2016. július 22., péntek

III. évad 16. rész- Nem te vagy az anyám!

Halihoo❤
Szóval meghoztam egy kifejezetten szomorú részt. Azt hiszem... Szerettem írni ezt a fejezetet mert volt hozzá ihlet. :D
A blog egyébként átlépte a 136000 oldalmegjelenítést, ami miatt nem lehetek nektek elég hálás❤
Szóval amint tudjátok elutazok ma éjjel, és két hétig nem is jelentkezem. Megpróbálok minél többet írni, hogy mikor haza értünk már tudjam is kirakni az új részt ;)
Addig is jó olvasást ehhez a részhez, és ha kérhetem hagyjatok magatok után nyomot és csatlakozzatok facebook csoportba!
Jó olvasást, puszi Zsófi❤


-De miért akarod ennyire tudni?
-Mert úgy érzem köze van ahhoz, hogy anyu úgy kezel minket, mintha nem is lennénk a lányai.
-Hülye vagy?!
-Nem, de most gondoljatok bele.... Nem is hasonlítunk rá!
-Mikor Flórával terhes volt, te már éltél!
-Két évesen sokra emlékszik az ember...
-Szerintem ez akkor is hülyeség! Niall mit mondott?
-Neki még nem mondtam, de szerintem ő is hülyeségnek fogja tartani.
-Biztosan. És akkor szerinted hogy kerültetek oda anyádhoz?
-Nem tudom, Dan! Érted? Halvány lila gőzöm sincs, de még azelőtt meg kell tudnom, hogy Flóra haza ér!
-És azt már tudod, hogy mit akarsz csinálni?
-Először is felhívom aput. Ha nem mond semmit, anyát kérem meg egy találkozóra. Valószínűleg elmondja mikor nem lesz otthon, átmegyek, megnézem a hivatalos papírokat, tudom is én. Aztán ha találok valamit, akkor azok kíséretében találkozom anyával, ha nem, akkor pedig kihúzom belőle. Kibaszottul idegesít, mert érzem és tudom, hogy történt valami tizenkilenc és tizenhat éve, de képtelen vagyok rájönni!
-Ma akarod csinálni?
-Nem. Ez a nap a mienk, vagyis a srácoké. Le merném fogadni, hogy este még bőgés is lesz, úgyhogy holnap. Niall itthon lesz a gyerekekkel, kell nekik az apás nap.
-Ez így jó.
Hamarosan kész lett az ebéd, és a többiek is megjöttek. Tényleg nagyon sokan lettünk, mindenki hozta a párját, és ilyenkor áldom Niallt, amiért bazi nagy asztalt csináltatott.
Ebéd után mindannyian a nappaliba mentünk, a srácok régi élményeket meséltek, vissza gondoltak az x-factor előtti időkre, mikor még csak négy tinédzser voltak, akik a saját híressé válásukról álmodoznak. Miután a gyerekeket leraktam aludni előkerültek az alkoholos üvegek is, de senki nem rúgott be, csak jó volt a hangulat. Végül Harry távozott utolsóként, mert ők még Niallel megbeszélték, hogy amint lehet mennek golfozni.
A férjem segített rendet rakni, majd az emelet felé vettük az irányt, egy nyugtató fürdő érdekében. Benéztünk az ikrekhez, hogy minden rendben-e, és csak utána mentünk a saját szobánkba.
-Engedek a kádba vizet- nyomott egy puszit a vállamra a Szöszi.
-Oké, levetkőzöm, és megyek.
Mire beértem valóban tele volt a kád habbal, a férjemen pedig már csak boxer volt. Mivel az alakommal nem éppen voltam megelégedve, gyorsan a habok közé merültem, és vártam Niallre. Beült mögém, és az ölébe húzott.
-Mi a baj, Kicsim? Ne mondd, hogy semmi, mert úgysem hiszem el!
-Gondolkodtam.
-Min?
-Anyáékon. Tudom, hogy valamit titkolnak, de felőröl, hogy fogalmam sincs mi az.
-Mit akarsz tenni?
Neki is elmondtam a tervem, egy ideig csak hallgatott, és utána is csak egy gondterhes sóhajt hallatott.
-Ugye támogatsz?
-Természetesen támogatlak, sőt ha kell segítek is. De ugye semmi illegális?
-Semmi. Figyelj, most az, hogy bemegyek hozzá, nem legális, mert van kulcsom.
-Igaz, de biztos vagy benne, hogy akarod tudni az igazságot?
-Igen. Tisztázni akarom ezt a dolgot.
-Annyira féltelek, Drágám! Attól tartok, hogy akkora csalódás ér, amiből majd nem tudsz felállni. Természetesen mi itt leszünk neked, de mi van, ha ez nem lesz elég?
-Ne félts, Kicsi! Ha olyan szoros lenne a kapcsolat közöttünk, még az is lehet, hogy nagyon csalódott lennék.
-Annyira büszke vagyok rád!
-Én meg szeretlek!
-Én is szeretlek! Nagyon nagyon szeretlek!
Azon az estén semmi más nem történt köztünk, minthogy csókolóztunk, és kiszívtuk egymás nyakát. Mikor már az ágyban feküdtünk, már majdnem aludtam, mikor a fülembe suttogott.
-Ha már szabad, úgy fogok veled szeretkezni, mint még soha, hogy bebizonyítsam mennyire, de mennyire nagyon szeretlek!- egy puszit nyomott a fülem mögé. Nem mondtam rá semmit, csupán mosolyogtam, és lassan elaludtam.

-Ne ébresszétek fel anyut, szerelmeim!- hallottam meg Ni hangját, de természetesen a kérésére nem érkezett válasz.
-Jó reggelt! Mikor keltetek?
-Nem rég. Csak pelust cseréltünk. De jó reggelt, Édesem!- kaptam egy gyors csókot.
-Amíg meg etetem őket, csinálsz reggelit?
-Persze! Mit szeretnél?
-Mindegy, mert kilyukad a gyomrom!
-Sietek!
Mire az ikrek jól laktak, a férjem is felért a reggelivel, ami nem volt más, mint rántotta.
-Köszönöm!
-Nincs mit, Drágám, jó étvágyat!
Mind a ketten enni kezdtünk, miközben a gyerekeink közöttünk feküdtek, és már próbálkoztak a másik oldalukra fordulni.
-Holnap kell őket megint oltásra vinni.
-Minek kapnak ennyi szart? Lassan függők lesznek, aztán vehetjük nekik a sok szart.
-Dehogy lesznek függők! Mindegyiknek más hatása van, hogy ne legyenek betegek!
-Tuti?
-Hát persze, nem csinálnék függőt a saját gyerekeimből!
-Akkor jó! Mára akkor mi a terv?
-Délelőtt lusti, aztán elmehetnénk ebédelni. Felhívom aput. Aztán anyut. Kiszedem belőle, hogy mikor nem lesz otthon, átmegyek, kutakodom egy picit, aztán meg találkozok vele.
-Biztos vagy benne?
-Persze!
-Akkor jó. Szeretlek!
-Én is szeretlek!
A délelőtt gyorsan elment, az ágyból ki sem keltünk, egész végig a gyerekekkel játszottunk, és Ni, mint mostanában nagyon sokszor, fényképeket csinált rólunk. Tizenegy órakor elkezdtünk készülődni, de előtte felhívtuk Harryt, hogy velünk tart-e. Nagy lelkesedéssel mondott igent. Egy kék egyberuhát kaptam magamra, és mikor Niall meglátta az alatta lévő kék csipke fehérneműt, elakadt a lélegzete. Az ikreket is
jó melegen felöltöztettük, és úgy indultunk el a megbeszélt étterem fele. A srácok beszéltek meg egyet, ami nem híres, de a kajájuk isteni, és gyerekbarát is.
Az ebéd valóban isteni volt, a göndör elmesélte, hogy bármenyire is barátok Kendall-el, kezd hozzá jobban vonzódni. Mutatott nekünk szilveszteri képeket, és meg kell mondjam, valóban aranyosak együtt.
Kettőkor már otthon is voltunk, és amíg a Szöszi lerakta a gyerekeket aludni, én egyedül ültem a nappaliban, várva arra, hogy apa felvegye a telefont. Ugye az apám?- ez volt az első kérdés ami beugrott.
-Barbi! Szia Kincsem! Hogy vagytok?
-Szia apu, jól vagyunk köszi. Ti?
-Mi is megvagyunk. Marci is növöget.
-Ez szuper!
-Baj van, Csillagom? Annyira feszült a hangod!
-Nézd... Lenne valami, amiről beszélnünk kéne.
-Mondjad!
-Szóval ugye tudod, hogy anyu már rég nem törődik sem velem, sem Flórával.
-Igen, sajnos mesélted.
-És úgy érzem van valami titkotok ezzel kapcsolatban, csak nem mondja el.
-És miben tudok én segíteni?
-Te esetleg nem tudod mi ez a titok?
-Már honnan tudnám?
-Hát, hogy te vagy az apám.
-Ebben igazad van, Kicsim! De amíg anyád bele nem egyezik, nem mondok semmit. Én már régen elmondtam volna neked, de ő nem hagytam. Ne haragudj rám, kérlek!
-Nem haragszom. Figyelj... Ha minden jól megy, ma kiderítem ezt az egészet. Este esetleg felhívhatlak, hogy beszéljünk róla?
-Persze, amikor csak szeretnél! De akkor hívj minket skype-on, szeretnélek látni téged, és a piciket is!
-Rendben!
-És figyelj, Kislányom! Bármi is derüljön ma ki, tudnod kell, hogy anyád az aki tizen akárhány évig nevelt, én pedig az apád.
-Tudom apu, szeretlek!
-Én is szeretlek Kincsem, vigyázz magadra, bármire is készülsz!
Miután leraktuk a telefont, hátrahajtott fejjel, és csukott szemmel próbáltam rájönni valamire. Egyszer csak két kéz kezdte masszírozni a vállam, ami igencsak jól esett.
-Na miújság, Baba?
-Semmi lényegeset nem mondott, csupán annyit, hogy bármi is derül ki ma, ő az apám, és anya az anyám, aki felnevelt.
-Ebben igaza is van.
Leült mellém, az ölébe húzott, és ringatni kezdett.
-Pihenj egy keveset!
-Most nem szabad! Ígérem, hogy amint végzek, csak veled foglalkozom, jó?
-Bármit találok ki, benne vagy?
-Bármit, amit szabad, és a gyerekeid sem zavarnak.
-Bármit, amit szabad?
-Ahha! Tehát szex az még nincs tíz napig.
-Ha eddig kibírtam, az már semmi!
-Szuper! Akkor most felhívom anyát.
Anyukámmal nem sokat telefonáltam, de a másfél perc elég volt ahhoz, hogy kiszedjem belőle, hogy egész délután nincs otthon. Úgyhogy amint leraktuk a telefont a gardróbunkba siettem, full fekete szettet vettem fel, hogy azért valami ninja feeling mégis legyen.
-Nagyon vigyázz magad, Szépségem!
-Vigyázni fogok, Szöszim! A gyerekek lassan felkelnek, nézd meg a pelusukat, lehet éhesek lesznek, aztán ki lehetne vinni őket levegőzni. Vagy este elmenjünk sétálni?
-Kiviszem őket, de ne aggódj! Pár óra alatt biztos nem nyírom ki őket!
-Rendben, szeretlek!
-Én is szeretlek! 
A garázsban a fekete kocsiba pattantam be, és a régi villánk felé indultam. A mellette lévő utcában raktam le az autót, onnan pedig sétáltam, hátha anya mégis haza jönne, ne vegye észre.
Nem kellett aggódnom attól, hogy a riasztó bekapcsolna, vagy valami, ugyanis a saját kulcsommal sétáltam be a saját lakásomba. Egyből a nappaliba mentem, ahhoz a vitrinhez, ahol tudtam, hogy a papírok vannak. Azonnal bele túrtam a papírok közé, és nem is kellett sokat várnom, hogy egy olyannal találjam szembe magam, ami számomra érdekes. Gyorsan olvastam, hogy minél előbb a végére érjek, de nem kellett volna. Egy szerződés volt, amiben az állt, hogy Flóra nem anya és apa gyereke, hanem egy béranyába és apa utódja, de nem beültetéses úton, hanem természetesen. Ennek oka, hogy anyának nem lehetett gyereke. Lefagytam. Nem tudtam felfogni, hogy ez valóban megtörténhet! Nem az az anyánk, akit mindig is annak hittünk? De akkor mégis ki?! Hogy lett Ádi?! Rá már tisztán emlékszem, ahogy arra is, hogy anyának volt hasa. Tovább keresgéltem, de rám vagy az öcsémre vonatkozó papírt nem találtam.
A telefonomra nézve láttam mennyi idő, és a fontos papírokat megfogva elhagytam a házat. Hazáig gondolkodtam, ami majdnem két karambolt okozott, de végül sikeresen haza értem. A garázs előtt leraktam a kocsit, és siettem is be.
-Megjöttem!
-Hello Szépségem!- jött elém Ni a két babával. Először a férjem csókoltam meg, majd Zoe és Chris fejére is nyomtam egy-egy puszit.
-Csak átöltözök, aztán megyek is.
-Hol találkoztok?
-Egy kávézóban. Vacsira itthon vagyok!- adtam egy cuppanós puszit az arcára.
-Oké, nem azért kérdeztem. Lehet elmegyünk bevásárolni, jó?
-Persze, de akkor én megyek másik kocsivsal.
Közben a hálónkba értünk, ahonnan én egyből a gardróbba siettem másik ruhát venni. Találtam egy egyberuhát, aminek az alja ceruza fazonú volt. Kerestem hozzá egy megfelelő fehérneműt, és gyorsan átvedlettem magam. Mivel kintről csak a gyerek gügyögés hallatszott be, tudtam, hogy Ni engem néz. Nem izgatott különösebben a dolog, sokkal inkább a gondolataimmal voltam elfoglalva. Ki lehet az anyánk? Hogy voltak képesek hazudni nekünk? Apu hogy tehette ezt velünk?
-Elmondod mit találtál?
-Honnan tudod, hogy találtam valamit?
-Ismerlek Kicsim!
-Addig nem szeretnék erről beszélni, amíg minden ki nem derül, jó? Nem haragszol?
-Dehogy, én csak segíteni szeretnék.
-Tudom Szöszim, este mindent megbeszélünk, ígérem!
-Oké. Főzünk neked valami finomat.
-Szupi! Gyerekeket ne etessem meg?
-Nem kell, még van egy-egy adag tej, azt nemsokára megkapják, aztán majd ha haza jössz megeteted őket!
-Oksi. Indulnom kell. Szeretlek titeket!- csók Niallnek, puszi az ikreknek, és indultam is. Kivételes módon a fekete bmw helyett, most a fehérbe ültem be, aminek az ablakai nem voltak besötétítve. Míg a belvárosba értem össze szedtem a gondolataimat, és nagyjából azt is, amit mondani akartam. Szerencsére a kávézó mellett pont találtam egy parkolót, így oda parkoltam le. Fogtam a táskám, a telefonom, és a papírokat, amiket találtam, és azokkal indultam be. Egy üres asztalnál helyet foglaltam, és mikor jött a pincér kértem egy fogyókúrás sütit zöld teával. Öt óra már jóval elmúlt, mikor anya megjött, de azonnal helyet foglalt.
-Szia Kicsim!
-Szia! Szóval... Azért jöttem, és hívtalak téged is ide, hogy pontot tegyünk az i-re.
-Mire gondolsz?
-Nem kell megjátszanod magad! Apu mindent elmondott!- úgy gondoltam, hogy mielőtt megmutatom neki a papírokat, blöffölök egyet, csak azért, hogy láthassam az arcát.
-Mit? Nem mondhatta el, hisz megállapodtunk!
-Mit nem mond el, kedves anyukám?
-Nem fogom kimondani!
-Nem? Akkor viszont itt van feketén fehéren!- dobtam elé a lapokat.
-Ezek honnan vannak?
-Tévé melletti vitrin, alulról a második polc. Csak mint otthon!- mosolyogtam rá gúnyosan.
-Nem volt jogod bemenni oda!
-Na most legyen elég! Egy, mindenféle jogom megvan oda bemenni, mert amint Niall a férjem lett, a ház közös tulajdonunk, fele-fele arányban! Kettő, amellett, hogy jogom van bemenni a saját házamba, máshoz is van. Például ahhoz, hogy tudjam az igazságot a szüleimmel kapcsolatban! Mire volt ez jó, hm? Miért?! Ki az anyánk? Miért nem lehetett elmondani?! Ádi hogy jött össze? Miért nem szeretsz minket? Szerettél minket valaha? Miért nem mondtátok el? Hidd el, túl tettem volna magam rajta!- a végét már sírva mondtam, és nem érdekelt egy telefon sem, ami engem fényképezett.
-Gyere, menjünk el valahova máshova!
-Nem érdekel, ha látnak, és nem érdekel, ha hallanak! Tehát?
-Nézd, ez egy nagyon hosszú történet, nem tudom mennyi időd van.
-Hidd el van bőven, a gyerekeknek van egy apja is. De ne keress több kifogást!
-Rendben. Szóval... Apáddal gimis korunk óta ismerjük egymást, a szalagavatónkon jöttünk össze. Az érettségi utánra már annyira komoly volt a kapcsolatunk, hogy gyereket akartunk. Próbálkoztunk, több mint egy éven át, közben a kezem is megkérte, de a gyerek nem jött össze. Mind a ketten elmentünk kivizsgálásokra, és mint kiderült, nem lehet gyerekem. Apádnak semmi baja, de nekem egy gyerekkori betegség szövődményeként nem egészséges a méhem. De mi valóban gyereket akartunk, és ez azért egy picit eltántorított minket. Lehetőségeket kerestünk, és itt jött a béranya szóba. Viszont ennek is két féléje van. Vagy beültetik az ivarsejteket, vagy természetes úton, tehát lefekszenek egymással. Volt egy nagyon jó barátnőm, Krisztina....
-Na nee! Mondd, hogy nem!
-Csönd! Azt kérted, hogy beszéljek, azt teszem, ne szólj bele! Tehát Krisztinának pénzre volt szüksége, és én pontosan tudtam, hogy mennyire. Apáddal ennél jóval többet ajánlottunk neki, ha kihord téged kilenc hónapig, és megszül. Belement. Kétszer próbálkoztak, másodikra össze is jött. Tudod milyen rossz érzés volt már maga a tudat, hogy a melletted lévő szobában a vőlegényed és a legjobb barátnőd szexel? De el kellett viselni az ilyet, hisz minden rossz után jön valami jó. És ez a jó te voltál nekünk! Miután megszülettél a kórházból már nem is Kriszta vitt haza, hanem mi.
-És Flóra?
-Hát vele igazából ugyan ez volt a helyzet, utánad két és fél évvel kitaláltuk, hogy szeretnénk még egy gyereket, felkerestük Krisztát, mert vele amúgy megszakítottam a kapcsolatot, szóval felkerestük, arra ugye ott már Nóri is megszületett. Azt mondta elvállalja, a férje is bele egyezett, de több pénzért. Megadtuk neki az összeget amit kért, de itt jöttek a gondok. Nem lett terhes. Apád megint elment vizsgálatokra, de semmit nem találtak. Kiderült, hogy Kriszta nagyon is élvezi az apáddal való hancúrozásokat, ugyanis fogamzás gátlót szedett. Mikor kiderült, azonnal visszakértük a pénzt, de addig nem hagyott minket, amíg apád fel nem csinálta, és így lett Flóra. Ne sírj Kicsim, nem éri meg!- nyomott egy puszit a fejemre. Ezt az egészet teljesen érzelem mentesen mesélte el, semmiféle sajnálat vagy megbánás nem látszott az arcán.
-Már hogy ne sírnék?! Nem te vagy az anyám! A volt legjobb barátnőm a testvérem! Szerinted ez normális? Inkább ne válaszolj! És akkor Ádi? Arra tisztán emlékszem, hogy terhes voltál!
-Ő véletlen volt. Egy csoda. Apáddal nem használtunk semmit, aztán össze jött. Természetesen veszélyeztetett terhes voltam, de sajnos így sem maradt életben.
Nem mondtam semmit. Nem tudtam mit mondhatnék. Sokkolt ez az egész, de mégis annyi kérdésem volt! Az anyám nem az anyám. Az igazit ismertem tizenkét éve, de nem tudtam róla.
-Egy... Egyetlen egy kérdésre akarok választ kapni. Apu mindig is együtt volt Krisztivel?
-Flóra után. Aztán mikor nektek már komoly volt Niallel, megbeszéltük, hogy akkor vége. Tudtam, hogy így már Flórát is el tudod tartani. El akarok innen menni, Barbi! Egyedül arra vártam, hogy ezt elmondhassam neked. Elmegyek Amerikába, és többé nem kereslek titeket!
-Komolyan meg tudnád ezt tenni?
-Igen. Flóra hol van?
-Nyaral. El akarsz tőle búcsúzni? Tudod mit?! Nem érdekel! Ha akarnád sem hagynám!
-Nem akarok a szeme elé kerülni, szégyellem magam. Mikor ér haza?
-Holnap után.
-Akkor holnap megyek.
-Rendben.
-Az ikreket esetleg....
-Nem! Sajnálom, de nem! És most kérlek menj el!
-Kicsim...
-Anya! Most még nem kiabálok!
-Akkor szervusz!
-Néha azért kérlek keress!
-Foglak! Nagyon szeretlek!- szorosan átölelt, egy puszit adott a homlokamra, és elsétált. Vissza ültem a helyemre, és csak sírtam. Negyed óra múlva Pres lépett be az ajtón, és egyből hozzám sietett.
-Shhh! Semmi baj! Gyere, haza viszlek! Minden rendben lesz Barbi!
-Nem ő...
-Gyere, mindjárt elmondhatod, menjünk!
Valahogy vettem ki a táskámból pénzt, az asztalra raktuk, és el is indultunk kifele. Ha nem fogja szorosan a derekam, talán még össze is esek. Kinn a rajongóktól kérni sem kellett, hogy adjanak utat, azonnal félre álltak, és hagyták, hogy a kocsimhoz menjünk. Azonnal beültünk, és csak mégjobban zokogni kezdtem.
-Haza viszlek.
-Hogy.... Hogy kerülsz ide?
-Niall látott twitteren képeket, a gyerekek miatt nem tudott jönni, úgyhogy felhívott és megkért. De most ne ez érdekeljen!
-Köszönöm! Annyira szuperek vagytok!
-Szeretnél róla beszélni?
Megszólalni nem tudtam, csak a fejem ráztam, de az őr megértette. Hazáig csendben utaztunk,  a garázsba Ni kijött, és az ölében vitt be a kanapéra. Az ikrek a földön játszottak mit sem sejtve az egészből.
-Héééé, Drágám! Mi történt?
-Azt hittem.... Azt hittem erősebb vagyok.
-Azzal semmi baj, ha néha sírsz. De mi a baj! Mit mondott anyád?
-Táskámban van, nézd meg!
Kivette a papírokat, és olvasni kezdett. Lehetett látni rajta ahogy ideges lesz, de egy szót sem szólt amíg a végére nem ért.
-Szerelmem!- húzott az ölébe azonnal, mikor befejezte az olvasást- Shhhhh! Semmi baj!- úgy ringatott az ölében, akárcsak az ikreket szoktuk, és próbált nyugtatni.
-Nem... Nem ő... Nem az anyám nevelt fel!
-Tudom, minden rendben lesz. Főzök neked egy nyugtató teát!
-Inkább maradj velem! Soha, ne hagyj el, érted?! Soha!
-Nem foglak! Bennem nem fogsz többet csalódni!
-Megígéred?
-Meg! Mindjárt jövök!
Lerakott maga mellé, és el is ment a konyhába. Megtöröltem a szemem, és a babáim mellé ültem.
-Sziasztok Szépségeim! Ígérem, hogy örökre mellettetek maradok, bármi is történjen! Nagyon nagyon szeretlek titeket!- öleltem át őket egyszerre.
Azonnal beszélni akartam Flórával. De tudtam, hogy össz vissz egy telefon van náluk, az is vészhelyzet esetére. Nem azt mondom, hogy ez nem az, de nem akartam elrontani a hátra lévő két napjukat egy ilyen dologgal. Mert azért a húgom bármit mond, tudom, hogy anyu nagyon sokat jelent neki, még akkor is, ha nem törődött vele.
Viszont apa.... Vele tényleg meg akartam ezt beszélni. Lehet, hogy rá a Flóra utáni megcsalások miatt jobban haragudhattam volna mint anyára, de nem tudtam. És természetesen Krisztával is akartam pár szót váltani, de nem igazán tudtam, hogy mit mondjak neki.
Niall nemsokára vissza ért, és ekkor már nem sírtam annyira, hogy ne tudnék beszélni. Kisebb szünetekkel, de sikerült neki mindent elmesélnem, ő pedig csendben hallgatott végig. Az ikrek is érezhették, hogy valami nincs rendben, mert ők is csöndben maradtak. Miután elmondtam a férjemnek, hogy anya, vagyis Andrea holnap Amerikába költözik, megszólalni sem tudott.
-De Ni, egyszerűen nem tudom nem anyunak hívni!
-Ez természetes, Baba, hisz ő nevelt fel!
-De mégsem az anyám!
-Nehogy megint sírni kezdj! Nem akarsz tőle elbúcsúzni? Vagy az ikreket megmutatni?
-Neki is megmondtam, és sajnálom, de nem.
-Rendben, te tudod! Apukáddal mikor beszélsz vagy beszélünk? Hogy szeretnéd?
-Légy velem! Mennyi idő?
-Hat lesz.
-A gyerekeknek mikor adtál enni?
-Ötkor.
-Akkor egy óra múlva kapnak, meg eszünk mi is. Aztán utána.
-Ahogy szeretnéd, Hercegnőm!- csend lett az egész házban, csupán a játékok zörgését
hallottuk. Egyszer csak Ni megunta, és énekelni kezdett nekünk. Half a Heart, If I could fly, AM, és persze pár pörgősebb szám is, Rock me, Never Enough, és befejezés képp még egyszer a Half a Heart. A gyerekek úgy figyeltek az apjukra, mintha varázsolna, vagy nem is tudom, de az éneke tényleg olyan, mint a varázslat.
Lassan etetés jött, aztán mi is vacsiztunk, de csak sima szendvicseket ettünk, mondjuk én azt sem sokat, egyszerűen nem volt étvágyam. Utána felvittük őket fürdeni, és bármennyire is nehezen, de elaltattuk őket. Szegénykéim szobáját túl fűtöttük, és nagyon melegük volt. Végül fél kilenckor ültünk megint a kanapén, és arról beszélgettünk, hogy ilyenkor lehet-e hívni aput.
-Hívjuk fel, max azt mondja, hogy holnap vissza hív.
-Oksi.
Bekapcsoltuk a tévét, és a kamerát is, annak érdekében, hogy jobban lássuk őt, vagy őket. Amint a skype betöltött azonnal apu nevére kattintottam, és már csak várni kellett. Már majdnem kinyomtam, mikor a képernyőn Krisztina jelent meg. Az anyám.

Sophie❤

4 megjegyzés:

  1. Nézzük a dolog pozitív oldalát: Legalább ismeri az anyát! Nem?
    Kiváncsi leszek hogy megy majd tovább. Sajnálom Barbit, hát még Flórát! Na meg Niall-t. Szegénynek még ki kell bírnia tíz napot!!! Borzalmas lehet! Főleg ezek a fehérneműs-akciók közepette! Egyem a szívét!
    Annnnnnyira örülök, hogy pénteken hoztad a részt, hogy az leírni nem tudom! Ezt a napomat még megkoronázza egy Town Of Saints koncert és holnap nem fogok felébredni! (Utcazene, Veszprém :P)
    Szépséges Nyarat és holnap ne felejsd el 20:22-kor a One Direction HAT éves!!!! Egyem meg őket egy villával!
    Puszi
    Lili

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnalunk mindenkit:( ne mar hogy te is veszpremben vagy! Mjndenki, en meg itthon

      Törlés
  2. Hát Zsófi ha te ezt befejezed.....meghal egy részem
    Imádom!! Nagyon tehetséges vagy!!

    VálaszTörlés