II. évad 24. rész- És még azután is...!

Halihóó❤

Szombat van, itt is a II. évad 24. rész! ;)

Hogy őszinte legyek nekem nem tetszik, de a sok tanulás és továbbtanulás mellett ennyi telt tőlem, ne haragudjatok✨

Viszont ha nektek elnyeri a tetszéseteket hagyjatok magatok után nyomot, mondjátok el a véleményeteket ☺

Jó olvasást, puszi Zsófi❤

Láttam, hogy neki is könnyes a szeme, de nem mutathattam ki, hogy meghatott a dolog. 
-Nem vagyok a box zsákod, Niall! Nem üthetsz belém, mikor ideges vagy! Én a barátnőd vagyok, ha le akarod vezetni a feszültséget ne engem bánts meg, hanem menj el futni, vagy valami!

-Sajnálom, Kicsim! Nagyon szeretlek!

-Tudom, Niall! Én nagyon szeretlek!- öleltem át annyira szorosan, mint még szerintem soha.

-Nagyon haragszol?

-Igen!- néztem a szemébe, mire hitetlenül elnevette magát és megcsókolt- Hagylak tusolni!

-Nem csatlakozol?

-Nem!

-Hát jó... Megvársz?

-Majd kiderül! Ha végzel, és nem találsz itt, akkor azt jelenti, hogy "hagylak élni", ha igen, akkor fojtogatlak!

-Ezt fejezd be!- nézett rám határozottan, az ölébe kapott és vadul csókolni kezdett. Egy ideig ficánkoltam a kezei között, majd mikor beláttam, hogy nem fog lerakni visszacsókoltam. Mikor már a fürdőszekrényen ültem és elengedtük egymást komolyan rám nézett.

-Te is tudod, hogy nem gondoltam komolyan! Szeretlek, mindennél jobban szeretlek, kérlek értsd meg, hogy ideges voltam!

-Ugye soha nem lesz ilyen, többször?

-Soha, Kicsim! Sajnálom!

-Szeretlek, te idióta!- öleltem át.

-Én is!

Ezután hagytam letusolni, addig kinn átöltöztem egy magasított derekú villantós sortba, és egy haspólóba, úgy, hogy a két ruhám között volt kb. öt centi, és egy egyszerű nike cipőbe. Mikor kijött még a szava is elállt.

-Khmmm! Kicsim, nem gondolod, hogy át kéne öltöznöd?

-Miért kérdezed?

-Hát túl merész!

-Keresek valami mást, ha szeretnéd!

-Köszönöm!

Odamentem a bőröndhöz és kivettem belőle egy nagyon mini ruhát. Gyors magamra kaptam, megnéztem magam a tükörben és láttam, hogy jobban kiemeli a domborulatamiat mint gondoltam. Mosolyogva Niall elé léptem, aki kiköpte a sört is.

-Barbi!

-Mi az? Én csak a kérésedet is teljesítettem!

-De mindenki a formás fenekedet, melleidet és combodat fogják nézni, és olyan mocskos dolgokat fognak képzelni rólad, amiket én csinálok veled!

-Niall, maradj már!

-Komolyan mondom!

-De te sem gondoltad komolyan, hogy ilyen hosszú gatyákban fogok járni harmincöt fokban?

-Hát...

-Niall!- sóhajtottam mélyet, odasétáltam hozzá és végigsimítottam a mellkasán- Értsd meg, hogy nagyon szeretlek! Akárhány pasi utánam nézhet, nem fog érdekelni, mert csak téged szeretlek, tudod?

-De elfog a sárga irigység, hogy van valami amit más is lát, nem csak én, tegyük fel, a fejem mellett, mint az álmomban!

-Mi? Mit álmodtál?

-Hát... Kellemes álom volt... A fejed a lábam mellett volt, és...

-Neeee!- visítottam fel- Értem! Egyébként meg! Lányok millióinak vannak képek a telefonjukon rólad, pár hapsi miatt ne legyél irigy!

-És van rá lehetőség, hogy megvalósuljon?

-Majd talán este... Bááár... Nem is tudom...

-Ne idegelj!

-Nyugi Szöszi! Okozhatok én még meglepetéseket!- nyomtam egy csókot a szájára, megfogtam a kezét és a táskámat és elkezdtem húzni az ajtó felé húzni. A recepciónál találkoztunk a többiekkel és két autóval indultunk el éttermet keresni. Nemsokára találtunk is egyet, és egy jó nagy boxot elfoglaltunk.

-Csajszi kitettél magadért! Hogyhogy ilyen kis cuki ruhát vettél fel?

-Érdekes története van, ugye Szöszi?- böktem az oldalába.

-Igen Kicsim! A lényeg, hogy nem szólhatok neki érte!

-Mit csináltál megint, Niall?!

-Ideges voltam!- bólintott komoran, és lehajtotta a fejét.

-Mindegy! Rendeljünk!

Jött a pincér, felvette a rendelést, mi pedig beszélgetni kezdtünk.

A koncert kezdete előtt kb. két órával a hotelban voltunk és pakoltam. Két napja voltunk abban a hotelban, de sikerült óriási kupit összehoznunk.

-Hiányozni fogsz!- ölelt át hátulról Niall, én pedig a mellkasának dőltem.

-Te is nekem!

-Három és fél hét... Majdnem egy hónap!

-Tudom! De te lenyűgözöd lányok ezreit, én meg tanulok és dolgozok! Gyorsan el fog menni...

-Tuti?

-Hát persze! És sokat is fogunk beszélni!

-Szeretlek!

-Én is szeretlek! Induljunk, jó?

-Várj! Tessék, ez a tied!- nyújtott felém egy ajándék tasakot.

-Ez mi?

-Nézd meg!

Kíváncsian nyitottam ki a táskát és egy gyönyörű ruhát vettem ki belőle.

-Ezt miert kapom?

-Van egy meglepetésem, szeretném ha ebben lennél!

-Hova megyünk?

-Nem kell mindent tudnod!- csókolt meg.

-Gyorsan felveszem, jó?

-Rendben!

Gyors' a fürdőbe mentem, magamra kaptam a gyönyörű kék csipkés ruhát, a fonott hajamat kibontottam és visszamentem a Szöszihez, akinek a szava is elallt- aznap már másodszor.

-Csukd be a szád, belerepül egy légy, Horan!

-Ezt a ruhát ezt olyan gyors fogom letépni rólad, mint amennyi idő alatt megrendeltem!

-Azaz?...

-Kibaszott gyorsan!- nézett a szemembe, mire felkuncogtam.

-Jólvan, menjünk!

Már csak mi voltunk a hotelban- mindenki más a stadionban- így ketten mentünk a kocisban. A rajongók miatt futva mentünk be a stadionba, ahol jópár ideges fejjel találtuk szemben magunkat.

-Hol voltatok?!- kiabált Harry. 

-Mié... Ó BASSZA MEG!

-Ugye Niall?! 

-Bocsi srácok! 

-Négy helyett átraktuk ötre, de most gyere! 

Kaptam egy gyors csókot és már el is tűnt a srácokkal. Leültem El és Lottie közé és küldtem egy sms-t anyunak.

-Mi ez a csini ruha?

-Ni vette nekem! Koncert után el akart vinni valahova. Esetleg nem tud...

-Nem fogjuk elmondani!- jelentette ki Sonja, miközben Tom- McBusted- haját csinálta.

-Szerintetek... Hogy viselik?

-Nem tudom Soph... Niallel ma veszekedtünk. Rajtam vezette le a dühét.... Nagyon ideges és stresszes.

-Liam is...

-Louis is kiabált velem...- sóhajtott fel a húga.

-Nagyon nehéz nekik, nem hagyhatjuk, hogy egyedül legyenek vagy valami történjen! Velük kell lennünk!

-És ott is leszünk!

-Viszont én beszéltem Pezzel...- sóhajtottam fel.

-És?...

-Egy hete nem beszélt Zaynnel.

-Basszus...

-Na de boldogabb téma! Lotz, ma este randira mész!

-Ühümmm!- vigyorgott mint a tejbetök.

-Várod?

-Nagyooon! Annyira kíváncsi vagyok, kit szervez Harry!

-Imádni fogod! Viszont ha úgy gondolod, hogy túl rámenős vagy valami, vágd pofon, nyugodtan!

-Nem lesz az, tuti!

-De ha nem akarod, hogy megcsókoljon, ne hagyd!

-De ha akarom?

-Akkor ésszel! Nem olyan lány vagy, akit csak kihasznál! Mutatsd meg neki, hogy harcolnia kell érte!

-Vagy ha nyomul, rúgd tökön!

-Oké! Soph, Lottie nem akar hozzámenni, de persze ha komolyan gondolja, ne másszon rá! Sonja, te pedig ne legyél ilyen ellenséges! Lotz, én csak annyit akarok, hogy érezzétek jól magatokat, Harryvel beszéltem, minden szuper lesz, és jó szórakozást!

-Köszi Barbi!

Nemsokára megjöttek a srácok könnyes szemekkel. Szótlanul odasétáltam a Szöszimhez és átöleltem.

-Minden rendben lesz!- suttogtam neki, és a nyakába csókoltam.

-Ígérd meg, hogy soha nem hagysz el!

-Megígérem!

-Barbi gyere, körbe vezetlek a stadionban!- fogta meg a kezemet Louis.

-Miért?

-Csak gyere!

Adtam egy puszit Niall arcára és elindultam kifele. Mikor kiértünk a szobából Boobear egyből belekezdett.

-Elegem van, hallod!

-Miaz? Várj, gyere, keressünk valami helyet ahol tudunk normálisan beszélgetni!

A színpad mögött találtunk egy padot, levágtuk magunkat és beszélgetni kezdtünk. Meghallgattam, minden baját, Zayntől kezdve, Eleanorig, akiről tudja, hogy ha mi holnap hazamegyünk minden megváltozik, és nem lesznek olyan jóban, nem lesz barátság extrákkal kapcsolat- mint ebben a két hétben-, hogy mennyire félti a húgát Harrytől, vagy bárki mástól. Csak hallgattam, és hallgattam és hallgattam, majd arra eszméltünk fel, hogy fel kell rakni rá a fülesét. Még valamin nagyban röhögtünk mikor hátulról Niall átölelt és felkapott.

-Niall tegyél le!- visítottam.

-Miért Kicsim? Ott hagysz másfél órára?- nyomott egy puszit a combomra, mivel az volt az arca előtt.

-Gyerekeeek! Ne itt, menjetek szobára!

-Mindenki látott ilyet!- nevetett édes hangján Ni.

-Nem mindenki! És rakjál le!

Óvatosan a földre eresztett és egy gyors csók után a gitárját a nyakába emelte és kifutott a színpadra. Nevetve mentem oda a lányokhoz, de feltűnt, hogy a McBusted srácok nincsenek ott.

-Tomék merre vannak?

-Azt mondták, mivel ti "egész éjjel dugtok" Harry és Lottie "még csak kóstolgatja egymást" én és Louis "romantikázunk" ők lépnek inni, mert csak holnap mennek tovább.

-Értem!- nevettem hangosan- De mire gondoltak azzal, hogy kóstolgatják egymást?

-Hát... Tudod....

-Nem...

-Tom arra gondolt, hogy Harryvel megízleljük egymást!

-Mármint... Úgy?...

-Barbi ne csinálj úgy mint aki nem tudja mire gondolunk! Pont te, aki úgymond friss kapcsolatban él! 

-Ezzel arra akarsz célozni, hogy...

-Igen arra, hogy egész éjjel szórakoztatjátok egymást!

-Hagyjuk ezt a témát ha kérhetem!

Innentől minden számot végig énekeltünk és táncoltunk, majd mikor lejöttek a színpadról mosolyogva megöleltük őket.

-Gyerekek.... Összetörtek a rajongók!

-Miért? Mi volt?

-Mindenki sírt, tombolt. Annyira sajnálom őket...- hajtotta le a fejét szomorúan Niall.

-Ők is rendben lesznek, Manó! Ők is és ti is!

-Ha csak egy is bántani fogja magát emiatt, én meg Zaynt!

-Harry... Te is tudod, hogy már...

-Barbi ki ne mondd!

-Bocsi!

-Induljunk, jó?

Ahogy kimentünk a stadionból meglepett, hogy a kisbusz mellett egy fekete terepjáró és egy fehér audi állt ott. Az elsőbe Harry ült a volán mögé, a fehér gyönyörűség felé pedig Nial kezdett húzni és olyan gyorsan bepattantunk, hogy nem is volt időm elköszönni a többiektől.

-Hova megyünk?- kérdeztem csillogó szemekkel mikor már elindultunk.

-Meglepetés, Tündérem!

-De miért viszel megint meglepetésre? Minden pénzedet rám költöd!

-Mert megtehetem. És ha van pénzem, arra akarom küldeni, akit szeretek! Elsősorban te! És ha elfogyna a pénzem- de úgysem fog- akkor majd eltart az asszony!- vigyorgott rám, mire felnevettem.

-Tényleg kérem Niall, hogy ne költs rám ennyi pénzt! Lassan összeköltözünk az is egy csomó pénz lesz...

-Kicsim, te is tudod, hogy nem kell foglalkoznunk a pénzzel!

-Persze, hogy tudom, de nem szeretem ha rám költöd... Az olyan, mintha csak az ilyen dolgok miatt lennék veled...

-Drágám, tudom, hogy nem így vagy! Azért csinálom ezeket, mert imádom nézni a boldog arcodat! Amúgy pedig... Nem vihetem el a gyönyörű menyasszonyomat egy randira?

-Mindig kimagyarázod magad!- forgattam meg a szemem.

-Mert szeretsz, és nem tudsz rám haragudni!

-A kis manós arcod, a szőke hajad és gyönyörű kék szemed miatt!- simítottam végig a combján.

-Ezzel várj egy kicsit!

-Mikor érünk oda?

-Csak nem türelmetlen vagy?

-De!

-Pedig ne reménykedj, Szépségem, ahova megyünk ott nem kéne!

-Akkor itt!- kezdtem el kicsatolni magam, de ő megállított.

-Héééé, nyugi! Mi van veled?

-Semmi! Amúgy mikor érünk oda?

-Látod azt a magas épületet ott?- mutatott ki az ablakon, én pedig arra néztem.

-Igen...

-Ameddig oda nem érünk!

-Miért megyünk oda?

-Azt már nem mondom el!- nevetett csilingelő hangján.

-De az egy hotel vagy, mi?

-Nem ott lesz a lényeg, Édesem, de mindjárt ott vagyunk, bírd ki!

Csendben, de annál izgatottabban vártam, hogy oda érjünk, és Niall amint leállította a kocsit kipattantam.

-Kicsim nen tudod hova kell menni, várj meg!- ragadta meg a derekam és magához húzott.

-Menjünk már, Szöszi!

-Gyere!

Bementünk az óriási épületbe, beszálltunk a liftbe és a legfelső emeletig meg sem álltunk. Ott kiszálltunk és egy lépcsőn folytattuk utunkat, egészen addig amíg egy ajtóhoz nem értünk. Értetlenül néztem a Szerelmemre, aki csak elmosolyodott, kinyitotta a vas nyílászárót és kiértünk a tetőre. Elindultunk az egyik irányba, és nemsokára egy mécsesekkel kivilágított részén találtuk magunkat. Le volt terítve pár pokróc, volt ott egy táska, pluszban plédek és a Szöszi kedvenc gitárja.

-Ez mi Niall?

-Nem én csináltam a meglepetést, de azért remélem tetszik!

-Ez gyönyörű!- mondtam a kilátást csodálva.

-Örülök ha tetszik! Szereztem be epret, pezsgőt, meg... Pár darab sajtburgert!

-Tökéletes!- nyomtam egy csókot az ajkaira, majd odasétáltunk a pokróchoz.

A Szöszi törökülésben foglalt helyet, én elfeküdtem, a fejemet pedig az ölébe hajtottam.

-Nagyon szeretlek Niall, köszönöm szépen!

-Nincs mit, Szépségem! Nem lenne baj, ha ennék?

-Én iis!- ültem fel és a táskába nyúltam. Mivel akármerre túrtam a kezemmel csak a zörgős csomagolást hallottam belekukkantottam. A táska tele volt sajtburgergerrel!

-Jön még más is?- néztem vigyorogva a Manómra.

-Nem!- vigyorgott vissza- Jóétvágyat!

-Neked is!

Végül az összes gyorskaja elfogyott, és végig beszélgettünk, nevettünk. Megbontottam az egyik doboz epret és Ni szájába adtam.

-Hmmmm! Nagyon finom! Kérsz te is!

-Persze!- nyúltam egy újabb szem gyümölcs felé, de ő gyorsabb volt és megcsókolt, és édes ajkain éreztem az eper mégédesebb ízét.

-Megbontom a pezsgőt, jó?

-Szupi! 

Kilőtte a kupakot a "nagyvilágba", majd töltött mindkét pohárba. Koccintottunk majd az ölébe fészkeltem magam.

-Tudod... Néha elgondolkozom azon, hogy nem akarok öreg lenni!- sóhajtottam miközben a kiáltást csodáltam.

-Miért?

-Mert szeretek fiatal lenni! Velem vagy, utazunk, dolgozunk, van pénzünk boldogok vagyunk! De mi van ha egyszer ennek vége lesz? Kiszeretsz belőlem, vagy valami? Meg amúgy is... Szeretek élni!

-Soha nem fogok belőled kiszeretni, örökre szeretni foglak! És amúgy meg gondolj bele! Ha már majd eleget dolgoztunk elköltözünk Amerikába egy gyönyörű házba- golfpályával- és ott fogunk élni! Nyaranta a gyerekeink majd elhozzák az unokáinkat és velük leszünk egész nyáron! Nem lesz semmi dolgunk, csak boldogok leszünk!

-Ez már jól hangzik!

-Megígérem, hogy minden így lesz! És mit szólnál ha el is kezdenénk dolgozni ezen a csodás jövőn?- teoert maga alá és elkezdte a nyakamat szívni.

-Teljes mértékben benne vagyok, csak nem egy hotel tetején!- túrtam a hajába.

-Extrém hely!

-Ahha! Legközelebb keressünk valami kevésbé extrémet, jó?

-Kreatívabb vagyok, mint gondolnád!- vigyorgott kajánul, mire csak nevettem- Imádom a nevetésed!- ölelt át hátulról és a nyakamba szuszogott.

-Ez csikis Niall! Nem megyünk?

-Összepakolunk aztán indulhatunk!- kaptam egy csókot és elkezdtük összehajtogatni a pokrócokat, negyed óra múlva pedig már a kocsiban ültünk.

-Niall köszönöm szépen neked ezt a gyönyörű meglepetést!

-Nincs mit, Kincsem! Majd inkább Toméknak kell megköszönni- nevetett fel.

-Sejtettem, hogy ők vannak a dologban! 

-Csak segítettek! A többi dologba nem tervezem őket belekeverni!

-Az a szerencséd, Horan!- nyomtam egy puszit az arcára.

Nemsokára a hotelhoz értünk, ahol amíg a hallon végig mentünk bírtuk, de a liftben a Szöszi nekiesett az ajkaimnak. A folyosónkon is így mentünk végig, mire az ajtóhoz értünk az ölében tartott. Vadul csókolózva léptünk be a szobába majd Ni a fürdő felé indult, és én ekkor tudtam, hogy csodás éjszakát töltünk majd együtt.

Másnap reggel az ébresztő ébresztett minket.

-Biztos, hogy nem kelek fel!- jelentettem ki, az arcomat egy párnába temetve.

-Kicsiim! Én lennék a legboldogabb, ha egész nap együtt feküdhetnénk!

-De alig aludtunk pár órát!

-Nem mondod?! 

-Akkor másfél óra múlva el kell válnunk?

-Valami olyasmi...

Hazamennék?

-Jaaaj Gems, dehoogy! Gyere csak!

-Köszi!

Leültünk az asztalhoz, mielőtt enni kezdtünk volna kaptam egy puszit az arcomról a Szöszitől.

-Jaaaj de édes!- visított Lottie.

-Annyira szar, hogy haza kell mennünk!

-Nemsokára leérettségizel és akkor velünk jöhetsz!

-Másfél hónap.... Nélkületek...

-Olyan gyorsan el se fog tellni, hogy észre sem veszed!

Megreggeliztünk, mindenki és úgy döntöttünk, hogy mindenki bejön egy kicsit a szobánkba, hogy ne a reptéren kelljen elbúcsúznunk egymástól. 

A lányokkal még pár könnycseppet is elmorzsoltunk, mikor Ni mindenkit elzavart, hogy elbúcsúzhasson tőlem. Megbeszéltük, hogy tíz perc múlva a recepción találkozunk és már el is tűntek. Nem tudtam, hogy Ni mit tervez, de amint becsukódott az ajtó odajött hozzám és átölelt. Fejemet a nyakába temettem és percekig csak így álltunk. 

-Nem maradhatnátok még pár napot?

-Nem lehet... Holnap után dolgozom!

-Nem akarlak elengedni!

-Okozhatok még meglepetéseket!- csókoltam a nyakába.

-Mi jár a fejedben?

-Majd kiderül!- távolodtam el tőle és átöleltem a derekát. 

-Szeretlek!

-Szeretlek! Örökké!

-És még utána is! 

-Megvan mindenünk?

-Szerintem igen!

-Akkor indulás!

Segített hozni a cuccaimat, és a recepcióhoz érve láátuk, hogy még csak Lottie van ott Harryvel. 

-Meséljetek, mi volt tegnap este!

-Majd telefonálunk, jó? 

-Ne halljam, hogy kibeszéltek, mi?- húzta fel az orrát a Göndör, mire mi csak bólintottunk.

-Sziasztoook!- szálltak ki a többik két egymás melletti liftből.

-Mehetünk?

-Ühüm!- válaszolt a Szöszim.

-Ne légy durcás pici Niall!- cirógatta az arcát Louis, mire a többiek felnevettek, én pedig egy puszit nyomtam az arcára.

Beültünk a fekete terepjárókba és a reptérig meg sem álltunk. Áttörtünk a fényképészek között, és szerencsére bent nem volt senki. Mindenkit megöleltem, Niallt jópárszor megcsókoltam, elmondtuk egymásnak, hogy mennyire szeretjük egymást, és nekik indulniuk kellett. A szerelmem lecsókolta az arcomról a könnyeket és egy utolsó ölelés után elment.

-Szeretlek Kicsim!- kiabált még egyszer vissza az ajtóból és már csak azt láttam, hogy felfut a repülő lépcsőjén.

Láttam, ahogy a srácok gépe fel száll, minket pedig Paul kezdett el terelni egy másik magángép felé. Mindannyian beszálltunk, és amint lehetett el is kezdtük a felszállást. 

Sophie❤