottam a mosogatással, ugyanis Niall megint ott volt mögöttem. Ugyan úgy cselekedtem mint kb két órája, szembefordultam vele és rámosolyogtam.

-Nem tusolni indultál?

-De... Csak eszembe jutott, hogy van valami amit Louis nem hagyott befejezni. De nem szeretem félbehagyni a dolgaim. Szóval folytatni akarom- csókolt bele a nyakamba.

-Akkor folytatsd!- mondtam, nem is kellett neki több egyből csókolni kezdett. Megint a pulton ültem, lábaimat a dereka körül. Mikor keze a pólóm alatt járt elhúzódtam tőle.

-Niall.....

-Mondjad!

-Figylej... Van valami.... Jézus nem! Ez nekem tiszta ciki!

-Héééé! Előttem semminek nem kell cikinek lennie.

-Oké. Én még senkivel nem voltam együtt- mondtam ki, ami már egy ideje nyomasztott.

-Oké. Nem baj. Bármit is csak akkor fogok tenni veled, ha te is akarod! Szóval most elmegyek tusolni.

-Mi? Nem! Felejtsd el! Nekem kellessz! Érted? Akarlak!- néztem rá könyörgő tekintettel és végül nem ment. 

-Barbi. Nem akarom, hogy bármi meggondolatlanságot tegyünk amiben nem vagy biztos!

-Még soha semmiben nem voltam annyira biztos, mint abban, hogy nekem most te kellessz!

-Biztos?

-Igen!

-Oké.

És folytatta a nyakam kényeztetését, én pedig a hátát karmolásztam. Egyszer csak felkapott az ölébe, és csókolózva sétált be velem a szobába. Óvatosan letett az ágyra, felém mászott és csókolni kezdett. Egyszer csak megkerestem a pólója alját és elkezdtem lehámozni róla. Lassan rólam is és róla is lekerültek a ruhák. Persze Niall övével sikerült szerencsétlenkednem egy sort, de végül egy szál fehérneműben voltunk. Szép lassan végig nézett rajtam, én pedig rák vörös lettem.

-Niall ne már!

-De olyan gyönyörű vagy!- mondta, de válasz helyett inkább megcsókoltam. És innentől nem sok szó hagyta el a szánk, halk nyögések. Mikor már csak egymás mellett feküdtünk, azt éreztem én vagyok a világ legboldogabb embere. Az az ember vette el a szűzességem akiről mindig is álmodoztam. A derekam ölelte, egyszer csak felém fordult.

-Ugye nem bántad meg?

-Nem. Életem legjobb döntése volt!

-Tuti?

-Persze! És nagyon boldog vagyok, hogy te voltál nekem az első.

-Örülök, hogy én lehettem az aki elveszi a szüzességed!- mondta, mintha ez természetes dolog lenne.

-Remélem más nem is lesz!

-Ha rajtam múlik tuti nem!

-Oké. Köszönöm ezt a fantasztikus érzést!

-Nem kell köszönni! Természetes.

-Mindegy. Én hálás vagyok neked!

-Én is. De ma sok minden történt. Alugyunk!

-Oké. Jóéjt Niall!

-Neked is, Szépségem!- mondta Niall és egy gyors csók után aludtunk is.

Reggel arra ébredtünk, hogy valaki megállás nélkül dörömböl az ajtón. Egyikünk sem akarta kinyitni, de végül én keltem fel. A takarót magam köre csavartam, a földről felvettem egy inget- persze, hogy Niallé- és ajtót nyitottam. El állt ott.

-Jóreggelt!

-Neked is! Mi az?

-Öt perc múlva tíz óra!

-Már annyi az idő?

-Ahha. Szóval szedi össze magad! Miért vagy te egy szál ingben?

-Ahh! Összekészülődök. Az ingem, pedig? Okos lány vagy te, rá fogsz jönni!- mosolyogtam rá és becsuktam az ajtót. Visszacsoszogtam a szobába és az ágyra dőltem. Ahogy visszaemlékeztem az éjszakára a hideg rázott. Niall édes suttogása, halk nyögései. És egyszerr volt óvatos, szenvedélyes de vad is.

-Ki volt az?

-El! Menni kell vásárolni!

-Oké. Akkor készülődj!

-De most nincs kedvem!

-Szépségem!- nyomott egy csókot a számra és kiment a konyhába.

-Ahh oké!

Bementem a fürdőbe, olyan gyorsan tusoltam, amilyen gyorsan csak tudtam. Egy törölközőbe csavarva léptem ki, de nem tudtam mit vegyek fel. Végül Niall szedte össze a mai ruhám, és a kezembe nyomta a bankkártyáját.

-Ezzel mit csináljak?

-Vásárolj!

-De nekem is van kártyám!

-Tudom. De én azt szeretném, hogy ezzel fizess!

-De Niall! Ezt nem fogadhatom el! A telefont is kaptam már...

-Kérleek! 

-De ez olyan mintha segítségre szorulnék!

-Nem olyan. Ezzel csak engem teszel boldoggá!

-Hát jó....

-Köszönöm!- mondta és odahajolt hozzám, hogy megcsókoljon.

Pár csók után beszálltam a liftbe és mentem a recepcióhoz. A telefonomra néztem, aminek a háttérképe Niall és én voltunk ahogy a derekamat öleli és megcsókol. Mire odaértem a többiek már ott voltak. El furcsa mosollyal nézett rám.

-Jóreggelt!

-Nektek is!

-De jó kedved van!- mondta Sonja.

-Hááát ha jól sejtem valakikre nagy hatással volt a tegnapi film!- mosolygott El.

-Mii?

-Ti lefeküdtetek Niallel?!

-Most komolyan! Ne érdekeljen titeket!

-De kiket érdekeljen? Mi vagyunk a barátaid!

-Ahh! Mindent elmondok csak induljunk meg végre!

-Okéé.

Elindultunk a Times Squarerre felé.

-Nekem kell egy kávé!- jelentettem ki.

-Nekem is!

-Nézettek itt egy starbucks!

-Menjünk be!- mondtam, és már be is nyitottam. Sophiát kivéve- aki nem szereti a kávét- mindannyian egy-egy starbucksos pohárral léptünk ki onnan. 

Egész nap vásároltunk. Persze voltak rajongók, de hála isten csak a kedves részéből. A Nando'sban ültünk és El rám nézett.

-Ma egy szál ingben nyitottál nekem ajtót. Az sem a tied. Mosolyog az egész nap. Te lefeküdtél Niallel!

-Most komolyan ez izgat titeket?

-Igen.

-Oké. Együtt voltunk. De nekem ez volt az első meg minden... És.... Szerintetek nem gáz, hogy egy hete vagyunk együtt?

-Nem. Ha azt mondod, hogy ez volt az első, és jó volt nem baj. Ha nem az első lett volna akkor lenne gáz. De jó volt nem?

-De. 

-Akkor nem ciki. És ne is érezd annak!

-Oké....

-De most már megtudtatok mindent, hanyagolhatjuk ezt a témát?

-Persze! Menjünk vissza!- mondta Sonja.

-Menjünk!

Visszaindultunk, és azt az utat is gyalog tettük meg. 

Amint vissza értünk A hotelba mindenki ment a saját szobájába. Én is mentem Niallhez. Tvt nézett, valami foci ment. Letettem minden táskát amiben azok a cuccok voltak amiket ma vettem és odadőltem mellé az ágyra.

-Szia!- nyomtam egy puszit az arcára.

-Egy napig nem voltál velem, és ennyit kapok?

-Hát.... Ja!

-Ezt nem hagyom annyiban!- mondta majd megcsókolt. És mégegyszer. Egyszer mikor elengedett rám nézett.

-Éhes vagyok...

-Csináljunk valamit enni!

-Oké. Nézzük meg mi van a hűtőben!

-Jó. De akkor gyere! 

Kimentünk a konyhába és a hűtőböl minden ehetőt kivettünk. Ahogy elnéztük mi van a pulton, tejszínes tésztát csináltunk. Persze Niall elvágta az ujját, és nekem sem volt egyszerű úgy, hogy akárhányszor elment mellettem megérintett. 

De végül, mikor kész lett a vacsi kitettük két tányérra, és valahonnan szerzett bort. Az ölében ülve fogyasztottam el a vacsim. Fél órával később jóllakottan dőltem neki Niall mellkasának, aki belepuszilt a nyakamba. 

-Ahh! Elmegyek tusolni!

-Jöjjek én is?

-Nem kell.

-Hát jó....

Bementem a fürdőbe és egyből a tus alá is álltam, hogy ellazítsam az izmaim. Ez mind összejött, de egyszer cak Niall kopogott.

-Mondjad!

-A húgod keres skypeon.

-Mit akar?

-Nem tudom. Azt mondja siess.

-Oké. Mindjárt jövök!

Lemostam magaról a tudfürdőt, megtörölköztem, felvettem a pizsim és kimentem. A gépem Niall ölében volt, a barátom pedig nagyon gépelt.

-Hát te mit csinálsz?- bújtam oda hozzá.

-Csak beszéltem a tesóddal. De vár.

-Oké.

Beültem az ölébe, és magamhoz vettem a gépem. Írtam Flórának.

"Sziaa"

"Halii! Zavarok?"

"Dehogy is! Baj van?"

"Hívhatlak?"

"Perzse. Mármint skypeon?"

"Ahha"

És már hívott is. Viszont nem az fogadott amire vártam. A feje kisírt volt, és pizsiben volt.

-Sziaaa!

-Hali! Tuti nem zavarok?

-Tuti! Mondjad már mi van!

-Áron. Szakított velem- sírta el magát.

-Mi? Miért?

-Nem tudom. Gabiék telebeszélték a fejét, gondolom.

-Ahh! Ribancok!

-Szépségem elmegyek tudolni én is, jó?- mondta Niall.

-Ja oké!- válaszoltam, de nem tudott menni, mert az ölében ültem.

-Kiengedsz?

-Nem. Nem terveztem.

-Akkor jössz velem!- mondta és belecsókolt a nyakamba, én meg adtam egy puszit az arcára

-Khmmmm. Én is itt vagyok!- szólt közbe Flóra.

-Ja igen- kiengedtem Niallt- Figyelj! Fáj?

-Kicsit...

-Ahh! Sajnállak!

-El tudom képzelni... Egyébként ti lefeküdtetek?

-Mi?
-Te meg Niall. Lefeküdtetek?

-Ma mindenkinél ez a téma??

-Válaszolj!

-Oké igen...

-Hahh tudtam!

-De te ilyenhez még fiatal vagy! Most mi lesz?

-Nem tudom... Nem akarok találkozni velük...

-Várj! Van egy ötletem! Holnap beszélünk, jó?

-Oké....

-Bízz bennem!

-Oké!

-De most megyek. Puszi! És kitartás!

-Rendben. Puszi!

Kinyomtuk a skypeot, és amíg Niall nem végzett a tervemen gondolkoztam. Amint kiért elmondtam neki, és tetszett. Tudtam mit kell tennem. Elővettem a telefonom, és írni kezdtem.

"Szia anyu! Szóval most beszéltünk Flórával. Áron szakított vele. És nagyon magányos... És beszélgetésre meg társaságra van szüksége.... Persze itt vagytok neki ti, de nem a barátnői vagytok. Szóval arra gondoltam, hogy mi lenne ha eljönne hozzánk. Ha kell még a jegyét is állom! De ez fontos lenni! Puszi és szeretlek Barbi xx"

Sophie ❤