2014. december 24., szerda

9/1. rész- Veled maradok!

Sziasztok manók :3
Most is hozok egy részt... Csak két részre kellett bontanom, mert egybe túl sok lett volna  :*
Ez egy kicsit hosszab lesz mint máskor szokott úgymond "karácsonyi kiadás" és ebben most sokkal sokkal több kép lesz talán nem baj, hogy talán túl sok is xdd 
Remélem nem baj, hogy alapból is ilyen hosszúak a részek, csak amikor írok azt érzem nincs megállás :3
Ha ez alá a rész alá összegyűllik minimum 3 komment hozok egy külön, karácsonyi részt nektek!! <3 :*
A történet történései a fejemben sincsenek meg. És miközben írom, megjön az ihlet és, hogy el ne felejtem le kell írnom :D
De emiatt ne haragudjatok <3
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet Kívánok minden kedves olvasómnak <3
És ne tanuljatok, élvezzékek a szünetet :*
Puszi Zsófi :*

"-Sziasztok!
Csináltunk egy selfiet majd elhajtottak."
Bementem a házba és miután leküzdöttem magamról a bakancsos felmentem a szobámba. Mielőtt tanulni kezdtem volna felhívtam Nórit.
-Sziaaaa!
-Szia te modell legjobb barátnő!
-Hahahaha!
-Most mi van? Tök büszke vagyok rád!
-És nem is mindent tudsz!
-Akkor mond el!
-Most nem. Este nincs kedved kijönni sétálni?
-Deeee. Lehet. 
-Oksi. Akkor ha megtanultam hivlak. Puszi!
-Szia!
Letettük a telefont és kinyitottam a kémiakönyvem, de egyszerűen nem tudtam koncentrálni, csak idegesen bámultam ki a fejemből.


Vettem egy mély levegőt, és újra olvastam az anyagot. Kezdtem érteni, hogy mit írnak. Nem tudom mennyi ideig olvashattam a könyvet, de egyszer csak megtanultam. Miután a biosszal és a föcicel is igy végeztem megcsináltam a matekot. Az angol házig soha senki nem csinálja meg, főleg én. Erről eszembe jutott, hogy a felsőfokú angoloknak még a szóvelije hátra van. Azt még az utazás előtt megbkéne csinálni. Épp ilyen dolgokon gondolkodtam mikor anyu benyitott a szobámba.
-Szia anyu!
-Szia! Mizu?
-Semmi. Tanulok. Viszont azon gondolkoztam, hogy még az utazás előtt az angol szóbelik meg kéne csinálni. Vagyis... Ugye mehetek?
-Nem tudom. Barbi! Még csak tizennyolc éves vagy. Nem szeretném ha bármi bajod esne.
-Mire gondolsz? Repülni már repültem párszor.
-Azt tudom.
-Akkor?
-Nem tudom. Megijedtem. 
-Anyu hidd el én is! Mátéval is beszéltem erről. Ő is mindennél jobban félt. De közben támogat.
-Tényleg! És mit mondott Máté?
-Tök rendi volt! A suliban nem mondtam el neki. Suli után se. Csak annyit kértem, hogy suli után pár percre jöjjön be beszélgetni. Tökre meg volt ijedve. De én is féltem, hogy mit fog reagálni, mert nem akarom elveszíteni. De mikor bejöttünk és elmondtam neki mindent tökre megértő volt meg minden. Nem kell féltened.
-És miután megbeszéltétek még maradt?
-Igen. Még egy kicsit elvoltunk.
-Jó. 
-Egyébként Dávidnak mit mondtál?
-Azt, hogyha arra meglesz a felsöfokú akkor igen!
-Köszönöm!- mondtam és odamentem hozzá és egy szoros ölelésében részesítettem- Egyébként a nyelvvizsga az tényleg előtte kene. Meg el kéne menni vízumot csináltatni.
-Igaz. De akkor egy évesen kéne, hogy majd a nyáron is jó legyen.
-Jó ötlet. Amúgy este kimenetek Nórival?
-Hova?
-Kutyát sétáltatni.
-Ahha. De csak ha hazaérsz vacsira.
-Én utána gondoltam.
-Ja! Akkor igen. De most hagylak tanulni.
-Oké.
Mivel már végeztem mindennel felhívtam Mátét. Ötven percet beszéltünk igazából a semmiről... De vele bármiről jó beszélgetni, és még ilyenkor is bele tudok szeretni. Anyu kiabált fel, hogy kész a vacsi, menjek. Megfogtam a képeket és lementem a lépcsőn.
-Szia apu!- köszöntem neki, mivel ma még nem láttam.
-Szia Barbi! Mik azok a papírok a kezedben?
-Ja! Ezek csak a fényképek amiket Krisz csinált. Gondoltam lehozom, hogy megnézzétek őket- mondtam és a kezébe nyomtam a papírokat. Mivel semmit nem mondott reménykedve néztem rá- Na?
-Barbi ezek tök jól! Nem a legjobbak, de ennél már csak jobb lesz. Nagyon büszke vagyok rád! És ha majd elmész New Yorkba ott is csak tanulni fogsz, új dolgokat mondanak el.

Ez aztán a bíztatás. Gondoltam magamban. Belül tomboltam. Nem annyira jók? Akkor legközelebb már csak azért is meg fogom mutatni, hogy ezek tényleg nem annyira jók! De valahol mélyen nem vártam mást. Apával a kapcsolatunk sosem volt fényes, és tudtam, hogy olyan nekem tuti soha nem fog mondani, hogy ez jó lett. Mindig többet fog tőlem elvárni mint amennyire képes vagyok. Erre már hetedik körül rájöttem. És arra is, hogy nem ajánlatos visszaszólni neki. Magamban tomboltam, de nem szabad látnia. Igy inkabb fogtam magam és odamentem anyagot, hogy segítsek neki. 

-Mi finomat eszünk?

-Csirkét..

-Nyami!

-Majd én is megnézhetem a képeket?

-Ahha! 

-Amúgy legközelebb mikor kell menned?

-Hova? Az ügynökségre?

-Igen.
-Majd csak a jövő héten.
-Hogyhogy?
-Mert holnap és pénteken nekem nem jó, csütörtökön Krisznek, hétvégén tanulnom kell, a suliból meg a héten többször nem akar kikérni.
-Ja értem. Gyere! Hozd a tányérakat!
-Hozom- mondtam és utána mentem négy fehér tányérral a kezemben.
A vacsit gyorsan megettem, és miután felmentem a szobámba írtam Nórinak, hogy indulhat, mire ideér kész leszek. Magamra kaptam egy pulcsit, egy fekete farmert és a fejembe húztam egy csöves sapit. Felhúztam a bakancsomat, megfogtam a kabátom, és megkerestem a telefonom, de még igy is előbb kész lettem mint Nóri ideért volna. Fejem a kapunak döntöttem míg vártam rájuk. Egyszer csak két kutya mancsot éreztem a lábaimon. Suzy volt az, Nóri kutyája.


Nórival egy órát sétálhattunk, de jó volt vele mindent megbeszélni. Elmondhattam neki, hogy mi bánt igazán, mitől félek és mi az ami tetszik benne.  Legjobb barátnőhöz híven csendben végighallgatott és csak a végén mondta el véleményét.
-Én megèrtelek. És szerintem ne félj! Máté is mondta, hogy mennyire büszke rád, szeret! És ne ezzel a hülyeséggel rontsd el a kapcsolatotok! Nagyon cuksik vagytok együtt. Amúgy meg nagyon büszke vagyok rád, nekem ez igy biztos nem jött volna össze. És mit is mondtál még? Ja, hogy mi van ha nem vagy elég jó? Olyan nincs. Akkor Dávid nem téged szólított volna le a boltban, nem neked lett volna ma fotózásod, nem neked lenne saját fotósod és sminkesed, nem te készülnél New Yorkba modellkedni, úgy, hogy egy csomó befolyásos embernek tetszettél, és Sonja nem neked mondta volna azt, hogy amíg el nem utaztok nem keres neked itthon munkát, ja, és nem mondta volna Dávid, hogy külföldön is lesznek munkáid.
-Hát... Igazad van- mondtam és szorosan megöleltem.
-Bocsi, ha túl szókomondó voltam, de ez a véleményem. De mivel  te vagy a legjobb barátnőm és azért vagyunk egymásnak, hogy elmondjuk a véleményünket.
-Tudom. És köszönöm!
-Mit? Hogy elmondom a véleményem?
-Ahha! Mindig tudod, hogy önts belém lelket!
-Hát akkor nincs mit!- mondta majd szorosan viszonozta az előbbi ölelésem.
Ezután a beszélgetés után hazaiundultunk. A házunk előtt még egyszer megölelt és hazaindult Suzyval.
-Megjöttem!- kiáltottam anyuéknak mielőtt felmentem a szobámba. Bekapcsoltan a laptopom, és bejelentkeztem facebookra, instagramra, twittwre és tumblrre is. Megnyitottam az e-maileket, mert tudtam, hogy Dávid így is átküldte a képeket.. Facebookon láttam, hogy fenn van chaten, gyorsan ráírtam.
"Szia Dávid!"
"Szia kislány! Mizu?"
"Semmi különös, csak azt akarom kérdezni, hogy azokat a képeket amiket küldtél azokat ki lehet tenni?
"Hova? Ide vagy instara?"
"Is xdd"
"Igazából lehet. Ezt még lehet. De majd amit NYban csinálunk azt majd  csak akkor lehet ha megjelent. Oké?"
"Oké :D"
"Első likeoló akarok lenni xdd"
"Hülye vagy :D de itt ír a pasim is és Krisz is"
"Akkor az első legyen a pasid ;) Sonja is tuti itt lenne ha nem Sophiet altatná"
"Miért nem az apukája altatja? :3"
"Mert az apukája épp a te repülő... Vagyis várj!! Honnan tudod??"
"Ehh :D Sonja mondta mikor itt voltak délután... De milyen repülő?"
"Jegy... A jegyeinket intézem. Anyukáddal megbeszéltük az időpontot. Jövő héten levizsgázol csütőrtökön és szombaton indulunk egy hétre"
"Jujj de jooo <3"
":D"
"Na lementem a képeket aztán kirakom őket"
"Oké :) második like"
"xdd"
Miután befejeztük a beszélgetést írtam Márénak.
"Szia <3"
"Szia kicsim <3"
"Kiteszek pár képet a fotozázról :) meg az egyiket beállítom háttérképnek... És Dávidnak is mondtam... Azt mondta hogy első likeoló akar lenni... De nem hagytam mondván hogy az te leszel... Úgyhogy szedd össze magad!!"
"Mi a tököm??"
"Hülye vagy <3"
"Az a feladatom hogy elsőnek likeoljam a profil képed meg azokat a képeket amiket megosztassz??"
"Igen :D nagyon okos vagy :3"
"Ohh köszönöm :* csak ezzel egy gáz van xdd az hogy tudod hogy mennyire szeretlek de ilyen hülyeségekkel is bizonyítanom kell xdd de ha ezt szeretnéd <3"
"<3 koszi várj lenentem a képeket"
"Ok"
Lementettem a képeket és sokat válogattak aközött a 25 köslzött amik ki is lettek nyomtatva, hogy melyiket állítsam be. Hosszas gondolkodás után egy feketefehér képre jutott a választásom.


Mielőtt feltöltötték volna írtam Máténak, hogy készüljön, mert rakom be. Még alig mentem rá a feltöltés gombra már jött is az értesítő, hogy Máté likeolta a profilképem. Majd, hogy Dávid. A harmadiknak becsuszott Krisz is. A többi 24 képet is feltöltöttem, és egy kis szöveget is írtam hozzá. "Krajczár photo. Remélem két hét múlva is ilyen lazán fog menni :D Krisztián Éder, Dávid Krajczár és Sonja Tóth társaságában. Modellnek érzi magát." Miután minden fényképet posztoltam elmentem letusolni. Megmostam a hajam és pizsibe öltöztem.


Megszárítottam a hajam és visszaütem a gépem elé. Alig hittem el amit láttam. A profilképemre máris 68 like érkezett 9 komment kíséretében. A többi 24 képre 56 like és 7 komment érkezett. Nagyon jól estek a kommentek! "gyönyörű vagy, szép vagy!, nagyon szép vagy". És a kedvencem amit le is screenshotoltam az Máté kommentje volt.  "Gyönyörű vagy kicsim! Nem is tudom, hogy fogok kibírni egy hetet nélküled <3". Ezen kívül nagyot nevettem Krisz kommentjén. "Valahol már láttam ezeket a képeket :D". Minden kommentre külön válaszoltam. Mire végeztem a profil képemre újabb 10 like érkezett. Megláttam az értesítőt, hogy Flóra egyik osztálytársa azok közül a balhés lányok közül kommentelt. Akkorát nevettem rajta! 
-FLÓRAAA!- kiabáltam mikor befejeztem a nevezést.
-Mj tőrtént Barbi?? Baj van??
-Dehogy is!! Csak csak ezt nézd meg!- mondtam miközben újra rámtört a nevetés. 
A kommenten ez állt: "Gyönyörű vagy mint a húgod!! Karácsonyra én is ilyen szépséget kérek mint a tiétek!! De már csak a felével is megelégednék :)". Mikor Flóra is elolvasta ő is nagy vihogásban tört ki. A végén anyu jött be, hogy jól vagyunk e. 
-Persze! Csak láttam egy vicces képet és azt mutattam meg Flórának.
-Tuti?
-Ahha.
-Akkor oké. Egyébként Barbi! Beszéltem Dáviddal és abban egyeztünk meg, hogy jövő csütörtökön elmész angol szóbelire és akkor szombaton elutaztok.
-Igen mondta. De holnap el kéne menni vízumot csináltatni.
-Az jó ötlet. Olyat kell kérni ami gyorsan készen van. És az ügynökség fizeti.
-Oké. Akkor holnap bemegyek.
-Jó. Én ahhoz nem kellek ugye?
-Nem.
-Rendben. Jóéjt lányok!
-Jóéjt anyu!- mondtuk egyszerre Flórával.
-Na de most már te is menjél aludni!
-Nem vagyok álmos! És amúgy meg kémiát kell tanulnom.
-Még nem tanultam meg?
-Nem. Nem értem.
-Segítsek?
-Segítesz?
-Persze! A kémiát értem. Ha megtanulom. Az még könnyű amiket ti vesztek. Na hol a könyved?
-Hozom.
Mikor visszatért a könyvével és megkértem, hogy nyissa ki ott ahol tartanak. Elolvastam az anyagot és arra jutottam, hogy ha mi is ilyen könnyű kémia anyagot vennénk boldog ember lennék.


-Na akkor mennyit tudsz?
-Hát annyit, hogy... - kezdte el. Egész jól elmondta az anyagot és csak kisebb dolgokat hagyott ki.
Fél óra alatt kész voltunk, és nagyon jól tudta az anyagot. Kiderült, hogy a fizika még ennyire se megy neki.
-És holnap lesz fizikád?
-Nem.
-Az fasza. Akkor ha hazaértem majd edzőteremből azt is megtanuljuk!
-Mi??- kezdett el röhögni- edzőbe mész?
-Ahha. 
-Mátéval mi?
-Igen. Hogy láthassam a kidolgozott testét, azokat a kockákat a hasán amiket akkor szoktam látni mikor az udvaron teszünk és a fiúk jól kinéző részen nincs póló. 
-Neeee!
-És azt képzeld el milyen lesz majd ha megyünk Californiába!- álmodoztam tovább.
-Ha egyátalán megyünk.
-Ezt hogy érted?
-Úgy, hogy ha neked ez a modellkedés összejön akkor majd lesz egy csomó munkád. És mit csinálsz ha akkorra is kapsz valami munkát??
-Ez igaz... Basszus!
-Nyugi! Ha majd ott tartunk akkor előre szólsz Dávidnak, hogy neked az egesz július nem jó meg mikor majd anyáékkal megyünk az a két hét se lesz jó. 
-Oké. Viszont Flóra! Most szeretnék egy kicsit egyedül lenni...
-Ja bocsi! Megyek is! Jóéjt!
-Neked is!
-És köszi a kémiát!
-Nincs mit! 
Mikor kiment a szobámból én csak megijedve ültem a közepén. Bár féltizenkettő volt én hallani akartam a hangját. Gondoltam írok neki egy smst.
"fenn vagy? Xx Barbi"
"igen... Baj van? Xx Máté"
"hivlak xx Barbi"
Miután írtam neki, hogy hívom egyből a fülemhez tettem a telefont.
-Szia kicsim! Mi a baj?- kérdezte félő hangon.
-Szia! Semmi csak hallani akartam a hangod. És elmondani, hogy mennyire de mennyire nagyon szeretlek.
-Én Ja nagyon szeretlek kicsim! De ezt most nem értem.
-Mit?
-Hogy emiatt felhívtál. És hallom a hangodon, hogy valami nem ok.
-Ahh jól hallod. De nem beszélhetnénk meg ezt holnap?
-Mem. Mert. Igy most te se és én se fogunk tudni aludni.
-Te miért?
-Azért mert megijeaztessz.
-Istenem! Nagyon szeretlek! Most komolyan mondjam el?
-Igen! És én is szeretlek.
-Oké. Tehát. Félek egy csomó mindentől.
-Mitől? Istenem most odamennék és megölelnélek!
-Gyere!
-Azt nem lehet. De holnap reggel el se foglal engedni! Na de mitől félsz?
-Hát... Félek attól, hogy elveszítetelek. Hogy ez az egész modellkedés csak egy kandi kamerás hülyeség. Hogy ez az egész amiben most elek az egy álmom amiből egy reggel felkelek és vege. Te ugyanolyan leszel velem mint régen és azt nem szerettem. Félek, hogy nem vagyok jó ehhez az egészhez. Hogy nyáron veletek se tudok majd elutazni. És mégegyszer mondom legnagyobb félelmem az az, hogy elhagyasz.
-Emiatt nem inkabb nekem kéne aggódom? És amúgy meg ha azt tervezném, hogy elhagylak akkor most itt telefonálnék veled??- kérdezte lágy hangon.
-Nem tudom. Nem hiszem. Neked nem kell aggódnid. Mindig is a szívemben maradaz.
-Te is az enyemémben. Örökre.
-Máté a szavaknak súlya van. 
-Tudom. Épp azért mondom.
-Köszönöm. Hogy vagy nekem. És meghallgatom a baromságaimat.
-Nincs mit! És örülök, hogy az ilyeneket elmondom nekem.
-Úgy megcsókolnálak!
-Akkor aludj szépségem és holnap annál előbb látsz.
-Olyan vagy mint anya. Ő szokta ezt csinálni karácsonykor.
-Jó éjt kicsim!
-Jó éjt Máté!- mondtam majd bontottam a hívást.
Mielőtt lefeküdtem volna bekopogtam Flórához. Nem jött válasz, igy benyitottam. Flóra az agyában aludt. Betakartam, a füléből kivettem a fülest és halkan kiosontam a szobájából. Ha jól hallottam anyuék már aludtak. Lementem inni egy pohár vizet, és én is ágyba bújtam.
Másnap reggel előbb keltem mint szoktam. Lementem megreggelizni. Míg bekapcsoltam a kávéfőzőt és a kenyérpirítót anyu megkérdezte, hogy aludtam.
-Nem valami jól. Melegem volt.
-Az nem jó.
-Hát nem igazán.
Csendben megreggeliztem és felmentem az emeletre. Gyorsan letusoltam és a törülközbe csavarva léptem be a szobámba. Mikor beléptem el sem hittem mit látok. Máté ott ült az ágyamon. 
-Jó reggelt kicsim!- lépett közelebb hozzám.
-Neked is!- mondtam majd megcsókoltam.
Nem értettem miért, de elhúzódott tőlem.
-Baj van?
-Dehogy! Csak apud.
-Ja! Akkor felöltözök és folytatjuk- mondtam vigyorogva.
Nem volt sok időm kiválasztani a ruhám. Megfogtam a kiválasztott szettet és visszamentem vele a szobámhoz tartozó fürdőbe.

Nem volt valami bonyolult öltözet, de suliba pont jó volt. A hajamat kivasaltam, hogy délutánra pont jó legyen. Csak egy natúr sminket tettem fel, mert ehhez az összeállításhoz nem kell kifesteni az egész fejemen. Utoljára belenéztem a tükörbe és bólintottam egyet. Visszamentem a szobámba és láttam, hogy Máté a tvmet kapcsolgatja. Mosolyogva mentem oda hozzá.
-Végezték?
-Ahha. De hogyhogy itt vagy?
-Zavarok?
-Neeeem.
-Akkor jó. Egyébként azért vagyok itt, mert tegnap mikor éjjel beszéltünk hallottam a hangodon, hogy valami nem ok. Gondoltam egy kicsit előbb eljövök és bejövök beszélgetni.
-Szeretlek- mondtam, majd az ölébe ültem és hosszan megcsókoltak.
-Én is! És ne félj attól, hogy elveszítesz! Soha!
-Köszönöm!
Mivel még indulásig volt negyed óránk az ágyamba feküdtünk és én a fejemet a mellkasán pihentettem ő a hajamat simogatta. Ez egy olyan pillanat volt, hogy tudtam, erre mindig emlékezni fogok.
-Min gondolkodsz?
-Srmmin .
-Naaaa!
-Annyi az egész, hogy annyira de annyira szeretném ha örökre így maradjatnánk.
-Az tényleg jó lenne. De lesz még idő mikor majd így lehetünk. Viszont most indulni kéne...
-Muszáj?
-Igen. Gyere kicsim!
-Ahjj jövök.
Felkaptam a táskám az asztalomról, megfogtam Máté kezét és lementünk a lépcsőn. Mikor leértünk Flóra is épp a cipőjét vette fel.
-Hali Máté! 
-Szia!
-Minden ok?
-Ahha- vigyorogtam rá.
-Akkor jó. Suliba mentek?
-Persze. Jössz velünk?
-Hát ha nem zavarok...
-Dehogy zavarsz!
-Akkor jövök.
Felkaptam a cipőm és a kabátom.
-Nekem hol a kabátom meg a táskám?- kérdezte Máté a kezemet fogva.
-Nem tudom. Nincs a szobámban?
-De... Lehet.
-Akkor menjél fel, nézd meg!
-Oké. Ti elindulhattok ám!
-Megvárunk. 
Felfutott a lépcsőn és hallottam ahogy kinyitja az ajtómat. 
-Tényleg minden ok?
-Igen. Jót tett ez a negyed óra, hogy ketten lehettünk.
-Akkor oksi. Tök jó, hogy ilyen hatással van rád.
-Milyen hatással??
-Úgy értem, hogy ha csak pár percet is kettesben lehettek kivirulsz.
-Igen, ez igaz. Máté megvagy??- kiabáltam fel az emeletre.
-Mindjárt!
-De mi tart ennyi ideig??
-Semmi. Itt is vagyok- ért oda hozzánk és egy puszit adott a fejemre- Mehetünk?
-Ezt úgy kerdezted mintha te várták volna rám.
-Haha. De komolyan. Mehetünk?
-Igen.
Megfogtam a kezét, és még akkor sem engedtem el mikor az ajtót zártam. Csendben sétáltunk az utcán, de néha vagyis kétszer megöleltem. Ilyenkor Flóra megállt és mosolyogva nézett minket. Mikor odaértünk a sulihoz meglepetten láttuk, hogy Áron is ott áll a többiekkel.
-Sziasztok!
-Hali!
-Áron hát te?
-Jöttem a suliba aztán a többiek idehívtak.
-Ja értem- mondtam majd Nóri felé fordultam. Gerit ölelgette, így inkabb nem is szóltam neki.
-Kingaaa! Tudod! Én annyira de annyira szeretlek téged!
-Csongi kérlek! Engem vagy a kémia és a matek házimat?
-Hát most éppen a másodikat.
-Volt házi??- kérdezte Tomi.
-Ahha.
-Akkor nekem is odaadod?
-Most?
-Mivel első óra matek... Ja!
-Akkor adom- mondtam és kivettem a táskámból a matekfüzetem.
Nem sokan maradtunk az udvaron, szinte mindenki ment házit írni. Nóri is lenn volt velünk és láthatta rajtam, hogy mosolygok és jó kedvem van. Mi is bementünk a házba és mivel Máté is a házi írok között volt Nóri megfogta a kezem és berángatott a vécébe. Vigyorogva fordult felém.
-Nem gondolom, hogy a tegnapi beszélgetésünktől van ilyen jó kedved szóval?
-Jól gondolod. Nem. Mikor hazaértem kb fél tizenkettőkor nem bírtam tovább. Szerintem egy órát is beszélhettünk. Aztán ma reggel mikor elmentem tusolni a szobámban Máté várt. Volt kb negyed óránk és azt olyan jó volt igy kettesben tölteni. Semmit nem csináltunk, csak feküdtünk, de nekem nagyon jót tett.
-Ez tök cuki. És elmondtad neki azokat a dolgokat mint nekem az este?
-El. És mondta, hogy soha ne aggódjak amiatt, hogy elveszítem, mert ez soha nem fog megtörténni. Úgyhogy most minden ok.
-Örülök!- mondta és szorosan megölelt.
-Na de gyere menjünk a terembe!
Felfutottunk a lépcsőn és bementünk a terembe. A többiek már végeztek a leckeírással, így egymást gyilkolázták, de volt aki zevét hallgatott és a padon pihentette a fejét, mint pl Máté. Odamentem a padomhoz és miután levettem a kabátom leültem a székemre. Hallottam, hogy Máté nagyon hangosan hallgatja a zenét, és mivel csukva volt a szeme észre se vette, hogy odaültem. Beletúrtam a hajánál és erre már kinyitotta a szemét. Mikor meglátott csak elmosolyodott.
-Merre voltál?
-Nórivak beszélgettem.
-Akkor jó.
-És te? Alszol?- kérdeztem és el tudtam képzelni, hogy milyen korán kelhetett, hogy időben ott legyen nálam.
-Nem, csak álmos vagyok... Képzeld el! Van egy barátnőm akit nagyon szeretek- kezdett bele a mesélésbe amit én vigyorogva hallgattam- és olyan butus egy lány. Azt hiszi, hogy elveszíthet. És én sokszor elmondtam neki, hogy ez soha nem fog bekövetkezni, úgy látom rajta nem hisz nekem. Pedig én tényleg igy gondolom. Ha rajtam múlik örökre együtt leszunk. És képzeld el.. Ma elmentem hozzá suli előtt, és bár nem sokat beszéltünk abban a negyed órában, nekem az egy örök emlék marad. Azért mert egy egy ilyen is csak azt bizonyítja, hogy mennyire szeretem. Szerinted?
-Szerintem ő is nagyon szeret téged- kezdtem bele miközben az ujjaival játszottam- nagyon szerethet téged... És lehet, hogy amiatt fél, mert neki ez még új. Erre nem gondoltál? Szerintem ő sem akar téged elveszíteni az tuti. És én úgy gondolom, hogy azt a reggeli akciódat nagyon is értékelte. Ne hagyd hogy butaságot tegyen! Ígérd meg!
-Ígérem!- mondta, majd szorosan megölelt. A hajába túrtam, míg ő a hátamat simogatta. 
-Míg én itt vagyok nem hagyom, hogy butaságot csinálj!- aúgta a fülembe.
-Tudom- adtam neki rovid választ, mire belepuszilt a nyakamba- iskolában vagyunk!
-És?
-Fejezd be!- mondtam neki mivel már a pólóm alatt simogatta a derekam.
-Nem akarom!
-Máté szépen kérlek! 
-Oké oké! De ugye este megyünk?
-Megyünk hát!
-Akkor ok- mondta és egy puszit nyomott az arcomra.









Sophie <3

2014. december 19., péntek

8. rész- A meglepetés

Halihoooo tündérkéim <3 
Tudom, hogy nemrég hoztam az utolsó részt, de mivel sokáig nem hoztam most is hozok, egy ilyen jó hosszú részt. A követ talán karácsonykor tudom hozni. :*
Remélem tetszik nektek a történet, és az is ahogy írok :)
És ha nagyon nagyon szépen kerlek titeket, írnátok nekem pár kommentet? :)
Köszönöm, és puszillak titeket Zsófi <3

"Miután bement az osztályba gondolkozni kezdtem. Vajon Máté mit fog szólni?"
Pár perc elteltével kicsöngettek. Kovács tanár úr kilépett az ajtón és köszönt nekem.
-Áhh Barbara! Nap végére Te is megkerülsz!
-Jónapot Kovács tanár úr! Nekem orvoshoz kellett mennem, azért nem jöttem.
-Értem. Azért remélem az anyagot majd megkérdezi valakitől.
-Persze. Mindenképp.
-Rendben. Viszlát Barbara!
-Viszlát tanár úr!
Mikor bementem az osztályba le dobtam a táskám és Mátét kerestem. Sehol nem találtam, míg egyszer csak valaki hátulról meg nem ölelte a derekam. Érintésétől a hideg rázott.
-Szia kicsim! Hogy ment?- kérdezte, majd egy szolidnak indult csókkal üdvözölt.
-Szia! Nagyon jól! Megnézed a képeket?
-Vannak?
-Ahha. De akkor érdekelnek?
-Hogy ne érdekelnének?
-Tessék itt vannak- mondtam, miközben a kezébe nyomtam kb 25 db. A4-es méretű képet- Egyébként elmondtam Nórinak.
-Igen? Mit mondott? 
-Hát, hogy tök örül neki, és buszke rám. 
-Ma az töl jó.
-Ahha. És a képek?
-Azok is. Istenem én annyira szeretlek. És gyönyörű vagy. Ezen a képen pedig... Istenem megölsz- mondta, majd felmutatta az egyik képet.


-Ezt ne!- mondtam de késő volt. Az osztály meglátta.
Innentől kezdődött a kérdezősködés. Nagyon sok kérdést hallottam egyszerre, igyhát csendre intettem az osztályt, és elmondtam nekik. Csendben hallgattak végig, majd mikor befejeztem először Flori visított fel és kiabálni kezdett, hogy ez mekkora királyság már. Lassan a többiek is kezdték felfogni amit mondok, ők is örültek nekem. Mikor becsengettek még mindig a padomon ültem és a telefonom kezdett el rezegnj. Dávid hívott. Nem tudtam, hogy felvegyem e. Mondta mate, hogy menjek ki. Ha kimegyek telefonálni akkor Kecske megláthat. Felálltam, és kinéztem az ajtón. Sehol senki. Kispuriztam a vécébe majd felvettem a telefont.
-Szia Dávid!
-Szia kislány! Merre vagy?
-Bejöttem a suliba uccsó órára.
-Akkor bocsi!
-Ja semmi baj. Majd a többiek falaznak nekem. De miért hívtál?
-Hát igazából azért, mert ugye elkuldtem a képeket és a főnökeimnek nagyon tetszettek. Azt mondták, hogy majd több helyen is be fognak téged ajánlani, de először egy reklámfilmet kéne leforgatni, és egy képsorozat. Viszont ehez majd utaznunk kell. New Yorkot célozzuk meg egy hétre a jövő hónapban, de még karácsony előtt!!
-Hogy mi??? Megyünk New Yorkba?? Ezt nem hiszem el!! Istenem!!- mondtam és szégyen vagy nem szégyen elsírtam magam. Persze nem nagyon csak kijött pár könnycsepp a szememből
-Na de most hagylak is. Beszélek anyukáddal. Amúgy addig mégi minimum két fotózásod lesz, ha nem több. 
-Oké. De most megyek mert órán van. Szia!
-Heló!
Mikor letettük a telefont nagyon boldog voltam. Letöröltem a szememet és megmondtam az arcom. Hálát adtam az égnek és Sonjanak, hogy vízálló sminket tett fel nekem, és nem mostam le. Megnéztem magam a tükörben, hogy nem kenődött e el. Visszamentem az osztályba és ahogy bementem az egész osztály kiváncsi szemekkel nézett rám. Kecske is.
-Jónapot tanárnő!
-Szia Barbi! Merre voltál?
-Hát.. Igazából ki kellett mennem a vécébe.
-Nem vagy jól?
-De. Már jobban vagyok.
-Hánytál?
-Neeeem. Csak szédültem.
-Akkor jó. És ha megkérdezhetem... Merre voltál az előző órákon?- kérdezte mire én nagyot nyeltem.
-Hát... Anyukámat kísértem el az orvoshoz.
-Ő sincs jól? 
-De. Ő is jól van.
-Értem. Akkor menj a helyedre és kapcsolódj be az órába!- mondta mire én szófogadóan elindultam a padom felé. Útközben Nóri kérdezte, hogy minden ok e... Mondtam neki, hogy igen, majd lehuppantam a helyemre. 
-Minden ok?- kérdezte Máté.
-Ahha. Nagyon is- mondtam neki vigyorogva.
-Na mi történt?
-Suli után elmondom. Ha most mondanám el akkor sikítozni kezdenék.
-Oké!- válaszolta és a kezeinket összekulcsolta. A vállára hajtottam a felyem és úgy figyeltem az órát. Pár perc után meguntam és elővettem a telefonom. Tudtam, hogy Flórának infója van, ráírtam.
"Halihooo"

"Szia"

"Hát te?"

"Már végeztem :p"

"Hogy ment?"

"Jujj :3 nagyon nagyon jooool :) <3"

"Mesélj!"

"hat tok jó fej a sminkes is meg a fenykepesz is :3"

"igeeen?"

"ahha :$ tudod ki az?"

"honnan tudnam? Xdd"

"xdd na Éder Krisztián :33"

"MI??"

"ja :3"

"SP a fotósod?? <3"

"igen... De ne hívd igy!! Nem szereti..."

"oki soz <3 amugy... Bemutatsz neki?"

"majd... Ha hazaérünk az utazásbol ;)"

"hova mentek?"

"hat te vagy az első akinek elmondom... De igazából New Yorkba... ÉRTED?! MEGYEK NEW YORKBAAA <3 <3"

"Jujj Barbi <3 nagyon nagyon buszke vagyok rad <3 most senki nem tudja miért sikitozok info óra közepén xdd csak Áron <3 nagyon ügyes vagy :*"
"Kokii :* mikor vegzel??"

"14:20"

"én is :$ megvarasz?"

"ahha"
"oki de most megyek mer Kecske meglát xdd"

"xdd puszi :* "

"puszi"

Befejeztük Flórával a chatelést és eltettem a telefonom


Mikor beletettem a telómat a táskámba felnéztem és Máté tekintét magamon éreztem. Ránéztem mire megszólalt.
-Gyönyör vagy!
-Máté ne már!
-Most mi a baj?
-Az, hogy éppen órán vagyunk. És itt nem csókolhatlak meg.
-Tehát megcsókolnál?
-Hogy a francba ne?
-Ne hergelj szívem!- mondta mire én csak kuncogni kezdtem. Erre ő úgy vágott vissza, hogy kezét a combomra tette. Krákogni kezdtem, mire Kecske rám nézett.
-Barbi jól vagy?
-Igen, csak kiszáradt a torkom.
-Akkor igyál egy kortyot!
-Öhmmm. Nincs inni valóm.
-Majd én adok- mondta Máté mire az osztály húúúúúzni kezdett.
-De nem vagytok viccesek!
-Most miért vagy ilyen??- kérdezte Csongi.
-Milyen??
-Ha nekem nincs kín kiélni magam akkor legalább másokon had röhögjek!
-Te nem vagy normális!- vihogtam.
Innentől elkezdődött a vihogás mindenféle hülyeségen és bár Kecske próbált minket fegyelmezni nem nagyon sikerült neki. Mikor kicsengettek felvettem a kabátom és Máté kezet fogva kiléptünk a suli kapuján. Alig indultunk el mikor Flóra a nyakamba ugrott. 
-Vííííííííííííí! Annyira büszke vagyok rááád!
-Ahha. Oké. De ha nem szállsz le rólam megfulladok, és akkor semmi értelme nem volt az eddigieknek.
-Bocsi na!
-Elmondanátok, hogy miről van szó?- kérdezte Máté.
-Majd ha hazaértünk. Bejössz egy percre és elmondom. 
-Oké. De megijesztetek. 
-Nyugi! Nem kell megijedned!
-Tuti?
-Tuti!
A hazafele úton csendben mentünk és néha Mátéra néztem, de nem tudtam eldönteni mit érez.

*Máté szemszöge*

Nem tudtam elképzelni, hogy miről lehet szó. Mit mondhatott Dávid ami miatt ennyire örülnek? Ilyen gondolatokkal a fejemben sétáltam Barbi mellett. Észrevettem, hogy néha rám néz. Lehet furcsállta a viselkedésem. Mikor odaértünk hozzájuk levettem a cipőm és felmentem Barbi szobájába. Leültem az ágyára és vártam mit fog mondani. Ő is beért a szobába és megállt előttem. 
-Barbi baj van?
-Nincs. Vagyis nem tudom. Válaszoltak azok a nagy emberek. Amiatt hívott Dávid.
-És? Nem tetszettél nekik?
-Dee. Pont ez az. 
-Hogy érted?
-Úgy Máté... Úgy, hogy nagyon tetszettem nekik és meg is van az első munkám. 
-Ez tök jóó! És ez miért baj?
-Mert ehhez el kell utaznom.
-Hova?
-Biztosan tudni akarod?
-Persze- mondtam és egy kicsit kezdtem ideges lenni- De Barbi baj van?- ismételtem meg az első kérdésem.
-Oké. Tehát el kell utaznom New Yorkba- mondta, mire én csak dermedten ültem. Megijedtem. Nem akarom őt eleszízeni.
-Húúúúú!
-Kicsim mondassz valamit?
-Mit mondjak? Büszje vagyok rád. És szerencsésnek érzem magam amiatt, hogy ilyen gyönyörű és szerencsés barátnőm van. Mar azt hittem baj van. Szeretek, és soha nem bírnám ki nélküled.
-Szeretlek. És egy hetet majd valahogy kibírunk. 
-Biztosan- mondtam és felálltam az ágyárol, odaléptem hozzá majd hosszan megöleltem. Nem tudom meddig állhattunk igy mikor eltolt magától. Nem tudtán mit csinál, de mikor a szemembe nézett megcsókolt rájöttem. Mikor befejeztük csókunkat vissza ültem az agyára mire az ölembe huppant. Megcsókoltam és a kezeimet a derekára fontam mire ő az övéit a nyakamra. Nem tudom meddig ülhettünk igy mikor valaki kopogott. Elengedte a nyakam, de én még mindig a derekát öleltem.Belepusziltam a nyakába amitől kirázta a hideg.




*Barbi szemszöge*

Mielőtt ajtót nyitottam volna megigazítottam a hajam.
-Igen!
-Csák én vagyok! Egy nő jött hozzád egy kisgyerekkel a kezében- mondta Flóra.
-Akkor az Sonja és Sophie. Lemegyek, beengedem őket.
-Igazából nem kell. Már bejöttünk!- mondta Sonja.
-Sziaaaa!- öleltem meg, és vettem el tőle a picit.
-Szia!
-Ti még nem ismeritek egymást. Flóra ő Sonja a sminkesem. Sonja ő Flóra a húgom.
-Szia örülök, hogy találkoztunk!
-Én is!
-És akkor Máté Sonja! Sonja ő Máté a világ legjobb pasija!
-Heló!
-Szia! Barbi már mesélt rólad és a lányodról- mondta Máté- de szerintem én haza is megyek. Még nem voltam otthon.
-Jövök, kikísérlek!- mondtam neki majd a lányok felé fordultam és Sophiet az anyukája kezébe nyomtam- Mindjárt jövök!
Kimentünk  a kapuba és egy húsz perces búcsú után el is ment. Megbeszéltük, hogy este még beszélünk. Visszamentem a házba és bementem a lányokhoz.
-Jujj tényleg nagyon helyes!- mondta Sonja.
-Az viszont azt nem is mondtad, hogy ki Sophie apukája.
-Majd elmondom. 
-Oké. Miért jöttetek?
-Hát ugye Dávid hívott már az utazás miatt. Na. Arról van szó. Holnap meddig vagy?
-Fél három- mondtam mikor azt hallottam, hogy csöngrtnek. Flóra aki eddig nálam ült és  lement ajtót nyitni mondván Áron jött. Csak nevettem rajta- Viszont én éhes vagyok. Nem baj ha eszek?
-Dehogy is! Enni kell!
-Ja! Lejöttök velem?
-Ahha! 
-Amúgy... Tanulnom is kéne. Holnap lehet felelek kémiából..
-Akkor nem is sokáig zavarunk. De ezt meg kéne beszélni.
-De baj van?
-Nincs dehogy is! Csak az előző modellel is mindig igy csináltuk.
-Istenem milyen jó hallani, hogy modell vagyok- vigyorogtam rá.
-Hahaha. Nagy álmod?
-Nagyon. Na de akkor három kérdés- mondtam mikozben elővettem a kaját a hűtőből- Te kérsz?
-Nem köszi.
-Dáviddal voltunk kajálni.
-Oki. Kövi kérdés, és nem akarok tolakodó lenni, és nem muszáj válaszolnood. Ki Sophie apukája?
-Nem tolakodsz nyugi. Egy kicsit bonyolult, de igazából Dávid menyasszonya vagyok, Sophie pedig a közös kislányunk.
-Ezt nem mondod komolyan??
-Dee.
-Viiii ez de szupi! Igazából tökre összeilletek!
-Köszi, hogy ezt mondod! És igazából az előző modell lett volna a koszorús lány, de mivel vele nem alakult fényesen a kapcsolatunk most nincs. És szeretnélek megkérni, hogy legyél te a koszorús lányom!
-Igazából mi ma ismertük meg egymást, de miattam. Legyen!
-Köszönöm!
-És akkor még mindig két kérdésem van.
-Te soha nem fogysz ki a kérdésekből?!
-Neem. 
-Akkor mondjad!
-Az előző modell. Vele mi történt?
-Hát, tök jól megvoltunk vele meg minden de egyszer csak rámászott Dávidra, mikor én az utolsó hónapban voltam. Flörtölt vele meg minden, de miután végleg lepattintotta ráment Kriszre. Csak az egészben az volt a gáz, hogy közben ott volt a faszija. Krisz nem sokáig bírta, szólt neki. A srác szakított vele, és Laura a csaj, egy baszott nagy patáliát csapott az ügynökségen, majd Dávid felmondott neki. Ennyi.
-Aztaa. Na hát, hogy én nem fogok rájuk mászni az is tuti. Mátét soha a büdös életben nem tudnám megcsalni.
-Elhiszem. Látszik, hogy nagyon szereted.
-Hát igen. Nemrég jöttünk össze, de már kilencedik első napján beleszerettem.
-Hihi.
-És akkor mi miatt is jöttél?
-Mármint ide hozzád?
-Ahha.
-Igazából, ilyenkor nálunk az a szokás, hogy elmegyünk vásárolni, ruhákat, nem a fotózásra hanem csak úgy. Meg megbeszéljük, hogy mikor indulunk, és a pontos munkát meg ilyenek. És most igazából Dávid küldött, hogy megkérdeztem mikor tudnál jönni két fényképezésre, még az utazá előtt, hogy gyakorolj. Ammmmm. Holnap mikor végzel? 
-A holnap nem jó. Bocsi. Máténak megígértem, hogy elmegyünk edzőterembe.
-Ja. Akkor. A csütörtök nekünk nem jó. Péntek?
-Az se. A srácokkal pénteken este mindig összejövünk. Bocsi de ez fontos nekünk.
-Oké semmi baj. A hétvégén tanulnod kell, ebbe bele se kötsz! Nem szeretném ha anyukáddal kiakadna!
-Ez igaz. Mikor megyünk?- kérdeztem miközben megettem az utolsó falat ebédet.
-Hát úgy néztük a naptárat meg ugye nem csak tőlünk függ. De szerintem két-három hét múlva.
-Oksi. Felmegyünk a szobámba?
-Mi megyünk. Sophienak ennie kell. 
-Tudok adni!
-Nem kell. Otthon van a memméje.
-Értem. Akkor. Mikor kell mennem?
-Kérdezd Dávidot! Én nem tudom!- mondta és elkezdett röhögni. 
-Jóvanna! 
-Akkor hétfőn beszélünk. Addig semmi dolgunk nincs. Viszont ahogy Dávidot ismerem szerez neked itt Pesten egy munkát. Hogy ne legyen nyugtunk. Majd hívunk. 
-Az jó!
-Na szia!
-Jővök kikísérlek!
Mikor kimentünk a lakásból adtam neki két puszit, Sophiet is megölelhettem, aztán egy kocsi állt meg a ház elott.
-Megjött Dávid. Puszi!
-Sziasztok!
Beültek a kocsiba és el is halytottak.




Sophie <3