4. rész- Megyünk Amerikába!

Halihooo :) 

Hozom a negyedik részt.

A  hétvégén is hozok majd részt.

Remélem  tetszik nektek amit írok, mert nem igazán kommenteltek. 

Az sem baj, ha negatív  komment, csak valamit kérlek írjtok. :)

Puszi Zsófi ❤

"-Aha persze.

-Na de most összejöttetek?..."

-Elmentünk megbeszélni a dolgokat és igen, együtt vagyunk.

-De örülök nektek.

-A részleteket el se mondjam?

-De majd elmondod akkor amikor nem Mátéval van randim.

-Ja bocsesz! Hali.

-Szia.

Ezzel letettük a telefont.

-Mi történt?- kérdezte Máté.

-Nóri és Gergő összejött.

-Hát ezt sem tartották titokban.

-Ők nem olyanok.

-Tudom.

-Elég volt?- kérdezte mikor megettem az utolsó falatot.

-Aha mehetünk.

Megfogtam azt a löttyöt, a másik kezemmel Máté kezét és indulhattunk. Csendben sétáltunk hazafelé. A kapuban hosszan megöleltem.

-Nagyon nagyon nagyon szeretlek, és soha nem akarlak elveszíteni- súgtam a fülébe.

-Én is nagyon szeretlek. Nem fogsz elveszíteni. Ígérem- súgta vissza.

Eltolt magától és megcsókolt. És még egyszer. És még egyszer. ÉS még egyszer utoljára. Hat óra ötvennyolckor otthon voltam. Időre. Ugyanis nálunk az a szabály, hogy hétköznapon hét órára otthon kell lenni. Még a táskámat sem tettem le mikor anyu kirontott az előszobába.

-Kislányom te tudtad ezt?

-Mire gondolsz anyu?- kérdeztem, közben pedig bementem a konyhába inni egy pohár vizet.

-Hát arra, hogy a drágalátos húgod összejött Áronnal?

-Lehet, hogy tudtam róla.

-Ezt nem hiszem el! Nem kellett volna szólni nekünk?

-Nem, Flóra elmondta. Örülj neki. Áron rendes gyerek. Látszik rajta. És az, hogy Flóra mennyi idős nem számít. Lehet három éves, lehet tizenöt éves vagy akár százöt éves, ha szereti egymást mindegy. JA, és annak pedig külön örülj, hogy, egy korabeli sráccal jött össze és nem valami huszonéves gyerekkel kezdett el járni- anyu elgondolkodott a hallottakon végül összenéztek apuval és bólintottak egyet- ugye, hogy így már nem is annyira rémisztő?

-Nem, de szeretnénk jobban megismerni Áront. Valamelyik nap átjöhetne vacsorára- mondta anyu.

-Bizony- helyeselt apu- a vacsorát milyen áron fogják adni?- kérdezte apu. Olyan vihogásban törtünk ki vele, hogy azt el sem lehet mondani.

Anyu megterített a vacsihoz és neki álltunk enni. Úgy gondoltam itt az ideje elmondani a londoni utat.

-Anyu és Apu! Reggel mikor mentünk a suliba, Flóra mesélte, hogy az ő sulijuk szervez londoni kirándulást. Én nagyon izgatott lettem, és megkértem, hogy kérdezze meg, hogy én is mehetek e. Ő megkérdezte és azt mondták neki, hogy igen. Bár tudom, egyszer már voltam, szeretnék még egyszer elmenni, és szeretném ha mehetnék.

-Ez váratlan. De ma nem ez az egyetlen dolog ami váratlanul ért. Flóra nekünk eddig ezt az utat nem is mondta. Nézzétek lányok, mi szívesen elengedünk mind a kettőtöket. Persze szabályokkal meg ilyesmi. De én félek attól, hogy Flóra ezt igazságtalannak fogja tartani. Mert, te egyszer már voltál, ő meg még nem.

-Jajj anyu dehogy is! Csak örülök annak, hogy Barbi eljön velem, mert ő legalább tud angolul és akkor nem kell a lányokkal lennem- mondta Flóra.

-Tényleg így gondolod?

-Persze.

-Hát rendben, akkor mehettek mind a ketten.

-Vííííí. Köszönöm, köszönöm, köszönöm.

-Van mit.

-Na nekem ennyi elég volt. Köszönöm a vacsorát!- mondtam és felmentem a szobámba. Felhívtam Mátét.

-Mehetek Londonba!!

-Az jó- mondta furcsa hangon.

-Valami baj van?

-Ja, úgy is mondhatjuk.

-Mondjad már!!

-Apu a nyárra elfogadta a munkát.

-Hogy mi?- csuklott el a hangom.

 -Csak a nyárra. Mi Ádival majd csak egy hónapra megyünk ki hozzájuk. És akkor te is velünk jöhetsz. Mi addig anyu tesójáéknál leszünk.

-Aha, oké. Figyi most mennem kell!

-Nem is kell. Csak le akarsz rázni.

-És akkor mi van?

-Ezt beszéljük meg! Kérlek!

-Jó.

-Figyelj! Nagyon szeretlek. Ezt megmondtam a szüleimnek is. Ők ezt elfogadják. Azt is elmondtam, hogy nem szeretnélek itt hagyni. Ezt is megértették. De apukám szeretné kipróbálni ezt a munkát. Így a nyárra kimennek anyuval. Mi Ádival anyu tesójáéknal leszünk. Majd a nyáron valamelyik hónapra kimegyünk. A szüleim felajánlották, hogy ha van kedved neked meg a húgodnak arra az időre ti is kijöhettek.

-Húúú.

-Így már nem is olyan rémisztő ugye?

-Nem.

-Ja! És ha kell a szüleimmel veszek azon össze, hogy itthon maradjak. Lehet, hogy ez kívülről nyálas, de nem érdekel.

-Szeretlek- csak ennyi jött ki a számon- viszont most tényleg mennem kell. Flóra mondani akar valamit. Jóéjt!

-Neked is!- és letettük.

-Gyere be Flóra! Mennyit hallottál?

-Nem sokat. Miről volt szó?

-Ha itt lesz az ideje megtudod- mondtam titokzatosan- most viszont le kell mennem anyuékhoz megbeszélni valamit.

-Oksi. Jövök.

-Nem. Te maradsz- mondtam határozottan- Ha anyuékkal megbeszéltem emondom neked is.

Lementem a lépcsőn és a szüleim a TV-t bámulták. Leültem melléjül és belekezdtem.

-Figyeljetek! Máté apukája új munkát kapott Californiában. Egyelőre majd csak a nyárra mennek ki. Máté és Ádi addig az anyukájuk testvérénél lesznek. Júliusban vagy augusztusban viszont ők is kimennek. Máté szülei felajánlották, hogy ha szeretnénk arra az időre Flórával kimehetünk. A cég biztosít nekik valami nagy villát abba fognak élni ők is. Kimehetünk?

-Hát ez hirtelen jött. Akkor te most azt kérted tőlünk, hogy engedjünk ki titeket Californiába Mátéhoz és a családjához?- kérdezte anyu de olyan hangsúllyal, hogy tudtam nyert ügyem van :)

-Aha.

-Ezt még meg kell beszélni Máté szüleivel. Ha ez tényleg így van hát legyen. Mehettek

-De csak a kitűnő bizonyítvány ellenében- tette hozzá apu.

-Nagyon Köszönöm! Szeretlek titeket- mondtam és mindketten kaptak egy jó kis cuppanós puszit az arcukra.

Flóra a lépcső tetején várt.

-Most már elmondod?

-Gyere be a szobámba!

-Jövök.

Leültünk és neki is elmondtam azt amit anyuéknak. Azt hittem Flóra lefagyott. Komolyan. Nem mozdult, nem pislogott, nem vett levegőt. Egy kicsit megijedtem, mikor akkorát sikított, hogy kiszakadt a dobhártyám.

-MIII? Megyünk LA-be? Meg Hollywood-ba meg ilyen helyekre?!

-IGEEN!

-VÁÁÁÁ! Ezt nem hiszem el!

-Én sem- mondta valaki az ajtó irányából. Anyu és apu volt ott. Szerintem arra ők arra gondoltak, hogy egymást átölelve sikítozunk.

-Csak elmondtam Flórának.

-Gondoltam. Viszont apátokkal átgondoltuk. Ha ti nyáron elmentek Amerikába meg Angliába akkor a családi nyaralás az tavasszal lesz. Elmegyünk két hétre ilyen európai körútra a divat városaiba. Milánó, Barcelóna, London, Párizs. Bár Londonba és Párizsba mentek szeretnénk ha velünk is megnéznétek a várost.

-Nem hallok jól! Komolyan?!- kérdeztem teljesen felpörögve.

-Bizony.

Flórára néztem aki megint lefagyott. Tudtam mi jön úgyhogy befogtam a fülem. Már megint sikított.

-Na de most hagyunk titeket. Jó éjszakát.

-Nektek is. Még egy mondatot had mondjak! Csak azt szeretném elmondani, hogy szerintem nekünk vannak a legjobb szüleink, és nagyon szeretünk titeket.

-Jajj csillagom gyere ide!- ölelt meg anyu először engem majd Flórát- Jóét!- ment ki végül a szobámból.

-Na most már te is menjél át!- mondtam Flórának.

-Oké. Még egy kérdés. Holnap ketten mentek suliba?

-Hát jó lenne vele megbeszélni pár dolgot. Nem baj?

-Nem dehogy is. Áron jön.

-Ja, oké. Jó éjszakát!

-Neked is.

Gyorsan letusoltam, és ágyba is bújtam. Bekapcsoltam a tv-t de gyorsan elaludtam.

Kedden reggel gyorsan elkészültem, alig vártam, hogy megölelhessem Mátét. Mikor kiléptem a kapun. Ő ott állt.

Amin nagyon meglepődtem az az volt, hogy ott állt mellette Áron és tök jól elbeszégettek.

-Jó reggelt!- köszöntem.

-Szia!

-Hello! Jobban vagy?

-Aha, amúgy mehetünk.

-Suliba?

-Nem. Amerikába.

-De jó!

-Jaja.

-Miről van szó?- kérdezte Áron.

-Máté szülei nyárra kimennek Amerikába és egy hónapra mi is kimehetünk Flórával.

-Óóóó hát ez remek- mondta Áron.

-Aha.

-Na mi megyünk. Ugye nem baj?

-Ja nem. Menjetek nyugodtan.

-Oké. Hello!

-Hali- köszönt el Máté is.

Mikor kifordultunk az utcából megálltam. Szembe fordultam vele, és hosszan megcsókoltam. Viszonozta is rendesen. Pár perccel később tovább is mentünk. Bár még csak október van mi már a nyárról beszélgettünk.

-Szerintem az lenne jobb ha júliusban mennénk ki.

-Miért pont akkor?

-Június elején még tart a suli, így az kilőve. Augusztusban meg fesztivál.

-Hát ja. Amúgy anyu azt mondta, szeretne beszélni a szüleiddel.

-Mondd meg neki, hogy ők is velük. Az lenne a legjobb ha pénteken átmennének a hozzánk. Nálatok meg lehetnénk mi.

-És mit csinálnánk?

-Kis, szolid buli.

-Kiknek?

-A mi kis társaságunknak.

-Jaaa. Jól hangzik.

-Ugye?

-Na ezt még megbeszélem otthon. A többieknek egyelőre csak a fesztivált mondjuk! Az utazást ne!

-Jó.

-Szerinted eljönnek?

-Tuti.

-Akkor oksi- adtam neki egy puszit.

-Sziasztok!- köszöntünk a többieknek.

-Hali!

-Van valami amit meg kéne beszélnünk- mondtam a többieknek.

-Baj van?

-Dehogy is!

-Akkor?

-Az van, hogy Máté apukájának a testvére a nyár legnagyobb fesztiváljának a főszerezője. És a koncert záróestjére tervezett fellépő nem tud eljönni. Így a One Direction és a 5 Seconds Of Summer lett meghívva.

-VIIIII- kiabálta Nóri és Evelyn.

-Várjatok még nincs vége! Ha mind elmegyünk és még valahogy elhívjuk Flóráékat is akkor nagyon olcsón hozzájuthatunk a VIP jegyekhez. A találkozósakhoz.

Azt hittem Nóri ott fog elájulni. De komolyan.

-Óóó, ez jó vicc, de nem kéne ilyennel szívatni.

-Nóri ez nem vicc.

-Édesem nyugodj meg!- mondta neki Gergő.

Erre mind odakaptuk a fejünket. Egy napja járnak és máris édesem? Nóri meg tök cuncin elpirult.

-Most akkor mi van veletek?- kérdezte Tomi.

-Tegnap elmentünk megbeszélni és hát összejöttünk.

-Az jó. Sokáig!

Miután a többiek is gratuláltak nekik. Megláttam Flóráékat. Integettem nekik, hogy jöjjenek ide. A többiek is bírják, az ő osztálytársai meg had lássák, hogy milyen jó kis barátai vannak.

-Sziasztok!- köszöntek nekünk.

-Hali!

-Szia hugi! Mizu?

-Semmi.

-Péntek este lesz nálunk egy kicsike buli. Csak nekünk. Nem publikus.

-Oké. Akkor majd elmegyek otthonról.

-Ja nem. Gyertek ti is! Anyáék elmennek Mátéékhoz beszélgetni egy ügyben- mondtam és reméltem, hogy veszi az adást. Vette.

-Ja oksi. Áron te is jössz.

-Oké.

-Flóra én bírlak meg minden, úgyhogy megkérdezem- kezdte Csongi.

-Nem, nem megyek hozzád- mondta mire elkezdtünk vihogni, Csongi meg égett. Mi még nagyban röhögtünk, mikor a másik oldalon megérkezett a 8/b csitricsapata. Láttam ahogy irigykedve nézik Flórát. Aztán észrevettek engem. Felénk indultak. Szóltam a fiúknak, hogy keményítsenek be. Értették a szitut. Odaértek hozzánk a lányok.

-Mi van?- kezdte a szenyózást Gergő.

-Nem hozzád jöttünk- mondta a legirritálóbb, Julcsi. 

-De mivel a társaságban mindenki benne van, te meg a társasághoz jöttél, vagy senkihez vagy mindenkihez- mondta.

-Pff, azért jöttünk, hogy...- még ő bármit mondhatott volna, Máté a védelmére áltt.

-Na idefigyeljetek ti irritáló kis „lányok”. Nem tudom most miért jöttetek ide, de jobb lenne ha elmennétek. Flóra hozzánk tartozik, ha tetszik nektek ha nem. Van egy sejtésem miért akarjátok megint magatokhoz. De az minket nem érdekel. Az iskola arra van, lehet tempózni.

-Ki vagy te, hogy megmondd nekünk?!- kérdezte talán Zsófi.

-Én egy normális, becsületes ember vagyok. Nem mind egyesek- mondta majd visszafordult hozzánk, hogy még jobban megerősítse mondandóját, hogy mehetnek. Ekkor Kata odalépett Áronhoz (akit amúgy a többiek egyből elfogadtak) és neki kezdett el beszélni.

-Árooon- kezdte nyávogós hangon- te egy ilyen társaságba akarsz...- Áron nem hagyta, hogy folytassa.

-Igen, mert ők értelmesek, nem mint ti. Szeretném ha leszállnátok a barátnőmről, mert mi ide tartozunk, hozzájuk- mutatott ránk- és én nem ismerlek titeket nagyon hála istennek. Sokat hallottam rólatok, és nem jót. Szerintem nekik van igazuk. Most jobb lenne ha bemennétek a suliba nézni a a pasikat az ajtóból- mondta, de nem hagytam időt a lányoknak folytattam.

-Irigyek vagytok vagy mi van?? Szeretném ha leszállnátok a húgomról, a barátjáról, az én barátomról, mert úgy hallottam, hogy előszeretettel írogattok neki is, és szeretném ha leszállnátok az egész baráti társaságomról. Még nem bántottunk titeket, de ha nem fejezitek be a szekálást és a szenyózást következményei lesznek. Szerintem az nem szeretnétek. A kitűnő biziknek se tenne jót, ugye Julcsi? Főleg félév előtt. Ez keményen beleszámít abba is, hogy hova vesznek fel titeket. Én itt ezzel befejeztem. A következő lépés az igazgatónőtök és a szüleitek lesznek. Ennyi. Srácok mennyünk! Áron te pedig vigyázz rá!

A nap hátralévő része csendesen telt.

A lányok úgy tűnik megijedtek. Azóta nem hallottam róla, hogy vita lett volna. A héten annyi történt, hogy tegnap csütörtökön mivel halottak napja volt kimentünk Ausztriába vásárolni.

 Kaptunk egy csomó téli ruhát. Persze a lányokkal még tuti megyünk vásárolni.

Anyuék ma mennek Máté szüleihez. Már november van. Nyolc hónap és California! A többiek fel voltak spanolva az este miatt. Alig tudtam őket legnyugtatni, hogy nem a szó szoros értelmében lesz buli. Átjönnek, kajálunk, beszélgetünk. Nem gondoltam, hogy balhé lesz. De ne siessünk előre. Hazaértem két órakor, és megebédeltem. Máté szüleivel úgy volt megbeszélve, hogy anyuék hatra mennek és mikor ott végeznek akkor mennek valami céges partira. Utána meg hotelban alszanak, hogy ne zavarjanak. Imádom őket, komolyan. Mikor elmentek még csak Máté és Áron volt ott. Kihasználtuk az időt. Mármint ők Flóra szobájába, mi az enyémben. Mátét imádom mert semmit nem akar elsietni. Negyed hét körül megérkeztek a többiek. Nem voltunk sokan. Flóra, Áron,Máté, Nóri, Evelyn, Tomi, Gergő, Franci, Csongi, Zsuzsi és én. Mátéval és Flórával megbeszéltük, hogy elmondjuk a srácoknak az utazást. Rendeltünk pizzát és mivel anyuék csak az alkoholmentes sört engedik az is volt, és voltak üdítők is. Mondjuk volt egy kis dugipiánk is. 

 Zenét hallgattunk és sztorizgattunk. Kilenc órakor megszólalt a telóm. Tudtam mit jelent. Anyuék eljöttek Mátééktól. Kimentem a konyhába amíg velük beszélgettem.

-Szia anyu!

-Szia!

-Na?

-Hát megbeszéltük, hogy feltételekkel, de mehettek. Júliusban egyeztünk meg.

-Tehát akkor mehetünk?

-Igen. Ha kitűnők lesztek mehettek.

-Víííí. Jajj anyu annyira köszönöm. Szeretlek.

-Én is. Otthon mekorra világ van?

-Nincs világ. Zene, pizza, sztorizgatás. Semmi nincs széttörve.

-Akkor jó. Érezzétek jól magatok!

-Okéé. Na szia anyu!

-Szia Barbi!

Ugrándozva mentem vissza a nappaliba. Csak Máté, Flóra és Áron értették miért dobott fel anyu hívása. A húgom sikított. A többiek semmit de semmit nem értettek. Hogy én miért ugrabugrálok anyu hívása miatt, és, hogy Flóra miért sikítozik.

-Figyeljetek!- mondtam de semmi.

-Srácok!- csak ennyit mondott Máté és egyből mindenki csendbe maradt.

-Na van egy hírem.

-Összeházasodtok?- kérdezte Csongi. Igen neki ilyen elmebeteg ötletei szoktak lenni. Én csak megrökönyödve néztem rá.

-Honnan tudtad?- kérdezte Máté poénkodva.

-Nem. Ti hülyék vagytok. Nem házasodok össze senkivel két embert kivéve. Niall Horan és Luke Hemmings. Mással nem.

-Kössz! Ez jól esett.

-Hadd mondja már el!- mondta Evelyn.

-Köszi! Szóval. Máté apukája a nyárra kapott egy új állást. Californiában- a többiek lefagytak, de én folytattam- és Máté és az öccse csak egy hónapra mennek ki.

-Mikor?- kérdezte Máté.

-Ahogy megbeszéltük. Tehát júliusban Máté elutazik. Anyuék most azért mentek el itthonról, mert náluk voltak. Megbeszélni a mi utazásunkat Flórával. Ugyanis Máté és a szülei felajánlották, hogy ha szeretnénk mi is kimehetünk. Úgyhogy júliusban utazunk.

A többiek csak lefagyva néztek.

-Szóval. Ha jól értem akkor ti elmentek Amerikába egy hónapra.

-Ahha- mondtuk egyszerre Mátéval, egymás kezét fogva.

Ittam és közben megszólalt a csengő. Nem tudtam ki az.

-Hívtatok még valakit?- kérdeztem.

-Nem- hangzott el az egyhangú válasz. Kimentem ajtót nyitni. Azt hittem ott ájulok el. A 8/b lánycsapata állt ott.

-Ezt nem hiszem el! Fiúk!- kiáltottam. Fél perc múlva minden fiú ott állt mögöttem.

-Mit akartok itt?

-Hallottuk, hogy buli lesz. Gondoltuk benézünk.

-Tudjátok mit gondoljatok? Hogy merre kell hazamenni.

-Nahát ezt a vendéglátást!

-NA jó! Elég ebből!- lépett mellém Máté- jobb lesz ha eltűntök innen.

-Nyugodj leee!- nyávogta Kata- egy ilyen helyes fiúnak nem tesz jót a stressz.

Ez most komolyan a pasimmal flörtöl?! Flóra jelent meg az ajtóban. Olyan hangnemre váltott amin mindenki meglepődött. Én nem.

-Húzzatok innen a francba!

-De mérges valaki!

-Ne hergeljetek!- mondta Tomi. Elég izmos fazon, jól meg is ijedtek. Kihúztam a telefonom a zsebemből és tárcsázta egy számot. Nem hívtam senkit, csak beszéltem a telefonomba.

-Halló! Rendőrség...

Sophie <3