2014. november 26., szerda

6. rész- A találkozás

Halihoooo :) Most hozom a hatodik
részt. Remélem, hogy tetszik nektek
az amit írok, és szívesen olvassátok. Bocsi, 
hogy ez a rész ilyen rövid lett. Ezt 
nézzétek el nekem! Köszönööm <3
Egyébként lehet majd benne olyan, hogy 
egy képet többször beleteszek, és ez azért
lesz mert nekem pl olyan képre vn szükségem
de több olyan nincs, ezért azt kell felhasználnom.
Ezért sorry <3
Puszi Zsófi <3

"-Ahha lehet- egyeztem bele. De akkor még nem tudtam mi fog történni másnap- de most akkor mit csináljunk?..."
 -Nézünk filmet?
-Ahha. Lehet.
-Mit akartok?
-Nekem mindegy.
-Akkor. Akkor a Csillagainkban a hiba?
-Nekem az jó lesz. Még nem láttam- mondta Flóra.
-Oké. Nekem is.
-Flóra te indítsd el, én addig hozok zsepit.
-Oksii.
Mikor visszaértem a szobámba a lányok a laptopot a tvmre kötötték és a két babzsákfotelben ültek. Gondoltam akkor az ágyra fekszek. Hassal levetődtem az ágyra, és a párnámat az állam alá tettem. A film közepe fele rezgett a teló a zsbembe. Megnéztem, és láttam, hogy Máté írt. Ezt írta:


"Bocsi az estéért. Nem így terveztem. Remélem nem baj. :) Szeretlek <3"
Egyből válaszoltam neki:

"Mondtam már. Semmi baj. Így alakult, kész. Én is szeretlek <3"

Gyors elküldtem neki, de a telefont nem tettem el, mert tudtam, pillanatokon belül válaszol. Jött is a következő sms.

"Oké. Mit csináls? Nem vagy fenn facebookon. :("

"Nórival és Flórával filmezünk :D <3"

"Jaaaa. Oké. Akkor hagylak. Puszi :*"

"Neked is <3 :* Holnap beszélünk"

És eltettem a telefont. Mivel már többször megnéztem a filmet egy kicsit igen, de nem nagyon hatott meg a vége. Kikapcsoltuk a tvt és beszélgetni kezdtünk.
-Nóri mizu Gerivel?
-Megvagyunk.
-A szüleid mit szóltak hozzá?
-Háááát. Izé. Nem tudják. Délutánonként mikor együtt vagyunk, találkozgatunk a szüleim úgy tudják, hogy veled vagyok.
-Ennek nem lesz jó vége. Higyj nekem! Mi van ha mondjuk anyukáddal talizok az utcán?
-Erre nem gondoltam.
-Kérlek mondd majd el nekik. Nem akarok belőle én kijönni rosszul. Flóra is elmondta, én is elmondtam, hogy van paink. Mégis itt vagyunk.
-Az oké. De a ti szüleitek kedvesek. Az enyémek viszont szigorúak.
-És az jobb lenne neked ha később úgy tudnák meg, hogy nem te mondtad el? Abból csak nagyobb baj lesz.
-Okéé. Ez igaz. Holnap elmondom. De legyen más téma!
-Jó ötlet.
Hajnalig pletyiztünk. Nóri az ágyamban aludt. Velem együtt. Ez nem is lett volna baj, ha éppenséggel ki nem rúgja a vesémet. Mikor végre elnyugodott én is el tudtam aludni. Valamikor tizenegy órakor ébredtünk. Nagyon álmos voltam. Ez meg is látszott rajtam.


 Nem reggileztünk már akkor. Nóri felöltözzöt és hazament. Mondtuk neki, hogy mradjon ebédre, de azt mondta, hogy inkább hazamegy. Gondolom a szüleivel való beszélgetésen akart minél gyorsabban túl lenni. Ebédig megtanultam az anyagot ami maradt. Ebédre rántotthús volt meg hasábkrumpli. Ettem rendesen. Közben megkérdeztem anyut, hogy elugorhatok e a plázába mert elfogyott a korrektorom, meg a szájfényem is fogyóban van.
-Tegnap egész délután ott voltál. Nem volt időd?
-Elfelejtettem. Mehetek?
-Egyedül?
-Szerintem igen. Mátét az ilyenek nem érdeklik, mindenki más meg vasárnap délután tanul. Ha tanul.
-Te?
-Én már megtanultam.
-Biztos?
-Ahha.
-Akkor miattam menjél. Pénzed van?
-Szerintem az van.
-Oké. 
-Köszönöm az ebédet!
-Egészségedre! Sütit kérsz?
-Hát most köszi nem.
-Jó.
Felmentem átöltözni. Nem tudtam mit vegyek fel. Így kivettem ezt azt a szekrényből és magamra vettem. A végére egész jó lett az összkép.



Míg mentem a plázába az egész uton végig nyomkodtam a telóm. Mikor odaértem bemntem a müllerbe. Mivel ott nem volt olyan korrektor amit én szeretek, mentem át egy másik boltba. Mikor végeztem gondoltam körülnézek még a szempillaspiráloknál is. Mikor odamentem egy ember leszólított.
-Jó napot kívánok!
-Jó napot!
-Egy kérdésem lenne magához.
-Hozzám?
-Igen. Tudja. Én a Loreal Paris-tól jövök. Az előző modellünk távozott a cégtől. És a helyére keresünk valakit. Lennne hozzá kedve?
-Hát igazából én még 18 éven aluli vagyok. És bár tetszik az ajánlat ezt még a szüleimmel is át kell beszélni.
-Igen ezt megértem. Arról lehet szó, hogy odaadom önnek a névjegykártyámat és ha megbeszélte a szüleivel felkeres?
-Igen. Azt megköszönném. Egyébként. Innen lehet mégnagyobb  dolgokat elérni? Vagyis, hogy ez így hol lesz? Meg. Na. Igazából nem értem- mondtam teljesen összezavarodva.
-Ez igazából úgy van, hogy ha a szüleid megengedik akkor lenne egy casting. Akit ott kiválasztunk ő lesz a Loreal Paris új modellje. Tehát az új szempillaspirálokat és az ehez hasonló új termékeinket majd neki kell reklámozni. Az adott személyből később nagyon sikeres, befutott modell lehet. 
-Hát ez nagyon tetszik. Akkor kérhetek egy névjegykártyát?
-Igen. Itt is van. Ezen a számon el fognak érni. Köszönöm szépen. Viszont látásra!
-Viszlát!- mondtam majd elindultam. Nagyon fel voltam pörögve. Mikor hazamenem olyan 4 óra lehetett. Nem tudtam, hogy anyáékat még ma este megkérdezzem e. Olyan szempontból jó lett volna, hogy akkor fel is tudtuk volna hívni a pasast. De lehet, hogy egy kicsit puhítani kellene őket. Egyszer élünk. Gondoltam magamban, és lementem a nappaliba. Apa filmet nézett, anya pedig vasalt. Gondoltam odamegyek anyuhoz. 
-Mizu?
-Semmi. Képzeld el mikor elmentem a plázába egy ember leszólított. A szempillaspiráloknál. És egy "munkát ajánlott"- mondtam miközben ilyen jelet mutattam két-két ujjamból. Anyu értetlen fejet vágott, ezért folytattam- A Loreal Parsinál. Modellkedés.
-Tehát. Miután szóbaálltál egy idegen embrrel egy munkát ajánlott neked. Hogy modellkedj a Loreal Parisnál. Erre te?
-Erre én azt mondtam neki, hogy mivel még nem vagyok 18 ezért megkérdezem a szüleimet. Amúgy egyből elvállaltam volna. És akkor mondta, hogy akkor ad egy névjegykártyát, és ha eldöntöttük felhívjuk.
-És te neked ez tetszik?
-Ezt ugye nem kérdezed komolyan?? Örök álmom, hogy modell lehessek. És mivel ha megcsinálhatjuk akkor ezek Magyarorszégon kábé egy év múlva jön ki. Addig Japán, Kína, New York, London, Párizs, Milánó és még sorolhatnám. Ebben én nagy karriert látok.
-Van benne valami. Ennek van díja?
-Nincs. Ők kértek fel, ezért nincs. Ha csak úgy odamennék, hogy fényképezzenek le azért kéne fizetni.
-Tehát ez díjtalan.
-Igen. Sőt még lehet, hogy pénzt is kapok érte.
-És mi lesz a sulival?
-Mi lenne?
-Hát. Ha esteleg megengedem. És esetleg jól siekrülnek azok a képek. És esetleg összejön neked ez az egész. És esetleg majd hívnak több helyre modellkedni. Hogy fosz tanulni?
-Ezt nem tudom. De majd tuti kialakul. Max. egy magántanárral.
-Ezt majd még megbeszéljük. Maradjnk annyiban, hogy hívjuk föl azt a pasast, hogy benne vagyunk. De csak akkor ha ottlehetek a fotózáson.
-Persze. Jujjj de köszönööööööm. Istenem. Nem hiszem el. Komolyan? Vííííí. 
Nagyon nagyon boldog voltam.


El sem tudtam hinni. Elővettem a névjegykártyát a telótokomból, és kihangosítva felhívtam azt a pasat. Sokadik csörgésre, de felvette.
-Halló! Én Palvin Barbara vagyok. Ma találkoztam önnel. A modellkedéssel kapcsolatben.
-Ja igen! Megvan. Máris döntöttek?
-Hát igen. Igazából a szüleim beleegyeztek. Azt mondták lehet.
-Hát ennek nagyon örülök. Majd be kéne jönnie ide hozzánk valamikor.
-A fényképezés miatt?
-Nem. Most még csak az ilyen szerződéseket írnánk alá.
-Ahha értem. És anyukám ő jöhet velem?
-Igen. Az jó lenne, mivel kell egy szülői beleegyezés. A hétfő délután önöknek megfelel?
Anyura néztem aki bólintott.
-Igen az nekünk jó lesz. Négy óra?
-Rendeben. Akkor holnap négykor találkozunk.
-Hova kell menni?- kérdeztem mielőtt leteszi. Gyors megmondta a címet, és el is köszöntem- Akkor köszönöm szépen. Viszont hallásra!
-Viszhall!
Majd megszakadt a vonal. Megfogtam a telóm, és felindultam a szobámba. De visszafordultam, és megöleltem anyát. 
-Köszönöm!- ezt súgtam a fülébe.
Csak egy puszit kaptam a fejemre.

Sophie <3 

2014. november 23., vasárnap

5. rész- Filmezés a tesókkal

Haliii ^^
 Hozom az ötödik részt.
Remélem ez is a többivel együtt tetszik nektek. :)
És azt is, hogy nem baj nektek, hogy ennyi képet hozok a részekhez... :)
Puszi Zsófi <3

"-Halló! Rendőrség..."
-Én Palvin Barbara vagyok, és egy bejelentést szeretnék tenni- mondtam és közben egész végig annak a Gabinak a szemébe néztem, és folytattam- pár tizenéves lány itt áll az ajtónkban és nem hajlandóak elmenni. Kérem küldjenek ki valakit aki elviszi őket! Aha értem. Tehát mondjam meg nekik, ha nem mennek el a másik utcában vannak a járőrrendőrök fél perc alatt itt vannak. Rendben. Kérem tartaná?- kérdeztem a telefontól- na hallottátok. Vagy elhúztok vagy jönnek a rendőrök.
-Pff- mondták és el is tűntek.
A zsebembe tettem a telóm és a többiekre néztem. A többiek szóhoz se jutottak. Majd mikor észhez tértek vihogni kezdtek. 
Csongi még el is hitte.
-Nem gondoltam, hogy elhiszik. Még a címet sem mondtam, hogy azt mondják a másik utcában ott dekkol a rendőr.
-De kit hívtál?
-Nem hívtam én senkit. A telefonba beszéltem.
-Na de ha telefonálgatásnál tartunk. Tudom, hogy dedós meg minden, van egy szám, ami ingyen hívható és a lelki problémáidat kell elmondanod-mondta Flóra.
-Ez de buli- mondta Evelyn.
-Akkor mehet?
-Jaja.
Elszórakoztunk az biztos. Mondtunk mindenféle hülyeséget. Olyanokat, hogy egy híd szélén állok, és innen készülök leugrani. Csongin röhögtünk a legtöbbet.
-Halló! Én Horváth Csenge vagyok. Van egy lány akibe beleszeretem. De közben ott a barátom is. Mit csináljak?- erre azt a tanácsot kapta, hogy mondja meg lánynak, hogy mit érez- de hát én lány vagyok- a pasi azt válaszolta, hogy az nem számít, és, hogy csak az érzései számítanak. Erre már nem bírta tovább letette, és szakadtunk a röhögéstől.
-Várjatok, most én jövök!- mondtam, tárcsáztam a számot és mikor felvette beszélni kezdtem- Szevasz Sanyikám! Hogy vagy? Csak azt akarom mondani, hogy én örökre szeretni foglak. Teljes szívemből- mondtam és Máté szemébe néztem. Értette, hogy ezt igazából neki mondtam- Hogy te is engem? Ez nagyon kedves. Figyelj csak! Én mostan megyek megmondom a másik férjemnek, hogy őt is szeretem. Na puszi!- mondtam.
A srácok tovább szórakoztak. Máté azt tátogta, hogy ő is engem. Odamentem hozzá, és megcsókoltam. Baráti társaságban voltunk, nem zavarta őket.



Egy óra körül szállingózni kezdtek az emberek. A végére Máté maradt. Kikísértem.
-Köszönöm, hogy semmit nem sietünk el- mondtam, miközben egész végig a szemébe néztem.
-Mire gondolsz?
-Hát tudod.
-Ja vágoom. Figyi ha még nem akarod akkor nem. Várok.
-Oké. Szeretlek
-Én is- mondta és úgy megcsókolt azt hittem ott ájulok el-Jó éjt!- mondta, majd elment. 
Visszamentem a házba, és Flórával pakolni kezdtünk. Felhívtam anyát, hogy nem kell szállodába menniük, hazajöhetnek. Mondt, hogy még tart a céges rendezvény, de egy fél óra múlva indulnak haza. Kidobtam a piás üvegeket, betettem a mosogatógépbe a szennyest. Mire hazaértek, olyan volt a ház mintha semmi sem történt volna. Mert ez igazából így is volt. Fél háromkor feküdtem le, de gyorsan el is aludtam. Pár héttel később reggel fél tízkor a telefon csörgésére ébredtem Nóri hívott, hogy délután elmegyünk e a plázába. Miközben beszélünk lementem a lépcsőn. A konyhából pirítós illat jött, egyből odamentem.
-Jóreggelt!- mondtam anyuéknak.
-Szia! Kivel beszélsz?
Nem akartam beszélni, így csak tátogtam. Nórival.
-Akkor miattam mehetünk- mondtam neki. Anyu szúrósan nézett rám ezért pontosítottam- Persze csak ha anya elenged és ad pénzt.
-Okéé- megbeszéltük hol és mikor találkozunk majd elköszöntünk- Szia!
-Helóó!- mondtam és is majd anyuhoz fordultam- Mehetek?
-Mi lesz a tanulással?
-Már tegnap is tanultam. A föci maradt.
-Akkor mehetsz.
-Köszi köszi. De most ennem kell. Éhen halok. 
-Van pirítós, meg nutell ha fel nem zabáltad.
-Haha. De vicces valaki. Amúgy szerintem van még. Kávét csinálhatok?
-Valami lattet.
-Okéé.
Csendben megreggeliztem. Közben a telefonomat nyomkodtam. Instagram, facebook, twitter, tumblr. Mikor végeztem felmentem a szobámba, és bekapcsoltam a gépem, és egész délelőtt gépeztem. Ebéd után felöltöztem, és indulásra készen álltam.


Szombat délután a lányokkal tök jól szórakoztunk. Kiderült, hogy a négy fiú is talált magának programot. Xbox délután. Mi pedig kifogtunk egy jó leárazást. Nagyon sok jó ruhát vettünk. Mikor bementünk a cipősboltba találtam egy tök jó csizmát a kirakatban. Megkérdeztem egy eladót, hogy van e a méretemben. Nem volt úgyhogy tovább nézelődtem. Nóri talált egy cipőt. Neki jó lett, és meg is vette. Zsuzsi egy vörös bőr csizmát talált, de sikerült lebeszélni róla, mert igazából rémesen nézett ki. Miután végeztünk beültünk a starbucskba. Ott még egy csomót beszélgettünk. Este hazamentem, és vacsi után megkérdeztem anyut és aput, hogy átmehetek e Mátéhoz. Azt mondták, hogy tizenegyre legyek otthon. Ez így tetszett. Átöltöztem és indultam. Mikor odaértem benyomtam a kaputelefont. Máté apukája engedett be. Köszöntem nekik, aztán mondtam, hogy Mátéhoz jöttem.
-Nyugodtan menj fel. „Elfáradt” a játék délutánban. Elment tusolni.
-Ja rendben. Egyébként el is felejtettem megköszönni, hogy egyből felajánlották, hogy én és a húgom kiutazhassunk önökhöz.
-Barbi ez semmiség. Nézd a cég akinél dolgozni fogok egy nagy házat biztosít nekem. Ott ti is elfértek. Nekünk először eszünkbe sem jutott, és Máté kérdezte meg, hogy ez lehet e. Mi egyből igent mondtunk.
-Értem. Rendben. Felmegyek Mátéhoz. Talán végzett már- mondtam és felmentem. A lépcsőn Ádi belém jött.
-Szia Barbi!- mondta boldogan és megölelt, amin egy kicsit meglepődtem.
-Szia Ádi! Hogy vagy?
-Jól.
-Hogy tetszik a suli?
-Tök jó. Van egy csomó haverom.
-Az tényleg jó. Máté végzett már?
-Nem tudom. Szerintem még nem.
-Nembaj akkor felmegyek a szobájába, megvárom ott- mondtam és felmentem. Már épp be akartam menni a szobájába mikor Liza köszönt.
-Szevasz!
-Óó, szia!
-Mit akarsz itt?
-Én csak Mátéhoz jöttem.
-Mer mér?
-Mert együtt vagyunk.
-Ja jóvan. Hallom mész majd ki anyámékhoz.
-Igen. Nyaralni egy kicsit.
-Pff.
-Mi az?
-Semmi.
-Oké. Akkor én most bemegyek.
-Mennyé csak!
-Mi bajod van?
-Semmi, csak tudod egyfolytában azt hallom, hogy Máté ilyen szerencsés meg olyan szerencsés amiért egy ilyen lányt talált magának, és, hogy én meg milyen egy trehány gyerekkel. Mert ugye...- mondta de nem tudta folytatni, mert Máté félbeszakította. Épp akkor ért ki a fürdőből. Kicsit elkalandoztam azon, hogy csak egy alsógatya van rajta. De rá kellett ébrednem, hogy ez itt a valóság.
-Ezt most fejezd be! Ne bántsd őt azért mert neked el kell költöznöd. És az, hogy anyáék jobban szeretik őt mint a te pasidat arról csak is ti tehettek. Ha nem lennétek ilyen kretének, biztos őt is bírnák. Gyere Barbi!
Mikor bementünk a szobába vett egy gatyát és egy pólót.
-Nagyon szomorú vagy?
-Egy kicsit. Mi baja velem?
-Annyi, hogy téged a szüleink elfogadnak, de őket nem. Ja és, hogy az ő pasiját nem hívták ki Amerikába.
-Óóó. Sajnálom.
-Nem kell. Mit szólnál hozzá, ha mégis hozzátok mennénk? Van egy olyan érzésem, hogy balhé lesz.
-Nem szeretnéd, hogy halljam?
-Őszintén? Nem. Azt is elmondom, hogy miért. A te húgoddal nincs különösebb baj. De az én nővéremmel van. Nem is kevés. Szinte minden nap van vita. Mi olyankor Ádival ilyenkor mindig elmegyünk. Most is ez lesz. Nem baj ha jön velünk?
-Nem dehogy is. Nyugodtan jöjjön. Ha szeretnétek nálunk is alhattok.
-Talán arra nem lesz szükség.
-Most fél kilenc van. Gondold végig!
-Tényleg nem.
-Oké. Te tudod. Szólok neki, hogy öltözzön fel.
-Jó. Én addig beszélek a szüleimmel.
-Nyugi!- mondtam és átmentem Ádi szobájába. Bekopogtam, és bementem.
-Mi a baj?
-Semmi. Csak anyuék mindig Lizával veszekednek, és az olyan rossz.
-Naaaa. Ne légy szomorú! Gyere, öltözz fel, átjössz hozzánk, megnézed a mi lakásunkat.
-És mit csinálunk ott?
-Nem tudom. Amit szeretnél.
-Nézünk valami filmet?
-Ha az neked jó, akkor igen. Na de akkor gyere öltözz fel!
-Lesz gumicuki?
-Ha nem öltözöl fel akkor nem- mondtam és elkezdtem csikizni.
-Hihihi! Hé! Na! Fejezd be! Légyszi! Felöltözök.
-De akkor két perc múlva lent állsz az ajtóban felöltözve.
-Aha.
Kimentem a szobából és lementem a lépcsőn. Máté az előszobában várt.
-Na?
-Megvárják, hogy elmenjünk.
-Oké. Ádi azt kérte, hogy nézzünk filmet. Amúgy az alvás?
-Apu eljön értünk mikor végeztek.
-Az úgy jó.
-Itt vagyok!- mondta Ádi.
-Ez így nem jó. Vagy esetleg mezitláb jössz?
-E-e. Veszem fel.
-Segítsek?
-Nem kell. Kész is vagyok.
-Akkor mi mentünk. Sziasztok!- köszönt el Máté.
-Viszlát!
-Szia anyu!
-Sziasztok gyerekek!
Mikor kiléptünk az utcára megfogtam Máté kezét. Az öccse megsértődve nézett ránk.
-És nekem ki fogja meg a kezem?
-Na gyere!- elengedtem Máté kezét, és az öccse egyik kezét én, a másikat ő megfogta- így most most már megfelel?
-Meg. A kisbolt előtt megállunk? Szeretnék gumicukit enni.
Mikor odaértünk a bolt elé adtam neki pénzt és mondtam, hogy menjen be, válassza ki és fizesse ki. Mi Mátéval kinn maradtunk.
-Köszönök mindent!
-Nem kell. Ez alap.
-Nem hiszem. Szerinted minden barátnő felajánlja, hogy ha a pasijánál balhé van, akkor menjen hozzá az öccsével?- kérdezte szorosan fogva a derekamat.
-Hát és azt nem tudom. De más nem érdekel. Csak te- mondtam és nagyon hosszan megcsókoltam.
-Fúúúúúj! De undik vagytok! Fejezzétek már be!
Nevetve engedtük el egymást.
-Gyere te!
-Hallod! Pár év múlva te is ilyen leszel ám. Csak nem ilyen jó csajjal.
-Dehogynem!
-Biztos, hogy nem.
-Miért?
-Mert Barbinál nincs szebb lány.
-Na örülök, hogy ezt így gondolod. De mi lenne ha ezeket a pasis dolgokat nem a csajod előtt beszélnétek meg?
-Oké vágom.
-Na gyertek be!- mondtam mikor odaértünk a házunkhoz.
Ahogy beléptünk a házba mondtam Máténak, hogy szólok a szüleimnek. Bementem a nappaliba.
-Sziasztok!
-Hát te?
-Mátéval átjöttünk, mert náluk vita van.
-Jaaa. Rendben. De nem marad sokáig ugye?
-Nem. Ha otthon vége a balhénak jön értük az apukájuk.
-Hogy érted, hogy értük?
-Ja! Itt az öccse is, Ádi.
Ekkor befutott a szobába Ádi.
-Csókolom!
-Szia Ádi!
-Barbii! Azt ígérted filmet nézünk.
-Tudom.
-Csókolom!- jött be a nappaliba Máté is. Odalépett mellém és átölelte a derekam.
-Mátééé! Barbi azt ígérte filmet nézünk.
-Akkor filmet fogunk nézni. Mit akarsz?
-Nézzünk Bud Spencert!!
-Ajj. Én az utálom- kezdtem el nyöszörögni.
-De megígérteeed.
-Oké, akkor nézzük azt...
-Gyerekek nekem megvan mindegyik dvd. Melyiket szeretnétek?
-A különben dühbe jövünk-öt!
-Akkor megkeresem.
-Barbi a gumicukit előveszed?
-Aha, hozom. De ha mindet megeszed akkor rosszul leszel.
-Akkor majd hagyok egyet.
-Nem. Többet. Majd Máté megmondja. Menjetek be a szobámba, megvárom amíg apu megkeresi.
-Jó.
-Szia Máté! Ki ez a gyerek?
-Szia Flóra! Ez a gyerek az öcsém.
-Ahha. És miért van itt?
-Átjött velünk filmetnézni.
-Mit néztek?
-Különben dühbe jövünk.
-Az de jó. Nézhetem én is?
-Miattam. Akkor te filmezel Ádival mi Mátéval meg elfoglaljuk maagunkat.
-Nem. Ezt én is szeretem- mondta Máté.
-Meg is van.
-Jó. Tessék itt van, menjetek előre kimegyek a gumicukiért- mondtam és kimentem az előszobába. Miközben a táskámban matattam valaki egyszer csak belepuszilt a nyakamba- Te nem mentél fel?
-Nem. Tudod, hogy utálom ezt a filmet, de Ádinak most társaságra meg boldogságra van szüksége. Jó?
-Oké. Nagyon szeretlek.
-Én is- mondta és hosszan megcsókolt- kicsit veszélyes volt, hogy apu meg ne lásson minket. Nagyon elvesztünk egymásban, de valaki megzavart minket.
-Khm-khm- krágogott. Kinyitottam a szemem. Apu állt ott.
-Apaaa- mosolyogtam rá- hát te?
-Hát én... Na menjetek, ne is lássalak titeket.
-Öööööö. Oké- mondtam, és gyorsan megfogtam Máté kezét és felmentünk- Várj! A gumicuki. Lemegyek érte.
-De siess!
Mikor visszaértem a szobámba odadobtam Flórának és Ádinak a gumicukrot. Mi Mátéval az ágyamon terültünk szét, ők pedig a két babzsákfotelben ültek.



Ráhajtottam a fejem a mellkasára, és úgy néztük a filmet. Én kb. öt perc után meguntam, elkezdtem Mátét piszkálni. Simogattam a mellkasát, birizgáltam a haját. Lementem egy üdítőért. Mikor már idegesítően unatkoztam, Ádi rám szólt, hogy fejezzem be. Lementem még egy italért. Már a lépcső felénél voltam mikor csengettek. Lementem és kinyitottam. Máté apukája állt ott.
-Csókolom!
-Szia Barbi! A fiúk?
-Fent vannak a szobámban. Hívjam őket?
-Hát igen azt megköszönném. Bejöhetek?
-Ja. Persze. Elnézést! Nyugodtan üljön le! Hozhatok valamit?
-Egy pohár vizet elfogadok, köszönöm.
-Rendben, hozom. Tessék- tettem le elé a poharat.
-Köszönöm.
-Szólok a srácoknak.
-Jó.
-Szevasz Tibikém!- lépett be a szobába apu.
-Heló Tomi! Hogy vagy?
-Köszönöm jól. És te?
-Megvagyok. Barbi akkor szólnál a fiúknak, hogy indulunk?
-Ugyan már! Maradjatok még egy kicsit! Hozok sört- mondta apu.
-Nem, tényleg mennénk.
-Apu! Ha menni szeretnének hadd menjenek!
-Igen. Ádinak már amúgy is egy kicsit késő van.
-Igen ezt megértem.
-Felemegyek akkor szólok nekik- mondtam, majd felfutottam a lépcsőn, és benyitottam a szobámba- Srácok! Apukátok itt van értetek.
-Oké. Megyünk.
-Mátéé! Nézzük végig a filmeet!
-Ádi. Majd legközelebb. Jó? Jöhetsz máskor is- mondtam neki vigasztalásképp.
-Tuti?
-Tuti.
-Ígéred?
-Ígérem.
Lementek, és felöltöztek. Kikísértem őket. Gyors Mátétól is elköszöntem.
-Minden ok lesz- mondtam miközben megöleltem.
-Nagyon remélem- nyomott egy puszit a fejemre
Mikor elmentek vissza bementem a házba. Este fél tizenegy volt. Nem tudtam mit csináljak. Bekopogtam Flórához.
-Tessék!
-Szia!
-Hali! Gyere be!
-Köszi. Mizu?
-Semmi különös.
-Velem se. Unatkozok.
-Pacsi! Én is.
-Nem csinálunk valamit?
-Mire gondolsz?
-Valami csajos este. Áthívhatnánk Nórit is.
-Nekem okés. Felhívod Nórit?
-Ahha.
Átmentem a telómért a szobámba és miközben hívtam a legjobb barátnőm visszamentem a húgomhoz. Leültem az ágyára miközben Nóri beleszólt a telefonba.
-Szia Barbii!
-Szia Nórci!
-Miért hívtál?
-Flórával nagyon unatkozunk. És arra gondoltunk, hogy tartunk egy ilyen csajos estét. Nem jössz át?
-Mire gondolsz? Mit csinálnánk?
-Hát nem tudom. Tudod mint a filmekben. Kifestenénk egymás körmét, filmeznénk, magazint nézegetnénk. Kibeszélnénk a pasikat. Ilyenek.
-Lehet róla szó. Várj! Megkérdezem a szüleimet. Jöhetek. Hozok pizsit, ruhát holnapra és egy fogkefét.
-Oké. Várunk.
-Szia.
-Szia.
Míg Nórira vártunk elővettem a magazinokat, kihalásztam a szekrényemből a körömlakkokat is. Addig Flóra a neten keresett pár filmet amit meg lehet nézni. Húsz perc múlva Nóri benyitott a szobámba.
-Helóóóó!
-Szia! De jó kedve van valakinek!
-Hát miért lennék szomorú?
-Nem tudom.
-Na ennyi. Mit csinálunk?
-Szólok Flórának, hogy jöjjön át.
-Okii. Vagy szólok én, te meg hozzál nasit!
-Nekem jó. Mit?
-Ööööö. Popcorn, nutella, csoki, cola.
-Ennyi?
-Egyelőre. De szerintem gyorsan el fog fogyni.
-Okéé.
Tíz perccel később arra értem vissza a szobámba, hogy a húgom és a legjobb barátnőm a laptopomat nyomkodja. Nem tudtam mit csinálnak.
-Hát ti mit csináltok?
-Őőőőő. Hát. Izé.
-Nóri hagyd! Elmondom. Igazából nemsokára itt a karácsony. És anyu mondta, hogy segítesek nekik kitalálni, hogy mit kapjál.
Hát csodálkoztam rendesen. Az igaz, hogy itt a karácsony. Én már kiszámoltam, hogy a tavaszi utazás az olyan lesz mint egy nyaralás, tehát azt nem alkalomra kapom. A londoni utat sem. Névnapomra kapom a feztiváljegyet. Szülinapomra be van ígérve egy notebook és egy iPhoen 6.


És itt a karácsony. Az ünnep amit nem is igazán szeretek. De ajándékot azért néztem. Nekem minden álmom, hogy modell lehessek, és ehhez az alakom meg is van. Anyuéknak már párszor említettem.
-És akkor miért nem kérdeztek meg inkább?
-Nem tudom... De amúgy mit szeretnél?
-Tudod te is.
-A modellkedés?
-A modellkedés.
-Igazából. Jó ötlet, mert szép is vagy meg minden. Megemlítsem anyáéknak?
-Ahha lehet- egyeztem bele. De akkor még nem tudtam mi fog történni másnap- de most akkor mit csináljunk?...

Sophie <3

  


2014. november 21., péntek

4. rész- Megyünk Amerikába!

Halihooo :) 
Hozom a negyedik részt.
A  hétvégén is hozok majd részt.
Remélem  tetszik nektek amit írok, mert nem igazán kommenteltek. 
Az sem baj, ha negatív  komment, csak valamit kérlek írjtok. :)
Puszi Zsófi ❤

"-Aha persze.
-Na de most összejöttetek?..."
-Elmentünk megbeszélni a dolgokat és igen, együtt vagyunk.
-De örülök nektek.
-A részleteket el se mondjam?
-De majd elmondod akkor amikor nem Mátéval van randim.
-Ja bocsesz! Hali.
-Szia.
Ezzel letettük a telefont.
-Mi történt?- kérdezte Máté.
-Nóri és Gergő összejött.
-Hát ezt sem tartották titokban.
-Ők nem olyanok.
-Tudom.
-Elég volt?- kérdezte mikor megettem az utolsó falatot.
-Aha mehetünk.
Megfogtam azt a löttyöt, a másik kezemmel Máté kezét és indulhattunk. Csendben sétáltunk hazafelé. A kapuban hosszan megöleltem.
-Nagyon nagyon nagyon szeretlek, és soha nem akarlak elveszíteni- súgtam a fülébe.
-Én is nagyon szeretlek. Nem fogsz elveszíteni. Ígérem- súgta vissza.
Eltolt magától és megcsókolt. És még egyszer. És még egyszer. ÉS még egyszer utoljára. Hat óra ötvennyolckor otthon voltam. Időre. Ugyanis nálunk az a szabály, hogy hétköznapon hét órára otthon kell lenni. Még a táskámat sem tettem le mikor anyu kirontott az előszobába.
-Kislányom te tudtad ezt?
-Mire gondolsz anyu?- kérdeztem, közben pedig bementem a konyhába inni egy pohár vizet.
-Hát arra, hogy a drágalátos húgod összejött Áronnal?
-Lehet, hogy tudtam róla.
-Ezt nem hiszem el! Nem kellett volna szólni nekünk?
-Nem, Flóra elmondta. Örülj neki. Áron rendes gyerek. Látszik rajta. És az, hogy Flóra mennyi idős nem számít. Lehet három éves, lehet tizenöt éves vagy akár százöt éves, ha szereti egymást mindegy. JA, és annak pedig külön örülj, hogy, egy korabeli sráccal jött össze és nem valami huszonéves gyerekkel kezdett el járni- anyu elgondolkodott a hallottakon végül összenéztek apuval és bólintottak egyet- ugye, hogy így már nem is annyira rémisztő?
-Nem, de szeretnénk jobban megismerni Áront. Valamelyik nap átjöhetne vacsorára- mondta anyu.
-Bizony- helyeselt apu- a vacsorát milyen áron fogják adni?- kérdezte apu. Olyan vihogásban törtünk ki vele, hogy azt el sem lehet mondani.
Anyu megterített a vacsihoz és neki álltunk enni. Úgy gondoltam itt az ideje elmondani a londoni utat.
-Anyu és Apu! Reggel mikor mentünk a suliba, Flóra mesélte, hogy az ő sulijuk szervez londoni kirándulást. Én nagyon izgatott lettem, és megkértem, hogy kérdezze meg, hogy én is mehetek e. Ő megkérdezte és azt mondták neki, hogy igen. Bár tudom, egyszer már voltam, szeretnék még egyszer elmenni, és szeretném ha mehetnék.
-Ez váratlan. De ma nem ez az egyetlen dolog ami váratlanul ért. Flóra nekünk eddig ezt az utat nem is mondta. Nézzétek lányok, mi szívesen elengedünk mind a kettőtöket. Persze szabályokkal meg ilyesmi. De én félek attól, hogy Flóra ezt igazságtalannak fogja tartani. Mert, te egyszer már voltál, ő meg még nem.
-Jajj anyu dehogy is! Csak örülök annak, hogy Barbi eljön velem, mert ő legalább tud angolul és akkor nem kell a lányokkal lennem- mondta Flóra.
-Tényleg így gondolod?
-Persze.
-Hát rendben, akkor mehettek mind a ketten.
-Vííííí. Köszönöm, köszönöm, köszönöm.
-Van mit.
-Na nekem ennyi elég volt. Köszönöm a vacsorát!- mondtam és felmentem a szobámba. Felhívtam Mátét.
-Mehetek Londonba!!
-Az jó- mondta furcsa hangon.
-Valami baj van?
-Ja, úgy is mondhatjuk.
-Mondjad már!!
-Apu a nyárra elfogadta a munkát.
-Hogy mi?- csuklott el a hangom.


 -Csak a nyárra. Mi Ádival majd csak egy hónapra megyünk ki hozzájuk. És akkor te is velünk jöhetsz. Mi addig anyu tesójáéknál leszünk.
-Aha, oké. Figyi most mennem kell!
-Nem is kell. Csak le akarsz rázni.
-És akkor mi van?
-Ezt beszéljük meg! Kérlek!
-Jó.
-Figyelj! Nagyon szeretlek. Ezt megmondtam a szüleimnek is. Ők ezt elfogadják. Azt is elmondtam, hogy nem szeretnélek itt hagyni. Ezt is megértették. De apukám szeretné kipróbálni ezt a munkát. Így a nyárra kimennek anyuval. Mi Ádival anyu tesójáéknal leszünk. Majd a nyáron valamelyik hónapra kimegyünk. A szüleim felajánlották, hogy ha van kedved neked meg a húgodnak arra az időre ti is kijöhettek.
-Húúú.
-Így már nem is olyan rémisztő ugye?
-Nem.
-Ja! És ha kell a szüleimmel veszek azon össze, hogy itthon maradjak. Lehet, hogy ez kívülről nyálas, de nem érdekel.
-Szeretlek- csak ennyi jött ki a számon- viszont most tényleg mennem kell. Flóra mondani akar valamit. Jóéjt!
-Neked is!- és letettük.
-Gyere be Flóra! Mennyit hallottál?
-Nem sokat. Miről volt szó?
-Ha itt lesz az ideje megtudod- mondtam titokzatosan- most viszont le kell mennem anyuékhoz megbeszélni valamit.
-Oksi. Jövök.
-Nem. Te maradsz- mondtam határozottan- Ha anyuékkal megbeszéltem emondom neked is.
Lementem a lépcsőn és a szüleim a TV-t bámulták. Leültem melléjül és belekezdtem.
-Figyeljetek! Máté apukája új munkát kapott Californiában. Egyelőre majd csak a nyárra mennek ki. Máté és Ádi addig az anyukájuk testvérénél lesznek. Júliusban vagy augusztusban viszont ők is kimennek. Máté szülei felajánlották, hogy ha szeretnénk arra az időre Flórával kimehetünk. A cég biztosít nekik valami nagy villát abba fognak élni ők is. Kimehetünk?
-Hát ez hirtelen jött. Akkor te most azt kérted tőlünk, hogy engedjünk ki titeket Californiába Mátéhoz és a családjához?- kérdezte anyu de olyan hangsúllyal, hogy tudtam nyert ügyem van :)
-Aha.
-Ezt még meg kell beszélni Máté szüleivel. Ha ez tényleg így van hát legyen. Mehettek
-De csak a kitűnő bizonyítvány ellenében- tette hozzá apu.
-Nagyon Köszönöm! Szeretlek titeket- mondtam és mindketten kaptak egy jó kis cuppanós puszit az arcukra.
Flóra a lépcső tetején várt.
-Most már elmondod?
-Gyere be a szobámba!
-Jövök.
Leültünk és neki is elmondtam azt amit anyuéknak. Azt hittem Flóra lefagyott. Komolyan. Nem mozdult, nem pislogott, nem vett levegőt. Egy kicsit megijedtem, mikor akkorát sikított, hogy kiszakadt a dobhártyám.
-MIII? Megyünk LA-be? Meg Hollywood-ba meg ilyen helyekre?!
-IGEEN!
-VÁÁÁÁ! Ezt nem hiszem el!
-Én sem- mondta valaki az ajtó irányából. Anyu és apu volt ott. Szerintem arra ők arra gondoltak, hogy egymást átölelve sikítozunk.
-Csak elmondtam Flórának.
-Gondoltam. Viszont apátokkal átgondoltuk. Ha ti nyáron elmentek Amerikába meg Angliába akkor a családi nyaralás az tavasszal lesz. Elmegyünk két hétre ilyen európai körútra a divat városaiba. Milánó, Barcelóna, London, Párizs. Bár Londonba és Párizsba mentek szeretnénk ha velünk is megnéznétek a várost.
-Nem hallok jól! Komolyan?!- kérdeztem teljesen felpörögve.
-Bizony.
Flórára néztem aki megint lefagyott. Tudtam mi jön úgyhogy befogtam a fülem. Már megint sikított.
-Na de most hagyunk titeket. Jó éjszakát.
-Nektek is. Még egy mondatot had mondjak! Csak azt szeretném elmondani, hogy szerintem nekünk vannak a legjobb szüleink, és nagyon szeretünk titeket.
-Jajj csillagom gyere ide!- ölelt meg anyu először engem majd Flórát- Jóét!- ment ki végül a szobámból.
-Na most már te is menjél át!- mondtam Flórának.
-Oké. Még egy kérdés. Holnap ketten mentek suliba?
-Hát jó lenne vele megbeszélni pár dolgot. Nem baj?
-Nem dehogy is. Áron jön.
-Ja, oké. Jó éjszakát!
-Neked is.
Gyorsan letusoltam, és ágyba is bújtam. Bekapcsoltam a tv-t de gyorsan elaludtam.
Kedden reggel gyorsan elkészültem, alig vártam, hogy megölelhessem Mátét. Mikor kiléptem a kapun. Ő ott állt.
Amin nagyon meglepődtem az az volt, hogy ott állt mellette Áron és tök jól elbeszégettek.
-Jó reggelt!- köszöntem.
-Szia!
-Hello! Jobban vagy?
-Aha, amúgy mehetünk.
-Suliba?
-Nem. Amerikába.
-De jó!
-Jaja.
-Miről van szó?- kérdezte Áron.
-Máté szülei nyárra kimennek Amerikába és egy hónapra mi is kimehetünk Flórával.
-Óóóó hát ez remek- mondta Áron.
-Aha.
-Na mi megyünk. Ugye nem baj?
-Ja nem. Menjetek nyugodtan.
-Oké. Hello!
-Hali- köszönt el Máté is.
Mikor kifordultunk az utcából megálltam. Szembe fordultam vele, és hosszan megcsókoltam. Viszonozta is rendesen. Pár perccel később tovább is mentünk. Bár még csak október van mi már a nyárról beszélgettünk.
-Szerintem az lenne jobb ha júliusban mennénk ki.
-Miért pont akkor?
-Június elején még tart a suli, így az kilőve. Augusztusban meg fesztivál.
-Hát ja. Amúgy anyu azt mondta, szeretne beszélni a szüleiddel.
-Mondd meg neki, hogy ők is velük. Az lenne a legjobb ha pénteken átmennének a hozzánk. Nálatok meg lehetnénk mi.
-És mit csinálnánk?
-Kis, szolid buli.
-Kiknek?
-A mi kis társaságunknak.
-Jaaa. Jól hangzik.
-Ugye?
-Na ezt még megbeszélem otthon. A többieknek egyelőre csak a fesztivált mondjuk! Az utazást ne!
-Jó.
-Szerinted eljönnek?
-Tuti.
-Akkor oksi- adtam neki egy puszit.
-Sziasztok!- köszöntünk a többieknek.
-Hali!
-Van valami amit meg kéne beszélnünk- mondtam a többieknek.
-Baj van?
-Dehogy is!
-Akkor?
-Az van, hogy Máté apukájának a testvére a nyár legnagyobb fesztiváljának a főszerezője. És a koncert záróestjére tervezett fellépő nem tud eljönni. Így a One Direction és a 5 Seconds Of Summer lett meghívva.
-VIIIII- kiabálta Nóri és Evelyn.
-Várjatok még nincs vége! Ha mind elmegyünk és még valahogy elhívjuk Flóráékat is akkor nagyon olcsón hozzájuthatunk a VIP jegyekhez. A találkozósakhoz.
Azt hittem Nóri ott fog elájulni. De komolyan.
-Óóó, ez jó vicc, de nem kéne ilyennel szívatni.
-Nóri ez nem vicc.
-Édesem nyugodj meg!- mondta neki Gergő.
Erre mind odakaptuk a fejünket. Egy napja járnak és máris édesem? Nóri meg tök cuncin elpirult.
-Most akkor mi van veletek?- kérdezte Tomi.
-Tegnap elmentünk megbeszélni és hát összejöttünk.
-Az jó. Sokáig!
Miután a többiek is gratuláltak nekik. Megláttam Flóráékat. Integettem nekik, hogy jöjjenek ide. A többiek is bírják, az ő osztálytársai meg had lássák, hogy milyen jó kis barátai vannak.
-Sziasztok!- köszöntek nekünk.
-Hali!
-Szia hugi! Mizu?
-Semmi.
-Péntek este lesz nálunk egy kicsike buli. Csak nekünk. Nem publikus.
-Oké. Akkor majd elmegyek otthonról.
-Ja nem. Gyertek ti is! Anyáék elmennek Mátéékhoz beszélgetni egy ügyben- mondtam és reméltem, hogy veszi az adást. Vette.
-Ja oksi. Áron te is jössz.
-Oké.
-Flóra én bírlak meg minden, úgyhogy megkérdezem- kezdte Csongi.
-Nem, nem megyek hozzád- mondta mire elkezdtünk vihogni, Csongi meg égett. Mi még nagyban röhögtünk, mikor a másik oldalon megérkezett a 8/b csitricsapata. Láttam ahogy irigykedve nézik Flórát. Aztán észrevettek engem. Felénk indultak. Szóltam a fiúknak, hogy keményítsenek be. Értették a szitut. Odaértek hozzánk a lányok.
-Mi van?- kezdte a szenyózást Gergő.
-Nem hozzád jöttünk- mondta a legirritálóbb, Julcsi. 
-De mivel a társaságban mindenki benne van, te meg a társasághoz jöttél, vagy senkihez vagy mindenkihez- mondta.
-Pff, azért jöttünk, hogy...- még ő bármit mondhatott volna, Máté a védelmére áltt.
-Na idefigyeljetek ti irritáló kis „lányok”. Nem tudom most miért jöttetek ide, de jobb lenne ha elmennétek. Flóra hozzánk tartozik, ha tetszik nektek ha nem. Van egy sejtésem miért akarjátok megint magatokhoz. De az minket nem érdekel. Az iskola arra van, lehet tempózni.
-Ki vagy te, hogy megmondd nekünk?!- kérdezte talán Zsófi.
-Én egy normális, becsületes ember vagyok. Nem mind egyesek- mondta majd visszafordult hozzánk, hogy még jobban megerősítse mondandóját, hogy mehetnek. Ekkor Kata odalépett Áronhoz (akit amúgy a többiek egyből elfogadtak) és neki kezdett el beszélni.
-Árooon- kezdte nyávogós hangon- te egy ilyen társaságba akarsz...- Áron nem hagyta, hogy folytassa.
-Igen, mert ők értelmesek, nem mint ti. Szeretném ha leszállnátok a barátnőmről, mert mi ide tartozunk, hozzájuk- mutatott ránk- és én nem ismerlek titeket nagyon hála istennek. Sokat hallottam rólatok, és nem jót. Szerintem nekik van igazuk. Most jobb lenne ha bemennétek a suliba nézni a a pasikat az ajtóból- mondta, de nem hagytam időt a lányoknak folytattam.
-Irigyek vagytok vagy mi van?? Szeretném ha leszállnátok a húgomról, a barátjáról, az én barátomról, mert úgy hallottam, hogy előszeretettel írogattok neki is, és szeretném ha leszállnátok az egész baráti társaságomról. Még nem bántottunk titeket, de ha nem fejezitek be a szekálást és a szenyózást következményei lesznek. Szerintem az nem szeretnétek. A kitűnő biziknek se tenne jót, ugye Julcsi? Főleg félév előtt. Ez keményen beleszámít abba is, hogy hova vesznek fel titeket. Én itt ezzel befejeztem. A következő lépés az igazgatónőtök és a szüleitek lesznek. Ennyi. Srácok mennyünk! Áron te pedig vigyázz rá!
A nap hátralévő része csendesen telt.
A lányok úgy tűnik megijedtek. Azóta nem hallottam róla, hogy vita lett volna. A héten annyi történt, hogy tegnap csütörtökön mivel halottak napja volt kimentünk Ausztriába vásárolni.



 Kaptunk egy csomó téli ruhát. Persze a lányokkal még tuti megyünk vásárolni.
Anyuék ma mennek Máté szüleihez. Már november van. Nyolc hónap és California! A többiek fel voltak spanolva az este miatt. Alig tudtam őket legnyugtatni, hogy nem a szó szoros értelmében lesz buli. Átjönnek, kajálunk, beszélgetünk. Nem gondoltam, hogy balhé lesz. De ne siessünk előre. Hazaértem két órakor, és megebédeltem. Máté szüleivel úgy volt megbeszélve, hogy anyuék hatra mennek és mikor ott végeznek akkor mennek valami céges partira. Utána meg hotelban alszanak, hogy ne zavarjanak. Imádom őket, komolyan. Mikor elmentek még csak Máté és Áron volt ott. Kihasználtuk az időt. Mármint ők Flóra szobájába, mi az enyémben. Mátét imádom mert semmit nem akar elsietni. Negyed hét körül megérkeztek a többiek. Nem voltunk sokan. Flóra, Áron,Máté, Nóri, Evelyn, Tomi, Gergő, Franci, Csongi, Zsuzsi és én. Mátéval és Flórával megbeszéltük, hogy elmondjuk a srácoknak az utazást. Rendeltünk pizzát és mivel anyuék csak az alkoholmentes sört engedik az is volt, és voltak üdítők is. Mondjuk volt egy kis dugipiánk is. 


 Zenét hallgattunk és sztorizgattunk. Kilenc órakor megszólalt a telóm. Tudtam mit jelent. Anyuék eljöttek Mátééktól. Kimentem a konyhába amíg velük beszélgettem.
-Szia anyu!
-Szia!
-Na?
-Hát megbeszéltük, hogy feltételekkel, de mehettek. Júliusban egyeztünk meg.
-Tehát akkor mehetünk?
-Igen. Ha kitűnők lesztek mehettek.
-Víííí. Jajj anyu annyira köszönöm. Szeretlek.
-Én is. Otthon mekorra világ van?
-Nincs világ. Zene, pizza, sztorizgatás. Semmi nincs széttörve.
-Akkor jó. Érezzétek jól magatok!
-Okéé. Na szia anyu!
-Szia Barbi!
Ugrándozva mentem vissza a nappaliba. Csak Máté, Flóra és Áron értették miért dobott fel anyu hívása. A húgom sikított. A többiek semmit de semmit nem értettek. Hogy én miért ugrabugrálok anyu hívása miatt, és, hogy Flóra miért sikítozik.
-Figyeljetek!- mondtam de semmi.
-Srácok!- csak ennyit mondott Máté és egyből mindenki csendbe maradt.
-Na van egy hírem.
-Összeházasodtok?- kérdezte Csongi. Igen neki ilyen elmebeteg ötletei szoktak lenni. Én csak megrökönyödve néztem rá.
-Honnan tudtad?- kérdezte Máté poénkodva.
-Nem. Ti hülyék vagytok. Nem házasodok össze senkivel két embert kivéve. Niall Horan és Luke Hemmings. Mással nem.
-Kössz! Ez jól esett.
-Hadd mondja már el!- mondta Evelyn.
-Köszi! Szóval. Máté apukája a nyárra kapott egy új állást. Californiában- a többiek lefagytak, de én folytattam- és Máté és az öccse csak egy hónapra mennek ki.
-Mikor?- kérdezte Máté.
-Ahogy megbeszéltük. Tehát júliusban Máté elutazik. Anyuék most azért mentek el itthonról, mert náluk voltak. Megbeszélni a mi utazásunkat Flórával. Ugyanis Máté és a szülei felajánlották, hogy ha szeretnénk mi is kimehetünk. Úgyhogy júliusban utazunk.
A többiek csak lefagyva néztek.
-Szóval. Ha jól értem akkor ti elmentek Amerikába egy hónapra.
-Ahha- mondtuk egyszerre Mátéval, egymás kezét fogva.
Ittam és közben megszólalt a csengő. Nem tudtam ki az.
-Hívtatok még valakit?- kérdeztem.
-Nem- hangzott el az egyhangú válasz. Kimentem ajtót nyitni. Azt hittem ott ájulok el. A 8/b lánycsapata állt ott.
-Ezt nem hiszem el! Fiúk!- kiáltottam. Fél perc múlva minden fiú ott állt mögöttem.
-Mit akartok itt?
-Hallottuk, hogy buli lesz. Gondoltuk benézünk.
-Tudjátok mit gondoljatok? Hogy merre kell hazamenni.
-Nahát ezt a vendéglátást!
-NA jó! Elég ebből!- lépett mellém Máté- jobb lesz ha eltűntök innen.
-Nyugodj leee!- nyávogta Kata- egy ilyen helyes fiúnak nem tesz jót a stressz.
Ez most komolyan a pasimmal flörtöl?! Flóra jelent meg az ajtóban. Olyan hangnemre váltott amin mindenki meglepődött. Én nem.
-Húzzatok innen a francba!
-De mérges valaki!
-Ne hergeljetek!- mondta Tomi. Elég izmos fazon, jól meg is ijedtek. Kihúztam a telefonom a zsebemből és tárcsázta egy számot. Nem hívtam senkit, csak beszéltem a telefonomba.
-Halló! Rendőrség...

Sophie <3