2015. május 27., szerda

II. évad 3. rész- Te vagy az álmom, Niall Horan!

Halihoo ^^
Itt a II. évad 3. rész! :)
Remélem elnyeri a tetszéseteket a rész, bár semmi izgalom nincsen benne... :D
Van egy dolog amit meg kéne szavaznotok. Kereken két hét múlva lesz a One Direction bécsi koncertje amire hála isten el tudok menni. Aznap kéne kiraknom egy részt és el kéne döntenetek, hogy előtte vagy utána nap hozzam e. Erről majd teszek ki egy szavazást! ;)
Ha elnyeri a tetszéseteket pipáljatok, komizzatok, iratkozzatok fel esetleg írjatok chaten! :)
Jó olvasást, puszi Zsófi ❤

"-Semmi semmi!- mondta furcsán, és mikor valaki már ráfeküdta csengőnkre megfogott egy pólót és miközben felvette levágtázott a lépcsőn. Én is felvettem egy másik gatyát meg egy pólót és lesétáltam."
-Sziaaa!- csörtettek be a többiek az ajtón.
-Répácskáim! Miért ilyen sokára nyitottatok ajtót?
-Dolgunk volt.
-Nagyon fontos dolgotok, mi?
-Louis! El hol van?
-Khmm. Hazament.
-Miért?
-Hát... Kicsit összekaptunk!
-Min?
-Mostanában... Nem vagyunk valami jóban.
-Komoly?
-Ahha. De nem beszélhetnénk másról?
-De! Várjunk! Csak én vagyok lány?- néztem körbe, mivel Sophiát és Perriet sem találta.
-Perrie stúdiózik.
-Soph pedig nincs jól. Lázas.
-Miért hagytad otthon?
-Mondta jöjjek el.
-Akkor én lehet átmegyek hozzá.
-Hogyan Szépségem?
-Tényleg! Nem tudok vezetni.... Hívok egy taxit!
-Tuti?
-Persze! Lehet ott is alszok.
-Nem! Az én hercegnőmmel csak én aludhatok!
-Vagy nem!- vigyorogtam Liamre.
-És én?
-Majd holnap hazajövök!
-Ígértél valamit!
-Bepótoljuk! Ígérem! Legyen egy pasis estétek! Én meg leszek Sophiával!- futottam fel a lépcsőn, hogy összeszedjek pár ruhát és átöltözzek. Amint ezekkel meglettem, hívtam egy taxit és vissza lementem a srácokhoz akik már a nappaliban ültek.
-Akkor én megyek is! Liam maradsz?
-Gondolom kitúrsz a helyemről...
-Ki ám! Sophia az enyém!
-Én is itt vagyok!- szólt közbe Niall.
-Kikísérsz, kérlek?
-Persze!- pattant fel az ülőgarnitúráról, és kimemtünk az előszobába.
-Ugye nem baj, hogy elmegyek?
-Dehogy Kicsim! Kellenek neked a barátnők is! De utána csak az enyém vagy!
-A szívem az már csak a tied!- csókoltam meg. 
-Szeretlek!
-Én is szeretlek! Jóéjt!
-Neked is Szépségem!
Még párszor megcsókoltuk egymást, de mikor végül megjött a kocsi kimentem. Mondtam, hogy hova vigyen, és az úton pedig telefonoztam. Amint kirakott a kapunál kifizettem az összeget meg becsöngetettem. Csak reméltem, hogy nem ébresztem Sophiát. Egy perc múlva már meglepődve nyitotta ki nekem a kaput. 
-Sziaa!
-Sziaaa! Hát te?
-Nem zavarok?
-Dehogy! Gyere be!
-Köszii!
Bementem a lakásukba, ami gyönyörű volt. Kisebb mint Niallé, de ez is jó nagy. 
-Szóval? Mijáratban?
-Hát... Nem akartam egyedül csaj lenni. Meg Liam mondta, hogy betegen itt hagyott egyedül. Gondoltam megleplek!
-Köszi! Már nagyon kezdem unni saját magam, jó lesz egy kicsit beszélgetni!
-Jaja! Hozhatok magamanak is egy teát?
-Persze! Szolgáld ki magad!
-Köszi!
Egy csésze teával tértem vissza, és ültem le az egyik fotelba. 
-És akkor most mizu Niallel?
-Nem tudom.... Igazából ujra együtt vagyunk. Még sok-sok dolgot meg kell beszélnünk, de úgy érzem minden rendben lesz. 
-Igen?
-Ahha!
-És a baba?
-Mire gondolsz?
-Hát, hogy most próbálkoztok e, vagy szüneteltetitek esetleg teljesen elvetetettétek a dolgot.
-Hát. Mind a ketten úgy gondoljuk, hogy egyszer szeretnénk közös gyerekeket. De most még nagyon fiatalok vagyunk! Nekem is most indul be a karrierem, a srácok is most vannak a csúcson. Egy baba most csak bezavarna. Mind a kettőnknek a karrierjét kell építeni, és közben a másikkal foglalkozni. 
-Ebben teljesen igazad van!
Még órákon át beszélgettünk, majd valamikor fél egy körül Soph elaludt, így én is bementem az egyik vendég szobába lepihenni. Eléggé hiányzott Niall ölelése, de valahogy álomba merültem. 



Reggel arra ébredtem, hogy valaki csókolgat. Nos. Ha otthon lettünk volna a Szöszivel, ez teljesen rendben lett volna, de azt el nem tudtam képzelni, hogy itt Liaméknél ki az. Ígyhát kíváncsian nyitottam ki a szemem, és el sem hittem, hogy Niall van itt. 
-Jóreggelt! Te? Itt?
-Igen. Szóval arról van szó, hogy a turné előtt szeretnék veled lenni pár napot. Teljesen kettesben, mindentől elzárva. Úgyhogy elutazunk!
-Komolyan? Csak te meg én?
-Ahha! Örülsz?- mosolygott rám. 
-Hát hogy ne örülnék? Ez annyira fantasztikus! Hova megyünk?
-Az még egy kis ideig legyen meglepetés!
-Kérleek!
-Bocsi!
-És a cuccaim?
-Anyukád úgy csomagolt!
-Anyu?
-Ahha? Mikor küldte a bőröndöt!
-Ja értem! Szeretlek Niall Horan! Elmondhatatlanul szeretlek!
-Én is szeretlek!- csókolt meg.
-Mivel megyünk?
-Repülővel!
-Mikor?
-Másfél óra múlva jó lenne a reptéren lenni!
-Akkor menjünk le reggelizni! Várj! Még egy kérdés!
-Mondjad!
-Mikor jöttél?
-Liammel az előbb értünk ide. 
-Értem! És ki tud róla?
-Hát a srácok. 
-És este nem voltál ideges, hogy eljöttem?
-Dehogynem! De nem mutathattam ki!
-Az igaz. Köszönöm!- csókoltam meg amit rendesen viszonzott is.
-Egyenlőre ne köszönj semmit! Majd ha tetszik, akkor!
-De nekem már az is fantasztikus, hogy itt vagy nekem! És már ezért hálás vagyok neked!
-Soha többé nem akarlak távol tudni magamtól!
-Én sem!
Édesen odabújt hozzám, és többször egymás után megcsókolt. Mikor kissé levegőhiányosan elváltunk egymástól rám mosolygott.
-Menjünk le reggelizni!
-Felöltözök és mehetünk is!
-Itt kinn megvárlak!
A mai ruhámmal a kezemben bementem a fürdőbe, ahol húsz perc alatt végeztem is. Amint kiléptem onnan Niall az ágyon végigfeküdve várt.
-Hát te mit csinálsz?- simítottam végig a mellkasán. 
-Vártalak meg beágyaztam!
-Akkor most már mehetünk!
-Akkor gyere!- fogta meg a kezem, és elindultunk kifelé a szobából. A lépcsőn lesétálva láttam, hogy Sophia a nappaliban alszik, Liam pedig reggelit készít. Ígyhát besétáltunk a konyhába.
-Jóreggelt!
-Neked is!- mosolyogtam rá- Soph?
-Felment a láza. Nemsokára itt a doki.
-Annyira sajnálom! Este egész jól volt.
-Elhiszem. Csináltam reggelit, hogy utána indulni is tudjatok!
-Köszi!- mondtam, miközben leültem elfogyasztani a pirítósomat.
-Elvigyelek titeket?
-Nem tudsz! A doki miatt!- figyelmeztette Niall.
-Tényleg!
-Mark meg csak a reptérre jön.
-Akkor menjetek a kocsimmal. Aztán ha elment a doki valakivel elvitetem magam, hogy hazahozzam!
-Oké. Köszi!
-Liam!- néztem fel rá.
-Mondjad!
-Kérhetek kávét?
-Persze! Tessék!- tett le elém egy csészét.
-Köszönöm! Te tudod hova megyünk?- néztem rá, mikor Niall felment az emeletre a táskámért.
-Ahha! És nem. Nem mondom meg! De tetszeni fog!
-Az biztos!
-Szépségem indulni kéne!
-Oké! Elmegyek sminkelni, fésülködni és mehetünk!- adtam neki egy gyors csókot.
-Siess!
-Persze!
Gyorsan megcsináltam magam a fürdőben és máris az előszobában álltam a kabátomban.
-Mehetünk?
-Ahha!
-Jó utat srácok! Haver te meg csak ésszel!
-Oké! Köszi mindent!- fogtak kezet.
-Nincs mit! Barbi te meg üsd le, ha hülye lesz!
-Mindenképp!- nevettem fel- Vigyázz Sophiára!
-Szerinted egyedül hagyom?
-Tegnap is egyedül hagytad!
-Tudtam, hogy átjössz! Na menjetek!- lökködött minket az ajtó felé.
-Ha így elküldessz minket!
-El!
-Na szia Liam!- mondtuk mégegyszer, majd beültünk a kocsijába és elindultunk.
-Köszönöm Niall! Köszönök mindent!
-Mire gondolsz?
-Mindenre! Hogy vagy nekem! Hogy ezt most így megcsináltad nekem!
-Kicsim! Szeretlek! Ennyi az egész! És az utazást pedog addig ne köszönd amíg nem tudod hova mehűgyünk!
-Szeretlek!- símítottam végig a combján, és éreztem, hogy teste kissé megremeg, a kormányt pedig megrántotta és pár méter erejéig átmentünk a másik oldalra.
-Ilyet soha-soha többet ne csinálj!
-Soha?
-Mikor vezetek akkor ne!
-Rendben! Mikor érünk oda a reptérre?
-Húsz perc!
-Addig felhívom anyut!
-Okés!
Kivettem a kistáskámból a telefonom és tárcsáztam is anyu számát.



-Igen?
-Szia anyu, Barbi vagyok!
-Szia Barbikám! Mesélj, mi újság?
-Ugye te is tudod, hogy Niall egy utazást szervezett kettőnknek.
-Igen igen.
-És mondom szólok, nehogy az legyen, hogy én nem is mondtam.
-Jajj hát rendben! Figyelj kislányom! Én őszintén megmondom neked, hogy nem számítottam arra, hogy Niallel újra összejönnétek. És hát azért gondolom nemfogtok szűzies életet élni... És ezt igazából nem is várhatom. Viszont az előzőekből következtetve nagyon nagyon vigyázzatok!
-Öhmmm rendben! Ez az egy hónap mindenkinek rémes volt, nem szeretnénk mégegyszer ebbe a hibába esni...
-Rendben! Szóval nagyon vigyázzatok! Mindenhol! Repülésnél meg ilyenek!
-Okés! Te is tudod hova megyünk, ugye?
-Hát persze!
-Gondoltam!- forgattam meg a szemem.
Még egy ideig beszélgettünk, majd csak azt vettem észre, hogy a reptér parkolójában állunk. Elköszöntünk egymástól majd a Szöszihez fordultam.
-Mikor indul a gép?
-Amint odaérünk!
-Magángép?
-Hát persze! Nem rontom el az utazásunk egy sima géppel ahol mindenki felismerhet!
-Rendben értem!
-Mark a bejáratnál fog várni mimket.
-Ő is jön?
-Persze!
-Rendben!
-Gyere Szépségem, induljunk!
Kiszálltunk a kocsiból, a bőröndjeinket is kiszedte és elindultunk befele.
A bejáratnál tényleg Mark várt minket.
-Sziasztok!
-Szia Mark!
-Mehetünk?
-Miattam!- nézett rá Niall- Kicsim?
-Persze! Csak meg akarom már tudni, hogy hova is utazunk!
-Ne légy kiváncsi!- adott egy gyors csókot a Szöszi- Mindjárt megtudod!
-Gyerek induljunk is!- moslygott ránk az őr. Elindultunk egy lezárt terminál felé, ahol egy gyors ellenőrzés után el is indulhattunk a repülőhöz. De én még mindig nem tudtam, hogy hova is megyünk. Ekkorra a reptéren bent megjelentek a paparazzik akik onnan fényképeztek minket, így szaporább lépésekkel mentünk a géphez. Amint felmentünk Mark elment szólni a pilótának, hogy indulásra készen állunk. Én pedig a falon levő kis monitorra néztem, ami azt mutatta, hogy most indultunk el Miamiba! 
-Niall ezt nem mondod komolyan!
-Mire gondolsz?
-Komolyan Miamiba megyünk?
-Pontosan!
-Istenem! Annyira köszönöm!- ugrottam a nyakába.
-Nincs mit, Szépségem! Hosszú út vár ránk, nincs kedved átöltözni?- kérdezte, miközben a hátamat simogatta. 
-De... Lehet. 
-Akkor gyere velem! Adok ruhát! 
Bementünk egy szobának kialakított részbe, ahol a szekrényhez sétált, és elővett egy melegítőnadrágot illetve egy pólót, és felém nyújtotta. 
-Tessék ezt felveheted!
-Köszönöm!
Bár eléggé a szégyenlős típus vagyok, ő a barátom meg minden, így nem mentem ki a mosdóba átöltözni, hanem ott előtte átvettem a ruháim, és ledőltem az agyba. Niall is követte a példám, csak ő nem vett pólót. A mellkasára vont, és úgy simogatta a hátam. 
-Ha gondolod aludj egyet!
-Nem akarok! Te mit csinálsz?
-Dalokat írok. 
-Megnézhetem?
-Persze!- adta a kezembe a füzetét, és én pedig bele-bele olvastam. Niall a fejét a vállamra hajtotta, és úgy nézte velem a "naplót". Voltak benne szövegek, de sok-sok gondolat is, amiből később gondolom dalok lesznek. 


Viszont feltűnt, hogy egy számból nagyon sokszor van egy-két sor idézet. Nagyon meglepődtem ezen, mert a dal még a Midnight Memories albumon volt rajta. De nagyon édes volt, és ahogy elolvastam a sorokat, egyből a dallamát kezdtem dúdolni. Half a heart.

"I miss everything we do
  I'm half a heart without you"

"The truth is I got lost without you"

"I'm walking round with just one shoe
  I'm half a heart without you"

-Ez annyira ránk vallott!- motyogta. 
-Eléggé... Kérdezhetek valamit?
-Persze!
-Megbántad, hogy akkor ott hagytál?
-De még mennyire!
-És mikor jöttél rá?
-Amint kimentem az ajtón. Vissza akartam menni. De te azt kérted, hogy csókoljalak meg, majd menjek el. És én hülye pedig úgy tettem!
-Hát... Ezzel most nem tudok vitatkozni. 
-Én is szeretlek Szépségem!
-Én nem azt mondtam, hogy nem szeretlek, mert az egyátalán nem lenne igaz. Én csak annyit mondtam, hogy jó nagy hülye voltál.... Persze én is, hogy hagytalak menni....
-Szerinted.... 
-Mondjad!- néztem fel rá. 
-Szerinted tudjuk még előröl kezdeni? Tiszta lappal. 
-Biztos vagyok benne! Ha komolyan akarjuk akkor tuti. És én mindennél jobban akarom!
-Ahogy én is!- csókolt meg- De most aludjál egyet!
-Neked nem baj?
-Dehogy! Itt leszek mikor felébresz!- nyomott egy puszit a fejemre, én pedig szoros ölelésében gyorsan álomba is merültem. 
Valamivel később arra ébredtem, hogy Niall a kulccsontomat puszilgatja, és keze a pólóm alját keresi. Szememet még nem nyitottam ki, de édes tettén elmosolyodtam. 
-Mire készülsz?
-Egy kellemes ébresztőre!- nézett fel rám, és miután felhúzta rólam a pólót, végig puszilgatta az egész felsőtestem, kivéve azt a részt amit a melltartóm eltakart. Mikor végzett, megcsókolt, majd visszafeküdt mellém. 
-Ezentúl minden reggel ilyen ébresztőt kérek!
-Kérése számomra parancs!- csókolt meg- Viszont a Kisasszonynak nem ártana felöltözni, hogy fél óra múlva a rajongóknak mar frissen tudjon pózolni!
-Jajj muszáj?
-Dehogy! Neked egyátalán!
-De ha meg nem akkor azért is én leszek a hülye! Szóval végig melletted maradok, az nem baj?
-Dehogy!
-Akkor oké! Felöltözök!
-Rendben!
Visszavettem az utcai ruháim, és belegondoltam abba, hogy ha leszálltunk milyen melegem is lesz pulcsiban meg hosszúgatyában. A mosdóba érve kijavítottam a rúzsom, a hajamat is újra konytyba fogtam, és késznek nyilvánítottam magam. A pilóta szólt, hogy elkezdtük a leszállást és udvariasan megkért, hogy foglaljak helyet. Niall ölében ülve éreztem, hogy a gép egy utolsó zökkenés után földet ér. Felálltam és Mark után indultam lefele a gépről. Mögöttem jött a Szöszi aki a derekamat ölelte, majd mikor mellén ért a kezeinket kulcsolta össze. Amint beértünk Miami repterére rajongók százai kezdtek el sikítozni, és több száz vaku villant fel. Mielőtt Niall odament volna valakihez is megállt velem szemben. 
-Akkor hogyan legyen?
-Nem tudom. Én így egyedül nem merek kimenni, Mark melletted marad, de azt sem akarom, hogy azt higyjék, hogy teljesen hozzád nőttem!
-Akkor úgy lesz Szépségem, hogy elindulunk kifelé, de közben megállók képeket csinálni. És a kezedet pedig végig fogom. 
-Rendben!- mosolyodtam el. 
-Szeretlek!- csókolt meg Niall, mire a rajongók kétszer-háromszor olyan hangosan kezdtek sikítozni mint előtte. 
-Én is szeretlek! 
Elindultunk a lányok felé, és volt aki velem is csinált közös képet. A fényképek kiosztása egy egész órát vett igénybe. 



Az ottani idő szerint délután öt órakor a kocsiban ültünk és a hotelunk felé. 
-Srácok estére program?
-A szobánkban leszünk!- vágta rá gondolkodás nélkül Niall. 
-Értem!- nevetett fel Mark- De azért ésszel!- mondta és bement a saját szobájába, ahogy mi is a mienkbe. Leraktuk a bőröndjeink az ajtóba és elindultunk felfedezni a hotelszobánk. Az ágynák megálltunk és mind a ketten fáradtan dőltünk le. 
-Niall én éhes vagyok!
-Te is? Én is!
-Rendeljünk kaját!
-Rendelsz?
-Ahha! Csak mond meg, hogy mit!
-Emlékszel mit ettünk aznap este mikor összejöttünk?
-Persze! Hamburgert! Együnk most is!- néztem rá könyörgő tekintettel. 
-Rendelj!
Felhívtam a szobaszervizt, hogy hozzanak két duplahúsos hamburgert, majd Niallhez fordultam. 
-Mit terveztél ma estére?
-Egész éjjel csak veled akarok lenni, és kényeztetni téged!
-Hmmmm ez így nagyon tetszik!- öleltem át a derekát.
-Örülök! Mondjuk akkor is ez lenne ha nem tetszene!- nevetett fel- Mert meg akarom neked mutatni, hogy minden ugyan olyan lesz mint régen volt, és teljes mértékben megbízhatsz bennem! És be akarom neked bizonyítani, hogy az érzéseim semmit nem változtak!
-Bízok én benned! És hidd el, én is ugyanúgy szeretlek mint régen!
-Elhiszem! És érzem, hogy milyen a reakcid akárhányszor hozzád érek!
-És ez engem mindennél nagyobb boldogsággal tölt el, mert szavakba önteni nem tudom, mennyire de mennyire szeretlek!- csókoltam meg.
-Istenem Kicsim!- döntötte homlokát az enyémnek- Hívd fel anyukádékat, hogy itt vagyunk!
-Skypeon kéne...
-Csak az én laptopom van itt.
-De anyu fel van neked véve, nem?
-De!
-Akkor gyors beszéljünk velük aztán együnk!
-És utána?
-Azt majd megtudod! Hozom a laptopot.- adott egy gyors csókot majd odament a bőröndjéhez. Én leültem az ágyra, és míg a gép be nem kapcsolt azon gondolkodtam, hogy mennyi szép emléket fog szerezni nekünk ez az ágy....
-Min gondolkodsz?
-Semmi, semmi.
-Hát a fejed eléggé vörös, a hideg ráz, az előbb mikor hozzád értem egész testedben megremegtél. Szóval elég perverz dolog lehet.
-Lehet.
-Mi az Kicsim? Csak nem azt akarod, hogy vacsi után legyünk?- csókolt bele a nyakamba.
-Nem lenne rossz.
-Nyugi!- csókolt meg, majd indtotta a hívást anyuéknak. 
-Hjajj!
-Sziasztok gyerekek!
-Szia anyuu! 
-Odaértetek rendesen?
-Ahha! Annyira szép ez a hely! 
-Örülök, hogy tetszik! Minden rendben?
-Ahha! Flóraa!- kiáltottam fel, mikor Flóra is odajött a géphez.
-Szia csajszi! Mizu?
-Ezt majd megbeszéljük!
-De akkor most minden ok?
-Úgy néz ki!
-Mondtam! Én megmondtam Harrynek!
-Mi? Mit?
-Hogy minden rendbe jön köztetek!
-Flóra... Rendbe fog jönni! Hidd el! Én is bízok benne, ahogy Niall is- mosolyogtam fel a Szöszire- És mind a ketten azon vagyunk, hogy minden ugyan olyan legyen, mint volt.

-Annyira örülök neki!
-Hát én is. Manó?
-Alszik. Megfutattam.
-Oksi. De ne nagyon kínozd!
-Persze! 
-Kislányom te menjél, legyetek Niallel!- szólt közbe anyu.
-De...
-Nincs de! Niallel nyaraltok. Ne aggódj! Ha hazajöttél nekiállhatsz tanulni, hogy ne bukj meg érettségin, és mondjuk dolgozni sem ártana!
-Majd ezzel is foglalkozok! De most ezt a pár napot kikapcsolódással fogjuk tölteni. Utána meg majd tanulok!

-Okés. Majd beszélünk! 
-Persze. De nem muszáj minden nap hívnotok!
-Majd meglátjuk hogy jön ki!
-Jólvan! Na sziasztok gyerekek!

-Szia anyu!- mondtam és gyors ki is nyomtam.
Felnéztem Niallre aki aranyosan elmosolyodott.
-Mi az?
-Annyira szeretlek!
-Én is szeretlek! 
-Tusolunk?
-A vacsit nem várjuk meg?
-De. Addig pakoljunjk ki!
-Pakoljunk! 

Felálltunk az ágyról és a bőröndjeink felé sétáltunk. Az ágyra emeltük őket és kinyitottuk. Mikor belenéztem nem is hittem a szememnek! Márkásabbnál márkásabb és drágábbnál drágább ruhákkal volt tele, és még soha nem láttam ezeket.
-Ezek mik?
-Gondoltam megleplek pár ruhával! 
-Jajj Niall annyira édes vagy!- ugrottam a nyakába.
-Tetszenek?
-Hogy ne tetszenének?! De ezt nem fogadhatom el. 
-Miért?
-Mert ez túl drága!
-Ezt ne így fogd fel Szépségem!
-Akkor hogy?
-Fogd fel úgy, hogy ez egy ajándék tőlem. És ha elmész vásárolni, akkor is az én kártyám használod! 
-De....
-Nincs de, Szépségem! Egyébként ebből nem csak te jössz ki jól!
-Nem?
-De még mennyire, hogy nem!
-Miért?

-Mert olyan ruhákat válogattam össze amik gyönyörűen kiemelnek midenedet!
-Uram atyám! Nem merem megnézni!

-Valami azért nekem is jár, nem gondolod?
-De! Köszönöm szépen!- csókoltam meg.
-Nagyon szívesen! És még valami! Van pénzem, hadd költsem olyasvalakire akit szeretek!
-Arra költöd a pénzed akire akarod!
-Senki másra nem akarom!
-Szeretlek!

-Meg is nézed őket?
-Persze! 
Elkezdtem kiszedegtni a ruhákat, és, hogy őszinte legyek, mindegyik nagyon tetszett! Midenféle farmersort, pólók, trikók, ingek, ruhák... És persze a fürdőruhák, amik egyszerűen istenien néztek ki. Persze a trangl bikinik is fantasztikusak, de ezek! Szó szerint elállt tőlük a szavam. Ezért is imádtam annyira Niall izlését. Nagyjából hasonlíott, így soha nem csalódtam benne. Khmm. Ruhák terén. De abban a pillanatban tényleg úgy éreztem, hogy minden olyan mint régen, a baba és a szakítás előtt. Gondolatmenetemből kopogás zökkentett ki.
-Biztos meghozták a hamburgert!
-Kinyitom!- indult el az ajtó felé a Szöszi, én pedig letelepedtem az ágyra. Két nagy tálcával tért vissza.
-Itt is van a vacsora! Melyik a tied?
-Amelyikben csak egy hús van!
-Akkor tessék!- nyomta a kezembe az ő vacsoráját.
-A másik az enyém!
-Tudom. De kezdődik a kényeztetés!

-Hmmm! Ez nagyon tetszik!- bújtam a mellkasához.
-Gyere Szépségem!- húzott az ölébe és etetni kezdett a vacsorámmal. 
Én is így tettem, és szép lassan elfogyott ez a két gigantikus méretű hamburger.
-És most?- néztem rá, miután lenyeltem ez utolsó falatot is.
-De türelmetlen valaki! Mennyi idő?
-Már hét óra!
-Mi lenne ha lemennénk úszni egyet?
-Most?
-Ahha. A lemenő nap... Ez minden lány álma, nem?
-Nem éppen. Vagyis de. Ezek ilyen más álmok. Tudod... Mesébe illő esküvő, csókolózni a lemenő nap alatt. Nászútra Párizsba menni, az Eiffel-torony tetején csókolózni. Valamilyen szinten én is örülnék ezeknek a dolgoknak, mert melyik lány nem? De nekem az a lényeg, hogy kivel lesz a mesébe illő esküvőm, kivel csókolózok a lemenő nap alatt. Ki viszel el Párizsba, és ki csókol meg az Eiffel-torony tetején... És nekem ez az álmom, hogy a nagy Ő legyen az. Te! Te vagy az én álmom! 
-Ilyet se mondtak még nekem! Szóval én vagyok az álmod?
-Te, Niall! Te vagy az!  

Sophie❤


2015. május 22., péntek

II. évad 2. rész- Talán minden rendbe jön....

Sziasztoook
Itt a II. évad 2. része! ;)
Mostanában minden annyira pörgős körülöttem, az év végi hajrá meg minden, hogy őszintén szólva el is felejtettem, hogy máris péntek van és részt kell hoznom. :D
De időben itt van! ;)
Ha elnyeri a tetszéseteket a rész pipáljatok, komizzatok, iratkozzatok fel vagy írjatok chaten!
Jó olvasást, puszi Zsófi

"Annyira hiányzott már minden érintése! Ahogy átöleli a derekam! Ahogy beletúr a hajamba! De leginkább mégis forró ajkaival nem tudtam betellni.
Viszont, hogy is gondolhattuk volna, hogy most minden rendben lesz, Louis ránk nyitott. A kanepén feküdtünk, ő meg az ajtóban állt.
-Louis! Kimennél?
-Ez mi répácskáim?
-Mivan?? Kik a répácskák?
-Hát ti! Újra együtt vagytok???- kérdezte mire mi csak egymásra néztünk. Erről nem beszéltünk. Végül Niall válaszolt:
-Valószínűleg megpróbáljuk újra.
-Jujj!- kezdett el ugrálni- Ez annyira jó! Most mindenkinek el kell mondani!
-Ne! Louis! Komolyan ne! Még nekünk is van mit megbeszélni! Fogd be a szádat!
-De ez annyira jó!
-Mi a jó?- lépett mellé Liam is- Ez mi a....- nézett ránk.
-Ilyen nincs!- mondta Niall- Most mind a ketten kimentek a picsába! Mi megbeszéljük a dolgokat! És mondjátok meg Dávdinak, hogy Barbi éjjel nálam lesz!
-És mi? Nem úgy volt, hogy bulizni megyünk?
-Nem. Ti menjetek haza Elhez és Sophiához! Mi is megleszünk! 
-De aztán nehogy nagybácsi legyek!- szólt egy utolsót Liam.
-Ugye tudod, hogy ez pont most kurvára nem volt vicces?
-Bocsi! Sziasztok!
-Heló! Végre!
Mikor már ujra ketten voltunk rá néztem.
-Figylej.... Én nekem ez az egy hónap nagyon-nagyon nehéz volt! Mikor a legnagyobb szükségem lett volna rád otthagytál. Valahol mélyen nem hibáztatlak, mert azért neked sem lehetett könnyű. De elmenekültél a saját problémáid elől! És én még mindig kurvára kibaszottul nagyon szeretlek! És ezzel nem is akarok és nem is tudok mit kezdeni! És ha mi újra össze is jönnénk nem tudom, hogy tudnék e bízni benned ugyan annyira....
-Babri! Én szeretlek! És nagyon megbántam, hogy akkor otthagytalak! De végül is a mi gyerekünkről volt szó, és arról, hogy ő meghalt. És kérlek had bizonyítsam be neked, hogy újra bízhatsz bennem!
-Oké.... 
-Akkor! Gyere hozzám!
-Mi?
-Mármint a házamba!
-Ja oké! Átöltözök és mehetünk!
-Hééé! Te hordod a gyűrűt?
-Igen.
-Köszönöm!
-Mindjárt jövök!
Kiléptem az öltözőből ami elott Sonja várt.
-Mi volt?
-Nem tudom. Kurvára nem tudom! Most átöltözök. És azt mondta menjek el hozzá, beszélgetni. Szerinted?
-Menjél!
-Tuti?
-Tuti!
-Oké. Dávid?
-Majd én megbeszélem vele!
-Köszi!
Gyors lemostam magamról a sminket, újra kentem a tust és a spirált. Hajamat kifésültem, így nagy loknikban omlott vállamra. És magamra kaptam a farmert meg a pólót amiben jöttem. Mire kész lettem Niall is végzett így indultunk el. Már a kocsiban ültünk mikor ránéztem.
-Ammmmm. Niall!
-Igen?
-Szóval.... Te.... Láttad?
-Igen- sütötte le a szemét.
-És...
-Kicsi volt. Nagyon kicsi. Fél maroknyi. És nem, nem élt már.
-Jézusom!
-Figyelj... Ennek így kellett történnie! Mind a kettőnknek nehéz ezt feldolgozni. De ez engem még mindig nem tántorít el attól, hogy te legyél a gyerekeim anyja és a feleségem. 
-Értem. És igazából még én is szeretlek.
-Próbáljuk meg újra!
-És mi van ha már nem lesz a régi?
-Nem tudom. Ne azon gondolkozz! Inkább azon, hogy mi van most!
-Oké! Viszont. Előbb nem mehetnénk a hotelba?
-Minek?
-Szeretnék valami normális ruhát venni. Valentin nap este van! Nem akarok farmerban lenni, miközben a pasim tündököl!
-Még van nálam pár ruhád!
-Igen?
-Ahha.
-Akkor oké. Kérdezhetek még valamit?
-Persze!
-Szóval. Miután szakítottunk... Te voltál együtt mással?
-Mii? Nem! Még véletlenül sem! És te....?
-Nekem nem is lehetett.
-Meddig?
-Ugye tegnap volt egy hónapja. Szóval ma már lehet.
-Értem.
-Mit fogunk csinálni?
-Film. Nem baj ha nem vacsi?
-Nem, dehogy is! 
Odaértünk a házához, beálltunk a garázsba majd bementünk a házba. 
-Akkor átöltözök.
-Ha neked az annyira fontos- nevetett fel.
-Az. 
-Akkor öltözz!
A szobába érve, azt vettem észre, hogy semmi nem változott. A komódon ugyanúgy a közös képeink voltak. Nem volt kupi vagy valami. A gardróbba mentem, ahol még tényleg volt pár ruhám, így egy egyberuhát magamra kapva menten le. Niallt a konyhában találtam meg. Épp a hűtőben keresett valamit. Odamentem a pulthoz, és egy mozdulattal felhúztam rá magam.
-Mit keresel?- néztem rá.
-Valami ehetőt.
-Mert te nem ettél?
-De. Liamnél és Sophiánál. 
-Mi? Ott laktál?
-Ahha. Megszoktam, hogy nem egyedül lakom. Aztán... Nem akartam egyedül lenni. 
-Ja értem. És van valami?
-Nem igazán- vett ki egy doboz tejet a hűtőből. 
-Niall! Mond, hogy az nem egy hónapja van ott!
-Öhmm...
-Jesszus! Dobd ki!
-Oké. De akkor mit együnk?
-Pizza?
-Oké. Rendelek. 
-Köszi!
Vártam, hogy megcsókoljon mielőtt telefonál, de nem. Semmi. Bekullogtam a nappaliba, ahol egy plédbe takaróztam. 
-Fázol?- lépett be Niall.
-Kicsit.
-Begyújtom a kandallót!
-Köszi!
-Mindjárt itt a pizza. Mit nézzünk meg?
-Mindegy.
-Akkor spongyabob!
-Komoly?
-Ahha! Teljesen!
-Oksi! 
Leült mellém és úgy kezdtük el nézni a mesét. Közben meghozták a pizzákat, azokat is megettük. Viszont nekem kezdett elfogyni a türelmem. Ha újra együtt vagyunk miért nem képes megcsókolni vagy csak hozzámérni?
-Niall!
-Igen?
-Mi a baj velem?
-Mi?
-Hozzám se érsz. Meg sem csókolsz. De miért? Már nem vagyok neked ugyanolyan? Vagy nem szeretsz annyira?
-Nem Barbi.... Nem erről van szó. 
-Hanem?
-Menjünk fel, elmegyarázom!- fogta meg a kezem, és elkezdett felfele húzni a lépcsőn. Legalább hozzám ér! Beértünk a szobába, ahol az ágyra ült, engem pedig az ölébe ültetett.
-Szóval?
-Barbi! Amit most mondok azt egy életre jegyezd meg!
-Oké!
-Én szeretlek! Teljes szívemmel szeretlek! Elmondhatatlan. És az is az, amit akkor érzek mikor nem vagy velem. Fizikai fájdalmaim vannak. Komolyan. Olyan vagy nekem mint egy drog. És mintha az elmúlt egy hónapban elvonón lettem volna.
-Ahol az emberek leszoknak a drogról.
-Az esetek nagy részében- bólintott- De nekem nem sikerült. Te vagy a világ legjobb drogja! Életem végéig szeretni foglak! Ígérem!
-De akkor miért nem csókolsz meg?
Csak azokra a a gyönyörű ajkaidra vágyom!- néztem a szemébe.
-Azért.... Azért, mert attól félek, hogy újra fájdalmat okozok neked.
-Istenem Niall! Egyetlen egyszer okoztál nekem fájdalmat. Mikor otthagytál. 
-Istenem Barbi! Annyira sajnálom!- sírta el magát. Ez az egy hónap neki sem lehetett könnyű.
-Shhhhh! Most már nem lesz semmi baj! Itt vagyunk egymásnak! Shhhh!- simítottam végig a hátán, miközben fejét az ölembe hajtotta és sírt. Levettem róla a pólóját, én is levettem a ruhám és egy alvós felsőt vettem fel, majd befeküdtünk az ágyba. Még mindig csak sírt, most kijött rajta ami eddig nem. Feje a mellkasomon pihent, én pedig simogattam. Egyszer csak mind a ketten elaludtunk. 
Reggel nagyon hosszú idő után végre mosolyogva keltem, immár Niall ölelésében. Ő már fenn volt, engem nézett mosolyogva.
-Jóreggelt!- néztem rá én is. 
-Neked is Szépségem!- hajolt fölém, majd jó hosszan megcsókolt. 
-Annyira hiányzott már!- nyögtem bele a csókunkba.
-Nekem is. Ma besjössz velem a stúdióba?
-A menedzsment?
-El tudod képzelni mennyire érdekel.
-Akkor persze! Miért ne?- mosolyogtam rá.
-Köszönöm!- csókolt meg. Kezdtem azt érezni, hogy minden újra visszakerül a régi kerékvágásba- Viszont. Öltözz fel gyors, vagy menj el tusolni és utána elmegyünk reggelizni mivel nincs itthon semmi. 
-Oké. Viszont Niall! 
-Mondjad!- birizgálta a hajam.
-Ugye úgy volt, hogy én ma hazamegyek....
-Hazamész?- riadt meg.
-Ezt akarom mondani. Hogy én nem akarok. De a szállodába nincs tovább foglalasunk. 
-Persze! Jössz ide! Mondtam én, hogy két hónapon belül ide költözöl!- vigyorgott egyfolytában.
-Nem gyors ez a tempó?
-Nem. Fogjuk fel úgy, hogy most értem haza egy turnéról!
-Oksi! De ma akkor beszélnem kell Sonjáékkal.
-Akkor nem jössz velem?
-Ammm. De. Délelőtt megnézlek titeket aztán délután elmegyek a hotelba. Meg anyuékkal is beszélnem kell. Ellel is jó lenne találkozni meg Sophiával. Szóval. 
-De fontos ember valaki!- ölelte át a derekam.
-Egy hónapig kivontam magam a forgalomból!
-Teljesen?
-Amennyire csak lehetett! De már mindegy! Ujra teljes vagyok!- csókoltam meg.
-Én is. 
-Amúgy tudod mit gitároztam egész nap?- kérdeztem miközben felhúztam egy itt felejtett farmerom. 
-Amit én- mosolygott rám.
-Komoly?
-Hát persze! De gyere, induljunk!
-De nem is fésülködtem!
-De az időt sem nézted! Ahogy azt sem, hogy már most öt perces késésben vagyunk!
-Komoly?
-Ja! Úgyhogy spuri a starbucksba! A kocsiban meg majd fésülködsz!
-Oké, oké mehetünk!- indultam el.
 Amint beültünk kocsijába el is indultunk. Kikaptam a táskámból a kisfésűm és azzal szántottam végig a hajam amint tegnapi bemutatótól tiszta hajlakk volt.
-Olyat lehetne, hogy egy őr eljön velem a hotelhoz?
-Persze! 
-A cuccaim miatt. Csak egy kis bőrönd, de akkor is. 
-Értem Szépségem!- nyomott egy csókot a számra- Bemegyek egyedül, jó?
-Oké!
-Egy tripla csokis, kókuszos latte meg valami csokis süti!
-Pontosan!- mosolyodtam el. Míg bement én gyors hívtam anyát.
-Igen?
-Szia anya! Barbi vagyok!
-Szia Barbikám! Mitől ilyen más a hangod?
-Sok minden történt. Kiderült, hogy a srácok lesznek a sztárvendégek a bemutatón. Találkoztunk Niallel. És nem bírtam, megállni, megcsókoltam. És szinte egész éjjel beszélgettünk. És megunt együtt vagyunk.
-Jajj kislányom annyira örülök! Még a hangod is más!
-Komolyan?
-Persze!
-Viszont.... Így nem maradhatnék pár napot?
-Jajj dehogynem! Annyira örülök, hogy újra boldog vagy!
-Jajj anya én is!
-Kislányom nekem mennem kell megbeszélésre! Este hívjatok skypeon, jó?
-Persze! Szia anyu!
-Szia!
Letettük a telefont, de a Szöszi meg sehol nem volt. Ebben a pillanatban Dávid hívott.
-Merre vagy?
-Öhmm. Mennyire leszel mérges ha azt mondom Niall kocsijában egy starbucks előtt?
-Nem leszek az. 
-Mii?? Komoly??
-Ahha. Ha boldog vagy. 
-Nagyon!
-Rendben! A cuccaiddal mi lesz?
-Délután bemegyek érte, jó?
-Ahha! Sonja összepakolja neked, és akkor csak be kell érte ugranod!
-Köszönöm! Figyelj! Jön Niall, és akkor majd beszélünk.
-Persze. Szia Barbi!
-Szia Dávid! Jó utat!
-Köszi!
Amint letettük a telefont a Szöszi beült a kocsiba.
-Kivel beszéltél Szépségem? Titkos szerető?- csókolt meg.
-Pontosan! A titkos szeretőm!- vigyorogtam rá.
-Tudtam! Egész végig tudtam!- nevetett ő is.
-Nagyon nincs szeretőm. Csak te vagy nekem egyedül! 
-Szeretlek Barbi! Nem tudom hogy lehettm ekkora hülye!
-Niall ezzel ne foglalkozzunk! Nem volt könnyű, de most már vége, oké? Szeretlek!
-Barbi! Szeretnék tenni valamit az érdekében, hogy többé ne legyek ilyen hülye!
-Mire gondolsz?
-Gyere hozzám!
-Mi?
-Nem azt mondom, hogy most házasodjunk össze, csak azt, hogy légy a menyasszonyom, majd a feleségem!
-Niall.... Tudod, hogy mennyire nagyon szeretlek! De én mindig is valami különleges lánykérésről álmodoztam. Ez is különleges a maga módján, de...
-Értem. És ha meglesz az a különleges alkalom?
-Akkor majd megtudod mit válaszolok!- csókoltam meg- Bocsi!
-Semmi baj! Megértem. Mindent megteszek az ügy érdekében!
-Rendben... De most menjünk! Így is késésben vagyunk!
-Mi lenne ha kivenném ezt a mai napot?
-Niall! Nem szabad!
-Ahh! Akkor elindulok. Itt a kávéd!
-Az jó lesz. Mi ez a név?
-Hát....
-Mindegy inkább induljunk!- nevettem fel.


Az utat reggelizve tettük meg, majd mikor odaértünk besétáltunk. Niall megállt pár emberrel pár szót váltani, majd mentünk a stúdióba. Amint beléptünk mindenki szája tájtva maradt. Mi csak mosolyogva mentünk el a kanapéig majd leültünk. Végül Harry volt az aki először reagált.
-Ti? Vagy ez? Így most? Mi?
-Hát... Niall elmondta, hogy nagyon megbánta... Mindent. És mivel mind a kettőnknek szenvedés volt ez az egy hónap, nem kínozzuk magunk továbbújra együtt vagyunk.
-Haver! Annyira örülök! Barbi! Neked is! GratulálokÚjra!- ölelt meg, Niallel pedig kezet fogott.
-Köszi! Flóra?
-Minden ok vele. Vittem reptérre. Szerintem most száll le...
-Oké. Magángéppel ment vagy rendes géppel?
-Szerinted? Hagyom, hogy valaki is bántsa?- mosolyodott el.
-Értem!
A többiek is gratuláltak nekünk majd el is kezdték a munkát.
Mikor nem éppen a közös részeket vették fel a nem éneklő srácokkal beszélgettünk.
-Barbi!- nézett rám Liam.
-Mondjad!
-Annyira örülök, hogy újra együtt vagytok! Ez az egy hónap rémes volt mindannyiunk számára! Esküszöm! Nem csak neked és Niallnek, hanem nekünk is, mert nagyon nehéz volt a Szöszivel! Tiszta hülye volt. Egy csomót ivott. Az a szerencse, női nem voltak! És nagyon remélem, hogy többet nem lesztek ilyen hülyék. Szerintem ti egymásnak vagytok teremtve!
-Én is remélem- néztem ráÉs köszönöm, hogy mellette voltál mikor én nem lehettem!
-Ez így egyértelmű!
-Ha megbeszéltétek a lelki állapotom, akkor téged el is vinnélek Kicsim!- lépett oda hozzánk Niall.
-Hova megyünk?- csókoltam meg.
-Viszlek a hotelba a cuccaidért! Utána meg nem azt mondtad, hogy Elhez akarsz menni?
-Mi lenne ha inkább este találkoznánk? Mondjuk nálunk! Vagy menjünk el valahova!
-NálunkÖsszeköltöztetek?- nézett ránk Louis.
-Nem akarom összeköltözésnek hívni. Mondjuk úgy, hogy nem mostanában tervezek haza menni!
-Én úgy mondom összeköltöztünk- nevetett fel Niall.
-Akkor össze! De akkor valakinél valami?
-Nekem jó!
-Nekünk is!
-Akkor bevásárlok. Mivel semmi nincs otthon. Meg rendet rakok. 
-A bejárónő szerinted minek van?
-A házban nem látszik!- mondtam miközben magamra vettem a kabátom, de ebben a pillanatban egy öltönyös ember lépett be a stúdióba, és egy újságot dobott le elénk.
-Ez mi?- mutatott a címlapra, ahol mi voltunk Niallel- Azt hittem ti komolyan szakítottatok!
-Szakítottunk is. Csak aztán újrakezdjük. 
-Hogy mi? Az nem lehet! Fejezzétek be! Barbi menj el!
-Mivan??? Nem megy sehova!
-Barbi itt marad!- állt a védelmemre Liam is. 
-Nem marad!
-Ki vagy te nekünk?? Senkink vagy érted?!- ordított a pofájába Zayn. Aki már megteheti. 
-Neked lehet, hogy senkit vagyok. De nekik a meneddzserük!- uhh! Ez azért fájhatott szegény srácnak.
-Na húzzál kifelé innen a büdös picsába!- kiáltotta el magát Harry. 
-Srácok! Elég lesz! Fejezzétek be, kérlek!- néztem rájuk mielőtt egymásnak esnek- Otthon találkozunk!- csókoltam meg Niallt, de nem hagyott elmenni. 
-Ne hagyd, hogy ez a senki irányítson. Ő egy senki. Viszont te fontos vagy nekünk! Úgyhogy aki innen elmegy az ő lesz! És szerintem egy örök életre!- mondta a Szöszi farkasszemet nézve vele. 
-Ilyet ne mondj! Elmondaná miért ellenzi ennyire a kapcsolatunk?- néztem a pasasra. 
-Mert a rajongók közül nem mindenki örül, hogy még egy bandatag elkelt, és Harryt is egyre többször látják együtt egy lánnyal, aki még számomra is ismeretlen! Szóval így lehet, hogy a rajongók elprártolnak tőlük. 
-Ahha. És abba maga nem gondolt bele, hogy ez az ő magánéletük? Akkor a banda végéig csak Zaynnek, Liamnek és Louisnak lehet barátnője? És még azt árulja el nekem, hogy az igazi rajongó aki azért nem hallgatja többet őket, mert boldogok valakivel? Ha igazából szeretnék őket akkor elfogadnák, hogy van valakijük és, hogy a kedvencük éppenséggel boldog. Egyszer elvesztettem Niallt, és többet nem fogom. Nem fogok vele szakítani és pont. 
-Nem is vagy te olyan buta...
-Nem mondja!?- néztem rá gúnyosan- Ha Niall szeret engem, és a többiek is szeretik a barátnőiket. Maga szerint... Nekik mi a fontosabb? A pénz vagy a szeretet és boldogság?
-Valószínűleg ahogy én is, a boldogságot választanám...
-Akkor kérem szépen ezen gondolkozzon el! Majd otthon találkozunk!- csókoltam meg Niallt, és már ott sem voltam. Nem haragudtam az öltönyös pasira, de nem tudtam volna normális maradni. Az ajtónál Mark ért utol.
-Hova mész?
-Boltba bevásárolni, aztán haza.
-Veled megyek, jó?
-Niall küldöt, mi?- mosolyodtam el.
-Én nem mondtam el...
-Értem- nevettem fel.
-Hova menjünk bevásárolni?
-Mindegy! De egy csomó mindent kell venni. 
-Szerintem ne nagyon vásárolj be...
-Miért?
-Ezt a listát még Niall küldi. Azt kéri ezeket vedd meg.
-Csak?
-Ahha! Azt mondta mindemt összeírt.
-Hát oké.
Mikor már a kocsiban ültünk és elindultunk rám nézett.
-Örülök, hogy kibékültetek!
-Igen?
-Ahha! Nem tudom, hogy ezt szabad e tudnod... Niall nagyon kivolt. Olyan szinten, hogy te azt el sem tudod hinni! Miután te elküldted, mikor még együtt voltatok zokogva jött hozzám elmesélni, hogy el... Szóval, hogy mi történt.
-Mond ki nyugodtan! Már nem annyira fáj.
-Oké. Isten látja lelkem, nem én momdtam neki, hogy tegye ezt. A feleségem főzött neki egy forró teát, megitta, kért mégegyet és ez így ment egész nap. Nem nagyon mondott egy szót sem. Csak ült és gondolkodott. Aztán este felállt, megköszönt mindent majd elment. Nem tudom hova.
-Hozzám.
-Szóval hozzád. Másnap szakított veled. Aztán otthon volt, egyedül. Nagyon nem tett neki jót. Ivott, ivott és ivott. Liammel két napig hagytuk. Utána nálam lakott, aztán Liamnél. Egy hete azt mondta haza megy gondolkodni. Hogy is mondta? Végig kell gondolnia az életét. A menedzsmentnek nem mondta, de elgondolkozott rajta, hogy kilép a bandából...
-Hogy mii??????
-Ahha... De szerintem, hogy újra együtt vagytok letett erről.
-Vagy nem.
-Mire gondolsz?
-Nem tudom...  Mindegy. Majd megbeszélem vele. Nagyon sajnálom, hogy ennyi kellemetlenséget okozott!
-Ezért ne te kérj elnézést! Neki sem kell. Volt egy nehéz időszakotok.... Mindenkinek vannak!
-Hát az biztos....
-És te hogy vagy?
-Mire gondolsz?
-Hát.... A baba.
-Ja! Már megvagyok. Így is nagyon nehéz lett volna, de úgy, hogy tudok róla... Az rémes érzés lett volna... És igazából lelkiismeret-furdalásom volt, és mind a mai napig van  is amiatt hogy igazából én öltem meg őt.
-Miért mondassz ilyeneket? Ez nem így van!
-Dehogynem Mark! Hisz ha  nem ittam volna anmyit, talán nem így történt volna.
-Da Barbi! Nem tudtátok. Abban a tudatban voltatok, hogy védekeztek!
-Ahh! Valahol mélyen érzem, hogy jó, hogy ez a baba nem született meg.
-Miért mondod?
-Niall az a típusú ember, aki ott akar lenni a barátnője vagy felesége mellett a terhessége alatt. Aki szeretne ott lenni a gyereke születésekor. Aki látja a gyereke első lépéseit, hallja az első szavait. És ez most a turnék mellett tuti nem valsósulhatott volna meg.
-Ez igaz...
-Meg még fiatalok is vagyunk. Én vele képzelem el az életem, de nem akarok semmit elsietni. Egyszer biztosan hozzá akarok menni, egyszer biztosan neki akarok gyerekeket szülni, vele akarom felnevelni a közös gyerekeinket.
-Ezek így nagyon szép tervek!
-Hát igen.
-És meg is értelek! És tudom, hogy mennyire fontos vagy neki! És tuti, hogy ti együtt fogtok megöregedni!
-Hát nagyon remélem!- mondtam, miközben kiszálltam a kocsiból.
-Bízz bennem!
-Hiszek neked!
Fogtunk egy kosarat a parkolónál és elindultunk befele. A hátunk mögött persze már össze-össze súgtak, de úgy voltam vele, hogy amíg nem állítanak meg, nem fogok.
-Segítsek hozni valamit?
-Ammmm. Nem kell. Majd a végen a vizet, köszönöm!
-Oké!
-Sziasztok!- jött oda hozzánk két csaj.
-Halii!
-Kérhetünk egy képet?
-Per...
-Barbi nem hinném, hogy ez egy jó ötlet!- szakított félbe Mark.
-Miért?- kérdeztem, mire ő csak odajött és a fülembe súgta a választ.
-Mert Nialel hivatalosan nem vagytok újra együtt! Az eddig oké volt, hogy külön-külön csináltok képeket rajongókkal, de most, hogy újra alakul köztetek valami...
-Értem! Bocsi lányok, most nem lehet...
-Miért? 
-Khmmmm. Mert. 
-Mert miért?- lépett közelebb hozzám az egyik csaj- Mert őfelségének nem megfelelő a sminkje?! Hülye kurva!- mondta, és egy csattanós pofont kaptam az arcomra. Csak néztem, hogy ez mi volt, vagy miért kaptam.... De abban a pillanatban elfutottak.
-Barbi jól vagy?- nézett rám aggódva az őr. 
-Nem igazán... Nem mehetnénk haza?
-De! Viszlek is! Utána meg visszajövök bevásárolni, jó?
-Köszönöm!
-Semmiség! Gyere menjünk!
Mark előtt jól tartottam magam, de amint kilépett a házunkból sírva fakadtam. Mit ártottam én nekik? Az lett a bajuk, hogy nem csináltam velük közös képet? A kanapén ültem összegubózva, és a teát az iszogattam, épp mikor Niall berontott az ajtón, és egyből hozzám sietett. 


-Jól vagy Kicsim?
-Mire gondolsz?- néztem rá úgy, mintha semmi nem történt volna.
-Mark elmondta. És az újságok is azzal vannak tele...
-Hogy mi? Nem mondod?
-De... Annyira sajnálom!
-Én sajnálom Niall! Ha csináltam volna velük közös képet, biztosan nem lett volna ez...
-Nem Barbi! Ez nem így van! Melyik oldalon? 
-Ezen!- mutattam a bal arcomra, ami egy kicsit pirosabb volt mit a másik! Ekkor Niall odahajolt hozzám és apró puszikat adott az arcomra. Egyre lejjebb haladt velük, végén a nyakamat csókolgatta- Mit csinálsz?- mosolyogtam rá.
-Bepótolom az elmúlt egy hónapot!
-Arra még bőven lesz lehetőség!
-Ígérem semmi baj nem lesz! Sem neked, sem senki másnak!- nézett rám komolyan.
-Nem arra gondoltam. Nem is gondoltam rá.
-Hanem?
-Hát arra, hogy... Semmi, mindegy! Nagyon-nagyon szeretlek!- csókoltam meg.
-Én is szeretlek! El sem tudom mondani mennyire! Van egy jó hírem!
-Mi?
-Beszéltem a menedzsmenttel. Engedélyezik a kapcsolatunk. De... Harryéket nem tudhatják meg!
-Miért? 
-Barbi... Egyenlőre nem. 
-Oké... És másnak sem kell szakítani?
-Most úgy néz ki nem...
-Rendben! 
-Ja és van még valami! Flórának meglepi bulit szervezünk!
-Komoly?
-Persze! 
-De jóóó! Majd segítek!
-Oké, persze! Mit szeretnél csinálni?
-Veled lenni!
-Az úgy oké! Rendet kéne rakni, ha jönnek a többiek.
-Persze! Mindjárt neki is állok! Gyere te is!- fogtam meg a kezét, miközben a lépcső felé indultunk. Megfogta a derekam, és úgy sétáltunk fel a lépcsőn. A szobánkba érve, a bőröndöm és azon kívül másik kettő otthoni az ágyon fogadott. 
-Hát ez?
-Beszéltem anyukáddal, hogy küldje el.
-Mikor beszéltél te anyával?
-Reggel!
-És már ide is ért?
-Megoldottam. 
-Átöltözök!
-Oké! Kell segítség?- lépett közelebb. 
-Hááát. Szerintem megoldom egyedül is! Azon gondolkoztam.... Valamit tweetelnem kéne...
-Mire gondolsz?
-Nem a kapcsolatunkra. Mert hivatalosan még nem vagyunk együtt. Hanem azokkal a lányokkal kapcsolatos. 
-Az nem rossz ötlet. Hidd el én is írnék ki valami szépet, de akkor egyértelmű lenne, hogy újra együtt vagyunk. 
-És nem akarod, hogy kiderüljön, vagy mi?
-Nem erről van szó.
-Hanem?
-Én még szeretném egy kicsit kiélvezni, hogy nem sokan tudják, és nyugalom van. 
-Rendben!- mosolyogtam rá- De nekem ezek nem fontos dolgok. Csak az, hogy mellettem legyél!
-Melletted leszek! Ígérem!
-Köszönöm! Nahh! Akkor öltözök, jó?
-Segítsek?
-Szerintem menni fog egyedül is!
-Biztos? 
-Mi az Niall? Nagyon segítőkész vagy!
-Én? Nagyon!
-Majd este segíthetsz!
-Miben?- nézett rám sokat sejtően. 
-Mosogatásban!
-Olyan illúzió romboló vagy, Kicsim!
-Mert mire számítottál?
-Hát... Hogy együtt leszünk. Vagy már nem akarod?
-Dehogynem Niall... Én egyszerűen csak.... Félek.
-Tőlem?
-Dehogy! Istenem Niall ne légy ilyen hülye! Hanem.... Tudod...
-Istenem Barbi!- vont az ölébe, és szorosan átölelt- Nem erőltetjük. Amíg nem akarod, nem fogjuk. 
Istenem annyira de annyira aranyos volt! El sem tudtam képzelni, hogy lehet ennyire megértő és kedves. 
-Köszönöm! Niall én annyira de annyira elmondhatatlanul szeretlek! 
-Én is szeretlek Barbi! És nem lesz semmi baj! Ígérem! 
-Öltözök!- mondtam végül. 
-Még egyszer felajánlom magam!
Erre nem nagyon tudtam mit mondani, mivel igazából én is nagyon akartam őt. Ígyhát nem mondtam semmit, csak odaléptem hozzá és megcsókoltam. Nagyon meglepődött ezen a tettemen, de a hajamba túrva viszonozta a csókot. Végigsimítottam a mellkasán és levezettem a kezem a pólója aljáig. 
-Mit csinálsz?- húzódott el tőlem egy nagyon kicsit.
-Elfogadom az ajánlatod!- mosolyogtam rá. 
-Igen?
-Igen! Úgy érzem túl gyenge vagyok! Kérlek segíts!
-Nem kell kétszer kérni!- csókolt meg, és elkezdte lehámozni rólam a pólót. Valahol a szoba másik felében landolt, majd azt követte az ő felsője is. Ebben a pillanatban Niall telefonja szakított félbe minket.
-A francba is! Nem érdekel!- morogta.
-Legalább nézd meg ki az!
-Csak és kizárólag te érdekelsz most!
-Niall!- adtam neki egy puszit- Nem megyek sehova!
-Csak miattad!- mondta, és miközben az ágyhozísétáltunk felvette a telefonját.



-Igen?
-Szia Niall! Melissa vagyok!- hallottam a telefon másik véféről egy női hangot.
-Héé! Szia Melissa! Miért hívsz?- kérdezte, miközben felém mászott, és puszilgatni kezdett.
-Csak úgy tudom nemsokára kezdősik a turnétok!
-Pontosan! És.
-És jöttök Írországba is.
-Igen. De nagyon sürgős dolgom van, mit szeretnél?
-Óóó! Dolgozol?
-Igen. Nagyon fontos munkám van!- mondta a csípőmön ülve, a nyakamat csókolgatva.
-Niall maradj már!- suttogtam.
-Annyi lenne a kérdésem, hogy majd megiszunk egy kávét mint a múltkor?- kérdezte, de erre Niall teste megfeszült.
-Persze, persze. Majd beszélünk! Szia!
-Niall várj!
-Ahh! Mi az még mindig?
-Semmi, mindegy. Jó munkát! Akkor majd beszélünk!
-Ahha!
-Puszillak Niall!
-Ahha oké!- válaszolt gyors a Szöszi, majd ledobta a telefont azágyra és felém mászott.
-Puszillak Niall!- próbáltam utánpzni a csaj hangját, nem sok sikerrel.
-Hol puszilsz, Szépségem?
-Na! Ne légy perverz!- túrtam bele a hajába.
-Szóval hol is tartottunk a telefon előtt?
-Ott, hogy én átöltözök.
-Most komolyan Barbi?
-Mindjárt ideérnek a többiek! Nem szeretem elsietni a dolgokat!
-Nem?
-Nem! Úgyhogy... Biztosan meghálálom ha józan maradsz!
-Csábító ajánlat!
-Na inkább mássz le rólam!
-Nehéz vagyok?
-Nem arról van szó! Csak...- mondtam, de a csengő félbe szakított- Látod! Mondtam is! Itt vannak a többiek! Úgyhogy szálj le a csípőmről kérlek, vegyél magadra egy pólót, és én is had ültözzek fel!
-Parancsolgatós kisasszony!- mosolyodott el.
-Hogy mii??- néztem rá.
-Kiengesztelhetlek valahogy?
-Majd este!
-Vagy holnap!
-Mi lesz holnap?
-Semmi semmi!- mondta furcsán, és mikor valaki már ráfeküdt a csengőnkre megfogott egy pólót és miközben felvette levágtázott a lépcsőn. Én is felvettem egy másik gatyát meg egy pólót és le sétáltam.

Sophie❤