25. rész- Nem szégyellek!

Sziasztook! :)

Huhh! Hát megérkezett a huszonötödik rész! ☺

Elég nehézkésen készült el, de itt van ;)

Megvan a ötezernyolcszáz oldalmegjelenítés ami miatt nagyon hálás vagyok nektek! ❤

Tettem ki szavazást, ahol kérlek szépen titeket mindenki szavazzon a facebook-csoporttal kapcsolatban! ☺

Ha tetszik a rész kommenteljetek, pipáljatok vagy írjatok chaten! :)

Jó olvasást, puszi Zsófi ❤

"-Mi az?

-Beteg vagy?"
-Nem. Miért?

-Egyfolytában köhögsz. Meg az orrod fújod! Tessék itt egy zsepi!- nyújtottam oda neki.

-Köszi. És nem hiszem, hogy beteg lennék. Basszus!

-Mi az?

-Megint vérzik. Az orrom.

-Flóra.... Komolyan mondom. Ha január másodikáig nem leszel jobban, ott Londonban viszlek el dokihoz!

-Oké....

-Elállt?

-Ahha.

-Akkor menjünk vissza!

Manót az ölembe fogtam és úgy huppantam le Niall mellé.

-Midnen oké?

-Majd elmondom- ráztam meg a fejem.

-Jó...- egy nagy tányér volt előtte. Tele sütikkel!

-Nem lesz ez sok?

-Emlékszel mikor palacsintáztunk mi volt?

-Persze. Azon az éjszakán voltunk mi először együtt.

-Ja! Igen. Akkor sem volt semmi bajom! Teljesen jól mozogtam meg minden, nem?

-De... Istenien!

-Akkor oké.

Hála isten senki nem értette a beszélgetésünk, mert akkor néztek volna nagyot. Viszont nem bírtam tovább az unokatesóim nyavajgását.

-Lányok! Akartok képet Niallel?

-Persze!- ugrottak fel a kilencéves ikrek.

-Oké- Niallre néztem, értette mi a helyzet, ígyhát egy kicsit arrébb ment mellőlem, felkészülve a lányokra.

-Barbi úgy, hogy te is!

-A-aaa. Bocsi lányok, de az nem fog menni.

-De miért?

-Azért, mert ha kiteszitek instára a képet azt mindenki látni fogja. És vannak akik engem nem szeretnek. Olyan rajongók. És akkor ők szidnának engem. Emiatt. Ha szeretnétek én is csinálok veletek, de közös képeink Niall csak nekünk kettőnknek vannak.

-Ja oké... 

Először Petra aztán Zsófi csinált pár selfiet Niallel, meg is ölelték. Istenem! Elképzeltem, hogy milyen lenne ha én is csak ilyen kis rajongó lennék... De én vagyok olyan szerencsés, hogy sokkal többet kapok Nialltől mint pár kép és egy ölelés. Sokkal-sokkal többet és azt sem tudom, hogy hogyan háláljam meg neki.... Manó jelezte, hogy kinn van dolga, mondtam, hogy ki viszem a kertbe. 

-Jövök én is!

-Hozod a pórázát, kérlek?

-Persze!

Niallel kiléptünk a kertbe, Manót elengedtük mi pedig egymással szembe fordultunk.

-Mégis együtt karácsonyozunk!

-Hát igen.... Egyébként nekem Flóra mondta, hogy menjek ki, de nem akartam zavarni....

-Szépségem mikor zavarsz te? Soha! Imádlak, szeretlek!

-Én is szeretlek Niall! Annyira örülök, hogy itt vagy!

-Én is örülök! Lassan menjünk vissza!

-Este elmegyünk sétálni? 

-Mikor?

-Későn! Éjfél körül! Mikor senki nem lát meg minekt!

-Menjünk!- mondta és belecsókolt a nyakamba.

-Oké. De fázom! Menjünk vissza!

-Jó. 

-Manó! Gyere!- De a kutyám nem jött- Manóóó! Gyere szépen! Manóóóó! Ahh!- A kutya csak messzebbre futott.

-Hagyd csak! Megyek!

Niall ellezdett futni a kutya után és egyszer csak elkapta. De a lendület amivel futott és ugrott a kutya után túl nagy volt, elesett. Olyan szinten kezdtem el röhögni, hogy az elmondhatatlan. Odamentem hozzájuk de mikor próbáltam felhúzni a földről, csak magára rántott. Rádőltem és az arcát cirógattam. És megcsókoltam. Beletúrt az összefogott hajamba, de mivel így húzta kihúzta belőle a hajgumit. A hajam két oldalt a vállamra omlott és ahogy felé hajoltam kicsit csiklandozta a nyakát. Végigsimított a derekamon, a csípőmön, fenekemen majd a combomon és vissza a fenekemre. Kezdett nagyon melegem lenni a kabátban. Nagyon el voltunk foglalva egymással, mert csak krákogást hallottunk meg magunk mellől.

-Khmmmmm.

-Húha. Apu! Te... Hát te?- néztem fel rá Niall mellkasának támaszkodva.
-Hát én! Na sipirc befelé! Vendégek vannak!

-Oké megyünk....

Manót Niall hozta és úgy mentünk apu után. Bent levettük a kabátjaink és vissza sétáltunk a nappaliba.  Kb délután öt óra volt, alig bírtam kivárni, hogy elmenjenek a rokonok. És végre este hét lett, elmentek. Nem voltunk éhesek, a sok süti miatt így Flórával és Niallel a kanapéra települtünk. Manó az ölemben pihent és az Ír manóm pedig a fejét simogatta. 

Kicsivel később anyáékis leültek és végre itt volt az alkalom, hogy jobban megismerjék barátom. De ahogy láttam semmi bajuk vele, sokat beszélgetek, Niall is tisztelettudó volt. És apu feltette az utolsó kérdését.

-És Niall! Hol tervezek aludni?

-Apuuu!  

-Béla!- szólt neki anyu is- Két hete nem látták egymást. 

-Én nem azt kérdeztem. 

-Apu arra gomdoltam, hogy Niall mellettem aludna.

-Azok után ami az udvaron volt?!

-Öhmm. Nem lesz semmi. Komolyan!

-Ha csak alusztok akkor mehet melléd!

-Oksi. Akkor mi fel is megyünk! Jóéjt mindenkinek!- fogtam meg Niall kezét meg Manót és felmentünk. Mikor beléptünk a szobömba az ajtót becsuktam magam mögött- Ahh végre!

-Mi az?

-Imádom a családom de te vagy a legfontossabb!

-Köszönöm,hogy így gondolod!

-Mert nálad nem így van?- ültem az ölébe.

-Dehogynem! Te mindenkinél fontossabb vagy számomra!

-Akkor oké!- adtam neki egy puszit- Elmegyek tusolni, jó?

-Oké. Addig körbenézek a szobádban!

-A harmadik fiókot kerüld el!- figyelmeztettem ugyanis az az alsómeműs fiókom.

-A fiókokat kihagytam volna, de most, hogy mondod!- mosolyodott el.

-Sietek!- adtam neki egy gyors csókot és már el is tűntem a fürdőben. Egy ideig áztattam magam a forró vízben de végül kiszálltam a kádból, megtörölköztem és visszamentem a szobába. Nos. Niall komolyan gondolta, hogy körbenéz a szobámban. Épp egy közös képemet fogott Ádival. Odasétáltam mögé, átöletem a derekát és hozzásimultam.

-Látom komolyan körbe néztél!

-Baj?

-Dehogy is! Én holnap készülök beköltözni hozzád határozatlan időre!- nevettem fel.

-Beköltözöl?- mosolygott rám.

-He?

-Odaköltözöl hozzám?

-Nem. Egyenlőre nem. Megnézem milyen a lakás! Ne siessünk el semmit!

-Oké. Ez igaz. Ki ő?- fogta még midnig a képet.

-Az öcsém.

-Van még egy tesód?

-Ammm. Megígértem, hogy elmegyünk sétálni. Akkor mindent elmondok!- tudtam hova megyünk sétálni.

-Rendben!- adott egy gyors csókot- Én is elmegyek fürdeni.

-Ne!

-Ne? Miért?

-Menjünk sétálni!

-Most?

-Igen!

-Oké.

-Akkor öltözz fel melegen!

Mind a ketten jó sok réteg ruhát vettünk ugyanis ilyenkor nagyon nagyon hideg van. Szóltam anyuéknak, hogy sétálni megyünk, nem maradunk sokáig. Kiéptünk az ajtón és megfogta a kezem.

-Elmondod hova megyünk?

-Persze. Szeretnék neked megmutatni valamit. Utána pedig ki a Vörösmarty térre forró teázni. Bár nem. Ott megismernek. Nem tudom. Az első hely fontos.

-Rendben. És mi az első hely?

-Niall! Ne légy kíváncsi!

-Bízok benned!

-Köszönöm!

Tovább mentünk  kézenfogva és a fejem a vállán pihentettem. És odaértünk. Tudtam hova kell menni. Második sor tizenkettdik oszlop.

-Szépségem miért jöttünk egy temetőbe?

-Láttad az asztalomon a képet. Az öcsémmel.

-Ugye nem. Mond hogy nem!

-Sajnos nem mondhatom. Meghalt.- sírtam el magam. Akárhányszor eszembe jutott.

-Istenem annyira sajnálom!

-Az ölemben halt meg! Érted? Én voltam az aki megmenthette volna!

-Ne mondj ilyet! Elmondod mi történt?

-Beteg volt. Leukémia. Másfél év. A második születésnapja előtt két nappal feladta az életet. Az ölemben feküdt!

-Kicsim te nem tehetsz róla!

-Tudom Niall. De én annyira félek, hogy Flórával is ez lesz!- mondtam miközben leültem a sír mellé tett padra.

-Az orrvérzés és köhögés miatt?- ült le mellém.

-Ahha.

-Nem lesz semmi baj!

-Ígéred?

-Ígérem! És köszönöm, hogy ezt megmutattad nekem!

-Én köszönöm, hogy vagy nekem és megmutathattam!

-Szeretlek Niall!

-Én is Barbi! És ha szeretnéd a két ünnep között Londonban Flórával elviszlek titeket orvoshoz! Hogy megnézze valaki!

-Komolyan?

-Persze!- nyomott egy puszit az orromra- És ha bármikor mesélni szeretnél róla én meghallgatlak!

-Rendben. Köszönöm!

-Nincs mit! Ez természetes! Egy pár vagyunk. Arról beszélünk amiről csak akarunk.

-Jó.

-Mit szólnál hozzá, hogy ha itt végeztünk elmennénk arra a térre amit mondtál?

-Áhh! Az ilyenkor is tele van! Megismernek!

-Nem érdekel! Nem szégyellek!

-Miért szégyellnél?- néztem rá.

-Nincs miért. 

-Akkor oké. Mindjárt mehetünk ám!

-Nyugi! Már itt vagyok! Nem sietünk sehova!

-Oké.

Leguggoltam a sírhoz és kicsit rendezgettem a virágokat. Nagyon sötét volt, telefonjainkat fényével mégis jól meg tudtuk világítani. Pár percet még csendben álltunk de végül elindultunk. Akárhányszor ide jövünk van egy mondat amit legutoljára mondok el.

-Álmodj szépeket! 

Niall megfogta a kezem, letörölt az arcomról egy könnycseppet és úgy indultunk el. 

-Akkor? Elviszel a Vörösmarty térre?

-Szeretnéd?

-Ahha!

-Akkor igen! 

Útközben minden feléről beszélgettünk, nagyon aranyos volt, próbálta elterelni a figyelmem. Ahogy egyre jobban mentünk be a belvárosba egyre több ember lett. De még senki nem ismerte fel. Mikor odaértünk a térre a sejtésem beigazolódott. Tele volt emberekkel. Niall elképedve nézett rám.

-Ez gyönyörű!

-Tetszik?

-Nagyon! Ez mi?- mutatott az egyik asztalon levő mézeskalácsra.

-Mézeskalács. Otthon is van.

-Na! Ilyet vigyünk haza! Ez nálatok is isteni volt!

-Holnap délelőtt süssünk!

-Én meg a sütés?- nézett rám.

-New Yorkban is megoldottuk azt a vacsit!

-Az igaz. Meg a palacsinta is....

-Niall!

-Most mi van? Te gondolsz mindig arra!

-Akárhányszor palacsintát fogok csinálni az fog eszembe jutni!

-Látod? Már megint te hoztad szóba!- kezdett el szívatni.

-Itthagylak!

-Nee!- bújt hozzám és belecsókolt a nyakamba. Az arcomra. Az orromra. És végül elért a számhoz. Ajkaink még csak súrolták egymást, de meleg lehelletét érezhettem az ajkaimon. Nem bírtam tovább beleharaptam az ajkába és megcsókoltam. Kezei a fenekem pihentek, míg én a nyaka körül fontam össze őket. Így álltunk egy darabig, mint a többi szerelmes pár. De tudhattuk volna, hogy mi nem vagyunk átlagossak. Egszer csak valaki krákogott mellettünk. Elengedtük egymást és rá néztünk. Hát basszus! Nem hiszem el, hogy ő az! Eddig elkerültük egymást és pont most zavart meg minket.

-Sziasztok!

-Eddig volt szép az estém!- morogtam Niall fülébe, de végül rájuk mosolyogtam- Sziasztok!

-Kérhetünk egy képet?

-Várjatok! Had mutassalak be titeket egymásnak! Niall ő a volt barátom Máté, és a volt legjobb barátnőm, Nóri. Nóri, Máté ő itt a barátom, Niall.

Niall megelpődve nézett.

-Te vagy az a paraszt aki szalasztani hagyott egy ilyen csodálatos lányt?- nézett Mátéra megvetően.

-Mondhatjuk így is.

-Na jó! Csináljátok meg azokat a kibaszott képeket aztán menjünk Niall! Veled akarok már lenni!

-Oké.

Odaállt mind a kettőjük mellé, csináltak pár selfiet és kész is voltunk.

Vagyis mégse.

-Niall nem csinálunk a te telefonoddal is?- nyávogott Nóri.

-Nem. A telefonomon egyetlen egy lánnyal van közös képem. Azzal a lánnyal akit szeretek- vette elő a telefonját és megmutatta a borítóképet. Amin ketten vagyunk. A színpadon mikor megcsókolt- És ha nem bánjátok akkor mi mennénk is- nézett rájuk, megfogta a kezem és tovább mentünk. Míg ő beszélt alig bírtam vissza tartani a röhögést, de amint eljöttünk tőlük kibukott belőlem. Vicces volt ahogy lehordta őket.

-Mi ilyen vicces?- mosolygott rám.

-Semmi. Szeretlek!

-Én is szeretlek!

-Annyira álmos vagyok!

-Akkor gyere, menjünk! 

-Oké.

Megfogtam a kezét és úgy indultunk haza. Csendesen sétáltunk és már majdnem az utcánkba értünk mikor megállt.

 -Mi az?- bújtam hozzá.

-Hiányoztál!

-Te is nekem!

-Istenem! El sem tudod képzelni milyen jó érzés, hogy akkor csókollak meg amikor akarlak!

-Hát... Ahogy magamat ismerem ez még így is lesz egy ideig, mert nem terzvezek hazajönni mostanában- bújtam oda hozzá.

-Mondtam, hogy költözz hozzám!

-Azzal még várjunk egy kicsit, jó?

-Oké! Gyere, menjünk! Látom rajtad, hogy álmos vagy!

-Annyival jobb lesz veled aludni!

-Nekem mondod?

-Na menjünk!- adtam neki egy csókot és tovább mentünk. Otthon halkan közlekedtünk, hogy senkit fel ne ébresszünk. Az emeletre érve hallotuk, hogy Flóra valakivel skypeol.

-Biztos Harry az!- mosolygott rám Niall.

-Miből gondolod?

-Mostanában jó sokat beszélnek.

-Komolyan? Én úgy tudtam, hogy néha-néha beszélnek.

-Nem. Valamelyik nap mentünk sörözni és elmondta, hogy..... Na mindegy! Inkább gyere Szépségem, alugyunk!

-Mit mondott?

-Mindegy.

-Nem. Nem mindegy.

-Ahh! Barbi! Mi mennyit mondtunk el nekik a mi kapcsolatunkról?

-Én nem sokat.

-Én sem. Ahogy ők sem. Hidd el, hogy mindent meg fogsz tudni a magam idejében!- lehelt egy lágy csókot a számra.

-Oké. De ha megbántja akkor letépem a fejét!

-Jólvan!- nevetett fel- Öltözz át, és alugyunk!

-Adj pólót!

-Mi?

-Nem vagyok hajlandó másban aludni, csak a te pólódban!

-Rendben. Válassz!- nyitott ki a bőröndjét és elment tusolni

Levettem a pólóm meg a nadrágom, magamra kaptam Niall felsőjét és bebújtam az ágyba mivel már tusoltam. Mikor vissza ért a fürdőből egy alsógatyában befeküdt mellém.

-Jóéjt Szépségem!- húzott szorosan maga mellé.

-Neked is!- csókoltam meg. Átölelte a derekam én szorosan hozzábújtam és gyorsan álomba merültem.

Reggel arra ébredtem, hogy Niall a csípőmet öleli és azon alszik. Édesen szuszogott és őt néztem.

Egyszer csak azt vettem észre, hogy a combom puszilgatja, ami nekem eléggé csikis volt.

-Neee! Niall ezt fejezd be!- kezdtem el röhögni- Niall kérllek!- vihogtam tovább.

-Jóreggelt Szépségem!- mászott felém és megcsókolt.

-Neked is! Hogy aludtál?

-Fantasztikusan!

-Olyan jó melletted ébredni!

-Fordítva is így van!

-Mennyi idő?

-Nem tudom- mondtam és benyomtam magam mellett a telefonom gombját- Fél tíz. Viszont. El kéne kezdeni a sütit, hogy mire megyünk finom legyen!

-Mit szólnál jozzá ha nálam csinálnánk meg?

-Hogy érted?

-Khmm. Hát úgy, hogy ha ketten vagyunk akkor nem kell leállítani magam.

-Már megint te gondolsz arra!- néztem rá tettetett felháborodással.

-Melletted lehet másra?

-Hát én azt nem tudom.

-Én igen. És nekem nem. Úgyhogy ja.

-Nekem oké. És Flóra?

-Majd.... Majd átmegy Harryhez!

-Oké!- mondtam, és a tarkójánál fogva közel húztam magamhoz és többször egymás után szenvedélyesen megcsókoltam. Egyszer csak valaki kopogott. Niall visszefeküdt mellém és mind a ketten fel ültünk. Mintha beszélgetnénk. És anyu benyitott.

-Jó reggelt!

-Szia anyu!

-Nem zavarok?

-Dehogy is! Beszélgettünk.

-Akkor oké. AZt szeretném kérdezni, hogy mikor mentek el.

-Niall holnap tízre kért gépet- vigyorodtam el.

-Magángép?

-Azaz.

-Ja értem. És mikor jöttök?

-Ammm. Hát Flóra visszajön a sulira mondjuk harmadikán.

-Te nem?

-Háááát. Arra gondoltam, hogy én még maradnék egy kicsit- bújtam Niallhez.

-És neked tanulni nem kéne? Év végén érettségizel!

-Anya! Tanulni ott is lehet! A srácok úgyis stúdióznak én addig tanulok. Oké? Kérlek, kérlek!

-Mennyi időre gondolsz?

-Egy hét- két hét. Nem tudom.

-Barbi! Egyet mondok! Ha kettőnél több négyesed lesz nem mész itthonról sehova!

-Okéééé!- ugrottam ki az ágyból, odamentem hozzá és megöleltem- Köszönööm!

-Szívesen! Lassan gyertek le, jó?

-Felöltözünk és megyünk!- adtam egy cuppanós puszit az arcára és kiment. Niall odasétált hozzám és rám mosolygott.

-Egy olyat én is kérek!

-Milyet?

-Egy olyan puszit!

-Ammm. Nekem van jobb ötletem is!

-Igen? Mi?

-Hát ha csak annyit akarsz, hogy megmondjam!- vontam meg a vállam.

-Ne! Inkább mutatsd meg!

-Oké.

Végigsimítottam meztelen mellkasán és apró puszikat adtam rá. Az ágy felé indultam és mikor odaértem ledöntöttem. Csípőjére ültem és felé hajoltam. Lassan haladtam felfelé a csókokkal, elértem a kulccsontját, a nyákat, az arcát. És elértem a szájához. Ajkaim után kapott és szenvedélyesen megcsókolt. Végül ő volt az aki elhúzódott tőlem.

-Barbi! Most álljunk le! Mielőtt késő lenne!

-Oké....

Egy utolsó csók után lemásztam róla és a szekrényemhez sétáltam.

-Mit vegyek feel?

-Ezt a pólót, ezt a blézert meg ezt a gatyát- vett ki a szerényből egy egyszerű fekete pólót, egy műbőr blézert meg egy térdénél szaggatott farmert.

-Ez nem túl fekete?

-Nem!- mondta, épp mikor magára kapta a saját ruháit. Akkor jöttem rá, hogy mi volt a terve mikor ránéztem. Ő egy karácsonyi pulcsit meg egy fekete farmert vett fel. A tükör előtt megálltunk, és megállapítottuk, hogy jól mutatunk együtt.

-Illünk egymáshoz!- állapította meg.

-Szerintem is! Menjünk!

-Oké.

Lesétáltunk a lépcsőn és egből az ölembe kaptam Manót akit Flóra éjjelre elkért, mondván nekem van kivel aludnom.

-Jóreggelt!

-Nektek is! Sokáig aludtatok! Mit csináltatok éjjel?- nézett ránk a húgom.

-Sétáltunk. Elmentünk a Vörösmarty térre.

-Persze.

-Komolyan! Egyébként meg én lehetnék az aki kérdezgethetne a te kapcsolatodról!

-Nem kapcsolat.

-Még- forgattam meg a szemem és bementem a konyhába- Jóreggelt!

-Szia Barbikám! Kérsz reggelit?

-Áhh nem! Most már nem eszek, mert akkor majd nem tudok ebédelni.

-Rendben.

-Csak a mamáék jönnek vagy apa tesójáék is?- Igen így hívom őket. Mivel nem szeretnek. És ezt a tudatomra is adták. Csak az egyik unokatesóm.

-Nem hiszem- nevetett fel anya. Khmm. Ő sem bírja őket.

-Akkor oké.

-Viszont kislányom Manót ugye nem akarod vinni?

-De.

-Biztos, hogy nem!

-Da anyu! Miért?!

-Azért mert Harry nem szereti a kutyákat- lépett be Flóra a konyhába.

-He?

-Hát nem visszük a kutyát, mert Harry cicás.

-De mi köze hozzám meg Niallhez?

-Mert én nem én fogok lakni?

-De. Viszont Harry is a saját lakásában lesz!

-Nem baj!

-Amúgy sem vihetnéd mert oltásokat kell kapnia!

-Ahhj már! Hát oké...

-Niall nem éhes?

-Niall mikor nem éhes?

-Tehát az.

-Akkor is eszik ha nem az!- vigyorogtam rá.

-Vigyél neki sütt!- adott a mama a kezembe egy tányért tele sütivel.

-Oké!

Kivettem két villát a fiókból és besétáltam a nappaliba ahol Niall telefonozott. Leültem mellé és szorosan hozzá bújtam.

-Nézd! Hoztam sütit!

-Ahh! Imádlak! 

-Tudom!

Az ölembe tettem a tányérat, az egyik villát a kezébe nyomtam és elkezdtük enni a sütit. Én nem sokat ettem, mert arra eszméltem fel, hogy elfogyott az egész.

-Jézusom hogy bírsz ennyit enni?

-Nem tudom....

-Na! Majd ha visszamentünk akkor edzünk!

-Te is?

-Kéne. Híztam. Nem látod?- fogtam meg a hasam.

-Nem!- mondta és megpuszilta az említett részt.

-Ne már! Fejezzétek be! Tudjátok kik csinálnak ilyet? Azok a párok akiknek gyerekük lesz!

-Amekkora hasam van....- mondtam de úgy, hogy csak mi hárman értsük és rajtam kívül mind a ketten felröhögtek- Örülök, hogy viccesnek találjátok!

-Barbi te olyan hülye vagy!

-Miért?

-Mert kurvára nem vagy kövér!

-De! Viszont te sokat fogytál!- néztem a húgomra.

-Én is észrevettem. Mostanában nincs akkora étvágyam- mondta mire nekem görcsbe rándult a gyomrom és az egész testem megfeszült. Ezt Niall is érezte, belepuszilt a nyakamba és annyit suttogott, hogy nem lesz semmi baj.

-Azért próbálj meg minél többet enni!

-Oksi. 

Ezután csendben néztük a tvt, de én közben Niall twitterjét nézegettem.

-Tegyünk ki egy képet!

-Oké. Instára is?

-Ja!

-Jóóó!

Megkereste a képet amit a szobámban csinaltunk és a legjobbat kiválasztotta. Nagyon cuki szöveget írt hozzá.

"We wish merry Xmas every Directioner! We hope you've a good time with your family or your love, than us! Love you! ❤"

Nagyon tetszett a szöveg így gyors megcsókoltam.

-Mehet instára is?

-Persze.

-Oké!

Oda is kitette a képet és a csengő hangjára eszméltünk fel. 

-Nyitom!- mondtam és kisétáltam az előszobába ahol apa szülei és testvére a családjával álltak- Sziasztok! Szóval mielőtt bármit is mondanátok itt van a barátom! Bemutatón nektek! Niall, apa családja! Apa családja, Niall!

-Jónapot!- köszönt a szőke barátom illedelmesen.

-Szia!

-Üljetek le! Kértek valamit?

-Én nem, köszönöm!

-Én eléggé éhes vagyok!- mondta apa tesójának a felesége.

-Barbi jössz egy kicsit?- nézett rám Ábel, az unokatesóm.

-Ahha- felálltam Niall öléből és egy gyors csók után ki is mentem. A lépcsőnél megálltunk.

-Hogyhogy itt van?

-Hiányoztam neki. Baj?

-Dehogy is! Boldogabb vagy, mint két napja!

-Mert az is vagyok!

-Akkor oké!- mondta, megölelt és visszamentünk. Manó Niall ölében volt és épp játszottak. Vagyis a kutya harapdálta. Nem tudom kinek volt játék...

Mivel kölcsönösen nem kedveljük egymást gyorsan elmentek, öt órakor már csak mi hatan voltunk otthon. Anya felvetette az ötletet, hogy meg kéne nézni Ádi sírját.

-Éjjel voltunk. Rendben van.

-Hogyhogy elmentetek? Főleg éjjel!

-Úgy gondoltam, hogy Niallel vagyunk olyan szoros kapcsolatban, hogy megmutassam neki. Meg a képeket úgyis látta, el kellett magyaráznom.

-Értem. 

-Barbi felmegyek, skypeolok Gregékkel!- suttogta a fülembe Niall.

-Ja oké!- engedtem ki. Egy puszit nyomott az arcomra és már el is tűnt a lépcsőn. Mami érdeklődve nézett rám.

-Hova megy?

-A tesójáékkal skypeolni. Ott vannak nála. A tesója, a felesége, a gyerekük és a szüleik.

-És otthagyta őket? Miattad?

-Jaja!

-Tényleg szeret ez a fiú!- mosolyodott el.

-Hát ja. Én is őt.

-Anya! Harry írt, hogy menjek skypra. Mehetek?- nézett fel a telefonjából Flóra. 

-Menjél csak! Úgyis beszélni szeretnék a nővéreddel!

Mikor ketten maradtunk az ülőgarnitúrán felém fordult.

-Figylej kislányom! Tudom, hogy már beszéltünk erről de most elmész és még egyszer tisztázni akarom. 

-Jézusom anya! Miről akarsz beszélni?

-Féltelek. Tizennyolc éves vagy. Nem akarom, hogy bajod essen.

-Most már komolyan nem értem!

-Ne csináljátok belőlem nagymamát!

-Mi? Jézus anya! 

-Komolyan mondtam!

-De te sem gondoltad, hogy ennyi idősen gyereket akarok?! Meg Niall is... Anya ő most van a karrierje csúcsán! Ez csak vicc, ugye?- mondtam és nem tudtam, hogy hogyan reagáljak. Sírjak vagy nevessek.

-Mindnesetre védekezzetek!

-Oké anya! Eddig is védekeztünk, ezután is fogunk. 

-Rendben! És semmi olyat ne csinálj amiben nem vagy biztos!

-Anyaa! Ezt egyszer már megbeszéltük! És hidd el, nem fogok meggondolatlan lenni! Szeretem Niallt, ő is szeret engem. Ha valamit nem akarok meg fog érteni.

-Oké. 

-De te mit hittél? Hogy nem védekezünk?

-De. Gondoltam. Csak azért tudod. 

-Oké persze. De ilyenekre még csak ne is gondolj, oké?

-Persze! Egyébként nagyon helyes!

-Ugyee?

-Ahha! Na! Menjél csak hozzá!- nyomott egy puszit a fejemre.

-Oksi. Anya!- néztem rá vissza.

-Igen?

-Köszönök mindent!

-Nincs mit megköszönni! Az anyukád vagyok!

-Rendben. 

Felfutottam a lépcsőn és be nyitottam a szobámba. Niall az ágyban feküdt, a gépével az ölében. Épp köszönt el.

-Rendben! Akkor holnapra mindent rendezz el, oké? Köszi szia!

-Heló!

Lehajtotta a gépet és én odasétáltam hozzá.

-Mit kell elintézni?

-Ja semmi különös! Csak ömmmm. Mindegy!

-Baj van?

-Dehogy is! Csak...

-Csak mi? Nekem elmondhatod!- mosolyogtam rá.

-Holnap megtudod!- adott egy csókot és felállt- Sétáljunk!

-Most?

-Ahha! Miért ne?

-Megismernek!

-Tudod mennyire nem érdekel?- sétált oda hozzám- Nem szégyellek senki előtt! Szeretlek és ezt mindenkinek el akarom mondani, hogy te vagy az a lány, aki boldoggá tesz!- sugta a fülembe édesen, engem meg a hideg rázott lehelletétől. Odahajoltam hozzá és megcsókoltam.

-Szeretlek!- suttogtam szinte a szájába. 

Sophie ❤