II. évad 15. rész- Mrs. Horan!

Sziasztook! ❤

Itt vagyok újra! ;)

Remélem nem nagyon felejtéttek el a blogomat.... :)

Ha van kedvetek nézzetek be a másik blogomba a Tell me you believe in loveba ahol szerdán lesz új rész, vagy látogassátok meg a blogot wattpadon! ☺

Remélem ez a rész elnyeri a tetszéseteket, mert én nagyon nagy boldogsággal írtam meg! ❤

És még valami! NEKTEK MI A VÉLEMÉNYETEK A DRAG ME DOWN-RÓL, MERT ÉN IMÁDOOOM!❤❤❤

Ha elnyeri a tetszéswteket a rész pipáljatok, komizzatok, iratkozzatok fel vagy írjatok chaten! :)

Jó olvasást, puszi Zsófi❤

"-Szia Szépségem!"
-Niall! Te mit keresel itt?

-Nem is örülsz nekem?

-Hát hogy ne örülnék?!- ugrottam a nyakába.

-Hérfőn lesz a következő koncert, és gondoltam eljövök szombatig!

-Szeretlek!

-Én is szeretlek! De mi lenne ha beljebb mennénk?

-Menjünk!

Besétáltunk a nappaliba, ahol azonnal ledőltünk a kanapéra.

-Annyira jó, hogy itt vagy!

-Viszont... Elmegyünk valahova! Öltözz fel, és indulunk!

-Hova megyünk?

-Meglepetés!

-Ahhj! Tudod, hogy nem szeretem a meglepetéseket!

-Azért nekem is örültél!

-Hát persze!- támaszkodtam a mellkasára és hosszan megcsókoltam.

-Menjél öltözni!- csapott egy kicsit a fenekemre.

-Igenis apuci!

-Ne szemtelenkedj!

-Mindjárt jövök!- csókoltam meg, es felfufutottam a lépcsőn. A szobánkba rohantam, onnan egyenesen a gardróbba, hogy kiválasszam a megfelelő ruhát. Mivel nem tudtam hova megyünk, egy fekete ruhát vettem fel, ami a derekamig feszült rajtam majd a combom közepéig elállt a lábamtól. Hajamat egy copfba kötöttem, a sminkemmel sem pepecseltem sokat, vörös rúzst tettem magamra, és kicsit kifestettem a szemem. Majdnem elindultam lefelé, de eszembe jutott, hogy cipő is kell, egy fehér magassarkút vettem ki a gardróbból, és húztam fel gyorsan. Utoljára belenéztem a tükörbe, és végül lesiettem a lépcsőn. Niall a kanapén terült el és a telefonját nyomkodta. Cipőm kopogására felkapta a fejét, és óriási mosollyal nézett végig. 

-Miért nem láttam még ezt a ruhát?- vonta fel a szemöldökét miközben odasétált hozzám és átölelte a derekam.

-Hááát. A héten vettem. 
-Értem. Ezentúl többször látni akarom! Vagypedig úgy, hogy semmi ruhában!
-Hülye!- ütöttem meg a mellkasát, de elkapta a csuklóm magához húzott és megcsókolt. 
-Na! Ezt a szemed elé kötöm, hogy ne lásd hova viszlek!- vett elő egy kendőt a zsebéből.
-Nemáár! Muszáj?
-Igen! 
-Ahh!
A szemem elé kötötte a fekete sálat, megfogta a derekam és elidultunk kifelé. Bezárta az ajtót és a kocsijába ültetett.
-Milyen meglepetés lesz? Jól öltöztem?
-Tökéletesen öltöztél, de szerintem ezek a ruhák is le kerülnek majd rólad.
-Perverz! Sokat utazunk?
-Max. félóra.
-Tehát Londonban maradunk.
-Igen. 
-Levehetem a kendőt?
-Nem!- ezután pedig inkább felhangosította a rádiót, hogy ne engem és a kérdéseimet kelljen hallgatni. Egy kicsivrl később azért megszólaltam.
-Szeretlek!
-Te is tudod, hogy mennyire nagyon szeretlek, de most ezzel nem hatsz meg! Tíz perc és ott vagyunk!
-Eskü?
-Persze!- nevetett fel.
-Remélem enni azért adsz, mert eléggé éhes vagyok...
-Adok enni!
-Vacsizni megyünk?
-Barbi! Itt is vagyunk! 
-Akkor levehetem a kendőt?
-Mindjárt segítek kiszállni, és majd leveszem!
Hallottam ahogy kipattan a kocsijából és kinyitja az én ajtómat is. Megfogtam a kezét, és éreztem, hogy szembefordít magával. Levette a kendőt a szemem elől és csodálatos látvány tárult elém. Olyan volt mint a mesékben. Egy kis folyó csordogált mellettünk, két oldalt ki volt rakva mécsesekkel és nagyon hangulatos volt! Tátott szájjal ittam a látványt, majd éreztem, hogy Niall szorosan magához húz és a nyakamba puszil. 
-Tetszik?- suttogta a fülembe.
-Ez gyönyörű! Annyira fantszatikus vagy! De ezt miért kapom?
-Vasárnap lesz a szülinapod, mindenki körülötted lesz, aztán este buli. Nem lett volna alkalmunk kettesben megünnepelni. Most nem számítottál rám, így gondoltam megleplek!
-Köszönöm szépen!- suttogtam két csók között.
-De  ezzel nincs vége! Gyere!
Megfogta a kezem és úgy indultunk el a kis patak partján. Öt percet sétálhattunk mikor a víz mentén  egy palotánál álltunk meg.

-Niall! Ez a te házad?

-Igen. Eddig nem használtam. Be sincs rendezve. Mindjárt mindent elmagyarázok, gyere!

A hátsó udvarba mentünk, ahol ugyanúgy mécsesek égtek. Egy asztal volt megterítve, két székkel.

-Gyere Szépségem! Adok kaját!

-Végre!- sóhajtottam fel- És közben mindent magyarázz el!

-Elmagyarázok mindent. Viszont amint mondtam, a ház nincs berendezve, főzni nem tudtam, ezért van Nando's-os kaja! Nem a legromantikusabb, de....- kezdett el magyarázkodni, de egy csókkal elhallgattattam.

-Ne magyarázkodj! Ez nekem tökéletes! Niallösen romantikus!

-Szeretlek!

-Én is szeretlek! Eszünk?

-Ennyire éhes vagy?

-Nagyon!

-Akkor mindjárt hozom a kaját!

Besietett a konyhába és egy perccel később dobozokkal a kezében ért vissza.

-Miközben eszünk valamit el szeretnék mondani. Vagyis kérdezni.

-Megijesztetssz!

-Nem kell megijedned! Szóval. Engem az a ház amiben most lakunk mindig arra a napra emlékeztetet, mikor...

-Mondd ki!

-Mikor elvetéltél. Ahogy bemegyek a szobába téged látlak összetörtem, a fájdalmaiddal. És én ezt nem akarom tovább érezni.

-Ugye... Ugye nem szakítassz velem?

-Eszem ágában sincs elhagyni téged! Örökre veled akarok lenni! Szóval. Azért hoztalak most ide, mert szeretném, hogy érettségi után ne oda költözz véglegesen, hanem költözzünk ide! Én is átcuccolnék, mindent úgy rendeznénk be ahogy te szeretnéd!

-Komolyan mondod? Költözzünk ide?

-A legkomolyabban! Mindig is azzal a nővel akartam ideköltözni, akiről úgy gondoltam, hogy egész életemben mellette akarok lenni.

-Annyira tökéletes lesz minden!- ugrottam a nyakába és hosszan megcsókoltam.

-Melletted biztosan! Egy ideiglenes ágyat beszereztem. Itt alszunk?

-Ez nem kérdés!

-Mit szólnál hozzá... Ha hagynánk a vacsorát?

-Már nem vagyok éhes...

Neki több se kellett, felkapott és csókolózva vitt el az ideiglenes ágyig, utána pedig csak egymásra szenteltük a figyelmünket. Mielőtt elaludhattunk volna Niall annyit súgott a fülembe, hogy azt mondják amit első éjszaka álmodunk az új házban az fog bekövetkezni.

 -Anya, anya!

-Mondjad Kicsikém!

-Apu hazaért!

-Igen?

-Igen! És kinn maradt Daviddel játszani!

-Gyere Rosie, mi is menjünk ki!

Megfogtam a kislányom kezét és az udvarra sétáltunk. Az ikrek elmentek csúszdázni, én pedig imádott férjemhez sétáltam.

-Mrs. Horan!

-Szia Niall! Milyen volt az interjú?

-Unalmas... És ti mit csináltatok?

-Játszottunk! Viszont... El kell modnanom valamit.

-Baj van?

-Nem tudom... Döntsd el te! Szóval én...

És felkeltem álmomból.

Ez az álom annyira valós volt! Mindent el tudtam képzelni. Hogy Niallel itt élünk ebben a házban, lesz két gyönyörű gyerekek, akik nem mellesleg ikrek... És boldogan élünk. De vajon mi lehet az, amit nem tudtam elmondani? Megpróbáltam visszaaludni, de mivel ez sikertlenenek bizonyult, az ágy mellé nyúltam, megfogtam a Szöszi pólóját, magamra kaptam és az erkélyre mentem. Onnan néztem a csodás kilátást. Szerintem a ház Londonon kívül volt, de lehetett innen látni az egész belvárost. A London Eye éjszakai kivilágítását, mindent. A másik oldalra nézve, megláttam a kis patakot, ami mentén már nem minden mécses égett. Bámészkodásomból két puha kar zökkentett ki.

-Ugye milyen szép?- duruzsolta a fülembe.

-Gyönyörű!

-Miért vagy fenn Szépségem?

-Álmodtam, és utána nem tudtam visszaaludni.

-Elmondod mit álmodtál?- fordított magával szembe.

-Komolyan érdekel?

-Persze! Hátha tényleg bejön!

-Volt két gyerekünk. Ikrek voltak. Rosie és David. És házaspár voltunk. El akartam neked mondani valamit. És ekkor felébredtem.

-Hmmm. Ez egy csodás álom! És mindent megteszünk annak érdekében, hogy ne csak egy álom legyen, hanem maga, a kő kemény valóság.

-Annyira szép lenne!

-Szép is lesz! Az esküvőnk is és a gyerekeink is! Ilyen fantasztikus génekből, mint az enyémek meg a tiedek, olyan gyönyörű gyerekeink lesznek!

-De elfogult valaki!- öleltem át mosolyogva.

-Menjünk be, mert megfázol!

-Okés!

Kézenfogva az ágyhoz sétáltunk és miután Niall rendesen betalargatott, befeküdt mellém és beszélni kezdett hozzám.

-Neked melyik fontosabb? A házasság vagy a baba?

-A baba. A házasság csak egy papír, amit bármikor elszabhatsz! De ha van egy közös gyerekünk, nehezebben szabadulsz tőlem!- mosolyodtam el.

-Eszem ágában sincs megszabadulni tőled! És ígérem neked, amint leérettségizel ráállunk a témára!

-Melyikre?- néztem fel rá csillogó szemekkel.

-Mindkettőre! Alugyál Szépségem!

-Jóéjt Niall!

-Neked is! 

Reggel arra ébredtem, hogy a Szöszi feltolta a pólóm és végicsókolta a testem. A végén ajkaimra nyomott egy csókot, le akart gurulni rólam, de a tarkójánál fogva visszahúztam magamhoz és ajkai után kaptam.

-Minden reggel ilyen ébresztőt kérek!

-Kérése számomra parancs, Asszonyom!

-Mennyi idő?

-Háromnegyed tíz.

-Hogy mennyi?!
Megismtelte az időt, majd kipattantam az ágyból és készülődni kezdtem.
-Elmondod mi a baj?
-Anyáék gépe tízkor leszáll, Preston pedig biztosan otthon vár!
-Hívd fel Prest, hogy velem vagy. Öltözünk és sietünk a reptérre! 
-Oké. Mikor jövünk ide legközelebb?
-A kocsiban mindent megbeszélünk!- kapta magára gyorsan a nadrágját. 
Öt perc múlva már a kocsiban ültünk, és mosolyogtam. 
-Min mosolyogsz?
-Annyira édes vagy, mikor ideges vagy!
-A leendő anyósomról beszélünk!
-Tudom, tudom! De anyu imád téged!
-Szépségem! Engem ki nem imád?
-Na az egoista! 
-Figyelj! Nem szeretném, ha most ekörül a ház körül forogna minden gondolatod! Érettségizz le, ez az első! 
-Oké. És mi rendezzük be?
-Tudok egy jó lakberendezőt, de minden úgy lesz ahogy mi szeretnénk!
-Szupi! Mikor találkozunk vele?
-Május huszadika után. Aznap elmész, megcsinálod a szóbelit is, és utána szabad vagy! Azután bármikor!
-Értem. Nektek hogyan lesz a turné? 
-Harmadikáig még Ázsiában leszünk. Utána. Két hét szünet, és kezdődik az európai turné.
-Meddig?
-Júni egy. Utána másfél hónap szünet! Utolsó koncert után, nagy buli lesz! 
-Szupi! Bejössz?
-Neem. Menjél csak! Nem akarom, hogy anyukáda is bántsák!
-Mi?
-Semmi! Menjél!
-Ezt még megbeszéljük! 
Besétáltam a reptérre, és a kettes terminál előtt vártam a húgomra és anyukámra. Közben majd' kicsattantam a bőrömből annyira boldog voltam, hogy Niall hazajött hozzám, összehozta a vacsit, egy fantasztikus éjszakát töltöttünk együtt, júniusban pedig véglegesen is összeköltözünk, de addig kb. két hetet leszünk külön. De közben meg is ijedtem.... Mindennél jobban szeretnék gyerekeket, de megijedtem, hogy akkor mi lenne a modell karrieremmel. Tudtam, hogy ezt Niallel majd meg kell beszélnem, de nem akartam hülyét csinálni belőle, hogy egyik pillanatban azt mondom szeretnék, a másikban meg azt, hogy nem. Gondolatmenetemből Flóra ölelése zökkentett ki, de egyből visszaöleltem.

-Végre itt vagyunk!

-Annyira örülök nektek!- öleltem meg anyut is.

-Mi is! De úgy látom, hogy az a két lány feléd közeledik. Úgyhogy siessünk!

-Gyertek!

Elindultunk kifele- lehet, hogy valakit fel is löktem-, és siettünk Niall autójához. A csomagokat gyors beszórtam hátra, majd be is pattantam az anyósülésre.

-Mi történt?

-Két lány igyekezett felénk, és ahogy te is mondtad, nem akarom, hogy anyut bántsák!

-Értem!

-Niall te hogy-hogy itt vagy?

-Hát...- mosolygott rám- Kicsit előbb megünnepeltük Barbi szülinapját.

-Mii? Nem megyünk Dubaiba?

-Dehogynem megyünk! A buli is meg lesz tartva, meg minden! Csak kettesben is megünnepeltük.

-Nem baj ha mielőtt hazaviszlek titeket bemegyünk a starbucksba? Nem reggeliztunk- nézett rám a Szöszi.

-Mert te nem jössz haza?

-Beszélgessetek nyugodtan!

-Minket nem zavarsz!- mosolyodott el anyu.

-Hát rendben. De holnap elviszem a hölgyeket várost nézni!

-Igen?

-Igen. És utunk végén pedig majd megmutatom az én Hercegnőm palotáját.

-Egyébként... Tényleg akkora mint egy palota! Mit fogok én ott egyedül csinálni?

-Majd megbeszéljük!

-Gyerekek elköltöztök?

-Igen. Nem tudom milyen messze, mert a szemem be volt kötve. De annyira szép ház! El sem tudjátok képzelni!

-És ahol most laktok?

-Nos...- szólt bele Niall- Barbi mesélte, hogy volt szó kiköltözésről. A ház teljesen be van rendezve, úgysem viszünk át egy bútort sem. Nekem az lenne a legmegfelelőbb, ha beköltöznél oda, ha ki akarsz jönni...

Anyunak a szája is tátva maradt. Nekem is. Ezt még nekem sem említette.

-Mindjárt jövök!- indult be a starbucksba, én pedig hátrafordultam.

-Ezt nem fogadhatom el!

-Délutánra elmegy, és mindent megbeszélünk!

-Oké.

Nemsokára vissza is ért, és azonnal enni kezdtünk.

-Ummmm. Képzeld el! Ollya említette hétfő este, hogy örülne ha meginnátok egy sört!

-Igen?

-Ahha!

-Kicsim! Tudod, hogy ismerlek! De felhívom, hogy találkozzunk.

-Köszi!- nyomtam egy puszit az arcára.

-Kicsim Niall vezet, hagyjad!

-Bocsánat...

Hazáig nem beszéltünk, ott a Szöszi bevitte anyuék cuccait, majd kijött hozzám.

-Bocsi, hogy el kell menned a saját otthonodból!

-Semmi baj! Jó lesz Ollyval találkozni. De este az enyém vagy!

-Mit csinálunk?

-A közeli parkba megyünk sétálni!

-Dejóó!- ugrottam a nyakába és hosszan megcsókoltam.

-És ha a költözésről lesz szó, ez a ház anyukádé!

-Imádlak!

-Én is! De most indulok! Kb. hatra jövök!

-Oksii!

-Szeretlek!

Beült a kocsijába és el is hajtott. Én pedig bementem és leraktam a táskám az előszobában és a nappaliba mentem anyuékhoz. Az asztalon egy cetli várt, Dávid írt, hogy köszöni, hogy eddig itt lehettek, előbb visszamentek, majd beszéljünk és ott találkozunk.

-Na! Nekem kell negyed óra! Fürdeni meg átöltözni. Kaját a konyhában találtok, sietek!

Felfutottam az emeletre, ahol húsz perc alatt kész is lettem, de ahogy törölktem és végighúztam magamon az anyagot elöntött a forróság annak a tudatára, hogy Niall itt épp mit csinált velem az éjjel. Hát igen... Egy fantasztikusnál is fantasztikusabb éjszakán voltunk túl, tele szenvedéllyel, vággyal, szeretettel és romantikával. Rá kellett jönnöm, hogy anyukám lenn vár, így inkább felöltöztem és lementem. A konyhában anyuék palacsintát ettek az asztalnál, én is töltöttem magamnak, de a pultra ültem fel.

-Milyen volt az út?

-Egész jó. Niall hogy kerül ide?- tért a lényegre a húgom egyből.

És mindent elmondtam nekik. A megleptést, a vacsorát, kivéve az éjszaka történteket, mert az csak és kizárólag ránk tartozik.

-És Kicsim... Szerinted Niall komolyan gondolta, hogy ide beköltözzek?

-Igen.

-És az anyukáját mondjuk nem zavarná?

-Maurát? Biztos, hogy nem! De ha szeretnéd felhívom!

-Okés.

Kikerestem leendő anyósom számát, majd hívtam is.

-Szia Barbi!

-Szia Maura! Nem zavarok?

-Nem zavarsz! Theot várom!

-Rendben! Kérdezni szeretnék valamit...

-Mondjad csak!

-Szóval Niall biztos mondta, hogy összeköltözünk. És egy másik házba költözünk, mert ide kötnek minket rossz emlékek. És itt lesz ez a ház. Niall felajánlotta anyukámnak, hogy költözzön be a húgommal, mert nekünk most nem kell. És anyu azt mondta, hogy nem akar beköltözni, mert, hogy te mit szólnál hozzá ha a fiad házába költöznének be, és, hogy te is jöhetnél ide. Szóval téged nem zavarna?

-Jajj Barbi! Eszem ágában nincs Londonba költözni! Ne érts félre, jó lenne többet találkozni veletek, de itt a munkám, meg minden. Egyáltalán nem zavar, amúgy is a fiam háza, semmi közöm hozzá!

-Köszönjük, megmondom anyunak is!

-Nincs mit köszönni! Ide értek Deniseék, úgyhogy ha nem baj most megyek!

-Dehogy is, ennyi lett volna! És puszilom őket!

-Átadom! Szia Barbi!

-Szia Maura!

Letettük a telefont, és anyuék kíváncsi szemeivel találtam szembe magam.

-Na? Mit mondott?

Elmeséltem, hogy Maura mit szólt, és látszólag ez tetszett nekik.

-Szóval érettségi után mi költözünk, Niallnek még szünete lesz és tudunk nektek segíteni.

-Sok mindent el kell még intézni!

-Az biztos!

Beszélgetésünket a telefonom zavarta meg. Ismeretlen szám volt, de felvettem.

-Igen, tessék?

-Jónapot Barbara! Mr. Smith vagyok! Én voltam az orvosa a vetéléskor.

-Óóó jónapot Mr. Smith!

-Tudom, hogy ez nem így szokás, de figyelmeztetni szeretném, hogy a két hónapos kontrollra el kéne jönnie!

-Köszönöm, hogy szólt! Mikor mehetnék?

-Holnap bármikor!

-Akkor... Reggel kilenc?

-Rendben, be is írom! Akkor holnap reggel találkozunk!

-Köszönöm, hogy hívott! Viszont hallásra!

Időm se volt elmondani, hogy ki és miért hívott, mert Niall lépett be a nappaliba és egy csókot nyomott a számra.

-Haza lehet már jönni?

-Haza!

-Mindent megbeszéltetek?

-Ahha! Megbeszéltük Maurával is.

-Anyuval?

-Igen. Majd elmagyarázom. A lényeg, hogy anyu és Flóra szívesen beköltözne.

-Örülök! Kicsim elmegyünk sétálni?

-Ketten?

-Neeem. Markkal.

-De szeretnék veled beszélni.

-Baj van?

-Dehogy! Felöltözök aztán mehetünk, jó?

-Siess!

Tíz perccel később pedig már kézenfogva sétálgattunk az utcák között, fél méterrel lemaradva tőlünk pedig Preston és Mark.

-Valamiről beszélni akartál.

-Igen. Szóval ma délután hívott az az orvos aki januárban kezelt. És holnapra van időpontom kontrollra.

-Értem.

-Szeretném ha eljönnél velem!

-Biztos? Csak mert más az ilyenre az anyukájával vagy barátnőjével megy.

-Biztos! Én veled szeretnék.

-Akkor persze!

-Köszi!

-Na! Mit beszéltél te anyuval?

-Hát az én anyukámnak az volt a baja, hogy a tied mit fog szólni, hogy beköltözik az ő fia házába. Úgyhogy felhívtam, hogy neki nem lenne e baj.

-Nők... Viszünk haza kaját?

-Ahha!

-Akkor erre gyere!

Bementünk a legközelebbi Nando's-ba és rendesen bevásároltunk. Ezután éreztük, hogy kedz lehűlni a levegő és hazafele indultunk. Útközben azt tervezgettük, hogy holnap hova megyünk el, és abban maradtunk, hogy a London Eye-hoz, a Madamme Tussauds-ba és a Trafalgar Térre megyünk el. Mikor hazaértünk, szóltunk, hogy hoztunk kaját és mind a négyen leültünk enni. Velük is ismertettük a holnapi programot, hogy amint hazaértünk a dokitól Mark és Preston kíséretében elmegyünk a városba és az új házat is megmutatjuk. Ezután anyu elköszönt, hogy megy aludni, mi pedig hárman maradtunk. Elkezdtem Sophiával beszélgetni messengeren, és nem is figyeltem, hogy ketten mit csinálnak mellettem,

-Váááá Niall!- sikított fel a húgom.

-Mi az?- "mászott ki" a hűtőből.

-Tudom, hogy te vagy itthon, de kérlek vegyél fel egy pólót!

-Miért?

-Mert nem érdekel, hogy mennyire jó volt az estétek!- válaszolta, mire én is felnéztem. És ekkor megláttam a Szöszi hátat, és elszégyelltem magam. Az egész háta tele volt karmolásokkal és véraláfutásokkal. Ő is észrevette arcom pirosságát, így szívatni kezdett.

-Neeem. Nekem ez így most jó!

-Niall!- sziszegtem a fogaim között.

-Szépségem? Nem ciki ez! Természetes! De ha ennyire ragaszkodtok hozzá, akkor rajtad van a pólóm!

-Niall! Flóra kiskorú!

-Inkább felmegyek a szobába. Jóéjt fiatalok!

-Köszönjük, meglesz!- szólt utána a Szöszi, miközben a combomat simogatta.

-Bekenjem a hátad?

-Jó lenne!

-Menjünk fel!

Megfogtam a kezem, és magam után húztam. Bementünk a szobába és hassal az ágyra feküdt.

-Hozok testápolt!

-Siess!

A fürdőben a szekrényből elővettem egy tubus krémet és azzal mentem vissza. Az ágyra másztam, és Niall csípőjére ültem. Mikor rányomtam a hideg testápolót kissé felkiáltott, de utána megszokta. Először a vállába kezdtem el belemasszírozni a krémet, és haladtam lejjebb. Néhol felszisszent és kicsiket nyögött. Megijedtem, hogy esetleg fáj neki, de utána megnyugtatott, hogy csak fantasztikus kezeim vannak. Egy ideje kenegethettem, mikor fordított a  helyzetünkön és én kerültem alá.

-Most egy kicsit én is, ha nem bánod!

-Dehogy bánom, sőt...

-Oké.

Ugyan úgy a csípőmre, ült, és- bár nem láttam, tudtam, hogy- mosolygott.

-Tetszik ez a póz.

-Gondoltam, hogy valami perverz dolog jár a fejedben!

-Épp alattam fekszel egy kicsatolt melltartóban, és egy olyan gatyában amiből a feneked és a csipkés bugyid kilóg! Ha végeztem tusolunk!

-Jó. Kezded vagy kezdjem?- húztam az agyát.

-Kezdjük. Nem gondoltad komolyan, hogy ezek után csak úgy itt hagysz, ugye?

-Hát... Megfordult a fejemben... De jól csinálod, úgyhogy nem...

-Hála isten! Bár akkor elkaptalak volna, és úgy vittelek volna be!

-Azt te csak hiszed, Horan!

-Kész vagyok! Gyere tusolni!

-Bekapcsolod a melltartóm?

-Minek? Úgyis lekerülne rólad!

-Ahh! Akkor legalább a pólódat odaadod, kérlek?

-Persze! Nem szeretném, hogy rosszul érezd magad!

-Köszönöm!

Bementünk a fürdőbe, a Szöszi megengedte a vizet a kádban, és mikor tele lett bele is ültünk. Mikor úgy éreztük, hogy hűl ki a víz, kiszálltunk, megtörölköztünk, felöltöztünk és be is feküdtünk az ágyba. Bekapcsolta a tévét, a mellkasára vont és úgy néztünk valami filmet.

-Éhes vagyok!

-Te mikor nem?

-Most meg is sértődhetnék, de nem teszem, mert a hasam fontosabb.

-Eszünk?

-Persze!

Felálltam és el akartam indulni, de ő a hátára kapott és lefutott velem a lépcsőn. Sikogatni kezdtem, és a mellkasát ütöttem, de nem használt. Mikor leértünk a pultra ültetett és a hűtőben kezdett keresgélni. Talált tejszínhabot, a szekrényből pedig nutellát vett elő és kanállal kezdtük enni.

-Tudod mit szeretek benned?

-Mit?

-Azt, hogy veled mindig önmagam lehetek, nem kell megjátszanom magam. Elfogadsz olyannak amilyen vagyok, és ez nagyon fontos nekem. Ha kell lehetek egy nagyra nőtt gyerek, de amúgy pedig lehetek komoly is.

-Nagyon nagyon szeretlek, és ezzel én is így vagyok.

Megfogtam magam mellett a tejszínhabos  flakont és hirtelen ötlettől vezérelve az arcába nyomtam.

-Ez mi volt?

-Hmmm. Nem tudom....

-Na csak figyelj!

Sophie❤