On The Road Again - Bécs

Sziasztook! :)
Ahogy ígértem- és meg is szavaztátok- itt egy részletes élménybeszámoló a bécsi One Direction koncertről! ;)
Remélem mindenkinek tetszeni fog! ❤
Jó olvasást, puszi Zsófi ❤


A KONCERT AZ ÉN ÉLMÉNYEIM ALAPJÁN LESZ LEÍRVA, NEM AKAROK BELŐLE VESZEKEDÉST HA VALAKINEK NEM TETSZENE KÉREM TARTSA MEG A VÉLEMÉNYÉT, VAGY PRIVÁTBAN NYILVÁNÍTSA KI!

Okéés. Szóval előre szólok, lehet, hogy úgy fog tűnni, hogy Ádámtól és Évátol kezdem, de a történetnek így van értelme, és azért írom le ilyen részletesen, mert szeretném, ha azok is át tudnák élni ezt a dolgot akik nem voltak ott. Biztos vagyok benne, hogy egyszer mindenki el fog jutni, addig is itt egy beszámoló! ;)

Novemberben mikor megláttam, hogy a srácok jönnek Bécsbe sokkot kaptam. Kirohantam a szobámból és sikogatni kezdtem, hogy nekem el kell oda jutnom! Aznap reggel mikor meg lehetett rendelni a jegyeket, mi egyből megrendeltünk négyet. És innentől biztos volt, hogy látom a srácokat! Ennek már 197 napja. Onnantól minden nap egyre izgatottam lettem, számoltam vissza, hogy mikor jön el a várva-várt nap. Az egyik barátnőm- aki szintén jött, de nem egy helyen voltunk- volt az aki minden őrültségemet végig hallgatta. Néha már nem bírtam magammal. Eljött március, a születésnapom. 
Reggel megkaptam a jegyeket, és szerintem még levegőt venni is elfelejtettem az izgatottságától. És innentől tényleg nem volt megállás, pörögtem éjjel-nappal, nem bírtam magammal. Egyszerűen lehetetlen volt, hogy én láthatom őket. Hogy hallhatom Harry rekedtes hangját, láthatom Niall édes mosolyát. Liam táncolását, és Louis szemeit. Teltek-múltak a napok, tanultam, írtam a blogot, de mégis mindig minden pillanatban a koncerten járt az eszem. Nem tudtam koncentrálni semmire. Kilencedikén két barátnőmmel és egyben osztánytársammal- ők sem velünk jöttek- egyszerűen hisztiztünk. Ugráltunk, mindent csináltunk. Éjjel nem aludtunk, végig beszéltünk. Személy szerint kissé aggódtam, hogy bírni fogom-e este, de nem tudtam lecsukni a szemem. Hajnalban pár órácskára elaludtam, de reggel ébredtem is. Gyorsan megmostam a hajam és a húgomal lementünk venni fehér lufit. Fél egykor megebédeltünk majd indultunk is.
Vagyis indultunk volna. Mivel külföldre utaztunk kellet a személyi-igazolványom. De nem volt meg. Sehol. Egyszerűenn nem találtuk. Elmondhatatlanul ideges voltam, már sírtam is és nagyon megijedtem, hogy mi lesz akkor ha nem lesz meg. Az egész lakást felforgattuk, de hűlt helye volt. Anyukám felhívta az okmányirodátm, hogy ezesetben mit lehet tenni, azt mondták újat kell csináltatnunk. Siettünk. hogy rednesen odaérjünk. Fél kettőkor pedig már a kocsiban ültünk, és úton voltunk Bécs felé. Egyszer megálltunk Sopronnál de siettünk is tovább. A kocsiban egyfolytában a kedvenc számaimat énekeltem, szerintem az egész családomnak elege volt belőlem.... Még egy táblát is láttunk a Madamme Tussauds-ból, amin a srácok voltak! 
Ahogy beértünk a belvárosba találtunk egy parkolót, majd elindultunk a matró fele ami a stadionnál tett ki minket. Rájöttünk, hogy ez jó messze van az állomástól, így kerestünk egy másik parkolóházat és után már tényleg csak percek választottak el attól, hogy láthassam a stadiont. A szerelvényen csak Directionerek voltak, mindenkin volt valami 1D-s. Póló, nyaklánc, karkötő valami...

Negyed hatkor odaértünk az óriási stadion elé, ami előtt már nem voltak annyian, mivel háromnegyed órája megtörtént a kapunyitás. Kinn voltak álló standok, ahol lehetett vásárolni, illetve ingyen osztogattak One Direction-os újságot és energiaitalt. A turnépólóhoz ragaszkodtam, mivel nem tudom mikor jutok el leközelebb- erről később még írok- így azt vettünk, illetve egy óriási zászlót amin még mind az öt srác szerepel... Egy ellenőrzésen mentünk át, ahol a ekőször nem akarták engedni, hogy bevigyük a zászlót illetve a vizet. Az innivalót kidobtam, de az óriási anyagtól nem voltam hajlandó megszabadulni, így azt "becsempésztük". Fél hatra a stadionban voltunk. Ami benn fogadott az egyszerűen gyönyörű volt! Az a sok ember és a színpad... Elsírtam magam. Annyira hihetetlen volt, hogy ott lehetek és láthatom őket. Abban a pillanatban azt gondoltam ezt minimum egyszer mindenkinek át kell élnie! Hihetetlen volt! Az álló szektor, az ülő, minden.
Láttunk egy óriási magyar zászlót, ami pont ott volt előttünk, a srácok is biztosan látták, azt itt is szeretném megköszönni Gerdáéknak, hogy elhozták! Nagyon szép volt! Elkezdtek klippeket lejátszani, volt Little Mix, 5 Seconds Of Summer, Olly Murs, McBusted. Eközben az emberek egyre csak jöttek és jöttek. 
Fél hét körül pedig megjelent az előzenekar, az McBusted. És személy szerint egy számot ismerek tőlük- az Air Guitart- és azt nem játszották. 4-5 számukat mutattak be, de, hogy őszinte legyek nekem nem tetszett. Aki rajongója a fiúknakk lehet máshogy gondolja, de én nem élveztem. Fél órát- háromnegyed órát játszottak, majd elköszöntek, és lementek a színpadról. Pár ember feljött, átrendezték a színpadot. Eddig nekünk ugyanúgy klippeket vetítettek, illetve lejátszották a Macarénát, hogy fokozzák a hangulatot. Annyira szép volt ahogy 50000 ember egyszerre táncolt! Fél óra késéssel elindult a srácok intro videója és ezzel együtt olyan sikítozás, hogy az szinte elmondhatatlan!

Egyszerre fújtak füstöt, jöttek fel tűzcsóvák és tüzijáték mikor a srácok kijöttek a színpad mögül és el is kezdték az első számot, ami a Clouds volt. Egyből megsokszorozódott a sikítások száma és Harry amint elkezdett énekelni 50000 ember kezdett el vele kiabálni. A hangulat fantasztikus volt, elmondhatatlan! Ezután jött a Steal My Girl, nagyon jó volt, és eléggé vicces volt, mikor Harry annyira táncolt vagyis ugrált, nem tudom mit csinált pontosan, de kiejtette a kezéből a mikrofont, és mikor fel akarta venni szegényem felborult. 
Következett a Little Black Dress, végig éneketük és sikítoztuk. Ebben a szában is a Göndörke kapta a legnagyobb figyelmet, mikor egy óriásit köpött. Annyira szép volt! 
És ahogy ötvenezer ember kezdett el sikítozni rá! Ahwee! A számok egymást váltották, voltak régebbiek és az új albumról is jó pár dalt meghallgathattunk. Nagyon sokszor köszönetet mondtak nekünk, és elmondták, hogy régen volt már ennyire jó koncertjük mint ez, és nagyon szeretnek minket. A nagy kivetítőn volt, hogy a rajongók által elkészített plakátoat mutatták és Liam fel is olvasott párat. Ezek közül az egyik Lizi táblája volt- magyar lány, a Just Be Free blog bloggerinája- akiazt írta, hogy "Liam please say 'szeretlek'", de mivel szegényemnek a 'szeretlek' szóba beletörött a nyelve csak annyit mondott, hogy "Liam please say... Ummmm I love you Hungary!", mire minden magyar sikítozásban tört ki. A táblák között volt egy olyan is, hogy "Harry please hug me, és erre Harry az egész stadiont megölelte. A dalok közben volt tűzijáték, színes szalagokat lőttek ki, fantasztikus volt! Húsz számot elénekeltek, és mivel az utolsó előtt nagyon köszöngették, hogy itt voltunk, és, hogy nagyon hálásak nekünk egyszer csak eltűntek és minden elsötétült. Nagyon megijedtünk, hogy vége a koncertnek, volt aki el is indult hazafelé. Nem telt el öt perc, a srácok visszajöttek három csodálatos szám erejéig. Az elmondhatatlanul fantasztikus showr a Best Song Ever-rel zárták. Ezután a lányok nagyon nagy része sírva indult el a stadionból. Ahogy kiértünk elhinni sem tudtam mennyien voltunk! Rengetegen, és még annál is többen!

Fantasztikus élményekben volt részem, még most, négy nap elteltével sem tudom elhinni, hogy ott voltam, láttam és hallottam őket.
Egy biztos. Megyünk jövőre is! ❤

Ui.: Holnap hozom a következő részt!❤

Sophie❤


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése