III. évad 14. rész- Míg az utolsó szál el nem hervad

Halihoo❤

Szóval megérkezett az újabb rész, egész éjjel ezt írtam, talán nem lett olyan rossz. 

Az oldalmegjelenítések száma lassan eléri a 131000-ret, ami miatt elmondhatatlanul hálás vagyok nektek!

Köszönöm a támogatásotokat, ha van egy kis időtök hagyjatok magatok után nyomot, netán csatlakozzatok a facebook csoportba!

Jó olvasást, puszi Zsófi❤

-Szeretlek Niall, de soha többet nem csinálhatsz ilyet!

-Nem fogok!- hajolt hozzám közelebb, hogy megcsókoljon, és bár elmondhatatlanul vágytam rá, tartottam magam ahhoz, hogy tegyen érte. Mutassa meg, hogy kellek neki! 

Végül csak az arcomra nyomott egy puszit, és felállt mellőlem.

-Elmegyünk a babákért? Ők is eléggé hiányoznak.

-Ahha!

Mikor odaértünk a gyerekekért, Sonja mosolyogva fogadta, hogy kezdnek helyre jönni a dolgok köztünk. Elmondása szerint nagyon aggódott amiatt, hogy mi lesz velünk, de tudta, hogy meg tudjuk beszélni.

-Esetleg holnap estére is tudnátok rájuk figyelni? Barbit randira viszem.

-Természetesen! Itt is alszanak?

-Neem, haza visszük őket mindenképp.

-Rendben.

-Majd holnap hívlak, hogy mikor hozzuk őket!- mondta Ni, majd adott két puszit a fodrásznak.

-Okés, sziasztok!

Fogtuk a két gyerekünket, beraktuk őket hátra a kocsiba, és el is indultunk haza fele. Az út hála isten zökkenő mentesen telt, az ikrek elvoltak magukban, egyszer sem sírtak fel. A házba érve levettük róluk a felesleges ruhákat, majd mi is megszabadultunk a kabáttól és a csizmától.

-Sonja megetette őket, de aludni nem aludtak.

-Akkor vigyük be őket a saját ágyunkba, és mi is aludjunk!

-Jó ötlet!- mosolyogtam rá a Szöszire, és a háló felé indultunk. Mikor felértünk a gyerekeket pelusra vetkőztettük, én csak egy nyúlott pólót vettem fel, Ni pedig simán a boxerében maradt. Így feküdtünk be az ágyba dél után pár perccel.

-Elmondhatatlanul hiányoztatok!

-Halkabban!- kuncogtam- Mindjárt alszanak!

A pici babáink gyorsan elaludtak, és lassan a mi légzésünk is lassult. Én viszont mielőtt elaludhattam volna felültem. Nem mertem elaludni. Attól tartottam, hogy a békülésünk Niallel csak egy álom, és ha felébredek, minden olyan lesz, mint volt. És azt nem akartam. A következő egy órában csak figyeltem a családom, és azon gondolkodtam, hogy az ikreknek szükségük lenne mindkét nagymamájukra. De ott volt anyu titka is, amit nem mondott el apuval együtt.

-Mi a baj, Szépségem?- hallottam meg Ni suttogó hangját.

-Nem kéne áthívni anyut?

-Ma semmiképp.

-Én sem mára gondoltam. Ez a mi napunk, minden pillanatát ki kell élveznünk. De arra gondoltam, hogy valamelyik nap átmennék hozzá, megpróbálnánk megbeszélni a dolgokat, aztán meglátjuk. De azért a gyerekeknek szükségük van nagymamára, tudod. Ki lesz az, aki vigyáz rájuk, ha mi dolgozunk? Nem akarok bébi szittert.

-Igazad van, Drágám! De ezt ne ma oldjuk meg!

-Oksii!

Az egész napot csupán négyesben töltöttük, és megmondani nem tudom mikor voltam utoljára annyira boldog, mint akkor.

A kibékülésünk másnapján délelőtt otthon lustálkodtunk, de ebéd után Ni elment. Azt kérte, hogy hatra készülődjek össze, és  azután indulunk a randira, hogy a babákat leraktuk Sonjánál.

A babákat leraktam aludni, és míg ők pihentek, én hajat mostam, és beszárítottam. Mire a ruhámat is kiválasztottam Zoe felébredt, így mentem hozzá.

-Jóreggelt Szépségem! Nem kell pelust cserélni?- kérdeztem tőle, miközben megszagoltam a popsiját. Nem volt büdi, úgyhogy lementünk a nappaliba, a játszó szőnyegére raktam, és ott szórakozott, amíg én rendet raktam.

Rájöttem, hogy anyaként gyereket nevelni, háztartást vezetni, és jó feleségnek lenni egyszerre irtó nehéz. Oké, a bejáró nő minden héten

kitakarított, és kivasalt, de ezeken kívül jó sok dolog maradt rám. Mivel a nappali egy kész csata tér volt, azzal kezdtem. Nemsokára felkelt Chris is, így már ketten heverésztek a földön, amíg én a ruháikat hajtogattam. Ezek a gyerekek bazi gyorsan nőnek, szinte két hetente kell nekik új ruhát venni! Itt nem a vásárlással van a baj, hanem a megmaradt ruha mennyiséggel. Ni természetesen mindenféle bodyt össze vásárolt, de ha már nem férnek bele az ikrek, nem tudok velük mit csinálni.

A kinőtt rugdalózókat egy nagy dobozba pakoltam, mondván majd meglátjuk mi lesz vele.

Mire ezzel elkészültem lett fél öt is. A gyerekeknek össze szedtem a szükséges cuccokat, raktam el a tejemből két cumisüvegnyit, de mellé azért tápszert is, hisz nem tudtam mikor megyünk értük.

-Pici babáim, ma este nem lesztek itthon, de az ágyikótokban fogtok ébredni, azt megígérem!

Egyszer csak kaptam egy sms-t a szerelmemtől, hogy fél hatra haza jön, a piciket átviszi Sonjáékhoz, és utána még haza jön értem.

-Sziasztok Életeim!- hallottam meg ahogy belép az előszobába, leveszi a kabátját és a cipőjét, és jön be hozzánk. Elindultam felé, és mikor félúton találkoztunk a nyakába ugrottam.

-Hiányoztál!

-Te is nekem, Drágám! Ezt neked hoztam- adott egy óriási csokrot, amiben fehér és vörös rózsák voltak.

-Köszönöm! Hány szál ez?

-Száz. Kilencvenkilenc igazi, egy pedig mű.

-Hogyhogy?

-Mert azt jelzi, hogy addig foglak szeretni, amíg az utolsó szál el nem hervad!

-Szeretlek!

Az arcom nagyon közel került az övéhez, levegő vételünk szinte egybe fonódott. Puha ajkai súrolták az enyéimeket, már szinte csókolóztunk.

-Még most sem csókolhatlak meg?- kérdezte, mire nekem az első csókunk előtti "vita" jutott eszembe.

-Nincs mit! De most tényleg megyek. Akkor este!- mondta és mielőtt válaszolhattam volna adott egy puszit. A számra. Egy gyors cuppanósat. Már az ajtónál volt mikor utána kiabáltam.

-Niall várj!

-Mi az? Baj van?

-Nem. Csak ha már estig nem tudtál várni akkor legalább rendesen csináltad volna!

-Csináljam úgy is?

-Ne! Nekem már megvan a döntésem. Tessék itt egy zsepi ezzel töröld le a vörös rúzst a szádról.

-De nem mindenhol. Ha meglátják had legyen egy kicsit téma, hogy kivel kavarhat Niall Horan, a szőke ír fiú, akinek még nem nagyon volt csaja. És nehogy azt hidd, hogy egy általad hozott esetleges rossz döntés miatt este nem csókollak meg!

-Estig tuti nem- suttogtam neki, mikor a csípőmet simogató kezei térítettek vissza a jelenbe, és egy picit megszívtam a nyakát.

-Okosan Baba! Nem lesz ennek jó vége!- simogatta a fenekem.

-Inkább menj be, a gyerekeid várnak!

-Oké.

-Én fel is megyek készülődni, nem biztos, hogy hatra kész leszek.

-Akkor majd indulunk később.

Egy puszit nyomtam enyhén borostás arcára, és siettem is készülődni. A ruha számomra egyértelmű volt, még a terhességem elején vettem egy fekete ruhát, csak eddig nem volt alkalmam viselni. Mivel abban simán fáztam volna, egy szőrme kabátot készítettem elő. Nem akartam sokat sminkelni, de mire mindent normálisan az arcomra vittem, már Ni rég haza ért.

-Nem zavarna, ha farmerban mennék?- hallottam a kiabálását.

-Nem, de máshol készülődj, addig nem láthatsz, amíg el nem készültem!

-Oké, csak szedem össze a cuccaimat!

Mikor mindent megfogott a gardróbból, bejött a fürdőbe, megfogta az egyik hajlakkot, a fogkeféjét, és a fogkrémből is nyomott egy keveset, kaptam egy puszit az arcomra, és ott hagyott.

Én is tovább készülődtem, a hajam begöndörítettem, az egyik nyakláncom kivettem a bársony dobozából, felraktam, és tükörbe néztem. Meg voltam elégedve a fejemmel, így ledobtam a köntösöm, fehérneműt vettem, arra pedig a szettem. Még gyors raktam be egy fülbevalót, fogtam a kid fekete táskám, és valóban kész voltam. Elindultam lefelé, és mivel régen volt rajtam magassarkú eléggé egyensúlyoznom kellett, amíg leértem.

A férjem a kanapén ült hátra döntött fejjel, amit az érkezésemre felkapott. Mondani akart valamit, de inkább össze zárta ajkait, elmosolyodott, és felém közelített.

-Gyönyörű vagy!- ölelte át a derekam, és húzott magához.

-Köszönöm, te is jól nézel ki!

-Melletted fel sem tűnik! Indulhatunk?

-Ahha!

A kocsiban kellemes volt a hangulat, végig beszélgettünk, és össze kulcsolt kezeinket egy pillanatra sem engedtük el. A belváros fele utaztunk, majd Ni egy elegáns étterem előtt parkolt le. Nem értettem, hogy a mienken kívül miért nem áll egy kocsi sem a parkolóban, de mikor beléptünk leesett. A férjem az egész éttermet kibérelte, csak azért, hogy legyen egy nyugodt esténk.

-Üdvözlöm Önöket nálunk, Mr. És Mrs. Horan! Mit hozhatok inni?- jött oda hozzánk egy pincér.

-Kicsim?

-Esetleg ajánlhatok egy nagyon finom bort? A története nagyon régre nyúlik vissza, még a kilencszázas évek eléjre.

-Én semmiképpen nem iszom, köszönöm! Te igyál nyugodtan, majd én vezetek hazafele!- mosolyogtam a Szöszire.

-Neem, én sem kérek akkor. Szóval lenne egy kóla, és egy.... Szépségem?

-Egy zéró kóla nekem is jó lesz, köszönöm!

A vacsora kellemes hangulatban telt. Bár el sem tudtam képzelni Niall mennyit fizetett ezért, úgy gondoltam, ez minden pénzt megér.

-Ezentúl...- mondta teli szájjal a férjem, miközben már az én desszertem végét ette- Minden héten elviszlek valahova!

-Erre semmi szükség, Niall!

-De Drágám, igenis szükségünk van erre a pár órára hetente!

-Ellenkezni nem fogok!

-Akkor is így lenne, ha ellenkeznél! Menjünk lassan?

-Ahha! Mennyi idő?

-Nyolc óra múlt.

-Akkor tényleg induljunk! Le kéne rakni a piciket.

-Rendben.

A számlát a férjem már valahogy előre elrendezte, így azonnal mehettünk is. Vagyis mehettünk volna, ha a sok fotós és rajongó nem állj utunk.

-Nincs semmi gáz, megyek elől, fogd a kezem, és hajtsd le a fejed!

-Oké!

Kicsit nehézkésen, de végül sikerült magunkat kiverekedni a tömegből, és egyből az ikrekért indultunk. Sonja elmondta, hogy semmi baj nem volt velük, így nyugodtan indultunk haza.

Kilenc órakor a gyerekek már aludtak, én pedig a kanapén hemperegtem.

-Gyere, van még egy meglepim!- fogta meg a férjem a kezem, és a szobánkba vezetett, onnan pedig egyenesen a fürdőbe. Tele volt virágszirmokkal és mécsesekkel az egész, a kád szélén pedig narancs volt egy tányérban.

-Ezt hogy? Vagy mikor?

-Mikor Chris elaludt ide jöttem. Volna kedved fürdeni?

-Hát persze, hogy volna! De előtte akarok valami mást!- csücsörítettem.

-Ezt már szeretem!

A férjem vadul, de mégis szenvedélyesen csapott le ajkaimra. Olyan szinten hiányzott az ajka, hogy azt elmondani nem tudom! Miközben csókolóztunk két kezével átölelt, és ez jelentett nekem száz százalékos biztonságot mindentől.

Elkezdtük egymást vetkőztetni, nemsokára pedig már anyaszült meztelenként álltam előtte.

-Annyira szépséges vagy!- suttogta elbűvölve.

Lassan beültünk a kádba, és halkan beszélgettünk.

-Holnap eljöttök hozzánk?

-Mert hol lesztek? Vagy kivel?

-Basszus neked még nem is mondtam! Ugye a gyerekek születése után Amerikába muszáj volt vissza mennünk. De a londoni cuccokat elhalasztottuk, és holnap lesz az utolsó. Szeretném ha ott lennél az ikrekkel!

Sophie❤