Halihoo✨
Húha, hát a most sem volt nyugalmas hetünk... Kijött a History klipp, Louis kirakott egy képet Freddieről és kijött Zayn klipje is ;)
Ezt a részt ebben a pillanatban fejeztm be, mostanában nagyon nincs ihletem... :(
De van egy nagyon fontos dolog! A blog átlépte a 80000 oldalmegjelenítést, ami miatt nagyon hálás vagyok nektek, köszönöm szépen!❤❤
Nem is húzom tovább a szót, ha a rész elnyeri a tetszéseteket akkor pipáljatok, írjatok kommentet, iratkozzatok fel, írjatok chaten esetleg lépjetek be a facebook csoportba :)
Jó olvasást, puszi Zsófi❤
Alig hittem a szememnek! Decemberben láttam őt utoljára, és most komolyan itt van előttem?
-Krisz? Jézus, de hiányoztál!- öleltem át lehetetlenül szorosan.
-Te is nekem, Hugi!
-Hova az istenbe tűntél?!
-Ha akkor nem megyek el, maradandó károkat okoztam volna. De azóta minden
rendben, van egy gyönyörű barátnőm, munkám.
-Mesélj el mindent!
-Mindjárt, de valamit te is mondj! Hogyhogy nem Niallel vagy?
-Most Londonba megyek, aztán holnap hozzájuk.
Az egész utat végig beszélgettük, és így megértettem, hogy melyik döntését
miért hozta. Annak idején érzett valamit irántam, így jobbnak látta ha elmegy,
minthogy kárt tegyen Niallben. New Yorkba költözött, szuper munkája van, a
szerető és gyönyörű barátnőjével él, akiről képet is mutatott.
Megtudtam, hogy itthon is vannak felkérései, azért utazott haza, most pedig azért
utaztunk együtt, mert Londonban lesz egy két napos fotózása. Miután landoltunk
megbeszéltük, hogy majd keressük egymást, ezután elváltak útjaink.
Megvártam míg édesanyám és a húgom összeszedik a bőröndöket, aztán az éjjel
a parkolóban hagyott kocsim felé indultunk. A csomagokat beraktuk a
csomagtartóba, aztán elindultunk hazafele. Egy bevásárló központnál megálltunk,
hogy pár kaját vegyünk, illetve nekem kellett útba ejtenem egy fehérnemű boltot,
ugyanis az egyik melltartómban eltörött a drót. Egyedül szereztem be három
szettet, majd a családom keresésére indultam a pláza élelmiszer
boltjában.
Végül este hat órára értünk haza, és az első az volt, hogy hívtam
Niallt. Nagyon sok időnk nem volt beszélni, indulnunk kellett a belvárodba az
orvoshoz. Anyu arra kért minket, hogy előbb induljunk, hátha dugó lesz vagy
valami. A sejtése beigazolódott, nagyon sokat kellett várnunk a belvárosba
bekötő útnál. A rendelőt is nehezen találtuk meg, főleg nem parkolót!
Nagyon ideges voltam, hogy elkésünk, egyedül az nyugtatott, hogy Niall ismeri
az orvost, és amúgy sincs időpontunk. Mikor végre meg tudtam állítani a motort
kiszálltunk, és el is indultunk befele. A recepciós lánynak mondtam kik
vagyunk, és egyből be is engedet minket.
-Üdv, Dr. Taylor.
-Áhh jóestét! Hadd mutatkozzam be személyesen is! Dr. Taylor vagyok!
-Palvin Barbara- Mrs. Horan, az édesanyám, és a húgom.
-Örvendek Hölgyeim! Foglaljanak helyet!
Eleget téve a kérésének, leültünk három bőr fotelbe, miközben Flóra izzadt
kezét fogtam nyugtatás képp.
-Szóval mi is a probléma?
-A húgomnál leukémiát diagnosztizáltak tegnap.
-Értem. Ugye azt már említetted, hogy a négyes stádiumban van...
-Igen.
-A papírokat elhoztátok?
-Igen.
Odaadtam a kezébe mindent amit megunkal vittünk, és feszülten vártunk míg
átnézte. Végül megköszörülte a torkát, és felnézett.
-Húha... Hát az eredmények nem valami kecsegtetők, de mindent megteszünk a
gyógyulás érdekében. Elsőnek a kemoterápiát mondom, amit jó lenne minél előbb
elkezdeni. Ha Flóra állapota rosszabbodik, azt hiszem vérátömlesztésre lesz
szükség, de először ezek a kezelések lesznek.
-Hány alkalom?
-Tíz-tizenöt. Az elsőt minél előbb, a másodikat azután egy héten belül, és
utána a többi pedig majd kialakul. Viszont ezt meg kell kérdeznem... A
családban volt más, akinek ilyesmi betegsége volt vagy esetleg van?
-Igen, az öcsémnek volt, de nála túl későn vettük észre.
-Értem. Akkor viszont majd szeretnék veled ketten beszélni. De előtte a
kishölgyön végeznék el pár vizsgálatot- mosolygott Flórára.
-Rendben, addig kimenjünk?
-Akkor gyorsabban menne, igen.
-Oké.
Anyuval felálltunk, ő még egy puszit nyomott a húgom arcára,
aztán kimentünk.
-Barbi, rendbe fog jönni?
-Hát persze, hogy rendbe fog jönni! Nem lesz semmi baj!- mosolyogtam rá
bíztatóan, de közben én sem hittem saját magamnak. Vérátömlesztés?! És ha nem
lesz vér? Ha a kemoterápia nem fog segíteni, mit csinálunk? Nem bírtam egy helyben
ülni, így fel-alá járkáltam a váróban.
-Elnézést, Mrs. Horan, kérnek valamit?
-Esetleg van kávéautómatájuk?
-Az nincs, de azonnal hozok önnek egy feketét! Maga parancsol valamit, Hölgyem?
-Nem, köszönöm...- rázta a fejét anyu üveges tekintettel.
A lány nemsokára visszaért egy kávéval, én viszont nem bírtam ott benn
maradni, fogtam magam és kimentem a rendelő elé. A járda szélére ültem, és
az sem érdekelt, hogy ha meglát valaki. Senki nem érdekelt, csupán Niall karjai
között akartam lenni, és ölelni őt. Ennyit akartam abban a pillanatban, de
rá kellett jönnöm, hogy ez nem egy mese, hanem a valóság, ahol a húgom
leukémiás, felém pedig rajongók közelednek. Nem tehettem meg velük, hogy
elmegyek, így megvártam míg a három lány mellém ér.
-Szia Barbi!
-Sziasztok lányok!
-Kérhetünk képet?
-Persze!
-Holnap mész a fiúkhoz?
-Igen, ki nem hagynám a nyitó koncertet!
-Mi majd csak ősszel látjuk őket, mikor Londonban lesz koncert.
-Azok biztosan szép koncertek lesznek. Viszont sajnálom lányok, de nekem
lassan vissza kéne mennem...- mutattam magam mögé.
-Ugye nem te vagy beteg?
-Nem, én teljesen egészséges vagyok- mosolyodtam el, mire a lányok
tekintete a hasamra csúszott.
-Bocsi, hogy ha nem ránk tartozik, de annyira örülnénk, ha babátok lenne
Niallel!
-Hát annak mi is örülnénk... De még semmi nem biztos.
-Mi mindenesetre nagyon várjuk! Szia Barbi!
Megöleltük egymást, ők tovább mentek, én pedig vissza. A recepciós
lánynak odaadtam és megköszöntem a csészét, majd bementem a rendelőbe, mert
mondta, hogy az anyukám már odabenn van. Dr. Taylor épp egy zsepit adott
mindkettőjüknek, és erre a látványra én is elgyengültem.
-Elnézést, csak pár rajongóval találkoztam...- köszörültem meg a torkom
végül.
-Semmi probléma. Arra jutottunk, hogy mivel a húgod holnap szeretne veled
utazni az első kezelés három nap múlva lenne.
-Rendben. Mikor?
-Hát mivel valószínűleg legyengíti majd a szervezetét, el fog fáradni, és
jobb lenne ha éjjelre benn maradna majd, így egy esti óra lenne megfelelő.
-Úgy mint ahogy idejöttünk?
-Igen.
-Ugyan ide?
-Nem. Abba a magánkórházba, ahol a másik rendelőm van, majd sms-ben
elküldöm a pontos címet. Azt hiszem igazából ennyi lenne. És Barbi, majd még
veled szeretnék négyszemközt beszélni!
-Akkor mi megyünk is. Köszönünk szépen mindent, Doktor Úr! Mennyivel
tartozunk?
-Azt a lányával, illetve a vejével majd elintézzül; amiatt ön ne
aggódjon, Hölgyem!
-Barbi ezt még nálatok megbeszéljük!- sandított rám, aztán Flórával együtt
elhagyták a rendelőt.
-Miről lenne szó, Dr. Taylor?
-Niallel mikor beszéltünk megkért valamire. Fél, hogy esetleg benned is van
valami, ezt szeretné kivizsgáltatni.
-Mi?
-Szeretné ha lenne egy vérvételed, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy nincs
semmi bajod.
-Csak egy vérvétel?
-Ha minden rendben lesz, akkor persze! Ez is a te érdekedben. Viszont én vérvételre nem vagyok specializálódva. Mármint tudok, de hivatalosan nem szabad. Kit tudsz orvost,
aki megcsinálná?
-Nem tudom. Rajtad kívül itt Londonban, össz vissz a nőgyógyászomnál voltam
orvosnál.
-Akkor adok egy beutalót, és aznap este mikor a húgod jön a kezelésre, ott
megcsinálják.
-Rendben. Amíg kitöltöd lehet egy kérdésem?
-Persze!
-Őszinte választ szeretnék! Mennyi esélye van a húgomnak?
-Nem sok. Túl későn vették észre, és tovább is terjedhet. Nagyon erős
gyógyszereket írtam fel neki, amiktől talán nem lesz annyi rosszulléte. Az első
két kezelés után, már többet tudok mondani. És kész is a papír!
-Köszönök mindent, Dr. Taylor! Három nap múlva találkozunk!
-Hello Mrs. Horan!
Elhagytam a rendelőt, és elindultunk hazafele. Írtam Elnek, hogy majd
inkább akkor találkozzunk, ha visszaértünk Londonba. Az utunk csendesen telt,
azt hiszem mind a hárman a saját gondolatainkba merültünk. Annyira aranyos
Nialltől, hogy szeretné ha kivizsgáltatnám magam! De abban a pillanatban
eszembe jutott, hogy nem foglalkozhatok magammal, Flóra és az egészsége az
első. Hátulról ránk dudáltak, én pedig észre vettem, hogy zöld a lámpa, és
mehetek tovább.
-Flóra, egy vagy két koncerten szeretnél maradni?
-Lehet kettő is?
-Szerintem simán, mert ha másnap reggel hazajövünk, az bőven elég.
-Oké!
-Anyu, te nem szeretnél eljönni?
-Inkább eltöltenék itt Londonban pár napot, ha lehet...
-Persze, rendben!
-És ha maradhatok nálatok...
-Anyu, ne beszélj butaságokat, természetes, hogy ott maradsz! Három hónap
múlva költözhettek is be!
-Komoly?
-Ahha, de ha sokat leszek itthon Flórával, lehet, hogy előbb is!
-Majd meglátjuk...
Egy gyógyszertár előtt megálltunk kiváltani a húgom új gyógyszereit, aztán
csak utána indultunk haza.
Mikor a garázsból besétáltunk az előszobába anya azt mondta csinál vacsit,
mi addig foglaljuk el magunkat. Mint a régi szép időkben... Felmentem a
szobánkba, az ágyra feküdtem, és vártam, hogy bekapcsoljon a laptopom. Skypera
azonnal bejelentkezett, és hívtam is Niallt.
-Szia Szépségem!- vigyorgott a kamerába.
-Szia Szöszim!
-Miújság? Mit mondott Dr. Taylor?
-Hát nemsokára megkezdődik Flóra terápiája, aztán egy két alkalon után majd
többet tud mondani...
-Értem... És... Veled?
-Először is annyira édes vagy, hogy ennyire aggódsz értem!
-Szeretlek!
-Mikor Flóra kezelése lesz, akkor vesznek tőlem vért, és utána minden
kiderül.
-De úgysem lesz semmi baj!
-Persze, hogy nem! Holnap is próbáltok?
-Neem. Csak dél körül megyünk, titeket a kocsi oda fog hozni. Hány éjszakát
maradsz?
-Jön velem Flóra is.
-Ohhh okés.
-De kettőt.
-Szuper!
-Nagyon hiányzol Ni...
-Te is Kicsim, de már csak pár óra, aztán látjuk egymást! És Sophnak,
Lottienak, illetve lesz egy meglepetésük számodra!
-Komoly? Mi? Te tudod?
-Tudom, de nem fogom elmondani... Szeretném ha örülnél neki, és, hogy
elterelje a figyelmed!
Nagyon sokat beszélgettünk, végül ő búcsúzott el, mert nagyon álmos volt.
Lementem, felfaltam a fél hűtőt, letusoltam és én is követtem a példáját.
Nem tudom pontosan mit, de valami nagyon szépet álmodtam, ugyanis
mosolyogva ébredtem. Az éjjeli szekrényen lévő képre néztem, és az arcomra
mégnagyobb mosoly szökött. Két kép köszönt rám vissza, az egyiken ketten
vagyunk Niallel, a másikon pedig Theoval a kezünkben grimaszolunk. A
telefonommal kezemben indultam el a konyha fele, és már akkor gyorsabban
kezdtem menni, mikor éreztem a finom kávé illatát.
-Jóreggelt!
-Neked is, Csillagom!
-Flóra?
-Még alszik, nem akartam felkelteni. Mikor indultok?
-Tízre megyünk a reptérre.
-Akkor te egyél, én pedig felkeltem őt.
-Okés.
Úgy tettem ahogy anyukám kérte, nagyon sokat ettem. A kávéfőzőhöz sétálva
dupla adag kávét főztem le magamnak, ugyanis nagyon megkívántam. Azt is
megittam, aztán elindultam az emeletre, hogy összekészüljek. A hajamat
szabadon hagytam, sminket is csak egy minimálisat használtam, ugyanis
számítottam a paparazzikra a reptereken. Ruhának egy rózsaszín tavaszi
egyberuhát választottam, amihez egy bőrdzsekit vettem fel. Bőröndöt magammal
sem hoztam, így ruhákat pakolnom megint nem kellett, csupán a táskám volt.
Mikor lementem már a húgom is kész volt, már csak a gyógyszerét kellett
bevennie.
Lassan elindultunk a reptérre, és amint kiszálltunk anyu átült a volán mögé
és elhajtott. Flóra utazótáskáját megfogtam, és úgy indultunk el az egyes kapu
felé. Átmentünk az ellenőrző kapukon, és akkor egy ismerős fejet fedeztem
fel. Elkezdtem futni felé, és mikor megbizonyosodtam arról, hogy jól sejtem ki
az, a nyakába borultam.
-Jézus Barbi!- nyögött fel.
-Olyan régen láttalaaaak! Jézus milyen hosszú a hajad!- borzoltam össze a
barna haját.
-Most mondd, hogy nem áll jól!
-Szerényebb lettél! Jössz velünk?
-Ahha, de szerintem mutass be a húgodnak!
-Okéka! Flóra, ő itt Andy, Liam legjobb barátja. Andy, ő Flóra,
a húgom.
-Sokat hallottam már rólad!- vigyorgott a húgomra a srác.
-Hát izé...Én még nemigazán...- motyogta Flóra, mire felnevettünk.
-Semmi baj, de inkább induljunk!- indult el a magángép felé.
Felültünk, és el is kezdtük a felszállást. A két és fél órás utat végig
beszélgettük, és a leszállás után pedig egy közös autóba ültünk be. Preston
elmondta, hogy a fiúk már nagyon be vannak zsongva, de mindenki csak a
fáradtságra fogja. A stadion előtt már óriási tömeg volt, minket is alig
akartak beengedni.
-Hogyhogy még nem volt kapunyitás?
-Már volt, csak rájuk még nem került sor.
-Azta!
-Hát igen...
A parkolóban amint kiszálltunk a kocsiból
a szemfüles rajongók kiszúrtak minket, és sikítozni kezdtek. Integettünk nekik,
aztán be is siettünk az épületbe. Az őr ment elől- hisz' ő tudta
merre kell menni-, mi pedig követtük.
Amint a "backstagebe" értünk óriási káosz fogadott minket. Az asszisztensek kiabálva járkáltak fel alá, Sonja Harryvel üvöltött mert elfejtette megmosni a haját. Marco Louisnak magyarázott, Liam két sapka közül nem tudott választani, azon hisztizett, amin pedig a barátnője akadt ki. A zenekar tagjai együttes erővel keresték Josh ütőit, Lottie pedig Sophiet próbálta nyugtatni, mert valamiért sírt. Amin a legjobban kiakadtam, az viszont az volt, hogy Niall az asztal tetején száguldozott egy rózsaszín rollerral.
Amint a "backstagebe" értünk óriási káosz fogadott minket. Az asszisztensek kiabálva járkáltak fel alá, Sonja Harryvel üvöltött mert elfejtette megmosni a haját. Marco Louisnak magyarázott, Liam két sapka közül nem tudott választani, azon hisztizett, amin pedig a barátnője akadt ki. A zenekar tagjai együttes erővel keresték Josh ütőit, Lottie pedig Sophiet próbálta nyugtatni, mert valamiért sírt. Amin a legjobban kiakadtam, az viszont az volt, hogy Niall az asztal tetején száguldozott egy rózsaszín rollerral.
-Barbi!- csillant fel a Hercegnőm szeme és azonnal befejezte a sírást.
Mindenki elhallgatott, és az összes szempár Flórára tévedt. Gondolom a Szöszi
és Harry nem bírták ki, hogy ne mondják el a többieknek. A kislány odafutott
hozzánk, és a karjaimba katapultálta magát.
-Szia Tündérem!- puszilgattam agyon az arcát.
-Miért nézi mindenki Flórát?- suttogta a fülembe.
-Mert beteg.
-Mi baja?
-Nagyon fáj a torka...
-Értem. Akkor neki nem adok puszit...
Átmászott Andy karjaiba, én pedig elvesztem a számomra mindent jelentő kék
szempárban. Mindketten halványan elmosolyodtunk, és egyszerre indultunk meg a
másik felé. Elmondhatatlanul szorosan ölelt, és ebben benne volt minden.
-Hiányoztál Niall! Olyan rossz volt egyedül...
-Te is hiányoztál nekem, Kincsem! Annyira sajnálom, hogy nem voltam ott
melletted!
-Neked itt volt a helyed!- birizgáltam a haját, miközben rá mosolyogtam.
Azokat a gyönyörű, telt ajkait kezdtem bámulni, mire ő azonnal vette
az adást, és lágyan megcsókolt. Annyira hiányoztak az édes csókjai, alig
akartam velük betelni.
-Jólvan Tubicáim, elég lesz!- szedett szét minket Harry.
-Nem hiányozhat a menyasszonyom?
-Menjetek el valahova máshova enyelegni!
Niallnek több se kellett, megfogta a kezem és elkezdett húzni maga után.
Egy raktárhelyiségbe mentünk be, ahol azonnal a falnak nyomott és vadul az
ajkaimnak esett.
Nem tudom mikor, de csupán a levegőhiány miatt váltunk el egymástól.
-Hogy vagy, Szépségem?- kérdezte, miközben az arcomat cirógatta.
-Megvagyok...
-És Flóra?
-Próbálja magát erősnek mutatni, de éjjel is hallottam, hogy sír.
-Nem lehet neki könnyű.
-Hát nem az...
-De végig itt leszek veletek!
-Szeretlek!
-Én is szeretlek! Este folytatjuk, most menjünk vissza!
-Ahjj! Annyira hiányoztál!- borultam újra a nyakába, ő pedig szorosabban
fonta a karjaot a derekam köré.
-Te is nekem!
-Nem szeretem ha nem vagy mellettem...
-Tudom Drágám, én sem. Marco azt mondta, hogy ha egy városban egy koncert
van, hazautazhatunk, hogy onnan menjünk a következőre.
-Hááát nem is tudom... Majd megbeszéljük!
-Rendben, most pedig menjünk!- nyomott egy utolsó csókot a számra.
A délután további részében beszélgettünk, a srácok próbáját hallgattuk,
vagy pedig Niallel öleltük egymást. Mikora a rajongólat elkezdték
beengedni mi elmentünk a színpad mögé, és onnan figyeltük, hogy milyen goyrsan
telik a stadion.
Fél kilenckor megjelentek mellettünk a fiúk, a vőlegényemnek még adtam egy
szerencsecsókot aztán felfutottak arra az óriási színpadra, ezzel pedig
hivatalosan is megkezdődött az On The Road Again turné.
Sophie❤
Sophie❤