Hahiiii :)
Hozom a harmadik részt...
Remélem tetszeni fog.
Néha kommentet hagyhatnátok
magatok után. :D
Jól esne...
És az sem baj, ha negatív komment, mert abból
is tanulok :)
Puszi Zsófi <3
"Kilenc óra körül Nóri hívott, hogy képzeljem el mikor ma
kiment megsétáltatni a kutyáját, útközben találkozott Gergővel és tök jól
elbeszélgettek, és még haza is kísérte. Vártam a folytatást, de hiába. Nem
történt meg a nagy csók..."
Ez a wellnesz dolog nem is volt olyan rossz sőt ennek köszönhetően
még Flórával is kibékültem.
Péntek reggel indultunk. Délben már el is foglalhattunk a
szobánkat az egyik nagyon híres hotelben. Flórával bementünk a mi szobánkba,
ugyanis nekünk teljesen külön volt a szobánk anyuékétól. Ennek mi jobban
örültünk mint ők. Átöltöztünk a fürdőruhánkba, és lementünk a medencékhez.
Leterítettük a törcsiket, és kifeküdtünk napozni még egy kicsit. Anyuék mikor
megtaláltak minket, mondták, hogy elmegyünk ebédelni. Mehettünk fel
visszaöltözni. Felvettem a farmerom, az ujjatlan pólóm és rá egy kockás inget,
meg egy cipőt.
-Hova menjünk enni?- kérdezte apu.
-Itt láttam egy jó éttermet. Próbáljuk ki azt!- javasoltam.
-Jó- mondta apu.
Mikor odaértünk, leültünk és a kihozott étlapot kezdtük el
nézegetni.
Ebéd közben megbeszéltük, hogy elmegyünk a fürdőre. Flórával már
láttuk milyen jó kis csúszdák vannak ott.
A fürdő tök jó volt. Vacsi az jár a hotelban úgyhogy kaja után
Flórával lementünk futni egy ilyen elkerülő szerűségre. Baráti társaságok
jöttek szembe, voltak akiket már a fürdőn is láttunk. Egy-egy korunkbeli fiú
ránk köszönt, és Flóra szívesen köszöngetett vissza.
-Nem vagy még egy kicsit fiatal a pasizáshoz?- kérdeztem.
-Egy kicsit lehet. De az, hogy visszaköszönök embereknek az nem
azt jelenti, hogy össze is jövök vele.
-Oké, ez igaz. Gyere, forduljunk vissza!- lihegtem.
Mikor visszaértünk beengedtem magam elé a fürdőbe, én addig
beszéltem Mátéval. Megkérdeztem mi volt a suliban, azt mondta semmi
különös, Kecske kiosztotta a tegnapi angol röpiket, az enyém ötös lett.
Megkérdezte milyen a wellnesz, azt mondtam elég jó. Mondta még azt is, hogy
mivel én nem vagyok otthon meg másoknak is volt programjuk mára elmaradt a megszokott
péntek esti meki és beszélgetés. Beszéltünk még egy kicsit aztán letettük.
Kilenc óra fele anyuék mondták, hogy lemennek sétálni megyünk e. A futásban jól
elfáradtunk, úgyhogy mondtuk nekik, hogy nem. Még a fagyival sem tudtak minket
meggyőzni. Mikor elmentek megszólaltam.
-Te, mi lenne ha lemennénk fagyizni?
-Mármint el a városba?
-Neeeem le az étterem vagy minibár vagy mit tudom én mibe.
-Húú ez jól hangzik. Ha átöltözünk miattam lemehetünk.
-Ezt most te se gondoltad komolyan, hogy pizsamában megyek le?
-Hát nem, de nálad nem lehet tudni.
Átöltöztünk, aztán hívtuk a liftet. Mikor leértünk valahonnan zene
jött, mi meg mentünk a hang irányába. Oda lyukadtunk ki mint ahol kajáltunk,
csak mostanra átváltozott valami bár szerűvé. Felültünk két bárszékre, és
kértünk két kólát, meg két fagyikelyhet.
-Figyi azért mire anyuék visszaérnek nekünk is fel kéne menni-
mondtam.
-Hát nem ártana, megesszük a fagyit, megisszuk a kólát aztán
megyünk föl.
-Akkor jó. Már azt hittem itt akarsz lenni hajnalig.
-Eszembe se jutott- tiltakozott.
Megkaptuk a fagyinkat megeszegettük, és közben két korunkbeli srác
ült le mellénk.
-Hello!- köszöntek.
-Hali!- köszöntünk vissza.
-Mizu?
-Semmi. Lejöttünk fagyit enni, meg inni egy kólát aztán megyünk
vissza a szobánkba. Veletek?- kezdett el csevegni a húgom.
-Mi jöttünk inni.
-Fiúk nem akarok beleszólni de nem vagytok egy kicsit fiatalok?-
kérdeztem.
-Áhhhh, dehogy is.
-Oké ti tudjátok.
-Kértek valamit?- kérdezték.
-Nem- mondtam Flóra helyett is, mert tudom, hogy két helyes gyerek
mellett még arra is képes lenne, hogy igyon- Flóra gyere! Megyünk!- pattantam
fel fizetés után.
-Oké, jövök. Sziasztok fiúk!
-Már mentek is?
-Igen. Hello- majd kimentünk- köszi, hogy eljöttél velem!
-Ja semmiség. Nem jöttek be. Áron helyesebb.
-Áron? Az az Áron akinek segítesz a magyarban?
-Aha, azt hiszem.
-Te szent ég, Flóra! Kész csoda, hogy még nem vagytok együtt-
mondtam, mire Flóra olyan sunyin nézett rám- Na neeee! Ezt nem mondod komolyan?
-De. Mikor ment el hétfőn és kikísértem azt mondta nagyon szép
lánynak tart és mivel még soha nem volt barátnője, szeretné ha én lennék az
első.
-Erre te egyből igent mondtál.
-Ja. De légyszi, légyszi ne mondd el anyuéknak.
-Oké... Mikor tervezed elmondani nekik?
-Lassacskán el fogom mondani, hidd el!
-Nem sokáig várok! Két hetet kapsz, utána borul a bili!- fenyegettem.
-Hát jó. De nem kevés az egy kicsit?- kérdezte miközben a szobánk
felé sétáltunk.
-Nem- jelentettem ki határozottan, és egy mozdulattal lehúztam a
kártyát a leolvasóban, és bementünk a szobába.
Gyors visszaöltöztünk a pizsinkbe, hogy anyuéknak semmi ne tűnjön
fel. Nem is tűnt, mert mikor visszaértek bejöttek jóéjt kívánni, és mentek is a
saját szobájukba. Flórával tovább beszélgettünk. Volt szó a suliról, hogy hova
szeretne menni továbbtanulni, a pasikról meg úgy minden féléről. Egy óra körül
lefeküdtünk, de valamitől nem tudtam aludni. Olyan fura volt a hely, hogy nem
az én szobám, hallom Flóra szuszogását. Három óra is volt már mire végre
elaludtam.
Reggel fel tudtam kelni, máskor is szoktam ilyenkor feküdni.
Elkértem Flórától a pólóját aki éppen azt ecsetelte, hogy mekkora szerencse,
hogy ugyan az a méretünk, és, hogy régebben ez nem így volt, mert Flóra kövér
volt, de egyszer megelégelte, és bár nehezen leadott 20- 25 kilót és most
mennyivel jobban érzi magát a bőrében, és, hogy azért is nagyon szerencsések
vagyunk, hogy ilyen szép hajunk van és anyu engedi festetni. Hát igen, reggel
sokat beszél. Amúgy az elmondottakból minden igaz és teljesen egyet értek vele.
Most nyáron épp az volt a divat, hogy a hajunk teteje sötét és lefele
világosodik (úgymond ombre stílus). Szóval miután felöltöztünk bekopogtunk
anyuékhoz, hogy jönnek e reggelizni. Jöttek. Reggelire sokat ettünk. Mindenféle
földi jó ki volt rakva és azok közül lehetett válogatni. Megbeszéltük, hogy ma
átmegyünk a fürdőre és ott is kajálunk, valami jó kis lángost vagy gyrost. Mind
a kettőt imádom így beleegyeztem. Reggeli után felmentünk és a liftben azt
beszéltük meg, hogy fél óra múlva a bejáratnál találkozunk. Átöltöztünk a
fürdőruciba és egy kis vízálló sminket tettem fel. Mivel Flórával tök jól
kijövünk mostanában egy kicsit neki is megengedtem.
-Hallod! Már akartam mondani, de mostanában tök jó fej vagy!-
mondtam.
-Köszi! Tudod rájöttem semmi értelme veled ilyen köcsögnek lennem,
te nem csináltál ellenem semmit. Próbálok rajta változtatni, hogy ne legyek
ennyire „paraszt” és örülök, hogy ezt te is észrevetted.
Én erre nem szóltam semmit csak odamentem hozzá és jó szorosan
megöleltem.
-Amúgy nehogy azt hidd, hogy csak miattad változtam meg! Áron sem
bírja az olyan lányokat mint a többiek az osztályból. Többek között miatta is
próbálok megváltozni.
-Gondoltam. Jó fej gyereknek tűnik. Remélem majd jobban
megismerhetem.
-Tudod mit? Menjünk el négyen mekizni!
-Mármint te, Áron, Máté és én?
-Ja.
-Legyen! Benne vagyok. De most induljunk mert mire ideér a lift
meg leérünk anyuék itt is hagynak minket.
-Ok. Menjünk. Amúgy tudod min gondolkoztam?
-Nem, de úgyis elmondod.
-Hogy milyen nagy mázlink van.
-Miben? Abban, hogy szeptember utolsó hétvégéje és még mindig
harminc fok van?
-Hülyee, nem. Hanem abban, hogy mindkettőnknek egy full helyes
pasija van és még a családi hátterükkel is minden ok.
-Hát aha. Mondjuk erről az Áronról biztos nem sokat tudsz.
-Nem, de majd jobban meg fogjuk ismerni egymást- mondta majd
odaléptünk anyuékhoz.
Az egész napot a fürdőn töltöttük. Fürödtünk, csúszdáztunk,
voltunk a hullámmedencében vagy csak simán napoztunk.
Délután megint láttuk azt a társaságot akiket tegnap is. Nekem
nagyon nem voltak szimpik. Valahogy olyan hangosak voltak. Azt hitték menők, de
közben mindenki csak lenézte őket, köztük mi is Flórával. Amúgy ilyen hetedikes
körüliek lehettek de ott itták a sörüket. Nagyon taszító látvány. Este
vacsora után anyuék nem hagyták, hogy megint egész este a szobában punnyadjunk,
le kellett velük menni sétálni. Korán visszaértünk utána mi Flórával még
visszamehettünk a városba sétálni. Láttuk kitáblázva, hogy merre van a Tesco.
Elsétáltunk és nem is volt olyan messze. Vettünk magunknak üdítőt meg sok
csokit, találtunk magazint is és én találtam az írószerek között One
Direction-os füzetet, úgyhogy azt is vettem magamnak. Fizetés után
visszaindultunk a szállodába. Tíz órára vissza is értünk. Míg Flóra letusolt
beszéltem Mátéval. Azt mondja nem tudja milyen a buli, mert már ebéd után
eljött. Beszéltünk egy tíz percet aztán letettük, mert a fiúk ma xbox paryt
tartottak. Mikor szabad lett a fürdő bementem tusolni. Ha jól hallottam a húgom
a blogjára írt ki valamit az iPad-on. Mikor az már mindketten az ágyban voltunk
a tv-ben az egyik adón twilight sorozat
Végignéztük az összes részt és közben megettük
a boltban megvásárolt csokit meg megittuk az üdítőt. Bár nem terveztük jó kis
csajos este lett belőle. Hajnalban feküdtünk le.
Vasárnap normálisan felkeltünk. Anyuékkal az volt megbeszélve,
hogy délelőtt a hotel medencéinél leszünk, ebédelni átmegyünk szembe a
csárdába, és utána hazaindulunk. Minden így is történt, kettő órakor már
indultunk haza. Budaörsnél megálltunk bevásárolni. Voltunk pár boltban és így
hat órára értünk haza. Nóri a kapunkban várakozott.
-Csókolom! Sziasztok Lányok!- köszönt Nóri illedelmesen.
-Szia Nórikám! Mi járatban?- köszönt anyu.
-Szia Nóri! Mizu?- köszöntem neki.
-Igazából én hozzád jöttem beszélni.
-Óóó. Oké gyere be!
Segítettünk apunak becipekedni és a bőröndömmel a kezemben mentem
fel az emeletre. Mikor beértünk a szobámba ledobtam a bőröndöt, becsuktam magam
után az ajtót és leültünk két babzsákfotelre. Beszélgetni kezdtünk. Nóri tőle
szokatlan módon mindenféle bevezetés nélkül beszélni kezdett.
-Szombatra meg volt beszélve egy mozi Gergővel. Pénteken hívott
el. Tök jól felöltöztem, gondoltam ez egy randi. Odamentem a megbeszélt
helyszínre a megbeszélt időpontban. Erre ő ott áll egy tök szép lánnyal és épp
majdnem felfalták egymást. Odaérek hozzájuk, köszönök nekik és Gergő
szépen bemutatja a barátnőjét, Otíliát. De az a csaj az komolyan mondom olyan
sötét mint az éjszaka. Bemutatkozok neki erre ő csak viháncolni kezdd.
Megkérdeztem Gergőtől, hogy miért hívott ide és azt mondta, azért mert tudja,
hogy én mindig őszintén megmondom a véleményem az emberekről és mielőtt
bemutatná másoknak kíváncsi az én véleményemre. Mozi után hazakísértük „Otit”
és egy jó negyed óra múlva mehettünk is tovább. Megkérdezte mit gondolok róla
és én őszintén válaszoltam neki. Azt mondtam szerintem ez egy buta liba, és egy
ilyen okos és helyes gyerekhez nem illik. Ezen persze azonnal megsértődött, de
én folytattam. Hogy nem tudom hova tűnt az esze, de ez a lány kihasználja és
egy hónap után tuti, hogy dobni fogja de akkor ne nekem panaszkodjon. Ja, és
még azt is mondtam, hogy jobb lenne minél előbb dobni, mert nem is szereti csak
egy átmeneti hülyeség. Mikor befejeztem Egy utcával előbb lefordult és gondolom
hazament. Azóta semmit nem tudok róla, de, hogy őszinte legyek nem is érdekel.
Nagyon haragszom rá.
-Huhh, először is ez nekem így egybe sok. Egy pillanat és
megemésztem. Szóval Gergőnek van egy barátnője aki nagyon buta, és te most
haragszol rá, mert nem ta vagy a barátnője.
-Ja, kábe ennyi.
-Figyi szerintem ne akadj ki, Sárváron pár helyes gyerek megadta a
számát.
-De nekem nem kell helyes gyerekek száma! Nekem Gergő kell!
-Oké, de Nóri most együtt van ezzel a lánnyal, nemsokára megjön az
esze, hogy nem illik hozzá és te sokkal jobban mutatnál mellette, és akkor majd
szakítanak és összejöttök.
-Bizti?
-Bizti. Ígérem- ebben amúgy egyáltalán nem voltam biztos, de most
Nórinak erre volt szüksége. Nagyon szorosan megölelt és úgy voltunk egy
darabig. Lehet a megkönnyebbüléstől de lehet, hogy a fájdalomtól, de
zokogni kezdett. Nagyon sajnáltam. Anyu bejött a szobába és azt mondta, hogy
most már nem áll neki főzni, pizzát rendelünk. Mondtam, hogy egy havaii pizzát
kérek és megkérdeztem Nóritól, hogy ő milyet szeretne. Azt mondta, hogy ő is
egy olyat mint én. Mikor megjött a kaja felvittük a két dobozt és enni
kezdtünk. Flóra bekopogott, hogy be jöhet-e. Mondtam neki, hogy nyugodtan
jöjjön. Mikor meglátta Nóri fejét nem értette mi a baj, én meg gyorsan
felvázoltam neki mi a helyzet.
-Nóri nagyon sajnálom, de tényleg hidd el, hogy minden okés lesz.
-Nem olyan könnyű ám az!
-Ezt mi is tudjuk- mondtam megértően- de próbáld meg elhinni!-
öleltem meg.
-Holnap eléd megyünk Flórával és együtt megyünk suliba oké?
-Oké, de mi lesz Mátéval?
-Majd átjön délután. Amúgy meg az, hogy járunk az nem azt jelenti,
hogy csak vele mehetek suliba. Attól még mehetek a hugimmal meg a legjobb
barátnőmmel. Flóra Áron holnap ugye nem jön eléd?
-Nem, mert akkor anyuék meglátnák.
-Ki az az Áron?- kérdezte Nóri kicsit felpörögve, hogy pletyit
hallhat.
-Áron egy brazil fiú, nyáron költöztek ide, nem nagyon tud
magyarul és mivel tök helyes gyerek Flóra feláldozva a szabadidejét segít neki
a nyelv tanulásában és
összejöttek- mondtam.
-Aha. És mióta vagytok ti ilyen jóba?
-A hétvégén sokat beszélgettünk, és arra jöttünk rá, hogy semmi
értelmi egyfolytában marni egymást.
-Most mennem kell, holnap találkozunk.
-Jövök kikísérlek.
-Szia Nóri!- köszönt el Flóra.
-Szia Flóra!
Kimentünk a kapun és elköszönt.
-Köszi, hogy végig hallgattál.
-Nincs mit. Erre valók a BFF-ek nem? Holnap minden ok lesz. Fél
nyolcra legyél kész arra érted megyünk- mondtam majd jó hosszan megöleltem-
tudod mit? Hazakísérlek- bár vasárnap fél kilenc volt bepróbálkoztam anyunál.
Furcsa módon egyből igent mondott, de azt mondta max. fél tízre legyek otthon.
Egész úton csendben sétáltunk. A házuk előtt még egyszer megöleltem, és
elindultam. Csak nem haza hanem Mátéhoz. Pár utcára lakunk egymástól, gondoltam
beköszönök. Odafele felhívtam és kértem, hogy jöjjön ki. Mikor odaértem egy
kicsit meglepődött. Egy jó hosszú csókkal üdvözöltem, amit viszonzott is
rendesen.
-Hát te mit keresel itt?
-Nóri átjött, én hazakísértem és gondoltam hazafelé benézek. Mizu?
-Ja semmi különös. A szüleim egyfolytában Lizát szidják.
-A buli miatt?
-Aha akkora világ volt, te azt el se tudod képzelni. Két gyerek
még a kezét is eltörte.
-Azt hogyan?
-Látod ez az amit én is szeretnék tudni.
-Figyi holnap lehetne, hogy nem jössz elém?
-Persze, de miért?
-Nóri nagyon szomorú és vele megyek.
-Nekem ok.
-Viszont, holnap suli után elmegyek gitárra, kicsit tanulok és
utána átjössz.
-Ja ezt jó tudni.
-De ha nem akarsz nem muszáj.
-Hogyne akarnék?
-Oké ezt akkor megdumáltuk, de most megyek.
-Jó. Holnap a suliban talizunk.
-Aha- mondtam és megcsókoltam.
-Jóéjt!- és még egyszer megcsókolt.
-Neked is- és adtam neki egy utolsó csókot.
Kilenc óra volt, magyarul ez nem jelenti a lebukásom. Hazaértem
bementem a konyhába valami nasiért. Találtam nutellát, meg dobozos vattaculikt.
A nutellát választottam. Felmentem és netezni kezdtem. A hosszúhétvége utáni
hétfő reggel elkészültünk Flórával és együtt indultunk el. Anyuéknak gyorsan el
kellett magyaráznunk, hogy már minden ok köztünk, bár nehezen, de azt hiszem
elhitték. Nóriék házához érve megálltunk és vártuk amíg kijön. Pontosan fél
nyolckor kilépett az ajtón, és indulhattunk suliba.
-Jó reggelt! Hogy vagy?
-Nektek is. Köszi jobban. Éjjel gondolkodtam és arra jutottam azt
fogom csinálni, hogy nem foglalkozok vele és akkor majd rájön.
-Jó terv- mondtuk Flórával. A húgom folytatta- de az is jó lenne
ha te is olyan buta libát játszanál.
-Igen ez is eszembe jutott, de ezt elvetettem, mert egy én azt el
se tudnám játszani, kettő az másoknak is fura lenne.
-Mondjuk most, hogy mondod igazad van- helyeselt.
-De most legyen más téma! Ötlet?- kérdezte Nóri.
-Lesz nálunk londoni út a suliban- mondta hirtelen Flóra.
-Ezt eddig nem is mondtad.
-Elfelejtettem.
-Anyuéknak mondtad?
-Aha, azt mondták ha szeretnék mehetek.
-De jó lesz neked!
-Hallod! Szerinted én nem mehetek?
-Nem tudom. Megkérdezzem?
-Ja az jó lenne.
-Oké, hány főt mondjak?
-Szerintem egyet, mert Máté a nyáron volt. Nóri te?
-Áhh, tuti nem- mondta Nóri.
-Akkor egyet. Aztán ha a sulidban igent mondanak akkor már csak
anyuékat kell meggyőzni.
-Itt vagyunk- mondta Nóri.
Na igen a sarok ahonnan még nem lehet látni a sulit.
-Figyu, ha szeretnéd akkor bemegyek veled, és nem megyünk oda a
többiekhez.
-De menjünk csak oda, lássa, hogy nem foglalkozok vele.
-Tuti?
-Aha.
És tovább mentünk. Mikor odaértünk a többiekhez mosolyogva
köszöntünk nekik. Máté odalépett hozzám és egy szolid csókkal köszöntött. Gergő
tök furi volt, ő a mindig ökörködő gyerek csak csendben állt. A másik ilyen az
osztályunkban Nóri, de ő ugyanígy nem csinált semmit. A többiek engem
kérdezgettek milyen volt, meg hogy mi van velem, hogy ölelgetem a húgom.
Elmagyaráztam, hogy a hétvégém jó volt, a húgommal meg kibékültem. Bementünk a
suliba a büfé felvásárlása után átmentünk a termünkbe. Egész nap nem történt
semmi. Utolsó nagy kiabálásra lettem figyelmes. Nóri és Gergő veszekedtek. Máté
tőlem kérdezgette mi van. Gyors elmagyaráztam neki. Közben ők tovább veszekedtek.
Pro és kontra.
-Ez a buta lánygyerek elvette az eszed? Vagy mi van?
-Nézzél már magadba! Egy normális lányról beszélsz!
-Lányról?! Ez egy buta liba!
-Hogy merészeled?
-TE, hogy merészeled?!- ekkor Gergő gondolt egyet, odalépett
Nórihoz megfogta a derekát és úgy megcsókolta azt hittem ott szédül el az én
legjobb barátnőm. Csak csókolóztak, le sem álltak. Egy idő után lassították,
majd befejezték. Mindenki csak húúúúúú-zott. Nóri mintha egy vödör piros
festékbe fejelt volna, olyan piros volt.
Becsöngettek angolra mindenki a helyér ült. Én elővettem egy
papírt és ráírtam:
„Ez mi volt?!”- és előreadtam Nórinak.
„Azt én is szeretném tudni”-kaptam vissza. Tovább
leveleztünk.
„Mit fogysz csinálni?”
„Suli után beszélek vele”
„Tuti?”
„Aha”
„Szerinted mi lesz?”
„Nem tudom... Egyben félek és reménykedek”
„Ha végeztetek majd hívsz?”
„Persze <3”
„Ok”
„Fejezzük be, mert az, hogy te okos vagy angolból az nem azt
jelenti, hogy én is”
Nevetve tettem el a papírt a táskámba, de akkor jött a következő.
Mátétól.
„Délután csinálunk valamit?”
„Mire gondolsz?”
„Passz”
„Nekem ma mégsincs gitár, hívott a tanárom de tanulnom kéne egy
kicsit”
„Az nálad max. egy óra”
„Jó de ötink akkor sincs”
„Találj ki valamit!”
„Pláza?”
„Azt mér nem a barátnőiddel csinálod?”
„Ez jutott eszembe”
„Egy sima meki,”
„Oksi”
Ekkor Kecske ránk szólt, hogy jó lenne figyelni, mert az, hogy én
másnál is tanulom az angolt az nem jogosít fel arra, hogy eltereljem mások
figyelmét az óráról.
-Elnézést tanárnő!
Szerencsére csöngettek, úgyhogy mehettünk. Mátéval ketten
indultunk el, aztán valaki a nevünket kezdte kiabálni. Flóra és Áron volt.
-Sziasztok- köszöntünk nekik.
-Hello! Mizu?
-Semmi. Amiről reggel beszéltünk?
-Hát megkérdeztem és izéé az van, hogy megyünk Londonbaa!-
kiabálta teljes extázisban. Én már voltam két éve de olyan felejthetetlen
élmény volt, örülnék ha újra mehetnék.
-Miről van szó?- kérdezte Máté.
-Flóra reggel mondta, hogy a sulijuk szervez londoni utat és
megkértem, hogy kérdezze meg, hogy én is mehetek-e.
-Jaaa.
-Te nem akarsz jönni?
-Nem.
-Miért?
-Majd megbeszéljük- mondta furcsán.
-Hát jó. Mi volt a suliban?- kérdeztem a fiatalokat.
-Semmi. A többiek rájöttek, hogy járunk.
-Uhh. És, hogy fogadták?
-Hát a „barátnőim” elkezdték telebeszélni Áron fejét mindenféle
baromsággal.
-Nagyon jó- forgattam a szemem.
-Te! Nóri hol van?
-Hát valahol az ő hősével mindjárt lenyelik egymást- mondta Máté.
A kicsik elkezdtek röhögni.
-Haha. De vicces valaki! Egész nap veszekedtek, aztán utolsó
szünetben Gergő úgy megcsókolta Nórit azt hittem ott ájul el, aztán most
gondolom elmentek valahova beszélgetni.
-Ja! Délutánra van progitok?
-Hát úgy gondoltuk, hogy most ketten leszünk. Nem baj?
-Nem, dehogy is. Ma úgyis el akarom mondani anyuéknak és jobb is
lesz ha nem leszel otthon.
-Miből gondolod, hogy nem leszünk otthon?
-Megérzés.
Az utcánkba érve Flóráék a sarkon- hogy anyuék meg ne lássák őket-
mi pedig a kapu előtt búcsúztunk el. Megbeszéltük, hogy ha végeztem a
tanulással felhívom és akkor átjön. Röpke fél óra múlva már benn is voltam.
Kaja után siettem tanulni, hogy minél előbb Mátéval lehessek. Tanulta aztán
megcsináltam az írásbeli és még tanultam egy kicsit. Fél ötkor telefonáltam.
-Szia! Végeztem.
-Akkor jövök.
-Jóóó.
-Akkor meki?
-Van jobb ötleted?
-Aha. Cukrászda.
-Ha Flóra most akarja elmondani, hogy jár Áronnal, akkor mit
szólnál egy meki starbucks párosításhoz?
-Az jó.
-Akkor mindjárt.
-Oké.
Felöltöztem és átmentem Flórához.
-Mindjárt indulok. Ügyes legyél!
-Jó. Nagyon izgulok. Szerintem ki fognak bukni.
-Valószínű.
-Kösz a biztatást!
-Nincs mit! Tudod, rám mindig számíthatsz!
-Tudom.
-Na puszi! Amúgy este elmondjuk a Londonos dolgot.
-Oksi!
Mikor szóltam anyuéknak, hogy elmegyek kiléptem az ajtón és Áron
állt ott. Épp be akart csöngetni.
-Szia Áron!
-Hello! Figyi lehet egy gyors kérdésem?
-Persze mondjad!
-Amiket a lányok beszélnek a suliban az...
-A lányok Flórával két éve összevesztek, és azóta ahol lehet
keresztbe tesznek neki. Egyébként te egy nagyon helyes srác vagy, úgyhogy
valószínűleg még irigyek is. Egy szavukat se hidd el!- szakítottam félbe.
-Rendben. Köszönöm, hogy ezeket elmondtad.
-Nincs mit.
-De most menny be Flóra már vár.
-Oké. Szia!
-Hello.
Máté épp akkor ért oda, mikor kiléptem a kapun.
-Sziaa!
-Hali! Mizu?
-Semmi, most ért ide Áron.
-Akkor jobb lenne ha indulnánk.
-Jaja.
-Van valami amiről beszélnünk kéne.
-Mi az?
-Tudod néztem milyen fesztiválok lesznek, és tegnap láttam egy
frissítést az egyik oldalon és azt írja, hogy a nem tudom milyen banda nem tud
jönni az utolsó estre, így Ed Sheeran jön el.
-MIII? Ezt nem mondod komolyan?!?!- kiabáltam.
-De. Ja és még valami. A koncert főszervezője, apám testvére.
-Hallod! Én be akarok jutni!
-Tudom. Ha elmennénk a többiekkel, akkor nagyon olcsón hozzá
juthatnánk a VIP jegyekhez.
-Mennyiért?- kérdeztem, és mikor elmondta tátva maradt a szám- Ez
komoly?
-Aha.
-És akkor miért vagy ilyen fura pár napja?
-Ez a másik dolog. Lehet, hogy költözünk.
-Óóó, hova?
-Californiába.
-Mi? Vagy miért? Vagy hogyan?- törtem össze.
-Apa ott kapott álláslehetőséget.
-És biztos, hogy elfogadja?
-Nem. Ja és a nővérem elköltözik otthonról.
-Hogyhogy?
-Azt nem tudom. Ádival hallottuk ahogy veszekednek a szüleinkkel.
-Sajnálom. Akkor meki?- léptünk be a plázába.
-Hát a starbucks csndesebb.
-Oké.
-Mit kérsz?
-Egy áfonyás sajttortát és egy olyan duplacsokis latte-t.
-Jó. Üljél le, hozom.
-Fent is jó?
-Aha.
Leültem, és vártam. Pár perc múlva megérkezett Máté.
-Szomorú vagy, vagy mi a baj?
-Nem, csak nem szeretnélek elveszíteni, mert szeretlek.
-Én is szeretlek, és szó sincs arról, hogy elveszíthetsz.
-De hát... Akkor?
-Én semmi képen nem szeretnék ki költözni. Nem is biztos, hogy apu
elfogadja az állást.
-De ha elfogadja?
-Akkor én költözök a nagyihoz.
-Jó...
-Soha nem hagylak el- mondta és jó hosszan megcsókolt. Csókunkat a
telefonom szakította félbe. Nóri volt.
-Szia Nóri!
-Na kinek van a világ legjobb pasija?- kérdezte.
-Nekem- jelentettem ki.
-Aha persze.
-Na de most összejöttetek?...
Sophie ❤
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése