2015. június 29., hétfő

II. évad 10. rész- Megváltoztál

Sziasztook!☺
Itt egy újabb rész! ;)
Igazából semmi izgi nem lesz benne, de remélem tetszeni fog...❤
Ha elnyeri a tetszéseteket pipáljatok, komizzatok, iratkozzatok fel vagy írjatok chaten! :)
Jó olvasást, puzi Zsófi❤


"Sophie arcára is nyomtam egy puszit majd a bőröndjeimmel együtt kiszálltam és bementem."

De senki nem vett észre. 
-Hahóó!- mentem beljebb. 
-Kislányom! Nem leszel magántanuló, érted?
-De anya! Miért nem?
-Azért, mert tizenöt éves vagy!
-Kérlek! 
-És miért akarsz te magántanuló lenni?
-Mert a suliban annyian piszkálnak Harry miatt!
-De ez a suli két és fél hónap! 
-És szerinted a gimiben nem fognak felismerni?
-Flóra! Átgondoltam, de nem látok rá sok esélyt!
-Annyival jobb lenne ha apával élnék!- mondta majd hisztizve felment a szobájába. Ezt az utolsó mondatot nem értettem. Nagyon nem. Besétáltam a konyhába ahol anyu ült az egyik széken gondolkozva. 
-Anyu! Mit mondott az előbb Flóra?
-Barbi! Te mikor értél haza?
-Az előbb! De mit mondott Flóra?
-Hogy jobb lenne ha apátokkal élne...
-Mivan?? Apu hol van?
-Apád elköltözött!
-Mii? Miért??
-Kiderült, hogy megcsal. Egy jó ideje. És már nem is volt minden olyan, mint régen!
-Jajj anyu!- mentem oda hozzá, és szorosan átöleltem- Mi lesz most?
-Nem tudom. 
-El fogtok válni?
-Valószínű...- válaszolta mire egy nagyot sóhajtottam. 
-Hétvégén kijössz hozzám Londonba pár napra?
-Miért?
-Kikapcsolni anyu!
-Mert hogyan lesz? Vagy mikor mész?
-Hétfőn. Péntekig dolgozok. De akkor kijöhetnétek Flórával és a hétvégét ott tölthetnénk...
-Nem is olyan rossz ötlet!
-Így lesz, és kész! 
-Okés kicsim!
-Mama?
-Mikor apáddal veszekedni kezdtünk úgy gondolta, jobb ha ő nem zavar, elment az Orsiékhoz. 
-Értem... És mi ez a magántanuló dolog?
-Flóra kitalálta, hogy ő is magántanuló akar lenni, mert, hogy őt bántják Harry miatt a suliban, és nem havonta egy napot akar vele lenni. Neked mi a véleményed erről?
-Lehet, hogy igaza van. Mármint abban, hogy emiatt sokan bántják. 
-És akkor üljön itthon egész nap?
-Neeem! Hanem mindannyian kiköltözhetnénk Londonba! Érettségi után ugye én szeretnék, és te is új életet kezdhetnél!
-Barbii! Ez nagyon elvetemült ötlet!
-Most miért?
-Hát... Mert...
-Látod anyu? Te sem tudod a választ! 
-A nagymamával mi lenne?
-Ott vannak az Orsiék! És nem olyan öreg ő, hogy ne tudna kirepülni.
-Nemtudom kislányom! Majd meglátjuk, rendben?
-Okés! És egyet soha ne feledj el, anyu! Én mindig itt leszek neked!
-Köszönöm kicsim!- ölelt át nagyon szorosan. 
-Megnézem mi van Flórával, jó?
-Persze! És szeretném ha átmennétek apátokhoz!
-Ezt ne várd! Ezt ne!
-Kicsim! Joga van látni! Alig vagy itthon! Legalább nézzetek be!
-Anyu! Hol van Manó?
-Fenn Flóránál!
-Oké. Majd lehet átnézünk... 
-Köszönöm!
-És hol lakik?
-A baratnőjénél!
-Ismerjük?
-Ahha. 
-Na! Ki az?
-Nóri anyja!
-Mármint... Azé a Nórié?
-Azé ám!
-Jesszusom! Mostohatesóm?
-Úgy néz ki...
-Blehh! Anyu kérdezhetek valamit?
-Amit csak szeretnél!
-Apu mikor ment el?
-Három napja. 
-Értem. Vacsira rendelünk pizzát?
-Rendelek!
-Imádlak! Mindjárt jövünk!
Felfutottam Flóra szobájába aki az ágyán sírt. 
-Hééé! Mi a baj?
-Nekem annyira elegem van ebből az egészből!
-Miből szívem?
-Anyuék. A magántanuló vagy nem. A suli. Minden!
-Minden rendben lesz! Anyáékkal nem tudom mi fog történni. Felvetettem anyának, hogy mi lenne ha kiköltöznétek Londonba. 
-És megis minek?
-Hogy anya új életet tudjon kezdeni! Hogy te többet tudj Harryvel lenni. És ott könnyebben tudsz magántanuló lenni!
-Anya úgyse megy bele!
-Nekem nem úgy tűnt... Viszont mit szólnál hozzá ha meglepnénk a mi drága jó édesapánk?
-Mire gondolsz?
-Anyu azt mondta látogassuk meg. Toppanjunk be! Kíváncsi vagyok mit fog szólni. Főleg Nóri!
-Rossz vagy Barbi!
-Megesik!- nevettem fel. 
-Na felöltözök és mehetünk!
-Okés!
SzóltamNiallnek egy smst, hogy éjjel mindenképp beszélnünk kell koncert után. Rajta kívül írtam Denisenek, Maurának és Elnek. Választ csak barátnőmtől kaptam.

"Örülök neki...."

"Mi a baj?:O"

"Holnap tudunk beszélni?"

"Hát persze, Drágám! hétfőn megyek Londnba, majd találkozunk is!"

"Okés... Holnap hívj, ha tudsz!❤❤"

"Mindenképp"


Nem tudtam mi baja lehet szegénynek de eléggé megijedtem. A konyhában ültem mikor Flóra belépett.
-Mehetünk?- mosolyogtam rá.
-Ahha!
Felvettük a cipőinket, kabátubkat, elköszöntünk anyától és elindultunk Nóriék háza felé. Nem tudtam mi fog rám várni, hisz fél éve a legjobb barátnők voltunk. És most meg majdnem-mostoha-tesók vagyunk. Flóra is megérezte, hogy félek, csak bízatatóan rám mosolygott. 
-Nem lesz semmi gáz!
-Hát remélem.... Harryvel minden okés?
-Ahha! Mennyit leszünk Dubaiban?
-Én tizenegytől huszonhatig. 
-Annyit?
-Ahha! Zaynnel jövök haza. Huszonötödikén bejelentik, huszonhatodikán hazajövünk. Mármint Londnonba. 
-Értem! Barbi... Én féltem anyut!
-Mi? Miért?
-Hát mert te alig vagy itthon. Emiatt nem hibáztatlak, félre ne érts! És nagyon sokat van egyedül... Jó az neki?
-Nem tudom Flóra... Ezért mondtam neki, hogy ti is költöztettek ki Londonba. Vagy akar Holmes Chapelbe. Vagy Mullingárba. Az is egy gyönyörű város. 
-Elhiszem. De ezt meg kell oldanunk!
-Meg. 
Ebben a pillanatban odaértünk Nóriék házához. És épp kísérte ki Mátét. Mi a kapu előtt álltunk, ő pedig pont nyitotta ki. 
-Sziasztok! Apukátokhoz jöttetek?
-Neeem! Én azért, hogy azt nézhessem, hogyan enyelgtek!- mosolyogtam rájuk szarkasztikusan. 
-Engem legalább nem pofozgatsz!
-Hogymondod?
-Sehogy, mindegy!
-Én is így gondoltam! Bekísérsz minket, bemehetünk vagy esetleg várjuk meg míg lenyelitek egymást?
-Bekísérlek titeket! Szia Kicsi!- fordult Mátéhoz és hosszan megcsókolta. 
-Szia Szerelmem!
-Fujj!- húztam fel az orrom és inkabb csatlakoztam Flórához aki telefonozni kezdett. Sophiával beszéltem messengeren aki ott van a srácokkal Ázsiában, és épp a koncert ment. Küldött képeket és Niallbe, mint már annyiszor most is beleszerettem. Megmutattam a húgomnak is, ő is olvadozott egy sort Harry hajáról, mire a turbékoló pár kiszállt egymás szájából. 
-Menjetek nyugodtan!- intett maga elé Nóri és előre engedett minket. 
-Köszi! És te hogy viszonyulsz a helyzethez?
-Hogy viszonyuljak?
-Hát, hogy milyen apánkkal élni. Vagy valami...
-Jahh! Semmi izgalmas... Anyával szeretik egymást. Aztán... Jahh!
-Számít ránk?
-Dehogy számít! Menjetek beljebb!- nyitotta ki nekünk az ajtót, mi pedig beléptünk- Apukátok a nappaliban van, tévét néz. 
-Okés!
Levettük a cipőinket majd a nappali felé sétáltunk. Apu tényleg tévét nézett, észre sem vett minket. 
-Szia apu!
-Lányok! Sziasztok! Hát ti?- állt fel, és odajött hozzánk, hogy megöleljen minket. Viszont mi eltoltuk magunktól. 
-Magunktól nem jöttünk volna!
-Haragszotok ránk?
-Apa! Hogy ne haragudnánk?? Ezt te sem gondoltad komolyan, ugye? Mióta csaltad anyát?
-Öt hónapja...
-Jesszus apa! Tudod mit tettél? Szétromboltad a családunkat, érted??
-Lányok! Sajnálom... 
-Apa! Tudom, hogy soha nem volt a legjobb apa-lánya viszonyunk. De mindent meg tudtunk beszélni. Miután elvetéltem, órakor keresztül beszélgettünk! Neked az sem számított? Egyátalán nem számított, hogy mi mit érzünk? Hogy mennyire azt érezzük, hogy cserben hagyták minket? És pont Nóri anjával? Aki mégnagyobb ribanc mint a lánya??
-Ne beszélj róla így! És nekem igenis számítottak azok a beszélgetések!
-Nem úgy tűnik... Tudod mit, apa? Menj a francba! Ezt teljesen komolyan mondom! Soha többé. Soha. Érted?? Soha többe nem akarlak látni! Nem akarom, hogy ott legyél az esküvőmön, azt akarom, hogy Bobby kísérjen az oltárhoz. Nem akarlak látni a gyerekem születésekor! A keresztelőjén! Nem akarlak látni az eljegyzési bulimon! A szülinapomon! Soha!- ordítottam, majd mindenkit félrelökve kijöttem a házból és sírni kezdtem. 
Azt hittem erősebb vagyok. Hogy engem egy ilyen dolog nem bánthat. És mégis. Ennyire sebezhető vagyok. Megnéztem mennyi az idő, láttam, hogy a koncertből még fél óra van, még egy órát kell várnom arra, hogy beszélhessek Niallel. Egyszer csak lépéseket hallottam magam mögül. Azt reméltem Flóra, de nem. Nóri ült le mellém és rámnézett. 
-Elvetéltél?
-Mert ha igen, akkor mi van?
-Terhes vagyok!
-Hogy mii?
-Igen...
-Ki tudja?
-Mi ketten. Mint a régi szép időkben. 
-Mátéjé?
-Vagy Gerié. 
-Nem tudod??
-Nem... Mátéval voltam együtt úgy először, de a szalagavató éjszakáján lefeküdtem Gerivel. 
-Az úgy gáz. 
-Szerinted mit csinaljak?
-Miért engem kérdezel?
-Mert senkim nincs! Anya szerelmes. A nővérem nagyobb ribanc mint valaha! A húgommal ugye nem. 
-És Brigiék?
-Egyből megtudná mindkét fiú. 
-Ja... Nem tudom mit csinálj Nóri. Se azután, hogy én elvetéltem biztosan megszülném. Mert mégegyszer semmi pénzért nem élném át azt, amit ott és akkor. Hogy volt egy kisfiad. Vagy egy kislányod. Azt sem tudod milyen nemű volt. Azt sem tudod, hogy volt. Csak annyit, hogy az orvos azt mondja, hogy szüld meg a gyereked aki most halt meg benned. Ezt senkinek nem kívánom. Niallel mi sem tudtunk róla. De istenem! Mennyi mindent másképp csináltunk volna... Szóval elvetetni ne vevetsd el. És, hogy felneveled-e vagy örökbe adod? Szerintem egy fontossági listát kell felállítanod. Hogy az egyetem vagy a baba a fontosabb. 
-Basszus Barbi!
-Mi az?
-Annyira megváltoztál!
-Felnőttem Nóri, ennyi az egész! 
-Annyira... Más vagy! Érettebben gondolkodsz!
-Lehet... Nem tudom. Nekem nem ez volt a célom. Csupán annyi, hogy valaki szeressen azért aki vagyok és ami vagyok! És ez összejött. 
-Haragszol még ránk?
-Nem. Én soha nem haragudtam. Az érzéseinket nem tudjuk befolyásolni! 
-És... Mi van ha nekem Máté egy kaland volt, és Gerit szeretem?
-Akkor reménykedj abban, hogy ő az apja! Figyelj... Hova szeretnél menni?
-ELTE.
-Uhh. 
-Mi az?
-Hát azért oda elég nehezen vesznek fel utána. 
-Épp ez a baj. Amúgy Barbi..
-Mondjad!
-Gyere el a bankettünkre! Annyi mindenkinek hiányzol az osztályból! Három évig meg egy kis ideig együtt jártunk. 
-Mikor lesz?
-Érettségi előtti szombaton. Hol leszel?
-Várjál csak... Érettségi után költözök. Niall is szerdáig turnézik. És ha nem lesz munkám. Akkor. Elvileg huszonhatodikán hazajövök és itthon meg Londonban leszek. 
-Értem. De jó lenne ha meg tudnád oldani...
-Majd meglátjuk! Viszont szerintem nekünk lassan menni kéne. 
-Meddig leszel itthon?
-Hétfőn reggel megyek is haza. De holnap egész nap interjúim vannak. 
-Vasárnap beszélgetünk még?
-Persze! Átjövünk ebédre, ha az úgy jó. 
-Persze! Megmondom anyunak is. 
-Köszi.
-Te már nem jössz be, ugye?
-Neem! Inkább kiküldenéd Flórát?
-Persze! Szia Barbi!
-Köszi! Szia Nóri!
Gyors megöleltük egymást és fél percen belül jött is a húgom. Neki is eléggé nyúzott feje volt. 
-Mi volt ez az egész, Barbi?
-Nem tudom. Kibuktam. Benn mivolt?
-Nóri egyből utánad jött, az anyja egyfolytában arról magyaráz, hogy te milyen hangnemet meg nem engedsz magadnak. És, hogy milyen felelőtlen vagy, hogy ha egyszer terhes leszel, elveszted a gyereked. 
-És apu?
-Ideges. 
-Vasárnap jövünk ebédre. 
-Mi? Barbi ezt nem teheted. 
-De Flóra! Apának is kell adnunk egy esélyt!
-Muszáj?
-Igen. 
-És itt kinn miről beszéltetek?
-Megkérdezte, hogy komolyan elvetéltem e, mondtam igen, majd bejelentette, hogy Geritő vagy Mátétól van egy gyereke. 
-Azta!
-Hát ja. És tőlem kért tanácsot. 
-És mit mondtál?
-Amit gondoltam. Hogy nehogy el merje vetetni. Először tudja meg, ki az apja. 
-Hát ja. Kibékültetek?
-Nem tudom. Lehet. Nem haragszom rájuk Mátéval, mert az érzéseknek parancsolni nem lehet. Csak az, hogy nem mondták el. 
-Értem. Na megyek beszélek Harryvel!- mondta, mivel hazaértünk. 
-Okés! Puszilom!
-Megmondom! És én is Niallt!- kiáltott vissza a lépcsőről. 
-Átadom!
A konyhába mentem, hogy csináljak magamnak vacsit, aztán pedig én is az emeletre, hogy a Kis Manómmal beszélhessek. Ledőltem az ágyra, a laptopom az ölembe raktam, és vártam, hogy a skype bejelentkezzen. Amint ez megvolt nem telt el fél perc és a Szöszi hívott is. 
-Szia Szépségeem!
-Szia Niall!
-Mi a baj, Kicsim?
-Anyuék elvállnak, apu új életet kezdett annak a Nórinak az anyjával. 
-Jajj! Nézd. Anyuék is elválltak. De láttad, hogy karácsonykor is mindketten ott voltak. És láttad, hogy mikor hazamentünk is találkoztunk vele. 
-Furcsa...
-Elhiszem Szépségem!
-Anyáék a hétvégén utánam jönnek Londonba. Ugye jöhetnek hozzánk?
-Persze! Dávid is. 
-Megmondom neki. Anyának még azt mondtam, hogy költözzenek ki Londonba. 
-Végleg?
-Ahha. 
-Nem tudom Kicsim, ez nem az én dolgom. 
-Valamit te is mesélj Niall!
-Képzeld el, a legjobb haverommal beszélgettem, tök helyes gyerek, szőke, kék szemű, millió lány álma. És mesélte, hogy van egy elképesztően gyönyörű barátnője. Vagyis már menyasszonya, akit annyira hiányol, hogy fájdalmat érez. 
-Igen?- mentem bele a játékba- Szerencsés egy haverod lehet! És tuti, hogy a csajnak is nagyon hiányzik. 
-Szeretlek Barbi!
-Én is szeretlek Niall! Elmondhatatlanul!
-Nálam biztos nem jobban!
-Dede!
-Ebbe ne menjünk bele, Édes! Ez olyan izés. 
-Igzad van!
Még egy ideig beszélgettünk, de neki indulni kellett valahova, így én elmentem hajat mosni, tusolni. Amint végeztem ezzel visszabújtam az ágyamba, és olyat tettem amit nagyon régóta soha. Szabadidőm volt, és sorozatot néztem. Flóra valami osztálybulin volt, nem tudott csatlakozni, így egyedül töltöttem az estét. 
Másnap reggel anyu ébresztett, hogy Dávid nemsokára itt van. 
-Eljössz velem?- mosolyogtam rá. 
-Nem tudok Kicsikém. Dolgoznom kell. 
-Ma is?
-Sajnos...
-Hát okés. Megkérdezem Flórát. 
-Ő biztos elmegy veled!
-Anyu... 
-Mondjad!
-Londonon gondolkodtál?
-Igen. Egész éjjel. Tudom Kicsim... Ez nem olyan könnyű dolog...
-Tudom anyu! És nem is most kell! Csütörtökön kijöttök, hétvégén körülnéztek. Mi szombat éjjel utazunk, de ha akarsz gyere el velünk vagy maradj nálunk Londonban!
-Hazajövök. Nem akarok zavarni. És titeket sem ittas állapotban!
-Hmmm. Az lehet jobb lesz!
-Szerintem is! Na kezdj el készülődni!
-Okéés! De előbb reggelizek!
-Akkor amíg megkérdezed Flórát készítek nektek valami finomat!
-Ahh köszi!
-Nincs mit Csillagom!
Kiment a szobámból, írtam egy smst Niallnek, majd meneten a húgomhoz, hogy ébresszem. Ez a dolog gyorsan összejött majd kómába fejjel nézett rám. 
-Mi az?
-Eljössz velem?
-Hova?
-Interjúra. 
-Persze!- pattantak ki a szemei és ült fel az ágyban. 
-Akkor reggelizzünk, öltözzünk aztán induljunk!
-Okés. 
Lementünk és anyu betartotta ígéretét, csinált nekünk nutellás pirítóst. 


Az utolsó falatot vettem be a számba, mikor a telefonon csörögni kezdett. A kijelzőn pedig Harry mosolygott. 
-Szia Harry!
-Szia Kislány! Nem rosszkor?
-Neeem. Épp reggelizzünk. 
-Okés. Figyelj. Niall és én egy fán ültünk. 
-Baj van?
-Hadd fejezzem be!
-Harry mondd már mi történt!
-Niall ült kiljebb és letörött alatta az ág.
-Jézusom! Mi baja lett?
-Kinent a bokája és a könyöke. 
-Most azonnal odamegyek!
-Barbi nem jöhetsz ide!
-Miért?
-Mert neked is dolgoznod kell!
-De HArry! Nekem Niall sokkal fontosabb!
-Barbi! Egy hét múlva jöttök, arra már semmi baja nem lesz!
-Tudod adni?
-Ahha. 
-Szia Kicsim!
-Istenem Niall! Jól vagy?
-Persze, hogy jól vagyok! Csak egy kicsit nehezen tudok menni!
-Annyira segítenék neked!
-Elhiszem, és emiatt is szeretlek annyira, de neked is munkád van! 
-Akkor előbb megyek! Pénteken és szombaton úgyis anyuékkal lennék. Odamegyek akkor!
-Nem! Maradsz a formás fenekeden! Annyian vannak itt körülöttem akik segítenek.
-De én mégis csak a.... Khmmm. Barátnőd vagyok!
-Ott vannak anyudék?
-Igen. Szóval barátnőd!
-Tudom Szépségem! Ígérem mire ideérsz, arra csókolózás közben fel is tudlak vinni a lépcsőn!
-Na ezt nagyon gyorsan elfelejtheted!
-Melyik részét?
-A másodikat!
-Akkor oké. Figyelj! Neked menned kell! Ne ellenkezz, mert tudom, hogy menned kell!
-Niall! Ígérd meg, hogy vigyázol magadra!
-Megígérem! Annyira szeretlek!
-Én is szeretlek Niall! Este skypeolunk?
-Nem tudom. Majd napközben megbeszéljük!
-Okés. 
-Na most tényleg menned kell! Szeretlek!
-Én is szeretlek!

Sophie❤

2015. június 24., szerda

II. évad 9. rész- Nem engem nézne hülyének az egész világ!

Halihoo! :)
Itt egy újabb rész! 
Az írás elég nehézkésen ment, úgymond "írói válságban szenvedtem", de valahogy kész lett!☺
Nem a legizgalmasabb rész, de azért remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket! ❤
Ha igen, hagyjatok magatok után nyomot! (pipáljatok, iratkozzatok fel, komizzatok vagy írjatok chaten) :)
Jó olvasáást, puszi Zsófi❤

Mi Niallel néztük mit csinál, ha szólt, hogy segítsünk mi is beszálltunk, de egyébként az ölében ültem és mosolyogva figyeltem Theot. 
-Így olyanok vagytok mint egy kis család!- jött be Greg. 
-Nagyon megszerettem Theot!
-Ő is téged! Egyfolytában csak rólad beszél!- mosolygott rám a férfi. 
-Ti Dubaiba jöttök?
-Hát nemhiszem. 
-Gyertek eel!
-Majd meglátjuk!
-Örülnék nektek! 
-Csák azért jöttem, mert lassan indulnunk kéne a reptérre!
-Már annyi az idő?
-Ahha. 
-Akkor hozom a bőröndöket!- indult el Niall miután lerakott az öléből. 
-Segítsek?- néztem rá. 
-Felejtsd el!
-Okés... Theo, gyere lemegyünk!
-Miért?
-Mert nekem meg Niall bácsinak el kell mennünk. És a mamától, papától meg anyától elköszönünk. 
-Miért mentek el?- lábadt könnybe a szeme. 
-Mert nekünk dolgoznunk kell, szívem! Nemsokára találkozunk!
-De én nem akarom, hogy elmenjetek! 
-Mi sem szeretnénk elmenni! De muszáj...
-De ne!- kezdett el sírni, mire én is megéreztem a könnyeket a szememben. 
-Gyere ide csöppségem!- vettem az ölembe és szorosan magamhoz öleltem. Elindultam a lépcsőn, mögöttünk jött Greg, és a Szöszi pedig már lenn volt a bőröndökkel. 
-Mi a baj?- jött oda hozzánk mindenki. 
-Semmi baj nincs, csak nem akarja, hogy elmenjünk. 
-Jajj Kicsikém! Nemsokára újra jönnek! Vagy mi megyünk!- kezdte el vigasztalni a nagymamája. 
-De mama! Én nagyon szeretem a Barbit meg a Niall bácsit!
-Mi is szeretünk téged, manóm!- jött oda mögém Niall egy puszit nyomott a kisfiú fejére engem pedig hátulról átölelt. 
-Niall bácsi nem mehetek veletek?
-Hova?
-Ahova mész!
-Hát oda nem szabad ilyen pici gyerekeket bevinni. De ha apu meg anyu megengedi a reptérre eljöhetsz velünk ha szeretnél. 
-Szeretnék- mondta, de a kis buksija még mindig a vállamon pihent. 
-De a repcsire már nem mehetsz!
-Tudom... Barbi leraksz?- nézett rám. 
-Persze!
Pillanatokon belül a földön állt és nézett körbe. 



-Na akkor én kezdem is a búcsúzkodást!- léptem oda először Maurához- Nagyon szépen köszönök mindent amit értünk tettél! Elmondhatatlaul hálás vagyok neked!- öleltem meg nagyon szorosan. 
-Jajj csillagom! Ne köszöni semmit! Mind a fiamnak, mind neked a legjobbat akarom. És ti vagytok egymásnak a legjobbak! Ebben biztos vagyok!
-Köszönöm!- öleltem meg mégegyszer. 
Bobbyval is megöleltük egymást és váltottunk pár szót majd jött Denise.
-Köszönök mindent!
-Ahogy megbeszéltük bármi baj van, vagy beszélgetni akarsz, csak hívsz!
-Mindenképp!
-Akkod oké! Jajj te lány, annyira megszerettelek!- nevette el magát és szorosan megölelt. 
-Én is téged!
Szégyen- nem szégyen nekem kijöttek a könnyeim, mert én tényleg nagyon megszerettem őket. Végül Greg kipakolt a kocsijába, beültette Theot, és féltizenyegykor el is indultunk, hogy időben a Dublini reptéren megyünk. Greg és Niall ült elől, én pedig hátul a kisfiúval akivel az ovis szerelméről beszélgettünk. 
-Es ő is mondta neked, hogy szeret?
-Igen!
-Akkor az biztos úgy van!
-Igen! És képzeld el megengedte, hogy megnézzem a babáját!
-Komoly?
-Ahha! És akkor én is mondtam neki, hogy játszhat a legoimmal. 
-És játszott velük?
-Együtt játszottunk! A baba volt az állatkert gondozója!
-Ja értem! És adtál neki puszit?
-Hát azt még nem!- pirult bele a kérdésbe. 
-Ilyenkor még nem is kell neki puszit adni! 
-Dehogynem Theo! Adjál neki sok-sok puszit!- fordult hátra Niall. 
-Most akkor adjak neki vagy ne?
-Ha szeretnél adjál!
Lassan odaértünk a reptérre aminek a bejáratánál már nagyon sok rajongó vár ránk. 
-Srácok nem baj ha mi nem szállunk ki?- nézett ránk Greg. 
-Dehogy is! Így is nagyon köszönjük, hogy elhoztál minket!
-Semmiség!
-Figyelj csöppségem!- fordultam Theo felé- Nagyon hiányozni fogsz nekem! 
-Te is nekem Barbi! Ugye nemsokára találkozunk?
-Hát persze!
-Akkor oké!
Niallel is elbúcsúztak, majd mi ketten kiszálltunk a kocsiból. A csomagtartóból a Szöszi kiemelte a két bőröndöt, és, hogy a kezemet fogni tudja az egyiket én húztam. A rajongók között lehajott fejjel mentünk végig, a reptéren is így mentünk, elértük a jegyeinket és mentünk is a géphez. Gyors felszálltunk, Niall szólt a pilótának, hogy indulhatunk és visszajött hozzám. Éreztem, hogy elkezdtük a felszállást, és mikor már ki lehetett kötni magunk a szobába mentünk. Ledőltünk az ágyra, és egymást öleltük.
-És akkor interjú után hogyan lesz?- néztem rá. 
-Egy autóval jövünk a reptérre, de két gépre szállunk fel. 
-Annyira hiányozni fogsz!
-Te is nekem!  
-De ugye majd beszélünk?
-Hát persze! Amikor csak tudunk beszélünk!
-Okés! Nagyon nagyon szeretlek!
-Én is téged Szépségem! Elmondhatatlanul. 
-Az interjún mire számítsak?
-Semmi különös. A kapcsolatunk, a buli, és, hogy miért voltunk otthon. Meg van beszélve. Ezekről lesz szó. 
-Ja, hogy ez így előre megvan!
-Persze... 
-És ha észreveszi a gyűrűt?
-Akkor azt mondod levetted és a másik kezedre tetted vissza. 
-Okés... Ez egy olyan mocskos szakma!
-Az! De... A lényeg, hogy mi tudjuk mi a helyzet. 
-Ahha... Jujj! Tudod mit kérdezett tőlem Theo?
-Na mit?- nevetett fel. 
-Azt, hogy ha majd nekünk lesz gyerekünk, játszhat-e vele. Azt mondtam neki, hogy ő arra már jó nagy lesz, és példát fog neki mutatni. Annyit mondott, hogy tanítja csajozni, és ha lány lesz nem kell neki!
-Édesem! 
-Azért.... Mikor vele vagyok. Vagy más kisgyerekkel. Bennem van, hogy én is lehetnék... 
-Ne folytatsd, Barbi! Ne kezd el a szokásos dumád, kérlek! Nem te tehetsz róla, hogy elveszítettük a babánkat! És nem gondolom, hogy egy olyan hű, de tökéletes gyereket fel tudtunk volna nevelni ennyi munka mellett. 
-Igazad van. Tudom. De mégis olyan rossz érzés. Az a része, hogy... Nem tudom. Hogy ő már soha nem lesz ilyen boldog kisgyerek. 
-De majd lesz helyette sok másik! Lesznek lányok, fiúk amennyit csak szeretnél!- mászott felém- Csak várjunk vele! 
-Én se most gondoltam! 
-Akkor jó!
-Köszönöm!
-Mit köszönsz?
-Mindent! De legfőképp azt, hogy vagy nekem!
-Nagyon szeretlek!
-Én is!
Innentől nem sok szó hangzott el közöttünk, vagy csak feküdtünk vagy pedig csókolóztunk. A pilóta mondta, hogy elkezdjük a leszállást, üljünk a helyünkre. Igyhát kimentünk, leültünk, bekötöttük magunkat és kézenfogva vártuk, hogy leszállunk. Egy utolsó zökkenés után földet értünk majd leszálltunk a gépről. Mark olyan közel várt minket amilyen közel csak lehetett, mivel az egész repteret rajongók lepték el. Odasétáltunk hozzá és a másik őrhöz aki ott volt. 
-Sziasztok!
-Halii! Ti még nem ismeritek egymást. Preston, ő a barátnőm Barbi. Barbi, ő Preston az egyik őrünk. 
-Jónapot!- fogtam vele kezet. 
-Kérhetném, hogy tegezz?
-Persze! 
-Köszi!
A gyors bemutatkozás után kivették a kezünkből a táskáinkat és elindultunk kifelé. A vakuk csak úgy csattogtak, a lányok csak úgy sikítoztak, de mi nem álltunk meg. Lehajtott fejjel mentünk a kocsiig amibe gyorsan be is ültünk. 
-Jól vagy?- nézett rám a Szöszi. 
-Ahha... Csak ezt még szoknom kell!
-Idővel jobb lesz!- célzott a felém intézett nem kellemes megjegyzésekre. 
-Remélem...
-Nagyon jól kezeled!
-Köszi!
-Figyelj Szépségem! Preston most azért jött velünk, mert ő most Zayn őre. És ha kilép, akkor már nem lesz az. Így szeretném ha veled lenne!
-Mármint akarsz mellém egy őrt?
-Ha Magyarországra nem is, Londonba mindenképp!
-Ha ezt szeretnéd...
-Ragaszkodom hozzá! Nagyon féltelek!
-Okés. 
-Barbi akkor majd add meg a számod, kérlek!
-Okés! És ez mikortól?
-Mosttól. Nem megyek Ázsiába, Zayn pedig onnan jön haza. 
-Értem. Akkor lehet együtt kéne hazajönnünk. 
-Ahha!
-De ő tizennyolcadikán jön vagy csak miután bejelentettétek?
-Huszonötödikén jelentjük be. Azt mondta, facebookra azt a posztot szeretné ő kirakni. Úgyhogy szerintem huszonhatodikán. 
-Értem.... 
Lassan odaértünk a stúdióhoz, ahol az interjú volt. Negyed három volt, ami azt jelentette, hogy háromnegyed óra múlva kezdődik az interjú. Amint beléptünk Niallék meneddzsere- Marco- ott várt ránk. 
-Sziasztok!
-Szia Marco!
-Amit kell elmondok. A babáról semmit ne mondjatok! A bulival kapcsolatban mindenről lehet szó. És az Írországi kiruccanásról is. Másról nem fognak kérdezni!
-Rendben!
-És Niall mi innen megyünk tovább Dubaiba. Barbi te?
-Én is megyek haza, otthon is lesz interjúm. 
-Rendnen. De ott se beszélj a szakításotok okairól! 
-Nem terveztem!
-Akkor jó! 
Beértünk a sminkes részbe ahol kezelésbe is vettek, egyszerre csinálták a hajam meg a sminkem. 
Közben a stylist mutogatott felém ruhákat, hogy melyiket venném fel szívesen. Végül a Szöszi segítségével egy fehér ruhánál és egy blézernél maradtunk. Élveztem magam körül ezt a sürgést-forgást, tetszett a dolog. Niall a mellettem levő székben ült, neki a haját igazították éppen. Három előtt két perccel lettünk kész. A műsorvezetővel beszéltünk még pár szót, de egy statiszta jött oda hozzánk, hogy mivel elő adás lesz, foglaljuk el a helyünket. Niall a kezemet fogta és úgy ültünk le egymás mellé. A nézők mikor megláttak minket sikítozni kezdtek, mire mi csak mosolyogva intettünk nekik. A hangos bemondó elkezdett visszaszámolni, hogy hány perc van adásig. Végül abba maradt és a kamerák kezdtek el dolgozni. 
-Hölgyeim és Uraim! A mai vendégeim egy olyan páros akik már sokmindenen mentek keresztül együtt, és mondhatom, hogy az év álompárjáról beszélhetünk. Itt van velem Barbara Palvin és Niall Horan!- mondta mire felénk fordult és ránk mosolygott.
-Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm nektek, hogy elfogadtátok a meghívásom!
-Igazán nincs mit!- mosolygott rá Niall. 
-Annyira jó titeket újra együtt látni!
-Nekünk is jó újra együtt lenni!- nevettem fel. 
-Mikor kiderült, hogy szakítotok az egész világ megdöbbent. Ti voltatok és újra vagytok az a páros akiket tényleg semmi és senki nem érdekel egyszerűen boldogan akarnak élni. Mi miatt is szakítottatok pontosan?
-Bocsi Dave! De ezt nem szeretnénk elmondani...
-Persze megértem. Barbi! A gyűrű a másik kezeden van mint eddig szokott lenni! Ennek van valami jelentősége, vagy csak így raktad fel?
-Nos. Mióta újra együtt vagyunk egyszer vettem le, ez most volt a héten, mikor az anyukájával sütöttünk. Akkor nem jó kezemre tettem vissza.
-Tehát nincs szó házasságról vagy eljegyzésről?
-Niincs! Szerintem a mi, és Barbi meneddzsere is szívrohamot kapna!
-Az lehet. És akkor térjünk vissza egy héttel ezelőttre! Barbi a  húgod szülinapi bulija volt. 
-Igen. 
-És ott volt Melissa is, Niall gyerekkori barátja. 
-Ott volt. 
-Akkor meséljétek el kérlek, hogy mi is történt ezen a bulin!
-Az volt az első hivatalos megjelenésünk együtt azóta, hogy újra együtt vagyunk. Aztán ezt Melissa megtudta- a csókról nem akartam beszélni, hisz ahoz senkinek semmi köze- És felhúzott. Elkezdett magyarázni mindenféléről és én nem bírtam tovább, muszáj volt megütnöm. Nagyon sajnálom, hogy ezt történt, ezért elnézést is kérek tőled Melissa, de olyan dolgokat mondott jogtalanul, amihez semmi köze!
-Szabad tudni, hogy mit mondott?
-Tudod haver...- nézett rá Niall- Én szívesen elmondanám neked, de nem engem nézne hülyének az egész világ!
-Értem! És akkor a ti barátságotokkal mi lesz?
-Én rá mindig is barátként tekintettem. De ezek után nem hiszem, hog ugyanúgy tartanánk a kapcsolatot, vagy valami...
-Értem. És ti most Írországból jöttök ha jól tudom.
-Ahha!
-Mit csináltatok arra? Niall, hazavitted az asszonyt?- nevetett fel Dave.
-Barbit már ezelőtt is ismerték a szüleim illetve Gregék is. Csak a buli után úgy döntöttünk szeretnénk egy kicsit kikapcsolni. Ezért utaztunk oda.
-És a szüleid szeretik?
-Ahha! Imádják! De legjobban Theo szerette meg.

-Nem csodálom! Biztosan jól értessz a gyerekekhez! 
-Nagyon jól!- ölelt át a Szöszi.
-És milyen terveitek vannak a jövővel kapcsolatban? Szeretnék összeházasodni és gyerekeket, vagy csak együtt akartok lenni?
-Én még csak 19 leszek, Niall 23, nem tervezünk mostanában összeházasodni. Ennek több oka is van.
-De egyszer biztosan elveszem ezt a fantasztikus lányt!- ölelt át Niall.
-Remélem az esküvőre majd meghívtok!- mondta Dave, mire mi felnevettünk. 



-Mindenképp!
-Akkor oké! És Barbi a te szüleid mit szólnak Niallhez?
-Niallt ki nem szereti? Nem sokat volt nálunk- ugye csak karácsonykor arra a két napra- de akkor nagyon megkedvelték.
-Akkor semmi akadály nincs a kapcsolatotokban.
-Nincs. 
-És még egy utolsó kérdésem lenne! A tesód és Harry együtt van?
-Hát most úgy tudom alakul köztük valami. Ugye Harry szervezte neki a bulit is, meg minden.
-Rendben! Köszönöm, hogy ezeket elmondtátok nekem!
-Nincs mt!
-Hölgyek, Urak! Niall Horan és Palvin Barbi volt ma a vendégem, akiktől megtudhatták, hogy a kapcsolatukkal minden a legnagyobb rendben! Köszönöm a figyelet! 
A kamerák kikapcsoltak, az ottlévő nézők elindultak kifele és mi is felálltunk. Niall és Dave kezett fogott, engem pedig megölelt. Mentünk gyors átöltözni és indultunk is vissza a reptérre. Elől ült Mark és Preston, hátul pedog mi hárman. Niall ült középen, egyik oldalán én a másikon pedig Marco foglalt helyet. A Szöszi keze a combomon pihent, és halkan beszélgettünk.
-Amúgy Preston! Én mondanám, hogy gyere velem haza, de nem tudom hol tudnál lakni...
-Nálatok otthon még nem annyira gáz a helyzet, Szépségem! De Pres tudni fogja mikor jössz vissza és onnantól az árnyékod lesz!
-Okés! Köszönöm!- öleltem át szorosan Niallt.
-Nem kell. Én ragaszkodok hozzá!
-Dávid hív!- mutattam fel a telefonom.
-Vedd fel!
-Okés! Szia Dávid!
-Szia Barbi! 

-Mizu?
-Tudom, hogy úton vagytok a reptérre, nem is akarlak zavarni, gondolom búcsúzol Nialltől.

-Az éjjel már megvolt. De mondjad csak!
-Csak meg akartam dicsérni az interjút! Jó volt!
-Köszi! A reptérre majd kijössz elém?

-Persze! Sonja már nincs itthon, de mi Sophieval megyünk!
-Oksiii!
-Na de most hagylak is, majd itthon beszélünk!
-Persze! Puszi!

-Sziasztok!
Letettük a telefont és mosolyogva néztem fel.
-Minek örülsz ennyire?
-Nem tudom. Dávid megdicsért!
-Az interjú miatt?

-Ahha!
-Jó is volt. Tényleg ügyesek voltatok!- szólt bele Marco.
-Köszönjük!
Odaértünk a reptérre, ahol Markék mondták, hogy hagynak minket egy kicsit kettesben, addig erlintézik a jegyeket, mi búcsúzzunk el, visszajönnek értünk. Mikor ketten maradtunk kikötöttem magam és az ölébe ültem.
-Nagyon-nagyon szeretlek!
-Én is téged! Elmondhatatlanul!
-Nekem van a legjobb vőelgényem!
-Nekem pedig menyasszonyom! 

-Ugye tudod, hogy anya rá fog kérdezni?
-Gondolom. Mikor még otthon voltunk, anyu tőlem is megkérdezte.
-Elmondtad neki?
-Nagyon nehéz volt de nem. Utálok anyu előtt titkolózni, de úgy gondoltam, hogy előbb jó lenne megbeszélnem veled!
-Köszönöm! Akkor én sem mondom anyunak!
-Okés! Hiányozni fogsz!- húzott magához szorosan.
-Te is nekem! 
-Remélem tudod, hogy akkor beszélünk amikor csak akarsz?
-Ahha! Úgyis tudod, hogy hívlak!
-Tudom!
Inenntől csak csókolóztunk, és búcsúzásképp rendesen kiszívta a nyakam. Épp, hogy befejezte Mark kopogott az ablakon, hogy menjünk, ígyhát elindultunk A rajongók sikítozni kezdtek, de mivel ők késésben voltak nem álltunk meg. Egy idő után el kellett szakadnunk, így utoljára megcsókolt és annyit mondtunk egymásnak, hogy szeretlek. Ők hárman elmentek az egyik irányba, mi Prestonnal a másikba.
-És akkor mikor jössz vissza?
-Hétfőn vagy kedden a meneddzseremmel és a kislányával.
-És Niallnél fogtok lakni, nem?
-De!
-Okés. Akkor majd hívjál, hogy mikor szálltok le!
-Rendben! Köszönök mindent Preston!

-Kérlek csak Pres!
-Rendben! Sziaa!
-Szia Barbi! Vigyázz magadra!
-Persze!- és felszálltam a repülőre.

Mivel Mark és Niall is azt szokta tenni, előrementem a pilótához, hogy indulhatunk. Nem igazán tudtam mit csináljak egyedül, de végül úgy döntöttem, hogy zenét hallgatok és pihenek. Nem akartam elaludni, mert akkor nem tudnám, hogy mikor szállok le. Írtam Dávidnak, hogy kb mire érek haza, jöjjön értem. Persze, hogy a srácokat indítottam el a fülemben, hogy pótoljam Niall hiányát. Találtam női magazinokat a kisasztalon, azokat kezdtem el olvasni. Az idő gyorsan elment, arra eszméltem fel, hogy szállunk le. Miután a gép zökkent egyet az ajtó kinyílt, én pedig a két bőröndömmel indultam meg kifele. Mivel a magyar rajongók tudták, hogy ma hazaérkezem, kijöttek elém, nagyon aranyosak voltak. Mivel nem siettem sehova, mindenkivel megálltam, csináltunk képet és megígértem, hogy bekövetem őket instán meg twitteren. A reptér bejáratánál Dávid és Sophie várt. Odamentem hozzájuk és szorosan megöleltem őket.
-Sziasztok!
-Szia Barbi! Add ide a bőröndöket, hozom őket, Sophiet pedig hozd te!
-Okés! Hova megyünk?

-Először mekibe mennénk, hogy megbeszéljük hogyan lesznek a következő napok, jó?
-Nem lehet starbucks?
-Kis sznob! De persze, lehet!- nevetett fel.
-Köszi! 
-Hívd fel anyukádat!
-Okés! 
Gyors telefonáltam anyuval, aki azt mondta siessünk majd haza, de beszéljünk meg mindent. A kocsiban beszélgettem Dáviddal és játszottam Sophieval. Kisebb volt mint Theo, két évvel, de nagyon hasonlított rá.
-Dávid a riporttal minden okés volt?
-Ahha! 
-Amúgy te tudtad, hogy meg lesz beszélve, hogy miről kérdezhet?
-Persze! Kicsilány ez a showbiznisz!
-Kicsilány?
-Hát nem?
-Inkább megcsörgetem Niallt, hogy ideértem.
-Okés! 
Benyomtam a gyorshívást, de ahogy sejtettem ki volt kapcsolva. De ha majd bekapcsolja a telefonját látni fogja, hogy hívtam. Odaértünk a starbuckhoz és miután mi a kislánnyal leültünk, az apukája elment rendelni. Alig tettem le a táskám egy másik székre mikor két lány jött oda hozzám.
-Sziaa!
-Sziasztok!

-Kérhetünk egy képet?
-Persze! Hogyan szeretnétek? Együtt vagy külön?
-Öhmmm...- néztek egymásra.
-Ha szeretnétek lehet így is, úgy is!
-Komoly?

-Komoly!- nevettem fel- Ráérek!
-Akkor köszi!
Épp jött Dávid, csinált velünk képet külön-külön, és együtt is. Még azt is megörökítette ahogy megöleltem őket.
-Köszönjük szépen!
-Igazán nincs mit!

-Nem is zavarunk! Sziasztok!
-Sziasztok!
A lányok elmentek mi pedig leültünk, és a meneddzserem nevetve nézett rám.
-Mi ilyen vicces?
-Semmi, semmi csak annyira jó nézni, hogy mennyire szeretnek téged!
-Hááát nem mindenki....

-Csak azokkal foglalkozz akik igen!
-Okéés!

-Na figyelj leány!
-Mondjad!

-Ma semmi dolgod! Legyél a családoddal! Holnap reggel nyolcra megyek érted, először egy sima riport lesz. Délben ebédelünk valahol. És délután háromra megyünk egy interjúra. Nem élő lesz, hétfőn este fogják leadni. Vasárnap legyél otthon, tanulj! Abban dönthetsz, hogy hétfőn vagy kedden menjünk Londonba!
-Mennyi időre  megyünk?
-Öt nap. De a úgy, hogy smink-és hajpróba egynap, ruhapróba mégegy és a fényképezés.
-Akkor menjünk úgy, hogy hétfőn, és hétvégén eljönnének anyuék is!
-Nem rossz ötlelt.. Beszéd meg velük!
-Oksii! 

-Aztán hazajövünk, ezek szerint vasárnap. Az kilencedike.
-Akkor én onnnan Flórával lehet, hogy egyből Dubaiba megyünk.
-Basszus tényleg! Ha nem lesz munkád meddig maradsz?
-Huszonhatodika.
-Értem. Akkor a srácok a turnét befejezik április közepén.
-Ahha!
-Akkor ha nincs munkád itthon leszel! Április közepén kimész! Május negyedikén hazajössz, hatodikától kilenceikéig írásbeli, tizedikén szóbeli. Onnantól szabad vagy ami anyádat illeti! 
-Akkor utána én végleg kiköltözök.
-Igen?
-Ahha! Figyelj... London repülővel másfél óra. Bármikor haza tudok jönni!
-Igaz. Akkor a végén lehet, hogy Sonjának lesz igaza, hogy mi is kiköltözünk. 
-Az tök jó lenne!
-Ahha... Barbi! Flóra felhívott valamelyik nap!

-Igen? Mit szeretett volna?
-Hogy puhítsam meg anyátokat, hogy jövőre had legyen magántanuló.
-Lehet, hogy jobb lenne...
-Azt mondod?
-Azt. 
-Okés. És akkor ezek a dolgok elvileg biztosak.
-Rendben! Mennyi idő?
-Már hat óra.
-Azta! Így elment az idő?
-Látod! Akkor haza is viszelk!
-Köszi! 

Felálltunk és a kis Sophieval a kezemben indultunk az autó felé. 
-Bejössz?- néztem rá mikor a ház előtt leparkolt.
-Neem. Most legyetek csak együtt! Holnap nyolcra itt vagyunk érted!
-Addig anyu lehet, hogy vigyzna Sophiera!
-Jó lenne....

-Na majd megbeszéljük! Puszi Dávid!
-Szia Barbi!
Sophie arcára is nyomtam egy puszit majd a bőröndjeimmel együtt kiszálltam és bementem.


Sophie❤

2015. június 19., péntek

II. évad 8. rész- Mint egy kis család!

Hiii :)
Itt egy újabb rész! ;)
Különösebb mondanivalóm most nincs, annyi, hogy ha elnyerte a tetszéseteket pipáljatok, komizzatok, iratkozzatok fel vagy írjatok chaten!☺
Jó olvasást, puszi Zsófi❤

-Perverz vagy!
-Ez nem kérdés!
Bementünk a házba, Mauráék már nem voltak otthon, csak egy levelet hagytak nekünk.

"Gyerekek!
 Elmentünk az egyik barátnőm születésnapi vacsorájára, a ház csak a tietek!
 FONTOS!
 Melissa haza látogatott, lehet, hogy bekopog, de ne foglalkozzatok vele, ez az este csak a tietek!
 Puszi Maura"

Nagyon aranyos volt, de a Melissás rész kissé felhúzott. Ha elrontja a mi tökéletes esténket kinyírom.
-Kicsim! A ma este csak a mienk!
-Tudom...
-Mi lenne ha előbb tusolnánk?
-De ahogy ígérted a fához kimegyünk, ugye?
-Hát persze!- nevetett fel. 
-Redicsek!
-De most gyere!- fogta meg a kezem, és maga után húzott. 
A házban két fürdő volt, egy a földszinten, egy az emeleten. A fenti nagyobb volt, így abba indultunk el. Mikor beléptünk a mosdókagyló melletti szekrényre ültetett miközben egyfolytában csókolt. Megkereste a pulcsi alját, majd a pólómmal együtt kibújtatott belőle. Én is követtem az ő példáját.
Már csak egy szál fehérnemű volt rajtam- abból a feléből ami nem sokat takar- mikor azzal a tipikus félmosolyával nézett végig rajtam. Mint általában én most is fülig vörösödtem és kislányos zavaromban azt sem tudtam mit csináljak. Végül a maradék ruháinktól is megszabadultunk a kádba ültünk amibe eddig csobogott a víz. A tetejét jó vastag habréteg borította, amit a Szöszi rózsákkal teleszórt. Megpillantottam egy üveg pezsgőt és epret mire fel csillant a szemem. 
-Azok a gyönyörű eprek a mieink?
-Ahha! És csak a te csodás ajkaidra várnak!- vette a magához a tálat amiben a gyümölcs volt. Egy könnyed mozdulattal maga felé fordított és  egy szem már szinte vörös epret fogott a kezébe. A szájába tette a felét majd arra várt, hogy a másik részét leharapjam. Isteni íze volt a gyümölcsnek is és Niall édes ajkainak is. Kicsivel később a pezsgőt is megbontotta, és mikor nem éppen egymással voltunk elfoglalva abból iszogattunk. 




Kb másfél óra pancsolás után kiszálltunk majd a Szöszi menyasszonyi stílusban teljes meztelenül vitt át a szobánkba. Bár Maura és Bobby nem volt otthon elég kényelmetlenül éreztem magam. 
-Merre jársz Szépségem?
-Valamiért attól félek, hogy Maura benyit vagy valami. 
-Nincsenek is itthon!
-Tudom... 
-De ha neked ettől jobb lesz!- mászott le rólam, a csukott ajtóhoz sétált és ráfordította a kulcsot. 
-Köszönöm!- mosolyogtam rá hálásan. 
-Érted bármit megtennék! 
-Nekem van a legcsodálatosabb vőlegényem!
-Annyira jó ezt hallani a menyasszonyom szájából!- mosolyodott el és felém mászott- Ugye tudod, hogy semmit nem kell elsietni?
-Mire gondolsz? Voltunk már együtt!
-Nem arra gondoltam. Az esküvőre. Ráérünk. Egyszerűen csak akartam tenni egy lépést afelé, hogy soha ne veszítselek el!
-Ha rajtam múlik nem is fogsz!- mondtam miközben csípőm kissé megemeltem. 
-De türelmetlen valaki!
-Ne nevess ki!
-Én? Ugyan dehogy!
-Akkor jó! És ugye tudod, hogy...- kezdtem el a mondatom, de ezt már nem hagyta befejezni mivel ajkait az enyémeknek nyomta és vadul de mégis szenvedélyesen csókolni kezdett. Nem ellenkeztem, sőt mikor el akart engedni szőke hajánál fogva húztam vissza magamhoz újabb és újabb csókokért. 
Ahogy az órára pillantottam éjfél volt mikor kissé kapkodva a levegő után egymás mellett feküdtünk. Az elmúlt órában Niall egy olyan oldalát mutatott meg amit eddig soha, de nagyon tetszett. 
-Nem is tudtam, hogy... Hogy van egy ilyen oldalad!
-Baj?
-Mi? Hogy van, vagy, hogy nem mutattad meg? Mert az első nem, a második... Szerintem az sem. Ennek most volt itt az ideje. 
-Igen. Én is úgy érzem!- mosolyodott el, majd felállt mellőlem és az ablakhoz sétált.
-Mit nézel?
-Valamit mutatni szeretnék, de azt csak akkor tudom ha tiszta az ég. 
-És? 
-Alig van felhő. Amíg eszünk lehet, hogy azok is elmennek. 
-Rendben!
-Vegyél fel valamit és akkor le is megyünk!
-De ugye te sem így tervezted?
-Dehogy is! 
-Akkor jó. Mert bár eléggé fantasztikus látvány és másfél hétig nem fogom látni... Nem tudom, hogy anyukádék hazaértek e. 
-Én sem tudom. Nem hallottam. Mondjuk az ebben az eseten semmit nem jelent!- mondta vigyorogva mire én felháborodottan meredtem rá. 
-A túl perverz beszokásoktól kérlek óvj meg!
-Ez az igazság Szépségem!
-Na!- böktem bele kockás hasába. 
-Inkább öltözz!
-Igenis apuci!
Gyors magamra kaptam egy pólót meg alsóneműt majd lesétáltunk a lépcsőn. A konyhába sétáltunk ahol- mivel nem otthon voltunk- egy székre ültem. Ő megmelegítette a vacsoránkat, nekem pedig sikerült elgondolkodnom. A gyűrűn. Annak, hogy mekkora jelentősége van. De közben éreztem, hogy ennek most kellett megtörténnie. Mert mind a ketten makacs egyéniségek vagyunk, és ez kellett nekünk ahoz, hogy valami meggondolatlan dolog után szakítsunk. Az esküvő nem mostanában lesz, de jó, hogy már ne tudjunk olyan könnyen küldönválni. Ez az egész úgy hangzik, mintha azért jegyeztük volna el egymást, mert nem annyira erős a kapcsolatunk, hogy enélkül is együtt maradjunk, de nem így van. Szeretjük egymást, és sokat számít nekünk.
-Szépségeem! Itt vagy?- integetett előttem Niall.
-Persze!
-Nagyon elgondolkodtál! Min?
-Rajtunk. Az eljegyzésen. A jövőn.
-Mi a baj?
-Semmi, semmi. Csak egyszerűen nagyon szeretlek!
-Én is szeretlek!
-Köszönök mindent!- néztem fel rá és a mikróhoz sétáltam, hogy kivegyem a tejszínes sonkás tésztát. Két tányérra szedtük majd egy pohár bor és a késői vacsoránk kíséretében a nappaliba sétáltunk, hogy a kandalló nyújtotta melegben csendesen jóllakhassunk. Niall benyújtotta a kandallót- bár nem volt hideg, így romantikusabb volt- és az ablak melletti asztalhoz telepedtünk le.



Az ölébe húzott és úgy bújtunk egymáshoz jó szorosan. Nem nagyon beszéltünk, de ezek a pillanatok örökre élni fognak bennem. Fél egykor mindkettőnk tányérja kiürült és felálltunk.
-Akkor ki szeretnél menni?
-Igen!
-A kanapén ott az egyik melegítőm, azt vedd magadra. Én is felöltözök és mehetünk!
-Okés!
Egy gyors csókot nyomott a számra és már fel is ment az emeletre, hogy felvegyem egy melegítőnadrágot és egy pulcsit. Lábamra egy air maxet vettem, és úgy vártam a Szöszire. Nem kellett sokat egyedül lennem, ugyanis fél percen belül hátulról átölelt és a nyakamba csókolt. 
-Mehetünk?- búgta a fülembe még mindig hátulról. 
-Ahha!
-Akkor gyere!
Kimentünk a hátsó ajtón, egyenesen a nagy diófa felé. Amint odaértünk én kezdtem először mászni nagyon óvatosan nehogy leessek. Nagyon-nagyon magasra mentem fel, kezdtem egy kicsit félni a vastag ágon, hogy innen én biztosan le fogok esni. Nemsokára Niall is mellém ért és az ölébe húzott. Érezte, hogy mennyire félek így a pulcsi alatt a derekamat körkörös mozdulatokkal kezdte simogatni. 
-Nem fogunk leesni!- suttogta a fülembe. 
-Bízok benned!
-Akkor jó. És ki is nyitod a szemed?- nevetett fel. 
-Muszáj?
-Így semmi értelme nem volt az egésznek!
-Ahhj!- sóhajtottam fel, majd szép lassan kinyitottam a szemem. Ahogy körbe néztem láttam az egész várost. Hogy hol kapcsolják le a villanyt. Mindent. És egyszerűen gyönyörű volt! Soha életemben nem láttam még ennyire csodás dolgot. 
-Tetszik?
-Ez egyszerűen... Nem találok rá szavakat! Ez elmondhatatlanul szép!
-Tudom.... Régebben mindig ide jöttem. 
-Nem csodálom! Innen minden annyira gyönyörű!
-Az. 
Egy órán keresztül csak ott ültünk és ittuk magunkba az elénk táruló csodás látványt de fázni kezdtem. 
-Fázol?
-Most már eléggé...
-Akkor lemegyünk!
-Innen ugye nem ugrani akarsz?
-Dehogy! Lemászunk. 
-Akkor oké!- fújtam ki a levegőt. 
Ő indult el előbb, és én mentem utána. Gyorsan leértünk majd a meleg házba siettünk. A konyha villanya égett, így oda mentünk be. Maura engedett magának egy pohár vizet. 
-Szia anya!- nyomott egy puszit az arcára a Szöszi. 
-Sziasztok gyerekek! Minden rendben?
-A legnagyobb rendben!- mondtuk egyszerre. 
-Akkor örülök! Na én megyek is zuhanyozni!
-Mi meg aludni. Holnap, vagyis ma korán keltünk...
-Rendben! Jóéjt gyerekek!
-Neked is!
Felsétáltunk a lépcsőn és miután bementünk Niall gyerekkori szobájába alvós ruhát vettünk majd ágyba is bújtunk!
-Szeretlek Niall!- motyogtam már félálomban. 
-Én is szeretlek! 

Másnap reggel arra ébredtem, hogy a kis Theo az ágyunkon ugrál. Niall is félálomban volt még mikor a fiúra néztünk. 
-Theo?
-Jóreggelt! A mami küldött, hogy ébresszelek titeket!
-Az sikerült. Hogyhogy itt vagytok?
-Nem tudom. Apa azt mondta pakoljam össze a játékaim, mert jövünk a mamihoz meg a papihoz- bújt oda közénk. 
-Okés. Akkor szaladj le, mond meg a maminak, hogy mindjárt lenn vagyunk!
-Megvárlak titeket!
-Az sok idő ám!
-Nem baj!
-Okés! 
Mi kiszálltunk az ágyból és a kisebbik szőke herceg pedig ott maradt. A fotelhoz sétáltam amiben a mára előlhagyott ruhám volt és a fürdőbe sétáltam vele. Gyors magamra kaptam, a hajam copfba kötöttem és engedtem is magam után Niallt. A tévéből a Midnight Memories bömbölt, Theo pedig az ágyon ugrált és táncolt. Gyors csináltam róla pár képet majd mosolyogva az ágy szélére ültem. 
-Nem fogsz leesni kicsim?
-Nem fogok!
-Biztosan?
-Persze! Volt, hogy Niall bácsi is velem ugrált!
-Igen?
-Ahha!
-És akkor nem estetek le?
-A-aa!
-És akkor nem történt ez?- kérdeztem és elkaptam. 
Az ágyra fektettek és csikizni kezdtem a hasát mire ő csak hangosan nevetett. Olyan volt a nevetése mint Niallé csak magasabb hangon. Hogy ezért a srácért mennyire odalesznek a lányok... Én még mindig csikiztem, ő pedig még mindig nevetett mikor a nagybácsija kilépett a fürdőből. 
-Hát ti mit csináltok?
-Játszunk!
-Én is szeretek játszani!
-Azt egyből gondoltam...- forgattam meg a szemem.
-Velem is játszol?
-Most?
-Akár...
-Hát nem. Nagyon éhes vagyok és nemsokára indul a gepünk.
-De ott ketten leszünk, nem?
-Meg a pilóta. 
-De ő nem számít mivel nem fog minket megzavarni. 
-De én beszélgetni szeretnék...
-Azt mondjuk én is. 
-Akkor ezt megbeszéltük!
Újra az ugráló Theo felé fordultam mikor valaki kopogott az ajtón majd Maura nyitott be. 
-Jóreggelt gyerekek! Kész a reggeli!
-Jövünk. Csak ezt a rosszcsontot csikiztük!
-Akkor az volt az a nevetés!
-Az! Na menjünk!- indultam le a lépcsőn, utánam Niall aki a csípőmet fogta kétoldalt, a kezemet szorongatta Theo, Maura pedig előttünk ment. Mikor leértünk mindenki az ebédlőben ült és vártak ránk. 
-Jóreggelt!- mosolyogtunk rájuk. 
-Nektek is! 
-Kajaaaa!- csillant fel a Szöszi szeme. 
-Niall bácsi ülhetek az öledbe?
-Theo! Kicsim! Niall bácsiék sietnek! Nincs idő arra!
-Mikor indulunk Niall?- néztem rá. 
-Ummmmmmm. Délben száll fel a gép- mondta teli szájjal. 
-Nincs az korán?
-Nincs. Úgy számoltunk, hogy kb másfél óra az út, Mark arra jon értünk, max egy óra amíg a stúdióba érünk. Plusz a rajongók... Ugye ott sminkes, fodrász. Szóval az pont jó lesz. 
-Rendben!
-Fiam, nem baj, hogy már elkezdtél enni, jóétvágyat!- nevetett fel Maura. 
-Jóétvágyat!
Egész reggeli alatt beszélgettünk, kiderült, hogy Greg mára vett ki egy nap szabit, hogy velünk lehessen. Miután minden elfogyott és a pasik mondták, hogy ők majd elmosogatnak, mi lányok plusz Theo a nappaliba mentünk. A kanapén foglaltam helyet Denisesel, míg Maura az unokájával játszott. 
-Kérdezhetek valamit?- nézett rám Denise. 
-Persze!
-Mikor így Theoval vagy. Vagy bárki kisgyerekkel. Nem rossz érzés? Huhh bocsi! Ez eléggé köcsög kérdés volt, ne haragudj!
-Nem haragszom!- mosolyogtam rá- És igazából nem tudom.... Mert valahol rossz látni azt, hogy nekem is itt volt rá az esély, de másik részről pedig tudom, hogy nagyon fiatalok vagyunk mind a ketten ahoz, hogy szülők legyünk. És nem biztos, hogy egy tökéletes gyereket tudtunk volna felnevelni úgy, hogy ő a karrierjével és a bandával van elfoglalva, én a modellkedéssel. És ugye a kapcsolatunkat is építjük. Kétes érzéseim vannak ezirát. 
-Értem. De azért akartok gyereket, nem?
-Majd. Tegnap egy kicsit összekaptunk, és utána nagyon sokat beszélgettünk. Akarunk gyereket. Egymástól. De én 19 leszek mégcsak. Most nem. 
-Hát persze. Nem kell elsietni semmit. 
-Nem.... 
-Anyu! Anyu!- ugrott Denise ölébe a fia. 
-Mondjad Kicsikém!
-Ha majd Niall bácsinak és Barbinak lesz kisbababája játszhatok vele?
-Ezt ne tőlem kérdezd!
-Barbi?- nézett rám azokkal az óriás kék szemeivel.
-Ha majd lesz kisbabánk játszhatsz vele! De te arra már jó nagy leszel és te fogsz neki példát mutatni!
-És én mondom meg hogy csajozzon!
-És ha kislány lesz?
-Akkor nem kell. 



-Ez még soká lesz...
-Szépségeeem!- jött be a szobába Niall. 
-Igen?
-Gyere egy kicsit!
-Mi a baj?
-Kell a szürke pólóm!
-De az a bőröndömben van! 
-Akkor azért nem találom... 
-Kéne?
-Inkább gyere fel!
-Jövök!
Leraktam az ölemből Theot, és Niall után menten a szobába. Az ajtót becsuktam magam mögött, mire ő neki döntött és vadul csókolni kezdett. Először nem tudtam mire véljem hirtelen cslekedetét, de viszonoztam a csókot rendesen. Mikor levegőhiány miatt engedtük el egymást rá mosolyogtam. 
-Milyen szürke póló?
-Semilyen! Vagyis tudom, hogy nálad van. De ha majd rendesen összeköltözünk ott lesz minden pólóm egy helyen és azt veszed ki amelyiket akarod!
-Mikor?
-Érettségi után. Annak vége május közepén, turné folytatásig akkor lesz még három hét. Az erre pont jó lesz!
-Igen?
-Teljesen!
-Szeretlek!
-Én is szeretlek!
Mielőtt csókolózva az ágyhoz mehettünk volna az zárban elfordította a kulcsot majd az ágyra fektetett és felém mászott. 
-Mi ütött beléd?- kérdeztem egy újabb levegővétel alatt. 
-Nem tudom. Szükségem volt rád!
-Kitől indultál be annyira?
-Engem csak te... Rám csak te vagy ilyen hatással!
-Nem is voltam a közeledben!
-De ahogy ott ültél a kanapén, és a lábaidon ültél, a fenedekedet ezzel feljebb nyomva....
- Na jó! Inkább hagyjuk! 
-Szeretelek!- mondja és mielőtt én is elmondhatnám neki újra a számnak esik és édes csókjaival kezdett el kényeztetni. Mikor elkezdte a pólóm alját keresni, viszont leállítottam. 
-Baj van?
-Most ne!
-Mi az?
-Niall! Most ne!
-A kevés idő, vagy mi a baj?
-Dehogy! Hanem... Tudod! 
-Ja értem! Okés!- vette a lapot- hála isten- gyorsan. 
-Bocs!
-Miért kész bocsánatot Szépségem? Ha amúgy  nem akarnál azt is megértem! 
-Már miért ne akarnék?
-Nem tudom....
-Akkor most nagyon jól figyelj!- fordítottam magam alá és a csipojéte ültem- Amit most mondok, egy életre jegyezd meg! Mindennél jobban szeretlek! Nekem te tökéletes vagy! Azt nem tudom, hogy te mit szeretsz bennem, de én szeretek minden kis részedet. Azok a csodásan világító kék szemeid. A kisfiúkat megszégyenítő édes mosolyod! A kissé borostás arcod. Mindened, érted?? Elmondhatatlanul szeretlek Niall Horan! És bár nem mondom azért eléggé nem akarom, hogy messze legyél tőlem....
-Nem érted mit szeretek benned?
-Nem igazán....
-Akkor gyere velem!- húzott fel az ágyról és a szobában lévő állótükör elé álltunk. Hátulról átölelt, a csípőmet fogta és a fülembe kezdett suttogni amitől mint mindig, borzongás járta át a testem. 
-Mit csinálsz?
-Shhh. Elmondom mit szeretek benned! Szóval szeretem a hajadat. A gyönyörű színét, és azt, hogy ilyen jó dús, és rendesen bele lehet túrni. Aztán szeretem azokat az aranyos kis füleidet. A szemedet, ami olyan gyönyörű kék! Mikor először megláttam, már akkor beléjük szerettem. Aztán itt vannak a csodás ajkaid amiket egyfolytában csókolnék. Mikor csókolózunk még meg is duzzad és olyankor szinte el sem engednélek! A kulcscsontod és a nyakad amit ha tehetném egész nap csókolgatnék. A csípőd és a derekad. Kicsim! Elmondhatatlan! A formás feneked! A combjaid! Esküszöm neked, soha életemben nem láttam még ilyen combokat! Szóval én egy gyönyörű nőt látok a tükörben. De nekem nem is ez az ami igazán fontos. Hanem, hogy teljes szíveddel szeretsz, minden hülyeségemmel együtt. Azzal a sok hülyeséggel amiket elkövettem a kapcsolatunk alatt. Imádom, hogy ha már más nő van a közelemben és próbál nyomulni vagy valami egyből megfeszülsz, és ezzel is csak azt bizonyítod, hogy mennyire szeretsz. Szeretem benned, hogy látom rajtad, hogy sebezhető vagy, és tudom, hogy emiatt még jobban kell téged óvnom midnentől. A rajongóktól, mindenkitől. Már érted?- fordított szembe magával és átölelt.
-Azthiszem. Mindennél fontosabb vagy nekem!
-Te is nekem! De most menjünk, mivel a bátyám félre fogja érteni, hogy mit csináltunk itt fenn.
-Okés!
Még mindig a csípőmet fogta, és annyi időre engedte el össz-viszz, míg kinyitotta az ajtót. Lesétáltunk a lépcsőn, ahol mindenki a nappaliban ült és a tévét nézték.
-Mit csináltatok fenn ennyi ideig?
-Mondtam!- röhögött fel Niall. 
-Mit?- nézett ránk Greg még mindig nevetve. 
-Hogy felmegyünk beszélgetni és te egyből kombinálsz!
-Nem kell tagadni ezt! Gondolom szeretitek gyorsan intézni a dolgokat...
-Jézusom Greg maradjál már!- szólt rá a felesége. 
-Fiam! Ne légy ilyen faragatlan!- szállt be Maura is. 
-Na nehogy miattam itt veszekedés vagy valami legyen!- emeltem fel a kezeimet védekezően!
-Barbi legozol velem?
-Ahha!
-Niall bácsi, gyere te is!  
-Jövök! Hol szeretnél?
-A szobámban fent!
-Akkor menjünk! 
Felsétáltunk az egyik kisebb szobába ami Theonak volt kialakítva gyerekszobának, és bár nem volt benn annyi játék mint az otthoni birodalmában ez is jól tele volt. 
-Melyik legot szeretnéd?- nézett keresztfiára a Szöszi!
-Amit ti vettetek nekem!
-Mikor kicsim?
-Hát mikor ott volt Flóra is. És mikor veszekedtetek és ittunk forró csokit!
-Ja megvan! Mikor a London Eyehoz mentünk!- mondtam mosolyogva. Hogy ez a gyerek mennyi mindenre emlékszik. Még arra is, hogy veszekedtünk. Akkor az volt a baj, hogy félreértettem Niall szavait és a családalapítási terveit. Meg azon sértődtem meg, hogy azt mondta nőből vagyok, és én értem mit szeret rajtam... Ami amúgy igaz is... Ketten voltunk egy kapszulában és ekkor bevillant egy dolog. Hogy miről is volt szó. Azt mondta, hogy bármikor elvesz csak én legyek az aki az oltárhoz megy és addig nem akar gyereket amíg ennyire jól megy a bandának. Valamiért elmosolyodtam és így gondolkoztam tovább....
-Hahóóó! Itt vagy Szépségem!- integetett előttem Niall.
-Mi? Persze!
-Min gondolkodtál el ennyire?
-Azon, hogy min vitáztunk ott a London Eyenál. 
-Valami nekem is rémlik!- mosolyodott el. 
-Na meg is van!- sétált oda hozzánk és nagy doboz legoval Theo. 
-Ennyi legod van?
-És ezek csak itt a maminál! Láttad, hogy otthon is mennyi van!
-Persze, hogy láttam! Na! Mit szeretnél építeni?
-Építsünk egy állatkertet!
-Építsünk! Megpróbáljuk úgy, hogy nem borítjuk ki a dobozt?- kérdeztem, de késő volt, amit egy hangos puffanással tudatott velem. 
-Nem- dugta ki rám a nyelvét és építeni is kezdett. 
Mi Niallel néztük mit csinál, ha szólt, hogy segítsünk mi is beszálltunk, de egyébként az ölében ültem és mosolyogva figyeltem Theot. 
-Így olyanok vagytok mint egy kis család!- jött be Greg. 

Sophie ❤