27. rész- Köszönöm, hogy vagy a fiamnak!

Sziasztook :)

Megérkezett a huszonhetedik rész! ;)

Ahogyan azt megszavaztátok csináltam egy facebook csoportot, amit úgy tudtok megnyitni, ha a "facebook csoport" szóra mentek egy sorral feljebb! :*

Ha elnyeri a tetszéseteket iratkozzatok fel, pipáljatook, kommenteljetek, írjatok chaten vagy pedig lépjetek be a csoportba ahol a következő részekből is hozok előre egy kis ízelítőt! ☺

Jó olvasást, puszi Zsófi ❤

"-NIALL!! NIALL GYERE MÁR!- ordítottam torkom szakadtából.

-Mi tör....- kezdte de amint meglátta csendben maradt- Hívni kell a tűzoltókat!"

-Igen az jó lesz!

-Hozd a telefont!- mondta kissé idegesen.

-Hozom!

Amint visszaértem hívtuk a tűzoltókat akik tíz percen belül ki isértek. A konyhában a tüzet gyorsan eloltották, mivel még nem volt túl nagy. Mikor újra biztonságos lett a lakás a tűzoltó megkérdezte mi történt.

-Hát egy gyertyafényes vacsit csináltam a barátnőmnek. És itt felejtettük a gyertyákat.

-Ahha értem. Tehát ez nem véletlen volt.

-De. Nem mi gyújtottuk fel a konyhát!

-De nem csak úgy hopp felgyulladt!

-Hát nem....

-Ez esetben a biztosító nem tud fizetni.

-Rendben.

-Nos akkor mi mennénk is.

-Köszönjük a segítséget!

-Nincs mit!- mondta és kiment az ajtón.

Niall leült az ülőgarnitúrára én pedig mellette foglaltam helyet.

-Bocsánat!

-Mi? Mire gondolsz?

-Hát én nem hagytam, hogy előbb együnk és én rángattalak fel a szobába....

-Ne mondj ilyet! Én se nagyon ellenkeztem! Nem te tehetsz róla.

-Annyira sajnálom!

-Semmi baj!

-Mekkora kár lett?

-Nem nagy! Az asztal meg az asztaltertő.

-Hibásnak érzem magam.

-De ne! Nem tehetsz róla! Holnap elmegyünk, veszünk egy asztalt!

-Oké...

-Viszont éhesek vagyunk. Rendeljünk!

-Hogy tudod ennyire lazán venni?

-Most mit stresszeljek rajta? Egy asztal Szépségem! Nem az egész ház!

-Igazad van.

-De akkor mosolyogj! Ne ronts el egy ilyen gyönyörű estét!

-Oké! Éhes vagyok!

-Rendelek egy nagy pizzát, az úgy jó?

-Ahha!

-Nincs kedvem felöltözni....

-Miattam maradhatsz így is!

-Fázok.

-Pedig itt volt a meleg tűz is!- mondta mire felnevettem- Meg van ez a szép kandalló!

-Begyújthatom?

-Mindjárt megcsinálom! Csak rendelek!

-Oksi!

Felkapcsoltam a villanyt- mivel minden gyertyát eloltottunk mielőtt nagyobb baj lenne- és vissza ültem a kanapéra. Magamra húztam egy pokrócot és míg Niallre vártam a gyűrűm nézegettem. Annyira tetszett! És amit mondott... Hogy szeretné, hogy egyszer eljegyzési gyűrűként hordjam. Remélem még nem mostanában tervezi. De megijedtem. Mi lesz az utcán? Mi lesz ha a rajongók meglátják? Mit fogmak szólni? Mindenki azt fogja hinni, hogy Niall megkérte a kezem. Istenem mennyi könnyel fog ez járni nekem!

-Min gondolkodsz?

-Hmmm?

-Elgondolkodtál. Észre sem vetted, hogy begyújtottam a kandallót.

-Ja igen.

-Min gondolkodtál?- bújt oda mellém a pléd alá.

-Mindenki azt fogja hinni, hogy megkérted a kezem.

-Ha akarod tedd át másik ujjadra!- kezdte el forgatni a gyűrűt.

-De nem akarom! Te ide tetted, itt marad!

-Akkor majd nem foglalkozol vele! Akik fontosak tudni fogják az igazságot!- mondra és apró puszikat adott az arcomra.

-Az a lényeg, hogy mi tudjuk.

-Pontosan!

-Életem legemlékezetessebb estéje!

-Én sem fogom elfelejteni!

-De akkor ti ma nem is stúdiózni mentetek?

-Karácsony után egy nappal? Neem!

-Mikor kezdődnek?

-Mik? A próbák?

-Ahha!

-Január 3.

-Majd egyszer bemehetek megnézni?

-Ahha, persze!

-Oksi! Persze csak ha nem zavarok. 

-Nem zavarsz! Hányszor mondjam még el?

-Nem kell többször!

-Akkor oké. És az ágy nagyságával meg vagy elégedve?

-Meg ám! Ez az ágy kell nekem! Annyira nagy és kényelmes. 

-Tudom! Sokat fogsz te még ezen aludni!

-Biztos?

-Az a gyűrű nem elég bizonyíték?

-De! Teljesen!

-Rendben!

-Megmutaod a lakást?

-Meg!

Nos Niallnek szép nagy háza van. A földszinten volt egy óriási konyha, ugye az étkező, a nappali és két kissebb szoba. Az első emeleten van öt szoba és három fürdő. A második emeleten is még szobák vannak fürdőkkel. És a harmadikon meg van egy kialakított stúdió egy zeneszoba meg egy nagy tér.

-Szép nagy!

-Ja! 

-De minek ekkora?

-Hmmm. Én sem tudom. Csak mikor megvettem tetszett- mondta és egy gyors csók után lement ajtót nyitni, ugyanis megjött a pizza. Egy jó nagy dobozzal a kezében tért vissza a szobába és ült le- Kérsz hozzá valamit?

-Mire gondolsz?

-Ketchap?

-Most nem kívánom...

-Oké. Akkor jó étvágyat!

-Neked is!

Ilyen se nagyon volt még velem, hogy hajnali fél egykor pizzát egyek. A vacsink nagyon gyorsan elfgyott, mind a ketten éhesek voltunk. Jóllakottan dőltünk hátra. 

-Niall nem megyünk aludni? Nagyon fáradt vagyok!

-De! Menjünk!- mondta és az ölébe kapott.

-Menni azért még tudok...

-Nem baj!- nyomott a számra egy csókot.

-Azt hiszem nekem se.

-Akkor oké!

Mikor beértünk a hálóba letett az ágyra és a szekrényéhez sétált, hogy elővegyen valami alvós ruhát. 

-Nekem is, kérlek?

-Hmmm?

-Nekem is vegyél elő egy pólót!

-Ja oké!

-Nem baj ha csak holnap reggel tusolok?

-Dehogy is! Én is akkor fogok!

-Oksi!

Át cseréltem a rajtam levő inget a pólóra amit oda dobott nekem és be is dőltem abba a hatalmas ágyba. Niall fél percen belül követett, és szorosan magához ölelt.

-Jóéjt Szépségem!

-Neked is Niall!

Adott egy jóéjt csókot és már aludhattunk is.

Reggel arra ébredtem, hogy Niall nem fekszik mellettem az ágyban. Egyből lerúgtam magamról a takarót és kezdtem el keresni. Felültem és körbenéztem a szobában, de ott sem volt. Már készültem elindulni megkeresni őt, mikor bejött a szobába egy nagy tálcával a kezében.

-Úúúúúú! Mit hoztál?

-Reggelit!

-Annyira cuki vagy! Honnan szereztél ananászt decemberben?

-Érted még a csillagokat is lehoznám! Egyébként a boltból.  

-Te már ott is voltál?

-Ahha! 

-Mert mennyi az idő?

-Fél tizenegy.

-Már?

-Ahha!

-Hát oké... Együnk!

-A palacsinták kicsit furcsák lettek.

-Nem baj!- adtam neki egy jóreggelt csókot, mert még nem kaptam- Amúgy meg, jóreggelt!

-Neked is!- suttogta két csók között- Van gyümölcs, gyümölcs turmix, tea, kávé, palacsinta és hozzá lekvár.

-Elhízok.

-Dehogy is! Inkább egyél

-Oksi- visszaültünk az ágyra és csendesen fogyasztottuk el a reggelinket- Délután mit csinálunk?

-Harry hozza haza a húgod, meg jönnek haza Gregék és a szüleim. Ha neked nem baj, velünk leszünk, jó?

-Ahha! Szerinted a szüleid mit fognak szólni hozzám?

-Imádni fognak!

-Remélem.

-Tuti!

-Na felöltözök!

-Miattam maradhatsz így is! Mondjuk így meg fogsz fázni.

-Mert hova megyünk?

-Ja! Hát nem a szüleim jönnek hanemi megyünk. Ezt a házat jobban szeretem, csak azt akartam, hogy itt legyen az esténk. Ezért ők mióta jöttek ott lkaknak. Harmincadikán mennek haza. Utána jövünk haza, ide! És nálam lesz a szilveszteri buli is.

-Őszintén! Hány házad van neked?

-Londonban három.

-És összesen?

-Nem tudom. Tizenöt-húsz.

-Jézus Niall! Minek neked annyi?

-Nem tudom.

-Na mindegy. Tehát mikor megyünk?

-Amint felöltözöl!

-És Flóra?

-Harry oda hozza.

-Akkor öltözök és mehetünk!- csókoltam meg.

-Rendben!

-Viszont akkor most magyarázd meg, hogy hogyan van ez az egész!- mondtam miközben kinyitottam a bőröndöm.

-Mit?

-Van ez a házad. Te ebben élsz.

-Igen.

-De mivel nekem össze akartad hozni a tegnap estét a szüleidet nem ide hívtad.

-Pontosan!

-És amíg ők itt vannak te is ott laksz.

-Ahha!

-És mikor ők elmennek vissza jövünk ide.

-Jahh!

-Oké! Akkor most elmegyek a fürdőbe átöltözni.

-Miattam itt is öltözhetsz!

-Niall maraj már!

-Oké, oké!

Kimentem a legközelebbi fürdőbe- mert van pár- és azalvós pólóm átcseréltem egy normális ruhára. Egy fehér ingemet tűrtem be a vajszínű szoknyámba és egy harisnyát húztam fel. Amint kifésültem a hajam és miután kis sminket tettem fel késznek nyilvánítottam magam. Visszamentem a szobába ahol Niall már várt.

-Mehetünk?

-Most akkor bőröndöt vigyek?

-Ahha!

-Akkor behúzom a cipzárt és mehetünk!- csókoltam meg.

-Az az indulás várhat még egy kicsit!- indultunk el az ágy felé csókolózva.

-Niall nem lehet!- toltam le magamról mivel már a derekamon ült- Túl perverz vagy!

-Te hozod ki belőlem!

-Menjüüünk!

-Oké megyünk!

Niall megfogta a bőröndöm, magukra kaptuk a kabátjaink és úgy mentünk el a kocsiáig.

Azt a pár perc utat csendben tettük meg és mikor odaértünk nem nagyon akartam kiszállni.

-Niall én féleek!

-Szépségem ne félj! Itt ez a gyűrű! Ez bizonyítja, hogy akárkinek akármi a véleménye te az enyém vagy!

-Jézus Niall! Úgy beszélsz róla mintha eljegyzési gyűrű lenne! De nem az, oké?

-Oké! Akkor csak hidd el nekem, hogy bírni fognak!

-Ahh! Mondjuk, hogy elhiszem!

-Mondjuk, hogy elképzelem mi játszódik le benned! Én is izgultam ám!

-El tudom képzelni...- mondtam, de nem tudtam befejezni a mondatot, mert Niallhoz egy kisfiú futott oda. Gondolom ő Theo.

-Szia Theo!- nevettt fel.

-Szia Niall bácsi! Jó sokáig maradtál!

-Bocsi! Csak ezt a szép lényt kellett elhoznom a szüleitől. Theo, ő itt Barbi! Barbi, ő Theo, a keresztfiam!

-Szia! Te vagy az akivel Niall bácsi annyit beszélt?

-Szia! Szerintem igen, én!

-Akkor oké! Nézel velem mesét?

-Persze mindjárt!- mondtam mosolyogva a kisfiúnak. Ekkor jött a hátsó kertből Niall anyukája és Denise.

-Sziasztok!

-Megjöttél kisfiam?

-Meg. Anya, Denise, ő Barbi a barátnőm! Barbi, ő az anyukám és Greg felesége, Denise.

-Jónapot!

-Jajj szia! Niall annyi szépet mesélt rólad!- mondta Niall anyukája és ölelgetni kezdett. Így volt Denissel is.

-Akkor örülök, Mrs. Horan.

-Jajj szívem ne így hívj! Szólíts nyugodtan Maurának!

-Rendben köszönöm!- mosolyogtam rá.

-Gyertek lányok, menjünk be!- nézett ránk a szöszi és megfogta a bőröndöm meg az ő sporttáskáját.

-Jövünk!

Bementünk a házba, ami nem volt akkora mint a másik, a földszinten kívül (csak) két emelet volt. A nappaliban ült Niall apukája és Greg. Nekik is be lettem mutatva, de nem sokáig tudtunk beszélgetni, mert Theo elrángaott minket megmutatni egy játékát amit karácsonyra kapott. Felmentünk az emeletrre ahol egy szoba volt kialakítva gyerekszobának. Ezen csak egy jót moslyogtam, mert a másik házban is volt egy ilyen szoba. A két fiút ott hagytam a szobában és lementem a konyhába ahol Denise és Maura főzött.

-Tudok valamit segíteni?

-Nem kell, köszönöm! Mikor érkeztetek?

-Tegnap kb ilyenkor.

-És tetszett a meglepetés?- mosolyogtak rám.

-Ti is tudtátok?

-Hát persze!

-Egyébként nagyon tetszett!

-És a gyűrű is tetszett?- nézett rám Denise, a tűzhely elől.

-Igen. És pont illik is rám!- mutattam oda a kezem.

-Mondtam, hogy jó lesz!- kiáltott fel a nő, odajött hozzám és megölelt- Csak hogy értsd! Én mentem el Niallel megvenni!

-Máris értem!

Innentől ebédig beszélgettünk és én is segítettem főzni. Dél körül mikor kész lettünk szóltunk a pasiknak, hogy jöhetnek enni. Én mégegyszer megkevertem a levest mikor valaki- Niall- hátulról átölelt és belepuszilt a nyakamba.

-Jót beszélgettetek?

-Ahha!- mondtam miközben szembe fordultam vele és kezeimet átfontam a nyaka körül- Anyukád sok kiskori történetedet mesélt el!

-Jézusom! Haza nem viszlek! Az hiányzik, hogy még a képeket is megmutassa!- mondta mire hangosan felnevettem- Mondjuk anyukád nekem adott egyet.

-Miii??

-Majd este megmutatom!- csókolt meg.

-Ilyenkor annyira szeretem anyát!

-Én is! Ez a szoknya túl csábító!

-Hmm?

-Ez a szoknya. Meg benne a lábaid!

-Na Niall hagyjál!- mondtam mivel a nyakamat csókolgatta és a kezei a fenekemen pihentek- Hallod! Fejezd be!

-Inkább kinyitom az ajtót- húzódott el tőlem mivel csöngettek. Kicsit megigazítottam a hajam és kimentem a húgomhoz. És Harryhez.

-Sziasztook!

-Hali!

-Gyertek beljebb! Harry te maradsz?

-Nem köszi haver! Jön Gemmma meg Ash!

-Együtt vannak?

-Nem tudom. De megyek is! Sziasztok!

-Szia Harry!- köszöntünk el tőle Niallel, de Flóra meg is ölelte, és egy puszit adott az arcára. Mi csak néztünk rájuk. Mikor göndörke elment, a húgom mindenkinek be lett mutatva ebédelni kezdtünk. Igazából mondhatom, hogy nagyon finomat főztünk. Még maradt Maura karácsonyi sütijéből, most azt is elpusztítottuk. Mikor minden elfogyott Denise mondta, hogy elviszi aludni Theot, de a kisfú azt akarta, hogy Niall altassa el. Ígyhát ők felmentek, mi meg Flórával elmentünk mosogatni.

-Na mi volt este?

-Semmi különös- mondta túl jókedvűen.

-Összejöttetek?

-Neeem! Csak olyat beszéltünk meg amit eddig is tudtam.

-Mit?

-Hát, hogy tetszek neki. Ő is nekem. De nem akarunk elkapkodni semmit. És végül Harryvel abban egyeztünk meg, hogy szép lassacskán közeledünk egymáshoz. Aztán meglátjuk mi lesz.

-Ahha értem! Megcsókolt?

-Szájra puszi volt.

-És együtt aludtatok?

-Ahha!

-Húú te lány!

-Most mi van?

-Semmi. BASSZUS!- kiáltottam fel.

-Mi az?

-A gyűrűm. Lement a lefolyóban!

-Milyen gyűrű?

-Amit Nialltől kaptam. De nem ez a lényeg! Greg!- kiáltottam.

-Hmmm?- ért be a konyhába.

-Na. Mosogattunk. És tudod a gyűrű. Lefolyt.

-Jézus lányok!

-Kérlek segííts!

-Hogyan?

-Szólj Niallnek!

-És szerinted mit tud vele csinálni? Niall meg a szerelés?

-Oké ez igaz. Apukátok?

-Ő lehet, hogy tud segíteni... Apu!

-Mondjad!

-Barbi gyűrűje lefolyt a lefolyóban. Nem tudod hogyan lehetne kiszedni?

-Dehogynem! Nem tudod hol vannak a szerszámok?

-Apa! Niall meg a szerszámok? Ezt te sem gondoltad komolyan!

-De.

-Akkor felejtsd el!

-Akkor viszont én sem tudom. Hívni kell egy szerelőt.

-Először inkább nem kéne megkérdezni Niallt?

-Úgysincs!- néztem rájuk.

-Akkor hívok szerelőt- mondta Greg és már el is tűnt. Ekkor a zsebemben a telefon kezdett el rezegni. Niall írt egy smst, hogy Theo elaludt, de segítsek neki felkelni. Ígyhát felmentem az emeletre, és bementem a gyerekszobába.

-Itt is vagyok!- mondtam suttogva.

-Köszi! És segítesz is?

-Ahha!

Megfogtam a kisfiú fejét és egy kicsit megemeltem, hogy Niall ki tudja húzni onnan a kezét. Mikor már egymással szemben álltunk átkarolta a derekam és lágyan megcsókolt.

-Köszönöm!

-Szívesen! Viszont... Niall.... Van egy kis gáz!

-Mi a baj?

-Flórával mosogattunk és a gyűrűm lefolyt a lefolyóban. Apukád azt mondta meg tudná csinálni, ha lennének itthon szerszámaid. De mivel- gondolom- nincsenek Greg hívott szerelőt. Sajnálom!

-Gyere ki! Nehogy felébresszük!- mondta és kihúzott a szobából. Bementünk a legnagyobb szobába, a mi hálónkba ahol az ágyra ült. Én pedig az ölébe. Míg kezeimet a nyaka körül fontam össze, ő a sajátjait a derekamon pihentette. 

-Mégegyszer sajnálom!

-Semmi baj! Mindjárt ki lesz szedve!

-De nem, Niall! Felelőtlen vagyok! 

-Nem vagy az! Fejezd be a saját magad ostromolását!

-De ha egyszer igazam van!

-Nagyon nincs igazad!

-Emlékszel mikor New Yorkban voltunk? És a próbátokon mentem oda a színpadra. Akkor is mindenben igazam volt! Mindent elrontok és szétrombolok magam körül!

-Szépségem! Ne kezdjük ezt megint, kérlek! Te úgy vagy tökéletes ahogy vagy! 

-De....

-Nincs de!

-Oké! De...

-Mondom nics de! Nekem most el kell intéznem a gyűrűdet, de küldök valakit akivel beszélgethetsz!

-Oké... Szeretlek!

-Én is szeretlek!- monda két csók között.

-Még egy kérdésem lehet?

-Persze!

-Mivek érdemeltelek ki?

-Hmmm?

-Itt vagy te, egy világhírű srác, aki előtt kb az egesz világ meghajol. És itt vagyok én, egy teljesen egyszerű lány. Mit látsz bennem?

-Ezt tegnap este megbeszéltük! Elmondtam, nem?

-De!

-Akkor kérlek az járjon a fejedben!

-Rendben! Köszönök mindent! 

-Emlékszel mit kérdeztél tőlem?

-Mire gondolsz?

-Arra, hogy "a nagy Ő, mi?"

-Igen, megvan! 

-És én még mindig úgy gondolom, hogy igen. A nagy Ő. 

-Ezt meg kell nézetek!- rontott be a szobába Flóra mindenféle kopogás nélkül.

-Flóra! Kopogni nem tudsz?

-Csak ha nyugodt vagyok!

-Mert mi a baj?

-Ez!- dobta oda nekünk az újságot.

"Mindenki foglalt?

Azt eddig is tudtuk, hogy a világhírű One Directionból három srác- Louis Tomlinson (23), Zayn Malik (22) és Liam Payne (21)- foglalt, de értesülések szerint a másik két bandatag- Harry Styles (20) és Niall Horan (21)- is elkelt. Méghozzá egy magyar testvérpár csavarta el a fiúk fejét. Palvin Barbi (18) és Niall kapcsolatára már New Yorkban fény derült, mikor többször látták őket együtt megjelenni. Viszont mostanában Barbi húga, Flóra (15) elég sok időt tölt a göndör szívtipróval. De ez igazi szerelem, vagy Harry így szeretne javítani a korabeli átlagokon a nők terén? És mi történt, hogy a szőke ír fiú, szerelmes lett? Netán a magyar lányokban rejlő szépség? Több rajongó is nyilatkozta, hogy a mára már Narbara Halvin néven shippelt párost- Niall és Barbit- látták együtt karácsonyozni a lány hazájában. És tegnap este egy kép is felkerült twitterre miszerint a lány karácsonyi ajándéka egy gyűrű volt. 

"We won't get marriage. I love him, and He love me. But we are too young for the marriage. This ring is just a Christmas gift with a beautiful night! Thank you so so much @NiallOfficial! Love you <3" 

Vajon a lány igazat mondott, és komolyan nem házasodnak vagy csak egy magyarázat számukról? Mindenesetre alig várjuk a fejleményeket mind két párossal kapcsolatban! De egy gyűrű nem túl korai?"

Elképedve néztünk fel az újságból.

-Nos Mrs. Horan!- vigyorodott el Niall.

-Jézusom.....- temettem a kezeimbe az arcom- Erről beszéltem.

-Elmondanátok milyen gyűrű?

-Nialltól karácsonyi ajándék!

-Összeházasodtok????

-Mii? Nem! Nem kértem meg a kezem. oké?

-Oké. Na hagylak titeket!

-Flóra!

-Hmm?

-Mindegy. Majd beszélünk!

-Okés.

Mikor ketten maradtunk Niallel rám nézett és elmosolyodott.

-A nagy Ő!- mondta és egy jó hosszú csók után letett az öléből és kiment.

-Héé! Most hova mész?

-Meg kell oldanom a gyűrűd! Mondtam küldök valakit akivel beszélgethetsz!

-Hát oké.....

Az ágyon fekve vártam, hogy kit is küld a Szöszi. Egyszer csak Maura lépett be a szobába.

-Hallottam, hogy kételyeid vannak a kapcsolatotokkal!

-Hát... Lehet.

-Mond el nyugodtan!

-Hát igazából nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki Niallt.

-Nézd, én sokat beszélgettem erről a fiammal. Ő is félt. Eddig nem sok barátnője volt, és megijedt, hogy hirtelen te lettél neki és komolyan szereted.

-Komolyan?

-Persze! És neki is elmagyaráztam, hogy bár nem ismerlek téged biztos vagyok benne, hogy szereted, mert mikor veled beszél utána kivirul. És alapból is sokkal boldogabb mint azelőtt, hogy elmentek New Yorkba. Jó hatással vagy rá!

-Így gondolod?

-Persze! És köszönöm, hogy vagy a fiamnak!

-Ezt nem kell megköszönni! Én komolyan szeretem Niallt!

-Tudom. Ő is téged. Tudod hány barátnőjét mutatott be eddig?

-Nem.

-Veled együt hármat. Mert ő nem olyan, hogy elsietne egy dologot. Hanem átgondolja. És csak akkor ha komolyan szeret!

-Rendben... Köszönöm, hogy meghallgattál!

-Semmiség az egész! De szerintem gyere le, tuti megvan a gyűrűd!

-Jövök!

Felálltunk az ágyról és mosolyogva sétáltunk le a lépcsőn.

-Életem két legfontosabb nője!- húzódott mosolyra Niall szája- Beszélgettetek?- kérdezte, miközben megölelt.

-Ahha! Bocsi, hogy ilyen hülye voltam!

-Most már elhiszed, hogy komolyan szeretlek?

-El! Én is! Mert hallottam neked is voltak kételyeid!

-Anyu el mondta?

-Persze! A gyűrűm?

-Megvan! Tessék!- húzta ki a hátsó zsebéből és az ujjamra húzta.

-Köszönöm!

-Nincs mit! Nincs kedved elmenni a London Eye-hoz?

-Hagyjuk itt a családod?

-Ki fogják bírni nélkülünk!

-Várj! Mi lenne ha Theot is elvinnénk?

-Nekem jó! Beszéld meg Denise-sel!

-Okéé! Te meg keresd meg Flórát!

-Megkeresem!

Felfutottam az emeletre ahol a mi szobánk mellett kettővel megtaláltam a húgom aki épp anyuékkal skypeol.

-Jövök én is!- ugrottam oda mellé- Sziasztok!

-Szia Barbi! Téged is látni?

-Igen, bocsi! Tegnap is hívtalak volna titeket csak Niall ilyen gyertyafényes vacsit csinált. Utána meg jöttek a tűzoltók, szóval ja.

-Tűzoltók? Miért?

-Mielőtt felmentünk volna az emeletre nem oltottuk el a gyertyák.

-És minek lett baja?

-Csak egy asztalnak, semmi különös!

-Nektek ugye nem?

-Dehogy is! Fenn voltunk.

-Akkor oké.

-Figyelj Flóra! Niallel meg Theoval elmegyünk a London Eye-hoz. Három választásod van. Jössz te is. Maradsz itt. Vagy mész Harryhez.

-Nem zavarok?

-Nem!

-Akkor megyek veletek!

-Oksi! Akkor öltözz!

-Jó.

-Na sziasztok! Én is megyek öltözni!- köszöntem el anyuéktól és már ott sem voltam a szobában. Niallt Theonál találtam meg, éppen öltöztette.

-Nem lenne baj ha Flóra is jönne?

-Dehogy is! Na Theo fel van öltöztetve. Nekem még fel kell. Meg szerintem te is öltözz át!

-Persze. Akkor menjünk!

-Menünk! Theo te mennj le szépen anyuhoz!

-Oké!- és már el is tűnt a szemünk elől, mi pedig mentünk a szobánkba ahol kinyitottam a bőröndöm.

-Szerintem ne nagyon pakolj ki. Holnap után megyünk.

-Oksi. 
-Addigra asztalt kell venni.

-Nem ártana!- nevettem fel- Mit vegyek fel?

-Egy farmert meg egy pólót.

-Mindjárt jövök!- fogtam meg a ruhám és megcsókoltam.

-Hova mész?

-A fürdőbe, öltözni!

-Ne!

-Hmm? Mit ne?

-Öltözz itt!

-Attól félek, hogy akkor mem megyünk sétálni.

-Majd kicsit később megyünk!- sétált oda hozzám, átölelte a derekam és szorosan magához húzva megcsókolt.

-Niall nem lehet!

-Szeretlek!

-Én is szeretlek! És köszönöm, hogy itt vagy nekem!

-Ezt nem kell megköszönnöd!

-De én azért megköszönöm!- mondtam két csók között.

Csókolózva elkezdte rólam leszedni a pólüm, és én nem is elllenkeztem, mert azt úgy is le kell vennem. Párosítottuk a kellemest a hasznossal. Mikor megszabadítottuk egymást a ruháktól idejét láttam elengedni.

-Ezt oszd be szépen!

-Mennyi időre?

-Hmmm. Egy ideig! De most öltözök!

-Öltözz! Most már hagyom!

-Köszönöm!- vigyorogtam rá.

Gyorsan felöltöztünk és pár fontossabb cuccomat az egyik táskámba pakoltam. Öt perc múlva már kabátban álltunk a bejáratnál.

-Itt a babakocsi! Tedd be a csomagtartóba. Héééé! Nektek mióta van egyforma cipőtök?- kérdezte Greg Niallra meg Theora nézve.

-Nem rég vettem az enyém. Aztán a neten találtam egy kicsit és vettem.

-Niall elkényezteted! Már előre féltem a gyereked!

-Az én gyerekem csak annyit fog kapni amennyit megérdemel. És nem fogom sajnálni tőle a pénzem.

-Oké.

-Na mi megyünk!- indult meg kifelé a Szöszi- Sziasztok!

-Helóó!

A babakocsi be lett téve a csomagtartóba, a húgom beült hátra, Theot beletettem az ülésébe mi pedig előre ültünk Niall fekete Range Roverében.

-Niall miért megyünk kocsival?- kérdezte Flóra.

-Mert a belváros innen messze van. Egy ideig elmegyünk autóval aztán sétálunk!

-Ja oké!

-Szóval nem fogod sajnálni a pénzt a gyerekedtől...- néztem rá mosolyogva.

-Nem. Figyelj! Én most dolgozok. Addig amíg bírok. Egy idő után úgyis vége a bandának. És annyi pénzt mint amennyit most keresek tuti nem kereshetnék soha a büdös életébe. És én családot vagyis gyerekeket, csak akkor szeretnék mikor már nincs meg a banda. Hogy végig ott tudjak lenni az anyukája mellett. 

-Húúúú. Értem. Logikus.

-Ja. 

-És... Khmm. Mindegy.

-Nem. Mond nyugodtan!

-Majd ha ketten leszünk megbeszéljük.

-Oké. De ezt most megjegyeztem! 

-Mit?

-Hogy kérdezni akarsz valamit!

-Oké, jegyezd meg! Fogok válaszolni csak ezt négyszemközt szeretném. Nem amiatt, hogy Flóra nem hallhatja  csak szeretném ha ketten beszélnénk meg az újabb hülyeségemet.

-Barbi! Néha hülyeségeken gondolkodsz, amiknek semmi valóság alapja, ez tény. De te is nőből vagy. Úgyhogy nem baj.

-Hogy érted azt, hogy nőből vagyok?!

-Hát úgy, hogy a nők szoktak ilyeneken gondolkodni, hogy miért nem érdemlik meg a pasijukat....

-Igen? Hát én úgy hallottam téged is helyre kellett rázni ebből a szempontból!- mondtam kissé dühösen. Most egy kicsit felhúzott.

-Mi? Igen. Én is féltem. De nekem egyszer elmondták, hogy tiszta hülye vagyok- na jó kétszer- és azóta elhiszem, hogy komolyan szeretsz!- válaszolt már ő is eléggé feldúltan.

-Mert előtte nem hitted el?

-Barbi! Ne forgasd ki a szavaimat!

-Ezt mondtad!

-Na jó ezt most hagyjuk jó?

-Persze. Azzal, hogy rám hagyod minden el van intézve!

Sophie ❤