2015. december 26., szombat

II. évad 37. rész- A legjobb barátom

Sziasztook! ❤
Korábban a szokásosnál, de megérkezett az új rész, ugyanis este nem tudtam volna kirakni. :)
Bár utolsó napja a karáonynak szeretnék minden kedves olvasómnak kellemes karácsonyi ünnepket és boldog új évet kívánni, ugyanis a köverkező rész már az újévben fog érkezni ;)
Ha a rész elnyeri a tetszéseteket akkor pipáljatok, írjatok kommentet, iratkozzatok fel, írjatok chaten esetleg lépjetek be a facebook csoportba :)
Jó olvasást, puszi Zsófi


-Szia Luke, mi történt?
-Flórának vérzik az orra, és szédül. Mit csináljak vele?
-Tegyetek jeget az orrára, meg üljön le, rendben?
-Oké.
-Figyelj én most nem tudok átmenni, de mondd meg neki, hogy legyen nagyon-nagyon ügyes, és küldeni fogunk érte egy fekete kocsit, ami a házhoz hozza majd.
-Oké, további jó szórakozást!
-Köszönjük meglesz a lakberendezővel!
-Hármasban? Igaz... Soha nem késő elkezdeni...
-Menj a jó édes, tudod hova, Hemmings!
Mielőtt bármit is válaszolhatott volna kinyomtam a telefont, és a Szöszim felé fordultam.
-Lemegyek, csinálok reggelit.
-Maradj még egy kicsit!- ragadta meg a derekam, és a csípőjére ültetett.
-El kell készülnünk, nem akarok rossz benyomást kelteni első alkalommal! És van egy meglepetésem is!
-Mi?
-Ha elkészültünk akkor tudom megmutatni- kacsintottam rá, aztán leszálltam róla. Hogy ne legyek teljesen meztelen, felvettem a Szöszi ingjét, bár begombolni akkor sem tudtam, mert a gombok éjjel leszakadtak róla.
Először a fürdőbe mentem és fél órát töltöttem ott. Ni ment utánam, én addig reggelit csináltam. Nemsokára pedig kézenfogva mentünk a garázsba a kocsikhoz. A Niall indult a vezetői oldalhoz, de én megelőztem és beültem a volán mögé.
-Meg akarsz ölni?
-Mi?
-Miért akarsz vezetni?
-Hogy megmutassam, hogy tudok!
-Drágám, először legyen jogsid, rendben?
-Nézd csak, Szöszi!- nyomtam az orra alá a jogosítványom, és elindultam kifele a fekete autóval.
Ahhoz, hogy odaérjünk a házhoz át kellett menni a belvároson, ahol egy jó kis dugóba keveredtünk.
-A francba is, nem fogunk odaérni!- csaptam a bőr kormányra.
-Istenem, annyira szexi vagy, mikor vezetés közben káromkodsz!
-Niall fogd be! El fogunk késni, én ezt nem bírom!
-Nyugi Kicsim! Nem fogunk elkésni! Még van fél óránk, ebben a tempóban is húsz perc alatt odaérünk!- simított végig a combomon.
-Nagyon remélem, hogy úgy lesz!- forgattam meg a szemem, utána pedig tovább is mehettünk. Ezután nem kellett sehol megállnunk, az útfelújításos szakasznak vége lett, mi pedig gyorsan mehettünk. Sikerült a házhoz érkeznünk a belsőépítész és a lakberendező előtt, addig leültünk egy ideiglenes asztalhoz.
-Emlékszel mikor karácsonykor felgyulladt az asztalunk?
-Hogy ne emlékeznék?! Bár bennem a fekete csipke szetted jobban megmaradt!
-Hát.... Máskor is fel tudnám venni.
-Csak?
-Csak széttépted!?
-Tényleg...
-Mondanám, hogy elmegyek venni helyette, de a tegnapi után inkább nem.
-Mi történt tegnap?
-Épp sétáltam ki a Victoria's Secretből, mikor a rajongók és a fotósok megláttam, és nagyon érdekesnek tartották, hogy mit vettem. De hála isten jött Mark, így épségben kijutottam.
-Soha többet ne csinálj ilyet, hogy egyedül mész vásárolni! Főleg nem egy fehérnemű boltba!
-Már én is rájöttem, de az éjszaka után úgy gondolom megérte átvereledni magam a tömege.
-Az biztos!
Beszélgetésünket kopogás zavarta meg, amit alig lehetett hallani. Tudtam, hogy ez lesz az egyik legelső dolog, hogy egy egész kaputelefon rendszert csináltatunk. Ni odament ajtót nyitni, és egy nővel és egy férfivel tért vissza. Az előbbi volt a lakberendező, nagyon szimpatikus volt, az utóbbi a belsőépítész, aki egy huszas éveiben járó srác volt, az ő munkájával is meg voltam elégedve.
Délben Mark meghozta Flórát, de csak délután négykor indultunk el a házból. Beültünk ebédelni egy Nando's-ba, onnan pedig a Payne rezidenciára mentünk Sophieért.
-Sziasztok!
-Barbii!- ugrott a nyakamba a Hercegnőm.
-Szia Kicsim! Miújság?
-Liam és Sophia kutyái annyira aranyosak!
-Igen? Nem féltél tőlük?
-Dehogy!
-Maradtok?- kérdezte Soph.
-Szerintem megyünk, mert még nem igazán voltunk ma otthon. Kicsim, összepakolsz?
-Ahha!
Felmentem segíteni neki, negyed óra múlva pedig már a kocsiban ültünk.
-Mit csinálunk délután?
-Anyuékért fél hétre megyek a reptérre, szóval háromnegyed hatkor indulnom kell. Addig van három óra.
-Társasozunk?
-Hoztunk játékot?
-Igeen!
-Akkor persze!
Mikor hazaértünk mindenki átöltözött otthoni ruhába, és a nappaliban mentünk.
-Barbi sütünk valamit?- nézett rám Flóra.
-Ahha! Mit szeretnél?
-Muffin?
-Csináltok csokisat?- kérdezte Ni.
-Igeen! Legyen csokis muffin!
-Oké, ahoz szerintem van is minden.
Kimentünk a konyhába és elővettük a hozzávalókat.
-Barbi... Szerinted négy év nagy korkülönbség?
-Mihez, Szívem?
-Mondjuk egy kapcsolathoz...
-Hát... Igazából szerintem nem olyan sok. Ki miatt?
-Lényegtelen.
-Ismerem?
-Ahha.
Nem erőltettem a dolgot, gondoltam, ha akarja majd úgyis elmonjda. Összekevertük a hozzávalókat, aztán úgy döntöttünk teszünk bele egy kis csili port is, hogy pikánsabb íze legyen.
-Beleszerettem Lukeba- hadarta el gyorsan és nagyon halkan, miközben a habverőt kapcsolta be.
-Mi?
-Szeretem Lukeot Barbi! Nem úgy mint Harryt, hanem őt komolyan! Mindent el tudok neki mondani, meghallgat és megért. Éjjel is velem volt, reggel is segített mikor vérzett az orrom.
-És Ő...?
-Nem tudom. Kedves, meg aranyos velem, de nem akarom neki elmodani! Mivan ha elrontom a barátságunkat?
-Miből gondolod, hogy ő nem érez így?
-Héé ő Luke Hemmings!
-A vőlegényem Niall Horan, értem miről beszélsz. Figyelj! Várj egy kicsit! Holnapután úgyis haza mész, majd a nyáron, mikor sok időt tölthettek együtt, akkor próbáld meg szerintem.
-Igazad van... Holnap átjöhet?
-Persze, amikor csak szeretne!
-Köszi!
-És mondjuk... Így puszit adott, vagy valami?
-Ahha! Ma is, tegnap is, éjjel is. Az arcomra, a fejemre, a homlokamra, csak a szám sarkába nem igazából.
-Értem. És hogy vagy? Nem vérzett azóta az orrod?
-Ummmm nem, azóta nem.
-Akkor jó!
Innentől míg a süti meg nem sült különböző témákról beszélgettünk. Mondta, hogy neki nagyon tetszik a házunk, én pedig elmeséltem, hogy jövő héten nyaralni megyünk.
-Barbii!- jött be a konyhába Niall.
-Igen?
-Eszembe jutott valami! Mesélted, hogy még mindig nem ismeritek anyukátok barátját.
-És?
-Úgy megyünk nyaralni, hogy nagyon sokan!
-Kik?
-Anyu Chrissel, apu, Gregél hárman, apukád ha akar a nőjével, anyukád a barátjával meg Flóra. Ha akarja Lukekkal.
-Hallottad Niall?
-Ahha, de nem mondom el neki.
-Basszus, tuti?
-Persze! Ha kell Barbival el is megyünk itthonról.
-Azt elfelejtheted! Flóra tizenöt éves, mi meg átlagban húsz, neki nem kell kettesben lennie a barátjával! Amúgy. Ha mindenkivel megbeszéled, mehetünk.
-Akkor én intézem ezt, te meg a házat?
-Ahha! De nem hagysz rám mindent, ugye?
-Hát persze Kicsim, amiben tudok segítek. Csak azt szeretném, ha az a ház olyan lenne, amilyet te szeretnél.
-Szeretlek!
Hosszan öleltük egymást, majd mikor elengedett egy gyors csókot nyomott a számra.
-Mikor lesz kész a süti?
-Nemsokára, nyugi! Menjél, játszál Sophieval!
-Szerintem inkább beszélünk a szüleivel, mert nagyon álmos. Nem aludt délben, valószínűleg korán ki fog dőlni.
-Ha csak Theo miatt fel nem pörög.
-Az igaz, de akkor beszélünk Sonjával meg Dáviddal.
A Szöszi visszament a nappaliba, mi pedig újra ketten maradtunk. Mikor a sütő jelzett kivettük a sütiket, a következő adagot pedig be is raktuk. Az elkészült muffinokat egy tálcára raktuk és az étkezőben lévő asztalra helyeztem. Nemsokára pedig egyedül maradtam, mert Flórát hívta Luke. Elkezdtem nézegetni azokat a katalógusokat amiket délelőtt adott a lakberendező, a megfelelő bútorokat kerestem. Egyedit akartunk, így pár asztalos összeállításából kaptunk prospektust, mondván abból lehet válogatni.
Úgy elment az idő, hogy azt vettem észre, már fél hat. A nappaliba mentem ahol láttam, hogy a szerelmem és Sophie még mindig skypeol, így az emeletre siettem, hogy felöltözzek.
-Hova mész?- ragadta meg a derekam Ni.
-Elmegyek anyukádékért, rendben?
-Elmegyek én!
-Olyan jól megvagytok Sophieval, nem kell ki zökkenteni!
-Jólvan, vigyázz Kicsim!
-Vigyázok Szöszim, szeretlek!- nyomtam egy puszit az arcára, aztán, a garázsba indultam. Úgy döntöttem, hogy nem a fekete Range Roverrel megyek, hanem meghajtom a sötétkék audit. Elindultam a Heathrow repülőtér felé, de persze sikerült dugóba keverednem. Ezért utáltam a londoni közlekedést, mert az ember akármerre ment, dugóba került. Késve értem a reptérre, de hála isten Mauráék gépe még nem érkezett meg. A kapucnimat a fejembe húztam, a napszemüveget a szemem elé raktam, hogy ne ismerjenek fel. A telefonomon játszottam candy crush-t, de a játék közben a képernyő elsötétült, és Maura nevét láttam meg a képernyőn.
-Szia!
-Szia Barbikám! Niall azt mondta, te jöttél értünk. Itt vagy már?
-Igen, igen. Hányas terminálnál vagytok?
-Kettes.
-Akkor sietek, szia!
Felálltam, megfogtam a táskám és a kettes terminál felé siettem. Amint odaértem meg is láttam őket, ahogy forgolódva engem keresnek.
-Sziasztook!- mentem oda hozzájuk.
-Barbii!- örült meg nekem Theo.
-Helló Törpe!
Felkaptam az ölembe, és egy puszit nyomtam az arcára. Megöleltem a leendő anyósomat és annak a párját, és el is indultunk kifele. Kiértünk a kocsihoz, ahol Maura előre ült mellém az anyósülésre, a két fiú pedig hátul foglalt helyet.
-Milyen volt az utatok?
-Képzeld el, a repülőn volt a Toy Story!
-És azt nézted, Kicsim?
-Ahha! Kétszer is!
-Kétszer?
-Ahha! Mert előbb vége lett, mint ideértünk volna.
-Ja érteeem. Emlékszel arra a szőke kislányra akivel párszor beszéltetek?
-Sophie?
-Igen. Szóval ő most ott van nálunk egész héten, így tudtok játszani. Nem baj?
-Az nagyon jó!- kezdett el tapsikolni.
Innentől Maurával beszélgettem, aki elmondta, nem haragszik rám amiatt, hogy egy hónapra elhagytam a fiát.
-Megértelek Drágám, az a lány annyira manipulatív, hogy bárki elhisz neki bármit. Niall is így futott a vesztébe. De ne foglalkozzunk ezzel! Annak már vége, újra boldogok lesztek, nem lesz semmi baj!
-Remélem igazad lesz!
-Barbii! Éhes vagyok!
-Megálljunk valahol, Manó?
-Légyszii!
Befordultam egy McDrive felé, ahol rendesen bevásároltunk. Odaadtam a kicsinek egy almás pitét, és tovább indultunk hazafelé. Otthon kinyitottam a távirányítóval a garázskaput, beálltam és bementünk. 
-Megjöttünk!- kiabáltam, a többiek pedig már ott is teremtek.
-Anyu, Chris! Annyira hiányoztatok!- ölelte át őket Ni.
Levettem magamról a bőrdzsekim, és a nappaliba sétáltam, ahol Sophie és Theo egymást ölelgették.
-Megnézed milyen játékom van?
-Igen, aztán ha a nagymama behozza a táskámat, én is megmutatom, jó?
-Okidoki.
Végignéztem ahogy felfutnak az emeletre,  aztán visszamentem a többiekhez akik még mindig a bejáratnál álldogáltak. Niall és Chris kiment a csomagokért, mi pedig beljebb sétáltunk. Leültünk a nappaliban, bevittem és az asztalra tettem a muffinokat, és nemsokára csengettek. Épp indultam ki ajtót nyitni, mikor Flóra futott el előttünk, és felsikított mikor kinyitotta.
-Flóra ki az?
-Csak Luke.
-Csak Luke? Ha gondolod, akkor el is mehetek!- hallottuk már közelebbről a hangjukat.
-Sziasztok srácok! Áhh Maura, de rég láttalak!- ölelte át a leendő anyósomat.
-Helló Hemmings, vénebb lettél!
-Én se leszek már fiatalabb, de rajtad meg sem látszanak az évek!- bókolt neki, de a hangja tele volt szarkazmussal.
-Fejezzétek már be, könyörgöm!
Niall szólt nekik, hogy elég lesz, ezután a húgom és Luke felmentek az emeletre.
-Jajj Barbikám, nem zavar téged, hogy a húgod ezzel a szarházival kavar?
-Én bírom Lukeot, semmi bajom vele.
-Anyu, azért mert te nem szimpatizálsz vele, más még bírhatja!
-De ezt a fiút?
-Mert mi a baj Lukekkal?
-Egyszer mikor Írországban voltunk, ketten elmentünk bulizni, rendesen berúgtunk, anyuékhoz mentünk, csak éppenséggel Luke lelökött valami csicsás vázát.
-Ja értem. Nem vagytok éhesek?
-Én az vagyok...- szólt Chris.
-Ebédről maradt kaja, az jó lesz?
-Nekünk igen.
-Megkérdezem a kicsiket is.
Felmentem az emeletre, és Sophie ideiglenes szobájába mentem be. A gyerekek épp barbiztak, de közben ment a tévé.
-Babák, éhesek vagytok?
-Igeeen!
-Akkor menjünk le, eszünk vacsit!
Theo előre futott, én pedig megvártam míg Sophie összepakolja a játékokat.
-Nagyon aranyos kisfiú.
-Igen?
-Igen, szerintem ő lesz a legjobb barátom.
-Rendben Tündérem, ha úgy érzed!
-Barbi!
-Mondjad!
-Szeretlek!
-Én is szeretlek Kicsim, nagyon szeretlek!

A következő egy hét nagyon gyorsan eltelt. A házunk olyan volt mint egy szálloda, az emberek jöttek-mentek. Luke szerdáig mindennapos vendég volt nálunk, utána Flóra elment. Pénteken Maura és Chris hazautazott, de hazaértek Sonjáék, akik elvitték Sophiet. Szombaton megjött a családom Magyarországról, anyu, a barátja, apu, a nője és Flóra. Vasárnap hajnalban pedig Írországból jöttek meg Gregék ketten, Maura is másodmagával, illetve Bobby egyedül.
Niall volt olyan ügyes, és egy hét alatt sikerült összehozni egy óriási családi nyaralást. Egy hétre indultunk, vasárnaptól vasárnapig, onnan pedig mindenki máshova ment. Viszont addig nagyon sok minden történt.
Szombaton még meg sem érkeztek a szüleim, már ölték egymást. A veszekedés vége az lett, hogy anyu fogta magát és a tapló pasijával együtt elment az én hazámba.
-Niall, komolyan mondom, ha ez lesz egész jövő héten, akkor mi itthon maradunk!
-Nem lesz semmi baj, azért ölik egymást, mert még mindig szeretik a másikat.
-Hát nem tudom...
-Biztos, Kicsim, de gyere, most elmegyünk fürdeni!- kezdett el a fürdő felé húzni. Becsukta magunk után az ajtót, és a kádhoz sétált. A fáradtságtól én csak az egyik polcra ültem le. Mikor a kádba elkezdett folyni a víz, Ni odasétált hozzám és elkezdte puszikkal belepni az arcom.
-Alig várom, hogy odaérjünk és a csendes tengerparton sétálgassunk, utána meg az eldugott sziklák között...
-Niall, ha nem fejezed be, lemondhatsz mindenféle sziklák közötti  hülyeségről, mert egy ujjal nem fogsz hozzám érni egész héten!
-Befogtam!- vigyorgott, és inkább a nyakamat lepte be csókokkal.
Lassan lekerültek mindkettőnkről a ruhák, arra a kád is megtelt forró vízzel, így beültünk. Csukott szemmel élveztem a nyugalmat a Szöszi öléből, míg valaki be nem nyitott hozzánk.
-Csukva van a szemem, nem látok semmit, de Barbi, beszélnünk kell!- hallottam meg Flóra hangját.
-Nem ér rá fél órát?
-Nem...
-Akkor menj ki, mindjárt megyek utánad!
-Köszönöm!
-Flóra most komolyan bejött?- néztem Niallre, miközben megfordultam az ölében. 
-Hát igen. Bátor húgod van, az biztos! Viszont fejezd be a forgolódást, mert különben itt azonnal teszlek magamévá! 
-Nemsokára visszajövök! 
Kiszálltam a kádból, magamra csavartam egy törölközőt és kimentem a szobába, ahol az ágyon ülve Flóra várt. 
-Mi történt, Szívem? 
-Hallottam anyu faszijának egy telefonbeszélgetését, amiben azt mondta, hogy amint hazaérünk Ausztráliából megteszi. 
-Mit? 
-Ezt nem tudom én sem, de nem sok jóra számítok. 
-Miért csak most mondtad el? 
-Luke mondta, hogy szóljak.  
-Vajon mit akarhat...? 
-Nem tudom... Lehet, hogy anyu pénzét? 
-Hááát... Figyelj, ebben az egy hétben megtudjuk, mielőtt bármi történne, jó? 
-Okés.  
-És veletek mi újság? 
-Nem mész vissza Niallhöz? 
-Áhh nemsokára ő is végez, meg már nem lenne meg az a feeling, tudod.  
-Értem én...- vigyorgott kajánul. 
-Na mesélj, történt valami? 
-Ummmm nem, nemhiszem... De sietek, filmet nézünk. 
-Holnap reggel korán kelünk, szóval időben fekügyetek le! 
-Jóéjt!- kaptam egy puszit az arcomra. 
-Nektek is, fél hatkor ébresztő!- kiabáltam utána, mikor ő már az ajtóban volt.  
Ledobtam magamról a törölközőt, és visszamentem a fürdőbe. Niall már a vizet engedte le a kádból, halkan odamentem mögé és hátulról átöleltem.  
-Azt hittem megvársz... 
-Hova tűnt rólad a törölköző? 
-Levettem.  
-Sajnálom, de ma ne várj semmit, nagyon álmos vagyok! 
Nem nézett ki úgy, mintha nagyon álmos lenne, tudtam, hogy egy idő után nem fogja bírni. Felegyenesedett, és mikor végignézett rajtam csak egy óriásit nyelt.  
-Szerintem én megyek aludni, jóéjt!- kaptam az arcomra egy puszit, és már ott sem volt. Én is kimentem, át az egész szobán, egyenesen a gardróbba. Kivettem egy tiszta fehérnemű szettet, arra pedig Ni egyik pólója helyett, egy nagyon vékony, semmit nem takaró hálót, ami a fenekem közepéig ért. A hajamat egy laza copfba kötöttem, és úgy mentem ki. A telefonomon beállítottam egy ébresztőt hajnali négy órára, mivel nagyon sokat kellett pakolnunk, ugyanis a nyaralás után egyből az első turnéhelyszínre indultunk. Befeküdtem az ágyba, hasra vágtam magam, a takarót meg pont csak annyira húztam magamra, hogy a fenekem kilógjon. A fejemet Ni felé fordítottam, aki csak szájtátva nézett. 
-Mi az Szöszi? 
-Miért kell ilyen kibaszott szexinek lenned? 
-Mert az vagyok? 
-El sem tudod képzelni, hogy mennyire! 

Sophie


2015. december 19., szombat

II. évad 36. rész- Feltétel nélküli bizalom

Halihoo
Tudom, hogy korábban mint máskor, de itt az új rész, remélem nem okozok csalódást ;)
Tegnap vége lett a sulinak, mindenkinek kellemes karácsonyi ünneoeket kiívánok
Ha a rész elnyeri a tetszéseteket akkor pipáljatok, írjatok kommentet, iratkozzatok fel, írjatok chaten esetleg lépjetek be a facebook csoportba :)
Jó olvasást, puszi Zsófi

-Mondd már Ni!
-Nem fogunk tudni elköltözni...
-Miért? Vagy hogyan?- hogy őszinte legyek, eléggé csalódott voltam.
-Ugye úgy volt, hogy majd lesz tíz nap szünetünk, de akkor már Amerikába kell utaznunk, mert reklámfilmet kell forgatni, meg ilyen szarságok, és nem fogunk tudni hazajönni. Haragszol?- nézett a szemembe.
-Nem haragszom, erről te nem tehetsz... Csak jó lett volna már elköltözni. Nem igazán szeretem ezt a házat....
-Miért?
-Hát... Akárhányszor bejövök ide a hasam alja mindig szúr.... Meg nem valami kellemes dolog azon a kanapén ülni, ahol egy hónapja életem legnagyobb hülyeségét követtem el...
-Arra gondolsz, mikor Ariana idejött?
-Igen. Ott lenn beszélgettünk.
-Jajj Kicsim!- húzott az ölébe- Annyira sajnálom! El szeretnél menni?
-Nem azért mondom, csak rossz emlékek kötnek ide. A gyönyörű emlékeket a rosszal eltompítják.
-Mi lenne ha addig átmennénk a te lakásodba?
-Nem kell, Niall!
-De, de én szeretném! 
-Úgysem leszünk itthon sokat!  
-Nem szeretném, hogy rosszul érezd magad. 
-Niall! Alugyunk, jó? Nagyon szeretlek, és a rossz emlékek eszembe se jutnak, ha veled vagyok, rendben? Ha megígéred, hogy mindig velem leszel akkor nem lesz semmi baj! 
-Hát persze, hogy megígérem!  
-Szeretlek! 
-Én is szeretlek, Gyönyörűségem! 
Egy puszit nyomtam az arcára, aztán lassan mind a ketten elaludtunk. De hát miért gondoltam volna, hogy egy éjszakát végig tudok aludni, hajnali három körül nagyon erős hasfájásra ébredtem. Próbáltam nem nyöszörögni, de nagyon szúrt az alhasam, így Ni nemsokára megébredt. 
-Mi a baj, Kicsim?   
-Nagyon fáj a hasam. 
-Úgy mint....  
-Neeem! Menstruációs görcs- suttogtam halkan. 
-Mit tudnék érted tenni?  
-Hozol gyógyszert? 
-Persze! Mindjárt itt vagyok!  
Kimászott az ágyból, és nemsokára pedig jópár pirulával, meg egy pohár vízzel tért vissza. Megvárta míg beveszem a görcsoldót, aztán visszafeküdt mellém.  
-Mitől lenne jobb? Annyira segítenék!  
-Nemtudom...  
-Mi lenne, ha simogatnám a hasad, hogy jobb legyen? 
-Igen, az jobb lesz.  
Fejemet a mellkasán pihentettem, ő pedig a hasamat kezdte simogatni. Halkan dúdolt nekem ismerős és ismeretlen dallamokat egyaránt, míg jobban nem lettem. Megszólalni nem tudtam, így csak lassan álomba merültem.  
Nem tudom pontosan mit, de valami nagyon szépet álmodtam. Reggel a függönyön beszűrődő fényre ébredtem, és arra, hogy Niall mellettem suttog.  
-Rendben, akkor nemsokára találkozunk! Szeretlek! 
Mivan?! Nemsokára találkozunk? Szeretlek?! Azonnal kipattantam az ágyból, és a fürdő felé indultam. Becsaptam magam után az ajtót, és a fürdőszekrényre ültem. Nem tudtam, hogy sírjak-e, vagy ne. Megéri mégegy könnyet hullatni Niallért? 
-Mi a baj, Drágám? 
A francba! Nem csuktam zártam be az ajtót! 
-Hagyjál Niall! 
-Dehogy hagylak! Mi történt?- guggolt le elém.  
-Lassan indulj! 
-Mivan? Hova induljak? 
-Nemsokára találkozunk, szeretlek!- mondtam pár hanggal mélyebben. 
-Istenem, nem hiszlek el! Ennyire nem tudsz bennem megbízni?! Elárulom neked, hogy anyuval beszéltem, akik a héten jönnek, Gregékkel együtt! De tudod mit? Tökmindegy, engem már nem érdekel ez az egész!- csapott a szekrényre, aztán otthagyott.  

Nem hittem el, hogy megint ezt tettem. Miért nem bírok már megbízni benne?! Olyan vagyok, mint amilyen soha nem akartam lenni. Egy féltékenykedő, ellenőrizgető picsa. Az ilyeneket mindig megvetettem, és jó magam is ilyenné váltam. Ki kell engesztelnem Niallt, ő nem ezt érdemli! Elhatároztam, hogy amint összeszedem magam, megkérem Sophiát, hogy vigyék el magukkal Sophiet, Harry pedig a húgomat és főzök egy romantikus vacsorát. Istenem! Hogy gondolhattam azt, hogy megcsal? Már megint... Letöröltem az arcomon lefolyó könnyeket,  és összeszedtem magam. Megmostam az arcom, megfésülködtem. A pizsamámban léptem ki a szobánkba, ahol a szerelmem az ágyon ült. Nem bírtam estig várni, éreztem, hogy el kell neki mondanom, mennyire sajnálom.  
-Figylej Niall! Elmondhatatlanul sajnálom, hogy egy ekkora hülye, féltékeny, bizalmatlan picsa vagyok! Csak egyszerűen... Kibaszottul szeretlek, te vagy az életem, sőt még annál is többet jelentessz nekem, és azért vagyok ilyen, mert nem akarlak elveszíteni. Megértem, ha már meguntál a hisztijeimmel együtt, és soha nem akarsz látni, de ezt el akartam mondani...  
-Kicsim! Hogy gondolhattad, hogy el akarlak hagyni? 
-Hát... Én már elhagytam volna magamat...  
-Butus vagy, Drágám! Sőt... Hogy őszinte legyek, ez még imponál is nekem, hogy ennyire kisajátítassz! 
-És... Mikor jönnek anyukádék? 
-Holnap este. 
-Értem- bólintottam mosolyogva, és, hogy őszinte legyek örültem neki, hisz' ma estére romantikus vacsit akartam.  
-Imádlak Kicsim! Mindennél jobban! 
-Énis! Lemegyek!- indultam lefele. 
-Várj! 
A kezem után kapott és visszarántott magához. Hosszan megcsókolt, és mikor el akart engedni, én kértem ráadást.  
-Jóreggeeeelt!- nyitott be hozzánk Sophie. Azonnal elváltunk egymástól és a kicsire mosolyogtunk. 
-Jóreggelt szépségem!- kaptam az ölembe- Hogy aludtál? 
-Nagyon kényelmes az ágy! 
-Az új házban meg még kényelmesebb lesz! 
-Dejóó! Barbii! 
-Hmm?  
-Nagyon éhes vagyok! 
-Akkor lemegyünk, csinálunk enni a többieknek is, ugye?- nyomtam egy puszit az arcára.  
-De először magunknak!  
-Mindenképp! 
Lementünk, és míg Niall Sophieval mesét nézett én a konyhában tevékenykedtem, hogy mindenkinek elegendő reggelije legyen. Nemsokára betámojgott a másik három bandatag, akikkel beszélni akartam.  
-Srácok! Segítségre van szükségem! 
-Nekem meg egy aszpirinre... 
-Tessék!- Louis kezébe nyomtam a gyógyszert, amit azonnal be is vett. 
-Köszi. Mondhatod! 
-Niallel összevesztünk. Már kibékültünk, szóval, minden szupi, csak... Estére akarok csinálni neki valami romantikus vacsit, meg minden. Viszont ahoz őt is, és a két gyereket is el kéne venni mára. A lányokat meg még holnap reggelre is.  
-Megoldjuk! Mi Sophhal elvisszük a kicsit, jól el leszünk. 
-Köszi Li! 
-Gondolom én viszem Flórát- bólintott Harry. 
-Vagy Luke...  
-Én. 
-Oké, te! 
-És akkor nekem az lenne a dolgom, hogy mára elviszem Niallt itthonról?- nézett rám Lou. 
-Hát... Ahha! 
-Oké, úgyis van egy új Xbox játékom, golfos, biztos érdekelni fogja... 
-Az biztos! Köszönöm szépen srácok! 
-Nincsmit, csak aztán nehogy előbb baba legyen, minthogy költöztök! 
-Hát.... 
-Mi? Már terhes vagy?! 

*Niall szemszöge*  

Ideges voltam.... Barbi már megint azt hitte, hogy megcsalom. Soha eszembe nem jutna mással együtt lenni! Persze, elfogadtam a bocsánatkérését, de azért egy kicsit haragudtam rá. Úgy gondoltam, jobb ha nem vagyok a közelében, és amúgy sem szereti mikor körülötte akadékoskodok a konyhában, így Sophieval néztünk mesét. Nem igazán tudtam figyelni a szivárványon ugráló unikornisokra, sokkal inkább elmerültem a gondolataimban. Mivel tudnám bebizonyítani neki, hogy soha nem csalom meg? Hogy soha nem akarok mást, csak őt? Mit kéne tennem ahhoz? 
-Niall figyelsz rám?! 
-Bocsi Tündérem! Mit mondassz?  
-Nem mondtam semmit, de vége a mesének. Keresünk mást? 
-Persze!  
Elkezdtem kapcsolgatni a csatornák között, egészen addig míg Sophie nem szólt, hogy itt álljak meg.   
-Képzeld el Szépségem, holnap megismerkedhetsz Theoval!  
-Igen? Hogyhogy? 
-Az anyukája meg az apukája elmentek nyaralni, ő pedig eljön hozzánk az én anyukámmal. 
-Tehát az ő mamájával? 
-Ahha!  
-Az nagyon jóó!  
-Ahha! 
Ezután csendben néztük a mesét, és mikor Perrie mellénk ült a kanapéra, én úgy döntöttem megnézem hogy áll Barbi. Míg a konyhába értem a telefonom nyomkodtam, de mikor az ajtóba értem nem hittem a fülemnek. Épp Liam kérdezett a szépségemtől. 
-Mi? Már terhes vagy?!  
El sem hittem. Kisbabánk lesz? De mikor hoztuk össze? Vagy a díjátadó estéjén vagy még mikor együtt voltunk. Vagy... Esetleg nem az enyém a gyerek? Nem nem nem nem! Nem kételkedhetek benne! Szeretem Barbit, ha terhes is, a baba tőlem van. De miért nem mondta el? Fél? Szégyelli? Vagy valami baj van a kicsivel? 
-Dehogy vagyok terhes!- hallottam meg azt a hangot ami számomra mindent jelent.  
-Biztos? 
-Persze! De nem veletek akarom megbeszélni a női dolgaimat! Nem vagyok terhes! 
Úgy gondoltam jobb lenne ha bemmennék, mielőtt a srácok leterheli agyilag szegényt. 
-Mennyit hallottál? 
-Hidd el, nagyon örülnék ha terhes lennél, de csak annyit, hogy nem vagy terhes- sétáltam oda a szerelmemhez és egy puszit nyomtam az arcára. 
-Na az egész One Directionos pereputty kimegy a konyhámból, mert különben nem lesz reggelitek!- kezdett el minket kifele lökködni Barbi.  
-Szeretlek!- csókoltam meg, de ő elég sietősre vette a dolgot, engem is kiküldött. 
-Haver!- ugrott mellém Louis. 
-Hmmm? 
-Van egy új Xbox játékom, ilyen golfos. Átjössz kipróbálni? 
-Ma? 
-Ahha! Vagy dolgotok van? 
-Nincs semmi dolgunk igazából, de úgy terveztem ma itthon leszünk.  
-Majd ülhettek itthon, ha öregek lesztek! Barbi majd elmegy vásárolni, vagy nemtudom. 
-Ahh, de csak mert golfos!- egyeztem bele végül. Nem szívesen hagytam otthon Barbit a két lánnyal, de tudtam, hogy három nő nagyon is el tudja magát foglalni. Nemsokkal később kiderült, hogy a szerelmem egyedül lesz otthon, ugyanis Sophiet Liamék vitték el, a húga pedig úgy döntött, hogy Harry és Luke társaságában tölti a napot.  
-Mit fogsz csinálni egyedül?- kérdeztem tőle, mikor ketten voltunk a konyhában. 
-Szerintem kipakolom a maradék cuccom, aztán csinálok magamnak valami laza ebédet. Lehet, hogy lemegyek egy kicsit futni... Aztán meg felveszem az egyik bikinim és beülök a szaunába. Vagy a jakuzziba. Még nem döntöttem el. De ha időben jössz, lehet, hogy még ott találsz!- kaptam tőle egy gyors puszit.  
-Alig várom, hogy itthon lehessek, és leszedjem rólad a bikinit!- suttogtam neki, aztán egy puszit nyomtam a füle mögötti részre amitől mindig megremeg. Annyira szeretem látni, hogy kit váltok ki belőle. Ezek a reakciók pedig csak jobban izgatnak.  
-Hallod Horan, elég rádnézni, innen látszik milyen kanos vagy!- kuncogott édesen, és hát igaza volt... Másra sem vágytam jobban, mint, hogy teljesen érezhessem és kitölthessem.  
-Indulok, és annál előbb hazaérek!- csókoltam meg lassan, érzékien aztán elengedtem. Elköszöntem azoktól akik még ott voltak nálunk, majd Louissal a kocsijaink felé indultunk.  

*Barbi szemszöge* 

Miután Ni és Lou elmentek már csak Jade és Perrie volt nálunk.  
-Valamit tudunk segíteni? 
-Nemhiszem, köszönöm! El kell mennem pár boltba, rendet kell raknom, meg kell főznöm aztán ennyi.  
-A boltok között ugye ott van a Victoria's Secret is?- vigyorgott Jade. 
-Azt még nem döntöttem el. 
-Akkor mi eldöntöttük helyetted, és igen! A vacsi így lenne teljes! Az öltözeted már kevésbé, de ismerve titeket.... 
-Na fejezd be! Inkább menjetek!  
-Rendben, szólj bármi segítség kell! 
-Mindenképp, sziasztok! 
Mikor tényleg egyedül maradtam, azzal kezdtem, hogy bepakoltam a mosogatógépbe a szennyes edényeket. Utána felöltöztem és be is ültem az egyik fekete kocsiba, ami a garázsban pihent. Az az egy hónap otthon még arra is jó volt, hogy befejezzem a jogosítványomat, levizsgáztam, úgyhogy már vezethetek. Szóval elindultam be a belvárosba, és egy nagy bevásárlóközpontnál álltam meg. Megfogtam a táskám és először egy bolt felé indultam. Tudtam mit akarok főzni, így gyorsan lekapkodtam a dolgokat a polcról és mentem is fizetni. Ezután pedig a lányok által ajánlott fehérnemű bolt felé indultam. Sokáig vacilláltam, hogy a vörös-fekete vagy a kék-fehér összeállítást hozzam el, de végül az elsőnél maradtam. Itt is fizettem, majd elindultam kifele, de ekkor több tucat fotós és rajongó állta az utamat. Visszafordultam a boltba, és egyből hívtam Markot, hogy ráér-e. Míg meg nem érkezett az üzletben nézelődtem, míg az őr meg nem érkezett. 
-Szia Barbi!- szólított meg. 
-Ohh Mark, te vagy a megmentőm!  
-Menjünk innen, nem érzem jól magam egy ilyen boltban!  
-Menjünk!  
Megfogta a kezem és elkezdett kifele húzni. Áttörtünk mindenkin és egyből a mélygarázsba mentünk. 
-Köszönöm szépen, hogy eljöttél értem! 
-Nincsmit, ez a munkám! Jó szórakozást estére! 
-Köszönjük, meglesz!- vigyorogtam, gyorsan megöleltük egymást, aztán mind a ketten beültünk a saját kocsinkba. Mivel a fotósok még ekkor is követtek, mentem pár kört a városban, mire az összeset leráztam. Ahogy hazafele tartottam az egyik utcában megláttam a kedvenc boltom, így oda is betértem egy fekete ruháért. Ezután pedig tényleg a házunk felé indultam, és hazáig vezettem. Az élelmiszereket a konyhában raktam le, a ruhákat meg a hálóba vittem.  
Mivel nem volt olyan késő, csupán dél, úgy döntöttem sok időm van még, lementem egy kicsit az edzőterembe. Felvettem egy rövidnadrágot meg egy sportmelltartót, aztán le is mentem a pincébe. A terembe érve bekapcsoltam a rádiót, a hűtőből kivettem egy üveg vizet és a futógéphez mentem.  
A két órás edzés után gyorsan ebédeltem, majd neki is álltam az estére készülni. Rendet raktam a lakásban, az ágyneműt lecseréltem a hálónknan, és a vacsorát is elkezdtem. Louis írt egy sms-t, hogy Ni fél hat körül érkezik, így négy órakor elmentem tusolni, hajat mosni. Beszárítottam a hajam, és még egy kis sminket is vittem fel az arcomra. A hálóba mentem, ahol a köntösömet levettem, és a délelőtt beszerzett darabokat kapkodtam magamra. 

-Szia Kicsiiim!- hallottam meg a szerelmem hangját lentről. Magamra kaptam a magassarkúm és lefutottam a lépcsőn. Az előszobába siettem és a nyakába ugrottam.  
-Szia Niall! 
-Hiányoztam, Szépségem? 
-Hát... Nagyon! 
-Megyünk valahova? 
-Nem tudok róla, miért? 
-Hát mert eléggé ki vagy öltözve.  
-Gyere!  
Megfogtam a kezét, és az étkező felé kezdtem húzni. Amint meglátta a megterített asztalt elengedett és szembe fordult velem. 
-Ezt miért? 
-Mert meg akarom mutatni, hogy mennyire de nagyon-nagyon szeretlek, és, hogy az ilyen hülye féltékenységi rohamaim azok a ragaszkodás miatt vannak, és.... Szeretlek! 
-Istenem, Kicsim! Én is szeretlek! Nagyon szeretlek!- ölelt magához nagyon szorosan- Akkor ezért nincsenek itthon a lányok sem, igaz? 
-Ahha! Megkértem a srácokat, hogy vigyék el őket.  
-Szuper vagy Drágám! 
-Igazából én még nem vagyok éhes... Szóval? Mit csináljunk? 
-Van pár ötletem...- hintette el csókokkal a nyakamat- De ezeket hagyjuk vacsi utánra!  
-Mit szólnál a jakuzzihoz? 
-Szuper!  
-Akkor felmegyek veszek bikinit, rendben? 
-Jövök én is, nekem is át kell öltöznöm! 
-Lehozom a fürdőgatyád! 
-Miért nem akarod, hogy felmenjek? 
-Mert nem akarom, és kész! Mindjárt jövök!  
Felfutottam az emeletre, gyorsan átöltöztem, aztán vissza le is siettem. A földszinten nem álltam meg, hanem mentem tovább a pincébe, ahol a jakuzzi is volt. Ni épp a tetejét nyitotta fel, és a pólója már nem volt rajta.  
-Itt vagyok! 
-Azt a fürdőruhát eddig miért nem láttam? 
-Mert nem volt rajtam mostanában. Ebben nagyon nem szeretek lenni, mert meztelennek érzem magam. 
-Valóban nem sokat takar...- húzott magához közelebb, és a fenekemnél fogva tartott meg- Átöltözök! 
-Addig beülök! 
Gyorsan bemásztam a medence szerű valamibe, és ott vártam meg, hogy a szerelmem csatlakozzon hozzám. 
-Szeretlek!- kaptam egy csókot a nyakamba. 
-Én is szeretlek! 
-Annyira furcsa csak így lenni... Semmi bajunk, semmi miatt nem kell aggódnunk... 
-Mire akarsz kilyukadni? 
-Szeretem a pörgős dolgokat, váratlan eseményeket. 
-Nem értem... 
-Ha terhes lennél akkor tele lennének fordulatokkal a mindennapjaink. 
-Ni... Én még csak tizennyolc vagyok, én is mindennél jobban szeretnék babát, de addig várjunk amíg átköltözünk! Szeretném ha az új házba születne már a pici. 
-Rendben... 
-Megígérem, hogy amint oda költözünk, egész nap csak azon fogunk dolgozni, jó? 
-Szavadon foglak, Kicsim! 
Az új házunk, és a közös jövőnk tervezésével töltöttünk el egy-két órát, majd mikor teljesen elázott a testünk kiszálltunk.  
-Felmegyek, visszaöltözni, rendben? 
-Jólvan. Addig szedhetek a kajából? 
-Ahha!  
Miután felvettem a ruhámat, megigazítottam a sminkem, és a hajam, majd vissza lementem a földszintre. Az étkezőbe mentem, ahol a Szöszi már ott várt, az asztalnál ülve. Én is helyet foglaltam vele szemben és enni kezdtünk. 
-Kicsim ez nagyon nagyon finom lett!- kezdett el vigyorogni Niall. 
-Örülök ha ízlik! Annyit csináltam, hogy holnapra is maradjon, ha jönnek anyukadék. 
-Jut eszembe! Greg hívott, hogy csak Theo jön anyuval, és Chrisszel. 
-Gregék nem? 
-Nem, mert nyaralni viszi Deniset. 
-De édes! 
-Ezzel arra célzol, hogy nyaralni akarsz menni?-nézett rám féloldalas mosollyal. 
-Én nem mondtam, csak céloztam rá.  
-Ha gondolod, nem most a héten, hanem utána héten elmehetünk Amerikába.  
-Valahova máshova? 
-Mondassz valamit, akkor megoldjuk. 
-Mit szólnál Ausztráliához? Annyira megszerettem a múltkor! 
-Ez jól hangzik. Holnap elintézem, rendben? 
-Köszönöm!- pattantam fel a szememből, és az ölébe katapultáltam magam.  
-Te vagy a világ legjobb vőlegénye, szerelme, barátja, mindene, nagyon szeretlek!- néztem a szemébe, és tartottuk a szemkontaktust. 
-Jó én mostanáig bírtam!- tekerte meg a fejét, aztán az ajkaimat kezdte ostromolni. Felállt a székről, velem az ölében és úgy indult meg a háló felé. Mikor felértünk egyből az ágyra rakott, és a ruhámat kezdte el lehámozni rólam. Mikor meglátta a délelőtt beszerzett fehérnemű szettet elvigyorodott és attól is megszabadított. 
Csak hajnalban aludtunk el, és másnap reggel pedig az ébresztő hangja ébresztett minket. 
-Niaaaaall!
-Shhh! Alugyunk még egy fél órát!- bújt hozzám szorosan, és tovább szuszogott.
-Én is szívesen tenném, de nemsokára indulnunk kell a házhoz!
-Nagyonálmos vagyok.
-Én is, sőt még izomlázam is van, szóval...
-Semmire nem mondtam azt, hogy kötelező. Sőt... Ha jól emlékszem, akkor az utolsó menetet még te akartad!
-Nem hagyhattuk ki...
Még pár percig elvitatkoztunk ezen, aztán a telefonom csörrent meg.
-Igen?
-Szia Barbi, Luke vagyok!
-Szia Luke, mi történt?
-Flórának vérzik az orra, és szédül. Mit csináljak vele?

Sophie❤