Sziasztoook! ☺
Itt a második évad első része!
Egyszerűen fantasztikus, hogy idáig
eljuottam!
Mostanában kifogytam az ihletből, kissé
nehzkésen ment az írás :(
Írtátok, hogy remélitek Niall és Barbi
között újra minden rendben lesz, és ebben a részben már talán minden újra a
régi lesz....❤ De nem biztos, hogy végleg!
Addig is élvezzétek ezt a részt,
pipáljatok, kommenteljetek, iratkozzatok fel esetleg írjatok chaten!
Jó olvasást, puszi Zsófi ❤
"Láttam rajta, hogy neki is könnyes a
szeme. Vett egy mély levegőt, egy utolsói utáni csókot nyomott ajkamra, majd
kisétált az ajtón. Kisétált az életemből."
Már
egy hónap eltelt azóta, hogy Niall szakított velem azzal az indokkal, hogy nem
akar fájdalmat okozni nekem. És szeret. Hát... Azt ígérte örökre mellettem
marad és sosem hagy el. Nem jött össze. Egyfolytában csak sírtam. A baba miatt.
Amiatt, hogy meghalt. Hogy igazából én öltem meg. Niall miatt. Hogy szakított
velem. Mikor a legnagyobb szükségem lenne rá itt hagy. Miután kiengedtek a
kórházból pár napig Elnél és Lounál laktam. Nagyon rendesek voltak, hogy
befogadtak magukhoz. Ahogy a srácok mesélték Niall is elég rosszul viseli.
Állítólag egyre többet iszik.
Három
hete haza jöttem. Nem tudom pontosan, hogy miért. Valószínűleg
azért, hogy újra otthon lehessek a családommal, akik valószínűleg nagyon
aggódtak értem. Anyával nagyon sokat beszélgettünk. Azt mondta, hogy tudja,
hogy Niall szeret, és egyszer úgyis újra egymásra fogunk találni. Ebben nem
nagyon hittemi, mivel a Szöszi szó szerint megmondta, hogy szakítsunk.
Mivel
a suliból kiirtatkoztem, hogy magántanulóként tanuljak tovább nagyon sokat
vagyok egyedül. És sikerült nagyon sokat gondolkodnom. És mindig ott lyukadtam
ki, hogy én vagyok a hibás a történtek miatt. A tanuláson kívül sokat voltam
Sonjáékkal. Ő volt az akitől talán a legtöbb támogatást kaptam. Mivel sokszor
megesett, hogy ott aludtam náluk éjszakákon át beszélgettünk.
Az
időérzékemet teljesen elfelejtettem. Azt sem tudtam, mennyi idő, hányadika van.
Milyen nap. Nagyon megviselt a szakítás.
Január
harmincadikán Flóra elment Londonba, megünnepelni Harry következő nap levő
szülinapját. Engem is hívtak a többiek- Niall kivételével mindenkivel tartom a
kapcsolatot-, de mondtam, hogy nem megyek. Igazából nem haragszom Niallre
amiatt amitt velem tett. Ezt egyikünk sem tudhatta. Viszont nekem is egy nagyon
nehéz időszak. Végül is a közös gyerekünket veszítettem el. Jól jött volna egy
kis támogatás féleség. De semmi. Nem keresett. Talán egyszer írt twitteren,
hogy jól vagyok e, és a vetélés után két-három nappal írt ki egy olyan tweetet,
hogy reméli minél előbb felépülök.
A
média nem tudta meg, hogy mi történt, csak azt, hogy szakítottunk és kórházban
voltam. Voltak újságok akiknek sikerült rátapintania, de mivel senki nem
erősítette meg, a rajongók sem nagyon hitték el.
Mikor
húgom hazaért elmondta mi történt. Engem mindenki puszil és azt üzenik minél
előbb látogassam meg őket. Niall egyedül ment a buliba, ahol rendesen leitta
magát. Ahogy Flóra látta őt is eléggé megviselte a dolog. Beszélgetésükből pedig
annyit szűrt le, hogy még mindig szeret, megbánta, hogy szakított velem. De
állítólag fél attól, hogy én hogy reagálok rá. Igen ezt mondta El is és Sophia
is. De könyörgöm! Akkor miért nem tolja ide a képét és kér bocsánatot vagy
valami?? Én megbocsájtanék neki! Ez mind a kettőnknek rémes időszak.
Épp
otthon sírtam mikor Dávid hívott. A telefonom már február tizenkettedikét és
éjfélt mutatott!
-Szia.
-Szia
gyerek! Ugye Valentin este nem csinálsz semmit?
-Dee!
Képzeld! Niallel megyünk egy gyertyafényes vacsorára, utána a házimozijában
megnézünk egy romantikus filmet majd ez egész éjszakát együtt töltjük!
-Értem...
Akkor megyünk Londonba!
-Mi?
Minek?
-Divatbemutató!
-Valentin
napon?
-Ezek
szerint! Tied a fő ruha!
-De
jól hangzik! Mikor megyünk?
-Holnap
dél.
-Dávid
nincs kedvem!
-Nem
érdekel! Miattam vissza is mehetsz a suliba! De ne csináld ezt magaddal, te
lány! Ne legyél ennyire depis!
-Oké....
Akkor pakolok.
-Rendben!
-Jegy?
-Most
foglalom. Holnap vagyis ma tízre ott vagyok!
-Oké.
Szia!
-Jóéjt!
Beszélj anyuval!
-Persze!
Ezután
a hajamat copfba kötöttem és felálltam az ágyból. Mivel mikor holnap megyek a
húgom már suliban lesz, szóval elköszöntem tőle.
-Bejöhetek?
-Barbi!
Gyere, persze!
-Holnap
megyünk Londonba Dávidékkal. Gondoltam elköszönök.
-Én
is megyek. Csak holnap után.
-Nekem tizennegyedikén este lesz a divatbemutatóm.
-Valentin
nap?
-Ja.
-Ügyesen!
-Muszáj
lesz.... Mikor jössz haza?
-Tizenötödikén
reggel. Negyedik órára már beérek.
-Értem.
Nahh! Nekem pakolni kell! Nem bizti, hogy találkozunk szóval ésszel!
-Persze.
-És
puszilom Harryt. Meg a többieket is!
-Átadom!
Szorosan
megöleltük egymást és már újra a szobámban voltam. Elővettem a legkisebb
bőröndöm és pár ruhát beleszóltam. Egy óra múlva mikor úgy gondoltam kész
vagyok a pakolással anyu nyitott be.
-Eddig
beszéltél Dáviddal?
-Ahha...
Figyelj kislányom!
-Igen?
-Holnap
nekem nagyon fontos ügyfelem jön. Nem lenne baj ha nem jönnék haza?
-Dehogy
is! Két nap múlva úgyis jövök!
-Ne
siessetek! Maradjatok
pár napot! Érezzétek jól magatok!
-Ezt
most így.... Na mindegy! Úgyis hívlak majd titeket!
-El
is várom! Pakolás?
-Kész!
-Rendben.
Akkor alugyál jól!
-Rendben!
Te is! Jóéjt anyu!
-Neked
is Barbi!
Miután
kiment a szobámból a telefonom töltőre raktam. Viszont megakadt a szemem a
gyűrűn. Nem tudtam mit csináljak vele. Kidobni nem akartam. De valahogy hordani
sem. És Niall és az én kapcsolatomra vonatkozott, és annak vége. De az elmúlt
egy hónapban nem sokszor vettem le. Talán kétszer. Odanyúltam és a gyűrűs
ujjamra húztam. Tudtam, hogy túl kell lépnem az egész ügyön, de nem voltam
képes elengedni Őt. Pizsibe öltöztem és hagytam, hogy mint más éjszakákon
megint álomba merüljek. A rémálmaimba. Mindig az a pillanat lebeg a szemem
előtt mikor elmondják mi is történt valójából. Hogy meg kellett szülnöm a
halott gyerekemet akiről még csak nem is tudtam! Rémes dolog. Szóval egyszer
csak elaludtam.
Másnap
reggel a telefonom ébresztett. Reggel fél kilenc volt. Mostanában nem sietem el
a felkelés dolgot, minek? Lesétáltam a lépcsőn, és láttam, hogy a konyhában egy
adag reggeli, és egy édes kis csomag vár. Odamentem megnézni mi van benne. Anyu
írt egy kis levelet. Nagyon cuki volt. Megettem a nekem készített reggelit,
majd visszaballagtam a szobámba felöltözni. Egy melegítőruhát vettem fel, hogy
kényelmes legyen repüléshez. Mivel gyorsan elkészültem benyomtam a tvt, hogy
megnézzem a sorozatot ami ilyenkor szokott lenni.
Kialakult
a napi rutinom, hogy mikor felkelek- általában- reggelizek, tvt nézek, tanulok,
ebédelek, tvt nézek, gépezek- talán- tanulok még egy kicsit. És minden nap
nagyon sokat játszok Manóval.
Tíz
órára odaért Dávid. Mondta, hogy Sonja már Londonban van a srácok miatt. Sophie
a kocsiban ült, pedig azt hittem az anyukája magával vitte. A repülőúton végig
beszélgettünk. Mesélte, hogy hívta Krisz. Nem akar visszajönni, még mindig a
csajjal van, szimplán csak pénz kell neki.
A
Heatrhow reptéren Sonja várt minket. A hotelig tartó úton újra felfedeztem
London szépségeit, és elgondolkodtam azon, hogy érettségi után ki kéne
költöznöm. Úgysem otthon lennének munkáim, egyetem miett biztosan eljönnék
onnan. A hotelből felhívtam anyut, hogy ideértünk, azt mondta este
skypeolunk.
Aznap
délután találkoztam Daniellel és Ellel. Igen Daniellel. Azzal a Daniellel akivel Liam járt, és a Modest! felbérelte, hogy szedje szét a Sophiam párost. Köztudott, hogy El és Dani nagyon jó barátnők, és a kapcsolatot is tartják. És El úgy gondolta, hogy jó lenne megismernem.
Ígyhát az Oxfrod Streetre mentünk, és jó volt egy kicsit úgy lenni, hogy nem Niallre és a babára gondoltam. Sok rajongó felismert minket, csináltunk közös képeket is, de nem vittük túlzásba. Együtt vacsoráztunk a Nando'sban, majd mondták, hogy nekik el menni, El ment valami összejövetelre a többiekkel, Danielle pedig randira indult. Kértem a legjobb barátnőm, hogy mondja meg a többieknek, hogy puszilom őket, és jó lenne valamikor találkozni, de erre valamiért furcsán reagált. Nyolcra értem a hotelba, ahol egy gyors skype után anyuékkal nekiálltam filmeket nézni.
Ígyhát az Oxfrod Streetre mentünk, és jó volt egy kicsit úgy lenni, hogy nem Niallre és a babára gondoltam. Sok rajongó felismert minket, csináltunk közös képeket is, de nem vittük túlzásba. Együtt vacsoráztunk a Nando'sban, majd mondták, hogy nekik el menni, El ment valami összejövetelre a többiekkel, Danielle pedig randira indult. Kértem a legjobb barátnőm, hogy mondja meg a többieknek, hogy puszilom őket, és jó lenne valamikor találkozni, de erre valamiért furcsán reagált. Nyolcra értem a hotelba, ahol egy gyors skype után anyuékkal nekiálltam filmeket nézni.
Másnap
reggel Dávid dörömbölésére ébreedtem. Kómás fejjel mentem ajtót nyitni.
-Reggelt!
-Miért
nem tudok rólad semmit??
-Mondtam,
hogy megyünk vásárolni!
-Ahogy
azt is, hogy amint visszaérsz hívsz.
-Huppsz!
-Na
mindegy. Fél órád van elkészülni!
-Mi?
Minek megyünk ilyen korán?
-Mert
azt mondták!- nézett rám, pont mikor Sonja jelent meg mellette.
-Dávid!
Baj van!
-Mi
az? Sophieval van valami?
-Dehogy!
-Gyertek
beljebb!
-Figyeljetek!
Most hívott Mark, hogy este munkám van.
-Oké.
-Várjatok!
A srácok lesznek a sztárfellépők a divatbemutatón!
-Mivan???-
néztem rá- Találkoznom kell Niallel?
-Úgy
néz ki.
-Ez
annyira jó!- kedztem el ugrálni.
-Komoly?
-Persze!
-Akkor
oké!
-El
is kezdek öltözni!
-Ezt
most nem akarom érteni!- röhögött fel Dávid.
-Inkább
hozz nekem reggelit!
-Mi
vagyok én??
-Dávid!
-Oké,
oké hozom!
Dávid
kiment a szobából, mi pedig Sonjával öltözködni kezdtünk. Örültem, hogyláthatom
Niallt. Így lehetőségem van vele beszélni, és bebizonyítani neki, hogy együtt
kell maradnunk. Vagyis most már úgy mondom, hogy újra össze kell jönnünk.
Magamra kaptam a legjobb ruhám ami nálam volt, kisminkeltem magam és indulásra
készen álltam.
Mielőtt
a divatbemutató helyszínére mentünk volna elmentünk enni és már mentünk is
tovább. A helyszínen a srácok még nem voltak ott, de szerettem volna találkozni
velük. Nagyon rég láttam őket- élőben- és jó lett volna beszélgetni velük.
-Jónapot
kívánok!- lépett oda elénk egy ember.
-Jónapot!
-Palvin
Barbara?
-Igen!
-Fantaztikus!
A szerződés aláírása után egy kicsit gyakorolnod kéne- nézett rám.
-Rendben!
Dáviddal
bemetnünk az irodájába, ahol a papírok aláírása után el is kellett mennem
gyakorolni. Nem igazán tudtam mit csináljak, ígyhát megvártam míg valaki jött.
Nem is kellett sokáig álldogálnom, megjelent mellettem egy másik modell. Cara
Delevinge! Nem hittem a szememnek!
-Szia!
Segíthetek valamit?- mosolygott rám.
-Öhmm.
Szia! Barbi vagyok!
-Cara.
Szóval?- nézett rám még mindig kedvesen.
-Hát...
Azt mondták jöjjek el gyakorolni. De...
-Első
kifutó, mi?
-Olyasmi...
-Akkor
segítek!
-Tényleg?
-Persze!
Egy
csomó mindent elmondott, hogy mit és hogyan csináljak. Nagyon rendes volt tőle.
Egy óra múlva- állítása szerint- már úgy vonultam, mintha egész életemben ezt
csináltam volna. Mire visszamentünk az öltözőbe minden modell ott volt, a
srácokkal együtt.
-Sziasztoook!-
ugrottam a nyakukba.
-Barbi!
Hát te??
-Modell
vagyok, nem rémlik?
-Nem
is tudtuk, hogy itt leszel!- mosolygott rám Zayn.
-Én
tudtam!- szólalt meg egyszerre a másik három srác.
-Öhmm...
Niall?
-Nemsokára
ő is megjön. Csak úgy volt, hogy valentin-napra haza megy.
-Értem.
Hogy van?
-Barbi...
Őszinték leszünk veled. Nagyon-nagyon reméljük, hogy most talán újra
összejöttök!
-Igen?
-Ahha.
Niall tiszta hülye!
-Mondták
tegnap a lányok.... De ő akart velem szakítani! Ha már nem szeret, nem sokat
tudok vele csinálni...
-De
szeret még!
-Még
mindig szeret?
-Hát
persze! Barbi ne legyél ennyire kecske! Szenved érted?
-Akkor
miért nem keres?
-Mert
attól fél, hogy te haragszol rá.
-Istenem!-
csaptam a homlokomra- Hogy lehet ennyire hülye?
-Mi
sem tudjuk. Beszélned kell vele!
-Fogok.
Persze ha hagyja.
-Hagyni
fogja!
-Akkor
oké. De szerintem nekem mennem kell.
-Oké.
Ügyesen nagylány!- öleltek meg sorban- Még tuti találkozunk!
-Ahha!
Sziasztok!
-Halii!
Ezután
beültem Cara mellé a sminkes fotelba, és tök jól elbeszélgettünk. Mire a
hajunkat is elkészítették délután öt óra lett. Mikor behozták a ruhám még a
lélegzetem is elállt. Ha Niallt ebben sem szerzem vissza, akkor
semmiben!- gondoltam magamban. Minden lány el volt ájulva a ruhámtól, volt
aki még a hisztit is kicsapta, hogy miért nem az övé. Láttam mikor Niall
megjött, de ő nem vett észre. Caranak meséltem róla nagy ívekben, meg persze a
médiában is nagy híre volt, és szólt, hogy menjek oda hozzá. De én a bemutató
után akartam vele beszélni, mert 1. nem akartam felhúzni magam, 2. nem akartam,
hogy ő felhúzza magát. Ígyhát bement a srácokhoz, én pedig tovább beszélgettem.
Egy óra volt kezdésig- nekem másfél-, Dávidnak el kellett mennie, Sonja a
srácokat csinálta. Sophie pedig velük volt. Valamin nagyon elgondolkodtam, mert
csak arra eszméltem fel, hogy a kislány az ölembe kerül, és Harry leül mellém.
-Halii!
-Szia!
Láttuk olyan magányos vagy!
-Megvagyok
én!
-Jahh
látom!
-Niall?
-Nem
mondtuk el neki, hogy itt vagy. Legyen neki egy Valentin-napi meglepetés!
-Húha!
Jó ötlet ez?
-Majd
meglátjuk!
-Flóra
ideért?
-Ahha!
Mentem érte. Aztán most ott van nálam. Sietek haza.
-Oké.
De... Semmi olyat ne tegyél amit nem akar!
-Barbi!
Én sem vagyok hülye! Szeretem Flórát! Megbeszéltük, hogy ha úgy gondolja itt az
ideje meglesz.
-Oké.
Csak nagyon féltem ám!
-Elhiszem,
de nem kell!
-Köszi!
-Izgulsz?
-Eléggé.
Cara nem zavar?
-De!-
röhögött fel- Kurvára.
-Te
is őt.
-Komoly?
-Ahha.
Mesélte.
-Remélem
nem találkozunk.
-Nem
hiszem. Harry!
-Hmm?
-Mi
lesz ha Niall nem akarja újrakezdeni velem?
-Nem
tudom Barbi. Addigúgy sem hagyjuk abba amíg össze nem jöttök!
-Ahh...
Szerintem most este megpróbálok vele beszélni. És ha nem akkor hagyom.
-Nem
szereted??
-Dehogynem!
Mindennél jobban szeretem! De ha már nem akarja magát a kapcsolatot nem fogom
erőltetni!
-Értem.
Gyere csináljunk egy képet!
-Ki
is akarod rakni?
-Nem.
-Akkor
oké.
Csináltunk
egy selfiet és ők már vissza is mentek a külön öltözőjükbe. Dávid is visszaért,
mondta, hogy ő is a közönség sorai közt fog ülni. Az első sorban. Először
kiment egy ilyen műsorvezető szerűség és el is indultak az első modellek. Én
egyenlőre csak a kanapén ültem. Minden ruha lement, csak az enyém nem. Kiment a
tervező, elmondott pár szót a kollekcióról majd felkonferálta a One Diectiont
és engem. Ígyhát elindultam. Nagyon féltem, hogy mi lesz a reakciója.
Rajta kívül mindenki tudta, hogy itt vagyok. De nem szóltak neki. A Night
Changest énekelték. Persze fantasztikus volt. Kiléptem a kifutóra és magabiztos
léptekkel haladtam előre. Minden rossz gondolatot kizártam a fejemből és csak
arra koncentráltam ami most történik. Már elértem a kifutó végére, megálltam,
hogy csináljanak rólam pár képet és el is indultam vissza fele. Hátulról nem
ismert fel, de most, hogy meglátta az arcom, rájött. És épp az ő szolója jött.
Teljesen lefagyott. Egy aprót bólintottam felé, hogy énekeljen már. És énekelt.
Mikor másodszor elhaladtam mellettük halványan elmosolyodtam és lejöttem onnan.
A backstageben nagy taps fogadott, de valaki már küldött is ki minket a záró
vonulásra. Én mentem elől, utánam jött mindenki. Mikor végre tényleg mindennek
vege lett mindenki mindenkit ölelgetett és megjelentek a srácok is. Őket is
megöleltem, de Niallt nem találtam.
-Folyosón
a második ajtó, amúgy- szólt oda Louis.
-Köszi,
amúgy!- és már el is tűntem. Az ajtó előtt megálltam és egy mély levegő után
bekpogtam.
-Gyere!
-Biztos?
-Barbi!
-Szia!
-Gyönyörű
vagy- mosolyodott el.
-Köszi!
-Sajnálom!-
mondta alig hallhatóan.
-Mi?
-Sajnálom!
Sajnálom, hogy az történt aminek nem kellett volna. Sajnálom, hogy nem voltam
ott melletted mikor a legnehezebb volt! Sajnálom, hogy nem tartottam be az ígéretem,
miszerint örökre melletted maradok. És nagyon sajnálom, hogy annyira szeretlek,
hogy nem tudlak elfelejteni! Veled álmodom! Éjjel mikor felekelek téged
kereslek. És minden egyes alkalommal rájövök, hogy elrontottam az egészet. Hogy
hagytalak menni.
-Hjajj!
Szeretsz még?
-Teljes
szívemmel csak és kizárólag téged szeretlek! És örökre téged foglak szeretni!
-Oké-
mondtam miközben a kanapéra ültem- Ha azt mondom, hogy én is még mindig
szeretlek, és megbocsájtok neked... Mi lesz? Ujra együtt leszünk?
-Nem
tudom.
-Akkor
próbáljuk ki- suttogtam olyan közel hajolva hozzá, hogy ajkaink szinte súrolták
egymást- Szeretlek! És kurvára nem tudok haragudni rád, még akkor sem ha nagyon
nem volt szép tőled az amit tettél!
Neki
pedig nem kellett több ajkait az enyémekre tapasztotta és én nem is
ellenkeztem.
Annyira
hiányzott már minden érintése! Ahogy átöleli a derekam! Ahogy beletúr a
hajamba! De leginkább mégis forró ajkaival nem tudtam betellni.
Sophie ❤
Sophie ❤
Szia! Nagyon tetszett ez a rész( úgy ahogy a többi )!!! Mikorra várható a következő rész ??❤
VálaszTörlésSziaaa❤ örülök, hogy tetszik ☺ a következő rész pénteken lesz ;)
TörlésAhh! Hála isten! Ez vonatkozik arra, hogy van II. évad, és nem fejezted be, és arra is, hogy Niall és Varbi ujra együtt van! Ok össze tartoznak, együtt is kell lenniük! <3 <3
VálaszTörlés☺☺☺❤❤ tudom hogy Barbi es Niall ossze tartozik, es nem is tudok én ilyen szomorú részeket írni:)
Törlés