2016. július 2., szombat

III. évad 13. rész- Mutasd meg, hogy kellek neked!

Sziasztok☺
Sajnálom, hogy egy kicsit később hoztam a részt, csupán a nyaralások között nem érek rá írni, és ez így lesz a nyár hátra lévő részében is...
De ez egy kicsit boldogabb rész, úgyhogy remélem ti is örömmel olvassátok☺
Köszönöm a támogatásotokat, ha van egy kis időtök hagyjatok magatok után nyomot, netán csatlakozzatok facebook csoportba!
Jó olvasást, puszi Zsófi❤


-Mit?
-Hagyd el!
-Nem akarom!
-Nem végleg! Csupán pár napra, hogy rájöjjön, hogy mennyire hiányzol neki. Úgy, ahogy most ő neked. És pár nap múlva utánad megy.
-A gyerekek?
-Természetesen magaddal viszed őket. Szoptatnod kell őket, meg tudom is én.
-És Flóra?
-Menj akkor, mikor Luke elviszi nyaralni.
-Mi lesz, ha rájön, hogy nem hiányzok neki?
-Úgyis fogsz, élni nem tud nélküled. Imád téged.
-Oké. Köszönöm!
Nem voltam biztos Sonja ötletében, de úgy éreztem, hogy nincs jobb ötletem. Tudtam, hogy valamit tennem kell, és ez jobbnak tűnt, minthogy Niall megcsaljon.

A villából csak negyedikén tértünk haza, de a húgom akkor sem volt otthon. Minden nap többször telefonáltunk, így tudtam, hogy Doncasterben van, Fizzy-nél. Kapva az alkalmon, amint hazaértünk a gyerekeket Niallre bíztam, és a szobája siettem. Egy bőröndbe kezdtem szórni a nyári ruhákat, bikiniket, neszesszert, és minden féle smink cuccot. Mivel nagyon féltettem Flórát, a férjemtől kértem egy doboz óvszert, és azt is elraktam. Természetesen nem akartam, hogy Luke és ő lefeküdjenek, mert azt hiszem ennyi idősen óriási hiba lenne, de biztonságban akartam tudni.
-Luke azt mondta, hogy biztosan nem fekszik le vele- lépett be Ni a szobába, kezében a gyerekekkel.
-Igen?
-Ahha. Tudja, hogy fiatal, nem akar belőle kurvát csinálni.
-Jól teszi.
-És azt hiszem egy picit tőlem is megijedt.
-Mit mondtál neki?
-Már nem tudom pontosan. Hűha anyu, itt kaki van!- érezte meg a fiunk szagát- Lerakom Zoet, őt meg fölviszem, jó?
-Oké.
A kislányom nemsokára az ágyon feküdt, miközben az egyik játékát szorongatta.
-Mizu babám?- vigyorogtam rá- Bepakolok még pár cuccot, aztán megyünk játszani.
Ahogy a tündérkémnek mondtam, a maradék cuccot még a bőröndbe raktam, és a végén becipzároztam. Szóltam Lukenak, hogy jöhet a csomagért, mert Flóra úgy tudja, hogy holnap reggel a srác csak suliba viszi.
-Gyere Szépségem, megkeressük aput!- nyomtam az arcára egy óriási cuppanós puszit. A földszint fele indultam vele, és a nappaliba raktam le a játszó szőnyegre. Nemsokára Ni is leért a fiunkkal, és megkértem, hogy figyeljen rájuk, amíg bedobok egy mosást. Jó sok szennyesünk lett, így előre láttam mennyi vasalni valóm lesz. Mikor a fehér ruhákat beraktam a mosógépbe, és elindítottam, vissza mentem a családomhoz. A délután hátra lévő részét a nappaliban töltöttük, és mikor Luke megjött, nálunk is maradt.
Flóra Fizzy-vel együtt tért vissza Londonba, csupán a vasútra kellett értük kimennem. A Tomlinson lányt elvittem a kollégiumába, a húgomat pedig hoztam haza. Közösen megvacsoráztunk, és én utána vittem is elrendezni a gyerekeket. Csupán Flóra jött utánam segíteni, és csak a szoptatás után hagyott egyedül. Azonnal a fürdőnkbe mentem, hogy vegyek egy forró zuhanyt. Nem tudom meddig áztattam magam, de mire végeztem a férjem már az ágyból tévézett.
-Holnap délelőtt el kell mennem pár órára- mondta, a szemét le sem véve a meccsről.
-Hova?
-Harryvel találkozunk, van egy dal, amiben segítenem kell neki.
-Stúdióba mentek?
-Ahha, Julian azt mondta ő is segít.
-Rendben. Ebédelni sem itthon fogsz?
-Nem, majd rendelünk pizzát, aztán kész.
-Oké.
Félidőben elment tusolni, és a második félidőre vissza is ért. Próbáltam vele beszélgetni, de láttam, hogy most egyáltalán nem vevő rá. A meccsre nem tudtam konctentrálni, így jobbat nem tudtam, minthogy átmentem a gyerekhez. Amúgy is rendet kellett náluk raknom, "tökéletes" alkalom volt. Mikor Zoe megébredt azonnal az ölembe vettem, és ott ringattam el.
Úgy éreztem szeretetre van szükségem, és mivel tudtam, hogy ezt Nialltől jelenleg nem kapom meg, kihúztam a kanapét, és ott feküdtem le. Még egy kis ideig gyönyörködtem a hajas babámban, de lassan elaludtam.
Másnap reggel arra keltem, hogy egy falatnyi tenyér ér az arcomhoz. Ahogy lassan
kinyitottam a szemem láttam, hogy a kislányom az, aki simogat. Már fenn volt, és az oldalára is megpróbált átfordulni.
-Jó reggelt Hercegnőm! Megnézzük a tesót, jó?
A kiságyban már Chris is fenn volt, megetettem őket, kaptak új pelust, és ruhát, és így indultunk el lefele. Nem a földszintre mentünk, csupán Flóra szobájáig, hogy felkeltsük. A két babát két oldalára fektettem, és az ikrek azonnal piszkálni kezdték. A kisfiam a haját találta meg, míg a kislány neki is az arcát simogattam. Az ilyeneket annyira jó volt látni, hogy már fejlődnek.
-Jóreggelt! Lassan keljél fel, Luke mindjárt itt van.
-Oksi. Jóreggelt babák!- nyomott egy-egy puszit az arcukra, és én is kaptam egyet. Fogtam a gyerekeimet, és lementünk a földszintre, ahol már Niall is ott volt.
-Sziasztok! Hiányoztatok Szépségeim!- vette át az ikreket az apukájuk. A konyhába érve a hűtőben kezdtem turkálni valami reggeli után, de semmi olyat nem találtam ami kellett volna. A szekrényben volt nutella, és úgy döntöttem sütök ki pár palacsintát.
-Niall te is kérsz palacsintát?
-Igen!- kiabált vissza a nappaliból.
Mire Flóra leért az elsők el is készültek, gyors megette őket, és indult is. Az ajtóban jól megölelgettem, ekkor még nem értette, hogy miért teszem ezt. Persze pár perccel később, mikor hívott, már leesett neki, és pár dolgot megbeszéltünk.
Niallel megreggeliztünk, ő össze készülődött, és el is ment. És ekkor jött el az én időm. Felkaptam a gyerekeket, az emeltre mentem, először nekik pakoltam össze minden olyan cuccot, ami fontos lehet a következő pár napban. Mikor úgy láttam minden megvan, a saját szobánkba mentem, és egy nagyobb táskába azokat is bele szórtam. A férjemnek még írtam egy levelet, hogy elmentünk, ne hívjon, és ne keressen, pár napon belül jövünk. Mire mindennel végeztem lett tizenegy óra is.
Beletúrtam a frissen mosott hajamba, és megfogtam a bőröndöt, hogy a csomagtartóba rakjam. Visszamentem a gyerekekért, de ekkor Niallel találtam szembe magam. Nem értettem mit keres otthon, de abban a pillanatban nem is izgatott.
-Hova mentek?
-Szükségem van pár napra, hogy végig gondoljak mindent.
-Mit?
-Mindent. Kettőnket, a karrierem, mindent.
-A gyerekeket miért viszed magaddal?
-Mert szükségük van rám. És nekem is rájuk.
-És nekem nincs?
-Pár nap, és visszajövünk, jó? Te is gondolkodj, és majd mindent megbeszélünk.
-Az országban maradtok?
-Igen.
Mindkét gyereke fejére nyomott egy puszit, én is kaptam egyet az arcomra, majd a két hordozóval a kezemben mentem ki a garázs ajtón. A babáimat rendesen bekötöttem, majd elindultunk. Miközben vezettem letöröltem az arcomon lefolyó könnyeket és azon gondolkodtam, hogy hova is mehetnék. Hat hely ki volt zárva. Anya, és a városban lévő Liam, és Harry. Sonjáékat sem akartam zavarni, Elhez és Maxhoz nem lett volna pofám beállítani két gyerekkel, Dávid pedig nem tartózkodott az országban. Eszembe jutott a tengerparti villa, de attól tartottam, hogy Niall is lemegy oda. Nem tudtam jobbat kitalálni, minthogy elmegyek a belvárosi apartmanomba, ahol már egy jó ideje nem voltam. Egyből oda vezettem, és lementem a mélygarázsba. Valahogy sikerült a két hordozót és a bőrönd húzókáját egyszerre megfognom, és úgy indultam el a lift felé. Szerencsére jól emlékeztem, hogy a lakás a negyediken van, kinyitottam az ajtót, majd lepakoltam. Az órámra nézve láttam, hogy a gyerekek csak egy óra múlva esznek, így gyorsan felvettem egy otthoni szerelést, az angyalkáimról is levettem a felesleges ruhát és játszottam velük.
Este ami a legnehezebb volt, az a fürdetés. Egy óriási kádban kellett két egy hónapos gyereket egyedül lefürdetnem. Mire le tudtam őket rakni csak még jobban elfáradtam. Egy gyors tusolás után én is ágyba bújtam, majd álomba sírtam magam.

Négy napig bírtam ezt az állapotot. Ez idő alatt nagyon sokat gondolkodtam. Niall kibaszottul hiányzott, ennél még az is jobb volt, mikor otthon volt velem, és nem szólt hozzám. Viszont úgy éreztem mindketten fiatalok vagyunk egy rossz házassághoz. A legjobbat akartam neki, és ha ő azért volt velem ilyen, mert nem tudtam neki megadni, amire szüksége volt, tudtam, hogy akkor el kell hagynom. Mindennél jobban szeretem, és emiatt m is láncolhatom magamhoz. Ha neki ez már nem jó, muszáj lesz elengednem.
Visszatérve a külön töltött napokra, jó volt csak a gyerekeimmel lenni, minden nap levittem őket egy kicsit sétálni. A telefonom kikapcsolt állapotban volt, és senkihez nem kellett szólnom egy szót sem, még bevásárláskor sem, az önkiszolgáló kasszának hála.
Ekkor viszont már úgy gondoltam, hogy ideje hazamennem, és közölnöm Niallel a döntésemet. El fogunk válni. Bár mindennél jobban szeretem, ez így nem maradhat. Egyikünk sem boldog. Hátha külön utakon járva jobb lesz. Reggel fogtam magam, összepakoltam a szétszórt cuccokat és bekapcsoltam a telefonom. Harminc nemfogadott hívás és nyolcvanöt sms várt. Nem foglalkozva velük hívtam fel Sonját, segítséget kérve. Természetesen igent mondott, így lepakoltam a kocsiba és feléjük indultam el. Azért őt kértem meg, mert anyával nem akartam beszélni, a srácokra pedig nem mertem rábízni a piciket. Tehát leadtam a barátnőmnél a a gyerekeket és hazafele vettem az irányt. Haza... Ki tudja meddig mondhatom még ezt? Mikor beértem a
garázsba Liam autóját fedeztem fel. Halkan mentem befelé, és a nappaliból hallottam beszélgetést.
-El sem tudom mondani mennyire szeretem őket Liam, érted?! Barbi és a picik az életem. Mi lesz ha el akar hagyni?
Miközben a legjobb barátjának magyarázott az egyik pólóm volt a kezében, és azt szorongatta. Sikerült meglöknöm valamit, mert mindketten rám kapták a tekintetüket.
-Hát visszajöttél!
-Vissza...
-Akkor azt hiszem, jobb ha én megyek. 
Li felállt, megölelte Niallt, nyomott egy puszit a fejemre és elment. Ketten maradtunk és a kínos csend.
-Szóval...- köszörültem meg a torkom.
-Gondolkodtam. És látom rajtad, hogy te is. A szemeidben látom, hogy mit akarsz mondani. Ha nem tudnám, hogy mi jár a fejedben, azt mondanám, mondd először te. De így nem hagyom. Nem hagyom, hogy az a bizonyos egy-két szó elhagyja a szádat. Szeretnék neked elmagyarázni mindent, ami az elmúlt egy hónapban történt körülöttünk.
-Hallgatlak!
-Üljünk le!
Mind a ketten helyet foglaltunk a kanapén, és a Szöszi megfogta a kezem.
-Mielőtt belekezdnék, kérlek mondd, hogy a gyerekek nem a kocsiban vannak!
-Dehogy! Sonja vigyáz rájuk amíg beszélgetünk.
-Oké. Szóval... Húha, ezt nagyon nehéz elkezdeni. Amit mindenképp tudnod kell, hogy nagyon szeretlek! 2014. december 6. óta szerelmes vagyok beléd, és az érzéseim maximum nőttek, de nem csökkentek. Na de most mást szeretnék mondani. Mikor én gyerek voltam, ugye anyu és apu még együtt voltak. Engem nagyon nehezen sikerült összehozni, de aztán valami csoda folytán mégis sikerült. A szüleim annyira boldogok voltak, hogy egyfolytában csak együtt voltak, reménykedve egy harmadik csöppségben. Greg már ugye nagyobb volt nálam, így az időm nagy részét vele töltöttem. Ő vitt játszótérre, ő tanította meg, hogy hogyan is kell bekötni a cípőfűzőm. Hogy ezzel hova akarok kilyukadni? Attól féltem, hogy ha mi úgymond együtt örülünk a babáknak, mi is elhanyagoljuk őket. Ezt akartam, de ez se nekik, se nekünk nem jó. Tudod, hogy mennyire fájt a szívem, mikor a minap kisírt szemekkel jöttél ki a fürdőből? Kérlek Drágám, bocsásd meg nekem ezt az orbitális baromságot, de elmondhatatlanul szeretlek, nem bírnám ki nélküled.
-Nem tudom Niall... El tudod képzelni, mennyire fájt nekem az elmúlt egy hónap?
-Kérlek! Hadd bizonyítsam be, hogy minden lehet olyan mint régen!
-Semmi nem lesz olyan! Azóta van két gyerekünk!
-Kérlek szépen! Töltsünk együtt egy kis időt! Ma legyél velem!
-És a babák?
-Sonja tud rájuk vigyázni biztosan! Könyörgöm! Fogjuk a cuccunkat, ha kell a gyerekeknek viszünk pár cuccot, és vissza megyünk a tengerparti villába. Holnap reggel visszajövünk! Ha szeretnéd előbb is! Addig bebizonyítom, hogy nekünk együtt kell maradnunk!
-Ez nem így működik! Ne várd, hogy ennyi idő után azonnal a nyakadba ugorjak!
-Hanem?
-Tegyél érte, mutasd meg, hogy valóban akarod!
-Oké. Barbara Horan, megtisztelsz azzal, hogy eljössz velem egy randira?- térdelt le elém.
-Mikor?
-Holnap este.
-Meg tisztellek, te hülye!- borultam a nyakába, és a mosoly az arcomon csak akkor lett fülig érő, mikor vissza ölelt, és a kezeit megéreztem a derekamon- Figyelj, most még valami fontosat meg kell beszélnünk, mielőtt elmegyünk a ikrekért.
-Mégpedig?
-Ezt a neveléses dolgot. Niall, a világ leges legjobb apukája vagy, a gyerekeink jobbat sem kívánhatnának nálad! A piciknek fontos, hogy boldog családban nőjenek fel, és látniuk kell, hogy mi egy család vagyunk. Minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek, ezt tudom én is. Tudom, hogy mi most az aljáról indulunk, és nagyon remélem, hogy nagyon sokáig a leges legtetején maradunk. Mert mi tudunk ott maradni, csupán tennünk kell érte. És nagyon fontos, hogy ne taszítsuk el a másikat. Az piszkosul fontos! Nem kell olyannak lennünk, mint amilyenek a szülein voltak, hogy elváljunk! Mindenki máshogy neveli a gyerekét, egyáltalán nem muszáj őket követnünk! Nem szabad eltaszítanunk egymást! Megígéred, hogy innentől együtt neveljük a gyerekeket, és nem távolodunk el egymástól?
-Megígérem Szépségem! Annyira szeretlek!- nézett a szemembe, és tudtam, hogy őszintén mondja, nem kényszerből.
-Szeretlek Niall, de soha többet nem csinálhatsz ilyet!
-Nem fogok!- hajolt hozzám közelebb, hogy megcsókoljon, és bár elmondhatatlanul vágytam rá, tartottam magam ahhoz, hogy tegyen érte. Mutassa meg, hogy kellek neki! 

Sophie❤

6 megjegyzés:

  1. Te jó Isten. Erre pont nem számítottam. De örülök, hogy ez lett belőle. Amikor arról írtál, hogy Barbi döntött és elválnak, akkor egy pillanatra leraktam a telefonom és elgondolkodtam. Ha Barbi ezt akarja ám legyen. Kivételesen nem fogok virtuális hisztit vágni.
    Amikor Niall szerelmet vallot, ismét leraktam a telefonom. Elmosolyodtam és áldtam az az okos fejed. Sőt, még mindig áldom. Köszönöm, hogy nem basztad el Barbi, Niall, Cris, Zoe és az én életem. Azt hiszem egy ideig hálás leszek érte.
    További szép vakációt, hamár nekem még nincs te legalább élvezd.
    Sok puszi:
    Lili<3

    U.I.: #NiaraHoranforeverandmore

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azert ez meg nem a blog vege😉koszonok szepen mindent LiLi❤❤

      Törlés
  2. Köszönöm Zsófi!!! Már azt hittem szomorú vége lesz
    Ez a rész is nagyon jó lett,csak úgy mint a többi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meg barmi lehet a vegen😏koszonoom☺❤❤

      Törlés
  3. Az érzés, amikor jobban várod a szombatot, mint a hétfőtől péntekig tartó nyaralásodat. :D
    Szerintem nem mondok újat, ha azt mondom, hogy csak úgy, mint az eddigi részek, rohadt jó lett, és örülök, hogy Barbi nem adta ki Niall útját. :P

    VálaszTörlés