II. évad 36. rész- Feltétel nélküli bizalom

Halihoo ☺

Tudom, hogy korábban mint máskor, de itt az új rész, remélem nem okozok csalódást ;)

Tegnap vége lett a sulinak, mindenkinek kellemes karácsonyi ünneoeket kiívánok❤

Ha a rész elnyeri a tetszéseteket akkor pipáljatok, írjatok kommentet, iratkozzatok fel, írjatok chaten esetleg lépjetek be a facebook csoportba :)

Jó olvasást, puszi Zsófi❤

-Mondd már Ni!

-Nem fogunk tudni elköltözni...

-Miért? Vagy hogyan?- hogy őszinte legyek, eléggé csalódott voltam.

-Ugye úgy volt, hogy majd lesz tíz nap szünetünk, de akkor már Amerikába kell utaznunk, mert reklámfilmet kell forgatni, meg ilyen szarságok, és nem fogunk tudni hazajönni. Haragszol?- nézett a szemembe.

-Nem haragszom, erről te nem tehetsz... Csak jó lett volna már elköltözni. Nem igazán szeretem ezt a házat....

-Miért?

-Hát... Akárhányszor bejövök ide a hasam alja mindig szúr.... Meg nem valami kellemes dolog azon a kanapén ülni, ahol egy hónapja életem legnagyobb hülyeségét követtem el...

-Arra gondolsz, mikor Ariana idejött?

-Igen. Ott lenn beszélgettünk.

-Jajj Kicsim!- húzott az ölébe- Annyira sajnálom! El szeretnél menni?

-Nem azért mondom, csak rossz emlékek kötnek ide. A gyönyörű emlékeket a rosszal eltompítják.

-Mi lenne ha addig átmennénk a te lakásodba?

-Nem kell, Niall!

-De, de én szeretném! 

-Úgysem leszünk itthon sokat!  

-Nem szeretném, hogy rosszul érezd magad. 

-Niall! Alugyunk, jó? Nagyon szeretlek, és a rossz emlékek eszembe se jutnak, ha veled vagyok, rendben? Ha megígéred, hogy mindig velem leszel akkor nem lesz semmi baj! 

-Hát persze, hogy megígérem!  

-Szeretlek! 

-Én is szeretlek, Gyönyörűségem! 

Egy puszit nyomtam az arcára, aztán lassan mind a ketten elaludtunk. De hát miért gondoltam volna, hogy egy éjszakát végig tudok aludni, hajnali három körül nagyon erős hasfájásra ébredtem. Próbáltam nem nyöszörögni, de nagyon szúrt az alhasam, így Ni nemsokára megébredt. 

-Mi a baj, Kicsim?   

-Nagyon fáj a hasam. 

-Úgy mint....  

-Neeem! Menstruációs görcs- suttogtam halkan. 

-Mit tudnék érted tenni?  

-Hozol gyógyszert? 

-Persze! Mindjárt itt vagyok!  

Kimászott az ágyból, és nemsokára pedig jópár pirulával, meg egy pohár vízzel tért vissza. Megvárta míg beveszem a görcsoldót, aztán visszafeküdt mellém.  

-Mitől lenne jobb? Annyira segítenék!  

-Nemtudom...  

-Mi lenne, ha simogatnám a hasad, hogy jobb legyen? 

-Igen, az jobb lesz.  

Fejemet a mellkasán pihentettem, ő pedig a hasamat kezdte simogatni. Halkan dúdolt nekem ismerős és ismeretlen dallamokat egyaránt, míg jobban nem lettem. Megszólalni nem tudtam, így csak lassan álomba merültem.  

Nem tudom pontosan mit, de valami nagyon szépet álmodtam. Reggel a függönyön beszűrődő fényre ébredtem, és arra, hogy Niall mellettem suttog.  

-Rendben, akkor nemsokára találkozunk! Szeretlek! 

Mivan?! Nemsokára találkozunk? Szeretlek?! Azonnal kipattantam az ágyból, és a fürdő felé indultam. Becsaptam magam után az ajtót, és a fürdőszekrényre ültem. Nem tudtam, hogy sírjak-e, vagy ne. Megéri mégegy könnyet hullatni Niallért? 

-Mi a baj, Drágám? 

A francba! Nem csuktam zártam be az ajtót! 

-Hagyjál Niall! 

-Dehogy hagylak! Mi történt?- guggolt le elém.  

-Lassan indulj! 

-Mivan? Hova induljak? 

-Nemsokára találkozunk, szeretlek!- mondtam pár hanggal mélyebben. 

-Istenem, nem hiszlek el! Ennyire nem tudsz bennem megbízni?! Elárulom neked, hogy anyuval beszéltem, akik a héten jönnek, Gregékkel együtt! De tudod mit? Tökmindegy, engem már nem érdekel ez az egész!- csapott a szekrényre, aztán otthagyott.  

Nem hittem el, hogy megint ezt tettem. Miért nem bírok már megbízni benne?! Olyan vagyok, mint amilyen soha nem akartam lenni. Egy féltékenykedő, ellenőrizgető picsa. Az ilyeneket mindig megvetettem, és jó magam is ilyenné váltam. Ki kell engesztelnem Niallt, ő nem ezt érdemli! Elhatároztam, hogy amint összeszedem magam, megkérem Sophiát, hogy vigyék el magukkal Sophiet, Harry pedig a húgomat és főzök egy romantikus vacsorát. Istenem! Hogy gondolhattam azt, hogy megcsal? Már megint... Letöröltem az arcomon lefolyó könnyeket,  és összeszedtem magam. Megmostam az arcom, megfésülködtem. A pizsamámban léptem ki a szobánkba, ahol a szerelmem az ágyon ült. Nem bírtam estig várni, éreztem, hogy el kell neki mondanom, mennyire sajnálom.  

-Figylej Niall! Elmondhatatlanul sajnálom, hogy egy ekkora hülye, féltékeny, bizalmatlan picsa vagyok! Csak egyszerűen... Kibaszottul szeretlek, te vagy az életem, sőt még annál is többet jelentessz nekem, és azért vagyok ilyen, mert nem akarlak elveszíteni. Megértem, ha már meguntál a hisztijeimmel együtt, és soha nem akarsz látni, de ezt el akartam mondani...  

-Kicsim! Hogy gondolhattad, hogy el akarlak hagyni? 

-Hát... Én már elhagytam volna magamat...  

-Butus vagy, Drágám! Sőt... Hogy őszinte legyek, ez még imponál is nekem, hogy ennyire kisajátítassz! 

-És... Mikor jönnek anyukádék? 

-Holnap este. 

-Értem- bólintottam mosolyogva, és, hogy őszinte legyek örültem neki, hisz' ma estére romantikus vacsit akartam.  

-Imádlak Kicsim! Mindennél jobban! 

-Énis! Lemegyek!- indultam lefele. 

-Várj! 

A kezem után kapott és visszarántott magához. Hosszan megcsókolt, és mikor el akart engedni, én kértem ráadást.  

-Jóreggeeeelt!- nyitott be hozzánk Sophie. Azonnal elváltunk egymástól és a kicsire mosolyogtunk. 

-Jóreggelt szépségem!- kaptam az ölembe- Hogy aludtál? 

-Nagyon kényelmes az ágy! 

-Az új házban meg még kényelmesebb lesz! 

-Dejóó! Barbii! 

-Hmm?  

-Nagyon éhes vagyok! 

-Akkor lemegyünk, csinálunk enni a többieknek is, ugye?- nyomtam egy puszit az arcára.  

-De először magunknak!  

-Mindenképp! 

Lementünk, és míg Niall Sophieval mesét nézett én a konyhában tevékenykedtem, hogy mindenkinek elegendő reggelije legyen. Nemsokára betámojgott a másik három bandatag, akikkel beszélni akartam.  

-Srácok! Segítségre van szükségem! 

-Nekem meg egy aszpirinre... 

-Tessék!- Louis kezébe nyomtam a gyógyszert, amit azonnal be is vett. 

-Köszi. Mondhatod! 

-Niallel összevesztünk. Már kibékültünk, szóval, minden szupi, csak... Estére akarok csinálni neki valami romantikus vacsit, meg minden. Viszont ahoz őt is, és a két gyereket is el kéne venni mára. A lányokat meg még holnap reggelre is.  

-Megoldjuk! Mi Sophhal elvisszük a kicsit, jól el leszünk. 

-Köszi Li! 

-Gondolom én viszem Flórát- bólintott Harry. 

-Vagy Luke...  

-Én. 

-Oké, te! 

-És akkor nekem az lenne a dolgom, hogy mára elviszem Niallt itthonról?- nézett rám Lou. 

-Hát... Ahha! 

-Oké, úgyis van egy új Xbox játékom, golfos, biztos érdekelni fogja... 

-Az biztos! Köszönöm szépen srácok! 

-Nincsmit, csak aztán nehogy előbb baba legyen, minthogy költöztök! 

-Hát.... 

-Mi? Már terhes vagy?! 

*Niall szemszöge*  

Ideges voltam.... Barbi már megint azt hitte, hogy megcsalom. Soha eszembe nem jutna mással együtt lenni! Persze, elfogadtam a bocsánatkérését, de azért egy kicsit haragudtam rá. Úgy gondoltam, jobb ha nem vagyok a közelében, és amúgy sem szereti mikor körülötte akadékoskodok a konyhában, így Sophieval néztünk mesét. Nem igazán tudtam figyelni a szivárványon ugráló unikornisokra, sokkal inkább elmerültem a gondolataimban. Mivel tudnám bebizonyítani neki, hogy soha nem csalom meg? Hogy soha nem akarok mást, csak őt? Mit kéne tennem ahhoz? 

-Niall figyelsz rám?! 

-Bocsi Tündérem! Mit mondassz?  

-Nem mondtam semmit, de vége a mesének. Keresünk mást? 

-Persze!  

Elkezdtem kapcsolgatni a csatornák között, egészen addig míg Sophie nem szólt, hogy itt álljak meg.   

-Képzeld el Szépségem, holnap megismerkedhetsz Theoval!  

-Igen? Hogyhogy? 

-Az anyukája meg az apukája elmentek nyaralni, ő pedig eljön hozzánk az én anyukámmal. 

-Tehát az ő mamájával? 

-Ahha!  

-Az nagyon jóó!  

-Ahha! 

Ezután csendben néztük a mesét, és mikor Perrie mellénk ült a kanapéra, én úgy döntöttem megnézem hogy áll Barbi. Míg a konyhába értem a telefonom nyomkodtam, de mikor az ajtóba értem nem hittem a fülemnek. Épp Liam kérdezett a szépségemtől. 

-Mi? Már terhes vagy?!  

El sem hittem. Kisbabánk lesz? De mikor hoztuk össze? Vagy a díjátadó estéjén vagy még mikor együtt voltunk. Vagy... Esetleg nem az enyém a gyerek? Nem nem nem nem! Nem kételkedhetek benne! Szeretem Barbit, ha terhes is, a baba tőlem van. De miért nem mondta el? Fél? Szégyelli? Vagy valami baj van a kicsivel? 

-Dehogy vagyok terhes!- hallottam meg azt a hangot ami számomra mindent jelent.  

-Biztos? 

-Persze! De nem veletek akarom megbeszélni a női dolgaimat! Nem vagyok terhes! 

Úgy gondoltam jobb lenne ha bemmennék, mielőtt a srácok leterheli agyilag szegényt. 

-Mennyit hallottál? 

-Hidd el, nagyon örülnék ha terhes lennél, de csak annyit, hogy nem vagy terhes- sétáltam oda a szerelmemhez és egy puszit nyomtam az arcára. 

-Na az egész One Directionos pereputty kimegy a konyhámból, mert különben nem lesz reggelitek!- kezdett el minket kifele lökködni Barbi.  

-Szeretlek!- csókoltam meg, de ő elég sietősre vette a dolgot, engem is kiküldött. 

-Haver!- ugrott mellém Louis. 

-Hmmm? 

-Van egy új Xbox játékom, ilyen golfos. Átjössz kipróbálni? 

-Ma? 

-Ahha! Vagy dolgotok van? 

-Nincs semmi dolgunk igazából, de úgy terveztem ma itthon leszünk.  

-Majd ülhettek itthon, ha öregek lesztek! Barbi majd elmegy vásárolni, vagy nemtudom. 

-Ahh, de csak mert golfos!- egyeztem bele végül. Nem szívesen hagytam otthon Barbit a két lánnyal, de tudtam, hogy három nő nagyon is el tudja magát foglalni. Nemsokkal később kiderült, hogy a szerelmem egyedül lesz otthon, ugyanis Sophiet Liamék vitték el, a húga pedig úgy döntött, hogy Harry és Luke társaságában tölti a napot.  

-Mit fogsz csinálni egyedül?- kérdeztem tőle, mikor ketten voltunk a konyhában. 

-Szerintem kipakolom a maradék cuccom, aztán csinálok magamnak valami laza ebédet. Lehet, hogy lemegyek egy kicsit futni... Aztán meg felveszem az egyik bikinim és beülök a szaunába. Vagy a jakuzziba. Még nem döntöttem el. De ha időben jössz, lehet, hogy még ott találsz!- kaptam tőle egy gyors puszit.  

-Alig várom, hogy itthon lehessek, és leszedjem rólad a bikinit!- suttogtam neki, aztán egy puszit nyomtam a füle mögötti részre amitől mindig megremeg. Annyira szeretem látni, hogy kit váltok ki belőle. Ezek a reakciók pedig csak jobban izgatnak.  

-Hallod Horan, elég rádnézni, innen látszik milyen kanos vagy!- kuncogott édesen, és hát igaza volt... Másra sem vágytam jobban, mint, hogy teljesen érezhessem és kitölthessem.  

-Indulok, és annál előbb hazaérek!- csókoltam meg lassan, érzékien aztán elengedtem. Elköszöntem azoktól akik még ott voltak nálunk, majd Louissal a kocsijaink felé indultunk.  

*Barbi szemszöge* 

Miután Ni és Lou elmentek már csak Jade és Perrie volt nálunk.  

-Valamit tudunk segíteni? 

-Nemhiszem, köszönöm! El kell mennem pár boltba, rendet kell raknom, meg kell főznöm aztán ennyi.  

-A boltok között ugye ott van a Victoria's Secret is?- vigyorgott Jade. 

-Azt még nem döntöttem el. 

-Akkor mi eldöntöttük helyetted, és igen! A vacsi így lenne teljes! Az öltözeted már kevésbé, de ismerve titeket.... 

-Na fejezd be! Inkább menjetek!  

-Rendben, szólj bármi segítség kell! 

-Mindenképp, sziasztok! 

Mikor tényleg egyedül maradtam, azzal kezdtem, hogy bepakoltam a mosogatógépbe a szennyes edényeket. Utána felöltöztem és be is ültem az egyik fekete kocsiba, ami a garázsban pihent. Az az egy hónap otthon még arra is jó volt, hogy befejezzem a jogosítványomat, levizsgáztam, úgyhogy már vezethetek. Szóval elindultam be a belvárosba, és egy nagy bevásárlóközpontnál álltam meg. Megfogtam a táskám és először egy bolt felé indultam. Tudtam mit akarok főzni, így gyorsan lekapkodtam a dolgokat a polcról és mentem is fizetni. Ezután pedig a lányok által ajánlott fehérnemű bolt felé indultam. Sokáig vacilláltam, hogy a vörös-fekete vagy a kék-fehér összeállítást hozzam el, de végül az elsőnél maradtam. Itt is fizettem, majd elindultam kifele, de ekkor több tucat fotós és rajongó állta az utamat. Visszafordultam a boltba, és egyből hívtam Markot, hogy ráér-e. Míg meg nem érkezett az üzletben nézelődtem, míg az őr meg nem érkezett. 

-Szia Barbi!- szólított meg. 

-Ohh Mark, te vagy a megmentőm!  

-Menjünk innen, nem érzem jól magam egy ilyen boltban!  

-Menjünk!  

Megfogta a kezem és elkezdett kifele húzni. Áttörtünk mindenkin és egyből a mélygarázsba mentünk. 

-Köszönöm szépen, hogy eljöttél értem! 

-Nincsmit, ez a munkám! Jó szórakozást estére! 

-Köszönjük, meglesz!- vigyorogtam, gyorsan megöleltük egymást, aztán mind a ketten beültünk a saját kocsinkba. Mivel a fotósok még ekkor is követtek, mentem pár kört a városban, mire az összeset leráztam. Ahogy hazafele tartottam az egyik utcában megláttam a kedvenc boltom, így oda is betértem egy fekete ruháért. Ezután pedig tényleg a házunk felé indultam, és hazáig vezettem. Az élelmiszereket a konyhában raktam le, a ruhákat meg a hálóba vittem.  

Mivel nem volt olyan késő, csupán dél, úgy döntöttem sok időm van még, lementem egy kicsit az edzőterembe. Felvettem egy rövidnadrágot meg egy sportmelltartót, aztán le is mentem a pincébe. A terembe érve bekapcsoltam a rádiót, a hűtőből kivettem egy üveg vizet és a futógéphez mentem.  

A két órás edzés után gyorsan ebédeltem, majd neki is álltam az estére készülni. Rendet raktam a lakásban, az ágyneműt lecseréltem a hálónknan, és a vacsorát is elkezdtem. Louis írt egy sms-t, hogy Ni fél hat körül érkezik, így négy órakor elmentem tusolni, hajat mosni. Beszárítottam a hajam, és még egy kis sminket is vittem fel az arcomra. A hálóba mentem, ahol a köntösömet levettem, és a délelőtt beszerzett darabokat kapkodtam magamra. 

-Szia Kicsiiim!- hallottam meg a szerelmem hangját lentről. Magamra kaptam a magassarkúm és lefutottam a lépcsőn. Az előszobába siettem és a nyakába ugrottam.  

-Szia Niall! 

-Hiányoztam, Szépségem? 

-Hát... Nagyon! 

-Megyünk valahova? 

-Nem tudok róla, miért? 

-Hát mert eléggé ki vagy öltözve.  

-Gyere!  

Megfogtam a kezét, és az étkező felé kezdtem húzni. Amint meglátta a megterített asztalt elengedett és szembe fordult velem. 

-Ezt miért? 

-Mert meg akarom mutatni, hogy mennyire de nagyon-nagyon szeretlek, és, hogy az ilyen hülye féltékenységi rohamaim azok a ragaszkodás miatt vannak, és.... Szeretlek! 

-Istenem, Kicsim! Én is szeretlek! Nagyon szeretlek!- ölelt magához nagyon szorosan- Akkor ezért nincsenek itthon a lányok sem, igaz? 

-Ahha! Megkértem a srácokat, hogy vigyék el őket.  

-Szuper vagy Drágám! 

-Igazából én még nem vagyok éhes... Szóval? Mit csináljunk? 

-Van pár ötletem...- hintette el csókokkal a nyakamat- De ezeket hagyjuk vacsi utánra!  

-Mit szólnál a jakuzzihoz? 

-Szuper!  

-Akkor felmegyek veszek bikinit, rendben? 

-Jövök én is, nekem is át kell öltöznöm! 

-Lehozom a fürdőgatyád! 

-Miért nem akarod, hogy felmenjek? 

-Mert nem akarom, és kész! Mindjárt jövök!  

Felfutottam az emeletre, gyorsan átöltöztem, aztán vissza le is siettem. A földszinten nem álltam meg, hanem mentem tovább a pincébe, ahol a jakuzzi is volt. Ni épp a tetejét nyitotta fel, és a pólója már nem volt rajta.  

-Itt vagyok! 

-Azt a fürdőruhát eddig miért nem láttam? 

-Mert nem volt rajtam mostanában. Ebben nagyon nem szeretek lenni, mert meztelennek érzem magam. 

-Valóban nem sokat takar...- húzott magához közelebb, és a fenekemnél fogva tartott meg- Átöltözök! 

-Addig beülök! 

Gyorsan bemásztam a medence szerű valamibe, és ott vártam meg, hogy a szerelmem csatlakozzon hozzám. 

-Szeretlek!- kaptam egy csókot a nyakamba. 

-Én is szeretlek! 

-Annyira furcsa csak így lenni... Semmi bajunk, semmi miatt nem kell aggódnunk... 

-Mire akarsz kilyukadni? 

-Szeretem a pörgős dolgokat, váratlan eseményeket. 

-Nem értem... 

-Ha terhes lennél akkor tele lennének fordulatokkal a mindennapjaink. 

-Ni... Én még csak tizennyolc vagyok, én is mindennél jobban szeretnék babát, de addig várjunk amíg átköltözünk! Szeretném ha az új házba születne már a pici. 

-Rendben... 

-Megígérem, hogy amint oda költözünk, egész nap csak azon fogunk dolgozni, jó? 

-Szavadon foglak, Kicsim! 

Az új házunk, és a közös jövőnk tervezésével töltöttünk el egy-két órát, majd mikor teljesen elázott a testünk kiszálltunk.  

-Felmegyek, visszaöltözni, rendben? 

-Jólvan. Addig szedhetek a kajából? 

-Ahha!  

Miután felvettem a ruhámat, megigazítottam a sminkem, és a hajam, majd vissza lementem a földszintre. Az étkezőbe mentem, ahol a Szöszi már ott várt, az asztalnál ülve. Én is helyet foglaltam vele szemben és enni kezdtünk. 

-Kicsim ez nagyon nagyon finom lett!- kezdett el vigyorogni Niall. 

-Örülök ha ízlik! Annyit csináltam, hogy holnapra is maradjon, ha jönnek anyukadék. 

-Jut eszembe! Greg hívott, hogy csak Theo jön anyuval, és Chrisszel. 

-Gregék nem? 

-Nem, mert nyaralni viszi Deniset. 

-De édes! 

-Ezzel arra célzol, hogy nyaralni akarsz menni?-nézett rám féloldalas mosollyal. 

-Én nem mondtam, csak céloztam rá.  

-Ha gondolod, nem most a héten, hanem utána héten elmehetünk Amerikába.  

-Valahova máshova? 

-Mondassz valamit, akkor megoldjuk. 

-Mit szólnál Ausztráliához? Annyira megszerettem a múltkor! 

-Ez jól hangzik. Holnap elintézem, rendben? 

-Köszönöm!- pattantam fel a szememből, és az ölébe katapultáltam magam.  

-Te vagy a világ legjobb vőlegénye, szerelme, barátja, mindene, nagyon szeretlek!- néztem a szemébe, és tartottuk a szemkontaktust. 

-Jó én mostanáig bírtam!- tekerte meg a fejét, aztán az ajkaimat kezdte ostromolni. Felállt a székről, velem az ölében és úgy indult meg a háló felé. Mikor felértünk egyből az ágyra rakott, és a ruhámat kezdte el lehámozni rólam. Mikor meglátta a délelőtt beszerzett fehérnemű szettet elvigyorodott és attól is megszabadított. 

Csak hajnalban aludtunk el, és másnap reggel pedig az ébresztő hangja ébresztett minket. 

-Niaaaaall!

-Shhh! Alugyunk még egy fél órát!- bújt hozzám szorosan, és tovább szuszogott.

-Én is szívesen tenném, de nemsokára indulnunk kell a házhoz!

-Nagyonálmos vagyok.

-Én is, sőt még izomlázam is van, szóval...

-Semmire nem mondtam azt, hogy kötelező. Sőt... Ha jól emlékszem, akkor az utolsó menetet még te akartad!

-Nem hagyhattuk ki...

Még pár percig elvitatkoztunk ezen, aztán a telefonom csörrent meg.

-Igen?

-Szia Barbi, Luke vagyok!

-Szia Luke, mi történt?

-Flórának vérzik az orra, és szédül. Mit csináljak vele?

Sophie❤