28. rész- Niall bácsi!

Halihooo! :)

Itt a huszonnyolcadik rész! ;)

Húúú! Mostanában nagyon megnőtt az oldalmegjelenítések száma, ami miatt nagyon hálás vagyok nektek!☺

Ha bejön nektek a rész akkor pipáljatok, kommenteljetek, iratkozzatok fel, írjatok chaten vagy csatlakozzatok a facebook csoporthoz! :*

Jó olvasást, puszi Zsófi ❤

"-Persze. Azzal, hogy rám hagyod minden el van intézve!"
-Nem. Nincs elintézve. De nem akarok mások előtt veszekedni!

-Oké... 

Innentől mindenki csendben ült a kocsiban, egyedül Theo játékának a hangját hallottuk. Mikor a belvárosba értünk Niall beállt egy mélygarázsba és onnan indultunk el az óriáskerékhez. Azt a rövidke utat kézenfogva tettük meg, de éreztem a fogásán, hogy ideges. Én is az voltam. Beálltunk a sorba de ő azt mondta el kell intéznie valamit és Flórával együtt elment. Én Theo babakocsija elé guggoltam és míg nem értek vissza egy játékával játszottunk, bár az ujjamon levő gyűrűt érdekesebbnek találta. Mikor megfogta és majdnem lehúzta az ujjamról akaratlanul is elmosolyodtam. Annyira szép, és annyira szeretem Niallt! Semmi értelme a veszekedésünknek. Tudom, hogy szeret. Mindig is tudtam, csak kételkedtem benne. De nem tudom miért. És ezt nagyon bánom. Azt hiszem a kocsiban nagyon megbántottam. De helyre kell hoznom. Azt nem tudom hogyan, de ki kell békülnünk. Nagyon elkerültem a gondolataimban, mert észre sem vettem, hogy Flóráék visszaértek.

-Barbi! Flórával megbeszéltem valamit. Egy kicsit itt hagyjuk őket. Gyere velem!

-Hova megyünk?

-Csak gyere! 

Kézenfogva indultunk el arra amerre az előbb mentek. Egyszer csak azt vettem észre, hogy megkerültük azt a nagy sort, és be kell szállunk a kapszulába. De miután mind a ketten beléptünk az ajtó becsukódott és nem jött utánunk senki.

-Lefizettél valakit?- kérdeztem miközben az ablakhoz sétáltam.

-Nem. Inább úgy mondanám, hogy az ember lánya Directioner és ki ne örülne ha apucinak lenne egy képe a kedvencével?- jött oda mögém és átölelt.

-Szóval lefizetted.

-Nem hagyhatnánk ezt?

-De! Figylej! Sajnálom! Sajnálom, hogy veszekedtünk. Hogy tiszta hülye voltam! Hogy kételkedtem benned. És magamban. Hogy... Hogy nem tudom.... Sajnálok mindent!- sírtam el magam miközben maga felé fordított.

-Shhh! Ne sírj! És inkább te ne haragudj! Hogy olyan csúnya dolgokat mondtam neked a kocsiban! Szeretlek! És nem akarlak elveszíteni! Soha! És féltelek! 

-Én is szeretlek Niall! Örökké veled akarok lenni! 

-Ennek van egy egyszerű módja!

-Mi?

-A gyűrű.

-Te mondtad, hogy nem az. És egyébként is. A kocsiban mondtad, hogy amíg a bandában vagy nem akarsz családot.

-Nem. Istenem Barbi! Mondták már, hogy nem vagy könnyű eset?

-Ahha mondtak már ilyet- vigyorogtam rá miközben kezeimet a nyaka körül fontam össze- Szóval igazam van? Nem akarsz házasodni amíg a bandában vagy.

-Én egyátalán nem ezt mondtam. De! Ahh! Mi mind a ketten fiatalok vagyunk. Barbi azt ne mond, hogy ha én itt és most megkérném a kezed igent mondanál.

-Nem hiszem, hogy igent mondanék egy hónap után.

-Erről van szó. Egy idő múlva tuti megkérem a kezed. Nem tudom mikor. De egyszer tuti meg fogom!

-Tök jó, hogy nem arra válaszoltál amit kérdeztem, de jólesik, hogy ezt mondod!

-Mert akkor mit kérdezett, Mrs Horan?

-Mindjárt leütlek!

-Most miért?

-Nem vagyok Mrs Horan, oké?

-Oké. Egyenlőre!- suttogta két csók között mire én csak egy szemforgatással reagáltam- Szóval mit kérdeztél?

-Azt, hogy nem akarsz házasodni míg a bandában vagy. Mert itt a házasságáról beszéltél nekem, de nem arról a részéről amit tudni akarok.

-Ahh. Nem. Bármikor összeházasodok. Csak te legyél az aki odasétál az oltárhoz!

-Oké! Ezt szerintem megígérhetem!- mondtam és hosszan megcsókoltam- De akkor mit nem akarsz addig amíg a bandában vagy?

-Gyerekeket.

-Mert?

-Mert szeretnék ott lenni az anyjukkal a terhesség alatt. És a turnék miatt tuti nem tudnék. 

-Értem. Ugye tudod, hogy csodás apuka leszel?

-Nem tudom.... Majd te megmondod milyen apja leszek a gyerekeinknek!

-Mert egyből több lesz?

-Persze! Hogy tudják kivel ölni egymást!- kezdett el tervezgetni egy olyan dolgot ami még nagyon messze van. Ahha. Azt hittem. Két hét múlva teljesen máshogy gondoltam. 

-Rendben! De. Szerintem. Eleget. Beszélgettünk!- mondtam és minden szó után megcsókoltam.

-Szerintem is!

És innentől nem érdekelt a kilátás, hogy mennyi időnk van addig amíg körbe nem érünk, semmi nem érdekelt csak és kizárólag Niall forró ajkai. Ígyhát nem is nagyon figyeltük mikor kell kiszállni ebből a kapszulából csak a krákogásra figyeltünk. Lehajtott fejjel, nevetéstől rázkódó vállal mentünk vissza a húgomhoz és Theohoz akik az út másik felén levő starbucksban ültek. 

-Sziasztok! Megjöttetek?

-Meg!

-És akkor most minden oké?- fürkészte az arcom.

-Ahha! A legnagyobb rendben!- mondtam és hogy tényleg bizonyítsam igazam megcsókoltam Niallt.

-Oké.

-Theo nem sírt?

-Nem sírtam Niall bácsi! Képzeld el ide jött hozzánk két néni, hogy lefényképezzenek. De csúnyák voltak úgyhogy Flóra nem hagyta!- mesélte a kisfiú.

-Komolyan?

-Ahha!

-Flóra ugye nem küldted el őket melegebb éghajlatokra?- néztem húgomra kissé félve a válaszától, mivel szokott olyat csinálni.

-Nem. Tudom, hogy abból címlap lenne és az senkinek nem tenne jót. Így annyit mondtam, hogy ő nem Theo, csak nagyon hasonlít rá.

-Oké!- nevettünk fel.

-Hozok sütit!- álltam fel az asztaltól- Csokis jó lesz mindenkinek?

-Ahha! 

Beálltam a sorba és vártam, hogy engem kérdezzenek mit kérek.

-Szia mit adhatok?

-Halii! Kérnek négy csokis sütit, és nagy kávét, két nagy tripla csokis lattet és egy olyan forró csokit ami a legkisebbnek a fele.

-Tudok olyat adni, de a kicsi árát kell fizetni.

-Rendben nem baj!

-Milyen neveket írjak rá?

-Niall, Barbi, Flóra és Theo.

-Rendben. Akkor ennyit kell fizetni- mutatott a blokkra- és itt vannak a sütik. Az italok is mindjárt két lesznek!

-Oké, köszi! 

Kifizettem a rendelt kaját és innivalót. A csokis muffinokat odavittem az asztalunkhoz aztán vissza mentem az italokért. Öt perc múlva már mind a kajánkkal voltunk elfoglalva.

-Niall bácsi!

-Mondjad!

-Ugye még fogok találkozni Barbival és Flórával?

-Persze! Annyit találkoztok majd, hogy a végén jobban szereted őket, mint engem!- mondta nevetve.

-Nem! Niall bácsi te vagy a legjobb!- mondta a kisfiú és megölelte.

-Sziasztok!- jött oda egy csapat lány.

-Halii!

-Kérhetünk egy képet?

-Bocsi lányok, de most nem. Nem érzem magam jól. Délelőtt lázam is volt, meg minden.

-És egy aláírás?

-Azt adok! 

Mindenkinek aláírt egy darab szalvétát, de a lányok még mindig ott voltak.

-Barbi veled vagy Theoval sem csinálhatnánk képet?

Niallre néztem aki óvatosan megrázta a fejét.

-Bocsi, de Theonak az anyukája nekem pedig a meneddzserem nem hagyja.

-Rendben. És Niall komolyan megkérte a kezed?!- néztek rá a gyűrűmre.

-Mii?? Nem! De twitterre is kiírtam! Niall vette nekem mint karácsonyi ajándékot. Én is vettem neki, ő is vett nekem. Nem fogunk összeházasodni.

-De mindenhol erről írnak!

-Ez van. Ezzel is azt bozonyítják, hogy pletyka. Ha nézték volna a twitterem tudnák, hogy nem kérte meg a kezem. És most mennünk kéne....

-Persze! És köszi, hogy elmondtad. Sziasztok!

-Helló!

Elmentek a lányok és mi is elindultunk.

-Mi volt ez a rosszul vagyok duma?

-Nem volt kedvem. Jó indok, nem?

-De! Viszont mennünk kéne. Mindjárt kiderül, hogy itt vagyunk. És amúgy sem vagy valami jól- néztem rá mosolyogva.

-Rendben. Hazafele be kell ugranunk a boltba venni pár cuccot.

-Oké. 

-Niall bácsi építünk hóembert?- kérdezte Theo miközben visszaindultunk a kocsihoz.

-Alig van hó.

-Kérleeek!

-De Theo ennyiből nem tudunk! 

-Kérleek!
-Figyi Theo! Mit szólnál hozzá ha megnéznénk a.... Mi a kevenc filmed?

-Az a lufis!

-Lufis?

-Igen. A hős 6os.

-Na mi lenne ha inkább megnéznénk azt?

-Jóó!

-Akkor oké! 

-Niall bácsi!
-Mondjad Theo!

-A boltban kapok Verdás müzlit?

-Anya szokott neked venni olyat?

-Hát persze!
-Akkor kaphatsz!

-Jóó! És Niall bácsi!

-Igen?

-Veszünk legot?

-Legot? A jézuska hozott egy csomó legot!

-De van egy verdás amit nem kaptam meg!

-Apa így is mondta, hogy elkényeztetlek!
-Kérleek!

-Oké, oké! Megvesszük ha lesz!

Innentől csendben sétáltunk el a kocsiig. Mindenki beült és el is indultnuk a boltba. 

-Kinn maradsz?

-Neem. Bemegyek veletek! 

-Oké. Akkor ti vesztek legot!
-Csak is!

Mikor odaértünk a bevásárlóközpontba Theot nem tettük bele a kocsijába, mert sétálni akart.

-Egyébként Flóra... Tegnap Harry nem mesélt valamit?- kérdezte Niall.

-Mire gondolsz?

-A bandával kapcsolatban....

-Nem... Nem mondott semmit.

-Oké.

Mikor beértünk Niall mondta, hogy mi menjünk el legokat nézegetni míg ő összeszedi a cuccokat amik kellenek. Theo tolta a kis kosarát és úgy mentönk végig a bolton.

Egy órával később mikor már újra Niall házéban voltunk a kisfiúval, anyukájával és a nagymamájával raktam össze a legot.

-Nem volt vele baj?

-Nem. Semmi gond nem volt. Egy sütit evett meg kakaót ivott.

-Oké. 

-Anya, anya!

-Mondjad!
-Éhes vagyok!

-Most?

-Igen! 

-Fél hat. Akkor menjünk le, vacsizni.

-Oké, oké! Barbi te gyere velem, szólni Niall bácsinak!- fogta meg a kezem.

-Jövök! Szerinted merre van?

-Nézzük meg a szobájában! Én tudom melyik az övé, mert mielőtt nem ment el ott aludtam én is!

-Igen?

-Ahha! 

-Oké. Akkor nézzük meg a szobájában!

Bementünk a szobába, Niall nem volt ott. 

-Na Sherlock akkor hova menjünk?

-Lehet, hogy apuval meg a papával meccset néz.

-Lehet.

-Akkor nézzük meg!- indult le a lépcsőn.

Ez a ksifiú két éves de teljesen fel van pörögve, tele van élettel. És most igaza lett, ugyanis Niall, Greg és Bobby valami focit nézett. 

-Apa, apa! Összeraktuk a legot!

-Igen? Milyen lett?

-Fenn van a szobában!

-Akkor mindjárt megnézem!

Odamentem Niall mellé és egy puszit nyomtam az arcára.

-Ezt miért kapom?

-Mert szeretlek!
-Oké... Jól játszottatok?

-Ahha! Meddig tart a meccs?

-Még egy óra.

-Ahh! Flóra?

-Harryhez ment.

-Nem is szólt.

-Nekem is csak azért mert kérdeztem- nevetett fel.
-Hát oké....- vettem ki a kezéből a sört és beleittam, amire ő csak kikerekedett szemekkel válaszolt- Mi az?

-Szereted a sört?

-Persze! 

-Komolyan?

-Mondom!

-Te egy főnyeremény vagy!- csókolt meg.

-Csak a sör miatt?

-Hmmm. Meccs van. Majd megbeszéljük ha ketten leszünk!- csókolt meg.

-Jézus Niall! Te annyira perrz vagy!- boxoltam bele a vállába- Gyere Theo! Keressünk vacsit!

-Verseny! Ki ér előbb a konyhába?

-Egy, kettő, három!

Persze hagytam őt nyerni és mikor én is odaértem csak jól kinevetett.

-Ügyes vagy!

-Nutellát akarok!!

-Hmm?

-Együnk nutellát!

-Pirítóssal?

-Igen!

-Akkor kérdezd meg anyát, hogy ehetsz e, és akkor megcsinálom!

-Ehet!- lépett be Danise és Maura.

-Ti?

-Én nem kérek.

-Én sem!

-Oké. Theo mennyit ehet?

-Egyet!

-Jó!

Miután megvacsiztunk arra a meccsnek is vége lett és Niall sürgős megbeszélnivalóra hivatkozva felvitt a szobába.

-Nos. Mi volt ilyen fontos?

-Mondjuk ez- puszilta meg az arcom- És ez- csókolt bele a nyakamba- De a legjobban ez!- csókolt meg.

-Ez tényleg nagyon fontos! És tudod mi fontos még?

-Mi?

-Hogy elmenjek tusolni.

-Tusolunk?

-Hát... Én arra gondoltam, hogy én elmennék az egyik fürdőbe. Te meg a másikba- mondtam, de tudtam, hogy együtt tusolunk.

-Ehh! Ez így nem jó...

-Mert?

-Drága a víz- mosolyodott el én meg hangosan felnevettem.

-Akkor mi az ötleted?

-Gyere, megmutatom!- fogta meg a kezem és elkezdett húzni a fürdő felé. Mikor beértünk a kulcsot elfordította a zárban és az ajtónak döntve engem vadul csókolni kezdett. Elekzdtem lehámozni róla a pólóját, és annyi időre míg a fején áthúztam a derekamat is elengedte. Szép lassan lekerültek rólunk a ruhák és beálltunk a tus alá. Egy órája is áztathattuk magunkat a forró vízben mikor úgy döntöttem elég lesz a tusolásból. Kiszálltam a kádból és hagytam, hogy Niall körém csavarjon egy óriási törölközőt. 

-Gyere gyors menjünk vissza a szobába! 

-Jövök!

Sikerült úgy átmenni, hogy mondjuk Maura nem vett minket észre. Mert hát nem tudom, hogy hogy reagálna arra, hogy a fia és a barátnője egy szál törölközőben flangál a házban. Szóval bementünk a szobába ahol magunkra kaptunk egy-egy pólót és alsóneműt. Betelepedtünk az ágyba és mind a ketten laptoppal az ölünkben twittereztünk. 

-Nééézd! Még mindig világtrend vagyunk!

-Ahha! Látom! És szerintem egy ideig még azok is leszünk!- csókolt meg.

-Én nem bánom! Amíg nincs sok utálkozás addig oké!

-Az mindig lesz!

-Annyira biztató vagy! Komolyan!

-Inkább tweetelek azoknak akik szeretnek minket! 

"Lazy day with the most beautiful girl! @PalvinBarbara love u! <3 #Narbara #NarbaraHalvin #NarbaraForever" 

-Együnk gumicukrot!- mondtam hirtelen. 

-Van itthon. Hozok!

-Oksii!

Nemsokára egy jó nagy tál gumimacival tért vissza.

-Jézus Niall! Nem el akarok hízni!

-Hidd el, hogy nem fogsz!

-Dr. Horan megmondja!

-Meg ám!- feküdt be mellém az ágyba. Bele akartam markolni a tábla, de nem hagyta!

-Nem vehetek?

-Nem! 

-Miért?

-Majd én adom neked!

-Ezt hogy érted?- kérdeztem, de választ már nem kaptam mivel a laptopot letette az ölemből, felén gurult és egy csók keretében egy gumimacit juttatott a számba- Hmmmmm! Ez így már tetszik!

-Igen?

-Nagyon! Várj! Most had én is!

-Oké! 

És így megeszegettük az egész tállal. Éjfél is lehetett mire az üres edényt letettük a földre és úgy csókolóztunk tovább. 

-Aludni kéne....

-Niall! Nehh!

-És ha azt mondom, Theo reggel hétkor jön?

-Akkor nem tudom. Majd alszik velünk.... Egyébként- mondtam miközben rajta feküdtem- Mesélte, hogy ameddig Niall bácsi nem utazott el, itt aludt veled!

-Niall bácsi, mi?- csípett bele a combomba.

-Nem én mondtam!- visítottam fel, mivel a lábam az a része csikis.

-Nem? Hát akkor ki?- kérdezte miközben maga alá fordított és a csípőmre ült. 

-Ha ezzel fizetem meg azt amit mondtam, akkor én!- csókoltam meg.

-Ja persze!- felelte és őrülten csikizni kezdett.

-Nee! Niall! Hallod! Nee! Kérlek!- könyörögtem neki, miközben megállás nélkül röhögtem. Vagyis visítottam.

-Annyira szeretem mikor így nevetsz!- csókolt meg.

-Oké. De mielőtt az egész ház felkelne, fejezd be!

-Csak amiatt, mert nem ketten vagyunk! De majd mikor mindenki elmegy!

-Mi lesz akkor?

-Összebújós esték a kanapén, csókolózás a konyhapulton....- kezdett el tervezgetni.

-A perverz fantáziád!

-Csak egészséges mennyiségben!

-Kinek? Neked vagy nekem?

-Mindkettőnknek!

-Én nem így látom, de oké. Alugyunk!

-Annyira azért nem bánom, hogy öt perce nem erőltetem azt az alvás dolgot!

-Én se!

-Akkor most már alugyunk!

-Jóéjt Niall!

-Neked is, Barbi!- mondta, és egy utolsó jóéjt csók után megölelt és aludtunk is.

Másnap reggel fél nyolckor komolyan arra ébredtünk, hogy Theo a cuki kis pizsijében jön be a szobánkba.

-Jóreggelt!

-Neked is Theo!- nyöszörögtem- Nem vagy még álmos?

-E-eee!

-Gyere, nézzél mesét!

-Itt?

-Persze!

-Hát oké. 

Bemászott az ágyunkba, elindítottam neki a Száz egy kiskutyát és miközben befeküdt közénk nézni kezdte. Niall csak rám nézett, nem értette miért nem alszok tovább. Csak egy aprót bólintottam, hogy várjon. Még mindig nem tudta mire vélni, de aludt tovább. Nem kellett várni öt percet sem, a kisfiú is újra álomba merült. Ígyhát a tvt lehalkítottam és én is aludtam tovább. 

Kér órával később már sokkal jobb ébresztőóra kaptam. Niall csókolgatott. Mosolyogva nyitottam ki a szemeim.

-Jóreggelt Szépségem!

-Neked is! Theo?

-Nem tudom mit csináltál vele, de tíz perce kelt és lement anyuékhoz.

-Ja oké.

-Hogy csináltad?

-Mit?

-Hogy visszaaludt.

-Bevállt módszer. Ádinál is sokszor használtam........

-Értem. Reggeli?

-Felöltözök és mehetünk!

-Majd ha ketten leszünk, egész nap így leszel!

-Bírnád.

-Amúgy elég ha csak egy sortot felveszel! Aztán... Az is lekerül rólad!- kacsintott rám.

-Niall Horan! Mostanában eléggé perverz vagy!

-Te váltod ki belőlem!

-Inkább felöltözök! 

Magamra húztam egy sortot és úgy gondoltam kész vagyok. Bár Niall pólója olyan hosszú volt, hogy ki sem lógott az a falatnyi kis gatya. De volt rajtam! És az a lényeg! Miután Niallre is ráimádkoztam egy pólót én szó szerint leugráltam a lépcsőn. Jó kedvem volt. 

-Jóreggelt!- mentem be a konyhába.

-Sziaa! Kérsz reggelit?

-Nem. Nem hiszem. Egy kávé kell nekem!- sétáltam oda a a kávéfőzőhöz. 

-Barbi!- nézett rám Greg már az étkezőből.

-Hmmm? 

-Hogy csináltad, hogy Theo két órára vissza aludt?- nézett a kisfiúra aki az etetőjében ült és evett valamit.

-Ezt még az öcsémnél csinaltam... Nála mindig bevált. Aztán megpróbáltam. Összejött. 

-Van egy kisöcséd? Lehet jóban lenne Theoval!- mondta, mire Niall kicsit félve nézett rám.

-Azt nem hiszem.

-Miért? Egyszer majd hozd el!

-Khmmm. Sajnos nem lehet. És addig örül... Míg nincs jóban Theoval!

-Ezt hogy érted?- nézett rám értetlenkedve mindenki, kivéve a Szöszit és a kisfiút.

-Barbi öccse elment két éves korában.

-Uhh! Basszus Barbi annyira sajnálom! Komolyan! Bocsánat!

-Semmi baj! Még mindig nagyon fáj, de legalább már tudok beszélni róla...

-Beteg volt?- kérdezte Bobby, de nem akartam válaszolni, mert féltem elsírom magam, így csak a csészém nézegettem és piszkáltam két ujjammal. Niall látta rajtam, odajött és szorosan megölelt.

-Igen- ennyit préseltem ki magamból. De ebben a pillanatban Flóra rontott be a házba, nyomában Harryvel. Flóra sírt és ideges volt, és a göndörre is illett a második jelző. Sejtettem mi történt. Harry elmondta a Zaynes dolgot, a húgom kiborult és most próbál bele lelket önteni. Nem mentem fel, mert tudtam, hogy Harry lenyugtatja és minden rendben lesz. 

-Ez mi volt?- kérdezte Denise.

-A bandában van egy kis gáz, és Flóra most tudta meg.

-Nagy gáz?

-Eléggé.

-De ugye nem oszlotok fel?

-Nem tudom. Talán a rajongóink szeretnek minket annyira, hogy így is kiálljanak mellettünk- válaszolt Niall diplomatikusan.

-Titok?

-Nem sokan tudják.

-Oké. Barbi!

-Igen?

-Ha bármikor beszélgetni szeretnél.... Bármiről. Engem megkereshetsz!

-Rendben, köszi!- kiittam a kávém utolsó kortyját és felmentem a szobánkba. Kicsit egyedül akartam lenni. Ez a rövid párbeszéd Greggel egy kicsit felkavart. Az ágyon ültem és igazából csak gondolkodtam. Két szobával mellettünk volt Flóra szobája, már csak a halk sírását lehetett hallani. Nekem is könnyek gyűltek a szemembe, de nem hagytam nekik utat. Niall jött be egy nagy tányér kajával. Letette mellém az éjjeliszekrényre és odajött az ágyra és szorosan átölelt.

-Sajnálom!

-Semmi baj! Már rég el kellett volna fogadnom!

-Nem. Ez így van rendjén, hogy megvisel!

-Igen?

-Igen! 

-Szeretlek!

-Én is szeretlek! Egyél reggelit!

-Nem akarok!

-De!

-Mit hoztál?

-Hoztam pirítóst, nutellát meg kakaót.

-És anyu küldött egy csokit!- jött be a szobába Theo.

-Felhoztad nekem?

-Ahha! Miért vagy szomorú?

-Nem vagyok az- mosolyogtam rá.

-De nem mosolyogsz!

-Csak van egy ruha ami nekem nagyon tetszik, de Niall nem veszi meg.....

-Milyen ruha?- nézett rám a Szöszi.

-Majd megmutatom!- mondtam, mert amúgy tényleg volt egy ruha ami nagyon tetszett.

-És akkor én meg megveszem!

-Hallod? Megveszi! Akkor most mosolyogj!- mondta mire felnevettem.

-Oké. 

A következő két nap nagyon jól telt, Niall családjával töltöttük. Flóra eléggé összeomlott Zayn miatt, így egyik este mind átmentünk Zaynhez és Perriehez beszélgetni. Harmincadikán miután Daniseék és Mauráék visszamentek Írországba, Flóra elment Harryhez- de nincsenek együtt- mi pedig mentünk Niallnek abba a házába amit jobban szeret. Elmentünk vettünk egy új asztalt is.

Sophie❤