2015. december 26., szombat

II. évad 37. rész- A legjobb barátom

Sziasztook! ❤
Korábban a szokásosnál, de megérkezett az új rész, ugyanis este nem tudtam volna kirakni. :)
Bár utolsó napja a karáonynak szeretnék minden kedves olvasómnak kellemes karácsonyi ünnepket és boldog új évet kívánni, ugyanis a köverkező rész már az újévben fog érkezni ;)
Ha a rész elnyeri a tetszéseteket akkor pipáljatok, írjatok kommentet, iratkozzatok fel, írjatok chaten esetleg lépjetek be a facebook csoportba :)
Jó olvasást, puszi Zsófi


-Szia Luke, mi történt?
-Flórának vérzik az orra, és szédül. Mit csináljak vele?
-Tegyetek jeget az orrára, meg üljön le, rendben?
-Oké.
-Figyelj én most nem tudok átmenni, de mondd meg neki, hogy legyen nagyon-nagyon ügyes, és küldeni fogunk érte egy fekete kocsit, ami a házhoz hozza majd.
-Oké, további jó szórakozást!
-Köszönjük meglesz a lakberendezővel!
-Hármasban? Igaz... Soha nem késő elkezdeni...
-Menj a jó édes, tudod hova, Hemmings!
Mielőtt bármit is válaszolhatott volna kinyomtam a telefont, és a Szöszim felé fordultam.
-Lemegyek, csinálok reggelit.
-Maradj még egy kicsit!- ragadta meg a derekam, és a csípőjére ültetett.
-El kell készülnünk, nem akarok rossz benyomást kelteni első alkalommal! És van egy meglepetésem is!
-Mi?
-Ha elkészültünk akkor tudom megmutatni- kacsintottam rá, aztán leszálltam róla. Hogy ne legyek teljesen meztelen, felvettem a Szöszi ingjét, bár begombolni akkor sem tudtam, mert a gombok éjjel leszakadtak róla.
Először a fürdőbe mentem és fél órát töltöttem ott. Ni ment utánam, én addig reggelit csináltam. Nemsokára pedig kézenfogva mentünk a garázsba a kocsikhoz. A Niall indult a vezetői oldalhoz, de én megelőztem és beültem a volán mögé.
-Meg akarsz ölni?
-Mi?
-Miért akarsz vezetni?
-Hogy megmutassam, hogy tudok!
-Drágám, először legyen jogsid, rendben?
-Nézd csak, Szöszi!- nyomtam az orra alá a jogosítványom, és elindultam kifele a fekete autóval.
Ahhoz, hogy odaérjünk a házhoz át kellett menni a belvároson, ahol egy jó kis dugóba keveredtünk.
-A francba is, nem fogunk odaérni!- csaptam a bőr kormányra.
-Istenem, annyira szexi vagy, mikor vezetés közben káromkodsz!
-Niall fogd be! El fogunk késni, én ezt nem bírom!
-Nyugi Kicsim! Nem fogunk elkésni! Még van fél óránk, ebben a tempóban is húsz perc alatt odaérünk!- simított végig a combomon.
-Nagyon remélem, hogy úgy lesz!- forgattam meg a szemem, utána pedig tovább is mehettünk. Ezután nem kellett sehol megállnunk, az útfelújításos szakasznak vége lett, mi pedig gyorsan mehettünk. Sikerült a házhoz érkeznünk a belsőépítész és a lakberendező előtt, addig leültünk egy ideiglenes asztalhoz.
-Emlékszel mikor karácsonykor felgyulladt az asztalunk?
-Hogy ne emlékeznék?! Bár bennem a fekete csipke szetted jobban megmaradt!
-Hát.... Máskor is fel tudnám venni.
-Csak?
-Csak széttépted!?
-Tényleg...
-Mondanám, hogy elmegyek venni helyette, de a tegnapi után inkább nem.
-Mi történt tegnap?
-Épp sétáltam ki a Victoria's Secretből, mikor a rajongók és a fotósok megláttam, és nagyon érdekesnek tartották, hogy mit vettem. De hála isten jött Mark, így épségben kijutottam.
-Soha többet ne csinálj ilyet, hogy egyedül mész vásárolni! Főleg nem egy fehérnemű boltba!
-Már én is rájöttem, de az éjszaka után úgy gondolom megérte átvereledni magam a tömege.
-Az biztos!
Beszélgetésünket kopogás zavarta meg, amit alig lehetett hallani. Tudtam, hogy ez lesz az egyik legelső dolog, hogy egy egész kaputelefon rendszert csináltatunk. Ni odament ajtót nyitni, és egy nővel és egy férfivel tért vissza. Az előbbi volt a lakberendező, nagyon szimpatikus volt, az utóbbi a belsőépítész, aki egy huszas éveiben járó srác volt, az ő munkájával is meg voltam elégedve.
Délben Mark meghozta Flórát, de csak délután négykor indultunk el a házból. Beültünk ebédelni egy Nando's-ba, onnan pedig a Payne rezidenciára mentünk Sophieért.
-Sziasztok!
-Barbii!- ugrott a nyakamba a Hercegnőm.
-Szia Kicsim! Miújság?
-Liam és Sophia kutyái annyira aranyosak!
-Igen? Nem féltél tőlük?
-Dehogy!
-Maradtok?- kérdezte Soph.
-Szerintem megyünk, mert még nem igazán voltunk ma otthon. Kicsim, összepakolsz?
-Ahha!
Felmentem segíteni neki, negyed óra múlva pedig már a kocsiban ültünk.
-Mit csinálunk délután?
-Anyuékért fél hétre megyek a reptérre, szóval háromnegyed hatkor indulnom kell. Addig van három óra.
-Társasozunk?
-Hoztunk játékot?
-Igeen!
-Akkor persze!
Mikor hazaértünk mindenki átöltözött otthoni ruhába, és a nappaliban mentünk.
-Barbi sütünk valamit?- nézett rám Flóra.
-Ahha! Mit szeretnél?
-Muffin?
-Csináltok csokisat?- kérdezte Ni.
-Igeen! Legyen csokis muffin!
-Oké, ahoz szerintem van is minden.
Kimentünk a konyhába és elővettük a hozzávalókat.
-Barbi... Szerinted négy év nagy korkülönbség?
-Mihez, Szívem?
-Mondjuk egy kapcsolathoz...
-Hát... Igazából szerintem nem olyan sok. Ki miatt?
-Lényegtelen.
-Ismerem?
-Ahha.
Nem erőltettem a dolgot, gondoltam, ha akarja majd úgyis elmonjda. Összekevertük a hozzávalókat, aztán úgy döntöttünk teszünk bele egy kis csili port is, hogy pikánsabb íze legyen.
-Beleszerettem Lukeba- hadarta el gyorsan és nagyon halkan, miközben a habverőt kapcsolta be.
-Mi?
-Szeretem Lukeot Barbi! Nem úgy mint Harryt, hanem őt komolyan! Mindent el tudok neki mondani, meghallgat és megért. Éjjel is velem volt, reggel is segített mikor vérzett az orrom.
-És Ő...?
-Nem tudom. Kedves, meg aranyos velem, de nem akarom neki elmodani! Mivan ha elrontom a barátságunkat?
-Miből gondolod, hogy ő nem érez így?
-Héé ő Luke Hemmings!
-A vőlegényem Niall Horan, értem miről beszélsz. Figyelj! Várj egy kicsit! Holnapután úgyis haza mész, majd a nyáron, mikor sok időt tölthettek együtt, akkor próbáld meg szerintem.
-Igazad van... Holnap átjöhet?
-Persze, amikor csak szeretne!
-Köszi!
-És mondjuk... Így puszit adott, vagy valami?
-Ahha! Ma is, tegnap is, éjjel is. Az arcomra, a fejemre, a homlokamra, csak a szám sarkába nem igazából.
-Értem. És hogy vagy? Nem vérzett azóta az orrod?
-Ummmm nem, azóta nem.
-Akkor jó!
Innentől míg a süti meg nem sült különböző témákról beszélgettünk. Mondta, hogy neki nagyon tetszik a házunk, én pedig elmeséltem, hogy jövő héten nyaralni megyünk.
-Barbii!- jött be a konyhába Niall.
-Igen?
-Eszembe jutott valami! Mesélted, hogy még mindig nem ismeritek anyukátok barátját.
-És?
-Úgy megyünk nyaralni, hogy nagyon sokan!
-Kik?
-Anyu Chrissel, apu, Gregél hárman, apukád ha akar a nőjével, anyukád a barátjával meg Flóra. Ha akarja Lukekkal.
-Hallottad Niall?
-Ahha, de nem mondom el neki.
-Basszus, tuti?
-Persze! Ha kell Barbival el is megyünk itthonról.
-Azt elfelejtheted! Flóra tizenöt éves, mi meg átlagban húsz, neki nem kell kettesben lennie a barátjával! Amúgy. Ha mindenkivel megbeszéled, mehetünk.
-Akkor én intézem ezt, te meg a házat?
-Ahha! De nem hagysz rám mindent, ugye?
-Hát persze Kicsim, amiben tudok segítek. Csak azt szeretném, ha az a ház olyan lenne, amilyet te szeretnél.
-Szeretlek!
Hosszan öleltük egymást, majd mikor elengedett egy gyors csókot nyomott a számra.
-Mikor lesz kész a süti?
-Nemsokára, nyugi! Menjél, játszál Sophieval!
-Szerintem inkább beszélünk a szüleivel, mert nagyon álmos. Nem aludt délben, valószínűleg korán ki fog dőlni.
-Ha csak Theo miatt fel nem pörög.
-Az igaz, de akkor beszélünk Sonjával meg Dáviddal.
A Szöszi visszament a nappaliba, mi pedig újra ketten maradtunk. Mikor a sütő jelzett kivettük a sütiket, a következő adagot pedig be is raktuk. Az elkészült muffinokat egy tálcára raktuk és az étkezőben lévő asztalra helyeztem. Nemsokára pedig egyedül maradtam, mert Flórát hívta Luke. Elkezdtem nézegetni azokat a katalógusokat amiket délelőtt adott a lakberendező, a megfelelő bútorokat kerestem. Egyedit akartunk, így pár asztalos összeállításából kaptunk prospektust, mondván abból lehet válogatni.
Úgy elment az idő, hogy azt vettem észre, már fél hat. A nappaliba mentem ahol láttam, hogy a szerelmem és Sophie még mindig skypeol, így az emeletre siettem, hogy felöltözzek.
-Hova mész?- ragadta meg a derekam Ni.
-Elmegyek anyukádékért, rendben?
-Elmegyek én!
-Olyan jól megvagytok Sophieval, nem kell ki zökkenteni!
-Jólvan, vigyázz Kicsim!
-Vigyázok Szöszim, szeretlek!- nyomtam egy puszit az arcára, aztán, a garázsba indultam. Úgy döntöttem, hogy nem a fekete Range Roverrel megyek, hanem meghajtom a sötétkék audit. Elindultam a Heathrow repülőtér felé, de persze sikerült dugóba keverednem. Ezért utáltam a londoni közlekedést, mert az ember akármerre ment, dugóba került. Késve értem a reptérre, de hála isten Mauráék gépe még nem érkezett meg. A kapucnimat a fejembe húztam, a napszemüveget a szemem elé raktam, hogy ne ismerjenek fel. A telefonomon játszottam candy crush-t, de a játék közben a képernyő elsötétült, és Maura nevét láttam meg a képernyőn.
-Szia!
-Szia Barbikám! Niall azt mondta, te jöttél értünk. Itt vagy már?
-Igen, igen. Hányas terminálnál vagytok?
-Kettes.
-Akkor sietek, szia!
Felálltam, megfogtam a táskám és a kettes terminál felé siettem. Amint odaértem meg is láttam őket, ahogy forgolódva engem keresnek.
-Sziasztook!- mentem oda hozzájuk.
-Barbii!- örült meg nekem Theo.
-Helló Törpe!
Felkaptam az ölembe, és egy puszit nyomtam az arcára. Megöleltem a leendő anyósomat és annak a párját, és el is indultunk kifele. Kiértünk a kocsihoz, ahol Maura előre ült mellém az anyósülésre, a két fiú pedig hátul foglalt helyet.
-Milyen volt az utatok?
-Képzeld el, a repülőn volt a Toy Story!
-És azt nézted, Kicsim?
-Ahha! Kétszer is!
-Kétszer?
-Ahha! Mert előbb vége lett, mint ideértünk volna.
-Ja érteeem. Emlékszel arra a szőke kislányra akivel párszor beszéltetek?
-Sophie?
-Igen. Szóval ő most ott van nálunk egész héten, így tudtok játszani. Nem baj?
-Az nagyon jó!- kezdett el tapsikolni.
Innentől Maurával beszélgettem, aki elmondta, nem haragszik rám amiatt, hogy egy hónapra elhagytam a fiát.
-Megértelek Drágám, az a lány annyira manipulatív, hogy bárki elhisz neki bármit. Niall is így futott a vesztébe. De ne foglalkozzunk ezzel! Annak már vége, újra boldogok lesztek, nem lesz semmi baj!
-Remélem igazad lesz!
-Barbii! Éhes vagyok!
-Megálljunk valahol, Manó?
-Légyszii!
Befordultam egy McDrive felé, ahol rendesen bevásároltunk. Odaadtam a kicsinek egy almás pitét, és tovább indultunk hazafelé. Otthon kinyitottam a távirányítóval a garázskaput, beálltam és bementünk. 
-Megjöttünk!- kiabáltam, a többiek pedig már ott is teremtek.
-Anyu, Chris! Annyira hiányoztatok!- ölelte át őket Ni.
Levettem magamról a bőrdzsekim, és a nappaliba sétáltam, ahol Sophie és Theo egymást ölelgették.
-Megnézed milyen játékom van?
-Igen, aztán ha a nagymama behozza a táskámat, én is megmutatom, jó?
-Okidoki.
Végignéztem ahogy felfutnak az emeletre,  aztán visszamentem a többiekhez akik még mindig a bejáratnál álldogáltak. Niall és Chris kiment a csomagokért, mi pedig beljebb sétáltunk. Leültünk a nappaliban, bevittem és az asztalra tettem a muffinokat, és nemsokára csengettek. Épp indultam ki ajtót nyitni, mikor Flóra futott el előttünk, és felsikított mikor kinyitotta.
-Flóra ki az?
-Csak Luke.
-Csak Luke? Ha gondolod, akkor el is mehetek!- hallottuk már közelebbről a hangjukat.
-Sziasztok srácok! Áhh Maura, de rég láttalak!- ölelte át a leendő anyósomat.
-Helló Hemmings, vénebb lettél!
-Én se leszek már fiatalabb, de rajtad meg sem látszanak az évek!- bókolt neki, de a hangja tele volt szarkazmussal.
-Fejezzétek már be, könyörgöm!
Niall szólt nekik, hogy elég lesz, ezután a húgom és Luke felmentek az emeletre.
-Jajj Barbikám, nem zavar téged, hogy a húgod ezzel a szarházival kavar?
-Én bírom Lukeot, semmi bajom vele.
-Anyu, azért mert te nem szimpatizálsz vele, más még bírhatja!
-De ezt a fiút?
-Mert mi a baj Lukekkal?
-Egyszer mikor Írországban voltunk, ketten elmentünk bulizni, rendesen berúgtunk, anyuékhoz mentünk, csak éppenséggel Luke lelökött valami csicsás vázát.
-Ja értem. Nem vagytok éhesek?
-Én az vagyok...- szólt Chris.
-Ebédről maradt kaja, az jó lesz?
-Nekünk igen.
-Megkérdezem a kicsiket is.
Felmentem az emeletre, és Sophie ideiglenes szobájába mentem be. A gyerekek épp barbiztak, de közben ment a tévé.
-Babák, éhesek vagytok?
-Igeeen!
-Akkor menjünk le, eszünk vacsit!
Theo előre futott, én pedig megvártam míg Sophie összepakolja a játékokat.
-Nagyon aranyos kisfiú.
-Igen?
-Igen, szerintem ő lesz a legjobb barátom.
-Rendben Tündérem, ha úgy érzed!
-Barbi!
-Mondjad!
-Szeretlek!
-Én is szeretlek Kicsim, nagyon szeretlek!

A következő egy hét nagyon gyorsan eltelt. A házunk olyan volt mint egy szálloda, az emberek jöttek-mentek. Luke szerdáig mindennapos vendég volt nálunk, utána Flóra elment. Pénteken Maura és Chris hazautazott, de hazaértek Sonjáék, akik elvitték Sophiet. Szombaton megjött a családom Magyarországról, anyu, a barátja, apu, a nője és Flóra. Vasárnap hajnalban pedig Írországból jöttek meg Gregék ketten, Maura is másodmagával, illetve Bobby egyedül.
Niall volt olyan ügyes, és egy hét alatt sikerült összehozni egy óriási családi nyaralást. Egy hétre indultunk, vasárnaptól vasárnapig, onnan pedig mindenki máshova ment. Viszont addig nagyon sok minden történt.
Szombaton még meg sem érkeztek a szüleim, már ölték egymást. A veszekedés vége az lett, hogy anyu fogta magát és a tapló pasijával együtt elment az én hazámba.
-Niall, komolyan mondom, ha ez lesz egész jövő héten, akkor mi itthon maradunk!
-Nem lesz semmi baj, azért ölik egymást, mert még mindig szeretik a másikat.
-Hát nem tudom...
-Biztos, Kicsim, de gyere, most elmegyünk fürdeni!- kezdett el a fürdő felé húzni. Becsukta magunk után az ajtót, és a kádhoz sétált. A fáradtságtól én csak az egyik polcra ültem le. Mikor a kádba elkezdett folyni a víz, Ni odasétált hozzám és elkezdte puszikkal belepni az arcom.
-Alig várom, hogy odaérjünk és a csendes tengerparton sétálgassunk, utána meg az eldugott sziklák között...
-Niall, ha nem fejezed be, lemondhatsz mindenféle sziklák közötti  hülyeségről, mert egy ujjal nem fogsz hozzám érni egész héten!
-Befogtam!- vigyorgott, és inkább a nyakamat lepte be csókokkal.
Lassan lekerültek mindkettőnkről a ruhák, arra a kád is megtelt forró vízzel, így beültünk. Csukott szemmel élveztem a nyugalmat a Szöszi öléből, míg valaki be nem nyitott hozzánk.
-Csukva van a szemem, nem látok semmit, de Barbi, beszélnünk kell!- hallottam meg Flóra hangját.
-Nem ér rá fél órát?
-Nem...
-Akkor menj ki, mindjárt megyek utánad!
-Köszönöm!
-Flóra most komolyan bejött?- néztem Niallre, miközben megfordultam az ölében. 
-Hát igen. Bátor húgod van, az biztos! Viszont fejezd be a forgolódást, mert különben itt azonnal teszlek magamévá! 
-Nemsokára visszajövök! 
Kiszálltam a kádból, magamra csavartam egy törölközőt és kimentem a szobába, ahol az ágyon ülve Flóra várt. 
-Mi történt, Szívem? 
-Hallottam anyu faszijának egy telefonbeszélgetését, amiben azt mondta, hogy amint hazaérünk Ausztráliából megteszi. 
-Mit? 
-Ezt nem tudom én sem, de nem sok jóra számítok. 
-Miért csak most mondtad el? 
-Luke mondta, hogy szóljak.  
-Vajon mit akarhat...? 
-Nem tudom... Lehet, hogy anyu pénzét? 
-Hááát... Figyelj, ebben az egy hétben megtudjuk, mielőtt bármi történne, jó? 
-Okés.  
-És veletek mi újság? 
-Nem mész vissza Niallhöz? 
-Áhh nemsokára ő is végez, meg már nem lenne meg az a feeling, tudod.  
-Értem én...- vigyorgott kajánul. 
-Na mesélj, történt valami? 
-Ummmm nem, nemhiszem... De sietek, filmet nézünk. 
-Holnap reggel korán kelünk, szóval időben fekügyetek le! 
-Jóéjt!- kaptam egy puszit az arcomra. 
-Nektek is, fél hatkor ébresztő!- kiabáltam utána, mikor ő már az ajtóban volt.  
Ledobtam magamról a törölközőt, és visszamentem a fürdőbe. Niall már a vizet engedte le a kádból, halkan odamentem mögé és hátulról átöleltem.  
-Azt hittem megvársz... 
-Hova tűnt rólad a törölköző? 
-Levettem.  
-Sajnálom, de ma ne várj semmit, nagyon álmos vagyok! 
Nem nézett ki úgy, mintha nagyon álmos lenne, tudtam, hogy egy idő után nem fogja bírni. Felegyenesedett, és mikor végignézett rajtam csak egy óriásit nyelt.  
-Szerintem én megyek aludni, jóéjt!- kaptam az arcomra egy puszit, és már ott sem volt. Én is kimentem, át az egész szobán, egyenesen a gardróbba. Kivettem egy tiszta fehérnemű szettet, arra pedig Ni egyik pólója helyett, egy nagyon vékony, semmit nem takaró hálót, ami a fenekem közepéig ért. A hajamat egy laza copfba kötöttem, és úgy mentem ki. A telefonomon beállítottam egy ébresztőt hajnali négy órára, mivel nagyon sokat kellett pakolnunk, ugyanis a nyaralás után egyből az első turnéhelyszínre indultunk. Befeküdtem az ágyba, hasra vágtam magam, a takarót meg pont csak annyira húztam magamra, hogy a fenekem kilógjon. A fejemet Ni felé fordítottam, aki csak szájtátva nézett. 
-Mi az Szöszi? 
-Miért kell ilyen kibaszott szexinek lenned? 
-Mert az vagyok? 
-El sem tudod képzelni, hogy mennyire! 

Sophie


4 megjegyzés:

  1. Hohohohooooo!
    1:Boldog karácsonyt! Remélem sok jó cuccot kaptál!
    2:Ismét hohohohoooo! Új ház, tiszta lap: valamilyen szinten. Aranyosak! *_* Látom gondoskodsz a jövőröl, hogy Sophia biztos ne maradjon pasi nélkül! Flóra és Luke... még olyan komolyabb véleményem nincs róluk, de szerintem Luke is érez valamit, de aztán ott van Harry (vagy nem?) Hajaj kevered a kását, de így jó! Barbi anyukájának pasija szarkavaró: tuti, hogy lesz még ott problem.
    3: Imádom! Királyság! Tovább is van, mondjam még?

    U.I: Még egyszer egy nagyon boldog karácsonyt kívánok és egy sikeres új éjet! Lelkes olvasód: Lisa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Huuu nagyon aranyos vagy, koszonok minden egyes kedves szot, ha van kedved egyszer majd irj❤❤

      Törlés