2016. május 14., szombat

III. évad 6. rész- Csak ő, a kislányunk, és a kisfiunk

Sziasztok❤
Nagyon sajnálom, hogy megcsúsztam a résszel, de most már itt van!☺
Ha a rész elnyeri a tetszéseteket hagyjatok nyomot magatok után, és csatlakozzatok a facebook csoportba❤
Jó olvasást, puszi Zsófi❤

Vacsora után ők bulizni, én pedig a szobánkban skypeoltam Niallel, majd Flórával beszélgettünk, míg el nem aludtunk.
Másnap reggel Dávid nagyon korán ébresztett. Miután több kiló kaját megettem reggelire, be is kellett ülnöm a fodrász székébe. Telefonáltam Niallel, és utána a hajam új színt kapott. Ahogy a tükörbe néztem, leginkább Ariel jutott eszembe a meséből.
Napközben három interjún vettem részt, majd készülődnöm kellett. Ugyan az a fodrász aki reggel festett most kivasalta a hajam, a sminkes pedig natúr sminket vitt fel az arcomra. Igazán tetszett, nem volt túl vad, de egyszerű sem. A következő pillanatban pedig belépett a stylist, a kezében egy ruha zsákkal.
-Hello! Mary Writh vagyok!
-Mrs. Horan- miközben bemutatkoztam büszkén, de mégsem nagyképűen húztam ki magam.
-Örülök a találkozásnak! Szóval. Szerencsére előbb szóltak, hogy pocak helyzet van, így a ruhát időben át tudtam szabni.
-Köszönöm szépen! Remélem nem sok munkád volt vele!
-Tökéleteset akartam, de nem. Szóval? Kíváncsi vagy rá?
-Nagyon!
-Rendben.
Az akasztó részt a szekrényajtóra rakta, és lehúzta a cipzárt. Egy gyönyörű fehér ruhával találtam szemben magam, ami leginkább egy esküvői ruhára hasonlított. Az egész testhez simuló volt, csupán térd alatt állt szét kicsit.
-Ez.... Egyszerűen... Szóhoz sem jutok!- töröltem le a könnyeimet. Igen, a hormonok miatt még el is sírtam magam.
-Ez kurva szép!- nézte tátott szájjal a húgom.
-Ne beszélj csúnyán! Gyönyörű, köszönöm szépen!- öleltem át a nálam pár évvel idősebb nőt.
-Nincs mit, tényleg! Felveszed?
-Ahha!
A hálóba mentem, ahol először fehérneműt kaptam magamra, majd ezt a gyönyörűséget. A cipzárt nem tudtam felhúzni, így arra Dávidot kértem meg. Ahogy tükörbe néztem a ruha csak mégjobban megtetszett, egyszerűen imádtam.
-Csodálatosan nézel ki!
-Köszönöm!
-Azt hiszem lassan menned kell!- nézett rám a menedzserem.
-Rendben. Még beszélek Niallel gyorsan, aztán indulhatunk. Ott ugye találkozunk?
-Persze. Flórával bent fogunk várni.
-Oké.
A férjemmel nem sokat tudtam beszélni, mert neki is, és nekem is indulnom kellett. Mary még igazított egy kicsit a ruhámon, de utána mentem is. A hotel előtt nagyon sok fekete kocsi állt, a sofőrjeik pedig az autók előtt, kezükben egy névtáblával. Ahol a saját nevem láttam elindultam arra. Az öltönyös ember bemutatkozott, bepattantunk a fekete terepjáróba és indultunk is. Ahogy egyre közeledtünk a helyszín fele, annál jobban kezdtem izgulni. Remegett és izzadt a kezem, a gyomrom golflabda méretű lett.
-Mrs. Horan! Elnézést, hogy megzavarom, de megérkeztünk!
-Elnézést, csak elmerültem a gondolataimban. Köszönöm a fuvart!
-Én köszönöm! Készen áll?
-Azt hiszem.
Ahogy nyitotta nekem az ajtót, már akkor nagyon sokan kezdtek sikítozni, én pedig mosolyogva integettem mindenkinek. Az autó mellett egy nem várt meglepetés, Preston állt. Azonnal átöleltem, majd ránéztem.
-Mit keresel te itt?
-Nem gondoltad, hogy egyedül fogsz itt bóklászni, ugye?
-Inkább Niall nem gondolta- vigyorogtam rá.
-Igaz. Induljunk!

Elindultunk a vörös szőnyeg felé, és ahogy láttam a mosolygó rajongókat,
a félelem egyre jobban tűnt el belőlem. A szőnyegre érve Pres félre állt, és a fotósok csak engem fényképeztek. A sok vaku először nagyon zavaró volt, de mire végig értem, megszoktam.
Az egész este csodálatos volt, tényleg olyan mint a filmekben. A hírességek köszöntek egymásnak, megálltak beszélgetni,  együtt fogyasztottak el egy italt. Én is több befolyásos emberrel beszélgettem, akik segítségével majd a későbbiekben belendíthetem a színésznői karrierem.
Mikor elfáradtam Dávid, Flóra és Pres társaságában tértünk vissza a hotelbe, ahol azonnal nyugovóra tértem.

A vörös szőnyeges megjelenésem után a napok és a hetek elmondhatatlanul gyorsan teltek, csak azt vettük észre, hogy hétfő után máris péntek.
A húgom elkezdte és imádja a sulit, Niallék pedig az utolsó koncerteket adják. Amikor csak tudtunk találkoztunk, de már nagyon vártam, hogy vége legyen a koncert sorozatnak, és otthon legyen velem.
Eljött az utolsó három előadás, ahol a fél stadiont ismerősök, barátok, családtagok töltötték meg. Erre a pár napra Flórával mi is elutaztunk Sheffield-be. Ezeknek a koncerteknek már a hangulatuk is más volt, hisz az utolsók voltak.
Az On The Road Again turné leges-legutsolsó estéjén valóban mindneki ott volt, aki számított. A fiúk családjai, minden barátuk, azok az emberek akik valaha velük dolgoztak. Koncert előtt mindannyian kaptak egy képet, amire minden dátum és koncert helyszín fel van írva. Az öt év emlékére. A One Direction emlékére.
-Tehát srácok! Egy meglepetéssel készültünk nektek. Nem csak nektek, hanem leginkább Niallnek és Barbinak- magyarázott Liam az egyik szám után. Mi a Szöszivel csak összenéztünk, nem tudtuk miről lehet szó. Egészen addig, amíg Harry és Louis be nem sétált egy órási tortával.
-Nekünk már egy ideje meg volt ez a boríték, de emlékezetessé akartuk tenni.
-Tudjuk mekkora szerencsétlenek vagytok, hogy a babák nemei még nem derültek ki, de most fény derül az igazságra!
Ekkor leesett. A többiek rendeltek nekünk egy tortát, amiben most valóban a babáink nemének megfelelő szín van.
-Barbi te meg nehogy már onnan nézd meg! Hisz te cipeled őket!- Lou már mellettem is termett, és megpróbált felhúzni a színpadra. Mondtam neki, hogy ha innen mennék fel- ahogy ő- olyan lennék mint egy partra vetett bálna, és körbe mentem. Onnan mentem be, ahonnan ők is szoktak koncert előtt, és mikor kiértem Ni egyből megfogta a kezem.
-Nagyon izgulok!
-Én is Szépségem! Lány legyen mindenképp!
-Szerintem lesz. Odaadod a mikrofont egy pillanatra?
-Persze, tessék!
-Köszi! Sziasztok! Húha, srácok nagyon meglepetetek, de nagyon hálas vagyok nektek. Köszönjük szépen!
A másik három énekes, és a négy zenekar tagnak is nyomtam egy puszit az arcára, majd a kezembe fogtam a kést. Ni azonnal mögöttem termett, és úgy tett ahogy a múltkor. Egyik kezével a derekamat ölelte, a másikkal pedig azt a kezemet fogta amiben a kés volt.
-Szeretlek!- néztem fel rá, és megcsókoltam.
-Szeretlek Hercegnőm!
-Mehet?
-Mehet ám!
Ugyan úgy csukott szemmel vágtam bele a tortába, mint a múltkor. Mivel mindenki sikongatni kezdett- ez egyik kamera minket, és a sütit vette- én is kinyitottam a szemem. A krém két színes réteg között helyezkedett el, az egyik réteg kék, a másik rózsaszín volt.
Niallre néztem, akinek a szemeiben könnycseppek csillogtak. Azonnal a nyakába ugrottam, és szorosan öleltem.
-Fiú! És lány! Mindkettő! Annyira csodás Niall!
-Ne sírj Szerelmem!- csókolta le a könnyeket az arcomról, majd egy igazi csókban részesített. Egyetlen kamera sem érdekelt, csak ő, a kislányunk, és a kisfiunk.
-Menjetek szobára, vannak itt kicsik is!- szólt ránk Hazza. A Szöszi elengedett, felkapott az ölébe, és elindult velem befele. Mindenki huuu-zni kezdett, ő pedig csak rám vigyorgott. A backstage-be érve lerakott, és újra csókolni kezdett. Percek elteltével engedett csak el, akkor is csak azért, mert már hívták vissza.
-Menjél apuci! Nyűgözd le őket!
-Utána ugye eszünk tortát?
-Persze! Szeretlek!- kiáltottam utána.
-Szeretlek Szépségem!
Ő visszament a színpadra, én pedig vigyorogva a többiekhez. Maura és a húgom egyből átöleltek, de a többiek sem maradhattak le.
A koncertnek lassan vége lett, az utolsó számnál pedig már mindenki sírt. A srácok, a rajongók, és mi, családtagok is. És azt hiszem az otthon ülő fanok is, akik élő adásban nézték az utolsó koncertet.
Mi elindultunk befele, és mire hátra értünk a srácok is ott voltak. Miután elengedték egymást azonnal Niallhöz mentem, és átöleltem. Kicsit eltoltam magamtól, majd úgy csókoltam le a könnyiet, mint ahogy ő tette nekem az előbb.
-Semmi baj nem lesz!
-Megígéred?
-Megígérem Niall!
-Köszönöm!
-Tubicáim, lassan indulunk- célzott Lou arra, hogy a turné végét egy óriási bulival ünneplik meg, ahova a stáb tagjain kívül a családok is hivatalosak. Úgy döntöttem én is elmegyek, mert tudtam, hogy a zene nem lesz nagyon hangos, alkoholt nem fogok fogyasztani, és bármikor eljöhetek.
Egy egész szórakozóhely ki volt bérelve, így mikor odaértünk még teljesen üres volt. Negyed óra múlva azonban, a hely már tele volt. Az este folyamán a legtöbb időt Ni szüleivel, Flórával és Sophieval töltöttem, ugyanis mi voltunk azok, akik nem ittak. A férjemmel nem sokat voltam, de természetesen megértettem, hogy most inkább a srácokkal van. Azt pedig kérés nélkül megígérte, hogy mértékkel fogyaszt alkoholt, és nem rug be.
Én egyig bírtam, ekkor a húgommal és Sophieval ültünk be egy kocsiba, és mentünk vissza a hotelba. A kicsit megfürdettem, majd Flórával el is mentek aludni. Bár a szobabeosztás szerint nem együtt alszanak, de egyiket sem akartam, hogy egyedül legyen.
Én is letusoltam, de nem bírtam elaludni. Annyira izgatott voltam amiatt, hogy tudom a gyermekeim nemét, hogy egyből babacuccokat kezdtem nézegetni, illetve neveket. Persze Niallt nem tudtam megvárni, csupán megébredtem, mikor befeküdt mellém az ágyba. Éreztem, hogy két puszit nyom a hasamra, és egyet a nyakamra, majd átöleli a derekam, és hamarosan szuszogott is.
Reggel mikor felébredtem a Szöszi még nagyban szuszogott, de én elmondhatatlanul éhes voltam. Ígyhát felvettem egy melegítő nadrágot, illetve egy pólót és lementem az étkezőbe. A csapatunkból ekkor már lenn voltak Liam szülei, illetve két másik stábtag.
-Jóreggelt!- köszöntem nekik mosolyogva.
-Neked is, Drágám! Gyere, ülj le mellénk!- invitált azonnal Karen.
-Rendben, csak hozok magamnak enni.
A svédasztalról szereztem egy csomó kaját, csináltam egy teát, és le is ültem a Payne család mellé.
-Jóétvágyat!
-Köszönöm! Tegnap este meddig maradtatok?- kérdeztem, miután az első falatot bevettem a számba.
-Mi fél háromkor jöttünk el, de egyszerűen nem tudunk tovább aludni, mint fél nyolc. Úgy tudom nem sokkal utánunk már mindenki eljött.
-Igen, Niall valamikor három körül feküdt be mellém az ágyba.
-Mit szólsz a babákhoz?
-Nagyon izgatott vagyok már. Két és fél hónap hátra van még, de egyszerűen annyira várom őket. Így meg, hogy az egyik kisfiú lesz,a másik kislány! Alig várom, hogy menjünk vásárolni nekik, meg csináljuk a szobájuk... Szóval igen, jöhetnének már.
-Annyira jó látni, hogy bár ennyire fiatal vagy, mekkora imádattal beszélsz róluk már most!
-Szerintem az, hogy valaki mennyire szereti a gyerekeit, és mennyi idősen lesz anya, nem kortól függ.
-Teljesen igazad van. És bármennyire is szerettem Sophiát, tisztában voltam azzal, hogy ennyi idősen nem szülne gyereket Liamnek.
-Hát ő nem az a típus- mondtam, és próbáltam nem elárulni magam, miszerint tudom, hohy a gyerek témának igenis sok köze van a szakításukhoz.
-Mi felmegyünk Drágám, további jóétvágyat! És ha nem találkoznánk, jó utat!
-Köszönöm szépen, sziasztok!
A nap nagyon gyorsan eltelt, miután megreggeliztem vissza mentem a szobába, és összepakoltam. Ni csak ebédre kelt fel, közösen ettünk, elfogyasztottuk az előző esti tortát, mindenki elbúcsúzott mindenkitől, és indultunk haza.
-Nos... Azt hiszem mostantól már tudok csak rátok koncentrálni!
-Majd ha hazajöttél Amerikából!
-Az nem lesz sok. Meg sokat leszünk akkor majd Londonban is, ne aggódj Szépségem!
-Oké.
-Holnapra van program?
-Nekem tanulnom kéne valamit hétfőre.
-Én kimosom a sok szennyesed. Amúgy nincs.
-Akkor mi lenne, ha elmennénk majd valahova ebédelni, délután pedig nézhetnénk baba cuccokat a neten.
-Jól hangzik. Este?
-Azokat a terveimet nem fedem fel! Főleg nem Flóra előtt!
-Az a szerencséd!- vigyorogtam rá, pont mikor megállt egy bolt parkolójában. Rájöttünk, hogy otthon semmi kaja, így mielőtt haza mentünk volna, kitérőt tettünk egy vásárlás erejéig. Természetesen a rajongók megtaláltak minket, mindenkivel csináltunk képet, aláírtunk nekik bármit. Voltak akik kérdeztek a gyerekekkel kapcsolatban, azok közül párra válaszoltunk is, de egy idő után el kellett jönnünk.
A házba belépve teljes sötétség volt. Felkapcsoltuk a villanyokat, és pakolászni kezdtünk. Gyorsan bedobtam a sütőbe a boltban szerzett két mirelit pizzát, és elkészítettem magamnak a salátát. Mire a húgom és a férjem vacsoraja elkészült, a turmixomat is megcsináltam, és szóltam is nekik, hogy jöhetnek enni.
-Itt vagyok!- kaptam egy puszit az arcomra Flórától.
-Megterítessz kérlek, amíg kiveszem a pizzát?
-Persze.
-Niall, gyere már!- mivel még mindig nem jött elindultam felfele a lépcsőn. Az első emeletig jutottam, mert a szerelmem már jött is le az emeletünkről.
-Ne szaladgálj Szépségem! Nem kéne elesned!
-Nem fogok elesni!- nyomtam egy puszit az arcára.
-De nem akarom, hogy mégis!
-Oké apuci!- kacsintottam rá, majd csípőrázással indultam lefele. Éreztem, hogy elkapja a csípőmet, és az ágyékának szorítja.
-Csak várd ki amíg elmegyünk fürdeni!- suttogta érzékien a fülembe, végül pedig egy csókot nyomott a fülem mögötti érzékeny részre. Ekkor sem hagyta, hogy lemenjek a lépcsőn, ugyanis az ölébe kapott, és lecipelt.
-Megelőzés, nehogy megint futkozz!
-Megelőzés, hogy pont a fenekem fogod, nem igaz?
-Aha.
Az étkezőig vitt, ott lerakott, egy gyors csókot kaptam, és ment a konyhába sörért. Flóra erre már kihozta a vacsinkat, szóval el is kezdhettünk enni.
-Nem tudjátok mi van Luke-kal és azzal a nővel?
-Én beszéltem vele többször is, az első kérdése mindig te voltál- mosolygott Niall kedvesen Flórára.
-És az a nő?
-Fiatal férfi aggyal gondolkodik.
-Ha csak kurva kell neki, akkor jobb is, hogy nem mondtam neki semmit.
-Hidd el, hogy meg fog jönni az esze!
-Én nem várok arra. Tovább fogok lépni!
-Ez az én húgom! Büszke vagyok rád- mosolyogtam rá.
-Köszönöm!
Ezután minden féléről volt szó, majd amikor minden elfogyott Flóra felajánlotta, hogy bepakol a mosogatóba és el is indítja. Éltem a lehetőséggel, és el is köszöntünk tőle.
Egyből a fürdőbe mentünk, és mikor benyitottam alig hittem a szememnek.
Ni már máskor is csinált ilyet, hogy tele rakta a fürdőt mécsesekkel, de mindig is ugyan annyira imádtam.
-Köszönöm!
-Nincs mit, Drágám! Annyira lelkiismeret furdalásom van!
-Miért is?
-Amiatt, hogy tegnap nem tudtam rendesen veled ünnepelni.
-Ne sajnáld, Ni! Ki tudja mikor lesztek újra együtt turnén? Nekünk meg itt az örök lét.
-Szeretlek Mrs. Horan!
-Szeretlek Mr. Horan!
Lassan a kádba ültünk, és mivel lassan az utolsó két hónapban voltunk, tudtuk, hogy már nem szabad együtt lennünk, csupán beszélgettünk. 
Mikor mindkettőnk bőre rendesen kiázott kiszálltunk, megtörölköztünk, és mentünk is aludni.

Sophie 

10 megjegyzés:

  1. Úristen ezt nagyon aranyos rész volt én nagyon imádom ezt a blogot .Várom a kövit ;)

    VálaszTörlés
  2. IMÁDOM!!! 2 hét alatt elolvastam az összes részt!! Fantasztikusan írsz!! Várjuk a kövi részt ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Koszonom szeeepen❤kesz csoda,hogy nem fejezted be az elso reszel utan😂❤

      Törlés
  3. Ja és jó az új profilképed ;)

    VálaszTörlés
  4. Kéne részleteznem? Nem hiszem. Imádtam minden percét. Tudnod kell hogy ez a blog ami az összes díjat a világon elnyerhetné! És kislány és kisfiú lesz. Nagyon örülök *-----* Ket voltam. Szeri.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megszolalt a foldrajz tanarom❤❤❤❤

      Törlés