II. évad 28. rész- Emlékszel erre?

Sziasztok :)

Nem készülök sokat beszélni, annyit mondanék, hogy nehezen, de elkészült a rész ✨

Ha elnyeri a tetszéseteket pipáljatok, komizzatok, íratkozzatok fel vagy írjatok chaten! 

Jó olvasást, puszi Zsófi❤

Körbenéztem a szobában mikor egy nagyon is ismerős bőrönd ütötte meg a szemem! Tudom kié!
-El!- kiáltottam fel.

-Barbiii!- ugrott a nyakamba a barátnőm- Végre megjöttél!

-Mit keresel te itt?- néztem rá, mikor kicsit engedett a szorításából.

-Tudod van egy szuper menedzsered aki törődik veled, és ugrasztotta a legjobb barátnőidet!

-Barátnőidet? Ki van még itt?- kérdeztem meglepetten mikor az erkélyről bejött Pezz, Jade, Gemma és Sonja.

-Ti mit csináltok itt?

-A szabadidődben- már amennyit a lányom apja hagy neked- velünk leszel!

-De miért vagy hogyan?

-Barbi, én majd később visszajövök, Sonja, Sophiet meg Dávidhoz viszem, az jó?

-Igen, köszönöm!

Megöleltem Edet, aztán el is ment.

-Mindent magyarázzatok el!- fordultam a barátnőim felé.

-Nézz körbe rajtunk! Mi bennünk a közös?- kérdezte az idősebbik Styles.

-Nemtudom...

-Gondolkozz, Barbi!

Végignéztem magunkon egyszer, kétszer, háromszor, de még mindig nem jöttem rá.

-Ne szórakozzatok velem!

-Oké, elmondom. Mindannyian szinglik vagyunk. Ez a közös.

-Várjunk csak...! Perrie, te?

-Hát igazából nem szakítottunk még, de két és fél hete nem beszéltünk, úgyhogy én ebből így, köszönöm nem kérek!

-Sajnálom!

-Ne tedd!

-Ma még nem lesz semmi dolgod úgyhogy kiülünk napozni egy koktéllal, és beszélgetünk!

-Nincs kedvem, én inkább alszok!

-Nem Barbi! Nem lehetsz ennyire depressziós! Nem lehetsz ennyire szétesve!

-De elrontottam mindent!

-Dehogy rontottál! Vegyél te is bikinit, addig mi rendelünk koktélt, aztán mindent megbeszélünk!

-Oké, de én még átmegyek Dávidhoz meg Edhez! Sietek!

Bekopogtam a menedzserem szobájába, majd be is nyitottam. Épp az ágyán ült a kislányával az ölében és valamiről nagyon beszélgettek.

-Barbii!- kiáltott fel Sophie, és odafutott hozzám.

-Szia Tündérke!

-Hiányoztál!

-Te is nekem!

-Itt maradsz velünk?

-Neeem, én ma anyuékkkak leszek, majd játszunk együtt is, jó?

-Oké!

Megköszöntem Dávidnak, hogy elhívta a lányokat, megbeszéltük, hogy holnap reggel együtt reggelizünk, és már indultam is. Ednek megköszöntem, hogy kijött elém, azt mondta, majd valamikor szeretne velem beszélgetni. Visszamentem a saját szobámba ahol a lányok már újra kinn napoztak. Én is magamra kaptam az egyik kedvenc bikinim és csatlakoztam hozzájuk.

-Szóval! Milyen hülyeséget csináltál?

-Jade, miért így kell kérdezni szerencsétlentől? Nem, mintha nem lenne igazad...

-Oké, mielőtt minden szarnak elmondtok, elmesélem mi történt!

Aznap már másodszor kezdtem bele a szövegembe, és a barátnőim csendesen hallgattak végig.

*Niall szemszöge*

Egyre nehezebben viseltem Barbi nélkül. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy csak így véget vetett a kapcsolatunknak. Bár óriásit csalódtam benne, nem tudtam őt nem szeretni. Minden szabadidőmben a képeket nézegettem róla, rólunk.

Meglepetést terveztem neki. A három nap pihenőnkben haza akartam menni. Elmentünk volna az új házhoz és belekezdtünk volna a baba-project-be. Igen. Gyereket akartam. Kibaszoztul akartam tőle gyereket. Egy szőke hercegnőt. Egy hosszúhajú kislányt. Az udvaron szaladgált volna, mi pedig a székekből néztük volna.

Állitólag szeretett.... De ha az ember szeret valakit, bízik is benne, nem?!

-A picsába!- szitkozódtam, és belerugtam a mellettem lévő bőröndbe.

-Mi van haver?

-Szerinted?!

-Nyugi! Három hét, és újra láthatod! Bírj ki annyit!

-De Liam.... Nem tudom, hogy én ezek után még képes lennék e újra kezdeni vele...- tekertem a fejem, de a következő pillanatban erős ütést éreztem a bal arcomon.

-Hülye vagy ember?! Hogy mondhattad ezt?! Felfogod egyátalán, hogy mit mondtál?! Barbiról van szó! Arról a nőről akit el fogsz venni jövő tavasszal, és nyáron összeköltöztök abban a kibaszott villában! Ha még egyszer meghallom, nem ennyit kapsz hanem sokkal többet!- kiabált a pofámba, és tudtam, hogy teljesen igaza volt- Megértetted?!

-Meg. De miért mindig én bocsássak meg?

-Ez nem igaz! A múltkor sem te bocsátottál meg neki, sőt ha jól emlékszem, akkor még te hagytad ott. És, figyelj haver! Nem Barbi mellett állok, de azért valahol őt is meg lehet érteni, nem gondolod? Te turnézol, ő otthon ül, magol. Bármennyire is ismer, bármennyit beszétek, ő csak a twitteren lát képeket. Ti találkoztatok Arianával, mi ugye beszéltünk neki a szülinapján, érted.... Hidd el, hogy mindennél jobban szeret téged, megbánta amit tett, csak fél... Fél mint te februárban!

-Óóóóó a picsába! Kurvára szeretem ezt a lányt!- kiáltottam fel.

-Végre! Ezt akartam hallani! Végre észhez tértél!

-Köszönöm Liam! Nagyon szeretlek, köszönök mindent!

-Én is szeretlek te idióta!- nevetett fel és megölelt.

-Három hetet kell kibírnom. Utána minden rendbe jön.

-Pontosan! Jut eszembe! Ma már hívtad?

-Nem...

-Akkor?! Mire vársz?

-De most a repülőn ül, észlény!

-Ténylegy! Akkor küldj neki egy smst, egy közös képetekkel, valami olyan szöveggel, hogy "emlékszel erre"?

-Oké!

-Ja! És a következő egy hétben bármilyen képet meglátsz róla, vagy bármilyen pletykát olvasol, ne hidd el!

-Ki van ott velük Ausztráliában?

-Nem velük, de Ed ott turnézik, és fognak találkozni.

-Edben megbízok, biztos nem lesz semmi.

-És...?

-És Barbiban is!- forgattam meg a szemem.

-Én is így gondoltam!

A következő pillanatban Sophia jött be hozzánk.

-Miujság srácok?

-Sikerült elérned Barbit?

-Sajnálom Niall, de nem...

-Gondoltuk Soph, nem a te hibád!

-Induljunk hangpróbára!

-Oké.

Felálltunk, és ők ketten meg elkezdték egymást ölelgetni.

-Itt sem vagyok, enyelegjetek csak!- indultam kifele bedurcizva, mint egy kisgyerek.

-Hülye vagy, Niall!- nevetett felszabadultan Soph- Inkább gyere ide te is!

Nekem több se kellett, odamentem hozzájuk, és megöleltem őket.

*Barbi szemszöge*

A lányokkal egész nap süttettük magunkat, nagyon jó volt feltöltődni D vitaminnal. A nap nem állt másból, mint beszélgetésből. Elmondtam mi történt velem és Niallel, ők pedig elmondták a véleményüket.

Sonja szerint a Szöszi nagyon nincs jó állapotban. Nem nevet, nem mosolyog, nem eszik. A legutolsó nagyon meglepett. Ő az aki még a díjátadó közepén is neki áll enni, most meg mégsem... Véleménye szerint hiányzok neki, és biztos volt benne, hogy nem tud aludni. Nagyon sajnáltam, ez is azt mutatta, hogy nem teszek neki jót. Neki egy gyönyörű, tökéletes, szeretetre méltó barátnőre volt szüksége, aki megbízik benne, és a boldogságot jelenti neki, még akkor is, hogyha most mindneki azt hiszi én vagyok az.

Este mindenki visszavonult a szobájába, én pedig úgy gondoltam benézek Edhez. Vártam egy ideig, de nem nyitott ajtót, így visszamentem a szobámba és megpróbáltam pihenni. Legnagyobb meglepetésemre nagyon gyorsan sikerült elaludnom, és az álomvilágba merültem ahol minden békés volt, és boldogak voltunk Niallel.

Másnap reggel Dávid kopogott az ajtómon, hogy ideje lenne készülődni, nemsokára indulunk.

-Várj! Hogyan öltözzek fel?

-Nem muszáj kiöltöznöd, mert mielőtt bármi nyilvános helyen megjelennél meg fognak csinálni!

-Okés, akkor mindjárt megyek reggelizni!- nyomtam egy puszit az arcára.

Egy sötét farmert és egy halvány sárga pulcsit vettem fel, a hajamat pedig copfba kötöttem. Eltüntettem a karikákat a szemem alól, alapozóval és pirosítóval kentem be az egész arcom, a szememre tust és spirált raktam, a számra pedig csillogós rózsaszín, eper ízű szájfényt raktam fel. Niall imádta mikor ilyet raktam... Egyik alkalommal mikor még Írországban voltunk elmentünk a városba pár haverjával, hogy ők majd megmutatják nekem, hogy hol nőttek fel, és akkor sem hagyott békén.

*Visszaemlékezés*

Reggel gyorsan elkészültünk, hogy minél előbb indulhassunk. Mivel nagyon sminkelni se kedvem se időm nem volt, csak a szájfény-spirál-tus kombinációt használtam, és el is indultunk. A többiek már a megbeszélt helyen vártak minket, és indulhattunk is.

Délután öt óra fele kitalálták, hogy együnk valamit, beültünk Ni kedvenc palacsintázójába, de nem tudtam választani a sok íz közül.

-Szerintem epreset kérjél!

-Mi nálad ma ez az eper dolog? Epres limonádét kértél nekem, aztán epertortát, a parkban epres vattacukrot ettünk és a boltban is epres rágót vettünk.

-Imádom az epret, és rólad még édesebb!- nyomott egy csókot a számra, a többi srác meg azon kezdett nevetni, hogy zavarban voltam.

-Nektek miért nincsenek barátnőitek?- tettem fel a költői kérdést.

-Hát tudod... Mi nem a hosszú távú kapcsolatainkról vagyunk híresek...

-Értem, nem kell folytatni. Hazafele be kéne menni egy boltba...- néztem Ni felé.

-Ugye veszünk epret is?- nézett rám féloldalas mosollyal- Jaaaaj, úgy szeretem mikor elpirulsz! Olyan vagy, mint egy édes eper!

-Na jó, most már komolyan elég lesz!

-Szeretlek!- húzott az ölébe és a nyakamba puszilt.

-Fujj! Ez túl sok nyál!- kiáltott fel Max- Na Barbi! Jobban meg akarunk ismerni! Hadd kérdezzünk párat!

-Nyugodtan!

-Kedvenc sport?

-Biztos jól lovagol!- vigyorgott kajánul Ben.

-Srácok, ésszel!

-Oké, szóval?

-Szeretek kézilabdázni.

-Mivan? Nem golfozol, és Ni szóba áll veled?

-Hahaha.

-Játszassz valami hangszeren?

-Valószínűleg kitűnően furulyázik....

-Srácok ez már tényleg nem vicces, fejezzétek be, jó?

-Bocsi, csak.... Azért mi itt a városban bármennyire az egyéjszakás kalandjainkról vagyunk híresek, mi se leszünk fiatalabbak. Jó titeket ilyen boldognak látni!

-Köszönjük! És... Bizonyítsátok be, hogy megváltoztatok!

-Hogyan?!

-Nemtudom... De ezt beszéljétek meg Niallel, én beugrok a boltba, aztán hazamegyek.

-Nemsokára megyek én is!

-Beszélgessetek nyugodtan, én addig meghallgatom a ciki gyerekkori sztorikat rólad!- nyomtam egy puszit a Szöszi arcára.

-A legcikibb dolgot pár hónapja csináltam.

-Mit?

-Hogy otthagytalak a kórházban.

-Ni ennek nem most van itt az ideje, rendben? Megtörtént, kész, az a lényeg, hogy most ittvagyunk!

-Szeretlek Kicsim!

-Én is szeretlek! Vegyek valamit a boltban?

-Epret!- kezdett el vigyorogni, mire én lágyan megcsaptam a karját. 

-Meglátom mit tehetek!- nyomtam egy utolsó csókot a szájára- Sziasztok srácok!- intettem nekik, aztán kimentem a cukrászdából.

Aznap este jól felöltöztünk, kiültünk a kerti székekbe, a csillagokat nézegettük, epret ettünk, csókolóztunk.

*Visszaemlékezés vége*

Nagy elmélkedésemben Dávid újabb kopogása zavart meg, én pedig rájöttem, hogy menni kéne. Letöröltem a könnyeket az arcomról, és elindultam a lift felé. A folyosón megállított két ember, hogy képet kérjen velem, amibe persze mosolyogva beleegyeztem és tovább is mentem reggelizni. Ott találkoztam a többiekkel, és fél óra múlva pedig már egy kocsiban ültünk úton az irodaház felé. Idegesen tördeltem ez ujjaimat, mert hát azért egy kicsit izgultam, hogy mi is vár rám. Ahogy mentünk a belvárosba láttam az utcákat, épületeket, és egyszerűen gyönyörű volt! Imádom azt a várost a mai napig!

-Valamikor majd eljövünk várost nézni, ugye?

-Persze, a lányokat is érdekli.

-Akkor úgy megyünk mint Párizsban?- néztem rá féloldalas mosollyal.

-Hahhaha, nem. Szeretjük egymást, de nem annyira, hogy együtt legyünk. És tudod... Soha ne halassz el egy alkalmat ha szeret valaki!

-Dávid... Kérlek ne célozgass erre! Niall csodás ember, óriási szíve van, ha nem is most, idővel valakit ugyanúgy, vagy talán még jobban is. Megérdemli a boldogságot, de nem mellettem.

-Korlátolt vagy, Barbi! Ti csak egymás mellett lehettek boldogak!

-Akkor ha igazad van, előbb-utóbb újra összejövünk, pont! Én csak neki akarok jót, miért nem érti meg senki?

Erre már nem válaszolt, csak a fejét tekerte. Sikerült felhúznia. Távol akartam magam tartani Nialltől, de ők ezt nem hagyták. Mindig mondtak vaamit, amitől ideges lettem. Nekem sem volt jó ez

a külön-külön felállás, de mindent az ő érdekében tettem, bármennyire is fájt nekem. Lassan odaértünk a megadott címre, megköszöntük a fuvart és el is indultunk befele. A recepció meleltt már állt egy nő aki ránk várt. Gyors bemutatkozás után felmentünk az irodájába, ahol elmondta a következő egy hét részleteit. A naptáramba két sajtótájékoztató, három fotózás és két reklámvideó forgatás került be. Minden időpont egyeztetés beletelt annyi időbe, hogy miután végeztünk elvittek minket ebédelni.

-Nagyon örülünk, hogy ilyen szoros a kapcsolatotok Niallel, hisz' a cégünkben még nem igazán volt olyan modell aki anyuka.

-Öhmm, Niallel abban maradtunk, hogy amíg ennyit turnéznak meg ilyenek addig nem vállalunk babát- mosolyogtam Linara.

-Hát értem... De azért jól megvagytok?

-Hát mostanában nem igazán, de nem beszélhetnénk másról?

-De, persze, rendben!

-Köszönöm szépen!

Ezek után úgy láttam, hogy Lina és Dávid nagyon jól kijöttek egymással, így én csak mosolyogva fogyasztottam el az ebédem.

-Délutánra van programotok?

-Nem, szerintem nincs- néztem össze a menedzseremmel, aki csak helyeslőn bólintott.

-Akkor esetleg egy fotózást le is tudhatnánk?

-Meddig tartana?

-Barbi, ez csak tőled függ!- nevetett fel- Öt-hat óra.

-Rendben, szerintem jó lesz...

-Örülök! Akkor elintézek pár telefont, szerintem induljunk vissza! Hívom a kocsit.

Míg a fekete terepjáró meg nem jött Lina csak telefonált és telefonált, én pedig csak egy sms-t küldtem a lányoknak, hogy későn érkezünk.

-Barbi, a fodrász azt kérdezi, higy be lehet e festeni a hajad.

-Ummmm. Persze, miért ne? Jó lesz egy kis változás!- vigyorogtam.

A kocsi megjött értünk, mi pedig vissza indultunk az irodaházba. A kocsiban ülve megcsörrent a telefonom, Sophia neve szerepelt a kijelzőn. Tudtam, hogy nem ez a legmegfelelőbb időpont arra, hogy telefonáljunk, de úgy gondoltam itt az ideje felvenni.

-Szia Sophia!

-Barbi! Annyira jó, hogy felvetted!

-Sajnálom, hogy eddig nem....

-Mesélj el mindent, mi történt?

-Hát most nem lenne a legalkalmasabb, éppen úton vagyok egy fotózásra.

-És mikor tudnánk beszélni?

-Nemtudom. A következő egy hetem teljesen be van táblázva. 

-Utána nem lenne kedved eljönni?

-Sophia ezt ne kérd tőlem!

-Niall nem csalt meg téged, Drágám!

-Tudom, Soph, tudom...

-Akkor?

-Nem fogok vele szórakozni...

-Soph, kivel beszélsz?- hallottam meg a háttérből egy hangot, amit akár egymillió közül is felismerek.

-Küldd el Niallt, vagy leteszem!

-Barbi? Te vagy az? Kicsim! Nagyon szeretlek, soha nem csaltalak meg! Kérlek beszéljük meg!- kiabálta.

-Niall menj ki! Mit keresel a szobánkban?

-Add Barbit, Sophia!

-Én is beszélni akarok vele!- jelentettem ki hirtelen.

Sophie❤