Sziasztook! ❤
Korábban a szokásosnál, de megérkezett az új rész, ugyanis este nem tudtam volna kirakni. :)
Bár utolsó napja a karáonynak szeretnék minden kedves olvasómnak kellemes karácsonyi ünnepket és boldog új évet kívánni, ugyanis a köverkező rész már az újévben fog érkezni ;)
Ha a rész elnyeri a tetszéseteket akkor pipáljatok, írjatok kommentet, iratkozzatok fel, írjatok chaten esetleg lépjetek be a facebook csoportba :)
Jó olvasást, puszi Zsófi❤
-Szia Luke, mi történt?
-Flórának vérzik az orra, és szédül. Mit csináljak vele?
-Tegyetek
jeget az orrára, meg üljön le, rendben?
-Oké.
-Figyelj
én most nem tudok átmenni, de mondd meg neki, hogy legyen nagyon-nagyon ügyes,
és küldeni fogunk érte egy fekete kocsit, ami a házhoz hozza majd.
-Oké,
további jó szórakozást!
-Köszönjük
meglesz a lakberendezővel!
-Hármasban?
Igaz... Soha nem késő elkezdeni...
-Menj
a jó édes, tudod hova, Hemmings!
Mielőtt
bármit is válaszolhatott volna kinyomtam a telefont, és a Szöszim felé
fordultam.
-Lemegyek,
csinálok reggelit.
-Maradj
még egy kicsit!- ragadta meg a derekam, és a csípőjére ültetett.
-El
kell készülnünk, nem akarok rossz benyomást kelteni első alkalommal! És van egy
meglepetésem is!
-Mi?
-Ha
elkészültünk akkor tudom megmutatni- kacsintottam rá, aztán leszálltam róla.
Hogy ne legyek teljesen meztelen, felvettem a Szöszi ingjét, bár begombolni
akkor sem tudtam, mert a gombok éjjel leszakadtak róla.
Először
a fürdőbe mentem és fél órát töltöttem ott. Ni ment utánam, én addig reggelit
csináltam. Nemsokára pedig kézenfogva mentünk a garázsba a kocsikhoz. A Niall
indult a vezetői oldalhoz, de én megelőztem és beültem a volán mögé.
-Meg
akarsz ölni?
-Mi?
-Miért akarsz vezetni?
-Hogy
megmutassam, hogy tudok!
-Drágám,
először legyen jogsid, rendben?
-Nézd
csak, Szöszi!- nyomtam az orra alá a jogosítványom, és elindultam kifele a
fekete autóval.
Ahhoz,
hogy odaérjünk a házhoz át kellett menni a belvároson, ahol egy jó kis dugóba
keveredtünk.
-A
francba is, nem fogunk odaérni!- csaptam a bőr kormányra.
-Istenem,
annyira szexi vagy, mikor vezetés közben káromkodsz!
-Niall
fogd be! El fogunk késni, én ezt nem bírom!
-Nyugi
Kicsim! Nem fogunk elkésni! Még van fél óránk, ebben a tempóban is húsz perc
alatt odaérünk!- simított végig a combomon.
-Nagyon
remélem, hogy úgy lesz!- forgattam meg a szemem, utána pedig tovább is
mehettünk. Ezután nem kellett sehol megállnunk, az útfelújításos szakasznak
vége lett, mi pedig gyorsan mehettünk. Sikerült a házhoz érkeznünk a
belsőépítész és a lakberendező előtt, addig leültünk egy ideiglenes asztalhoz.
-Emlékszel
mikor karácsonykor felgyulladt az asztalunk?
-Hogy
ne emlékeznék?! Bár bennem a fekete csipke szetted jobban megmaradt!
-Hát....
Máskor is fel tudnám venni.
-Csak?
-Csak
széttépted!?
-Tényleg...
-Mondanám,
hogy elmegyek venni helyette, de a tegnapi után inkább nem.
-Mi
történt tegnap?
-Épp
sétáltam ki a Victoria's Secretből, mikor a rajongók és a fotósok megláttam, és
nagyon érdekesnek tartották, hogy mit vettem. De hála isten jött Mark, így
épségben kijutottam.
-Soha
többet ne csinálj ilyet, hogy egyedül mész vásárolni! Főleg nem egy fehérnemű
boltba!
-Már
én is rájöttem, de az éjszaka után úgy gondolom megérte átvereledni magam a
tömege.
-Az
biztos!
Beszélgetésünket
kopogás zavarta meg, amit alig lehetett hallani. Tudtam, hogy ez lesz az egyik
legelső dolog, hogy egy egész kaputelefon rendszert csináltatunk. Ni odament
ajtót nyitni, és egy nővel és egy férfivel tért vissza. Az előbbi volt a
lakberendező, nagyon szimpatikus volt, az utóbbi a belsőépítész, aki egy huszas
éveiben járó srác volt, az ő munkájával is meg voltam elégedve.
Délben
Mark meghozta Flórát, de csak délután négykor indultunk el a házból. Beültünk
ebédelni egy Nando's-ba, onnan pedig a Payne rezidenciára mentünk Sophieért.
-Sziasztok!
-Barbii!-
ugrott a nyakamba a Hercegnőm.
-Szia
Kicsim! Miújság?
-Liam
és Sophia kutyái annyira aranyosak!
-Igen?
Nem féltél tőlük?
-Dehogy!
-Maradtok?-
kérdezte Soph.
-Szerintem
megyünk, mert még nem igazán voltunk ma otthon. Kicsim, összepakolsz?
-Ahha!
Felmentem
segíteni neki, negyed óra múlva pedig már a kocsiban ültünk.
-Mit
csinálunk délután?
-Anyuékért
fél hétre megyek a reptérre, szóval háromnegyed hatkor indulnom kell. Addig van
három óra.
-Társasozunk?
-Hoztunk
játékot?
-Igeen!
-Akkor
persze!
Mikor
hazaértünk mindenki átöltözött otthoni ruhába, és a nappaliban mentünk.
-Barbi
sütünk valamit?- nézett rám Flóra.
-Ahha!
Mit szeretnél?
-Muffin?
-Csináltok
csokisat?- kérdezte Ni.
-Igeen!
Legyen csokis muffin!
-Oké,
ahoz szerintem van is minden.
Kimentünk
a konyhába és elővettük a hozzávalókat.
-Barbi...
Szerinted négy év nagy korkülönbség?
-Mihez,
Szívem?
-Mondjuk
egy kapcsolathoz...
-Hát...
Igazából szerintem nem olyan sok. Ki miatt?
-Lényegtelen.
-Ismerem?
-Ahha.
Nem
erőltettem a dolgot, gondoltam, ha akarja majd úgyis elmonjda. Összekevertük a
hozzávalókat, aztán úgy döntöttünk teszünk bele egy kis csili port is, hogy
pikánsabb íze legyen.
-Beleszerettem
Lukeba- hadarta el gyorsan és nagyon halkan, miközben a habverőt kapcsolta be.
-Mi?
-Szeretem Lukeot Barbi! Nem úgy mint Harryt, hanem őt komolyan!
Mindent el tudok neki mondani, meghallgat és megért. Éjjel is velem volt,
reggel is segített mikor vérzett az orrom.
-És Ő...?
-Nem
tudom. Kedves, meg aranyos velem, de nem akarom neki elmodani! Mivan ha
elrontom a barátságunkat?
-Miből
gondolod, hogy ő nem érez így?
-Héé
ő Luke Hemmings!
-A
vőlegényem Niall Horan, értem miről beszélsz. Figyelj! Várj egy kicsit!
Holnapután úgyis haza mész, majd a nyáron, mikor sok időt tölthettek együtt,
akkor próbáld meg szerintem.
-Igazad
van... Holnap átjöhet?
-Persze,
amikor csak szeretne!
-Köszi!
-És
mondjuk... Így puszit adott, vagy valami?
-Ahha!
Ma is, tegnap is, éjjel is. Az arcomra, a fejemre, a homlokamra, csak a szám sarkába
nem igazából.
-Értem.
És hogy vagy? Nem vérzett azóta az orrod?
-Ummmm
nem, azóta nem.
-Akkor
jó!
Innentől
míg a süti meg nem sült különböző témákról beszélgettünk. Mondta, hogy neki
nagyon tetszik a házunk, én pedig elmeséltem, hogy jövő héten nyaralni megyünk.
-Barbii!-
jött be a konyhába Niall.
-Igen?
-Eszembe
jutott valami! Mesélted, hogy még mindig nem ismeritek anyukátok barátját.
-És?
-Úgy
megyünk nyaralni, hogy nagyon sokan!
-Kik?
-Anyu
Chrissel, apu, Gregél hárman, apukád ha akar a nőjével, anyukád a barátjával
meg Flóra. Ha akarja Lukekkal.
-Hallottad
Niall?
-Ahha,
de nem mondom el neki.
-Basszus,
tuti?
-Persze!
Ha kell Barbival el is megyünk itthonról.
-Azt
elfelejtheted! Flóra tizenöt éves, mi meg átlagban húsz, neki nem kell
kettesben lennie a barátjával! Amúgy. Ha mindenkivel megbeszéled, mehetünk.
-Akkor
én intézem ezt, te meg a házat?
-Ahha!
De nem hagysz rám mindent,
ugye?
-Hát
persze Kicsim, amiben tudok segítek. Csak azt szeretném, ha az a ház olyan
lenne, amilyet te szeretnél.
-Szeretlek!
Hosszan
öleltük egymást, majd mikor elengedett egy gyors csókot nyomott a számra.
-Mikor
lesz kész a süti?
-Nemsokára,
nyugi! Menjél, játszál Sophieval!
-Szerintem
inkább beszélünk a szüleivel, mert nagyon álmos. Nem aludt délben, valószínűleg
korán ki fog dőlni.
-Ha
csak Theo miatt fel nem pörög.
-Az
igaz, de akkor beszélünk Sonjával meg Dáviddal.
A
Szöszi visszament a nappaliba, mi pedig újra ketten maradtunk. Mikor a sütő
jelzett kivettük a sütiket, a következő adagot pedig be is raktuk. Az elkészült
muffinokat egy tálcára raktuk és az étkezőben lévő asztalra helyeztem.
Nemsokára pedig egyedül maradtam, mert Flórát hívta Luke. Elkezdtem nézegetni
azokat a katalógusokat amiket délelőtt adott a lakberendező, a megfelelő
bútorokat kerestem. Egyedit akartunk, így pár asztalos összeállításából kaptunk
prospektust, mondván abból lehet válogatni.
Úgy
elment az idő, hogy azt vettem észre, már fél hat. A nappaliba mentem ahol
láttam, hogy a szerelmem és Sophie még mindig skypeol, így az emeletre siettem,
hogy felöltözzek.
-Hova
mész?- ragadta meg a derekam Ni.
-Elmegyek
anyukádékért, rendben?
-Elmegyek
én!
-Olyan
jól megvagytok Sophieval, nem kell ki zökkenteni!
-Jólvan,
vigyázz Kicsim!
-Vigyázok
Szöszim, szeretlek!- nyomtam egy puszit az arcára, aztán, a garázsba indultam. Úgy döntöttem, hogy nem a fekete Range Roverrel
megyek, hanem meghajtom a sötétkék audit. Elindultam a Heathrow repülőtér felé, de persze
sikerült dugóba keverednem. Ezért utáltam a londoni közlekedést, mert az ember
akármerre ment, dugóba került. Késve értem a reptérre, de hála isten Mauráék
gépe még nem érkezett meg. A kapucnimat a fejembe húztam, a napszemüveget a
szemem elé raktam, hogy ne ismerjenek fel. A telefonomon játszottam candy
crush-t, de a játék közben a képernyő elsötétült, és Maura nevét láttam meg a
képernyőn.
-Szia!
-Szia
Barbikám! Niall azt mondta, te jöttél értünk. Itt vagy már?
-Igen,
igen. Hányas terminálnál vagytok?
-Kettes.
-Akkor
sietek, szia!
Felálltam,
megfogtam a táskám és a kettes terminál felé siettem. Amint odaértem meg is
láttam őket, ahogy forgolódva engem keresnek.
-Sziasztook!-
mentem oda hozzájuk.
-Barbii!-
örült meg nekem Theo.
-Helló
Törpe!
Felkaptam
az ölembe, és egy puszit nyomtam az arcára. Megöleltem a leendő anyósomat és
annak a párját, és el is indultunk kifele. Kiértünk a kocsihoz, ahol Maura
előre ült mellém az anyósülésre, a két fiú pedig hátul foglalt helyet.
-Milyen
volt az utatok?
-Képzeld
el, a repülőn volt a Toy Story!
-És
azt nézted, Kicsim?
-Ahha!
Kétszer is!
-Kétszer?
-Ahha!
Mert előbb vége lett, mint ideértünk volna.
-Ja
érteeem. Emlékszel arra a szőke kislányra akivel párszor beszéltetek?
-Sophie?
-Igen.
Szóval ő most ott van nálunk egész héten, így tudtok játszani. Nem baj?
-Az
nagyon jó!- kezdett el tapsikolni.
Innentől
Maurával beszélgettem, aki elmondta, nem haragszik rám amiatt, hogy egy hónapra
elhagytam a fiát.
-Megértelek
Drágám, az a lány annyira manipulatív, hogy bárki elhisz neki bármit. Niall is
így futott a vesztébe. De ne foglalkozzunk ezzel! Annak már vége, újra boldogok
lesztek, nem lesz semmi baj!
-Remélem
igazad lesz!
-Barbii!
Éhes vagyok!
-Megálljunk
valahol, Manó?
-Légyszii!
Befordultam
egy McDrive felé, ahol rendesen bevásároltunk. Odaadtam a kicsinek egy almás
pitét, és tovább indultunk hazafelé. Otthon kinyitottam a távirányítóval a
garázskaput, beálltam és bementünk.
-Megjöttünk!-
kiabáltam, a többiek pedig már ott is teremtek.
-Anyu,
Chris! Annyira hiányoztatok!- ölelte át őket Ni.
Levettem
magamról a bőrdzsekim, és a nappaliba sétáltam, ahol Sophie és Theo egymást
ölelgették.
-Megnézed
milyen játékom van?
-Igen,
aztán ha a nagymama behozza a táskámat, én is megmutatom, jó?
-Okidoki.
Végignéztem
ahogy felfutnak az emeletre, aztán visszamentem a többiekhez akik még
mindig a bejáratnál álldogáltak. Niall és Chris kiment a csomagokért, mi pedig
beljebb sétáltunk. Leültünk a nappaliban, bevittem és az asztalra tettem a
muffinokat, és nemsokára csengettek. Épp indultam ki ajtót nyitni, mikor Flóra
futott el előttünk, és felsikított mikor kinyitotta.
-Flóra
ki az?
-Csak
Luke.
-Csak
Luke? Ha gondolod, akkor el is mehetek!- hallottuk már közelebbről a hangjukat.
-Sziasztok
srácok! Áhh Maura, de rég láttalak!- ölelte át a leendő anyósomat.
-Helló
Hemmings, vénebb lettél!
-Én
se leszek már fiatalabb, de rajtad meg sem látszanak az évek!- bókolt neki, de
a hangja tele volt szarkazmussal.
-Fejezzétek
már be, könyörgöm!
Niall
szólt nekik, hogy elég lesz, ezután a húgom és Luke felmentek az emeletre.
-Jajj
Barbikám, nem zavar téged, hogy a húgod ezzel a szarházival kavar?
-Én bírom Lukeot, semmi bajom vele.
-Anyu,
azért mert
te nem szimpatizálsz
vele, más még bírhatja!
-De
ezt a fiút?
-Mert
mi a baj Lukekkal?
-Egyszer
mikor Írországban voltunk, ketten elmentünk bulizni, rendesen berúgtunk,
anyuékhoz mentünk, csak éppenséggel Luke lelökött valami csicsás vázát.
-Ja értem. Nem vagytok éhesek?
-Én
az vagyok...- szólt Chris.
-Ebédről
maradt kaja, az jó lesz?
-Nekünk
igen.
-Megkérdezem
a kicsiket is.
Felmentem
az emeletre, és Sophie ideiglenes szobájába mentem be. A gyerekek épp
barbiztak, de közben ment a tévé.
-Babák,
éhesek vagytok?
-Igeeen!
-Akkor
menjünk le, eszünk vacsit!
Theo
előre futott, én pedig megvártam míg Sophie összepakolja a játékokat.
-Nagyon
aranyos kisfiú.
-Igen?
-Igen,
szerintem ő lesz a legjobb barátom.
-Rendben
Tündérem, ha úgy érzed!
-Barbi!
-Mondjad!
-Szeretlek!
-Én is
szeretlek Kicsim, nagyon szeretlek!
A következő egy
hét nagyon gyorsan eltelt. A házunk olyan volt mint egy szálloda, az
emberek jöttek-mentek. Luke szerdáig mindennapos vendég volt nálunk, utána Flóra elment.
Pénteken Maura és Chris hazautazott, de hazaértek Sonjáék, akik
elvitték Sophiet. Szombaton megjött a családom Magyarországról,
anyu, a barátja, apu, a nője és Flóra. Vasárnap hajnalban pedig Írországból
jöttek meg Gregék ketten, Maura is másodmagával, illetve Bobby egyedül.
Niall
volt olyan ügyes, és egy hét alatt sikerült összehozni egy óriási családi nyaralást.
Egy hétre indultunk, vasárnaptól vasárnapig, onnan pedig mindenki máshova ment.
Viszont addig nagyon sok minden történt.
Szombaton
még meg sem érkeztek a szüleim, már ölték egymást. A
veszekedés vége az lett, hogy anyu fogta magát és a tapló pasijával
együtt elment az én hazámba.
-Niall,
komolyan mondom, ha ez lesz egész jövő héten, akkor mi itthon maradunk!
-Nem
lesz semmi baj, azért ölik egymást, mert még mindig szeretik a másikat.
-Hát nem
tudom...
-Biztos,
Kicsim, de gyere, most elmegyünk fürdeni!- kezdett el a fürdő felé húzni.
Becsukta magunk után az ajtót, és a kádhoz sétált. A fáradtságtól én csak
az egyik polcra ültem le. Mikor a kádba elkezdett folyni a víz,
Ni odasétált hozzám és elkezdte puszikkal belepni az arcom.
-Alig
várom, hogy odaérjünk és a csendes tengerparton sétálgassunk, utána
meg az eldugott sziklák között...
-Niall,
ha nem fejezed be, lemondhatsz mindenféle sziklák közötti hülyeségről,
mert egy ujjal nem fogsz hozzám érni egész héten!
-Befogtam!-
vigyorgott, és inkább a nyakamat lepte be csókokkal.
Lassan
lekerültek mindkettőnkről a ruhák, arra a kád is megtelt forró vízzel, így beültünk.
Csukott szemmel élveztem a nyugalmat a Szöszi öléből, míg valaki
be nem nyitott hozzánk.
-Csukva
van a szemem, nem látok semmit, de Barbi, beszélnünk kell!- hallottam
meg Flóra hangját.
-Nem ér rá fél órát?
-Nem...
-Akkor
menj ki, mindjárt megyek utánad!
-Köszönöm!
-Flóra most
komolyan bejött?- néztem Niallre, miközben megfordultam
az ölében.
-Hát igen.
Bátor húgod van, az biztos! Viszont fejezd be a forgolódást, mert
különben itt azonnal teszlek magamévá!
-Nemsokára visszajövök!
Kiszálltam a
kádból, magamra csavartam egy törölközőt és kimentem a szobába, ahol az ágyon ülve
Flóra várt.
-Mi
történt, Szívem?
-Hallottam
anyu faszijának egy telefonbeszélgetését, amiben azt mondta, hogy amint
hazaérünk Ausztráliából megteszi.
-Mit?
-Ezt
nem tudom én sem, de nem sok jóra számítok.
-Miért csak
most mondtad el?
-Luke
mondta, hogy szóljak.
-Vajon
mit akarhat...?
-Nem
tudom... Lehet, hogy anyu pénzét?
-Hááát...
Figyelj, ebben az egy hétben megtudjuk, mielőtt bármi történne,
jó?
-Okés.
-És veletek
mi újság?
-Nem
mész vissza Niallhöz?
-Áhh nemsokára ő
is végez, meg már nem lenne meg az a feeling, tudod.
-Értem én...-
vigyorgott kajánul.
-Na
mesélj, történt valami?
-Ummmm
nem, nemhiszem... De sietek, filmet nézünk.
-Holnap
reggel korán kelünk, szóval időben fekügyetek le!
-Jóéjt!-
kaptam egy puszit az arcomra.
-Nektek
is, fél hatkor ébresztő!- kiabáltam utána, mikor ő már az
ajtóban volt.
Ledobtam
magamról a törölközőt, és visszamentem a fürdőbe. Niall
már a vizet engedte le a kádból, halkan odamentem
mögé és hátulról átöleltem.
-Azt
hittem megvársz...
-Hova
tűnt rólad a törölköző?
-Levettem.
-Sajnálom,
de ma ne várj semmit, nagyon álmos vagyok!
Nem
nézett ki úgy, mintha nagyon álmos lenne, tudtam, hogy egy
idő után nem fogja bírni. Felegyenesedett, és mikor
végignézett rajtam csak egy óriásit nyelt.
-Szerintem én megyek
aludni, jóéjt!- kaptam az arcomra egy puszit, és már ott sem
volt. Én is kimentem, át az egész szobán, egyenesen a
gardróbba. Kivettem egy tiszta fehérnemű szettet, arra pedig Ni egyik
pólója helyett, egy nagyon vékony, semmit nem takaró hálót, ami a
fenekem közepéig ért. A hajamat egy laza copfba
kötöttem, és úgy mentem ki. A telefonomon beállítottam
egy ébresztőt hajnali négy órára, mivel nagyon sokat kellett
pakolnunk, ugyanis a nyaralás után egyből az első turnéhelyszínre
indultunk. Befeküdtem az ágyba, hasra vágtam magam, a
takarót meg pont csak annyira húztam magamra, hogy a fenekem
kilógjon. A fejemet Ni felé fordítottam, aki csak
szájtátva nézett.
-Mi
az Szöszi?
-Miért kell
ilyen kibaszott szexinek lenned?
-Mert
az vagyok?
-El
sem tudod képzelni, hogy mennyire!
Sophie❤
