Haliii ^^
Hozom az ötödik részt.
Remélem ez is a többivel együtt
tetszik nektek. :)
És azt is, hogy nem baj nektek, hogy ennyi képet hozok a részekhez...
:)
Puszi Zsófi <3
"-Halló!
Rendőrség..."
-Én Palvin Barbara vagyok, és egy
bejelentést szeretnék tenni- mondtam és közben egész végig annak a Gabinak a
szemébe néztem, és folytattam- pár tizenéves lány itt áll az ajtónkban és nem
hajlandóak elmenni. Kérem küldjenek ki valakit aki elviszi őket! Aha értem.
Tehát mondjam meg nekik, ha nem mennek el a másik utcában vannak a
járőrrendőrök fél perc alatt itt vannak. Rendben. Kérem tartaná?- kérdeztem a
telefontól- na hallottátok. Vagy elhúztok vagy jönnek a rendőrök.
-Pff- mondták és el is tűntek.
A zsebembe tettem a telóm és a többiekre
néztem. A többiek szóhoz se jutottak. Majd mikor észhez tértek vihogni
kezdtek.
Csongi még el is hitte.
-Nem gondoltam, hogy elhiszik. Még a címet
sem mondtam, hogy azt mondják a másik utcában ott dekkol a rendőr.
-De kit hívtál?
-Nem hívtam én senkit. A telefonba
beszéltem.
-Na de ha telefonálgatásnál tartunk.
Tudom, hogy dedós meg minden, van egy szám, ami ingyen hívható és a lelki
problémáidat kell elmondanod-mondta Flóra.
-Ez de buli- mondta Evelyn.
-Akkor mehet?
-Jaja.
Elszórakoztunk az biztos. Mondtunk
mindenféle hülyeséget. Olyanokat, hogy egy híd szélén állok, és innen készülök
leugrani. Csongin röhögtünk a legtöbbet.
-Halló! Én Horváth Csenge vagyok. Van egy
lány akibe beleszeretem. De közben ott a barátom is. Mit csináljak?- erre azt a
tanácsot kapta, hogy mondja meg lánynak, hogy mit érez- de hát én lány vagyok-
a pasi azt válaszolta, hogy az nem számít, és, hogy csak az érzései számítanak.
Erre már nem bírta tovább letette, és szakadtunk a röhögéstől.
-Várjatok, most én jövök!- mondtam,
tárcsáztam a számot és mikor felvette beszélni kezdtem- Szevasz Sanyikám! Hogy
vagy? Csak azt akarom mondani, hogy én örökre szeretni foglak. Teljes
szívemből- mondtam és Máté szemébe néztem. Értette, hogy ezt igazából neki
mondtam- Hogy te is engem? Ez nagyon kedves. Figyelj csak! Én mostan megyek
megmondom a másik férjemnek, hogy őt is szeretem. Na puszi!- mondtam.
A srácok tovább szórakoztak. Máté azt
tátogta, hogy ő is engem. Odamentem hozzá, és megcsókoltam. Baráti társaságban
voltunk, nem zavarta őket.
Egy óra körül szállingózni kezdtek az
emberek. A végére Máté maradt. Kikísértem.
-Köszönöm, hogy semmit nem sietünk el-
mondtam, miközben egész végig a szemébe néztem.
-Mire gondolsz?
-Hát tudod.
-Ja vágoom. Figyi ha még nem akarod akkor
nem. Várok.
-Oké. Szeretlek
-Én is- mondta és úgy megcsókolt azt
hittem ott ájulok el-Jó éjt!- mondta, majd elment.
Visszamentem a házba, és Flórával pakolni
kezdtünk. Felhívtam anyát, hogy nem kell szállodába menniük, hazajöhetnek.
Mondt, hogy még tart a céges rendezvény, de egy fél óra múlva indulnak haza.
Kidobtam a piás üvegeket, betettem a mosogatógépbe a szennyest. Mire hazaértek,
olyan volt a ház mintha semmi sem történt volna. Mert ez igazából így is volt.
Fél háromkor feküdtem le, de gyorsan el is aludtam. Pár héttel később reggel fél
tízkor a telefon csörgésére ébredtem Nóri hívott, hogy délután elmegyünk e a
plázába. Miközben beszélünk lementem a lépcsőn. A konyhából pirítós illat jött,
egyből odamentem.
-Jóreggelt!- mondtam anyuéknak.
-Szia! Kivel beszélsz?
Nem akartam beszélni, így csak tátogtam.
Nórival.
-Akkor miattam mehetünk- mondtam neki.
Anyu szúrósan nézett rám ezért pontosítottam- Persze csak ha anya elenged és ad
pénzt.
-Okéé- megbeszéltük hol és mikor
találkozunk majd elköszöntünk- Szia!
-Helóó!- mondtam és is majd anyuhoz
fordultam- Mehetek?
-Mi lesz a tanulással?
-Már tegnap is tanultam. A föci maradt.
-Akkor mehetsz.
-Köszi köszi. De most ennem kell. Éhen
halok.
-Van pirítós, meg nutell ha fel nem
zabáltad.
-Haha. De vicces valaki. Amúgy szerintem
van még. Kávét csinálhatok?
-Valami lattet.
-Okéé.
Csendben megreggeliztem. Közben a
telefonomat nyomkodtam. Instagram, facebook, twitter, tumblr. Mikor végeztem
felmentem a szobámba, és bekapcsoltam a gépem, és egész délelőtt gépeztem. Ebéd
után felöltöztem, és indulásra készen álltam.
Szombat délután a lányokkal tök jól
szórakoztunk. Kiderült, hogy a négy fiú is talált magának programot. Xbox
délután. Mi pedig kifogtunk egy jó leárazást. Nagyon sok jó ruhát vettünk.
Mikor bementünk a cipősboltba találtam egy tök jó csizmát a kirakatban.
Megkérdeztem egy eladót, hogy van e a méretemben. Nem volt úgyhogy tovább
nézelődtem. Nóri talált egy cipőt. Neki jó lett, és meg is vette. Zsuzsi egy
vörös bőr csizmát talált, de sikerült lebeszélni róla, mert igazából rémesen
nézett ki. Miután végeztünk beültünk a starbucskba. Ott még egy csomót
beszélgettünk. Este hazamentem, és vacsi után megkérdeztem anyut és aput, hogy
átmehetek e Mátéhoz. Azt mondták, hogy tizenegyre legyek otthon. Ez így
tetszett. Átöltöztem és indultam. Mikor odaértem benyomtam a kaputelefont. Máté
apukája engedett be. Köszöntem nekik, aztán mondtam, hogy Mátéhoz jöttem.
-Nyugodtan menj fel. „Elfáradt” a játék
délutánban. Elment tusolni.
-Ja rendben. Egyébként el is felejtettem
megköszönni, hogy egyből felajánlották,
hogy én és a húgom kiutazhassunk önökhöz.
-Barbi ez semmiség. Nézd a cég akinél
dolgozni fogok egy nagy házat biztosít nekem. Ott ti is elfértek. Nekünk
először eszünkbe sem jutott, és Máté kérdezte meg, hogy ez lehet e. Mi egyből
igent mondtunk.
-Értem. Rendben. Felmegyek Mátéhoz. Talán
végzett már- mondtam és felmentem. A lépcsőn Ádi belém jött.
-Szia Barbi!- mondta boldogan és megölelt,
amin egy kicsit meglepődtem.
-Szia Ádi! Hogy vagy?
-Jól.
-Hogy tetszik a suli?
-Tök jó. Van egy csomó haverom.
-Az tényleg jó. Máté végzett már?
-Nem tudom. Szerintem még nem.
-Nembaj akkor felmegyek a szobájába,
megvárom ott- mondtam és felmentem. Már épp be akartam menni a szobájába mikor
Liza köszönt.
-Szevasz!
-Óó, szia!
-Mit akarsz itt?
-Én csak Mátéhoz jöttem.
-Mer mér?
-Mert együtt vagyunk.
-Ja jóvan. Hallom mész majd ki anyámékhoz.
-Igen. Nyaralni egy kicsit.
-Pff.
-Mi az?
-Semmi.
-Oké. Akkor én most bemegyek.
-Mennyé csak!
-Mi bajod van?
-Semmi, csak tudod egyfolytában azt
hallom, hogy Máté ilyen szerencsés meg olyan szerencsés amiért egy ilyen lányt
talált magának, és, hogy én meg milyen egy trehány gyerekkel. Mert ugye...-
mondta de nem tudta folytatni, mert Máté félbeszakította. Épp akkor ért ki a
fürdőből. Kicsit elkalandoztam azon, hogy csak egy alsógatya van rajta. De rá
kellett ébrednem, hogy ez itt a valóság.
-Ezt most fejezd be! Ne bántsd őt azért
mert neked el kell költöznöd. És az, hogy anyáék jobban szeretik őt mint a te
pasidat arról csak is ti tehettek. Ha nem lennétek ilyen kretének, biztos őt is
bírnák. Gyere Barbi!
Mikor bementünk a szobába vett egy gatyát
és egy pólót.
-Nagyon szomorú vagy?
-Egy kicsit. Mi baja velem?
-Annyi, hogy téged a szüleink elfogadnak,
de őket nem. Ja és, hogy az ő pasiját nem hívták ki Amerikába.
-Óóó. Sajnálom.
-Nem kell. Mit szólnál hozzá, ha mégis
hozzátok mennénk? Van egy olyan érzésem, hogy balhé lesz.
-Nem szeretnéd, hogy halljam?
-Őszintén? Nem. Azt is elmondom, hogy
miért. A te húgoddal nincs különösebb baj. De az én nővéremmel van. Nem is
kevés. Szinte minden nap van vita. Mi olyankor Ádival ilyenkor mindig
elmegyünk. Most is ez lesz. Nem baj ha jön velünk?
-Nem dehogy is. Nyugodtan jöjjön. Ha
szeretnétek nálunk is alhattok.
-Talán arra nem lesz szükség.
-Most fél kilenc van. Gondold végig!
-Tényleg nem.
-Oké. Te tudod. Szólok neki, hogy öltözzön
fel.
-Jó. Én addig beszélek a szüleimmel.
-Nyugi!- mondtam és átmentem Ádi
szobájába. Bekopogtam, és bementem.
-Mi a baj?
-Semmi. Csak anyuék mindig Lizával
veszekednek, és az olyan rossz.
-Naaaa. Ne légy szomorú! Gyere, öltözz
fel, átjössz hozzánk, megnézed a mi lakásunkat.
-És mit csinálunk ott?
-Nem tudom. Amit szeretnél.
-Nézünk valami filmet?
-Ha az neked jó, akkor igen. Na de akkor
gyere öltözz fel!
-Lesz gumicuki?
-Ha nem öltözöl fel akkor nem- mondtam és
elkezdtem csikizni.
-Hihihi! Hé! Na! Fejezd be! Légyszi!
Felöltözök.
-De akkor két perc múlva lent állsz az
ajtóban felöltözve.
-Aha.
Kimentem a szobából és lementem a lépcsőn.
Máté az előszobában várt.
-Na?
-Megvárják, hogy elmenjünk.
-Oké. Ádi azt kérte, hogy nézzünk filmet.
Amúgy az alvás?
-Apu eljön értünk mikor végeztek.
-Az úgy jó.
-Itt vagyok!- mondta Ádi.
-Ez így nem jó. Vagy esetleg mezitláb
jössz?
-E-e. Veszem fel.
-Segítsek?
-Nem kell. Kész is vagyok.
-Akkor mi mentünk. Sziasztok!- köszönt el
Máté.
-Viszlát!
-Szia anyu!
-Sziasztok gyerekek!
Mikor kiléptünk az utcára megfogtam Máté
kezét. Az öccse megsértődve nézett ránk.
-És nekem ki fogja meg a kezem?
-Na gyere!- elengedtem Máté kezét, és az
öccse egyik kezét én, a másikat ő megfogta- így most most már megfelel?
-Meg. A kisbolt előtt megállunk? Szeretnék
gumicukit enni.
Mikor odaértünk a bolt elé adtam neki
pénzt és mondtam, hogy menjen be, válassza ki és fizesse ki. Mi Mátéval kinn
maradtunk.
-Köszönök mindent!
-Nem kell. Ez alap.
-Nem hiszem. Szerinted minden barátnő
felajánlja, hogy ha a pasijánál balhé van, akkor menjen hozzá az öccsével?-
kérdezte szorosan fogva a derekamat.
-Hát és azt nem tudom. De más nem érdekel.
Csak te- mondtam és nagyon hosszan megcsókoltam.
-Fúúúúúj! De undik vagytok! Fejezzétek már
be!
Nevetve engedtük el egymást.
-Gyere te!
-Hallod! Pár év múlva te is ilyen leszel
ám. Csak nem ilyen jó csajjal.
-Dehogynem!
-Biztos, hogy nem.
-Miért?
-Mert Barbinál nincs szebb lány.
-Na örülök, hogy ezt így gondolod. De mi
lenne ha ezeket a pasis dolgokat nem a csajod előtt beszélnétek meg?
-Oké vágom.
-Na gyertek be!- mondtam mikor odaértünk a
házunkhoz.
Ahogy beléptünk a házba mondtam Máténak,
hogy szólok a szüleimnek. Bementem a nappaliba.
-Sziasztok!
-Hát te?
-Mátéval átjöttünk, mert náluk vita van.
-Jaaa. Rendben. De nem marad sokáig ugye?
-Nem. Ha otthon vége a balhénak jön értük
az apukájuk.
-Hogy érted, hogy értük?
-Ja! Itt az öccse is, Ádi.
Ekkor befutott a szobába Ádi.
-Csókolom!
-Szia Ádi!
-Barbii! Azt ígérted filmet nézünk.
-Barbii! Azt ígérted filmet nézünk.
-Tudom.
-Csókolom!- jött be a nappaliba Máté is.
Odalépett mellém és átölelte a derekam.
-Mátééé! Barbi azt ígérte filmet nézünk.
-Akkor filmet fogunk nézni. Mit akarsz?
-Nézzünk Bud Spencert!!
-Ajj. Én az utálom- kezdtem el
nyöszörögni.
-De megígérteeed.
-Oké, akkor nézzük azt...
-Gyerekek nekem megvan mindegyik dvd.
Melyiket szeretnétek?
-A különben dühbe jövünk-öt!
-Akkor megkeresem.
-Barbi a gumicukit előveszed?
-Aha, hozom. De ha mindet megeszed akkor
rosszul leszel.
-Akkor majd hagyok egyet.
-Nem. Többet. Majd Máté megmondja.
Menjetek be a szobámba, megvárom amíg apu megkeresi.
-Jó.
-Szia Máté! Ki ez a gyerek?
-Szia Flóra! Ez a gyerek az öcsém.
-Ahha. És miért van itt?
-Átjött velünk filmetnézni.
-Mit néztek?
-Különben dühbe jövünk.
-Az de jó. Nézhetem én is?
-Miattam. Akkor te filmezel Ádival mi
Mátéval meg elfoglaljuk maagunkat.
-Nem. Ezt én is szeretem- mondta Máté.
-Meg is van.
-Jó. Tessék itt van, menjetek előre
kimegyek a gumicukiért- mondtam és kimentem az előszobába. Miközben a táskámban
matattam valaki egyszer csak belepuszilt a nyakamba- Te nem mentél fel?
-Nem. Tudod, hogy utálom ezt a filmet, de
Ádinak most társaságra meg boldogságra van szüksége. Jó?
-Oké. Nagyon szeretlek.
-Én is- mondta és hosszan megcsókolt-
kicsit veszélyes volt, hogy apu meg ne lásson minket. Nagyon elvesztünk
egymásban, de valaki megzavart minket.
-Khm-khm- krágogott. Kinyitottam a szemem.
Apu állt ott.
-Apaaa- mosolyogtam rá- hát te?
-Hát én... Na menjetek, ne is lássalak
titeket.
-Öööööö. Oké- mondtam, és gyorsan
megfogtam Máté kezét és felmentünk- Várj! A gumicuki. Lemegyek érte.
-De siess!
Mikor visszaértem a szobámba odadobtam
Flórának és Ádinak a gumicukrot. Mi Mátéval az ágyamon terültünk szét, ők pedig
a két babzsákfotelben ültek.
Ráhajtottam a fejem a mellkasára, és úgy
néztük a filmet. Én kb. öt perc után meguntam, elkezdtem Mátét piszkálni.
Simogattam a mellkasát, birizgáltam a haját. Lementem egy üdítőért. Mikor már
idegesítően unatkoztam, Ádi rám szólt, hogy fejezzem be. Lementem még egy
italért. Már a lépcső felénél voltam mikor csengettek. Lementem és kinyitottam.
Máté apukája állt ott.
-Csókolom!
-Szia Barbi! A fiúk?
-Fent vannak a szobámban. Hívjam őket?
-Hát igen azt megköszönném. Bejöhetek?
-Ja. Persze. Elnézést! Nyugodtan üljön le!
Hozhatok valamit?
-Egy pohár vizet elfogadok, köszönöm.
-Rendben, hozom. Tessék- tettem le elé a
poharat.
-Köszönöm.
-Szólok a srácoknak.
-Jó.
-Szevasz Tibikém!- lépett be a szobába
apu.
-Heló Tomi! Hogy vagy?
-Köszönöm jól. És te?
-Megvagyok. Barbi akkor szólnál a fiúknak,
hogy indulunk?
-Ugyan már! Maradjatok még egy kicsit!
Hozok sört- mondta apu.
-Nem, tényleg mennénk.
-Apu! Ha menni szeretnének hadd menjenek!
-Igen. Ádinak már amúgy is egy kicsit késő
van.
-Igen ezt megértem.
-Felemegyek akkor szólok nekik- mondtam,
majd felfutottam a lépcsőn, és benyitottam a szobámba- Srácok! Apukátok itt van
értetek.
-Oké. Megyünk.
-Mátéé! Nézzük végig a filmeet!
-Ádi. Majd legközelebb. Jó? Jöhetsz máskor
is- mondtam neki vigasztalásképp.
-Tuti?
-Tuti.
-Ígéred?
-Ígérem.
Lementek, és felöltöztek. Kikísértem őket.
Gyors Mátétól is elköszöntem.
-Minden ok lesz- mondtam miközben
megöleltem.
-Nagyon remélem- nyomott egy puszit a
fejemre
Mikor elmentek vissza bementem a házba.
Este fél tizenegy volt. Nem tudtam mit csináljak. Bekopogtam Flórához.
-Tessék!
-Szia!
-Hali! Gyere be!
-Köszi. Mizu?
-Semmi különös.
-Velem se. Unatkozok.
-Pacsi! Én is.
-Nem csinálunk valamit?
-Mire gondolsz?
-Valami csajos este. Áthívhatnánk Nórit
is.
-Nekem okés. Felhívod Nórit?
-Ahha.
Átmentem a telómért a szobámba és miközben
hívtam a legjobb barátnőm visszamentem a húgomhoz. Leültem az ágyára miközben
Nóri beleszólt a telefonba.
-Szia Barbii!
-Szia Nórci!
-Miért hívtál?
-Flórával nagyon unatkozunk. És arra
gondoltunk, hogy tartunk egy ilyen csajos estét. Nem jössz át?
-Mire gondolsz? Mit csinálnánk?
-Hát nem tudom. Tudod mint a filmekben.
Kifestenénk egymás körmét, filmeznénk, magazint nézegetnénk. Kibeszélnénk a
pasikat. Ilyenek.
-Lehet róla szó. Várj! Megkérdezem a
szüleimet. Jöhetek. Hozok pizsit, ruhát holnapra és egy fogkefét.
-Oké. Várunk.
-Szia.
-Szia.
Míg Nórira vártunk elővettem a
magazinokat, kihalásztam a szekrényemből a körömlakkokat is. Addig Flóra a
neten keresett pár filmet amit meg lehet nézni. Húsz perc múlva Nóri benyitott
a szobámba.
-Helóóóó!
-Szia! De jó kedve van valakinek!
-Hát miért lennék szomorú?
-Nem tudom.
-Na ennyi. Mit csinálunk?
-Szólok Flórának, hogy jöjjön át.
-Okii. Vagy szólok én, te meg hozzál
nasit!
-Nekem jó. Mit?
-Ööööö. Popcorn, nutella, csoki, cola.
-Ennyi?
-Egyelőre. De szerintem gyorsan el fog
fogyni.
-Okéé.
Tíz perccel később arra értem vissza a
szobámba, hogy a húgom és a legjobb barátnőm a laptopomat nyomkodja. Nem tudtam
mit csinálnak.
-Hát ti mit csináltok?
-Őőőőő. Hát. Izé.
-Nóri hagyd! Elmondom. Igazából nemsokára
itt a karácsony. És anyu mondta, hogy segítesek nekik kitalálni, hogy mit
kapjál.
Hát csodálkoztam rendesen. Az igaz, hogy
itt a karácsony. Én már kiszámoltam, hogy a tavaszi utazás az olyan lesz mint
egy nyaralás, tehát azt nem alkalomra kapom. A londoni utat sem. Névnapomra
kapom a feztiváljegyet. Szülinapomra be van ígérve egy notebook és egy iPhoen
6.
És itt a karácsony. Az ünnep amit nem is
igazán szeretek. De ajándékot azért néztem. Nekem minden álmom, hogy modell
lehessek, és ehhez az alakom meg is van. Anyuéknak már párszor említettem.
-És akkor miért nem kérdeztek meg inkább?
-Nem tudom... De amúgy mit szeretnél?
-Tudod te is.
-A modellkedés?
-A modellkedés.
-Igazából. Jó ötlet, mert szép is vagy meg
minden. Megemlítsem anyáéknak?
-Ahha lehet- egyeztem bele. De akkor még
nem tudtam mi fog történni másnap- de most akkor mit csináljunk?...
Sophie <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése