II. évad 20. rész- A One Directionnek nincs vége!

Heyhoo! :)

Nos itt az új rész, így a nyár utolsó napjára! Élvezzétek ki minden pillanatát, napozzatok, nézzetek sorozatot, olvassatok, mert ezentúl nem sok idő lesz rá... ;)

Köszönöm a sok-sok új díjat nagyon hálás vagyok értük!❤

Mivel eddig úgy áll a szavazás, hogy szombaton szeretnétek a részeket valószínű, hogy péntek vagy szombat este hozom az új részt.☺
Ha elnyeri a tetszéseteket hagyjatok magatok után nyomot! ;)

Jó olvasást, puszi Zsófi❤

-Dehogy!- játszottam pár szőke tincsével- Örülök neki!

-Akkor jó!- csókolt meg.

Hat nap telt el a szülinapom óta és abban a hat napban nagyon sok minden megváltozott. Mindenki ki volt a bandából. Zayn teljesen megváltozott, el taszított maga mellől mindenkit, egyedül kb. azzal a hájpacnival beszélt. Emiatt a srácok is nagyon kivoltak, hisz' mégiscsak az egyik legjobb haverjukról volt szó. Először ugye úgy volt megbeszélve, hogy huszonhatodikán együtt utazunk haza, de ő úgy döntött tizennyolcadikán repül Londonba. Egy délutáni járattal ment, nem engedte, hogy a reptérre bárki is kikísérje, így még a hotelban búcsúztunk el tőle. Amint kiment az ajtón először Louis kezdett el könnyezni. A legjobb haverja. Volt... Odamentem hozzá és megöleltem.

-Vége! Ennyi volt a One Direction!- sírta el magát.

-Nem lesz semmi baj, Lou!- mondtam, de már én is éreztem, hogy a könnyek csípik a szememet.

Leültünk a hotel kanapéjára, a többiek pedig körénk gyűltek és egy óriási ölelést hoztunk össze. A mindig mosolygós, életvidám, nevetgélős Niall is könnyekkel teli szemmel jött oda hozzánk és ölelte át a derekamat. Meghitt pillanatunknak pedig Marco vetett véget, benyitott a szobába.

-Nemsokára indulunk a stadionba!

Louis felállt, és ha Liam meg Harry nem fogja le, neki esik a menedzserüknek.

-Te idióta, szemét, pénzéhes állat! Elvetted a legjobb barátomat!

-Louis, állj le! Kezdj el öltözni, nemsokára indulunk!

-Nem vagyok sem a kutyád, sem pedig a robotod, hogy megmondd mit csináljak!

-Nem? Akkor mehetsz a barátod után, talán eléred a gépét!

-Louis elég lesz!- lépett elé El- Ezzel nem oldassz meg semmit! Marco, köszi, hogy szóltál, mindjárt kész leszünk!- fordult a menedzser felé. Miután újra csak mi maradtunk, befejeztük a sírást és készülődni kezdtünk a koncertre. Niallel visszamentünk a szobánkba és az ágyon ültünk. Épp fel akartam állni, de a fenekembe jött az a szúró érzés amit két napja érzek. Niall jó munkát végzett rajtam, amint zöld lámpát kaptunk.

*Visszaemlékezés*

Épp szabadnapjuk volt a srácoknak, de Londonba nem utazhattunk haza, a szállodában kellett maradnunk. Úgy volt, hogy lemegyünk napozni a többiekel, de minden tervem romba dőlt, mikor Niall tudatta velem az ő elképzelését a napunkról.

Reggel mikor felkeltem, a Szöszi mellettem feküdt, de az éjjeliszekrényen találtam egy tálcát.

-Jóreggelt szerelmem!- mosolyodott el.

-Neked is, Manó!

-Hozattam reggelit, aminek a maradékával ma egész nap huncutkodni fogunk.

-Ohh ni van ma?

-Letelt a hat nap!

-Tényleg? Olyan gyorsan elment!

-És a mai nap is milyen gyorsan el fog!

-Annyira perverz vagy!

-Én csak ki vagyok éhezve az én gyönyörű barátnőmre!

-Ne nyáladzál!

-Én? Soha!- mosolyott mire megráztam a fejem.

-Inkáb együnk! 

-Gofrit hozattam, nutellát, tejszínhabot, csokiöntetet meg epret. Pezsgő pedig a hűtőben van!

-Óóóó Niall! Maradj már kussba!- szóltam rá, és ajkaira tapadtam. 

Éreztem, hogy belemosolyog a csókunkba, de azonnal viszonozta, miközben felém mászott. 

-Nem gondolod, hogy túl vagy öltözve?- kérdezte, arra célozva, hogy rajtam volt egy sort és az egyik pólója is. 

-Hmmm. Nem megyünk el tusolni?

-Gyere!- kapott fel az ölébe, és csókolózva mentünk a fürdőbe. 

Pár órával később pedig ealudtunk. Mire kinyitottam a szemem, kinn már besötétedett és Niall mellettem szuszogott, viszont úgy gondoltam ideje felkelteni. A takarót szorosan a mellkasomra fogtam, majd a Szöszi csípőjére ültem.

-Jóreggelt Manóó!

-Mmmmm. Alugyunk tovább!

-Neee! Kelj fel! Fáj mindenem! Ez miattad van!

-Meg amiatt a négy és fél óra miatt!- vigyorodott el kajánul -Szóval mit szeretnél csinálni?

-Nem tudom... Nem megyünk le a medencéhez?

-Jó ötlet! Öltözzünk fel!

Magam köré csavartam a takarót és úgy sétáltam el a bőröndömhöz. Elővettem az egyik kedvenc bikinimet és azzal a kezemben sétáltam a fürdőbe.

Utána valamikor hajnali egykor jöttünk fel a medencétől és aludtunk.

*Visszaemlékezés vége*

Mindketten felöltöztünk, alig beszéltünk valamit. Ahogy twitteren láttuk Zayn már felült a repülőre.

-Niall!

-Mondjad Kicsim!- simított végig az arcomon.

-Tudom, hogy most nagyon szomorú vagy, de hidd el, minden rendben lesz! Fáj, hogy ezt mondom, de ha Zayn ennyire maradni akart volna akkor kiállt volna maga mellett illetve nem változott volna meg ennyire!

-Tudom... De annyira szar érzés... Mintha a testvérem lett volna...

-Elhiszem, Manóm!- mondtam, és szorosan megöleltem.

-Barbi!- motyogta a nyakamba.

-Mondjad!

-Köszönöm, hogy itt vagy nekem, és kérlek soha ne hagyj el!

-Soha nem hagylak el!- csókoltam a nyakába.

Idilli pillanatunknak Harry vetett véget azzal, hogy bejött a szobánkba.

-Gyertek, induljunk!

Megfogtam a táskámat, egy puszit nyomtam Harry arcára és elhagytam a szobát. A stadionig egy kisbusz vitt el minket, amiben kb. síri csend volt. Mikor odaértünk alig tudtam felállni, és az ennek hangot is adtam.

-Mmmmmm!- nyögtem fel.

-Miaz Barbi?- röhögött fel Harry.

-Semmi, semmi!

-Hát hallottam ezt azt...

-Mit hallottál, Harry?- dülledtek ki a szemeim.

-OHHAZTAKURVAÉLETDESZERETLEKNIALL!- sikítozott lányos hangon, mire az egész arcom lángba borult, a többiek meg röhögni kezdtek.

-Fujj!- sikított fel Flóra.

-Igen, valahogy ilyen hangja volt a nővérednek is!

-Harry!- kiáltottam fel.

-Nem baj ez!

Ekkor a legcsendesebb a társaságában, Louis, vigyorogva megszólalt.

-Én is hallottam!

-Nem szállnátok le rólunk?

-Áhh! Kielégültünk! De ezentúl mindig kettőnk között kaptok szobát!

-Undorítóan perverzek vagytok!- jelentettem ki, miközben besétáltam a stadionba. Niall gyorsan utolért, és átölelte a derekam.

-Haragszol rájuk?

-Dehogy... De Harrynek kell egy nő!
-Minek? 

-Hogy ne.... Oké, inkább hagyjuk! Éhes vagyok. 

-Mit szeretnél enni?- sétált oda velem a kajás asztalhoz.

-Ilyen gyümölcsöket!- mutattam a tálra, amiben ananász, magó, papaya, banán és barack volt. Szedtem magamnak egy tálba és jóízűen elfogyasztottam. Egyszer csak Hazz huppant le mellém, és boci szemekkel nézett rám. 

-Bocsi!

-Hmm?

-Bocsi, hogy ilyen izé voltam!

-Semmi baj!- öleltem át.

-Én is bocsi, Barbi!- szólt Louis, aki egyedül üldögélt az egyik kanapén.

-Gyere ide te hülye!- nevettem fel, és őt is átöleltem. 

-Csoportos ölelééééés!- kiáltott fel Niall és odafutott hozzánk. Ezután kb mindenki aki ott volt ölelt valakit a kis kupacból, az egésszel annyi volt a baj, hogy én voltam leg belül és majd' összenomtak. Ennek a pillanatnak- mint a legtöbbnek- Marco vetett véget. 

-Elhiszem, hogy szeretethiányotok van, de ne most ölelgessétek egymást! Dolgoznunk kell!

Megszorítottam Louis kezét, mielőtt megint megpróbálna neki menni.

-Több eszed van ennél!- suttogtam neki, majd elengetük egymást. A rajongókat elkezdték beengedni, és a legtöbbnek könnyes volt a szeme, mert ők aközben tudták meg, hogy Zayn hazamegy, miközben ott kinn várakoztak. A srácok próbálták megvigasztalni őket, hogy minden rendben lesz és Zayn visszajön csak pihenésre van szüksége. Nagyon nehéz volt nekik, mert tudták, hogy soha többé nem lesznek öten a színpadon, és ezt kell megszokniuk, de a rajongókat támogatni kell. Mikor minden rajongó elfogyott, a McBusted felment a színpadra a többiek ledőltek a kanapékra, a Szöszi a fejét az ölembe hajtotta, és úgy ölelte át a derekam.

-Niall el fogod feküdni a hajad!- sóhajtott Sonja.

-Bocsi Sonja, de most nem érdekel!

-Niall bácsi!- sétált oda Sophie.

-Mondjad!- mosolygott rá.

-Miért vagytok szomorúak? Azért, mert Zayn bácsi elment?

-Igen Kicsikém. Zayn bácsi miatt.

-Megvan!- kiáltottam fel.

-Mi?- nézett rám mindenki. 

-Mindjárt jövök!- mondtam, és miután Niall leszállt rólam kisétáltam onnan. Elővettem a telefonom a hátsó zsebemből és tárcsáztam annak a számát, akiről tudtam, hogy kicsit jobb kedvre tudja deríteni a srácokat. 

-Szia Barbi!- szólt kedvesen a telfonba.

-Szia Denise!- vigyorodtam el- Az van, hogy Zayn ugye hazament, és a srácok kivannak. Meg Niallon úgy látom hiányzik neki Theo. Szóval nem beszélhetnének vele egy kicsit?

-Mindjárt megérdezem!- mondta, fél perc múlva pedig már a kis szőkeség szólt a telefonba. 

-Szia Barbii!

-Szia Manóm! Van kedved beszélni Niall bácsiékkal?

-Igeen!- mosolyodott el, amit onnan tudtam, hogy face time-ra volt állítva a telóm. 

-Bemegyek hozzájuk, aztán láthatod is őket! Amúgy mizu? Van most barátnőd?

-Nincs! De a lányok buták! Csak te nem!- vigyorgott, mire felnevettem.

-Miért gondolod így?

-Mert egyik sem akar velem legózni- mondta komolyan.

-Az fiús játék, azért!- válaszoltam, miközben visszamentem a fiúkhoz. 

-Kivel beszélsz?- pattant mellém Niall- Theoo!- kiáltott fel.

-Niall bácsi! Harry!- kiáltott fel, mikor meglátta a göndört is.

-Sziaa! 

Leültünk az egyik kanapéra, és vagy húsz percen keresztül beszélgettünk a kicsivel.

-Niall mikor jössz haza?

-Nem tudom, Törpe! 

-De gyere gyorsan, mert kinőttem a cipőm!- sóhajtott fel, mire mi mindannyian felnevettünk.

-Majd akkor viszünk neked cipőt. De nekünk menni kell, Manó!

-Hát oké... Sziasztook!- integetett nekünk.

-Sziaaa! És mondd meg a mamáéknak, hogy pusziljuk őket!

-Okéés!

Letettük a telefont, és ahogy a többiekre néztem kis büszkeség fogott el, mert mindannyian mosolyogtak. 
-Fantasztikus vagy, Kicsim!
-Ez tényleg jó ötlet volt!- nymott egy egy puszit minden srác az arcomra. 
-Indulás a színpadra!- lépett be Marco a szobába. Niall visszahajolt hozzám, hogy megcsókoljon, de nem siette el a dolgot, felderítette az egész számat, a hajamba túrt, majd mielőtt végleg elengedett volna egy gyors puszit nyomott a számra.
-Szeretlek!- kiáltott vissza, majd el is tűnt a színpadon. 
Én is menni akartam le az árokba, hogy onnan nézzem a szerelmemet és a legjobb barátaimat mikor Sophie sétált oda hozzám.
-Barbi!
-Mondjad Kicsim! 
-Az a kisfiú ki volt akivel beszéltetek?
-Niall tesójának a fia. Annyi idős mint te. Aranyos kisfiú.
-Tényleg az. Majd beszélünk vele máskor is?
-Persze!- nevettem fel- Tetszik? 
-Shhh! Anya meg apa meg ne hallja!- tette a kezét a szám elé. 
-Bocsi!- kuncogtam fel halkan- Megnézzük a srácokat?
-Ahha!
-Induljunk!
Megfogtam a kezét és Mark kíséretében sétáltunk oda a többiekhez. A második szám ment, de egyikük sem volt a toppon. Ahogy a hátam mögé néztem, és megláttam a rajongókat könnybe lábadt a szemem. A legtöbbjüknek ki voltak sírva a szemei, és Zaynes táblákat tartottak a kezükben. Voltak akik észrevettek minket, integettek, én pedig kicsit közelebb sétáltam hozzájuk. 
-Sziaaa! Kérhetünk egy közös képet?
-Sziasztok! Persze!
Mindenkivel csináltam szelfit, majd visszamentem a többiekhez. A Little Things következett és ahogy a srácokra néztem akiknek könnyes volt a szeme. Elkezdtünk szíveket mutogatni feléjük a lányokkal, és egyre több fan vette észre és csinálták utánunk. A dal közepe felett ahogy körbenéztem a stadionban mindenhol csak szíveket mutogató rajongókat láttam. Gyönyörű volt! A másik kedvencem pedig a(z) 18 közben volt, mikor mindenki a vakujával világított. 

A srácok gyorsan lementek átöltözni- és valószínűleg orrotfújni, majd kb két perccel később újra megjelentek a színpadon. Minden számot elénekeltek, majd úgy volt, hogy már jönnek le a színpadról, mikor Louis megállt és a rajongók felé fordult.

-Amint tudjátok Zayn a mai napon hazautazott. Hazautazott a pletykák miatt. És bármennyi bántás is éri, üzenjük neki, hogy mi mindig mellette fogunk állni és támogatni fogjuk őt a döntéseiben! Köszönjük, hogy itt voltatok nekünk ma este, fantasztikusak voltatok!- köszönt el, majd lefutottak a színpadról. Mi is elindultunk vissza a backstagebe, és közben azon gondolkoztam amit Louis mondott. Ha nem tudnám, hogy a Modest! miatt ment haza, simán azt lehetne gondolni- mint amit a legtöbben hiszenk-, hogy a sok utálkozás és pletyka miatt ment haza, és valószínűleg ezek miatt is fog kilépni. De nem. Bár... Valószínűleg ez is közrejátszott, de mindegy. Gondolatmenetemből Flóra zökkentett ki.

-Ugye tudod, hogy én holnap hazamegyek?

-Persze, nem felejtettem el! Most még velünk jössz, és holnap este viszünk a reptérre!

-Oksi! A holnapi napot együtt töltjük?

-Persze! Mit szeretnél csinálni?

-Nem tudom... Nézzünk filmeket vagy menjünk el vásárolni... Vagy valami ilyesmi.

-Szupi! Mi ketten vagy a többi lány is?

-Mind az öten! Soph, El, Sonja és mi!

-Ahogy akarod királylány!- nyomtam egy puszit az arcára, ő pedig felnevetett.

-Mi a jókedv tárgya?- lépett mellénk a Szöszi.

-Holnap csajos napot tartunk!

-Akkor mi meg pasisat!

-Meg kislányosat!- vigyorogtam rá.

-Miért?

-Sophie.

-Cuki kislány! Hogyan megyünk a repülőn?

-Ahogy eddig! Mi ketten, meg Liamék. A másikon meg Flóráék, Elék és Dávidék.

-Oké!

Beszálltunk a fekete kocsikba, amik egyből a reptérre vittek minket. Ott felszálltunk a magángépekre és leültünk. A kis asztal körül ültünk mind a hatan- jött Mark és Paddy is velünk- és beszélgettünk. Másfél-két óra múlva szólt a pilóta, hogy elkezdjük a leszállást majd lassan földet is értünk Japánban. Legnagyobb meglepetésünkre nem voltak rajongók a reptéren, egyedül Gemma várt ránk és egy- számomra- ismeretlen gyönyörű lány.

-Gem!- kiáltott fel az öccse és odafutott hozzá.

-Szevasz faszfely!

-Lots!- futott oda Louis a másik lányhoz.

-Szia Tommo!

-Barbi, Flóra, Sonja! Ti még nem ismeritek a húgomat Lottiet! Lottie, ők itt Barbi, Niall menyasszonya, Flóra, Harry volt barátnője, Barbi húga, illetve Sonja, a fodrászunk!

-Örülök, hogy végre találkozunk!- ölelt át.

-Én is!

-Mi járatba, lányok?- mosolygott rájuk a Szöszi.

-Majd a hotelban elmeseljük, csak menjünk!- mondta az idősebbik Styles.

-Gyertek!- indultunk el a fekete terepjárók felé. Egy kocsiban utaztunk a két lánnyal és egész úton beszélgettünk. Mondtam nekik a csajos napot, és egyből benne voltak, sőt Lottie még azt is mondta, hogy menjünk el várost nézni. Az autó egy gyönyörű hotel előtt állt meg, ki is pattantunk a kocsiból. A két lány úgy döntött, hogy a tesóikkal lesznek egy szobában, így nem borult a szobafoglalás.

Amint a szobába értünk átöltöztünk és az ágyba is dőltünk.

-Nagyon álmos vagyok!- motyogta a Szöszi a párnába.

-Akkor alugyunk! Jóéjt Manóm!- nyomtam egy puszit az arcára és átöleltem.

-Neked is Szépségem!

Egymást ölelve aludtunk el, és másnap reggel, pedig szinte rajta feküdtem. Niall még alattam szuszogott, de nekem muszáj volt ajtót nyitnom- mivel valaki kopogott. Az ajtóban a húgom állt, hogy lassan indulni kéne, a többiek már fenn vannak.

-Tíz perc kell! Reggelizni megyünk?

-Ahha!

-Oké! Akkor mindjárt megyek!- nyomtam egy puszit az arcára.

-A recepciónál, tíz perc múlva!

Becsuktam az ajtót, és a bőröndömhöz siettem. Kikaptam belőle egy farmert, egy pólót meg egy dzsekit. A fürdőbe siettem, gyorsan letusoltam, kisminkeltem magam, felöltöztem és megfogtam a táskámat. Egy csókot nyomtam Niall gyönyörű ajkaira majd kiléptem a szobából.

A liftben találkoztam Lottival, akivel beszélgetni kezdtünk.

-Louis hogy van?

-Nincs valami jól...- rázta a fejét- Szakított Ellel, itthagyta a legjobb barátja.

-Úgy segítenék rajta!

-Itt kell lennünk mellette, támogatnunk kell. Ennyit tudunk tenni.

-Igazad van!

Sophie❤