2015. március 20., péntek

20. rész- Soha nem hagylak el

Sziasztooook :) 
Meghoztam már a huszadik részt! ;)
Nagyon hálás vagyok nektek, hogy az elmúlt időben megnőtt az oldalmegjelenítés
Ha tetszik a rész pipáljatok, komizzatok és iratkozzatok fel!
Jó olvasást, puszi Zsófi


"Mi van?? Szakítanom kell Niallel, mert ha nem, akkor csak Harry lesz szabad? Az senkit nem érdekel, hogy mi mit akarunk?"
Ez hülyeség! Én nem fogok Niallel szakítani. Ha kell mindenkivel szembeszállok, de nem vehetik el tőlem! Szeretem! Éreztem, hogy a szemembe könnyek gyűlnek a szemembe. Visszafutottam a többiekhez ahol már a fiúk is ott voltak. Felkaptam a kabátom meg a táskám és elindultam kifele. Nem tudom hova tartottam, de tudtam, el akarok menni! A többiek kiabáltak utánam, de meg sem álltam. Könnyeim patakokban folytak, és már készültem kilökni a stadion ajtaját mikor egy kéz visszarántott. Mellkasának ütköztem, átöleltem- olyan szorosan mint még soha- és csak zokogtam. Egyszerűen nem bírtam befejezni. A hátamat simogatta és bróbált megnyugtatni. Mikor kicsitt jobban lettem megkérdezte mi történt.
-Szeretlek! Ez a baj!
-Mi??
-Mentem ki a mosdóba, és meghallottam az egyik szobában, hogy Dávid meg a ti meneddzseretek arról beszél, hogy nekünk szakítanunk kell. Mert, így most csak Harry szabad, és attól félnek, hogy kevesebb rajongótok lesz. És, hogy a többi páros stabil, mi meg még frissek vagyunk, nekünk kell szakítani. De én nem akarok!- sírtam el magam- Nem akarom, mert én komolyan szeretlek! És ezt meg kell érteniük!
-Jajj! Ezt nem hiszem el! Figyelj!- emelte meg a fejem, hogy a szemembe tudjon nézni- Gondolom az a másik balfasz is mondta neked, hogy soha nem fogjátok elveszíteni egymást, de én komolyan gondolom! Én szeretlek! És nem csallak meg, mint az! És én komolyan veled maradok! Ezek az emberek abba lehet, hogy beleszólnak, hogy mit énekeljek, de a magánéletemhez semmi közük! Nem mondhatják meg, hogy kivel legyek és kivel ne! Bemegyünk hozzájuk?
-Nem tudom... Nem akarok veszekedést....
-Ebből így is-úgy is az lesz- mondta, és egy puszit nyomott a fejemre- Ne aggódj! Minden rendben lesz!
-Bízok benned Niall! 
-Akkor gyere!- húzott maga után. Elmentünk a többiek előtt akik csak érdeklődve néztek ránk, de nem szóltunk hozzájuk. Láttam Niallen, hogy eléggé ideges. Be sem kopogott az irodába, benyitott, és legynagyobb meglepetésemre kiabálni kezdett.
-Ezt mégis hogy a francba gondoltad? Hol érdekelnek a rajongók, ha Barbit szertem? És lehet, hogy azt megmondhatod, hogy mikor hova menjek, mit énekeljek, de ahoz semmi közöd, hogy a magánéletemmel mit csinálok! Nem mondhatod, hogy szakítsak vele!
-De mondhatom!- emelte fel a hangját az a pasas is.
-Nem! Egyátalán nem!
-Honnan tudjátok?
-Nem mindegy az neked?
-De. Igazad van. Mindegy! De vele- muatott rám- szakítanod kell!
-Nem. Egyelőre én fizetek neked, nem te nekem! Úgyhogy a helyedben meggondolnám, hogy mit mondok!
-Ki akarsz rúgni?
-Nem ezt mondtam. De ha meg akarod mondani, hogy mit csináljak a magánéletemben akkor a srácokkal el fogunk gondolkodni rajta! Semmi közöd ahoz, hogy kivel mit csinálok!
-Oké...
-És csak, hogy tudd! Nem fogunk szakítani!- nézett rá, majd elindult kifele, magával húzva engem is. Becspta az ajtót és szembe fordult velem- Sajnálom, hogy ezt hallanodd kellett, de nagyon nem bírom ezt a pasat!
-Elhiszem. Nekem sem szimpi.
-Figyelj Barbi!
-Igen?
-Amit most mondok egy örök életre jegyezd meg!
-Oké.
-Szeretlek! Mióta akkor ott megláttalak, szeretlek! És nem terveztem elhagyni téged. Soha! Én mindig ott leszek neked, ha szükséged lesz rám! Ha fizikailag nem is, csak rád fogok gondolni és akkor hívsz amikor csak akarsz! Ha kell koncert közben sétálok le a színpadról és öntök beléd lelket vagy elmondom, hogy mennyire szeretlek! És lehet, hogy ez neked fura, hogy én ezt mondom, de tényleg megcsalt. De én nem foglak! És tudod miért? Azért, mert ebben a másfél hétben amit veled töltöttem, még soha nem éreztem ilyet. Azt érzem te vagy a másik felem, nélküled csak egy fél vagyok, a szívemnek is csak a fele van meg. A másik fele nálad van!- mondta, és nekem könnyek gyűltek a szemembe. Megint- De kicsim most ne sírj! Utálom ha sírni látlak!
-De én annyira szeretlek! És nem bírnám ki ha te nem lennél!
-De leszek!
-Tudom!- mondtam és hosszan megcsókoltam. Csókunkat gyorsan elmélyítette. Kis csókokkal lepte el a nyakamat és a vállamat, keze a pólóm alatt a derekamat kényeztette. Nem bírtam ellenállni neki, hagytam, hogy ő irányítson. Végül bementünk az egyik üres szobába, magunkra zártuk az ajtót és ott folytattuk. Ledöntött a kanapéra, felém mászott és úgy csókolt tovább. Készültem levenni a pólóját, de nem hagyta. Csapzottan, kissé levegő utan kapkodva néztem rá.
-Baj van?
-Nem. Csak nem szeretnék ingyen műsort adni másoknak...
-Akkor menjünk vissza a hotelba!
-Oké! Gyere!
Kissé sietve mentünk ki a szobából, néha-néha megcsókoltuk egymást. A többieknek akik még mindig ránk vártak, annyit mondtunk, hogy vissza megyünk a hotelba, és már el is tűntünk. A kocsiban mind a ketten kissé hergeltük egymást, egy-egy érintés keretében. Szégyen, nem szégyen néha kis nyögéseket is adtam ki magamból. Olyan fantasztikus érzés volt. Amint odaértünk kiszálltunk és siettünk fel a szobánkba. A folyosón nem bíztunk tovább ellen állni egymásnak, csókolózva mentünk végig. A szobában sem engedtük el egymást. Egyre közelítettünk az ágyhoz, de nem akartam, hogy az legyen amit ő akar. Mármint nem minden részét. Átveszem az irányítást! Most én döntöttem le őt az ágyra, és az ágyékára ültem. Hajamat az egyik oldalra tettem át, szabadon hagyva azt a nyakamat amit előszeretettel kényeztet. 


De most én kényeztetem őt. Végigsimítottam kidolgozott testén majd levettem a pólóját. Mellkasa egyre jobban fel-le emelkedett, a levegőt is zihálva vette. Magamról is lekaptam a pólót, és meztelen felsőtestét apró csókokkal hintettem el. Attól féltem, hogy valamit nem jól csinálok, vagy valami- mert ilyet igazából még soha nem csináltam- ezért egy kicsit abbahagytam és ránéztem.
-Baj van?
-Nem. Csak... Nem tudom, hogy ez így jó e...
-Olyan butus vagy! Amit te csinálsz az mindig tökéletes, de eddig ez a legjobb! Kérlek folytatsd!
-Oké.
És folytattam. Levetem róla a nadrágját, és mivel nekem is gyorsabb lett a levegővételem, a pulzusom a magasba szökött. Egy alsógatyában feküdt alattam álmaim pasija és nem tudom hogyan érdemeltem ki. Végigsimítottam a bordáin, de szeritem nem bírta tovább, hogy ne csinálhasson velem valamit, megfogta a derekam, és maga alá fektetett. Megcsókolt és lehúzta rólam is a gatyám. Mind a kettőnkön csak fehérnemű volt. Végignézett rajtam, de végül a maradék ruha is lekerült rólunk. És innentől Niall és az a fantasztikus érzés magával ragadott. 
Másfél órával később a mellkasán feküdtem, már kicsit mind a ketten normálisabban vettük a levegőt mint fél órája. És jól tettük, hogy eljöttünk a stadionból. Azoknak az embereknek khmmm. Tényleg ingyen műsor lett volna. Soha nem tudtam elképzelni, hogy milyen lehet valakit annyira szeretni, hogy ilyeneket tegyünk egymással, de most már értem. Niall egyszerre volt óvatos- nehogy bajom essen-, szenvedélyes, romantikus, de valahol mélyen mégis vad. Én pedig csak rá vágytam. És ezt megkaptam. 
-Ugye nem bántad meg?
-Hülye vagy? Egyébként.... Mindegyik után meg fogod kérdezni?
-Nem. Dehogy is! Csak azért ez most egy fokkal izgalmasabb volt, mint a múltkor.
-Tudom. De nekem ez így volt tökéletes ahogy volt! 
-Akkor örülök! Szeretlek!
-Én is. Niall én éhes vagyok...
-Te is?
-Ahha. Nagyon.
-Kifárasztottalak mi?- nézett rám perverz fejjel. 
-Niall! Ezt ne....!
-Miért?
-Neeee! Tudod, hogy az ilyenektől zavarba jövök!
-Tudom. Épp azért csinálom! Imádom mikor olyan édesen elpirulsz.
-Majd lekeverek egyet, és akkor te is kipirulsz!- mondtam pont mikor kopogtak- Én nem nyitom ki!
-Én sem.
-Akkor oké.
A kopogó még mindig nem hagyta abba az ajtón való dörömbölést, így a takarót magam köre tekertem- mivel még mindig semmi ruha nem volt rajtam- és kimentem ajtót nyitni. Az ajtóban Flóra állt. Köszönés nélkül indult el befelé! Nem érdekelte, hogy nincs rajtam semmi, csak ment.
-Flóra baj van?
-Máté megcsalt.
-Tudom. És nem tudom, hogy te látod e, de nincs rajtam semmi...
-Basszus, tényleg! Nem baj! Ezt el akarom mondani.
-De tudom, hogy Máté megcsalt! Nem érdekel!- néztem rá, mert bármennyire is szerettem a húgom, Niallel akartam lenni. 
-De ez nem minden. A te osztálytársaid jóban vannak az enyémekkel. És Máté áldozatai között ott van pl Gabi is. És.... Igazából én nem tehetek semmiről, de mikor összejöttetek engem is megcsókolt....
-Mii? Te csókolóztál Mátéval??
-Annyi volt, hogy valamelyik este mikor elment, visszajött de te már fenn voltál én nyitottam ajtót. És odahajolt hozzám és lesmárolt.
-Oké... Nem hibáztatlak. És köszönöm, hogy elmondtad!
-Nincs mit! De ahogy látom valami nagyon megzavartam, szóval megyek is. Jóéjt!
-Neked is!- mondtam, és hosszan megöleltem. Visszamentem a szobába ahol Niall várt. Az egész szobában csak a tv fénye volt.
-Na? Baj van?
-Nem.... Dehogy is! Te honnan tudtad, hogy Máté megcsal?
-Flóra mondta.
-Értem- mondtam neki, majd te testsúlyommal ráfeküdtem és megcsókoltam.
-Mit szeretnél? Második menetet?- nézett rám.
-Nem.... Nem tudom... Rád bízom magam!
-Akkor aludjunk! Oké?
-Oké! Holnap már nem lesz koncertetek, ugye?
-Ahha.
-Akkor nekem be kell menni az ügynökségre, de utána nem megyünk el sétálni?
-De elmehetünk. És akkor mikor indul a gép?
-Csütörtök, délelőtt 10.
-Oké... Akkor a holnap még a mienk.
-Ahha! Este meg a srácokkal csinálhatnánk valamit, nem?
-Az jó ötlet. Majd kitalálunk valamit!
-Oksi! Jóéjt Niall!
-Neked is!- mondta, és egy rövid csók után legurultam róla, szorosan átöleltem és aludhattunk is.

*Flóra szemszöge*

Miután Barbi szólt, hogy elmegy a mosdóba mi leültünk a kanapéra, és én Ellel beszélgettem. Mondta, hogy tökre várja, hogy jöhessen velünk haza meg minden. Aztán megjöttek a srácok, mindenkit gyorsan megöleltem és Niallt is tájékoztattam, hogy a nővérem csak a mosdóba ment.
-Mindjárt mehetünk, jó? Csak még át kell öltöznöm- lépett oda hozzám Harry.
-Oké. Én is el akarok köszönni Barbitól.
-Rendben- mondta épp mikor a tesóm sírva futott el előttünk. Niall rám nézett, de én is csak értetlenül néztem utána. Sejtésem sem volt, hogy mi baja.
-Niall menj utána! Nem tudom mi a baj, de biztos, hogy te tudsz neki segíteni!- néztem a szőke srácra aki egyből utána eredt. A többiekkel nem értettük mi történhetett, kivéve Louis volt az aki hangosan gondolkodott.
-Lehet, hogy terhes...
-Hülye vagy?
-Figyelj! Gondolom voltak már együtt...
-De csak nem terhes- álltam ki az álláspontom mellett, de bogarat ültetett a fülembe. Mi van ha Barbi terhes? Csak védekeztek... Annyi eszük tuti van. Pár perccel később kézenfogva jöttek el előttünk, de mind a ketten zakalatottak voltak. Újra egymásra néztünk, halvány lila gőzünk sem volt, hogy mi történik. 


Harryvel egyértelmű volt számunkra, hogy addig nem megyünk el amíg valami nem történik. Halkan beszélgettünk, és egyszer csak jöttek. Tökre siettek, eléggé csapzottan néztek ki. Meg sem álltak.
-Hohóóóó!
-Nem hinném, hogy nagy baj lenne....
-Na jó! Ezek ketten most úgyis visszamennek a hotelba, ma már tuti nem beszélünk velük... Szerintem menjünk mi is!- mondta El.
-Az jó lesz!- értett egyet mindenki. Kicsit aggódtam a nővérem miatt, de tudtam, Niall mellett nem lesz semmi baja.
-Flóra hozom a kabátom és akkor mehetünk!
-Oké!
Magamra kaptam a kabátom, megfogtam a táskám és mindnekivel egy öleléssel búcsúztam. Jött Harry, átkarolta a vállam és elindultunk. Beültünk a gyönyörű kocsijába, egy fekete Range Roverbe, ami full kényelmes volt.
-Hova megyünk?
-Arra gondoltam, hogy mivel tél van sétálni nem tudunk. Elmegyünk vacsizni.
-Oké.
-A többi nem is érdekel?
-Többi?
-Persze! Azt ígértem beszélgetünk.
-Ahha. Akkor mi a többi?
-Vacsi után korizni megyünk!
-Komolyan?
-Teljesen!
-Oké! Szeretek korizni!
-Én nem tudok....
-Majd megtanítalak!- néztem rá, pont mikor odaértünk az étteremhez.
Kiszálltunk a kocsiból és bementünk. A pincér a helyünkre vezetett minket- kiderült, hogy már van lefoglalva asztal- ami kiderült nem itt van ahol a többi asztal.
-Jöjjenek utánam!
Lementünk egy ilyen pince részbe ami boros üvegekkel volt díszítve és egyszerűen lélegzetelállító volt.


Az egész pince gyertyákkal volt kirakva. Harry kihúzta nekem a széket, én pedig leültem. Amint elment a pincér ránéztem.
-Úgy szégellyem magam....
-Miért?
-Idehozol egy ilyen gyönyörű helyre, én meg idejövök egy farmerban!- mondtam, mire felnevetett.
-Ez a bajod?
-Ahha.
-Akkor ez ne legyen! Tök mindegy! Egyátalán nem számít!
-Ahh oké! Figyelj....
-Ne! Van egy sejtésem mit akarsz kérdezni.... Ne is folytatsd! Ez nem randi. A nővéred megígértette velem, hogy nem kezdek ki veled. Nagyon szeret.
-Oké. És tudom. Csak ahh!
-Mi az?
-Semmi, mindegy.
-Beszélgetni jöttünk!- mosolygott rám.
-De ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek!
-Lakat a számon!
-Oké. Szóval. Tudod volt a pasija a Máté. És bármennyire is azt hajtja, hogy nem szerette, tudom, hogy szerette. Látszott rajta. Nem annyira mint Niallt, de szerette. És az a gyerek csalta a volt legjobb barátnőjével, az én osztálytársammal midnenkivel aki szembe jött. És még engem is megcsókolt. Aztán. Nekem is volt egy pasim, szakított velem.....- mondtam épp mikor megjött a pincér. Két adag spagettit hozott, illetve az egyik társa egy üveg bort. Harryre néztem és megráztam a fejem.
-Ezt nekem nem kéne. Tudod... Még csak 15 vagyok- húztam el a szám.
-Ja oké. Még én is fájdalomcsillapítókat szedek...
-Mi? Komolyan?
-Ahha. A karambol miatt.
-Gondoltam.
-Nos akkor mit iszunk?
-Mindegy. Igyunk kólát!
-Oké. Két kólát kérünk a bor helyett!
-Rendben Mr. Styles, máris hozom!
-Köszönöm! Jóétvágyat!- mosolygott rám.
-Neked is!
-Szóval hol is tartottál? 
-Ott, hogy nekem is volt egy pasim. Tök jól megvoltunk, csak azok a büdös elkényeztetett kurva picsák- már bocs, hogy ilyet mondok- elvették az agyát, és átállt hozzájuk. És nem tudom hogy fogom kibírni ezt a fél évet amit még ezzel az osztállyal kel töltenem.
-Értem.... Paraszt az összes. Ti semmit nem csináltatok, hogy így bánjanak veletek.
-Ez van- vontam meg a vállam.
-És Barbi mennyit tud?
-Ebből? Nem hiszem, hogy sokat...
-És nem akarsz szólni Kingának?
-Nem tudom... Gondolkodtam már rajta.
-Szeritem mond el neki!
-Oké. De akkor most te is mesélj magadról!
-Mit akarsz tudni?
-Nem tudom... Én vagyok az első számú rajongód, szóval akármit mondassz- néztem rá a pillámat rebegtetve, mire mind a ketten elröhögtük magunk.
-Az az anyukám!
-Oké! Jó a második hely is! Megtiszetlsz!
-Komolyan. Mit szeretnél?
-Nem tudom. Mesélj magadról! Hogy milyen vagy a mindennapokban! Mert az oké, hogy a média állít rólad valamit, de engem az igazi Harry érdekel!
-Komolyan?
-Persze! Figylej! Én is lehetnék egy olyan "barátod" mint a többi nagy része, akikkel csak ilyen felszínes a kapcsolatod, csak a pénzed kell nekik. De engem te érdekelsz nem a pénzed!
-Köszönöm!
-Mit?
-Hogy vannak ilyen emberek is mint te! Hogy nem az pénzük kell nekik, hanem komolyan a társaságom!
-Ez van... De akkor mesélsz?
-Ahha! Szóval. Az igazi Harry mikor egyedül van otthon a lakásában akkor szereti szuperhősnek érezni magát. Illetve szoktam kardozni is- mondta, és én már tudtam, hogy poénkodik, tehát röhögtem- Úgy élek mint Szulejmán. A házam tele van nőkkel, és mindig azzal vagyok akit a legjobban kívánok- folytatta, de itt már szó szerint visítottam a röhögéstől- Ja! És azt mondtam már, hogy imádom a trabantokat? Azzal van tele a házam!
-Neee! Harry fejezd be! Megfulladok!
-Ez az igazi Harry! 
-Ilyen vicces ember!
-Pontosan! 
Eszembe jutott, hogy mit magyarázott fél perce és újra röhögni kezdtem. 
-És komolyan?
-Hát... Az igazi Harry? Régen egy nőcsábász hülyegyerek volt, aki idősebb nőkkel állt össze. Viszont ezt nagyon megbántam. Van egy csomó házam erre-arra a világban. Imádom az autókat! Van vagy tizenöt! Imádom az éneklést, imádom a munkám. A magánéletem az úgy egyenlő a nullával, senkim nincs. Mármint van egy fantasztikus családom, akiket imádok, de barátnőm az nincs. Volt egy lány, fél évig jártunk, teljesen titokban tudtuk tartani. Nálam lakott meg minden. És akkor összehoztak Nadinnel, ő ezt nem tűrte tovább és szakítottunk. Megbeszéltük a dolgokat nem mint Taylorral. Persze mára jóban vagyunk, de volt egy idő mikor ölni tudtuk volna egymást- nem mondtam neki semmit az ég egy adta világon, csak felálltam, odamentem hozzá és megöleltem. 
-Harry! Kérhetek tőled valamit?
-Mit?
-Szóval. Megkérhetlek téged arra, hogy mindig legyél itt nekem? Hogy bármikor meghallgass?
-Persze! Te vagy az én húgom!
-Te pedig az én bátyám! Annyira köszönöm!
-Nincs mit! Elég volt a kaja?- nézett a kiürült tányérakra.
-Ahha! 
-Desszertet szeretnél enni?
-Nem. Most nem kívánom...
-Akkor fizetek, és menjünk!
-Az enyémet én!
-Nincs az az isten!
-Miért?
-Mert nem és kész!
-Oké...
Gyorsan fizetett és indultunk is. Valahonnan megtudták, hogy hol vagyunk, a paparazzik ott voltak az étterem előtt. Harry a kezemet fogta, úgy mentünk el a kocsijáig. 


Mikor beültünk el is indultunk.
-Nem tudom hogy kerültek ide. Sajnálom!
-Jólvan Harry! Ez van...
-Nem lenne baj ha nem mennénk korizni?
-Dehogy is! Majd arra fogom, hogy nem tudsz...
-Kössz!
-Nem akarom, hogy ennek az estének így legyen vége!- néztem rá.
-Én sem...
-Filmezünk?
-Mit szeretnél nézni?
-Nem tudom... 
-A srácokkal néztük a Szürke ötven árnyalatát... Mindenki megkapta dvdn. Az?
-Az a pornó?
-Olyan vagy mint a nővéred!
-Valami közünk van egymáshoz!
-Ja! De van egy jobb ötletem! A szálloda wellness részlege éjjel is nyitva van.
-Komolyan?
-Ahha!
-Akkor lemegyünk?
-Ha szeretnél.
-Nagyoon! De előtte beszélek Barbival.
-Oké.
Kiszálltunk a kocsiból, megint a kezemet fogta és az emeleten ketté váltunk. Ő ment a saját szobájába, én meg Barbihoz. Vettem egy mély levegőt és bekopogtam. Semmi. Mégegyszer. Még mindig semmi. Ezután dörömbölni kezdtem, mire Barbi végre kinyitotta az ajtót. Köszönés nélkül mentem be. 
-Flóra baj van?
-Máté megcsalt.
-Tudom. És nem tudom, hogy te látod e, de nincs rajtam semmi...
-Basszus, tényleg! Nem baj! Ezt el akarom mondani- mondtam, és tényleg csak akkor tűnt fel, hogy valamit nagyon megzavartam.
-De tudom, hogy Máté megcsalt! Nem érdekel!
-De ez nem minden. A te osztálytársaid jóban vannak az enyémekkel. És Máté áldozatai között ott van pl Julcsi is. És.... Igazából én nem tehetek semmiről, de mikor összejöttetek engem is megcsókolt....
-Mii? Te csókolóztál Mátéval??
-Annyi volt, hogy valamelyik este mikor elment, visszajött de te már fenn voltál én nyitottam ajtót. És odahajolt hozzám és lesmárolt.
-Oké... Nem hibáztatlak. És köszönöm, hogy elmondtad!- mondta, mire egy nagy kő esett le a szívemről.
-Nincs mit! De ahogy látom valami nagyon megzavartam, szóval megyek is. Jóéjt!
-Neked is!
Boldogan mentem ki a szobából és menten be a sajátomba. Kifésültem a hajam, és megnéztem, hogy egyátalán hoztam e bikinit. Szerencsére találtam egy sötétkék darabot amint egy kis fehér csipke volt.  


Magamra kaptam, és egy kis vízálló sminket tettem magamra. Pont végeztem mire Harry kopogott. Felvettem a hotel köntösét és ajtót nyitottam.
-Sziaa!
-Hali! Mehetünk?
-Ahha! Beszéltem Barbival.
-Igen?
-Ahha!
-Ahogy látom minden ok.
-Pontosan!
-Akkor örülök! Fürdeni szeretnél vagy szaunázni?
-Ammm. Mindegy!
-Akkor szaunázzunk egyet aztán fürödjünk!
-Oké! 
Nem akartam mondani, hogy én azt nem annyira szeretem, Harryvel bementem. A wellness részleg majdnem teljesen üres volt. Majdnem! Az egyik fülkében egy pár falra egymást. Kicsit közelebb mentünk, és megláttuk Louist és Eleanort. Harry egyből befogta a szemem.
-Mit csinálsz?
-Ez nem neked való!
-Harry! Lehet, hogy még csak tizenöt vagyok, de nem hülye! És egy órája még a Szürke ötven árynalatára akartál menni.
-Nem baj. Inkabb menjünk.
-Innen is?
-Ha be akarsz ülni melléjük....
-Menjünk! Viszont álmos vagyok...
-Akkor menj aludni!
-Oké.
A liftben még egy kicsit beszélgettünk, azt mondta, hogy holnap a többiekkel este csinálhatnánk valamit.
-Nem rossz ötlet!
-Majd kitalálunk valamit!
-Ja! Na jóéjt Harry!
-Neked is Flóra!
Megöleltük egymást és elmentünk a saját szobánkba. Gyors tusolás után be is dőltem az ágyba és aludtam.

Sophie

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése