II. évad 7. rész- Leszel a feleségem?

Sziasztoook! :)

Itt egy újabb rész! ;)

Nos amint láttátok, tegnap kitettem a beszámolót a koncertről!☺

A héten az oldalmegjelenítések száma meghaladta a már 20000-et! Fantasztikusak vagytok!❤

Ha ez a rész elnyeri a tetszéseteket komizzatok, pipáljatok, iratkozzatok fel vagy írjatok chaten!☺

Jó olvasást, puszi Zsófi❤

"-Nincs mit megköszönni! Szeretlek ahogy vagy! A kék szemeiddel, a barna hajaddal, a gyönyörű mosolyoddal. Mindeneddel! 

-Én is szeretlek!"

Egyszercsak azt vettem észre, hogy a pulton ülök és csókolózunk. Ezt a gyönyörű pillanatot Niall telefonja zavarta meg. Először nem foglalkozott vele, de mikor a hívó nem adta fel a dolgot végül elengedett és a hátssó zsebébe és előhalászta  telefont.

-Ki az?- néztem oda.

-Mark. Mit akarhat?

-Ha felvennéd megtudnád....

-Okés. Szia Mark!- emelte a kezét a telefonhoz.

-...

-Már kész vagyunk.

-...

-Amm. Megoldható, persze.

-...

-Mennyi? Tíz perc?

-...

-Okés. Akkor arra kész leszünk! Köszi! Szia!

-...- és le is tették a telefont.

-Mi az?

-Nem adtak délutánra felszállási engedélyt. Negyven perc múlva szállhat fel a gép. Mark tíz perc múlva itt lesz.

-Okés. Akkor lehozzuk a cuccokat?

-Én majd lehozom.

-Le tudom hozni!

-Szépségem! Én majd lehozom!- ismételte magát.

-Jó-jó. Addig eszek valamit!

-Egyél! Valamit kérlek nekem is keresel?- kérdezte, miközben megcsókolt.

-Persze!

-Köszönöm!

Felfutott az emeletre, én pedig a hűtőben kerestem valami amit gyorsan meg lehet enni. Találtam egy kis maradék kaját a  Nando's-ból, amit gyors bedobtam a mikróba megmelegíteni. Mire Niall visszaért a csirke is meleg lett, és mivel arra nem volt idő, hogy tányérba rakjuk, a pultra ültem, a dobozt az ölembe vettem, a Szöszit pedig velem szembe a lábaim közé állítottam.

-Ez így nagyon tetszik!

-Csak mert siettünk!

-Gondoltam!- forgatta meg a szemét, és mivel a doboz kiürült kivette az ölemből, és a kukába dobta. Épp arra készült, hogy megcsókoljon mikor a csengő hangját hallottuk meg. 

-Kinyitom!

-Okés! 

Kiment ajtót nyitni, én is leugrottam a pultról, hogy indulás előtt elmenjek mosdóba. Mivel nem nyilvános megjelenés volt vagy hivatalos, nem sminkeltem magam agyon, mondván minek. Mire végeztem a cuccaink már a kocsiban voltak, és csak rám vártak. 

-Szia Mark!

-Szia Barbi!

-Indulhatunk Szépségem?

-Ahha! 

-Hívtam Greget, hogy jöjjön elénk a reptérre. 

-Okés. 

Beültünk a kocsiba és el is indultunk. Közben megcsörrent a telefonon. Dávid volt az. 

-Szia Dávid!

-Szia! Van egy jó hírem!

-Igen? Mi?

-Ezt majd átküldöm, mert így úgysem tudod megjegyezni, de azért mondom. Pénteken délután háromkor interjú Londonban, ez meg van beszélve a srácok meneddzserével is. Niall elmegy, te hazajössz. Szóval amint vége az interjúnak jöttök is vissza a reptérre. Írországban kell elbúcsúznotok. 

-Oké. 

-Hazaérsz péntek este, szombaton lesz egy interjúd itthon illetve egy újság cikk lesz. 

-Jó. 

-Hétfőn vagy kedden megyünk Londonba fenykepezésre, három napos lesz. Mondjuk pénteken hazajövünk. Itthon leszel, tizenegyedikén elmész Dubaiba. Onnan nem tudom mikor jössz haza, gondolom egy hetet vagy kettőt maradsz. Amíg vége nincs a turnéjuknak dolgozol megállás nélkül.  Az érettségid május 10-én kezdődik. Addig majd a munkáid és a párkapcsolatod megmondják, hogy hol leszel, nem biztos, hogy anyádnak lesz igaza. 

-Értem. És a szóbeli?

-Nos. Az írásbelit megpróbáltam előrébb hozatni, mármint neked, de azt nem lehetett. De úgy lesz, hogy egy hét alatt meglesznek az írásbeliid- mivel az angol már megvan- és pénteken megcsinálhatod a szóbelit. 

-Meg fogok halni. 

-Ez már csak ilyen, Kislány!

-Tudom. 

-Az interjún csak a Marco lesz ott. 

-Ki az a Marco?

-A srácok meneddzsere. 

-Jahh! A nevét nem is tudtam... Mindig csak kiabál velem. Na mindegy!

-Okés... Most mennem kell! 

-Rendben. De ezt akkor majd kérlek küld el nekem, meg anyunak is...

-Mindenképp! És akkor majd még beszélünk!

-Persze!

-Szia Barbi! És jó utat!

-Szia Dávid! Köszönöm!

Letettük a telefont, és Niall aggódó szemeivel találtam szembe magam. 

-Mi az?

-Én is azt kérdezem! Olyan megterheltnek tűnsz!

-Dávid elmondta mennyit kell dolgoznom, utaznom, tanulnom...

-Bírni fogod! Nagyon erős vagy és kitartó! Bízok benned!

-Köszönöm!

-És ha meg mégis úgy érzed, hogy ez neked sok vagy abba akarod hagyni, menj haza pár napra. Oda haza ami neked legmélyen az otthont jelenti. Lehet az a szüleid háza, lehet az a mi házunk. Amit otthonnak érzel. Pár napot ott töltessz és biztos vagyok benne, hogy a helyes döntést fogod hozni! Bármi is legyen az!

-És mi van akkor ha nekem az otthon nem egy hely? Hanem egy személy? Akinek ha a közelében vagyok, nyugodt leszek és minden baj elszáll a fejemből. Aki mellett önmagam lehetek és nem nevet ki. Nekem nem az a fontos, hogy hol vagyok. Hanem az, hogy kivel. És, hogy szeressen. 

-Én is nagyon nagyon szeretlek! És hozzám is bármikor eljöhetsz! Én mindig ott leszek neked!- ölelt magához nagyon szorosan, és egy puszit nyomott a fejemre. 

És ebben a pillanatban rájöttem valami nagyon fontosra. Hogy én most vagyok otthon. Tehát nekem lehet bármennyire honvágyam, de az igazi hiányt akkor érzem mikor Niall nincs velem. És az, hogy bármit elmondhatok neki, ő meghallgat és próbál segíteni mindennél többet jelent.  A kocsiban még közelebb bújtam hozzá és mélyen beszívtam az illatát.

A reptérig csendesen utaztunk, ott egy rajongó sem volt, gyorsan átjutottunk a terminálon, a pultnál megkaptuk a jegyünk és már mentünk is a gépre. Oda Mark nem jött velünk, csak ketten utaztunk. Amint leültünk a fotelolkba fejemet Niall vállára hajtottam és gyorsan el is aludtam.  

Arra ébredtem, hogy a Szöszi az arcomat simogatja, és a nevemet mondogatja. Óvatosan nyitottam ki a szemem, de mikor azzal a gyönyörű kék szempárral találtam szembe magam és is elmosolyodtam.

-Jó reggelt Szépségem! Elkezdtük a leszállást.

-Okés. Anyukádék tudják, hogy jövünk?

-Neem. Meglepi. Csak Greg. 

-És nem lesz baj neki ha csak úgy beállt a fia és a barátnője, aki nemrég ölte meg az unokáját?

-Először is. Nem ölted meg a gyerekünket. Érted? Ennek így kellett történnie, te nem tehetsz semmiről. Ő nem is tudott arról, hogy egy hónapig félig nagymama lett. Ahogy mi sem. Hidd el, lesz neki unokája akinek te leszel az anyja! És nem fogja zavarni, mivel én is nagyon régen voltam otthon és téged is nagyon szeretnek. Oké? Verd ki ezeket a butaságokat a fejedből, mert semmi valóságalapjuk nincs. 

-Rendben.... De... Miért vagy te abban olyan biztos, hogy én leszek a gyerekeid anyja?

-Ezt egyszer már megbeszéltük, nem? 

-De. 

-Akkor?

-Oké. Induljunk!- álltam fel és húztam őt is magammal. A gép kinyitotta azt a lépcső szerü valamit, megfogtuk a táskáinkat és el is indultunk. A reptéren csodák csodájára egy rajongó sem volt, nagyon gyorsan kijitottunk, ahol Niall elindult egy szép, fekete terepjáró felé. Kinyitotta az ajtót és a vezető ülésről Greg integetett nekünk. 

-Sziasztok! Segítsek bepakolni?

-Nem kell, köszi! 

Niall betette a cuccokat a csomagtartóba, majd előre ült a bátyja mellé, én pedig hátul foglaltam helyet. 

-Szia Greg!- köszöntünk egyszerre. 

-Sziasztok! Mehetünk?

-Ahha! 

Elindultunk az autópálya felé és a srácok el is kezdtek beszélgetni. Volt szó minden féléről, nem is nagyon foglalkoztam vele, a telefonomon néztem meg a híreket. Minden újságban a bulinktól cikkeztek. Aztán, hogy honnan szerezték meg a képeket.... 

Az év bulija!

Tudomásunkra jutott, hogy tegnap a One Direction bulit szervezett. Niall Horan (22) barátnőjének, Palvin Barbara (18) húga tegnap töltötte be a 15. születésnapját, amin kiderült a lány boldog párkapcsolatban él Harry Stylesal (21). De ez nem egy szűk körű meglepetés parti volt, ugyanis körübelül a fél celebvilág ott töltötte az éjszakát. Ed Sheeran, David Beckham legidősebb fiával Brooklynnal- és közben kiderült, hogy jó kapcsolatot ápol a magyar lánnyal-, Olly Murs, Miley Cirus és Cara Delevinge is. 

A parti akkor ért a tetőfokára mikor Barbi egy óriási csattanós pofonban részesítette szerelmének gyermekkori baráját, Melissa Whitelaw-ot. Ezután a lányt kivezették a házból, Barbi pedig egy sör kíséretében kiment az udvarra. 

A párról pedig csak annyit, hogy amint a bulin mutattak minden a legnagyobb rendben van, boldogok együtt és mindennél jobban szeretik egymást.

Legalább a kép tetszett amit beraktak... Tovább olvasgattam a cikkeket, voltak amik teljesen mást írtak mint ami ott történt, pl Melissával megtéptük egymást. Oké, szívesen tettem volna ezt, de hát azért mégse... Arra eszméltem fel, hogy Niall szólt, hogy ideértünk a városba. A telefont a zsemebe raktam és inenntől a házakat nézegettem. Nagyon tetszett  a város, olyan csendes volt nem mint London és Budaest. Itt is folyt az élet, de nagyon tetszett. 

-Tetszik?- nézett hátra Niall hatalmas mosollyal az arcán.

-Ahha!
-Akkor jó!

-Hova vigyelek titeket?- kérdezte Greg.

-Anyuékhoz. Nálam nincs kitakarítva.

-Okés. Ott van Theo és Denise.

-Dejó! Régen láttam a kissrácot!
-Ő is hiányol!- nevetett fel.
Befordultunk az egyik kertvárosi utcába majd az egyik kocsifeljárón leparkoltunk. A srácok kiszálltak a kocsiból, gondoltam itt vagyunk, de mielőtt nyithattam volna az ajtót már nyílódott is és Niall nyújtotta a kezét. Kiszálltam és gyorsan megcsókoltam. A cuccainkat ki sem vetük, gondoltuk előbb köszönünk nekik. Greg ment elől, nem kopogott csak úgy benyitott. Mögötte ment a Szöszi és én zártam a sort. A nappali felé vettük az irányt, és mikor Maura nem csak nagyobbik fiát, hanem minket is meglátott egyből felpattant és odajött hozzánk.
-Gyerekek! Mit kerestek ti itt!
-Szia anyu!- ölelte magához szorosan Niall.
-Szia Maura!- öleltem meg én is.
-Sziasztok! De hogy kerültök ti ide?
-Gondoltuk meglátogatunk titeket. Egy kicsit kikapcsolni.
-Annyira örülök nektek!
Deniset is megöleltük, Bobbyt is és már csak a kis Theo maradt. A Szöszi az ölébe kapta és kissé dobálni kezdte. 
-Niall bácsi! Niall bácsii! És Barbii!- kezdete el a kezét nyújtogatni felém.
-Szép! Lecseréli a nagybácsiját!- nevetett miközben átnyújtotta  nekem. 
-Szia Theo!- nyomtam egy cuppanós puszit az arcára. 

-Ebédeltetek már gyerekek?

-Nem, még nem. 

-Akkor melegítek nektek! Mi is nemrég fejeztük be. 

-Rendben. 

Maura kiment a konyhába, én a kisfiút odaadtam az anyukájának, majd utána mentem. 

-Tudok valamit segíteni?- léptem oda mellé. 

-Nem kell, köszönöm! Annyira örülök, hogy itt vagytok! 

-Igazából én is. Jó egy kicsit kiszabadulni a mindennapos pörgésből. 

-Azt elhiszem! Minden rendben köztetek?

-A legnagyobb rendben!

-Akkor örülök! És te jól vagy?

-Igen, köszönöm! 

-Nem értem hogy lehetett ilyen hülye!

-Ki volt hülye?- ölelt meg hátulról a Szöszi. 

-Senki!- vágtuk rá egyszerre. 

-Nők.... 

-Meleg a kaja! Üljetek le enni!

-De neked nem baj, anyu?

-Mi?

-Hogy ide jöttünk. 

-Jajj fiam! Dehogy baj! Annyira örülök neked! A legutóbb mikor itthon voltál, hazajöttél, ettél és mentél is vissza!

-De ha akkor nem megyek vissza... Nem biztos, hogy most ilyen boldogan ülnék itt!

-Ez is igaz... Itt maradtok vagy hazentek?

-Ha nem nagy vaj itt maradnánk. 

-Dehogy baj! Örülök neki! 

-Okés. Anya! Ez isteni lett!

-Tényleg! Ez nagyon finom!- mondtam én is. 

Ekkor Theo jött be a konyhába. 

-Niall bácsi!

-Mondjad!

-Gyere velem aludni!

-Most?

-Igen. 

-Okés jövök!

Ők felmentek aludni, én befejeztem az ebédet majd visszamentem a nappaliba beszélgetni. Az egész délutánt végig beszéltük, Gregék este hazamentek, de megígérték, hogy még jönnek. Nemsokára mi is felmentünk a szobánkba, nagyon fáradtak voltunk, gyorsan el is fogott bennünket az álom. 

A következő napok fantasztikusan teltek! Megnéztük a várost, voltunk moziban, Denisezel elmentünk vásárolni. Nagyon jó volt! Megszerettem azt a várost. Utolsó este mikor Niall elment az ottani barátaival egy kocsmába- bár hívtak engem is, nem akartam, hogy úgy tűnjön egyfolytában rajta lógok, így inkabb otthon maradtam Maurával beszélgetni. A kanapén ültünk, teát ittunk és valami sorozat ment a tévében.  

-Maura! Kérdezhetek valamit?

-Mondjad Csillagom!

-Szóval... Mikor megtudtad, hogy mi történt velem haragudtál rám vagy mérges voltál?

-Miért lettem volna mérges rád?

-Mert igazából...  Volt egy unokád, akiről nem tudtál és a fiad barátnője kb. megölte. 

-Ne beszélj butaságokat! Nem te ölted meg azt a babát! És én hogy tudtam volna róla ha még ti sem tudtátok? Egyátalán nem haragudtam rád. Niallre annál inkabb, hogy nem figyelt oda rendesen. 

-De én is szedhetnék ilyen bogyókat...

-Szerintem olyanokat ne! Nem biztos, hogy teljesen megbízhatóak. És azoknál a nőknél akik fogamzásgátlót szednek sokkal nagyobb az arányuk, hogy szívrohamot kapjanak. 

-Azt nem kéne...

-Hát nem! Szóval ezen ne emészd magad! Senki nem haragszik rád!

-Okés..

-És biztos vagyok benne, hogy Niall veled tervezi a jövőjét. 

-Igen?

-Teljesen! Szóval emiatt se aggódj!

-Nem fogok! Lehet még egy kérdésem?

-Persze!

-Melissáról mi a véleményed?

-Mármint arról a Melissáról?

-Ahha.

-Niallnek kiskora óta barátja. Vagyis volt. Egy iskolába jártak, ugyanabba a gimibe. Kb legjobb barátok voltak. Aztán egyszer Melissa meg akarta csókolni Niallt. Ő elmondta neki, hogy nagyon sajnálja, de csak barátként szereti. Aztán befejezték a gimit- ugye Niall be akkor sem fejezte-, Melissa elment Ausztráliába tanulni. Többször találkoztak, de ahogy én tudom, semmi nem volt közöttük. Aztán. Karácsonykor. Most karácsonykor, aznap mikor még Niall itthon volt, megjelent az ajtóban. Persze udvariasságból be kellett hívni, meg hát barátok is voltak. Tudta, hogy ti együtt vagytok, de nagyon feltűnően nyomult. Őszintén megmondom neked én soha nem bírtam. Szóval eljátszotta, hogy elaludt, de nagyon rémesen mivel miután Niall az ölébe vette kezeit átfonta a nyakán.

Az a tudat, hogy a Szöszi ugyanúgy fogta a karjaiban, hogy ugyanúgy fonta át a kezét a nyakán, mint ahogy én szoktam... Eléggé fancsali képet vághattam, mire Maura megsimította a kezem.

-Jajj drágám! Ne vágj ilyen fejet! Figelj... Niall a fiam. Mindenkinél jobban ismerem. És tudom illetve látom rajta, hogy mennyire, de mennyire imád téged. Mindennél jobban. Ebben nem is kételkedem. Láttad, hogy a bulin is veled volt, nem vele. Bevallotta a csókot is. Mindent megtesz annak érdekében, hogy téged minél boldogabbnak lásson. Hogy befejezzem a történetet másnap reggel, mielőtt Melissa felkelt volna hívta Markot, hogy minél gyorsabban el akar jutni hozzád. Akkor is veled volt, nem vele. Ugye jöttetek, nekem már elsőre szimpibb voltál mint ő. Aztán szakítottatok. Közben Melissa hazaköltözött. 

-Hazaköltözött?

-Igen. De emiatt nem kell neked aggódnod!

-Akkor jó...

-Hazaköltözött, elmentek kávézni meg valamelyik este bulizni. Ahogy nekem mesélte Niall nagyon sokat ivott, és egy odő itán Melissánál folytatták a bulit. És csókolóztak. Ez kb másfél héttel a divatbemutató előtt volt. De én már így is sokat mondtam, hagylak titeket!- nyomott egy puszit az arcomra majd a konyhába sétált. 

Hátra néztem, és az ajtónak támaszkodva nézett ránk Niall. 

-Mikor jöttél?- sétáltam oda hozzá, és meg akartam ölelni, de nem hagyta. 

-Egy ideje. Kicsim! Tudod, hogy mindennél jobban szeretlek! Miért vannak efelől kétségeid?

-Nem Niall! Félreértessz! Benned teljesen megbízok! Melissában nem!

-És? És Melissa valami titkos harmadik a kapcsolatunkban?

-Nálam biztos nem. 

-Nálam se. Nekem csak Barbi kell, nem az, hogy Barbi és utána egyből jön visszhang, hogy Melissa. 

-És nem beszélgethetünk erről?

-Arról én nem döntök!- mondta, majd faképnél hagyott. Igazán nem értettem mi baja, hisz mi Maurával csak beszélgettünk. Idegesen mentem a konyhába. 

-Mi történt?

-Valamit mondott arról, hogy mintha Melissa lenne a harmadik a kapcsolatunkban majd kiment a hátsó ajtón. 

-Üljél le, igyál egy meleg teát, és utána elmondom hol van. Egy kicsit mind a ketten lenyugodtok!

-Okés... 

Úgy tettem ahogy azt Maura mondta, és míg elfogyott az az egy csésze tea, addig is beszélgettünk. Negyed óra múlva annyit mondott vegyek egy pulcsit. A szék támláján ott volt Niall egyik pulcsija, gyorsan felvettem. 

-Ha kimész az udvarra. A nagy diófán lesz. Biztos vagyok benne! Ja! És este nem leszünk itthon! A barátnőm vacsorájára vagyunk hivatalosak, későn jövünk!- kacsintott egyet és felment. Én viszont féltem kimenni. Mi van ha Niall haragszik rám? Úgy döntöttem iszok még egy kis teát, addig is tudok gondolkodni. Mikor az is elfogyott nem nagyon tudtam tovább halogatni a beszélgetést, felálltam és elindultam kifelé. 

A diófa a kert közepén állt, hogy árnyék legyen mindenhol, az egyik hátsó sarokban pedig egy játszó sarok Theonak, csúszdával, hintával mindennel. A fához közeledve egy ismerős dallamot hallottam meg. Half a Heart. Nem vett észre, így elkezdtem mászni felfelé. Annál az ágnál jártam ahol ő is ült mikor szorosan megfogta a csuklóm, hogy le ne essek, majd odahúzott maga mellé. Nem szóltunk egymáshoz, a másikhoz sem értünk, csak ültünk. 

-Sajnálom, hogy olyan hülye voltam!- törte meg végül a csendet. 

-Sajnálom, hogy érdekel a dolog. 

-Sajnálom, hogy én nem magyaráztam el neked!

-Sajnálom, hogy nem téged kérdeztelek először!

-Meg tudsz bocsátani? Én egyszerűen nem bírnám ki, ha elhagynál! Mindennél fontosabb vagy nekem. És elmondhatatlanul szeretlek! És minden ilyen hülyeségeminél bűntudatot érzek, hogy egy ilyen gyönyörű lányt hogy a francba tudok bántani és fájdalmat okozni neki...

-Nem bántassz! Csak mindig megijedek, hogy nem jössz vissza. Mint a kórházban. 

-Barbi! Nem akarok mégegyszer olyan hülye lenni, mint akkor! Attól tartok, hogy nekem nem elég annyit mondani vagy ha én mondom, hogy soha nem hagylak és örökre veled leszek. Tudom, hogy még nagyon sok mindent meg kell beszélnünk, és, hogy mi még nagyon fiatalok vagyunk. De ha nem vagy velem nem ugyanaz az ember vagyok. És én teljes akarok lenni. Te teszel teljessé! És ha akarod kiskörű esküvő lesz, ha akarod ott lesz mindenki. Ha akarod valami útszéli kocsmában lesz, ha akarod étteremben. Ha akarod beltéren, ha akarod kültéren! Ha akarod Párizsba megyünk nászúztra, ha akarod csak ide Írországba. Nekem semmi nem számít csak az, hogy velem légy! Szóval! Palvin Barbara! Megtisztelsz azzal, hogy leszel a feleségem?- kérdezte, mire én teljesen ledöbbenten. Egyátalán nem számítottam erre. Most nem. Eléggé értetlen fejem lehetett, mivel eléggé kíváncsian fürkészte az arcom. 

-Öhmm. Niall....

-Barbi! Ha akarod nem mondjuk el senkinek! De nekem nagyon sokat jelentene!

-Huhh. Megkérdezed újra?

-Hát persze!- mosolyodott el halványan.

-Palvin Barbara! Megtisztelsz azzal, hogy leszel a feleségem, hogy soha ne csinaljak semmi hülyeséget, és, hogy életem végéig szerethesselek?

-Meg. Igen. Igen Niall! Mindennél jobban, sőt meg annál is jobban szeretlek!

-Annyira köszönöm! A gyűrűt áttegyem a másik kezedre?

-Nem tudom. Egyenlőre ide szeretném, vissza. 

-Nem akarod, hogy kiderüljön?

-Nem Niall! Nem erről van szó! Egyenlőre szálljunk le innen, hogy na hányjam el magam!

-Okés!- nevetett fel. 

Viszont nem elkezdtünk lefele mászni, hanem az ölébe vett és leugrott! Mir megijedhettem volna, már lenn is voltunk.
-Ugye tudod, hogy most halálra rémisztettél?
-Bocsánat!- csókolt meg. 
-Kérhetek valamit?
-Bármit!
-Kérdezd meg utoljára! Itt a gyűrű, odateszed ahova jónak látod!
-Biztos? 
-Soha semmiben nem voltam még ennyire biztos!
-Rendben! 
Elengedte a derekam, és letérdelt elém. Vigyorogva néztem rá, és vártam.
-Palvin Barbara! Teszel a világ legboldogabb emberévé, és leszel a menyasszonyom majd a feleségem?
-Igeen!- ugrottam a nyakába.
-Köszönöm!- állt fell és felkpott. Mielőtt letett volna hosszan megcsókolt. Levette a kezem a nyakáról és a sajátjaiba fogta. Mind a kettő "nála volt" és nézegette őket.
-Szeretném ha a másik kezemre kerülne!
-Én is!
Felhúzta a gyrűt az ujjamra, majd szorosan megölelt.
-Szeretlek!
-Én is szeretlek! Anyuék nincsenek itthon. Tusolounk?
-Perverz vagy!
-Ez nem kérdés!

Sophie❤