2016. január 16., szombat

II. évad 40. rész- Ha valaha is....

Halihooo
Nehézkésen, de megérkezett az új rész! ;)
Mindenki aki ma központit írt, szeretném elmomdani, hogy ne keseredjetek el a 10-est alig ha van valaki, aki meg tudta csinálni :D
Ha kisebb hibákat találtok a részben, az azért van, mert most fejeztem be, ezeket majd korrigálom
Ha a rész elnyeri a tetszéseteket akkor pipáljatok, írjatok kommentet, iratkozzatok fel, írjatok chaten esetleg lépjetek be a facebook csoportba :)
Jó olvasást, puszi Zsófi


-Azt mondta, hogy ha ennyire ragaszkodunk az esküvőhöz, alkalmazkodnunk kell a feltételeihez. 
-Amik...? 
-Amik. Először is, nem lehet titkos esküvő, minél előbb be kell jelentenünk a dátumot.  
-Ha majd tudjuk, bejelentjük- forgattam meg a szemem.  
-Nem lehet kiskörű, nagynak kell lennie a násznépnek. 
-Amúgy is sok embert akartunk, nem? 
-De. És ami nekem böki a csőröm az az, hogy azt akarja, hogy a média megjelenjen az esküvőn, és felvegyék az egészet. 
-Biztos, hogy nem!  
Egész életemben egyetlen egy napot akartam amiből kimarad a média, az esküvőm napja. Csak a családot és a barátokat akartam, nem mindenféle riportert, meg fotóst. Jó, abból max. egyet, hogy azért legyenek képek. 
-Kicsim...- próbált meg átölelni, de nem hagytam.  
-Nem hagyom Niall! 
-Ha igazán szeretnél, elfogadnál mindennel ami velem jár! 
-A kettőnek egymáshoz semmi köze! Én csak egy média-mentes napot akartam!- letöröltem azt a pár csepp könnyet az arcomról, vettem egy mély levegőt, és Niall szemébe néztem- Elmondhatatlanul szeretlek, el sem tudod képzelni mennyire! Te vagy az életem, imádom a hangod, imádom a szemed csillogását! Imádom látni a szenvedélyt, miközben a munkádat végzed, imádom hallgatni a nevetésed. Imádom, hogy mikor gondolkodsz ráncolod a szemöldököd, és imádom nézni ahogy egy kicsit kidugod a nyelved mikor koncentrálsz. Te vagy a minden, szeretlek, rajongok érted! Nem tudom mi lenne, ha december 6-án nem találkoztunk volna, teljes mértékben megváltztattál! Veled akarok összeházasodni, neked akarok gyerekeket szülni, és még az sem érdekel ha az egész szülésemet öt kamera veszi, csak te legyél ott velem!  
-Ráncolom a szemöldököm? 
-Jajj Niall, a lényeget ragadtad meg, ugye? 
-Szeretlek Kicsim, nem tudom szavakba, hogy mennyire szeretlek, köszönöm ha elfogadod, hidd el, én sem rajongok az ötletért, de úgy döntöttem, hogy bármit elvállalok.  
Nem válaszoltam neki, csupán átkaroltam a nyakát és szorosan átöleltem. Percekig csak öleltük egymást, a végén ő engedett el. 
-Tudtad, hogy a békülős szextől hatékonyabb a megtermékenyítés? 
-Mi? Dehogy! Ezt honnan vetted? 
-Most találtam ki, azt reméltem bedőlsz neki...- vigyorgott kajánul. 
-Jólvan, majd akkor gondolkodj ilyeneken, ha kiválasztottuk, hogy melyik legyen!- nyomtam egy puszit a szája szélére. Visszafeküdtünk az ágyba, és elkezdtük nézegetni a terveket, hogy melyik illene hozzánk a legjobban. Végül azt választottuk ki ami modern, egy kicsit mégis régies. A fehér és a szürke dominál az egész lakásban, az ágyak támlája is ilyen színű lesz.hazaharmadik emelethez nem készültek tervek, mert ott lesznek a gyerekszobák, amik majd akkor lesznek elkészítve, ha tudjuk a kicsike nemét. 
-Az jó, hogy ha csak a koncert napján jövök vissza?  
-Ahha. 
-Csak arra volt gép, emiat. 
-Jólvan Kicsim, az tökéletes lesz, csak annyit kérek vigyázz magadra! 
-Fogok Szöszim! 
-Jólvan Szépségem!  
-Na hogyan is van az a békülős szexes dolog?- ültem a csípőjére, és az arcát, majd az egész kulccsontját leptem be puszikkal. 
Ezután már nem igen beszéltünk, csupán ha könyörögtünk a másiknak, hogy repítsen el a csúcsra. 

Reggel arra ébredtem, hogy Niall halkan dúdol. Lassan nyitottam ki a szemem, és láttam, hogy ő az ágy szélén ül, ruhában. 
-Jórregelt Gyönyörűségem! 
-Hova mész? 
-Nekünk indulni kell a stadionba próbálni. Felhívtam a lakberendezőt, mert tegnap este nem tettük meg, délután négyre megy a házhoz. Rendeltem magunknak reggelit, de annyira éhes voltam, hogy mindkettő adagot megettem, de nemsokára hozzák neked az újat! Vigyázz magadra- vagy magatokra-, nem akarom bármi bajotok essen! És nagyon szeretlek!- hadart el mindent gyorsan, míg eszében voltak a dolgok.
-Huhh, ez így egyben sok volt, de oké. Szeretlek, vigyázni fogunk!
-Tu...
-Nem tudom, hogy terhes vagyok-e!
A beszélgetést nem tudtuk tovább folytatni, ugyanis Ni telefonja megcsörrent, ami nem jelentett mást, minthogy indulnia kell. Odahajolt hozzám, és hosszan, ráérősen megcsókolt.
-Szeretlek Szépségem!
-Én is szeretlek Szöszim!
Még az ajtóból futott vissza, hogy mégegyszer megcsókoljon és csak utána ment el. Ezután lassan elkezdtem készülődni, felöltöztem és mire kész lettem a reggelimet is meghozták. Gyorsan megettem a finomságokat, elköszöntem a barátnőimtől. Csupán a táksámmal- bőrönd nélkül- ültem be Paddy mellé a kocsiba.
-Indulhatunk? Vagy cuccod nincs?
-Nincs, van otthon is ruhám.
-Oké.
Elindultunk a reptérre, és mire odaértünk a repülő is ott volt. Elköszöntem az őrtől, felszálltam a gépre, szóltam a pilótának és el is indultunk. Az úton mégegyszer megnéztem a kiválasztott terveket,és tudtam, hogy jó döntést hoztunk. Aki elsőre meglátná annak lehet, hogy ridegnek tűnik ez a modern, letisztult dolog; de aki jobban ismer minket az tudja, hogy pontosan minket tükröz. Míg Londonba nem értünk megettem három croissant és magazinokat kezdtem olvasni. Egyszer csak a kezembe került egy baba-mama lap, és abba lapoztam bele. Elolvastam pár dolgot, de inkább le is tettem az újságot, nem akartam beleélni magam semmibe. Két és fél óra repülés után leszálltunk, és elindultam kifele. Mivel kocsink nem volt a reptéren hívtam egy taxit és haza vitettem magam. Az út csendben telt, csupán egy smst írtam Niallnek, hogy hazaértem, majd a ház elé érve kifizettem a kért összeget és bementem. Csendes volt a lakás. Mikor elmentünk itthonról kb. tizen indultunk el, most pedig egyedül voltam. Felhívtam Dávidot, elmondtam neki mi a helyzet, és annyit mondott rá, hogy holnap mehetek is modellkedni, arra ő is a városba ér. Nem tudtam mit csinálhatnék négyig, felhívtam Eleanort, hogy mit csinál ma.
-Barbi! De rég hallottam a hangod!
-Tudom Szívem, sajnálom, csak mostanában nagyon elfoglalt vagyok... Éppen emiatt kereslek. Nincs kedved beülni valahova?
-Hát nem is tudom...
-Gyere el, jó lesz! Beszélgetünk egy nagyot!
-Mikor és hol?
Mondtam, hogy menjünk a kedvenc kávézómba, ami a külvárosban van, majd megbeszéltük, hogy fél óra múlva ott találkozunk. Felmentem az emeletre, hogy melegebb ruhát vegyek, így egy szinte teljesen kiszaggatott farmert vettem fel, Niall egyik fekete pólójával. Amint kész lettem le is mentem a garázsba, mert dugókra számítottam. Igazam lett, pont a megbeszélt időre értem oda, de a barátnőmet ekkor már ott találtam.
-Sziaaa!- siettem oda hozzá, és a nyakába ugrottam.
-Szia Barbi! Úgy hiányoztál!
-Te is nekem! Hogy vagy, olyan furcsán nézel ki...
-Hát... Ami azt illeti.vaelem akarok ezzel kezdeni! Inkább rendeljünk!
Leadtuk a kívánságainkat, és nemsokkal később egy-egy latteval és egy-egy szelet sütivel lettünk gazdagabbak.
-Szóval... Mi történt?
-Erről nagyon nehéz nekem beszélni, ugyanis senki nem tudja. Titokban akartam végigcsinálni az egészet, és ma este vége is lesz.
-Eleanor, miről beszélsz? Baj van?
-Baj az van....
-Mondjad!
-Terhes vagyok Louistól.
-Hogy mi vagy?! Kitől?! Jézusom, El!
-Terhes... Tomlinsontól...
-És hogy értetted, hogy mindnennek vége? Ugye nem el akarod vetetni?!
-Tudsz jobb megoldást, Barbi?
-Ennél minden jobb! Tudod te milyen érzés lesz elveszíteni ezt a babát? Fel tudod fogni, hogy mekkor jelentőssége van ennek a kis léleknek a szíved alatt?! Ő egy csoda, érted? Ha elveteted, az fog az eszedben járni, hogy mi lett volna ha megtartod... Kire hasonlított volna jobban? Kislány lett volna, vagy kisfiú? És ezek a kérdések életed végéig a fejedben fognak motoszkálni! Ha majd egyszer lesz egy gyereked, és belegondolsz, hogy milyen jó lenne, ha a másikkal szaladgálhatna az udvaron. És azért... Gondolj bele abba, hogy neked itt a lehetőség, mások meg évekig próbálkoznak és nem jön nekik össze. Nem önzőség, hm? Ennél még az is jobb ha örökbe adod, de ha egy kicsit is szereted ezt a picit vagy valaha is bármennyire szeretted Louist, nem veteted el!- fejeztem be a kisebb monológom, és a végére már mindkettőnknek potyogtak a könnyei. 
-Nem tudom Barbi...  
-Mire van időpontod? 
-Este hétre megyek az orvoshoz. 
-Oké, veled megyek! Négyre eljössz velem a házhoz, és onnan meg majd a klinikára megyünk. 
-Jó. 
Ezután tovább beszélgettünk, bepótoltuk a kimaradt két három hetet. Tudtam, hogy ha a mai egész napot Ellel töltöm meg fogja változtatni a véleményét a kicsiről és mindenféle beavatkozás nélkül hagyjuk el a klinikát. 
Miután elfogyasztottuk a rendelésünk elmentünk a belvárosba vásárolni, ebédeltünk, tovább vásároltunk és fél négykor ültünk be a kocsimba, hogy a házhoz induljunk. Csodák csodájára nem kerültünk dugóba, így negyed óra volt míg kiértünk. Annyira szép volt látni ahogy a fák elkezdtek már virágozni az ösvényen, és ahogy a patak mellett sétáltunk el a bejáratig... Annyira megnyugtató volt... 
-Én is de élnék egy ilyen helyen... 
-Még mindent rendbehozhatsz, El! 
-Dehogy! Louis már nem szeret, hagyjuk az egészet! 
-Ez hülyeség! Mi lenne ha holnapután visszajönnél velem? 
-Biztos, hogy nem! Minek? 
-A kicsi miatt?! 
-Akit pár órán belül elvetetek? 
-Legalább miért nem vársz vele egy kicsit? 
-Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!- nyomott egy puszit az arcomra, épp mikor beléptünk az ajtón.  
-Még semmi nincs itt, szóval ne várj semmit, de az biztos, hogy a vendégszobák lent lesznek, a mi szobánk, a gyerekszobák, még pár fürdő az első emeleten, a másodikon egyenlőre nem tudjuk, a pincében egy zeneszoba, egy edzőterem, egy moziszoba, és egy játékszoba.  
-Nagyon nagy ez a lakás! 
-Tudom, de nagy családot akarunk!- vigyorogtam. 
-Indokot a szexre!  
-Hahaha! 
A beszélgetést nem tudtuk tovább folytatni, ugyanis Kate megérkezett. Ajtót nyitottam neki, és egyből a lényegre tértünk. Elmodntam, hogy milyen változtatásokat szeretnénk, mi maradjon úgy, ahogy ő küldte. Adtam neki egy előre fénymásolt kulcsot, és azt modnta, hogy két hónap múlva, mire hazaérünk az Európai turnéról kész lesz a lakásunk. Fél hétig maradt, ezután együtt indultunk el. Ő haza a családjához, mi pedig a klinikára. Láttam Eleanoron, hogy ideges, és magában vacilál, így inkább nem is szóltam hozzá, csupán egy bíztató mosolyt küldtem felé. A parkolóban megálltunk, és eszembe jutott, hogy mikor legutóbb itt voltam, mennyire ideges voltam. De rossz visszagondolni... 
-Minden rendben lesz...!- szorítottam meg a barátnőm kezét, és úgy indultunk el befele.  
A váró előtt csendben leültünk, csak akkor néztünk fel, mikor az ápolónő ki nem jött.  
-Barbi, te is? 
-Neeem, én csak Ellel jöttem. 
-Akkor mehettek! 
Besétáltunk és leültünk két székre. 
-Szervusztok lányok!  
-Hello doki!  
-Barbi, te gyógyszerekért jöttél? 
-Hát... Tudja doki, Niallel úgy döntöttünk, hogy hanyagolnánk a gyógyszereket egy ideig... 
-Gondoltam, hogy nem bírjátok!- nevetett fel- Akkor viszont írok pár vitamint, jó? 
-Rendben, köszönöm! Nem akartunk várni, mert egyszer már elszalasztottunk a lehetőséget, mikor elvesztettük a kicsit... 
-Persze, megértem, és örülök, hogy ez sem vette el a kedveteket! 
-Még véletlenül sem! 
Ezután velem nem sokat foglalkozott, odaadta a recepteket és Elre terelődött a és mécma. Míg beszélgettek benn maradhattam, de mikor a barátnőmön tényleg azt láttuk, hogy nem gondolja meg magát, a doki azt mondta elkezdi a beavatkozást, én pedig kimentem. Leültem a székre, Niallnek írtam gyorsan, és utána feszülten vártam. Ideges voltam amiatt, hogy az egyik legjobb barátnőm pár méterre tőlem elronjta az életét! De hát mit tehettem volna? Ez az ő döntése, semmi közöm hozzá. Az egyedüli ember akivel megbeszélhette volna, az Louis, őt pedig nem merte felhívni. Nem tudtam mi lenne jobb döntés... Ha hagynám, hogy megtörténjen, úgy, hogy Louis nem is tud róla. Vagy esetleg szóljak neki, hogy a volt barátnője, a gyereke anyja mire készül. Végül nem hívtam fel, úgy voltam vele, hogy nem az én dolgom, éd ha El nem akarta elmondani, én sem fogom.  
-Szia Niall!- vettem fel a csörgő telefont.  
-Szia Szépségem! Miújság? Otthon vagy már? 
-Nem, még itt vagyok a magánklinikán. 
-De ugye nem neked van problémád? Jól vagy? 
-Persze, hogy jól vagyok, csupán Ellel jöttem. 
-Ő is jól van? 
-Öhmmm... Persze, azt hiszem. 
-Rendben! Minden okés volt ma? 
-Igen, mire végzünk Európával, kész is lesz!  
-Ez szuper! Es tudod mi lesz még szuperebb? 
-Mi? 
-Mikor az egész házat a te sikításod fogja betölteni!- suttogta érzékien, mire én egész testemben megfeszültem. 
-Niall...  
-Igen? Mondjad Szépségem! 
-Nemsokára odaérek! 
-Alig várom! Tudtad, hogy hangszigeteltek a szobák?  
-Igen? Szeretek hangosan zenét hallgatni!- mondtam, miközben az ajkamat harapdáltam. 
-Azért valami nekem is maradjon, ha kérhetem! 
-Miből? 
-Drágám, ne tegyél úgy, mintha nem az ajkaidat harapdáltad volna! Jobban ismerlek, mint te azt gondolod! 
-Most féljek, Horan? 
-Nemsokára már te is Horan leszel, ne feledd! 
-Ha akarnám sem tudnám! 
-Figyelj Szépségem, nekem most mennem kell, közös vacsora lesz, aztán lehet, hogy a fiúkkal megnézzük a hotel bárját. 
-Oksii, jó szórakozást! 
-Nem baj? 
-Már miért lenne baj? Ne légy hülye Niall, eresszétek ki a gőzt, mielőtt elkezdődne a nagy hajtás. 
-Imádlak Kicsim, te vagy a legjobb! 
-Énis Szöszi, de menjél! 
-Rendben, szeretlek!- ezzel letettük a telefont. Hogy őszinte legyek, kissé nehéz volt megjátszani, hogy minden rendben, közben és pedig Ellel az történt ami. Utáltam Niallnek hazudni. Túlságosan szeretem ahhoz. 

*Eleanor szemszöge* 

Mikor Barbi felhívott aznap volt két hónapja annak, hogy megtudtam, terhes vagyok. Annak a gyerekét hordom a szívem alatt akit mindig is szerettem, és még mindig szeretem. De mit tehettem volna? Menjek oda hozzá, és mondjam meg neki, hogy szeretem és terhes vagyok tőle? Valószínűleg elküldött volna melegebb éghajlatra, mert én akartam vele szakítani annak idején. A kicsit akkor sikerült összehoznunk, mikot Dubaiban voltunk, Barbi szülinapjának az estéjén. Mikor elbúcsúztunk egymástól. Ezuzán két hétre mentem el a dokimhoz, az éves ellenőrzésre, ahol azt mondta, hogy vagy terhes vagyok, vagy daganat alakult ki a méhemben. Hála isten, az első történt. Senkinek nem beszéltem a kicsiről, még Maxnek és a szüleimnek sem. Nemsokkal később felhívtam a dokit, hogy adjon egy időpontot amikor is "véget vetünk" ennek az egésznek.  
Még akkor is teljesen biztos voltam a dolgomban, mikor Barbival találkoztunk. Aztán a kis monológja után elbizonytalanodtam. Louisnak nem is kéne megtudnia, hogy az övé. Ekkor már végképp nem tudtam mi legyen a kicsi sorsa. Egész nap magamban örlődtem, hogy mit tegyek. Mikor odaértünk az orvoshoz még akkor sem tudtam. A doki és a barátnőm a gyerekvállalásról beszéltek, én pedig átláttam rajtuk, és tudtam, hogy még most is azon vannak, hogy megtartsam a picit.  
A barátnőm kiment, mi pedig ketten maradtunk.  
-Készen állsz, Eleanor? 
-Igen.  
A beavatkozás nem volt több mint fél óra, és fizikailag semmi fájdalmat nem is érezrem. Az, hogy lelkileg az már egy másik dolog...  

Sophie


8 megjegyzés:

  1. Jaj! :-( :-(

    Szegény Eleanor!! Mondjuk nem értem őt, de ez van. Pedig nagyon összeilettek Louissal. Ezt az igazi életre is mondom. Kár! Örülök, hogy ez a Marcos ügy simán elsimult. Nem lett verekedés, sírás, kirugás, stb. Meg is őrültem volna! Ugye hamarosan kiderül, hogy Barbi terhes? Kérlek :-D.
    "Because you are PER-FECT!" (Tudom, hogy ezt Liam-ra mondták, de nem hagyhadtam ki!)
    Lisa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hat... Minden kiderul a maga idejeben, a kovetkezoben biztos nem ;)
      Koszonom szepen❤❤

      Törlés
  2. Haha...ha én csak a 10-est nem tudtam volna...😂katasztrófa lett az egész😔 de feldobtad a hangulatom a résszel, már teljesen bele éltem magam h nem lesz de mégis!❤ Niall és Barbi nagyon cukik és olyan igazságtalan hogy eleunornak sikerült a gyerek pedig nem akarták barbiék meg szeretnének... De ugye nem veteti eeel? Louis tuti megakarja tartani a babát..nagyon jó lett a rész remélem hamar jön a kövi;puszi❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a tizes basszus... El elvetette a babat, jovo szombaton uj resz❤

      Törlés
  3. Imadom nagyon jo lett *.* niallek olyan cukik !!!! Elen meglepodtem, sajnalom hogy elvetette :/ Louis otult volna neki szt :) de van egy olyan erzesem hogy itt meg nincs abba hagyva ez a baba ugy , ugye ?? Vagy vetoz meg kerlek mert rettento kivancsi vagyok :D siess a kovivel puszii :* ❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Orulok ha tetszett, az uj resz mar kinn is van❤❤

      Törlés
  4. Szia! :)
    Meglepi a blogomon!
    http://harryhopefanfiction.blogspot.hu/2016/01/masodik-dijam.html

    VálaszTörlés