II. évad 3. rész- Te vagy az álmom, Niall Horan!

Halihoo ^^

Itt a II. évad 3. rész! :)

Remélem elnyeri a tetszéseteket a rész, bár semmi izgalom nincsen benne... :D

Van egy dolog amit meg kéne szavaznotok. Kereken két hét múlva lesz a One Direction bécsi koncertje amire hála isten el tudok menni. Aznap kéne kiraknom egy részt és el kéne döntenetek, hogy előtte vagy utána nap hozzam e. Erről majd teszek ki egy szavazást! ;)

Ha elnyeri a tetszéseteket pipáljatok, komizzatok, iratkozzatok fel esetleg írjatok chaten! :)

Jó olvasást, puszi Zsófi ❤

"-Semmi semmi!- mondta furcsán, és mikor valaki már ráfeküdta csengőnkre megfogott egy pólót és miközben felvette levágtázott a lépcsőn. Én is felvettem egy másik gatyát meg egy pólót és lesétáltam."

-Sziaaa!- csörtettek be a többiek az ajtón.

-Répácskáim! Miért ilyen sokára nyitottatok ajtót?

-Dolgunk volt.

-Nagyon fontos dolgotok, mi?

-Louis! El hol van?

-Khmm. Hazament.

-Miért?

-Hát... Kicsit összekaptunk!

-Min?

-Mostanában... Nem vagyunk valami jóban.

-Komoly?

-Ahha. De nem beszélhetnénk másról?

-De! Várjunk! Csak én vagyok lány?- néztem körbe, mivel Sophiát és Perriet sem találta.

-Perrie stúdiózik.

-Soph pedig nincs jól. Lázas.

-Miért hagytad otthon?

-Mondta jöjjek el.

-Akkor én lehet átmegyek hozzá.

-Hogyan Szépségem?

-Tényleg! Nem tudok vezetni.... Hívok egy taxit!

-Tuti?

-Persze! Lehet ott is alszok.

-Nem! Az én hercegnőmmel csak én aludhatok!

-Vagy nem!- vigyorogtam Liamre.

-És én?

-Majd holnap hazajövök!

-Ígértél valamit!

-Bepótoljuk! Ígérem! Legyen egy pasis estétek! Én meg leszek Sophiával!- futottam fel a lépcsőn, hogy összeszedjek pár ruhát és átöltözzek. Amint ezekkel meglettem, hívtam egy taxit és vissza lementem a srácokhoz akik már a nappaliban ültek.

-Akkor én megyek is! Liam maradsz?

-Gondolom kitúrsz a helyemről...

-Ki ám! Sophia az enyém!

-Én is itt vagyok!- szólt közbe Niall.

-Kikísérsz, kérlek?

-Persze!- pattant fel az ülőgarnitúráról, és kimemtünk az előszobába.

-Ugye nem baj, hogy elmegyek?

-Dehogy Kicsim! Kellenek neked a barátnők is! De utána csak az enyém vagy!

-A szívem az már csak a tied!- csókoltam meg. 

-Szeretlek!

-Én is szeretlek! Jóéjt!

-Neked is Szépségem!

Még párszor megcsókoltuk egymást, de mikor végül megjött a kocsi kimentem. Mondtam, hogy hova vigyen, és az úton pedig telefonoztam. Amint kirakott a kapunál kifizettem az összeget meg becsöngetettem. Csak reméltem, hogy nem ébresztem Sophiát. Egy perc múlva már meglepődve nyitotta ki nekem a kaput. 

-Sziaa!

-Sziaaa! Hát te?

-Nem zavarok?

-Dehogy! Gyere be!

-Köszii!

Bementem a lakásukba, ami gyönyörű volt. Kisebb mint Niallé, de ez is jó nagy. 

-Szóval? Mijáratban?

-Hát... Nem akartam egyedül csaj lenni. Meg Liam mondta, hogy betegen itt hagyott egyedül. Gondoltam megleplek!

-Köszi! Már nagyon kezdem unni saját magam, jó lesz egy kicsit beszélgetni!

-Jaja! Hozhatok magamanak is egy teát?

-Persze! Szolgáld ki magad!

-Köszi!

Egy csésze teával tértem vissza, és ültem le az egyik fotelba. 

-És akkor most mizu Niallel?

-Nem tudom.... Igazából ujra együtt vagyunk. Még sok-sok dolgot meg kell beszélnünk, de úgy érzem minden rendben lesz. 

-Igen?

-Ahha!

-És a baba?

-Mire gondolsz?

-Hát, hogy most próbálkoztok e, vagy szüneteltetitek esetleg teljesen elvetetettétek a dolgot.

-Hát. Mind a ketten úgy gondoljuk, hogy egyszer szeretnénk közös gyerekeket. De most még nagyon fiatalok vagyunk! Nekem is most indul be a karrierem, a srácok is most vannak a csúcson. Egy baba most csak bezavarna. Mind a kettőnknek a karrierjét kell építeni, és közben a másikkal foglalkozni. 

-Ebben teljesen igazad van!

Még órákon át beszélgettünk, majd valamikor fél egy körül Soph elaludt, így én is bementem az egyik vendég szobába lepihenni. Eléggé hiányzott Niall ölelése, de valahogy álomba merültem. 

Reggel arra ébredtem, hogy valaki csókolgat. Nos. Ha otthon lettünk volna a Szöszivel, ez teljesen rendben lett volna, de azt el nem tudtam képzelni, hogy itt Liaméknél ki az. Ígyhát kíváncsian nyitottam ki a szemem, és el sem hittem, hogy Niall van itt. 

-Jóreggelt! Te? Itt?

-Igen. Szóval arról van szó, hogy a turné előtt szeretnék veled lenni pár napot. Teljesen kettesben, mindentől elzárva. Úgyhogy elutazunk!

-Komolyan? Csak te meg én?

-Ahha! Örülsz?- mosolygott rám. 

-Hát hogy ne örülnék? Ez annyira fantasztikus! Hova megyünk?

-Az még egy kis ideig legyen meglepetés!
-Kérleek!

-Bocsi!

-És a cuccaim?

-Anyukád úgy csomagolt!

-Anyu?

-Ahha? Mikor küldte a bőröndöt!

-Ja értem! Szeretlek Niall Horan! Elmondhatatlanul szeretlek!

-Én is szeretlek!- csókolt meg.

-Mivel megyünk?

-Repülővel!

-Mikor?

-Másfél óra múlva jó lenne a reptéren lenni!

-Akkor menjünk le reggelizni! Várj! Még egy kérdés!

-Mondjad!

-Mikor jöttél?

-Liammel az előbb értünk ide. 

-Értem! És ki tud róla?

-Hát a srácok. 

-És este nem voltál ideges, hogy eljöttem?

-Dehogynem! De nem mutathattam ki!

-Az igaz. Köszönöm!- csókoltam meg amit rendesen viszonzott is.

-Egyenlőre ne köszönj semmit! Majd ha tetszik, akkor!

-De nekem már az is fantasztikus, hogy itt vagy nekem! És már ezért hálás vagyok neked!

-Soha többé nem akarlak távol tudni magamtól!

-Én sem!

Édesen odabújt hozzám, és többször egymás után megcsókolt. Mikor kissé levegőhiányosan elváltunk egymástól rám mosolygott.

-Menjünk le reggelizni!

-Felöltözök és mehetünk is!

-Itt kinn megvárlak!

A mai ruhámmal a kezemben bementem a fürdőbe, ahol húsz perc alatt végeztem is. Amint kiléptem onnan Niall az ágyon végigfeküdve várt.

-Hát te mit csinálsz?- simítottam végig a mellkasán. 

-Vártalak meg beágyaztam!

-Akkor most már mehetünk!

-Akkor gyere!- fogta meg a kezem, és elindultunk kifelé a szobából. A lépcsőn lesétálva láttam, hogy Sophia a nappaliban alszik, Liam pedig reggelit készít. Ígyhát besétáltunk a konyhába.

-Jóreggelt!

-Neked is!- mosolyogtam rá- Soph?

-Felment a láza. Nemsokára itt a doki.

-Annyira sajnálom! Este egész jól volt.

-Elhiszem. Csináltam reggelit, hogy utána indulni is tudjatok!

-Köszi!- mondtam, miközben leültem elfogyasztani a pirítósomat.

-Elvigyelek titeket?

-Nem tudsz! A doki miatt!- figyelmeztette Niall.

-Tényleg!

-Mark meg csak a reptérre jön.

-Akkor menjetek a kocsimmal. Aztán ha elment a doki valakivel elvitetem magam, hogy hazahozzam!

-Oké. Köszi!

-Liam!- néztem fel rá.

-Mondjad!

-Kérhetek kávét?

-Persze! Tessék!- tett le elém egy csészét.

-Köszönöm! Te tudod hova megyünk?- néztem rá, mikor Niall felment az emeletre a táskámért.

-Ahha! És nem. Nem mondom meg! De tetszeni fog!

-Az biztos!

-Szépségem indulni kéne!

-Oké! Elmegyek sminkelni, fésülködni és mehetünk!- adtam neki egy gyors csókot.

-Siess!

-Persze!

Gyorsan megcsináltam magam a fürdőben és máris az előszobában álltam a kabátomban.

-Mehetünk?

-Ahha!

-Jó utat srácok! Haver te meg csak ésszel!

-Oké! Köszi mindent!- fogtak kezet.

-Nincs mit! Barbi te meg üsd le, ha hülye lesz!

-Mindenképp!- nevettem fel- Vigyázz Sophiára!

-Szerinted egyedül hagyom?

-Tegnap is egyedül hagytad!

-Tudtam, hogy átjössz! Na menjetek!- lökködött minket az ajtó felé.

-Ha így elküldessz minket!

-El!

-Na szia Liam!- mondtuk mégegyszer, majd beültünk a kocsijába és elindultunk.

-Köszönöm Niall! Köszönök mindent!

-Mire gondolsz?

-Mindenre! Hogy vagy nekem! Hogy ezt most így megcsináltad nekem!

-Kicsim! Szeretlek! Ennyi az egész! És az utazást pedog addig ne köszönd amíg nem tudod hova mehűgyünk!

-Szeretlek!- símítottam végig a combján, és éreztem, hogy teste kissé megremeg, a kormányt pedig megrántotta és pár méter erejéig átmentünk a másik oldalra.

-Ilyet soha-soha többet ne csinálj!

-Soha?

-Mikor vezetek akkor ne!

-Rendben! Mikor érünk oda a reptérre?

-Húsz perc!

-Addig felhívom anyut!

-Okés!

Kivettem a kistáskámból a telefonom és tárcsáztam is anyu számát.

-Igen?

-Szia anyu, Barbi vagyok!

-Szia Barbikám! Mesélj, mi újság?

-Ugye te is tudod, hogy Niall egy utazást szervezett kettőnknek.

-Igen igen.

-És mondom szólok, nehogy az legyen, hogy én nem is mondtam.

-Jajj hát rendben! Figyelj kislányom! Én őszintén megmondom neked, hogy nem számítottam arra, hogy Niallel újra összejönnétek. És hát azért gondolom nemfogtok szűzies életet élni... És ezt igazából nem is várhatom. Viszont az előzőekből következtetve nagyon nagyon vigyázzatok!

-Öhmmm rendben! Ez az egy hónap mindenkinek rémes volt, nem szeretnénk mégegyszer ebbe a hibába esni...

-Rendben! Szóval nagyon vigyázzatok! Mindenhol! Repülésnél meg ilyenek!

-Okés! Te is tudod hova megyünk, ugye?

-Hát persze!

-Gondoltam!- forgattam meg a szemem.

Még egy ideig beszélgettünk, majd csak azt vettem észre, hogy a reptér parkolójában állunk. Elköszöntünk egymástól majd a Szöszihez fordultam.

-Mikor indul a gép?

-Amint odaérünk!

-Magángép?

-Hát persze! Nem rontom el az utazásunk egy sima géppel ahol mindenki felismerhet!

-Rendben értem!

-Mark a bejáratnál fog várni mimket.

-Ő is jön?

-Persze!

-Rendben!

-Gyere Szépségem, induljunk!

Kiszálltunk a kocsiból, a bőröndjeinket is kiszedte és elindultunk befele.

A bejáratnál tényleg Mark várt minket.

-Sziasztok!

-Szia Mark!

-Mehetünk?

-Miattam!- nézett rá Niall- Kicsim?

-Persze! Csak meg akarom már tudni, hogy hova is utazunk!

-Ne légy kiváncsi!- adott egy gyors csókot a Szöszi- Mindjárt megtudod!

-Gyerek induljunk is!- moslygott ránk az őr. Elindultunk egy lezárt terminál felé, ahol egy gyors ellenőrzés után el is indulhattunk a repülőhöz. De én még mindig nem tudtam, hogy hova is megyünk. Ekkorra a reptéren bent megjelentek a paparazzik akik onnan fényképeztek minket, így szaporább lépésekkel mentünk a géphez. Amint felmentünk Mark elment szólni a pilótának, hogy indulásra készen állunk. Én pedig a falon levő kis monitorra néztem, ami azt mutatta, hogy most indultunk el Miamiba! 

-Niall ezt nem mondod komolyan!

-Mire gondolsz?

-Komolyan Miamiba megyünk?

-Pontosan!

-Istenem! Annyira köszönöm!- ugrottam a nyakába.

-Nincs mit, Szépségem! Hosszú út vár ránk, nincs kedved átöltözni?- kérdezte, miközben a hátamat simogatta. 

-De... Lehet. 

-Akkor gyere velem! Adok ruhát! 

Bementünk egy szobának kialakított részbe, ahol a szekrényhez sétált, és elővett egy melegítőnadrágot illetve egy pólót, és felém nyújtotta. 

-Tessék ezt felveheted!

-Köszönöm!

Bár eléggé a szégyenlős típus vagyok, ő a barátom meg minden, így nem mentem ki a mosdóba átöltözni, hanem ott előtte átvettem a ruháim, és ledőltem az agyba. Niall is követte a példám, csak ő nem vett pólót. A mellkasára vont, és úgy simogatta a hátam. 

-Ha gondolod aludj egyet!

-Nem akarok! Te mit csinálsz?

-Dalokat írok. 

-Megnézhetem?

-Persze!- adta a kezembe a füzetét, és én pedig bele-bele olvastam. Niall a fejét a vállamra hajtotta, és úgy nézte velem a "naplót". Voltak benne szövegek, de sok-sok gondolat is, amiből később gondolom dalok lesznek. 

Viszont feltűnt, hogy egy számból nagyon sokszor van egy-két sor idézet. Nagyon meglepődtem ezen, mert a dal még a Midnight Memories albumon volt rajta. De nagyon édes volt, és ahogy elolvastam a sorokat, egyből a dallamát kezdtem dúdolni. Half a heart.

"I miss everything we do

  I'm half a heart without you"

"The truth is I got lost without you"

"I'm walking round with just one shoe

  I'm half a heart without you"

-Ez annyira ránk vallott!- motyogta. 

-Eléggé... Kérdezhetek valamit?

-Persze!

-Megbántad, hogy akkor ott hagytál?

-De még mennyire!

-És mikor jöttél rá?

-Amint kimentem az ajtón. Vissza akartam menni. De te azt kérted, hogy csókoljalak meg, majd menjek el. És én hülye pedig úgy tettem!

-Hát... Ezzel most nem tudok vitatkozni. 

-Én is szeretlek Szépségem!

-Én nem azt mondtam, hogy nem szeretlek, mert az egyátalán nem lenne igaz. Én csak annyit mondtam, hogy jó nagy hülye voltál.... Persze én is, hogy hagytalak menni....

-Szerinted.... 

-Mondjad!- néztem fel rá. 

-Szerinted tudjuk még előröl kezdeni? Tiszta lappal. 

-Biztos vagyok benne! Ha komolyan akarjuk akkor tuti. És én mindennél jobban akarom!

-Ahogy én is!- csókolt meg- De most aludjál egyet!

-Neked nem baj?

-Dehogy! Itt leszek mikor felébresz!- nyomott egy puszit a fejemre, én pedig szoros ölelésében gyorsan álomba is merültem. 

Valamivel később arra ébredtem, hogy Niall a kulccsontomat puszilgatja, és keze a pólóm alját keresi. Szememet még nem nyitottam ki, de édes tettén elmosolyodtam. 

-Mire készülsz?

-Egy kellemes ébresztőre!- nézett fel rám, és miután felhúzta rólam a pólót, végig puszilgatta az egész felsőtestem, kivéve azt a részt amit a melltartóm eltakart. Mikor végzett, megcsókolt, majd visszafeküdt mellém. 

-Ezentúl minden reggel ilyen ébresztőt kérek!

-Kérése számomra parancs!- csókolt meg- Viszont a Kisasszonynak nem ártana felöltözni, hogy fél óra múlva a rajongóknak mar frissen tudjon pózolni!

-Jajj muszáj?

-Dehogy! Neked egyátalán!

-De ha meg nem akkor azért is én leszek a hülye! Szóval végig melletted maradok, az nem baj?

-Dehogy!

-Akkor oké! Felöltözök!

-Rendben!

Visszavettem az utcai ruháim, és belegondoltam abba, hogy ha leszálltunk milyen melegem is lesz pulcsiban meg hosszúgatyában. A mosdóba érve kijavítottam a rúzsom, a hajamat is újra konytyba fogtam, és késznek nyilvánítottam magam. A pilóta szólt, hogy elkezdtük a leszállást és udvariasan megkért, hogy foglaljak helyet. Niall ölében ülve éreztem, hogy a gép egy utolsó zökkenés után földet ér. Felálltam és Mark után indultam lefele a gépről. Mögöttem jött a Szöszi aki a derekamat ölelte, majd mikor mellén ért a kezeinket kulcsolta össze. Amint beértünk Miami repterére rajongók százai kezdtek el sikítozni, és több száz vaku villant fel. Mielőtt Niall odament volna valakihez is megállt velem szemben. 

-Akkor hogyan legyen?

-Nem tudom. Én így egyedül nem merek kimenni, Mark melletted marad, de azt sem akarom, hogy azt higyjék, hogy teljesen hozzád nőttem!

-Akkor úgy lesz Szépségem, hogy elindulunk kifelé, de közben megállók képeket csinálni. És a kezedet pedig végig fogom. 

-Rendben!- mosolyodtam el. 

-Szeretlek!- csókolt meg Niall, mire a rajongók kétszer-háromszor olyan hangosan kezdtek sikítozni mint előtte. 

-Én is szeretlek! 

Elindultunk a lányok felé, és volt aki velem is csinált közös képet. A fényképek kiosztása egy egész órát vett igénybe. 

Az ottani idő szerint délután öt órakor a kocsiban ültünk és a hotelunk felé. 

-Srácok estére program?

-A szobánkban leszünk!- vágta rá gondolkodás nélkül Niall. 

-Értem!- nevetett fel Mark- De azért ésszel!- mondta és bement a saját szobájába, ahogy mi is a mienkbe. Leraktuk a bőröndjeink az ajtóba és elindultunk felfedezni a hotelszobánk. Az ágynák megálltunk és mind a ketten fáradtan dőltünk le. 

-Niall én éhes vagyok!

-Te is? Én is!

-Rendeljünk kaját!

-Rendelsz?

-Ahha! Csak mond meg, hogy mit!

-Emlékszel mit ettünk aznap este mikor összejöttünk?

-Persze! Hamburgert! Együnk most is!- néztem rá könyörgő tekintettel. 

-Rendelj!

Felhívtam a szobaszervizt, hogy hozzanak két duplahúsos hamburgert, majd Niallhez fordultam. 

-Mit terveztél ma estére?

-Egész éjjel csak veled akarok lenni, és kényeztetni téged!

-Hmmmm ez így nagyon tetszik!- öleltem át a derekát.

-Örülök! Mondjuk akkor is ez lenne ha nem tetszene!- nevetett fel- Mert meg akarom neked mutatni, hogy minden ugyan olyan lesz mint régen volt, és teljes mértékben megbízhatsz bennem! És be akarom neked bizonyítani, hogy az érzéseim semmit nem változtak!

-Bízok én benned! És hidd el, én is ugyanúgy szeretlek mint régen!

-Elhiszem! És érzem, hogy milyen a reakcid akárhányszor hozzád érek!

-És ez engem mindennél nagyobb boldogsággal tölt el, mert szavakba önteni nem tudom, mennyire de mennyire szeretlek!- csókoltam meg.

-Istenem Kicsim!- döntötte homlokát az enyémnek- Hívd fel anyukádékat, hogy itt vagyunk!

-Skypeon kéne...

-Csak az én laptopom van itt.

-De anyu fel van neked véve, nem?

-De!

-Akkor gyors beszéljünk velük aztán együnk!

-És utána?

-Azt majd megtudod! Hozom a laptopot.- adott egy gyors csókot majd odament a bőröndjéhez. Én leültem az ágyra, és míg a gép be nem kapcsolt azon gondolkodtam, hogy mennyi szép emléket fog szerezni nekünk ez az ágy....
-Min gondolkodsz?
-Semmi, semmi.
-Hát a fejed eléggé vörös, a hideg ráz, az előbb mikor hozzád értem egész testedben megremegtél. Szóval elég perverz dolog lehet.
-Lehet.
-Mi az Kicsim? Csak nem azt akarod, hogy vacsi után legyünk?- csókolt bele a nyakamba.
-Nem lenne rossz.
-Nyugi!- csókolt meg, majd indtotta a hívást anyuéknak. 
-Hjajj!
-Sziasztok gyerekek!
-Szia anyuu! 
-Odaértetek rendesen?
-Ahha! Annyira szép ez a hely! 
-Örülök, hogy tetszik! Minden rendben?
-Ahha! Flóraa!- kiáltottam fel, mikor Flóra is odajött a géphez.
-Szia csajszi! Mizu?
-Ezt majd megbeszéljük!
-De akkor most minden ok?
-Úgy néz ki!
-Mondtam! Én megmondtam Harrynek!
-Mi? Mit?
-Hogy minden rendbe jön köztetek!
-Flóra... Rendbe fog jönni! Hidd el! Én is bízok benne, ahogy Niall is- mosolyogtam fel a Szöszire- És mind a ketten azon vagyunk, hogy minden ugyan olyan legyen, mint volt.
-Annyira örülök neki!
-Hát én is. Manó?
-Alszik. Megfutattam.
-Oksi. De ne nagyon kínozd!
-Persze! 
-Kislányom te menjél, legyetek Niallel!- szólt közbe anyu.
-De...
-Nincs de! Niallel nyaraltok. Ne aggódj! Ha hazajöttél nekiállhatsz tanulni, hogy ne bukj meg érettségin, és mondjuk dolgozni sem ártana!
-Majd ezzel is foglalkozok! De most ezt a pár napot kikapcsolódással fogjuk tölteni. Utána meg majd tanulok!
-Okés. Majd beszélünk! 
-Persze. De nem muszáj minden nap hívnotok!
-Majd meglátjuk hogy jön ki!
-Jólvan! Na sziasztok gyerekek!
-Szia anyu!- mondtam és gyors ki is nyomtam.
Felnéztem Niallre aki aranyosan elmosolyodott.
-Mi az?
-Annyira szeretlek!
-Én is szeretlek! 
-Tusolunk?
-A vacsit nem várjuk meg?
-De. Addig pakoljunjk ki!
-Pakoljunk! 
Felálltunk az ágyról és a bőröndjeink felé sétáltunk. Az ágyra emeltük őket és kinyitottuk. Mikor belenéztem nem is hittem a szememnek! Márkásabbnál márkásabb és drágábbnál drágább ruhákkal volt tele, és még soha nem láttam ezeket.
-Ezek mik?
-Gondoltam megleplek pár ruhával! 
-Jajj Niall annyira édes vagy!- ugrottam a nyakába.
-Tetszenek?
-Hogy ne tetszenének?! De ezt nem fogadhatom el. 
-Miért?
-Mert ez túl drága!
-Ezt ne így fogd fel Szépségem!
-Akkor hogy?
-Fogd fel úgy, hogy ez egy ajándék tőlem. És ha elmész vásárolni, akkor is az én kártyám használod! 
-De....
-Nincs de, Szépségem! Egyébként ebből nem csak te jössz ki jól!
-Nem?
-De még mennyire, hogy nem!
-Miért?
-Mert olyan ruhákat válogattam össze amik gyönyörűen kiemelnek midenedet!
-Uram atyám! Nem merem megnézni!
-Valami azért nekem is jár, nem gondolod?
-De! Köszönöm szépen!- csókoltam meg.
-Nagyon szívesen! És még valami! Van pénzem, hadd költsem olyasvalakire akit szeretek!
-Arra költöd a pénzed akire akarod!
-Senki másra nem akarom!
-Szeretlek!
-Meg is nézed őket?
-Persze! 
Elkezdtem kiszedegtni a ruhákat, és, hogy őszinte legyek, mindegyik nagyon tetszett! Midenféle farmersort, pólók, trikók, ingek, ruhák... És persze a fürdőruhák, amik egyszerűen istenien néztek ki. Persze a trangl bikinik is fantasztikusak, de ezek! Szó szerint elállt tőlük a szavam. Ezért is imádtam annyira Niall izlését. Nagyjából hasonlíott, így soha nem csalódtam benne. Khmm. Ruhák terén. De abban a pillanatban tényleg úgy éreztem, hogy minden olyan mint régen, a baba és a szakítás előtt. Gondolatmenetemből kopogás zökkentett ki.
-Biztos meghozták a hamburgert!
-Kinyitom!- indult el az ajtó felé a Szöszi, én pedig letelepedtem az ágyra. Két nagy tálcával tért vissza.
-Itt is van a vacsora! Melyik a tied?
-Amelyikben csak egy hús van!
-Akkor tessék!- nyomta a kezembe az ő vacsoráját.
-A másik az enyém!
-Tudom. De kezdődik a kényeztetés!
-Hmmm! Ez nagyon tetszik!- bújtam a mellkasához.
-Gyere Szépségem!- húzott az ölébe és etetni kezdett a vacsorámmal. 
Én is így tettem, és szép lassan elfogyott ez a két gigantikus méretű hamburger.
-És most?- néztem rá, miután lenyeltem ez utolsó falatot is.
-De türelmetlen valaki! Mennyi idő?
-Már hét óra!
-Mi lenne ha lemennénk úszni egyet?
-Most?
-Ahha. A lemenő nap... Ez minden lány álma, nem?
-Nem éppen. Vagyis de. Ezek ilyen más álmok. Tudod... Mesébe illő esküvő, csókolózni a lemenő nap alatt. Nászútra Párizsba menni, az Eiffel-torony tetején csókolózni. Valamilyen szinten én is örülnék ezeknek a dolgoknak, mert melyik lány nem? De nekem az a lényeg, hogy kivel lesz a mesébe illő esküvőm, kivel csókolózok a lemenő nap alatt. Ki viszel el Párizsba, és ki csókol meg az Eiffel-torony tetején... És nekem ez az álmom, hogy a nagy Ő legyen az. Te! Te vagy az én álmom! 
-Ilyet se mondtak még nekem! Szóval én vagyok az álmod?
-Te, Niall! Te vagy az!  

Sophie❤