Sziasztooook ^^
Most hozom a második részt.
Remélem nem baj nektek, hogy ennyi részt hozok mostanában! :)
Ezt a részt újra ki kell tennem mert,
valamiért eltűnt xdd
Puszi Zsófi <3
"Míg tervünkről beszélgettünk odaértünk a házunkhoz. A
kapu előtt megálltunk elköszönni egymástól. Megfogta a derekam és közelebb
húzott magához..."
-Holnap beszélünk!-és mielőtt erre bármit válaszolhattam volna
megcsókolt. MEGCSÓKOLT! Megcsókolt a fiú akivel két éve egyfolytában
veszekszünk de egy társaságba járunk és akibe én kilencedik óta szerelmes
vagyok! Soha nem voltam még ennyire boldog.
-Húúú. Ööööö izé, ja majd holnap beszélünk.-ez volt minden amit
mondani tudtam. Máté nem is nagyon foglalkozott vele, mert megcsókolt még
egyszer és még egyszer.
-Jó éjszakát! Holnap mi legyen?
-Holnap tanulnom kell. Nem akarok lemaradni, de majd beszélünk.
-Ok. Szia!
És ezzel elment. Fülig érő mosollyal mentem be a házba. Anyuék épp
vacsiztak, így pont ezt a pillanatot tartottam a megfelelőbbnek elmondani, hogy
Mátéval járunk. A húgom hála isten nem volt.
-Megjöttem! Sziasztok.
-Szia kicsim!-köszöntött anyu-Milyen volt a mozi?
-Hát a mozi tök jó volt meg minden, de most nem ezt szeretném
elmondani.-ültem le az asztalhoz.
-Akkor valami baj van?
-Nem nincs semmi baj, csupán Mátéval megbeszéltük, hogy mostantól
járunk.
-Óóó, de édes!-fogadta anyu mosolyogva.
-Hogy MIIII? Az én lányom? Azzal a Mátéval jár?
-Apuuu! Nyugodj meg! Egyenlőre semmi komoly. Nem akar elrabolni és
semmi ilyen.
-Kicsim nyugodtan menj fel a szobádba, én majd megbeszélem ezt
apáddal!-mondta anyu.
-Köszi!-és nyomtam egy nagy cuppanós puszit az arcára.
A lépcső tetején Flóra várt.
-Milyen volt a mozi?
-Jó volt.
-Apunak mi baja?
-Ja semmi csak elfogyott a süti.
-Ja! Hát azt én ettem meg.
A húgomnak azért nem mondtam el, mert elég egy pletykás csaj és
különben a meglepink nem lenne meglepi. Sőt Máté holnap ezért is nem jön át.
Meg persze azért is, mert tanulnom kell, és azért is, mert meg kell várni, hogy
apu lenyugodjon. Este nem volt kedvem netezni ezért inkább beszéltem a
lányokkal de nem mondtam nekik semmit, így tusolás után bebújtam az ágyamba és
olvastam.
Vasárnap egész nap tanulnom kellett, mert most így októberben már
elkezdtünk tanulni és hát az anyag sem a legkönnyebb. Így hát a napi program ez
volt: felkelés, reggeli, felöltözés, biosz, töri, ebéd, kémia, föci, palacsinta,
fizika, angol írásbeli, fáj a fejem, matek írásbeli, telefonálás Mátéval (L),
gitárra gyakorlás, vacsi, fürdés, fekvés és alvás. Tehát egy ilyen „eseménydús”
nap után ma izgatottan keltem fel. A ruha egy naci, egy pulcsi meg egy bakancs.
Máté ott várt a kapuban. Olyan helyes volt. Mint minden nap ma is
beleszerettem. Amúgy nem értem de nálam nincs olyan mint más lányoknál, hogy
meglátom a fiút akit szeretek és azt érzem, hogy pillangók repdesnek a
gyomromban. Ez baj? Ugye nem baj? Na de mindegy is. A lényeg, hogy szeretem és
kész. Odamentem hozzá, és egy csókkal köszöntött. ÉN meg viszonoztam. Na de ez
most lényegtelen. :) Megfogtam a kezét, és úgy indultunk suliba. Akkor abban a
pillanatban azt éreztem, hogy én vagyok a világ legboldogabb embere. Útközben
beszélgettünk.
-Tegnap annyit tanultam!
-Hát emiatt nem kell aggódnod, mert én nem.
-Akkor ma, hogy akarsz írni kémiából?-erre csak rám mosolygott,
ami tudtam mit jelent.-Igen segítek.
-Köszi!-Adott egy puszit.
-Húú otthon elmondtam, hogy mi van.
-És?
-Hát anyu egész jól fogadta, apu egy kicsit kiborult de már
lenyugodott, Flóra viszont nem tudja, ő tuti elpletyizte volna valahol, és
akkor annyi lett volna a meglepinek.
-Ja ez igaz. Amúgy apukádat pedig megértem, hiszen az ő kicsi
lányának barátja van.
-De milyen trehány egy barátja!
-Kössz! Ez jól esett.
-Jóvanna, tudod, hogy csak vicceltem.
-Tudom hát.
-Amúgy mikor a nővéred, Liza összejött valakivel mit szóltak hozzá
otthon?
-Hát tudod, hogy Liza milyen.
-Aha.
-Olyan a gyerek is.
-Óóóó.
-Igen óóóó.
-Amúgy te elmondtad otthon?
-Ja. Jól fogadták, mert ismernek téged és azt mondták rendesnek
tűnsz.
-Az jó. Anyuék is bírnak ám, csak még egy kicsit fura nekik.
És egyre közeledtünk a suli felé. A sarkon ahol még nem látnak
minket megálltunk.
-Figyi, minden ok lesz, jól fogják fogadni.-nyugtatgatott Máté.
-Huhh, okés, menjünk.
Gyors kaptam még egy csókot és mentünk tovább. Ahogy kifordultunk
a suli utcájába, ahol már nem vagyunk takarásban, a többiek megláttak minket és
még a szájuk is tátva maradt a csodálkozástól. Mikor magukhoz tértek akkor meg
fütyülni, tapsolni és húúú-zni kezdtek. Mi meg csak mosolyogtunk. Mikor
odaléptünk melléjük egyből magyarázatot követeltek.
-Ez mi ez?
-Miért nem mondtátok?
-Mióta jártok?
-Ti most akkor jártok?
-Barbi te szereted Mátét?
Mi pedig nevetve vártuk a kérdésroham végét, és mikor úgy tűnt
végeztek mi elkezdtük.
-Először is sziasztok! Igen, ahogy látjátok járunk Mátéval, nem
mondtunk mert igazából szombaton jöttünk össze. Elmentünk moziba, utána
mekiztünk egyet és összejöttünk. És egyelőre bocsi Máté de két napja vagyunk
együtt és egy kicsit korai lenne ez, hogy szeretem. Helyes, jófej és bírom.
Egyelőre ennyi legyen elég. Amúgy Alex te nem is csodálkozol?
-Ja nem, láttalak titeket az utcán, hogy fogjátok egymás kezét és
Máté megcsókol.
-Mikor?
-Még szombaton.
-Jaaaa. Köszi, hogy nem mondtad el a többieknek.-néztem rá hálásan.
-Nincs mit.
-Máté te miért nem mondtad nekem? Nem én vagyok a legjobb
haverod?-kérdezte Tomi.
-Haver, te vagy a legjobb haverom, nyugi. Amúgy azért nem mondtuk
el eddig, mert egy: nem is találkoztunk, kettő: telefonon nem akartunk, mert
élvezet volt látni a fejeteket, három:-mondta Máté, de én nem hagytam, hogy
folytassa.
-Három: ez a mi dolgunk, örüljetek, hogy egyáltalán elmondtuk.
A következő pillanatban Kovács tanár úr lépett ki az ajtón, hogy 3
perce becsöngettek, húzzunk órára. Mi azért nem siettük el ezt az egészet.
Felmentünk a terembe és Pöszi-Puszi ott várt minket. Köszöntünk neki, és
leültünk a helyünkre. Máté el sem engedte a kezem és ezt ő is észre vette.
-Naszát! Bajbika ész Mátyé! Jájtok? Háty ez etytjűen
fantyasztyikus!
-Igen Gizi néni, Barbi és Máté együtt van, és sunyi módon
eltitkolták előlünk.-mondta Ottó.
-Óó! Ez nyem vojt tyép dojog. De moszty tyérjünk isz áty a
föjdjajzja! Ojvasszátyok ely azs anyagoty ész utyánya ojdjátok megy a
munytyafüszet fejadatait! Aki végyzett tezgyje ely tanyulnyi.
Mindenki olvasni kezdett. Máté közelebb húzta székét az enyémhez.
Rámosolyogtam, és olvastam tovább. Mikor végeztem elkezdtem megoldani a
munkafüzet feladatait. Utána elkezdtem megtanulni az anyagot. Máté egy papírra
írogatott. Egyből értettem levelezünk. :) Máskor is szoktunk ilyet csinálni.
Jött is az üzenet.
„Tanulsz?”
„Ahha”
„Kémián igazából miből is írunk?”
„Eddig a tavalyi anyagot ismételtük át, magyarul a tavalyi
tanévvégi TZ-t”
„Tudod?”
„Persze”
„Segítesz?”
„Ja <3”
„Tényleg úgy gondolod, hogy egyelőre még nem szeretsz?”
„Szerinted?”
„Passz”
„Én szeretlek, csak nem gondoltam, hogy az első szerelmi
vallásomat a többiek előtt kéne elmondanom”
„Magyarul szeretsz?”
„Szeretlek, bár szerintem ez várhatott volna suli utánig, mert
akkor úgyis elmondtam volna <3 :)”
„Akkor ezt most úgy veszem mintha nem lenne, és suli után meg majd
meglepődök azon, hogy azt mondod szeretsz. Ez így ok?”
„Aha”
És ránk csöngettek. Mint minden levelezésünket ezt is
eltettem. Második órán Kovács kifárasztott minket rendesen. Olyat
„játszottunk”, hogy aki nem fut le minimum 13 sulikört az egyest kap. A fiúk
olyan gyorsan futottak, hogy csodáltam, hogy még nem szédülnek, mi lányok nem
vettük sietősre. 15 kört futottunk. Ennyi épp elég volt. Óra után gyorsan
kellett öltözni, mert jött a kémia és még egyszer át akartam nézni az anyagot.
Volt egy sanda gyanúm, hogy sokan nem tanultak. Leültem a helyemre és Mátén
láttam, hogy nyugodt, így azért nyomtam a szájára egy gyors suli csókot. Amúgy
voltak akik furán néztek ránk azért mert együtt vagyunk, de mind a ketten erős
személyiségek vagyunk, nem foglalkoztunk vele.
A doga könnyű volt. Máténak is ment. Hetedik óra után kézen fogva
indultunk haza. Pechünkre a húgom Flóra is akkor végzett a szemben lévő
általános suliban. Miután felébredt egy kisebb sokkból, hogy járunk,
csatlakozott hozzánk, és velünk sétált haza. Felszínesen beszélgettünk.
Mikor hazaértünk, Flóra bement a házba, mi még kinn maradtunk
beszélgetni. Átölelte a derekam én meg összekulcsoltam a kezem a nyaka körül,
belenéztem abba a kék szempárba és ezt mondtam:
-Szeretlek!
-Én is!-majd jó hosszan megcsókolt.
-Bejössz?
-Áhh, most nem. Haza megyek tanulni, de este lehet, hogy átnézek.
-Oké. Pénteken elutazunk.
-Ja tudom.
-Nem baj?
-Mi, hogy elmész a szüleiddel egy hosszú hétvégére wellneszbe? De
nagyon nagy baj.
-Oké értem-nevettem folyamatosan-De nem tudom, hogy kezeljem ezt
az egészet.
-Majd idővel rájössz. Nem kell rágörcsölni, jó?
-Ahha. Puszi.
-Szia! Este beszéljünk vagy átjöjjek vagy átjössz?
-Nem tudom még átgondolom.
-Jó. Szia.-és megcsókolt.
-Hali!
Bementem a házba ahol Flóra várt rám. Láttam rajta, hogy ideges,
így még húztam egy kicsit az agyát.
-Mi a baj hugi?
-Hogy mégis mi a baj?! Talán az, hogy összejöttél a kerület
leghelyesebb pasijával.
-Ez van.
-Abba belegondoltál, hogy anyuék mit fognak ehhez szólni?
-Nem csak belegondoltam, de át is éreztem-vigyorogtam rá.
-Tudják?
-Tudják ám. Anyu csak mosolygott apu viszont egy kicsit kibukkot.
-Óóóó hát akkor örülök. Gratulálok nektek!
-Köszi. Nálad mizu?
-Hát jár hozzánk az osztályba egy új fiú és elég helyes.
-Igeeen?
Hát ja, a húgom ha normális akkor egész jókat lehet vele
beszélgetni. Ebéd közben is folytattunk.
-Mi a neve?
-Illés Áron.
-És milyen áron van?
-Haha, de vicces valaki.
-Na oké komolyan, hogy néz ki?
-Hát full helyes, a haja olyan pöpecre beállított meg minden, a
szeme sötétzöld.
-Majd csekkolom facebook-on. Beszéltetek már?
-Persze. Mellettem ül.
-Neee. Komolyan?
-Hát ja.
-Hogyan?
-Első nap suliban, egyedül ültem mikor odalépett mellém és
megkérdezte, hogy leülhet e mellém.
-Te pedig nem tudtál ellenállni neki és odaengedted magad mellé-
fejeztem be helyette a mondatot.
-Pontosan így.
-És mizu a barátosnéiddal?
-Hát igazából semmi különös, így felszínesen beszélgetünk de nem
engedem közel őket magamhoz.
-Jól teszed, vigyázz velük.- hát igen a húgom még tavaly
összeveszett a barátnőivel egy kisebb füllentés miatt és akkor jó kicsesztek
vele. Aztán később kibékültek, de azóta csak ilyen felszínes barátság az egész.
-Hát ja. Az a szerencse, hogy jövőre nem egy helyre akarunk menni,
így majd végre lehetnek igazi barátnőim.
-Igen. Amúgy neked van kedved ehhez a wellneszhez.
-Szerinted? Áron mondta, hogy mivel a nyáron költöztek ide,
mutassam meg neki a várost a hétvégén, erre el kellett utasítanom.
-Nekem se a legjobb. Máté tesójának lesz a szülinapja és lesz egy
kis összejövetel, odamentem volna. De hát ez van, ilyen az élet.
-Na ja. Van még abból a hétvégi sütiből?
-Nincs. Nutella?
-Ja azt tolathatsz.
-Húúú van még egy. Az meg az enyém.
-Tőlem.
-Na én megyek tanulni. Szólj, ha segíteni kell a leckében.
-Oksi. Áron nem nagyon ért magyarul, úgyhogy majd jön át, egy
kicsit magyarozni.
-Magyarozni, mi? Amúgy honnan jött ez a gyerek?
-Brazíliából.
-Jó neki. Na okosan!
-Ezt meg sem hallottam!
És szétváltak útjaink. Mármint ő ment a saját szobájába meg én is.
A tanulás nem ment olyan gyorsan, hat órára lettem vele kész. Felhívtam Mátét
és mondtam neki, hogy végeztem, és ha van kedve jöjjön át. Nem ellenkezett.
Nemsokára nálunk is volt.
Ijedt meg. Viszont ez a másik tag...
-Sziasztok! Máté ő ki?
-Hali! Nem tudom.-köszönt.
Odafordultam a gyerekhez és bemutatkoztam neki.
-Szia! Palvin Barbi vagyok. Kit keresel?
-Szia! My name is Áron- ekkor rájött, hogy ez itt Magyarország és
át is váltott a nyelvünkre- Szia! Áron vagyok! A Flórához jöttem. Jó helyen
járok?
-Ja! Gyertek be! Szólok Flórának- bementünk, vettem egy nagy
levegőt, és egy nagyot kiáltottam- Flóraaaaa!
-Ha?
-Itt van Áron.
-Jövök!
Öt perc múlva már ott is volt. Gondolom átöltözött. :)
-Hali!
-Hello- köszöntek neki a fiúk egyszerre- Gyere Áron! A szobámban
könnyebben megy a tanulás!
A nagy beszélgetésre anyuék is kijöttek az előszobába. Mátén nem
nagyon lepődött meg, de Áronon annál inkább.
-Szia Máté! Lányok ki ez a negyedik tag?
-Üdv!- köszönt Máté illedelmesen.
-Anyu ő Áron, Flóra osztálytársa, aki a nyáron költözött ide
Brazíliából, és Flóra segít neki megtanulni a magyart- mondtam mielőtt Flóra
hazudozni kezdene.
-Óóóó, ez így már teljesen más. Persze Flórám segíts csak neki!-
ezek szerint anyu bedőlt ennek a segítek neki megtanulni a nyelvünket sztorit,
én viszont látva a gyereket értettem, hogy a húgomnak nem ez a fő célja.- Egy
fél óra múlva kész a vacsi, fiúk itt esztek?
-Én köszönöm elfogadom-ment bele a vacsiba Máté azonnal, mivel az
ő anyukája nem egy konyhatündér.
-És te Áron?
-Köszönöm, de nekem anyukám azt mondta, hogy időre menjek haza,
mert ő is főz.
-Ó, rendben. Akkor majd szólok ha kész.
-Jó!- mondtuk egyszerre, és végre szabadultunk.
Mikor beértünk a szobámba, levágódtunk a babzsákfotelokba.
-Megtanultál?
-Kábé. Kicsit nehéz az anyag. Te?
-Én is így vagyok vele. Hallod hétvégén annyian lesznek!
-Az a baj, hogy én nem- mondtam szomorúan.
-Én is elmegyek otthonról.
-Komolyan?
-Ja. Nem akarok otthon lenni azokkal a szerencsétlen nyomorékokkal.
-Ezt megértem. Rock most komolyan?
-Bizony. Rock. Annyira irritál.
-De akkor hova mész?
-Tomiék befogadnak egy éjszakára.
-Az jó. Nem akarsz velünk eljönni?
-Nem. Menjetek, érezzétek jól magatokat, úgyis beszélünk.
-Okéé.
Beszélgettünk még egy kicsit, aztán anyu szólt, hogy kész a vacsi.
Lementünk és a megterített asztal várt minket. Anyu mint mindig, most is jó
kaját csinált. A cézársaláta az egyik kedvencem. Ebéd közben beszélgettünk.
-Máté, hogy ízlik?- kérdezte anyu.
-Nagyon finom. Anyu nem főz ilyen jól.
-Hogyhogy?
-így is van elég baja a nővéremmel. Tudják milyen a lakásunk, és a
szüleim és szerintem és is normálisak vagyunk, viszont a nővérem rocker, és nem
a legkönnyebb vele.
-Óóóóóó. Hát igen te normálisnak nézel ki.
-Köszönöm. Őszinte leszek magukhoz, nekem Barbi már kilencedikben
megtetszett, később egy baráti társaságba kerültünk, így már akkor megismertem
a családját, azaz magukat. Féltem, ha egyszer összejövünk mit fognak hozzá
szólni, mert én úgy láttam eddig kedveltem és kíváncsi voltam, hogy lesz ezután.
-Ezt eddig én sem tudtam- szóltam bele- amúgy Flóra, hol van Áron?
-A szobámban fenn.
-Ezt most nem mondod komolyan? M lenn eszünk, ő meg fenn várja,
hogy befejezd és menny vissza tanulni- mondta anyu.
-Ööööö, de.
Ebben a pillanatban apuból, Mátéból és belőlem kitört a röhögés,
anyu pedig elszégyellte magát. Ezek nem normálisak!
-Visszatérve az eredeti dologra- kezdett bele apu- tudod Máté fiam,
amikor megtudtam, hogy Barbi veled jár felháborodtam, de aztán a feleségem
megnyugtatott, hogy te egy nagyon rendes családból jössz és, hogy ne aggódjak
Barbiért biztonságban van.
-Köszönöm szépen, ez jól esik- mondta Máté mosolyogva- de most
indulnom kell. Köszönöm a vacsorát, nagyon finom volt- állt fel az asztaltól.
-Nincs mit!- mondta anyu.
-Megyek, kikísérem- álltam fel az asztaltól én is.
Felkaptam a cipőm és kimentünk a kapun.
-Jóéjt!- csókoltam meg többször egymás után.
-Neked is!- és rendesen viszonozta a csókjaimat.
Röpke húsz perc múlva már vissza is értem a lakásba.
-Köszönöm a vacsorát!- mondtam anyuéknak, öntöttem magamnak egy
pohár vizet és azzal mentem fel a szobába.
Kilenc óra körül Nóri hívott, hogy képzeljem el mikor ma kiment
megsétáltatni a kutyáját, útközben találkozott Gergővel és tök jól
elbeszélgettek, és még haza is kísérte. Vártam a folytatást, de hiába. Nem
történt meg a nagy csók...
Sophie <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése