2015. március 29., vasárnap

22. rész- Irány haza....

Sziasztook! :)
Meghoztam a huszonkettedik részt! ;)
Szóval valószínűleg mindenki hallotta már, de én is leírom Zayn Malik március 25-én elhagyta a One Directiont. Direkt nem úgy írtam, hogy kilépett, mert nem igaz. Zaynt a Modest! kirúgta. :'(
A következő pár részben még benne lesz, mert ezek már egy ideje megvannak, majd a huszonhatodik részben jön szóba Zayn távozása. :(
Mindenesetre ha tetszik a rész pipáljatok, kommenteljetek, írjatok chat-en vagy iratkozzatok fel! ☺
Jó olvasást, puszi Zsófi ❤


És ha megengeditek ehez  részhez ajánlanék egy számot: One Direction- Spaces

"Olvastam már erről, de érteni még mindig nem értem. És mit fogok csinálni abban a tengernyi szabadidőmben? Szóval a jövőn gondolkodtam, hogy hogyan is lesz."
Végül nem bírtam tovább, fel kellett kelnem. De Niall olyan szorosan szorított, hogy lehetetlen volt. Lenéztem a földre, ott találtam vizet. Valahogy lehajoltam érte és ittam. A palack recsegésére Niall is megébredt.
-Baj van?- kérdezte alvás utáni rekedtes hangján.
-Dehogy is! Csak megszomlyaztam, de olyan szorosan ölelsz, hogy nem tudom kimenni, így ebből ittam.
-Ja értem! Hát pedig nem foglak elengedni!
-Nem hagynám! De most aludjunk!
-Oké! Jóéjt!
-Neked is!
És valahogy álomba merültem.
Másnap reggel arra ébredtem, hogy Niall megcsókolt.
-Hát ez?
-Jóreggelt! Negyed kilenc! Dávid már kétszer volt itt, azt mondta negyed kilencnél ne hagyjalak tovább aludni.
-Ahhh! Te már tusoltál is?
-Ahha. Egy órája fenn vagyok.
-És mit csináltál?
-Elpakoltam a maradék cuccom- a tiedez nem akartam nyúlni- letusoltam és téged néztelek.
-Hát jó.... Akkor én is tusolok! Addig szerzel reggelit?
-Ahha!
-Imádlak!
-Én is!
Megfogtam a ruháim és elmentem tusolni. Siettem, mert Niallel akartam lenni. Magamra kaptam a ruháim és egy kis sminket, de nem vittem túlzásba és kimentem. Minden cuccomat a bőröndbe tettem és kimentem a konyhába. Niall nagyon cuki volt, csinált rántottát, facsart narancslevet, szerzett kakaós csigát és egy szál rózsát is.
-Úúúúú!
-Tetszik?
-Persze!
-Gondoltam legyen egy közös reggelink!- mondta és megcsókolt. 
-Köszönöm! Mennyi időnk van?
-Gyors voltál, szóval huszonöt percünk.
-Oké...
-Héééé! Ne szomorkodj! Élvezzük ki amíg együtt vagyunk!
-Oksi!
-Gyere együnk!- húzott le az ölébe, hogy együnk. Egy csomót ettünk és egymást etettük. Csodálatos volt. És maradt kerek öt percünk. Kezeimet átfontam a nyaka körül, és a szemébe néztem.
-Szeretlek! És én még soha nem éreztem magam ilyen boldognak mint az elmúlt két hétben! Eddig nem tudtam milyen szerelmesnek lenni, de most, hogy már tudom, rájöttem, hogy ez egy fantasztikus érzés! És ezt köszönöm neked, hogy megmutattad! És hálás vagyok neked mindenért amit velem csináltál! Mindenért. És minden nap telefonálunk meg skypeolunk. Ígérem! Egy nap sem fog úgy eltellni, hogy ne beszélnél velem! 
-Én is szeretlek! Úgy szeretlek mint még soha senkit. Nem gondoltam volna, hogy találok egy olyan valakit akit ennyire meg tudnék szeretni! És ha elképzelem, hogy ott a reptéren nem jössz oda, és nem jövünk össze, meg a gyomrom is összeszorul. Mert azt érzem, hogy te vagy a másik felem! És igazából tudom, hogy az elmúlt két hétben sok-sok új dolgot "mutattam meg" neked, de egyátalán nem bántam meg! Én élveztem. Szerintem te is.
-Hát persze!- mondtam, mire megcsókolt. Folytatni akartam a mondandóm, de egy újabb csókkal elhallgattatott.
-Szerintem eleget beszéltünk!
-Lehet.
És innentől már csak is a másikkal voltunk elfoglalva. De nem sokáig lehettünk így, ugyanis mikor elengedtük egymást láttuk meg, hogy öt perces késésben vagyunk. Megfogtuk a kabátjaink meg a bőröndjeink és elindultunk. Ez a reggeli volt a mi "búcsúnk". A liftben egymás kezét fogva, lehajtott fejjel álltunk. Amint leértünk odamentünk a többiekhez akik önfeledten beszélgettek.
-Jóreggelt!
-Sziasztok! Jól vagytok?- nézett ránk Liam.
-Szerinted?
-Értem. Gyertek! Itt vannak a taxik!
-Oké...
-Hozzam a bőröndod, Szépségem?
-Nem kell. Ott van magadnak a sajátod!
-Na add csak ide!- vette ki a kezemből- Paul, megkérhetlek?- nyomta  kezébe a bőröndöt.
-Persze!
-Köszönöm- adtam egy puszit Niall arcára.
-Nincs mit!
Niallel, Flórával és  Harryvel ültünk be egy taxiba, és indultunk el a reptérre. A húgom ült elől, én pedig a két fiú között. Niall elővette a telefonját és twitterezni kezdett. Nem értettem mit csinál, azt hittem- de lehet, hogy csak reméltem-, hogy ezt a pár órát velem akarja tölteni. Tweetelt. Kettőnkről.

"Now I have to leave you! But you are in my heart, forever! I love you @BarbaraPalvin!❤❤❤"

És egy közös képünk.


Rám mosolygott, és várta a reakcióm.
-Nem lesz ebből utálkozás?
-De. És tudod mennyire nem érdekel, hogy mit gondolnak mások, ha én téged szeretlek?
-Értem. Én is szeretlek! Majd hívsz ha tudunk beszélni?
-Persze! De ha bármi van te is hívj nyugodtan!
-Oké.
-Megígéred, hogy ha valami nem lesz okés, azonnal hívsz?
-Meg! 
-Oké!- mondta és megcsókolt. A reptérig beszélgettünk, és ott csatlakoztunk a többiekhez. Vagyis csatlakoztunk volna, ha az egész reptér nincs tele rajongókkal. Gondolom valahonnan megtudták, hogy most megyünk és kijöttek. A kordonok előtt őrök álltak, és tartották vissza a kissé őrültebb rajongókat. Niall és Harry egyből mondta, hogy menjünk a hátsó bejáraton Flórával, de én érezni akartam, hogy milyen érzés mikor akár több ezer lány nekem sikogat. Jobban mondva nem nekem, hanem Harrynek és Niallnek, de mivel én Niallel vagyok valahol nekem is. Szóval kiszálltunk a kocsiból, a cuccainkat elvitték és én Niall, a húgom pedig Harry kezét fogta. Amint elindultunk a bejárat felé mindenki sikítozni kezdett, azt sem tudtam hova nézzek! Mikor a srácok elmentek fényképeket csinálni meg ilyenek, oda húztak minket magukkal, és Niall pl mindnekinek elmondta, hogy mennyire szeret. Ezután volt aki tőlem is kért aláírást vagy pedig fényképet. Viszont voltak akik eléggé gyűlölködő pillantásokat vetettek felém. Voltak akik be is szólogattak. Pl, hogy kurva vagyok. Kihasználom Niallt, meg ilyenek. Mikor bejutottunk csatlakoztunk a többiekhez. Zayn épp Sophieval játszott. 


Egy ideig beszélgettünk, de végül Dávid lépett közelebb hozzánk, hogy indulni kéne, felszállni.
-Mindjárt jövök. Két percet kérek!
-Oké!
Elindultam a kettes terminál felé ahol Niallel találkoztunk. Megálltam és nagyon elgondolkodhattam, mert arra eszméltem fel, hogy két két fonódik a derekam köre, és teste az enyémhez simul, és egy puszit nyomott a vállamra.
-Te is arra gondolsz, mikor először találkoztunk?
-Persze! Niall ha akkor nem találkozunk, szerintem én még mindig azzal a barommal lennék aki csalt, becsapott és még csak nem is szerettük egymást. És még mindig azok a barátaim lennének akik átvernek, kihasználnak.
-Hát igen... De itt vagyok neked én, meg a srácok és mi szeretünk!
-Tudom! Menni kéne...
-Ahha.... Gyere!- fogta meg a kezem és húzott maga után. A többiek megvártak minket, és úgy szálltunk fel a gépre. A srácok magángépére! Ami gyönyörű volt! Vörös szőnyeggel volt leterítve az egész, a bútorok is lakkozottak voltak. Persze saját személyzetük volt. Beültünk a kényelmes masszázs fotelolkba, mi Niallel leghátra. Úgy döntöttem, hogy ebben a pár órában jó kedvre derítem. Igyhát az ölébe ültem és rá mosolyogtam.
-Utálom mikor szomorúnak látlak!
-Miért legyek boldog, Szépségem?
-Azért Niall, mert most még együtt vagyunk. És két hét míg legközelebb újra együtt lehetünk. És én ki akarom élvezni! De lehet Harry fog szórakoztatni ha te így folytatod!
-Nem! Én. És bocsi!
-Semmi baj! Szeretlek!- mondtam és megcsókoltam.
-Én is.
-Akkor próbálj meg mosolyogni, kérlek!
-Oké!
És innentől végig beszélgettük és csókolóztuk az utat. De egyszer csak a gép odaért Párizsba. Legszívesebben odakötöztem volna magam az üléshez, hogy ne kelljen felkelnem, persze ez nem volt lehetséges. A reptéren hála isten nem voltak rajongók, így Niallel- meg persze a többiekkel- rendesen el tudtunk búcsúzni.
-Aztán csak rendesen, oké?- mosolygott rám Liam.
-Persze!
-Négy nap múlva találkozunk- ölelt az Eleanor.
-Várom már!
-Én is!
A többieket is megöleltem, ellátták jó tanácsokkal, a végére maradt Niall. Kicsit arrébb sétáltunk és összekulcsolta a kezeinket. A szemembe nézett, és elmosolyodott.
-Vigyázz magadra!
-Rendben! És te is!
-Mindenképp! És egy dolgot soha ne feledj!
-Mit?
-Hogy szeretlek!- mondta olyan komolysággal, hogy nem bírtam tovább, elsírtam magam- De most ne sírj!- törölt le egy könnycseppet az arcomról.
-De annyira hiányozni fogsz!
-Te is nekem! Figyelj! Én most nem akarok itt nagy búcsúbeszédeket mondani, mert szerintem az a reggeli volt a mi búcsúnk. Szeretlek, és amint elérhető leszel skypeon beszélünk. Oké?
-Oké! Szeretlek!
Két hosszú csók után elengedtük egymást, és én mentem Dávidékhoz, ő pedig a srácokhoz. És ok már el is tűntek, mentek tovább Londonba. Egy hamis mosollyal ültem le a többiek mellé az egyik padra, és bambultam. Mindenki megölelt, nagyon kedvesek voltak.
-Hozzak egy kávét, nagylány?- nézett rám Dávid.
-Megtennéd?
-Persze!
-Akkor légyszi!
-Oké! Mindjárt hozom!
-Köszi! 
Mikor csak mi maradtunk lányok, Sonja a tökéletes pótanyuka szerepét töltötte be, egy csomó jó tanáccsal árasztott el, és elmondta, hogy Niall mennyire szeret.
-Hétfőn mit csinálsz?
-Khmmm. Ez még nem biztos! De anyu valami olyasmit említett, hogy egy napra majd még be kell mennem... Nos arra gondoltam mivelhogy utána jön El, szilveszter után nem tudom meddig maradok Londonba, így az a nap pont jó lenne...
-Komolyan?
-Ahha.
-És mi lesz Mátéval?
-Semmi! Szeressék csak egymást Nórival, pff!
-Oké! Niall mit mondott?
-Nos. Ezt neki még nem említettem. Majd szombaton.
-Beszéld meg vele!
-Oké, na!
Megjött Dávid a kávékkal és Flóra forró csokijával. Mondták, hogy a Magyarországi járatra lehet kezdeni a beszállást. Kinéztem az ablakon, a fiúk gépe pont akkor szállt fel. A szemembe megint könny szökött, de sikerült visszatartanom. Felkaptam Niall oldaltáskáját- mint kézipoggyászt- és azzal indultam el felszállni a gépre. Ablak melletti székre ültem, mellém Dávid. 
-Dávid!
-Mondjad!
-Elmondod, hogy pontosan mi volt Krisszel?
-Ha ezt szeretnéd...
-Igen.
-Oké. Szóval. Aznap mikor Niallel összejöttél ő ezt teljesen jól fogadta.
-De mióta tetszettem neki?
-Mióta először meglátott!
-Jahh!
-Tehát egész jól fogadta. És tök jól bírta, hogy mással lát. És mikor Sophie nálatok volt. Mikor Sonjával kicsit összekaptunk, tudod.
-Ja.
-Na. Mi akkor elmentünk egy klubba, hogy elmondja mi a baja. Kiderült, hogy nagyon zavarja, hogy ennyire szereted Niallt. És akkor kitaláltam, hogy keressen magának valakit. Ha nem is hosszú távra, egy éjszakára, mivel hát ő is csak férfiból van. És talált valami nőt. Igazából még szépnek is mondható. Azzal lefeküdtek. Aztán nem tudom hogyan, bumm! Egymásba szerettek. Vagyis Krisz a nőbe, mert szerintem ez fordítva nem igaz. És gondolom annyira elcsavarta a fejét, hogy itt is  hagy minket. De emiatt ne törj le! Amint megtudja, hogy a nő megcsalja, vissza fog jönni!
-Tuti?
-Tuti!
-Akkor oké. Köszönöm Dávid!
-Mit?
-Mindent! Köszönök!- kezdtem el sorolni, hogy mennyi minden miatt vagyok hálás neki. Egesz úton beszélgettünk, csak azt vettem észre, hogy leszáll a gép. A srácok már talán otthon is vannak. Kivéve Niall, akinek bár Londonban is van háza, jobban szeret Mulingarban, Írországban lenni. Flóra mellett sétáltam ki a reptérre ahol anyáék vártak minket. Odafutottunk hozzájuk, és hosszan öleltük őket. Szerintem anyu még el is sírta magát.
-Sziasztok! Anyuuuu! Shhh! Ne sírj!
-Annyira hiányoztatok!
-Elhiszem! De emiatt ne sírj!- adtam neki egy puszit- De gyertek most menjünk!
Sonjáék mosolyogva néztek minket.
-Mi el is megyünk. Barbi hétfőn vagy kedden beszélünk!- búcsúzott Dávid!
-Engem hívhatsz előbb is! Bármi van, hívj! Oké?
-Oké!- öleltem meg a pótanyukám is. Sophie fejére is adtam egy puszit és ők már el is tűntek. Mi is elindultunk kifelé. Flórának és nekem be sem állt a szánk, annyi mesélnivalónk volt. A kocsiban is csak beszéltünk, és beszéltünk egészen addig míg haza nem értünk. Itt, Magyarországon hajnali egy volt, de egyátalán nem voltam fáradt az időeltolódás miatt. Volt egy olyan selytésem, hogy éjjel Niallel fogok beszélni. Mikor beértünk a házba, lepakoltunk és felmentem a szobámba. Ugyan olyan kupi volt, mint mikor itt hagytam. A szüleimtől és Flórától már elköszöntem, de éreztem, hogy anyu be fog jönni. Épp a szobámban levő Mátéval és a többiekkel készült képeket dobtam ki, és tettem a helyükre azokat amiket a srácokkal és Niallel csiáltunk, mikor jóslatom bejött, vele együtt anyu is.


-Bejöhetek?
-Persze! Gyere csak!
-Nem akaratán hozzá nyúlni semmihez.
-Oké. Jobb ha én dobhatom ki őket!- mosolyogtam rá.
-Kicsim megváltoztál!
-Igen?
-Ahha.
-És jó vagy rossz irányba?
-Jó. Sokkal kiegyensúlyozottabb vagy! 
-Úgy látod?
-Ja. Virulsz. Az a fiú nagyon jó hatással van rád.
-Igen. Ezt mondták már.
-Volt valami amit apád előtt nem akartál kifejteni.
-Igen...
-Gyere csüccs le!- mutatott maga mellé, az ágyra. Úgy tettem ahogy kérte és egy tábla csokit bontottam meg. Mielőtt beszélni kezdtem volna benyomtam a gépem. Ha Niall hívna.
-Szóval. Mit akarsz tudni?
-Mindent. 
-Oké. Mikor leszállt a gepünk New Yorkban megláttam a reptéren. Odamentem hozzá. Csináltunk képeket az ő telefonjával. És flörtölni kezdtünk, hogy akkor ezt valahol át is kell küldenie. Adott jegyet a hétfői koncertre. Mentünk a hotelba, ott beszéltem Mátéval. Összevesztünk. Nagyon. Idegesen mentem a lifthez, ahol beleütköztem. És jóba lettünk. Másnap reggel mikor Máté szakított velem, tudtam, hogy hozzá kell mennem. Elmondtam neki mi a baj. És majdnem megcsókolt mikor bejött Harry. De azt ígérte megcsókol. Aztán este elmentem a koncertre, VIP meg minden. És ugye kihívott a színpad közepére ahol szerelmet vallott és megcsókolt. Utána hívtak Nóriék, velük is összevesztem. És Niallel meg összejöttem.
-Ahha értem. Gratulálok nektek!
-Köszi!
-És khm. Te meg Niall. Szóval voltatok együtt?
-Hát. Szóval ja. Nekem ez volt az első. Ezt neki is elmondtam. És igazából jó volt.
-Tehát nem bántad meg vagy valami?
-Nem. 
-Akkor oké. És ugye védekeztetek?
-Persze!
-Rendben. Egyébként helyesek a srácok?
-Nagyon!
-És te! Harry meg Flóra összeszűrte a levet?
-Mi? Nem. Tetszenek egymásnak, de ott voltam védelmező nővérének, és nem hagytam, hogy összejöjjenek. Mert, hogy öt év ilyen fiatalon sok. Csak nagyon jóba lettek. És azok a képek amik a vacsijuk után készültek az sem randi volt. Úgy tekintenek egymásra mint ha két testvér lennének.
-Hála isten! Helyes gyerek. De egyenlőre nem az én lányomhoz való.
-Ja. Anyu.... Arra gondoltam, hogy El úgyis csak kedden jön. Te meg mondtad, hogy egy napot majd még tuti be kell mennem. Mi lenne ha hétfőn bemennék?
-Biztos vagy benne?
-Ahha.
-Akkor miattam menjél. De Niallel beszéld meg!
-Mindenképp! És anyu! Neked mi a véleményed arról, hogy összejöttünk?
-Őszintén?
-Ahha!
-Oké. Akkor most elmondok mindent. Szóval. Nóriékat én mindig is bírtam. És Mátét is helyesnek tartottam. Tökre örültem, hogy összejöttetek! Többet mosolyogtál mint előtte. Nagyon cukin megvoltatok, azt hittem vele már megvolt neked az első.
-Mi? Nem! Mert nem gondoltam úgy hogyha vele is akarom az elsőt itt az ideje. De Niallnál egyértelmű volt.
-Oké szóval. Elutaztál. Mondtam is apádnak, hogy ha ezt a kapcsolatot kibírja ez is akkor komolyan szeretitek egymást. És reméltem, hogy igazam lesz, de közben tudtam, hogy nem. Mivel Mátét láttam csókolózni mással.
-Nóri? 
-Igen. Nem mondtam el neked, csak Flórának, mert úgy gondoltam, hogy ha itt lesz az ideje megtudod. Aztán megjelent az a kép rólad meg Niallről. Máté átjött, hogy az mi. Annyit mondtam, hogy az egyik barátod. Ő meg tök féltékeny lett. És mikor beszéltünk akkor ugye már tudtam, hogy szakítottatok. Este- vagyis itthon hajnalban, reggel- Niall megcsókolt. Erről írtak mindenhol. És arról, hogy kurva vagy, kihasználod, folytathatnám.
-Nos igen. Ezt egy telefonom bánta. És sok sok könnyet követelt. Sok délután telt el úgy, hogy csak sírtam. Persze Niall mindig ott volt velem.
-Telefon?
-Ahha- mondtam épp mikor megszólalt a skype. Végre!- Anyu! Niall hív skypeon!
-Én addig ki is megyek!
-Mi? Nem kell. Minden beszélgetésünknél ott ült az ágy másik végében!- vigyorogtam rá.
-Komolyan?
-Ahha!
-Ja oké. Akkor én is ideülök!
Az ölembe vettem a gépem és fogadtam a hívást. De Niall nem volt sehol. Csak néztem a képernyőt, de nem értettem merre van. Egyszer csak megjelent. Egy tányérral a kezében ült le, és a szája is tele volt.


 -Sziaaa!
-Szia Szépségem!
-Jó étvágyat!
-Köszönöm! Milyen volt az út?
-Magányos. Nem volt kit megcsókolnom. És direkt nem akartam nézni, ahogy kimentek a reptérről. Erre mikor nézek ki az ablakon? Mikor felszállt a gépetek.
-Szeretlek! Két hét.
-Tudom. Képzeld el mióta hazaértünk anyuval beszélgetek.
-Igen?
-Ahha. 
-Fogadjunk rólam van szó!- mondta mire felröhögtem.
-Ne hidd azt, hogy minden körülötted forog! 
-Nem hiszem azt. Csak azt tudom, hogy benned minden rólam szól.
-Ebben igazad van....- mondtam elszomorodva.
-Héééé ez fordítva is így van!
-Oké. Elhiszem! Holnap mit csináltok?
-Kezdődik a kemény stúdiózás.
-És kb mikor tudunk beszélni?
-Ottani idő szerint bármikor.
-Ezt hogy érted?
-Úgy, hogy ha bármi bajod van, hívj!
-Oké. De nem akarom zavarni a munkát.
-Nem zavarod. A srácok is annyit beszélnek a barátnőikkel! Nekem nem volt kivel. De most, hogy már van, én is fogok!
-Oké!- vigyorogtam rá- Mekkora ágyad van?
-Miért érdekel?
-Csak úgy!
-El tudom képzelni!- röhögött fel.
-De akkor most megmutatod vagy nem?
-Túl elénk a fantáziád!
-Nem baj!- mondtam, de igaza volt. Voltak elképzeléseim, hogy mennyire khmm kényelmes lesz az az ágy!
-Meg!- mondta, felemelte a laptopját, hogy lássam mekkor ágya van. Aztaa! Akkora volt az az ágy mint kb a szobám!
-Minek neked ekkora ágy, Niall?
-Hogy az én gyönyörűséges barátnőmmel kihasználjam!
-És ki az? Szép lány?- játszottam meg a hülyét.
-Háááát. Képzeld el! Egyszerűen annyira szeretem, hogy az már fájdalom, érted? Ha nincs velem fizikai fájdalmat érzek!- magyarázta, és én pedig mosolyogva hallgattam- És olyan gyönyörű! Sajnos most nem lehet velem. De ez az ágy csak rá vár! Hogy kihasználjuk.
-Szerencsés egy lány....
-Inkább én vagyok a szerencsés, hogy itt van nekem.
-Lehet. De ő is nagyon szeret ám!
-Elhiszem!
-És képzeld el! Az anyukája egyre türelmetlenebbül néz rá, hogy ki ez a srác aki elrabolta a szívét.
-Igen?
-Ahha. Itt ül az ágy végében! Mint ahogy te szoktál.
-Üdvözlöm!
-Nem akarod, hogy idehívjam?
-Most nem.... Fáradt fejem van.
-Te még így is helyesebb vagy, mint bárki más a legjobb perceiben!
-Köszönöm! De a végén még elpirulok!- játszotta az eszét, és lányos hangon sikítozni kezdett. Én meg röhögni.
-Te nem vagy normális! De ezért szeretlek!
-Én is.
-Figyelj!- vettem egy mély levegőt- Anyu itt van, de látom, hogy nagyon álmos a feje. Nemsokára elmegy aludni, vagy Flórához. De amint elment hívlak, jó?
-Oké. Alszunk együtt?
-Hogyan? 
-Bekapcsolva hagyjuk a skypeot. És akkor reggel láthatom ahogy alszol.
-Ha neked ettől jobb kedved lesz.
-Ahha! 
-Oké. Akkor ezt mindjárt megbeszéljük! Szeretlek Niall!
-Én is Barbi! De most menj! Szia!
-Szia!
Kinyomtam a skypeot és anyára néztem. Aki mosolyogva figyelt.
-Mi az?
-Te szereted!
-Igen!
-Látszik. És a felét nem értettem, hogy mit beszéltek, de azt teljesen, hogy szeret.
-Hát ja. Szóval hol tartottam?
-Kislányom! Én megértem, hogy te nem vagy álmos. De én nagyon. Holnap csak a tietek vagyok, ígérem!
-Oké anyu. Jóéjt!- öleltem meg szorosan.
-Neked is!- nyomott egy puszit a fejemre és kiment. És egyedül maradtam a gondolataimmal. De nem sokáig, ugyanis jött Flóra.
-Mizu?
-Hiányzik Harry.
-Ennyire?
-Ahha! Nagyon. Egyik éjjel együtt aludtunk. Mikor rémálmom volt.
-Komolyan?
-Ja. 
-De csak aludtatok.
-Persze! 
-Akkor oké! Alszol velünk?
-Kikkel?
-Velem meg Niallel?
-Barbi! Niall nincs itt!- mondta, mint valami agyilag károsultnak vagy aki szívott.
-Tudom. Nem szívtam semmit! Skype.
-Mi??
-Bekapcsoljuk a skypeot és úgy alszunk. És reggel olyan mintha együtt ébrednénk!
-Hát, hogy ti nem vagytok normálisak az is biztos!
-Most miért? Mindegy! Viszont holnap alhatsz velem!
-Köszi!- röhögött fel- Viszont én átmegyek a szobámba megpróbálok pihenni.
-Oké. Jóéjt! 
-Neked is! 
Miután kiment gyors letusoltam, felvettem Niall egyik pólóját meg egy bugyit, és bebújtam az ágyamba. Tudtam, hogy majd huzatot kell cserélni, mert ebben Máté feküdt, ergo mocskos. Hívtam Niallt, már ő is feküdt. És aludtunk is.
A hétvége jól telt. Végig anyuékkal voltunk, illetve órákat skypeoltam Niallel. Jól fogadta, hogy hétfőn be akarok nézni a suliba, de annyit kert legyek óvatos. Az ő hiányát kissé nehezen visletem, de az a sok gyönyörű sms amivel bombáz, valamilyen szinten segít.  Persze az éjszakák a legrosszabbak, mikor felkelek és nem a szőke haja fogad, hanem a párban vagy épp Flóra. Apuval is sokat beszélgettem. Beszéltem Ellel, kedden jön, és majd huszonkettedikén megy vissza. Sonjáékhoz huszonharmadikán megyek. Az utcán még nem voltam, de kiváncsi vagyok, a magyar rajongók hogy fogadnak. Sokszor volt szó erről itthon, de abban maradtunk, hogy amíg tettlegességig nem fajul a dolog, sétálgathatok egyedül, de ha mégis Niall ígért egy Pault.
És eljött a hétfő. Reggel hét órakor keltem, letusoltam, felöltöztem és lementem a lépcsőn. 



Reggelire benyomtam két nutellás pirítóst. Elraktam a pénzt amit anyu kitett, utoljára. Flórával együtt mentünk- apu mondta, hogy elvisz minket, de mi sétálni akartunk- és egész úton arról beszélgettünk, hogy hogyan fogja kibírni ezt a napot. Ő nem olyan mint én. Ő gyengébb. Mondtam, hogy ha bármi van, hívjon csak, de én sem voltam olyan nyugodt. Ahogy egyre jobban közeledtünk az iskola felé annál nagyobb gyomorgörcs fogott el. Amint megláttam, hogy Flóra osztálytársai is ott állnak a hideg rázott. És ahogy Máté meg Nóri csokolózott... Blahh! Megöleltem Flórát és ketté váltunk. A telefont a fülemhez tettem, mintha telefonálnék- angolul- és mikor elmentem előttük, csak biccentettem egyet. Tekintetüket a hátamon éreztem, de nem néztem hátra. Utoljára léptem be a suliba, nem hagyhattam, hogy ezek elrontsák. Bementem az osztályba, leültem a helyemre- Máté mellé- és messengeren beszélgettem Ellel, Sonjával és Niallel. Nem kellett sokat várnom, jöttek a többiek is.
-Szia Barbi!
-Sziasztok! Máté gratulálok nektek!- "mosolyogtam rá"- A pólóidat neked, vagy egyből Nórinak adjam?
-Öhmm.
-Ja! Hogy neked nem baj, hogy már kibasztam őket? Akkor nagyon örülök!
-Mindet kidobtad??
-Jahh! 
-Szia Barbi!- jött oda Nóri.
-Sziaa! Gratulálok nektek! Mióta is vagytok együtt? Három-négy hete? Jesszus Máté!- néztem rá tettetett csodálkozással- Hát akkor még mi is együtt voltunk!
-Tudod az úgy volt, hogy....
-Ne! Nem érdekel! Egy paraszt vagy! És mind a ketten kétszínű dögök! Én legalább csak az után jöttem össze valakivel, hogy szakítottunk! De te azt sem vártad meg! A legjobb barátnőmmel csaltál! És őt kivel? Talán Gabikával? Jézusom szánalmas! Örökre együtt leszünk, mi? Pff!- mondtam épp mikor két kilencedikes csaj lépett be a terembe, és egyenesen felém tartottak.
-Szia!- köszöntek egér hangon.
-Ammm. Sziasztok!
-Azért jöttünk, hogy kérhetünk veled egy képet?
-Mi?
-Hát tudod, most, hogy együtt vagy Niallel az egész világ szeret téged! És szeretnénk egy képet!
-Ja oké!
-Egyébként szerintünk tökre összeilletek Niallel!
-Komolyan?
-Ahha!
-Hát köszi! Csak az a baj, hogy nem mindenki gondolja így.
-Sajnáljuk. És a akkor a srácok fognak koncertezni nálunk?
-Mostanában nem hiszem. Mert a menedzsment nem támogatja azt, hogy mi együtt vagyunk. Úgyhogy nem hiszem. De mindent megteszek én is, és ők is, hogy eljöhessenek ide!- mosolyogtam rájuk.
Elővették a telefonjainkat és mind a kettővel csinaltam pár selfiet. Az egesz osztály minket nézett. És a képek és ölelés után a lányok kimentek. Egyből elővettem a telefonom, és elmeséltem Niallnek. Még volt pár perc csengetésig, és én arra gondoltam, hogy első órában megyek le az igazgatóhoz.
-Te Barbi!- szólt Csongi.
-Hmmm?- néztem fel a telefonomból.
-Te most akkor ilyen híresség vagy?
-Azt hiszem igen. De nem emiatt vagyok együtt Niallel.
-Miii? Ti komolyan együtt vagytok?- nézett rám Brigi.
-Persze! Mit hittél?
-Hát, hogy te is úgy vagy, hogy ilyen olyan barátnő akinek fizetnek, hogy együtt legyenek.
-Miii? Hülye vagy? Mi vagyok én? Prosti?! Jesszus! Nem! Mi komolyan szeretjük egymást, és nem csaljuk- mint egyesek khmmm- és épp a menedzsment az aki nem akarja, hogy együtt legyünk- mondtam, és kissé fájt, hogy Niallról kell beszélnem és, hogy azt hiszik valami bérelt nőcske vagyok.
-Jaaa! Akkor bocsi! Össze tudsz hozni Harryvel?
-Nem. Harry... Tehát Harry is szerelmes- nyögtem ki mielőtt többet mondhatnék.
-Komolyan??
-Igen. De erről nem akarok többet beszélni. Még másfél hetet ki kell bírnom nélkülük.
Mivel innentől nem volt kérdésük a telefonomat nyomkodtam. Persze volt aki megjegyezte, hogy iPhone 6 és hogy biztos Nialltől kaptam, nem foglalkoztam vele. Csengetéskor kisétáltam a teremből, le az igazgatóhoz. Bekopogtam az irodájába, és egyből beengedett.
-Jónapot kívánok!
-Áhh szia Barbi! Mi járatban?
-Igazából anyu mondta, hogy majd valamikor be kell jönnöm. És nekem a ma volt a legmegfelelőbb.
-Rendben! Pár papírt kéne aláírni.
-Oké.
Elővett egy csomó papírt, és mindegyiken megmutatta, hogy hol kell aláírnom.
-Köszönöm, hogy ebben az iskolában tanulhattam! Biztosan hiányozni fog!- mondtam mire elmosolyodott.
-Bármikor visszajöhetsz!
-Nem hiszem. Valószínű, hogy innentől az időm nagy részét Angliában vagy pedig Amerikában fogom tölteni.
-Gratulálok! 
-Köszönöm! 
-És mikor leszel kapható a boltokban?
-Amerikában ma jelentek meg a termékek, itthon viszont csak a két ünnep között.
-Értem. Mindenképp veszek a lányomnak!
-Rendben- nevettem fel- Ugye ma még itt maradhatok órákra?
-Persze!
-Köszönöm!
-Nincs mit. És gratulálok a barátodhoz is!
-Hát az biztos, hogy jobb mint Máté volt- mondtam és felálltam- Szerintem visszamegyek órára. Mégegyszer köszönök mindent igazgató úr, élmény volt itt tanulni!
-Örülök! Szia Barbi!
Kiléptem az igazgató szobájából, és gondoltam visszamegyek az osztályba. Így is tettem. De mikor beléptem az osztályba el sem hittem kit látok! Odafutottam hozzá és hosszan megöleltem. Nem zavart, hogy óra van.

Sopphie ❤


2015. március 25., szerda

21. rész- Most minden rendben...

Hiii! :)
Megérkezett a huszonegyedik rész! ☺
Remélem elnyeri a tetszésetek! ;)
Szóval valamelyik nap sikerült a mentés helyett véletlenül a közzététel ikonra mennem, így a huszonötödik részt páran elolbasták. Vagyis egy részét! :D
Ha tetszik ez a rész pipáljatok, kommenteljetek és iratkozzatok fel! ☺
Jó olvasást, puszi Zsófi ❤

"Megöleltük egymást és elmentünk a saját szobánkba. Gyors tusolás után be is dőltem az ágyba és aludtam."
Reggel sokáig aludtunk, tíz órakor arra ébredtem, hogy Niall engem néz. Hatalmas mosollyal fordultam felé.
-Jóreggelt!
-Neked is!- mondta, majd adott egy csókot.
-Miért néztél?
-Mert olyan cuki vagy mikor alszol!
-Mikor lesz ilyen legközelebb, hogy nyugodtan együtt tudunk aludni?- néztem rá kissé bánatosan.
-Éjjel.
-De az már nem lesz olyan! Olyat akarok, hogy semmi miatt nem kell majd aggódnunk, és nem kell szomorúnak lennünk!
-Olyan? Huszonnyolcadikán mikor jössz Londonba!
-Az két hét... Két fájdalmas hét!
-Nem lesz olyan fájdalmas! Majd a karácsony eltereli a figyelmed!
-De a karácsonynak semmi értelme nélküled!
-Most egész nap durcizni fogsz?- nézett rám, és egy gyors csók után el is tűnt a fürdőben. Nem értettem, hogy most megsértődött e vagy mi van. Megráztam a fejem, magamra kaptam egy pólót, és bekpogtam a fürdőbe.
-Mit csinálsz?
-Tusolok!- mondta, én meg nem is gondolkodva benyitottam- Mit csinálsz?- nézett rám értetlenül.
-Tusolok!- vigyorogtam rá.
-De most én akarok.
-És veled nem lehet?
-Velem akarsz tudolni?
-Igen. Mert rájöttem, hogy semmi értelme a durcimnak. Minden percet ki kell használnom amit veled töltök! Szóval ezt sem hagyhatom ki.
-Igazad van! Akkor csatlakozol?
-Ha neked nem baj...
-Hogy a francba lenne baj?
-Oké. 
Levettem a pólóm és beálltam mellé a kádba. Megengedte a vizet, és belecsókolt a nyakamba. Halk nyögések hagyták el a szám, de nagyon élveztem. Élveztem ahogy hozzáerhetek. Ahogy meztelen testjeink érintkeznek. Ahh fantasztikus volt! Egy ideig még kényeztettük egymást, de végül levetette a tusfürdőt a polcról és megmosott. Utána én következtem. Utálom a férfi tusfürdők szagát, de az övének kifejezetten jó illata volt. Mikor kiszálltunk a kádból rendesen megtörölköztem, és felöltöztem. Nem gondoltam, hogy valami izgi ruhát veszek fel, egy farmer meg egy póló megtette. Inkább a sminkem lett ma egy kicsit másabb mint máskor. Niall is elkészült, és be kellett volna mennünk az ügynökségre. Már rajtam volt a kabàt mikor valaki kopogott. 


Az ajtóban állt Harry, Flóra, Dávid és El.
-Sziasztok! Ki kihez?
-Én hozzád- mondta Dávid.
-Én kettőtökhöz- mondta Flóra.
-Én is- csatlakozott Harry.
-Én pedig szintén hozzád!- válaszolt El is.
-Jézusom! Először is gyertek be! Dávid te várj a végére meg Flóra te is! Harry?
-Este csinálunk valamit?
-Mire gondolsz?
-Nem tudom... Valami összejövetel.
-Erre mi is gondoltunk Niallel... Mi benne vagyunk!
-Oké. Akkor majd írok! Sziasztok!
-Hali! El?
-Te karácsonykor még nem leszel kinn ugye?
-Nem akkor még nem...
-Oké. Akkor mikor is jössz? 
-Huszonhét vagy huszonnyolc.
-És meddig maradsz?
-Nem tudom. Majd meglátom.
-Oké. És akkor holnap komolyan mehetek?
-Persze!
-Oké. Na sziasztok!
-Hali! Flóra?
-Én csak jöttem megkérdezni, hogy ma mit csináltok vagy csinálunk...
-Arra gondoltunk elmegyünk megnézni New Yorkot. Sétálni egyet. Az jó?
-Ha nem zavarok akkor nekem teljesen!
-Dehogy is! Nekünk most be kell menni az ügynökségre. Utána kajálunk már hárman, beszélünk anyuékkal és megyünk!
-Oksi. Mire legyek kész?
-Ammm. Most mennyi idő?
-Negyed tizenkettő.
-Akkor fél egyre.
-Oké. Sziasztok!
-Hali! Dávid?
-Nos. Most menned kell az ügynökségre, oda nem megyek veled. Utána szünet lesz január 11-ig. Mi is elutazunk a lányokkal. Utána viszont kemény munka. Ha meg az nincs, tanulás! És az az ember. Tudod az a sznob paraszt.
-Igen...
-Beajánlott pár helyre!
-Komolyan?
-Ahha!
-De fasza! És van már valami?
-Sajnos még nincs, de rajta vagyok!
-Oké! Köszönöm! Karácsonykor találkozunk? 
-Mit szólnál ha huszonharmadikán délután átjönnél hozzánk?
-Az jól hangzik, oké.
-Oké. De most megyek. Holnap reggel kilenc recepció!
-Rendben. Ott leszünk! Szia Dávid!
-Sziasztok!
Mikor mindenki elment Niallel dőltünk a röhögéstől. Megállapítottuk, hogy ügyfélszolgálatot is nyithanánk. Milyen jól kezeljük az ilyen helyzeteket! Végül elindultunk, de egy starbucksnál megálltunk. Vettünk két kávét és azokkal hajtottunk tovább. Az ügynökségre beérve egyből annak az embernek az irodájába mentünk. 
-Jóreggelt!
-Áhh magának is! Hogy van?
-Köszönöm jól!
-Miben segíthtetek?
-Csak szeretném megköszönni, hogy annyi helyre beajánlott!
-Ja igazán nincs mit!
-Illetve kérte, hogy jöjjek be kiválasztani a képeket.
-Igen. És átutalom a pénzt!
-Köszönöm!
-Ugyan az a számlaszám?
-Persze.
-Rendben. És akkor majd a többi pénzt is arra utaljuk!
-Oké köszönöm! És akkor megyünk megnézni a képeket?
-Igen.
-Niall eljössz te is?- néztem rá.
-Hát persze!- ölelte át a derekam. 
-Oksi! 
Bementünk Maxhoz- a fotóshoz- és őt is köszöntöttem.
-Jó reggelt!
-Már akinek reggel van!- röhögött fel.
-Na ja! Megnézzük a képeket?
-Ahha. Csüccs le! Nem szólsz Marthaéknak?
-De, az jó ötlet. Sietek!
Bementem Marthahoz, Tomhoz és Brigittet is meglátogattam, hogy nézzék meg a képeket. Mindenki jött velem. Nagyon boldog voltam. Visszamentünk, leültünk és elkezdtük nézni a képeket. Voltak amiken jót röhögtünk, ugyanis elég hülye fejeket vágtam. Délre sikerült kiválasztani azt a huszat amit majd a világ látni fog. 


Persze nekem mind át lett küldve. Mindenkitől elbúcsúztam, de tudtuk, hogy még látni fogjuk egymást. Mr. Smith elmondta, hogy a termék Amerikában és Angliában hétfőtől lesz kapható, a reklámot is akkor kezdik el leadni. Máshol  pedig a két ünnep között. Vártam, hogy milyen reakciók is lesznek. Izgatottan léptem ki az ügynökségről Niall kezét fogva.
-Nagyon büszke vagyok rád!
-Köszönöm! Szerinted tényleg jó vagyok?
-A legjobb!- mosolyog ott rám, és adott egy csókot. 
-Nem vagy te egy kicsit elfogult?
-Nem... Nem hiszem. Nincs nálad jobb!
-Hol?- kérdeztem, és tudtam, hogy ezzel ha csak egy kicsit is, de zavarba hozom.
-Mindenhol! Eskü!
-Oké! Elhiszem! De menjünk vissza!
-Menjünk!
Be ültünk a kocsiba, és egyből be is indította a motort. Vezetés közben az a keze aminek a sebváltón kellett volna lennie a combomon pihent, és azt simogatta.
-Ki fogjuk bírni!- mondtam hirtelen, mert tudtam, hogy ezen agyal- Niall! Ennél még lesz hosszabb idő is amit küldöm fogunk tölteni. Ezt mikor összejöttünk vállaltuk. És engem nem tántorít el!
-Tudom Szépségem! De ez a szeretet ünnepe meg minden. Nélküled semmi értelme!
-Niall! Emlékszel mit csináltál reggel?
-Mire gondolsz?
-Hogy mikor én durciztam mi történt.
-Igen. Elmentem tusolni, te meg utánam jöttél. És együtt tusoltunk. Nehéz lenne elfelejteni.
-Igen. De akkor én befejeztem! Kérlek most te is! 
-Éjjel fennmaradunk?
-Minek?- néztem rá értetlenül.
-Nem tudom. Hogy beszélgessünk.
-Nekem oké. De akkor a repülőn fogunk aludni. 
-Ki fogjuk bírni, hogy ne alugyunk! Ha meg elalszunk, elalszunk!
-Oké!- hajoltam oda hozzá, hogy megcsókoljam, de az övem nem hagyta, és visszarántott. Niall hangosan felröhögött- Ez nem vicces!
-Tudom. Bocsi!
-Ahh semmi baj!
Innentől csendben tettük meg a hátra lévő utat. Mikor odaértünk Niall elment a saját szobánkba én meg be Flórához.
-Halii!
-Sziaaa! Mit csinálsz?
-Gépezek. 
-Az jó. Beszélhetünk?
-Persze. Miről?
-Mit csináltatok Harryvel?
-Elmentünk vacsizni. Utána korizni indultunk, de a paparazzik meglátták minket így visszajöttünk. Kitaláltuk, hogy akkor lemegyünk szaunázni. Majdnem benyitottunk Elhez és Louishoz akik a földön szerették egymást.
-Fujj már! A szauna földjén? Jézus!
-Ja! Harry meg befogta a szemem, mert hogy ilyet még nem láthatok. Annyit mondtam neki, hogy az előbb még a Szürke ötven árnyalatát akarta megnézni.
-Ja igen! Azt megkaptuk! Majd szenteste éjjel megnézzük!
-Oké! Skypeolunk anyuékkal?
-Ahha! De nálunk, jó?
-Oksi. Akkor már hozom a kabátom!
-Jólvan. A pakolással  hogy állsz?
-Kész vagyok! Már csak a legfontosabbak vannak elől.
-Jó neked! Mi még semmit nem pakoltunk. És láttad milyen kupi van nálunk...
-Azt még a vak is látja- röhögött fel.
-Haha! De vicces vagy!
-Ugye? Mehetünk!
-Oké.
Átmentünk a mi szobánkba és miután letettük a kabátjaink a szobába mentünk. Niall a gépen csinált valamit. 
-Mit csinálsz?- léptem oda mögé.
-Gyertek ide mind a ketten! 
-Minek?
-Csinálok képet.
-Oké.
Odaálltunk mögé és mosolyogtunk a laptopjának a kamerájába. Csináltunk grimaszolós képeket is, majd mondta, hogy amíg beszélünk a szüleinkkel kinn lesz a konyhában. Leültem az ágyra, Flóra mellém, a gépem az ölembe vettem és bekapcsoltam.
-Flóra egyébként tudod, hogy minden veled meg Harryvel van tele?-kiabált Niall a konyhából.
-Mi?
-A tegnap esti képek. 
-Basszus! 
-Ja! Arról írnak, hogy eddig idősebb nőkkel volt együtt, most meg fiatalokkal azért, hogy az átlag jó legyen.
-A francba! Dehát semmi nincs köztünk!- sírta el magát.
-Mi tudjuk! Shhh! Semmi baj! Ne sírj!- kezdtem el vigasztalni.
-De olyan mocsokok az emberek!
-Tudom kicsim! Én is ezt élem át. De neked legalább nem mondják azt, hogy szakíts a pasiddal akit szeretsz.
-Mi? Mire gondolsz?
-Ahh most bonyolult.
-Nem. Szépen Niall is bejön és elmondjátok mi történt tegnap este!
-Nem akarsz te minden részletet tudni!- nézett rá Niall.
-Niall! Senkinek semmi köze, hogy mi mit csinálunk egymással!
-Csak te velem, Szépségem!
-Niall!- néztem rá most már komolyan idegesen, és odamentem hozzá. Kicsit bele akartam csapni, de elkapta a csuklóm, ölébe rántott és szenvedélyesen megcsókolt.
-Khmmmm!- jelezte Flóra, hogy ő is itt van- Szóval mi történt?
-Mikor kimentem mosdóba meghallottam, hogy arról beszélnek, hogy nekünk szakítani kell. Elfutottam, jött Niall, neki elmondtam, visszamentünk, megfenyegette azt a faszit kirúgással és eljöttünk.
-Értem... De ugye nem fogtok szakítani?
-Nem!- vágtunk rá egyszerre, és örültem, hogy ez mindkettőnknek egyértelmű.
-Oké. De most már hívjuk anyáékat!
-Jövök!
-Én meg megyek!
Vissza ültem, a kezembe fogtam a gépem és hívtuk a szüleimet. Tíz perce beszélhettünk, és valamiről nagyon magyaráztak, mikor a konyha felől kilátást hallottam.
-Ez mi volt?- kérdezte meg anyu is.
-Nem tudom. Szerintem Niall.
-Miért van nálad Niall?
-Én vagyok nála.
-Ezt hogy érted?
-Mindjárt jövök és elmagyarázom!- mondtam, de már ott sem voltam. A konyhába kiérve semmi különös nem fogadott- Mi történt?
-Semmi. Csak ahogy ittam a vizet a pohár majdnem kiesett a kezemből.



-Ja oké. Mindjárt mehetünk ám!
-Ráérünk!
-Ja...
Odaléptem hozzá és szorosan megöleltem. Így álltunk egy ideig, csak szívtam be azt a tipikus Niall ilattát, ő a hátamat simogatta. 
-Niall!
-Igen?
-Olyat nem lehet, hogy örökre így maradunk?
-Sajnos nem...
-Pedig ez így annyira jó.
-Tudom Szépségem!- mondta és egy puszit nyomott a fejemre- De most menj vissza!
-Ahh oké.
Visszaballagtam a géphez, és leültem.
-Na mi történt Niallel?
-Semmi.
-Biztos?
-Persze!
-Akkor oké. Szóval miért is vagy nála?
Úgy gondoltam itt az ideje, hogy megtudják az igazat.
-Szóval. Mikor összejöttünk. Rájöttünk, hogy másfél hetet tölthetünk együtt, és nem tudjuk mikor találkozunk legközelebb. De azóta ugye meg van beszélve, hogy itt szilveszterezek. Én biztos. Meg remélem Flóra is.
-Persze....- forgatta meg a szemét anyu.
-Oké. Szóval mikor erre rádöbbentünk, úgy gondoltuk minden percet ki kell használni. Ezért átköltöztem ide.
-Értem. És kislányom...
-Igen anyu?
-Szóval te meg Niall...
-Anya! Ha haza mentünk mindent el fogok mondani, de nem apa előtt akarom- mondtam őszintén. Tudtam, hogy anyuval beszélni fogunk erről, de majd négyszemközt.
-Oké. De akkor ti...
-Szia anya! Csütörtök éjjel tizenegy!
-Rendben! Hjajj sziasztok!
-Halii!
Még elköszöntünk majd végleg kinyomotuk. Felkeltem és kimentem a konyhába. Niall az asztalnál ült és a telefonját nyomkodta.
-Mit csinálsz?
-Twitter. Nézd! Világtrend lett a shippelésünk!
-Az jó?
-Ahha! Alig van benne utálkozás!
-Az jó!
Mivel ekkor már az ölében ültem adott egy csókot és rám nézett.
-Baj van?
-Dehogy is! Csak még mindig a tegnapi jár az eszembe...
-Barbi! Nem, ismétlem nem fogunk szakítani. Ha rajtam múlik tuti nem!
-Megígéred?
-Meg!
-Oké!- mondtam, és fejem mélyen a vállába fúrtam- Szeretlek!
-Én is nagyon szeretlek! Menjünk enni!
-Oké! Flóra gyere!- kiabáltam a húgomnak- Megyünk enni!
-Jövök!
Mindenki felvette a cipőjét meg a kabátját és Paullal négyen indultunk el ebédelni. Egy belvárosi étterembe mentünk. Mondtam Niannek, hogy menjünk Nando'sba, de csak annyit válaszolt, hogy azt majd Londonban. Bementünk és egy hátsó boxban ültünk le. Paul az étterem másik felén, úgy, hogy pont lásson minket.
-Délután mit csináljunk?
-Hmmm. Nekem mindegy!
-Nekem is.
-Szépségem nekünk még pakolni is kell.
-Tudom... Ahhj nem akarok!
-Ne kezd el, kérlek!
-Oké!
-Jónapot kívánok! Mit hozhatok?
-Jónapot! Lányok mit kértek?
-Én kérhetek egy fantát?
-Én is!- mondta a húgom is.
-Akkor kérnénk három fantát. Illetve étlapot is kérhetünk?
-Persze hozom!
-Köszönjük!
Letett elénk három étlapot és nézegetni is kezdtük. 
-Mit egyek?
-Én ilyet eszek nézd!- mutatta meg a húgom az ő kiszemeltjét. Valami hús volt saláta ágyon.
-Én szerintem spagetti eszek...- ismerette a tervét Niall is.
-Van?
-Ahha.
-Akkor én is azt akarok!
-Oké!
-Meg igyunk forró csokit!
-Itt?
-Mert hol akarsz?
-Tudod van az a kávézó. Starbucks a neve.
-De én itt akarok!
-Oké. Akkor itt lesz forró csokid- röhögte el magát Niall. Mivel egymás mellett ültünk, Flóra velünk szemben, mosolyogva nézett minket. 
-Mit mosolyogsz?
-Olyan cukik vagytok! Látszik, hogy szeretitek egymást!
-Komolyan mondod?
-Teljesen!
-Akkor ezt mások miért nem látják?
-Mert nem akarják látni.
-Ahh. Akkor akarják!
-Sikerült választani?- jött oda az előbbi pincér.
-Igen!
-Rendben! Akkor mit hozhatok?
-Két spagettit kérnénk illetve egy adag ilyen húsos salátás valamit.
-Igen megvan! Pár perc és hozom is!
-Köszönöm!
Ezután a fejem Niall vállára hajtottam, és a kezével játszottam amit épp fogott. Csendben beszélgettek a húgommal, én pedig örültem neki, hogy ilyen jól kijönnek egymással. Néha nagyokat röhögtünk, de komoly dolgokról is volt szó.
-Flóra! Elmondanám a nővérednek, hogy szeretem?
-Persze! Barbi! Niall szeret téged!
-Nem így értettem!- röhögött fel- Úgy, hogy magyarázd el neki, hogy ki fogja bírni ezt a két hetet nélkülem. Én már próbálkoztam, de abból khmm. Mindig más jött ki.
-Srácok! Én ebbe nem akarok beleszólni, de elmondom a véleményem. Szóval. Ami köztetek van, olyat talán még soha nem láttam! Még szerintem anyuék között sem! Nincs két hete, hogy ismeritek egymást, de annyira ragaszkodtok a másikhoz, hogy az valami elmondhatatlan! Látszik rajtatok, hogy a másikért mindent megadanátok. Ilyen szerelemről az emberek 99%-a még csak álmodni sem mer! És mivel szeretitek egymást ki fogjátok bírni! Van egy olyan érzésem, hogy Barbi csak a te pólóidban lesz, Niall,- lehet, hogy még szenteste is- de csakis azért mert ennyire ragaszkodik hozzád! Ki fogjátok bírni!- mondta, mire a szememe könnyek gyűltek. Minden mondata igaz volt. Niallre néztem, aki még egy kicsit emésztette a hallottakat, és mikor megvolt odahajolt hozzám és megcsókolt. Mikor befejezte a csókunk homlokát az enyémnek döntötte és a szemembe nézve kimondta azt az egy szót, amit ha tőle hallok elolvadok. "Szeretlek!" 
-Én is szeretlek! Elmondhatatlanul szeretlek! 
-Meghoztam az ételeket!- tette le elénk a kaját a pincér.
-Köszönöm!- mosolyogtam rá- Kérhetnénk még három forró csokit is?
-Kettőt. Én kávét kérek.
-Persze! Nemsokára hozom! Jóétvágyat!
-Köszönjük! Jóétvágyat!
-Nektek is!
-Nektek is!
Isteni volt a kaja! 


Viszont miközben ettünk eleredt az eső. Megbeszéltük, hogy akkor nem megyünk városnézésre, hanem visszamegyünk és mi Niallel pakolunk, Flóra meg elmegy Harryvel szaunázni. Mikor megettük a kaját nekiálltunk a forró csokinak. Épp egy újabb kortyot akartam meginni mikor valamit megláttam.
-Flóra!
-Hm?
-Vérzik az orrod!- mondtam mire egyből odakapott- Adjak zsepit?
-Ahha, légyszi!
-Oké, tessék!- nyújtottam neki oda.
-Köszi! A ruhám nem lett olyan?
-Nem. Mostanában vérzett már?
-Nem. Nem rémlik.
-Oké. 
-Miért?
-Semmi!- mondtam és tovább ittam az italom Niall forró ölelésében. Mikor már elállt Flóra orra, és úgy gondoltuk ideje indulni, kértük a számlát. Az enyémet meg a húgomét én akartam fizetni, de Niall nem hagyta. 
-Mehetünk?
-Persze! Paul?
-Ahogy láttam már ő is végzett.
Visszaindultunk a hotelba, ahogy úgy lett megbeszélve, hogy majd beszélünk, hogy este hogyan legyen. Mivel Flórát sem akartuk kihagyni. Visszamentünk a szobánkba és én bedőltem az ágyba. Niall levette a felsojét, és oda bújt mellém és beszélgettünk. Egyszer csak elengedett és felém gurult. Fejem a kezei között pihent és egyre közelebb hajolt hozzám.
-Niall mit csinálsz?- mosolyogtam rá.
-Bízol bennem Szépségem?
-Persze!
-Akkor maradj csöndben!
-De....- kezdtem el magyarázni, de egy csókkal elhallgattatott. Odahajolt a nyakamhoz, a hajamat arrébb kotorta, és kis csókokkal lepte el először a vállam, majd a nyakam. Kis nyögések hagyták el a szám és élveztem ahogy kényeztet. Végigsimítottam kidolgozott felső testén, és ettől csak jobban beindult. Nem értettem mit akar, mert előző éjjel voltunk együtt meg minden. És akkor egy kissé égő érzést éreztem meg a nyakamon. És megint. Sejtettem mit csinál, de nem néztem oda csak élveztem, és a fejemet még hátrébb hajtottam. Minden gondolat kiszállt az agyamból, hogy holnap haza megyünk, anyuék hogy fognak erre reagálni! Még párszor ugyanezt megtette a nyakamon majd adott egy csókot és legurult rólam. 
-Nos? Mit gondolsz?
-Nem vagy normális!
-Nem élvezted?
-Istenem Niall! Ez egy olyan fantasztikus érzés volt!
-Akkor mi a baj?
-Holnap haza megyünk.
-Tudom. Ezért is akartam ezt. Hogy akárhányszor tükörbe nézzél én jussak eszedbe! Szeretlek!
-Én is szeretlek Niall! És köszönöm neked ezt a fantasztikus érzést!
-Ne köszönj meg ilyet! Egy pár vagyunk, bármikor csinálhatunk ilyet! 
-Bármikor?
-Persze!
-Akkor.... Nem akarom, hogy csak te legyél ilyen szép emlékekkel! Persze nekem is gyönyörű dolog, de te is nézel tükörbe!
-Mire gondolsz?
-Megmutatom, jó?
-Nekem...
Most pedig én feküdtem rá és kezdtem el csókolni. Végigsimítottam felsőtestén,  majd a nyakához hajoltam, és kis csókokkal leptem el. Mielőtt elkezdtem volna amit akartam vettem egy mély levegőt, és én is kiszívtam az ő nyakát. A csipőmet szorongatta még párszor bele szívtam- néha bele is haraptam- és miután "végeztem" adtam rá egy puszit, megcsókoltam és vissza mellé feküdtem.
-Szépségem te vagy a legjobb!
-Szeretlek!
-Tudom. Én is szeretlek! Nagyon!
-Niall! Kérdezhetek valamit?
-Persze!
-De ígérd meg, hogy nem nevetsz ki!
-Így előre?
-Igen!
-Oké. Megígérem!
-Köszi! Szóval. Szerinted... Nem baj az ha én tizenhét évesen ilyeneket csinálok? Mármint, hogy lefekeszem valakivel vagy együtt tusolunk vagy kiszívjuk egymás nyakát? Mert én még csak egy taknyos, éretlen tizenhét éves vagyok. 
-Hééééé! Szépségem! Figylej!
-Figyelek!
-Nem. Nem gáz. Mert szerintem te sokkal érettebb vagy a korosztályodban mint a többi lány. És az, hogy ilyeneket csinálsz? Nem baj. Az ilyen dolgok nem kortól hanem szeretettől és bizalomtól függnek. Tehát. Ha mi szeretjük egymást akkor csinálhatunk ilyen dolgokat. És én szeretlek!
-Oké. Köszönöm! 
-És még valami. Megbántad?
-Mit?
-Bármit amit kettesben csináltunk.
-Nem. Semmit!
-Látod? Erről van szó? Ahoz, hogy megjöjjön az eszed, néha el kell vesztened az eszed!- mondta, megcsókolt és felállt mellőlem.
-Mit csinálsz?
-Pakolok. 




-Kéhetek még valamit?
-Mit?
-Adj nekem pár pólódat!
-Mennyi kéne?
-Ammm. Kell ez, ez, ez, ez az ing is, ez, ez, ez, ez a pulcsi a mindenem, szóval jön hozzám- kezdtem el válogatni, és khmmm sikerült "véletlenül" összefognom pár alsógatyájával. Végül hat pólótól, három ingtől és két pulcsitól fosztottam meg.
-Cserébe én is kérek valamit!
-Mit?
-Majd én választok, jó?
-Hát oké.
Odasétált a már bőröndbe pakolt ruháimhoz és keresni kellett benne. Végül kivette az egyik kedvenc melltartóm! A melltartóm! Jézus!
-Niall mit akarsz azzal?
-Hát. Te elviszed a fél ruhatáram, ennyit én is érdemlek!- mondta, mire kidülledt szemekkel néztem rá.
-Na jó. Nem mondok semmit. Csak annyit, hogy anniyra szeretlek, hogy nem tudom megakadályozni!
-Nem is tudnád!- mondta és szorosan magához húzva megcsókolt.
-De most pakoljunk!
-Oké....
Mind a ketten a saját bőröndjeinkbe pakoltunk és végig beszélgettünk. Minden alkalommal mikor Niall elhaladt mellettem megérintett vagy megpuszilt, amitől csak bánatosabb lettem. Két hét. Ahh! És mennyi minden fog azalatt történni! Valószínűleg nem úszom meg, hogy ne találkozzak Nóriékkal. Ha nem is direkt, véletlenül tuti. De lehet, hogy ez kell ahoz, hogy végleg lezárjam magamban őket. Nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy Eleanor mindig velem lesz. Este hatra lettünk kész úgy, hogy csak a pizsamánk, meg a legfontosabb dolgaink voltak elől. Közben Harry írt, hogy hozzá menjünk fél hétre és lesz vacsi is. Amíg nem mentünk, az ágyon bújtunk össze. Huszonötkor mondtam neki, hogy én előre megyek, valamit meg kell beszélnem Liammel. Megfogtam a kis dobozt amit oda akartam neki adni és kimentem a szobámból. Niall is mondta, hogy valamit a húgommal akar megbeszélni, ő is kijött. Bekopogtam Liamhez és Sophiához.
-Sziasztok!
-Halii! Nem zavarok?
-Dehogy is! Gyere be!
-Oké. Köszi! Szóval. Kérhetek valamit?
-Persze! Oké. Ha jól tudom ti nagy karácsonyozást tartotok, hogy mindenkinek a szülei meg barátnők meg minden....
-Igen.
-Oké. És ugye én csak később megyek. 
-Igen.
-De nem akarom, hogy Niall úgy érezze, hogy nem szeretem, vagyis nem az, hanem, hogy érezze, hogy szeretem, és, hogy mindig ott vagyok neki.
-Mire akarsz kilyukadni?
-Szóval. Ez Niall karácsonyi akjándékának egy része!- nyújtottam neki oda a kis dobozt- Szenteste add oda neki! Oké?
-Persze! Odaadom!
-Köszönöm! Sophia?
-Otthon valami baj történt az egyik barátnőjével és hazautazott. Üzeni, hogy sajnálja, hogy nem tudott elköszönni, és puszil!
-Oksi. Én is őt. De akkor tényleg odaadod neki?
-Tényleg. Ezzel is csak azt mutatod, hogy mennyire szereted.
-Komolyan nagyon szeretem.
-Tudom! De gyere menjünk Harryhez!- ölelte át a vállam.
-Oksi!
Betette a bőröndjébe a dobozt és mentünk Harryhez. Niall, Flóra és Zayn már ott volt. 
-Sziasztook!
-Halii!
Mindenkit egy öleléssel és egy puszival köszöntöttem, majd lehuppantam a földre és Flórával beszélgettem.
-Azóta nem vérzett az orrod?
-Nem. De miért aggódsz ennyire?
-Nem tudom. Baj?
-Nem.... Mindegy. 
-Oké.
-Barbi, gyere!- lepett oda mellém Harry.
-Hova?
-Mutatni akarok valamit!
-Nekem?
-Neked!
-Jövök!- Kimentünk a konyhába és rá néztem- Szóval?
-Ugye tudod, hogy huszonhetedikén jöttök.
-Hogy ne tudnám?
-Oké. De te kérted, hogy Flórának mindig legyek ott.
-Ahha. 
-Tehát én vettem neki ajándékot.
-Oké. 
-Hallgass végig!
-Bocsi!
-Vettem neki ajándékot de nem akarom, hogy az legyen, hogy mindig számíthat rám, de szenteste nem kap semmit. Ez ilyen előkarácsonyi ajándék, kérlek add oda neki mikor ajándékoztok!
-Oké! Mi van benne?
-Egy nyaklánc. Egy lánc. Aminek a medálját majd én adom neki oda. Szerintem gyönyörű.
-Tuti, hogy örülni fog!
-Oké. 
-De ezt most nem tudom eltenni.
-Gyorsan vidd át a szobádba!
-Milyen indokkal menjek el?
-A telefonod ott maradt.
-Oké.
Visszamentünk a szobába és elkertem Nialltől a kártyát a szobához.
-Mi kellene?
-A telefonom otthagytam.
-Ja oké! Tessék!
-Köszi!
Átmentem, betettem a bőröndömbe a  dobozt, majd egy időben értem vissza azzal, hogy Louisék is megjöttek.
-Halii!
-Sziaa! Hát te merre voltál?
-A szobánkban hagytam a telefonon!
-Jaa! A többiek már itt vannak?
-Mindenki!
-Oksi!
Bementünk és mivel mindenki odaért Harry behozta a valahonnan szerzett pizzát. Meg sok-sok piát. Ahogy elnéztem egy üveg kóla volt, a többi mind alkohol.
-Jézus Harry! Le akarsz itatni minket?
-Nem! Kitaláltam valamit!
-Mit?
-Üvegezés. Aki nem teljesíti egy valamit meg kell innia.
-Akkor előtte együnk! És várj! Flórának nem kell innia!- néztem rá szigorú tekintettel, mert ha annyira fontos neki nem itatja le.
-Oké... Ő majd iszik boros kólát. Azt szabad?
-Azt szabad. De együnk!
-Jóétvágyat! 
Volt négy szalámit meg négy sonkás pizza. Én egyből szereztem egy szalámi nélkülit, mert azt nem szeretem. Niall egy másik félét evett. Miközben elfogyasztottuk a vacsink nagyokat röhögtünk. A srácok cikis sztorikat meséltek egymásról. Mikor minden pizza elfogyott letettük a dobozokat a földre, a piákat is leraktuk, az asztalon csak egy üveg volt. Niall ölében ülve vártam, hogy ki lesz az első áldozat. Nem kellett volna ennyire lelkesednem, ugyanis én lettem az.
-Oké! Én találtam ki a játékot, enyém az első kérdés!- mondta Harry.
-Várj már! Még azt se mondtam, hogy felelek e vagy merek. És felelek- nem tudom miért ezt mondtam, Harrynél az ember egyikből sem jöhet ki jól. 
-Okéééé! Szóval. Ha Niall nem lenne köztünk akkor ki lenne az aki a legjobban bejönne?
-Ammmm. Nem is....
-Egyből mond a választ!
-Akkor te. Azt hiszem te...
-Oké. Bejövök a Kardos familynek!
-A fasznak jössz be! Én nem azt mondtam! Én annyit mondtam, hogy na mindegy...
-Nem! Nem mindegy!
-Én nem azt mondtam, hogy besjössz!
-De azt sem, hogy nem!
-De téged nem tudnálak szeretni!
-Miért?
-Nem tudom. 
-Olyan nincs, hogy nem tudod!
-De- mondtam, és elröhögtem magam- Inkább had igyak valamit!
-Mit?
-Mindegy! Valami rövidet!
-Tequlia?
-Az jó lesz.
-Egyet...
-Nem. Flóra nem iszik tequliát! Ő boros kólán él ma este!
-Oké, oké!
Öntött minden kupicába, vett elő sót meg citromot, én a húgomnak csináltam egy boros kólát és koccintottunk.
-A fiatalságra és a szerelemre!- mondta Niall és megcsókolt.
-Nem baj ám, hogy a szerelemről beszélsz, de nektek kéne szakítani....
-A fasz fog szakítani, hagyjál!
-De most komolyan! Mi volt az az egész?
-Majd ha ránk kerül a sor, elmondjuk!- mondta Niall és belepuszilt a nyakamba. Mivel a délutáni akciója miatt kissé még érzékeny, halkan felszisszentem.
-Baj van?
-Nem. Csak a nyakam egy kicsit még érzékeny.
-Fáj?
-Nem.
-Tuti?
-Tuti!
-Akkor oké! 
Nekem kellett pörgetni, Liamnél állt meg. 
-Merek.
-Én nem tudok. Valaki mondjon helyettem!
-Majd én!- mondta Louis- Hívd fel Daniellet.
-Mi? Mivan? Minek?
-Megbeszélni, hogy mi történt.
-Nem. Én továbblépntem. Szeretem Sophiát, és örülök, hogy ezt most nem hallja.
-Mit? Hogy szereted?
-Hülye! Nem! Azt, hogy ilyet akarsz tőlem.
-Oké! Nehogy kinyírjátok egymást!- néztem rájuk- Csak akkor kell innia, ha a felelésre sem válaszol!
-Jó. A kérdés pedig. Még szereted Daniellet?
-Louis! Ilyet nem illik kérdezni!- nézett rá a barátnője.
-Szerintem... Nem. Nem annyira.
-Tehát még mindig érzel valamit iránta?
-Lehet... Nem tudom mit érzek- mondta, és nagyon meglepett. Nem tudja mit érez? Én úgy tudtam Sophiát szereti.
Órákon át játszottunk, volt szó komoly dolgokról is, de kevésbé komolyakról is. Legjobban talán Harry volt beállva.


És megbeszéltük, hogy ez az utolsó. Felém mutatott az üveg. Nem tudtam elképzelni mit tudnak még csináltatni velem. Már kicsit be is rúgtam, olyan dolgokat csaltak ki belőlem, hogy én nem hittem a magam fülének!
-Felelek!
-Annak ott a nyakadon Niallhez van köze, ugye?
-Ammm. Persze- bólintottam.
-És.... Niall...
-Megvolt az egy kérdés!
-Oké igaz.
-Na jóéjszakát mindenkinek!- köszönt el Zayn.
-Neked is! Holnap reggel kilenc!
-Oké!
Végül mindenki elment, mi is mentünk a szobánkba. Már hajnali egy volt. Csütörtök. 
-Gyors elmegyek tusolni!- néztem Niallre.
-Reggel nem ér rá? Olyan álmos vagyok!
-De... Egyébként nem te mondtad, hogy maradjunk fenn?
-De. De azóta átgondoltam. Szeretném úgy kialudni magam, hogy hozzád bújok!
-Ez megoldható! Átöltözök oké?
-Oké!
Bementem a fürdőbe, lemostam magamról a sminket, kifésültem a hajam, fogat mostam, átöltöztem és kimentem. Befeküdtem Niall mellé az ágyba- akin már csak egy alsógatya volt- és majdnem aludt.
-Te tényleg álmos vagy!
-Nagyon! 
-Niall!
-Hmmm?
-Szeretlek!
-Én is szeretlek! Nagyon nagyon szeretlek! Gyere ide mellém!- emelte fel a takaró felém eső részét, hogy oda tudjak bújni. Úgy is tettem. Szorosan átöleltem, ő a derekamat karolta át és a pólómat- vagyis az ő pólóját, csak rajtam van tehát az enyém- kicsit feljebb húzta, és úgy húzott jó közel magához. Megcsókolt és már aludhattunk is. De nem ment. Nem jött álom a szememre. A plafont bámultam, és gondolkodtam. Olyan dolgokon, hogy én mivel is érdemeltem ki Niallt. Nem csináltam semmit. De lehet, hogy pont ezzel, hogy magamat adom? De akkor is mit szeret bennem? Otthon leszek keddig egyedül. Mert El csak szerda reggel tud jönni, de Flórának hétfőtől suli van. Meg amúgy is. Egy magántanuló élete hogyan van? Akkor tanul amikor akar? Olvastam már erről, de érteni még mindig nem értem. És mit fogok csinálni abban a tengernyi szabadidőmben? Szóval a jövőn gondolkodtam, hogy hogyan is lesz.

Sophie ❤