2016. január 30., szombat

II. évad 42. rész- A te érdekedben

Halihoo✨
Húha, hát a most sem volt nyugalmas hetünk... Kijött a History klipp, Louis kirakott egy képet Freddieről és kijött Zayn klipje is ;)
Ezt a részt ebben a pillanatban fejeztm be, mostanában nagyon nincs ihletem... :(
De van egy nagyon fontos dolog! A blog átlépte a 80000 oldalmegjelenítést, ami miatt nagyon hálás vagyok nektek, köszönöm szépen!❤❤
Nem is húzom tovább a szót, ha a rész elnyeri a tetszéseteket akkor pipáljatok, írjatok kommentet, iratkozzatok fel, írjatok chaten esetleg lépjetek be a facebook csoportba :)
Jó olvasást, puszi Zsófi

Alig hittem a szememnek! Decemberben láttam őt utoljára, és most komolyan itt van előttem? 
-Krisz? Jézus, de hiányoztál!- öleltem át lehetetlenül szorosan. 
-Te is nekem, Hugi! 
-Hova az istenbe tűntél?! 
-Ha akkor nem megyek el, maradandó károkat okoztam volna. De azóta minden rendben, van egy gyönyörű barátnőm, munkám. 
-Mesélj el mindent!  
-Mindjárt, de valamit te is mondj! Hogyhogy nem Niallel vagy? 
-Most Londonba megyek, aztán holnap hozzájuk.  
Az egész utat végig beszélgettük, és így megértettem, hogy melyik döntését miért hozta. Annak idején érzett valamit irántam, így jobbnak látta ha elmegy, minthogy kárt tegyen Niallben. New Yorkba költözött, szuper munkája van, a szerető és gyönyörű barátnőjével él, akiről képet is mutatott. Megtudtam, hogy itthon is vannak felkérései, azért utazott haza, most pedig azért utaztunk együtt, mert Londonban lesz egy két napos fotózása. Miután landoltunk megbeszéltük, hogy majd keressük egymást, ezután elváltak útjaink.  
Megvártam míg édesanyám és a húgom összeszedik a bőröndöket, aztán az éjjel a parkolóban hagyott kocsim felé indultunk. A csomagokat beraktuk a csomagtartóba, aztán elindultunk hazafele. Egy bevásárló központnál megálltunk, hogy pár kaját vegyünk, illetve nekem kellett útba ejtenem egy fehérnemű boltot, ugyanis az egyik melltartómban eltörött a drót. Egyedül szereztem be három szettet, majd a családom keresésére indultam a pláza élelmiszer boltjában.  
Végül este hat órára értünk haza, és az első az volt, hogy hívtam Niallt. Nagyon sok időnk nem volt beszélni, indulnunk kellett a belvárodba az orvoshoz. Anyu arra kért minket, hogy előbb induljunk, hátha dugó lesz vagy valami. A sejtése beigazolódott, nagyon sokat kellett várnunk a belvárosba bekötő útnál. A rendelőt is nehezen találtuk meg, főleg nem parkolót! Nagyon ideges voltam, hogy elkésünk, egyedül az nyugtatott, hogy Niall ismeri az orvost, és amúgy sincs időpontunk. Mikor végre meg tudtam állítani a motort kiszálltunk, és el is indultunk befele. A recepciós lánynak mondtam kik vagyunk, és egyből be is engedet minket. 
-Üdv, Dr. Taylor. 
-Áhh jóestét! Hadd mutatkozzam be személyesen is! Dr. Taylor vagyok! 
-Palvin Barbara- Mrs. Horan, az édesanyám, és a húgom. 
-Örvendek Hölgyeim! Foglaljanak helyet!
Eleget téve a kérésének, leültünk három bőr fotelbe, miközben Flóra izzadt kezét fogtam nyugtatás képp.  
-Szóval mi is a probléma?  
-A húgomnál leukémiát diagnosztizáltak tegnap.  
-Értem. Ugye azt már említetted, hogy a négyes stádiumban van...  
-Igen. 
-A papírokat elhoztátok? 
-Igen.  
Odaadtam a kezébe mindent amit megunkal vittünk, és feszülten vártunk míg átnézte. Végül megköszörülte a torkát, és felnézett. 
-Húha... Hát az eredmények nem valami kecsegtetők, de mindent megteszünk a gyógyulás érdekében. Elsőnek a kemoterápiát mondom, amit jó lenne minél előbb elkezdeni. Ha Flóra állapota rosszabbodik, azt hiszem vérátömlesztésre lesz szükség, de először ezek a kezelések lesznek. 
-Hány alkalom? 
-Tíz-tizenöt. Az elsőt minél előbb, a másodikat azután egy héten belül, és utána a többi pedig majd kialakul. Viszont ezt meg kell kérdeznem... A családban volt más, akinek ilyesmi betegsége volt vagy esetleg van? 
-Igen, az öcsémnek volt, de nála túl későn vettük észre. 
-Értem. Akkor viszont majd szeretnék veled ketten beszélni. De előtte a kishölgyön végeznék el pár vizsgálatot- mosolygott Flórára. 
-Rendben, addig kimenjünk? 
-Akkor gyorsabban menne, igen. 
-Oké. 
Anyuval felálltunk, ő még egy puszit nyomott a húgom arcára, aztán kimentünk.  
-Barbi, rendbe fog jönni? 
-Hát persze, hogy rendbe fog jönni! Nem lesz semmi baj!- mosolyogtam rá bíztatóan, de közben én sem hittem saját magamnak. Vérátömlesztés?! És ha nem lesz vér? Ha a kemoterápia nem fog segíteni, mit csinálunk? Nem bírtam egy helyben ülni, így fel-alá járkáltam a váróban. 
-Elnézést, Mrs. Horan, kérnek valamit? 
-Esetleg van kávéautómatájuk? 
-Az nincs, de azonnal hozok önnek egy feketét! Maga parancsol valamit, Hölgyem? 
-Nem, köszönöm...- rázta a fejét anyu üveges tekintettel.  
A lány nemsokára visszaért egy kávéval, én viszont nem bírtam ott benn maradni, fogtam magam és kimentem a rendelő elé. A járda szélére ültem, és az sem érdekelt, hogy ha meglát valaki. Senki nem érdekelt, csupán Niall karjai között akartam lenni, és ölelni őt. Ennyit akartam abban a pillanatban, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem egy mese, hanem a valóság, ahol a húgom leukémiás, felém pedig rajongók közelednek. Nem tehettem meg velük, hogy elmegyek, így megvártam míg a három lány mellém ér. 
-Szia Barbi! 
-Sziasztok lányok! 
-Kérhetünk képet? 
-Persze! 
Felvettem a műmosolyom, aztán mindannyiukkal elkészítettem a közös fotót. 
-Holnap mész a fiúkhoz? 
-Igen, ki nem hagynám a nyitó koncertet! 
-Mi majd csak ősszel látjuk őket, mikor Londonban lesz koncert. 
-Azok biztosan szép koncertek lesznek. Viszont sajnálom lányok, de nekem lassan vissza kéne mennem...- mutattam magam mögé. 
-Ugye nem te vagy beteg? 
-Nem, én teljesen egészséges vagyok- mosolyodtam el, mire a lányok tekintete a hasamra csúszott. 
-Bocsi, hogy ha nem ránk tartozik, de annyira örülnénk, ha babátok lenne Niallel! 
-Hát annak mi is örülnénk... De még semmi nem biztos. 
-Mi mindenesetre nagyon várjuk! Szia Barbi! 
Megöleltük egymást, ők tovább mentek, én pedig vissza. A recepciós lánynak odaadtam és megköszöntem a csészét, majd bementem a rendelőbe, mert mondta, hogy az anyukám már odabenn van. Dr. Taylor épp egy zsepit adott mindkettőjüknek, és erre a látványra én is elgyengültem.  
-Elnézést, csak pár rajongóval találkoztam...- köszörültem meg a torkom végül.  
-Semmi probléma. Arra jutottunk, hogy mivel a húgod holnap szeretne veled utazni az első kezelés három nap múlva lenne.  
-Rendben. Mikor? 
-Hát mivel valószínűleg legyengíti majd a szervezetét, el fog fáradni, és jobb lenne ha éjjelre benn maradna majd, így egy esti óra lenne megfelelő. 
-Úgy mint ahogy idejöttünk? 
-Igen.  
-Ugyan ide? 
-Nem. Abba a magánkórházba, ahol a másik rendelőm van, majd sms-ben elküldöm a pontos címet. Azt hiszem igazából ennyi lenne. És Barbi, majd még veled szeretnék négyszemközt beszélni! 
-Akkor mi megyünk is. Köszönünk szépen mindent, Doktor Úr! Mennyivel tartozunk? 
-Azt a lányával, illetve a vejével majd elintézzül;  amiatt ön ne aggódjon, Hölgyem! 
-Barbi ezt még nálatok megbeszéljük!- sandított rám, aztán Flórával együtt elhagyták a rendelőt. 
-Miről lenne szó, Dr. Taylor? 
-Niallel mikor beszéltünk megkért valamire. Fél, hogy esetleg benned is van valami, ezt szeretné kivizsgáltatni.  
-Mi? 
-Szeretné ha lenne egy vérvételed, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy nincs semmi bajod. 
-Csak egy vérvétel? 
-Ha minden rendben lesz, akkor persze! Ez is a te érdekedben. Viszont én vérvételre nem vagyok specializálódva. Mármint tudok, de hivatalosan nem szabad. Kit tudsz orvost, aki megcsinálná? 
-Nem tudom. Rajtad kívül itt Londonban, össz vissz a nőgyógyászomnál voltam orvosnál.  
-Akkor adok egy beutalót, és aznap este mikor a húgod jön a kezelésre, ott megcsinálják. 
-Rendben. Amíg kitöltöd lehet egy kérdésem? 
-Persze! 
-Őszinte választ szeretnék! Mennyi esélye van a húgomnak? 
-Nem sok. Túl későn vették észre, és tovább is terjedhet. Nagyon erős gyógyszereket írtam fel neki, amiktől talán nem lesz annyi rosszulléte. Az első két kezelés után, már többet tudok mondani. És kész is a papír! 
-Köszönök mindent, Dr. Taylor! Három nap múlva találkozunk!  
-Hello Mrs. Horan! 
Elhagytam a rendelőt, és elindultunk hazafele. Írtam Elnek, hogy majd inkább akkor találkozzunk, ha visszaértünk Londonba. Az utunk csendesen telt, azt hiszem mind a hárman a saját gondolatainkba merültünk. Annyira aranyos Nialltől, hogy szeretné ha kivizsgáltatnám magam! De abban a pillanatban eszembe jutott, hogy nem foglalkozhatok magammal, Flóra és az egészsége az első. Hátulról ránk dudáltak, én pedig észre vettem, hogy zöld a lámpa, és mehetek tovább.  
-Flóra, egy vagy két koncerten szeretnél maradni? 
-Lehet kettő is? 
-Szerintem simán, mert ha másnap reggel hazajövünk, az bőven elég.  
-Oké! 
-Anyu, te nem szeretnél eljönni? 
-Inkább eltöltenék itt Londonban pár napot, ha lehet... 
-Persze, rendben! 
-És ha maradhatok nálatok... 
-Anyu, ne beszélj butaságokat, természetes, hogy ott maradsz! Három hónap múlva költözhettek is be! 
-Komoly? 
-Ahha, de ha sokat leszek itthon Flórával, lehet, hogy előbb is! 
-Majd meglátjuk... 
Egy gyógyszertár előtt megálltunk kiváltani a húgom új gyógyszereit, aztán csak utána indultunk haza.  
Mikor a garázsból besétáltunk az előszobába anya azt mondta csinál vacsit, mi addig foglaljuk el magunkat. Mint a régi szép időkben... Felmentem a szobánkba, az ágyra feküdtem, és vártam, hogy bekapcsoljon a laptopom. Skypera azonnal bejelentkezett, és hívtam is Niallt. 
-Szia Szépségem!- vigyorgott a kamerába. 
-Szia Szöszim! 
-Miújság? Mit mondott Dr. Taylor? 
-Hát nemsokára megkezdődik Flóra terápiája, aztán egy két alkalon után majd többet tud mondani...  
-Értem... És... Veled? 
-Először is annyira édes vagy, hogy ennyire aggódsz értem! 
-Szeretlek!  
-Mikor Flóra kezelése lesz, akkor vesznek tőlem vért, és utána minden kiderül. 
-De úgysem lesz semmi baj! 
-Persze, hogy nem! Holnap is próbáltok? 
-Neem. Csak dél körül megyünk, titeket a kocsi oda fog hozni. Hány éjszakát maradsz? 
-Jön velem Flóra is. 
-Ohhh okés. 
-De kettőt. 
-Szuper! 
-Nagyon hiányzol Ni... 
-Te is Kicsim, de már csak pár óra, aztán látjuk egymást! És Sophnak, Lottienak, illetve lesz egy meglepetésük számodra! 
-Komoly? Mi? Te tudod? 
-Tudom, de nem fogom elmondani... Szeretném ha örülnél neki, és, hogy elterelje a figyelmed! 
Nagyon sokat beszélgettünk, végül ő búcsúzott el, mert nagyon álmos volt. Lementem, felfaltam a fél hűtőt, letusoltam és én is követtem a példáját.  
Nem tudom pontosan mit, de valami nagyon szépet álmodtam, ugyanis mosolyogva ébredtem. Az éjjeli szekrényen lévő képre néztem, és az arcomra mégnagyobb mosoly szökött. Két kép köszönt rám vissza, az egyiken ketten vagyunk Niallel, a másikon pedig Theoval a kezünkben grimaszolunk. A telefonommal kezemben indultam el a konyha fele, és már akkor gyorsabban kezdtem menni, mikor éreztem a finom kávé illatát.  
-Jóreggelt! 
-Neked is, Csillagom! 
-Flóra? 
-Még alszik, nem akartam felkelteni. Mikor indultok? 
-Tízre megyünk a reptérre. 
-Akkor te egyél, én pedig felkeltem őt. 
-Okés.  
Úgy tettem ahogy anyukám kérte, nagyon sokat ettem. A kávéfőzőhöz sétálva dupla adag kávét főztem le magamnak, ugyanis nagyon megkívántam. Azt is megittam, aztán elindultam az emeletre, hogy összekészüljek. A hajamat szabadon hagytam, sminket is csak egy minimálisat használtam, ugyanis számítottam a paparazzikra a reptereken. Ruhának egy rózsaszín tavaszi egyberuhát választottam, amihez egy bőrdzsekit vettem fel. Bőröndöt magammal sem hoztam, így ruhákat pakolnom megint nem kellett, csupán a táskám volt. Mikor lementem már a húgom is kész volt, már csak a gyógyszerét kellett bevennie.  
Lassan elindultunk a reptérre, és amint kiszálltunk anyu átült a volán mögé és elhajtott. Flóra utazótáskáját megfogtam, és úgy indultunk el az egyes kapu felé. Átmentünk az ellenőrző kapukon, és akkor egy ismerős fejet fedeztem fel. Elkezdtem futni felé, és mikor megbizonyosodtam arról, hogy jól sejtem ki az, a nyakába borultam. 
-Jézus Barbi!- nyögött fel. 
-Olyan régen láttalaaaak! Jézus milyen hosszú a hajad!- borzoltam össze a barna haját. 
-Most mondd, hogy nem áll jól! 
-Szerényebb lettél! Jössz velünk? 
-Ahha, de szerintem mutass be a húgodnak! 
-Okéka! Flóra, ő itt Andy, Liam legjobb barátja. Andy, ő Flóra, a húgom. 
-Sokat hallottam már rólad!- vigyorgott a húgomra a srác. 
-Hát izé...Én még nemigazán...- motyogta Flóra, mire felnevettünk. 
-Semmi baj, de inkább induljunk!- indult el a magángép felé. 
Felültünk, és el is kezdtük a felszállást. A két és fél órás utat végig beszélgettük, és a leszállás után pedig egy közös autóba ültünk be. Preston elmondta, hogy a fiúk már nagyon be vannak zsongva, de mindenki csak a fáradtságra fogja. A stadion előtt már óriási tömeg volt, minket is alig akartak beengedni. 
-Hogyhogy még nem volt kapunyitás? 
-Már volt, csak rájuk még nem került sor. 
-Azta! 
-Hát igen... 
A parkolóban amint kiszálltunk a kocsiból a szemfüles rajongók kiszúrtak minket, és sikítozni kezdtek. Integettünk nekik, aztán be is siettünk az épületbe. Az őr ment elől- hisz' ő tudta merre kell menni-, mi pedig követtük.
Amint a "backstagebe" értünk óriási káosz fogadott minket. Az asszisztensek kiabálva járkáltak fel alá, Sonja Harryvel üvöltött mert elfejtette megmosni a haját. Marco Louisnak magyarázott, Liam két sapka közül nem tudott választani, azon hisztizett, amin pedig a barátnője akadt ki. A zenekar tagjai együttes erővel keresték Josh ütőit, Lottie pedig Sophiet próbálta nyugtatni, mert valamiért sírt. Amin a legjobban kiakadtam, az viszont az volt, hogy Niall az asztal tetején száguldozott egy rózsaszín rollerral.  
-Barbi!- csillant fel a Hercegnőm szeme és azonnal befejezte a sírást. Mindenki elhallgatott, és az összes szempár Flórára tévedt. Gondolom a Szöszi és Harry nem bírták ki, hogy ne mondják el a többieknek. A kislány odafutott hozzánk, és a karjaimba katapultálta magát.  
-Szia Tündérem!- puszilgattam agyon az arcát. 
-Miért nézi mindenki Flórát?- suttogta a fülembe. 
-Mert beteg. 
-Mi baja? 
-Nagyon fáj a torka... 
-Értem. Akkor neki nem adok puszit... 
Átmászott Andy karjaiba, én pedig elvesztem a számomra mindent jelentő kék szempárban. Mindketten halványan elmosolyodtunk, és egyszerre indultunk meg a másik felé. Elmondhatatlanul szorosan ölelt, és ebben benne volt minden. 
-Hiányoztál Niall! Olyan rossz volt egyedül... 
-Te is hiányoztál nekem, Kincsem! Annyira sajnálom, hogy nem voltam ott melletted! 
-Neked itt volt a helyed!- birizgáltam a haját, miközben rá mosolyogtam. Azokat a gyönyörű, telt ajkait kezdtem bámulni, mire ő azonnal vette az adást, és lágyan megcsókolt. Annyira hiányoztak az édes csókjai, alig akartam velük betelni.  
-Jólvan Tubicáim, elég lesz!- szedett szét minket Harry. 
-Nem hiányozhat a menyasszonyom? 
-Menjetek el valahova máshova enyelegni! 
Niallnek több se kellett, megfogta a kezem és elkezdett húzni maga után. Egy raktárhelyiségbe mentünk be, ahol azonnal a falnak nyomott és vadul az ajkaimnak esett.  
Nem tudom mikor, de csupán a levegőhiány miatt váltunk el egymástól. 
-Hogy vagy, Szépségem?- kérdezte, miközben az arcomat cirógatta. 
-Megvagyok...  
-És Flóra?  
-Próbálja magát erősnek mutatni, de éjjel is hallottam, hogy sír.  
-Nem lehet neki könnyű. 
-Hát nem az... 
-De végig itt leszek veletek! 
-Szeretlek! 
-Én is szeretlek! Este folytatjuk, most menjünk vissza! 
-Ahjj! Annyira hiányoztál!- borultam újra a nyakába, ő pedig szorosabban fonta a karjaot a derekam köré.  
-Te is nekem! 
-Nem szeretem ha nem vagy mellettem... 
-Tudom Drágám, én sem. Marco azt mondta, hogy ha egy városban egy koncert van, hazautazhatunk, hogy onnan menjünk a következőre. 
-Hááát nem is tudom... Majd megbeszéljük! 
-Rendben, most pedig menjünk!- nyomott egy utolsó csókot a számra.  
A délután további részében beszélgettünk, a srácok próbáját hallgattuk, vagy pedig Niallel öleltük egymást. Mikora a rajongólat elkezdték beengedni mi elmentünk a színpad mögé, és onnan figyeltük, hogy milyen goyrsan telik a stadion.  
Fél kilenckor megjelentek mellettünk a fiúk, a vőlegényemnek még adtam egy szerencsecsókot aztán felfutottak arra az óriási  színpadra, ezzel pedig hivatalosan is megkezdődött az On The Road Again turné.   

Sophie❤

2016. január 23., szombat

II. évad 41. rész- Nem veszíthetem el őt is...

Sziasztoook
Nos, mint minden szombaton, most is itt az új rész ;)
A héten nagyon sok minden történt, de ami a legfontosabb, Louis apuka lett! Nagyon nagyon gratulálok neki és Brinanának- ő nem a kedvencem, sőt...-, remélem minél előbb látunk képeket a kis Tomlinsonról
Azt hiszem, ebben a fejezetben egyes találgatásoknak véget vetek, ugyanis fejlemények lesznek Flóra állapotával kapcsolatban. :(
Ha a rész elnyeri a tetszéseteket hagyjatok magatok után nyomot, vagy lépjetek be a facebook csoportba :)
Jó olvasást, puszi Zsófi

A beavatkozás nem volt több mint fél óra, és fizikailag semmi fájdalmat nem is érezrem. Az, hogy lelkileg az már egy másik dolog...  

*Barbi szemszöge*

Miután letettük a telefont, a kisasztalról vettem el baba-mama magazinokat és azokat kezdtem lapozgatni. Egyszer csak bejött egy nő, és leült mellém. Nem feltűnően elkezdtem őt nézni, mert valahonnan nagyon ismerős volt. Nem jöttem rá, hogy honnan, így inkább visszafordultam a magazin felé. A nő a telefonját nyomkodta, negyed óra után pedig egy halk köszönés kíséretében távozott. Megvontam a vállam, és nem is igazán foglalkoztam vele.  
Nemsokára jött El könnyes szemekkel, én pedig csak szótlanul átkaroltam, és hagytam, hogy zokogjon. Lassan elindultunk kifele, beültünk a kocsinkba és csendben utaztunk hazáig.  
-Szeretnél valamit enni?- kérdeztem mikor már a nappaliban ültünk. 
-Nem, köszönöm... De lehet, hogy inkább hazamennék most... 
-Tuti? 
-Ahha.  
-Ne vigyelek el? 
-Ne, jót fog tenni a séta... Köszönök mindent Barbi, holnap találkozunk? Vagy mikor mész vissza? 
-Holnapután délelőtt megy a gépem, holnap este elmegyünk a Funkyba, jó? 
-Oké, szia Barbi! 
-Szia El! És kitartás!- nyomtam egy puszit az arcára, mire ő csak keserűen elmosolyodott, aztán elment. Az ajtót becsuktam utána és ledőltem a kanapéra. Mivel nagyon éhes voltam fogtam magam, és benyomtam egy nagy tábla csokit, miközben sorozatot néztem. Nyugalmamat a telefonom zavarta meg, a meneddzserem hívott. 
-Terhes vagy?! 
-Szia Dávid, nem tudok róla, miért? 
-Mindjárt küldök linket. Amint Londonba értem beszélnünk kell erről! 
-Ami mikor is lesz? 
-Éjjel. 
-És hol alszol? 
-Vettem egy apartmant a belvárosban, szóval ott. Reggel fél kilenckor a Trafalgár-téri starbucksnál találkozunk, rendben? 
-Okés, szia! 
-Küldöm a linket, szia! 
Egy pillanattal később pedig már jött is az sms, amit egyből megnyitottam. Már a főcím is felháborító volt! 

Érkezik a kis Horan! 

Kolleganőnk a mai napon a leendő Mrs. Horant, Palvin Barbit  látta meglehetősen érdekes helyeken. Miután landolt a reptéren haza ment, ahonnan útja egy kis kávézóba vezetett. Itt vőlegénye bandatársának volt barátnőjével, Eleanorral találkozott. Az egész napot együtt töltötték, este pedig egy magánklinikán kötöttek ki, ahol a két lány nőgyógyásza is dolgozik. Belső információk szerint a fiatal pár felvetette a gyerekvállalás ötletét, és lelkesen bele is kezdtek a projectbe. A fiatal menyasszony egy baba-mama magazint olvasgatott, és örmteli arcát elnézve már valószínűleg áldott állapotba is került. De mi lesz most? Niall a gyermeke miatt képes lesz ott hagyni a bandát? Ebben az esteben, a három srác még folytatja a koncertezést vagy úgy döntenek, hogy abba hagyják a közös munkát?  
Nem tudjuk, mindenesetre gratulálunk a fiatal szülőknek, és várjuk a fejleményeket! 

Nagyon időm sem volt megemészteni az olvasottakat, mert csörgött is a telefonom. 
-Barbi! Elhiszem, hogy ideges vagy, de ne húzd fel magad, kérlek! 
-Szia Niall! Nem húzom fel magam, nyugi! Inkább te ne legyél ideges! 
-Nem vagyok, de ez annyira felháborító! 
-Tudom, Ni, tudom... 
-De amúgy miért voltál dokinál? 
-Én vitaminokat irattam fel, de alapból Elt kísértem. Ez nem telefon téma, majd megbeszéljük holnap után. 
-Rendben Szívem! 
Még egy ideig beszélgettünk, aztán neki mennie kellett valahova. Nem tudtam mit csináljak, fogtam egy fürdőbombát, a kádba dobtam és beleültem. Próbáltam volna kikapcsolni, és nyugodtan lenni, de ezt a telefonom megintcsak félbe szakította. A húgom keresett. 
-Barbi!- szólt zokogva a telefonba. 
-Flóra! Jézusom, jól vagy? Mi a baj? 
-Nem vagyok jól... Barbi! Mikor tudnál hazajönni? 
-Nem tudom Szívem, de mi történt? 
-Én... Én meg... Meg fogok.... Én meg fogok halni... 
-Hogy mi?! Flóra, mi történt? 
-Kérlek gyere haza! 
-Flóra mondjál már valamit! 
-Beteg vagyok.... Leu... 
-Ne mondd ki! Azonnal indulok, éjjel érkezem, de te pihenjél! 
-Rendben. Figyelj... Ha nem ébrednék fel... Szeretlek! 
-Ne mondj ilyeneket Flóra! Nagyon szeretlek, reggel találkozunk! 
Abban a pillanatban, hogy letettem a telefont utat engedtem a könnyeimnek. Nem hagyhatom, hogy a húgommal is ugyan az történjen mint az öcsémmel! Abban a pillanatban elhatároztam, hogy bármibe is kerül, meg fogom őt menteni. Kiszálltam a kádból, leengedtem a vizet és a gépemhez siettem. Megnéztem mikor megy a következő járat, azt mutatta éjfél. Foglaltam rá egy jegyet, és azonnal készülődni is kezdtem. Amint magamra vettem pár ruhát, ültem is be a kocsiba, hogy a reptérre menjek. Az utakon elég sokan voltak, de azért rendes tempóban tudtam menni. Próbáltam hívni Niallt, és a többi srácot, de egyikőjük sem vette fel, így Sophiával üzentem a szerelmemnek, hogy amint tud hívjon. A Hethrowra érve azonnal a négyes terminálhoz siettem, és szálltam is fel a gépre. Mikor már a helyemen ültem újra sírni kezdtem. Az első osztályon az üzletemberek, és az egyéb 'nagyon fontos emberek' nem hiszem, hogy normálisnak néztek, de abban a pillanatban egyátalán nem érdekelt. Mielőtt félreértés történne nem azért ültem az első osztályra, mert az nagyon szuper lenne; hanem azért mert ide lehet a leggyorsabban beszállni, innen lehet a leggyorsabban lejutni, és nincs is annyi ember, így csökken az esélye, hogy felismernek.  Bedugtam a fülembe a fülhallgatóm, de csak halkan indítottam zenét, hogy elterelje a figyelmem.  
Az út két és fél órás volt, de egy végtelenségnek tűnt. Nagyon ideges voltam, alig bírtam a fenekemen maradni. Mikor végre landoltunk szerintem elsőként mentem le a lépcsőn, és mivel bőröndöm nem volt egyből egy taxi keresésére indultam. Éjjel háromkor a sárga kocsik csak úgy sorakoztak a bejáratnál, így bepattantam egybe és bediktáltam a címet. 
-Elnézést Hölgyem, esetleg nem ön Niall Horan menyasszonya? 
-De, én vagyok. 
-A lányom nagyon nagy rajongója a párosuknak! 
-Ohh, köszönjük. 
Mivel a pasas észre vette, hogy nem vagyok beszélgetős hangulatomban, inkább hagyott is a gondolataimmal. Nagyon féltettem Flórát. Attól, hogy ez lelkileg akkora traumát okoz neki, hogy nem lesz ereje harcolni a rák ellen. Pedig muszáj lesz neki. Nem hagyom, hogy a másik testvéremet is elveszítsem. Nem. 
Lassan a házhoz értünk, gyorsan kifizettem a számlát és indultam is befele. A házban sötét volt, csupán az emeletről hallatszódott le a húgom sírása. Egyből felrhoantam hozzá, és a karjaimba zártam. 
-Shhhh, itt vagyok, nem lesz semmi baj! Minden rendben lesz! 
-Dehogy lesz! Meg fogok halni, Barbi! 
-Ezt most azonnal fejezd be! Nem fogsz meghalni, pár hónap és teljesen egészséges leszel! Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy teljesen meggyógyuljál! Anyu? 
-A szobájában. Megkértem, hogy hagyjon egyedül... 
-Figyelj Flóra! Nem gyengülhetsz el, érted? Harcolni fogunk ez ellen a valami ellen, és minden rendben lesz! 
-És ha nem? 
-Olyan nincs! Felejtsd el! 
-De...- kezdett bele, viszont köhögnie kellett, így könnyes szemekkel néztem végig a rohamát. 
-Van már gyógyszered? 
-Ahha, lenn van a konyhában. 
-Mindjárt hozom!  
Lesiettem a lépcsőn, a konyhában pedig anyut találtam meg könnyes szemekkel. 
-Olyan jó, hogy itt vagy Barbi! 
-Nyugi anyu, nem lesz semmi baj! Keresünk egy magánorvost aki meggyógyítja Flórát, és minden rendben lesz!  
-És ha nem? Az öcsédnél sem lett!  
-Mert neki alapból gyenge volt a szervezete, de Flóra erős lány, meg fog gyógyulni! Felmegyek, viszem neki az esti bogyóit, aztán ha elaludt beszélgetünk, jó? 
-Rendben csillagom! Szeretlek! 
-Én is anyu! 
Egy tálcára raktam a vizes poharat és a négy szem bogyót és úgy indultam el az emeletre. A húgom szobájába érve láttam, hogy már majdnem alszik, így megkértem, hogy vegye be a gyógyszereit, majd megvártam míg álomba kerül. Egy hosszú puszit nyomtam az arcára aztán kimentem a szobájából. Pont mentem lefele mikor meghallottam a telefonom csörgését.  
-Szia Niall! 
-Baj van Kicsim, gyötört a hangod!  
-Nem tudnánk skypeolni? 
-Most? De, persze!  
A telefonom újra csörgött, és mikor felvettem a Szöszim kék szemeit láttam. 
-Szóval? 
-Figyelj Niall... Baj van...
-Mi? Veled van valami? 
-Nem. Flórával. 
-Mi van Flórával? 
-Ugyan az, mint az öcsémmel volt...- ekkor már nem bírtam tovább, elsírtam magam. 
-Ugye... Ugye csak viccelsz? 
-Viccelnék én a húgom életével? 
-Igaz... Kicsim, megkeressük a legjobb orvost, és mindent megteszünk azért, hogy felépüljön! Szeretnéd ha hazamennék? 
-Dehogy Niall...! Neked ott a helyed a srácokkal, dolgoznotok kell!  
-Biztos? 
-Persze, holnap után én is megyek! 
-Inkább legyél a húgoddal, Szívem!  
-Ott akarok lenni veletek a nyitó koncerten! Max. másnap reggel visszajövök. 
-Rendben. Ne aggódj, nem lesz semmi baj! És gondolkodni fogok azon, hogy ismerek-e jó orvost. 
-Köszönöm Niall! Annyira szeretlek! 
-Én is Kicsim, és ne feledd, minden rendben lesz! Próbálj meg erős maradni! 
Még egy kis ideig beszélgettünk, de végül elküldött aludni, mondván pihenésre van szülségem. Leraktuk a telefont, és anyu keresésére indultam. A konyhában ült, a laptopját bújva. 
-Mit nézel ennyire? 
-Jézus, de megijesztettél!- kapott a szívéhez- Az orvosokat nézegettem. 
-Niallel arra gondoltunk, hogy Londonban sokkal jobbak a lehetőségek, és az orvosok is, mi lenne ha ott kezelnék? 
-Az itthoniakra alig van pénzem, nemhogy egy külföldire! 
-Anyu, a pénz számít, vagy Flóra egészsége? 
-Persze, hogy a második... 
-Na látod! És ha kell, akkor majd mi fizetjük, emiatt ne aggódj! Inkább azt meséld el, hogy hogyan derült ki!- kértem, ő pedig egyből belekezdett a mesélésbe. 
Mivel a húgom napok óta nem hagyta abba a köhögést, édesanyánk fogta, és elvitte a háziorvoshoz. Mivel nem találtak nála semmit, tovább lett küldve egy vérvételre, ahol kimutatták nála a leukémiát. Az eredmény még nem volt biztos, ezért több helyre beutalták, és végül ma kapták meg a leleteket, miszerint a háziorvos diagnózisa pontos. A húgom a hét stádiumból a negyedikben volt, még élt bennünk a remény, hogy túlélheti ezt a rémséget. 
Négy órakor anyukám már nagyon álmos volt, így ő elment aludni, de nekem még feladatom volt. Megtalálni a legmegfelelőbb orvost. A szobámba siettem, bekapcsoltam az asztali gépet és azonnal keresgnélni is kezdtem. A kereső jobbnál jobb orvosokat dobott ki, végül öt nevet jegyzeteltem ki. Úgy döntöttem, hogy ezek közül megkérdezem Niallt, hogy ismeri-e valamelyiket, és, kikérem anyu véleményét. Az egész keresgélés egy óra volt, utána gyorsan letusoltam és azonnal álomba is merültem.  
Alig aludtam valamit, mikor Flóra köhögésére ébredtem. Indultam volna hozzá, mikor hallottam, hogy anyu már megy. Próbáltam visszaaludni, de nem ment. Féltem. Egyedül voltam a gondolataimmal. A családomat pluszban nem akartam terhelni, Niall és a barátaim pedig nem voltak ott. Fogtam egy lapot, és minden érzésemet leírtam rá. Mire befejeztem, újra csípni kezdetz az álmosságtól, így a szerelmem lágy hangjára aludtam el. 
Másnap reggel arra ébredtem, hogy rosszul vagyok. Mielőtt bármit is tehettem volna, a kezemet a szám elé rakva siettem a fürdőig, ahol kiadtam magamból mindent amit tegnap ettem. Mikor úgy éreztem vége, a vécé mellé rogyva ültem egészen addig, míg a légzésem helyre nem állt. Nagyon nem voltam jól, émelyegtem, rosszul voltam, de úgy éreztem az egész hűtőt fel tudnám falni. Lassan felálltam, kiöblítettem a számat és visszamentem a szobámba. A telefonomat megnézve három ember keresett míg aludtam. Először Nit hívtam vissza, ő tanácsolta, hogy melyik orvost hívjuk fel- akit ismer is-, mondta, hogy holnap reggel vár egy magángép Londonban és még egy ideig beszélgettünk. Ezután jött a meneddzserem, aki ordibálva vette fel a telefont. 
-Mégis hol az istenben vagy, Barbi? 
-Itthon. 
-Akkor ülj be a kocsidba, és toldd ide a feneked! 
-Mármint Magyarországon, itthon. 
-Mit keresel ott? 
-Flóra beteg. 
-Lemegy a láza nélküled is! 
-De nem lázas az isten szerelmére, hanem leukémiás! 
-Hogy milyen?! Barbi, te szívtál valamit? 
-Nem Dávid, teljesen jól vagyok, már amennyire egy ilyen helyzetben ezt lehet mondani. Flóra beteg, és támogatnom kell. Sajnálom, de fontosabb mint a munka. 
-Persze, megértem, bocsánat! Tudok valamit segíteni? 
-Beszélnél a céggel ahova ma mentünk volna? 
-Természetesen, ez alap, de ezen kívül. 
-Nem köszönjük! Mindjárt hívom az orvost, aztán kiderül mikor utazhat. 
-Hova? 
-Londonba, ott sokkal jobbak az orvosok! 
-Ez igaz. Figyelj, hívj, bármi van, oké? 
-Oké, szia Dávid! 
-Szia Hercegnő! 
Leraktuk, és nem foglalkozva a harmadik névvel mentem le a konyhába, hogy mindent amit találok, megegyek.  
-Jóreggelt!- nyomtam egy-egy puszit anyukám és húgom arcára. 
-Hogy aludtál Kicsikém? 
-Hát nem sokat, de azt jól. Találtam öt orvost, Niall ezek közül csak egyet ajánlott, akit ő is ismer, őt kéne felhívni.  
-Megbízok bennetek, szóval akkor majd felhívod? Nem biztos, hogy mindent értenék. 
-Persze. Eszek és hívom is.  
-Köszönöm Szívem!  
-Flóra te hogy vagy? 
-Jól. Ma el akarok menni vásárolni! 
-Elmegyünk, jó? 
-Okés. Azt hiszem felmegyek, beszélek Lukekal. 
-Én meg az orvossal. 
-Én pedig indulok is dolgozni. Délben jövök, vigyázzatok magatokra!  
Mi felmentünk az emeletre, ő pedig el, dolgozni. Beütöttem az orvos számát, aki harmadik csörgésre fel is vette. 
-Itt Dr. Taylor asszisztense beszél, miben segíthetek? 
-Ümmm jónapot, én időpontot szeretnék kérni.  
-Új páciens? 
-Igen. 
-Akkor kérem várjon Hölgyem, kapcsolom a doktor urat! 
-Rendben, köszönöm. 
Nemsokára egy fiatal férfi hangját hallottam meg a vonal másik végén. 
-Háló, Dr. Tayor beszél! 
-Jónapot Doktor Úr! Azt szeretném kérdezni, hogy egy sürgős esettel kapcsolatban mikor tudna fogadni? 
-Mennyire sürgős eset? 
-Nos... A húgomnál leukémiát diagnosztizáltak. 
-Mikor? 
-A végleges eredmények tegnap érkeztek meg. 
-Értem. Azt mondta az orvos, hogy hányas stádiumban van? 
-Négyes. 
-Húha, azt hiszem ez egy sürgős eset. Mikor tudnának elfáradni hozzám? 
-Önnek mikor lenne jó, Doktor Úr? 
-Egy pillanat... Ma este fél nyolc? 
-Megoldható, igen. 
-Rendben, egy nevet kérhetek? 
Hirtelen nem tudtam melyik név lenne a legmegfelelőbb, így csak benyögtem ami először eszembe jutott. 
-Mrs. Horan.  
-Jajj, ön Niall menyasszonya? Hát miért nem ezzel kezdte? 
-Nem tudtam, hogy mondanom kéne... 
-Az előbb hívott a szőkeség, hogy nagyon sürgős esetben fogod keresni. Jajj, elnézést, hogy tegeztem! 
-Semmi baj, de akkor maradjunk is így! 
-Rendben, este találkozunk! És jó utat! 
-Köszönjük, szia! 
Leraktuk a telefont, és egyből írtam Niallnek, hogy köszönöm szépen. Ezután anyukámmal telefonáltam, aki azt mondta a legelső londoni járatra foglaljak három jegyet, hogy minél előbb indulhassunk. Teljesítettem a kérését, szóltam a húgomnak, hogy pakoljon aztán lementem palacsintát sütni. Azt reméltem, hogy pár darabot legalább abból eszik, ha már mást nem. Miközben a tésztát kevertem megettem a hűtőben talált két túrórudit egy kis nutellával. Eleanornak küldtem egy smst, hogy ha van kedve hívjon fel beszélgetni egyet. Nemsokára csörgött is a telefonom, és mindketfen face time-ra állítottuk. 
-Sziaaa! 
-Hát te merre vagy? Az nem a ti konyhátok! 
-Itthon Magyarországon. 
-ih 
-Flóra beteg, de este megyünk is vissza.  
-Érteeem. Elmegyünk valahova? 
-Mi lenne ha csak simán átjönnél? Nem akarok berugni...   
-Okés. Akkor mire menjek? 
-Ha végeztünk orvosnál érted megyünk. 
-Szupi. Na szia Barbi! 
-Szia!  
Ezután a beszélgetést a húgommal folytattam, aki elmesélte, hogy Luke meg fogja látogatni. Azt mondta, hogy ha az orvos engedi, szeretne velem eljönni a srácokhoz. Jó volt vele így beszélgetni, a betegségéről szó se nagyon esett. Felment összepakolni,én pedig rendet raktam a konyhában. Lassan megjött anyu, pár napra ő is összepakolt, és indulnunk is kellett a reptérre. Nem kerültünk dugóba, így volt időnk meginni egy kávét is. Átmentünk az ellenőrző kapukon, becsekkoltunk és fel is ültünk a gépre. Anyu filmet nézett, a húgom pihent, én pedig a nekem megfelelő képeket választottam ki a legutolsó fotózásomról. Két kép között vaciláltam, mikor valaki megfogta a vállam és megszólított.  
-Barbi? Komolyan te vagy az? 
Alig hittem a szememnek! Decemberben láttam őt utoljára, és most komolyan itt van előttem? 

Sophie❤