19. rész- Minden az én hibám

Sziasztoook! ☺

Szóval megérkezett a tizenkilencedik rész! :)

Remélem mindenkinek tetszeni fog! ;)

Köszönöm szépen mindenkinek a 2964 oldalmegjelenítést! Fantasztikusak vagytok! ❤

Ha elnyeri a tetszéseteket pipáljatok, komizzatok, iratkozzatok fel! ☺

Jó olvasást, puszi Zsófi ❤ 

"De én úgy döntöttem, nem szeretnék pasit, először szeretnék igazi barátokat. És úgy gondolom a srácok erre megfelelők. De Harry iránt nem tudok kevesebbet érezni!"

*Flóra szemszöge*

Azt érzem szeretem őt, tetszik nekem, de félek újra szeretni. És Harry úgysem szeret engem, csak mint egy havert. Ilyen gondolatokkal a fejemben aludtam el, de álmom nem tartott sokáig, mert kopogtak. Az ajtóban Harry állt. Egy alsógatyában.

-Jóreggelt!- mosolygott rám.

-Neked is!

-A nővéred küldött, hogy tuti örülnél nekem. 

-Ja! Ammm persze. 

-Baj van?

-Dehogy is! Vagyis.... Egy kicsit.

-Elmondod?

-Nem tudnám elmondani.

-Próbáld meg!

-Este, jó? Mert most mennünk kell.

-Oké. Koncert után elmegyünk valahova beszélgetni. Az úgy jó?

-Ahha- nem tudtam megfeledkezni arról, hogy bár nem akarok most senkit Harry szívdöglesztően jól néz ki- Bejössz?

-Áhh! Neked készülnöd kell, én meg alszok tovább.

-Ja oké. Akkor további jóéjszakát!

-Köszi! Este találkozunk!

-Oké. Szia!

-Hali!- mondta és egy puszi és ölelés keretében búcsúzott. Ugrálva mentem vissza az ágyamhoz és sikítozni kellett. Gyorsan felöltöztem, és át is mentem Barbiékhoz. Reméltem, nem zavarok.

*Barbi szemszöge*

Visszamentem a szobába, és megmagyaráztam Niallnek mit csináltam. 

-Délelőtt van egy kis időm. Délután interjú aztán koncert de egyig szabad vagyok. Mit szólnál hozzá ha elmennék megnézni?

-Komolyan?- néztem rá elképedve.

-Persze!

-Jujj! Nagyon köszönöm!- ugrottam a nyakába, mire ő felnevetett. Beletúrt a frissen mosott hajamba, és úgy húzott közel magához, egy szenvedélyes csókra. Az ölében ültem és kissé mocorogtam- nem direkt- és sikerült khmm. Eléggé felizgatnom. Megfogta a derekam és szorosan hozzászorította az ágyékához, mire én halkan felnyögtem.

-Niall! Mielőtt késő lesz, álljunk le, jó?

-Van más választásom?

-Nincs...- mondtam, még mindig az ölében ülve, és az arcát cirógattam- Szeretlek!- néztem a szemébe- Szeretlek, mint még soha senkit! Egyszerűen fantasztikus érzés, szeretni valakit! És köszönöm, hogy megmutattad nekem milyen érzés, szeretni. És azt is köszönöm, hogy olyan dolgokat mutattál meg nekem amikről soha nem gondoltam volna, hogy ilyen fantasztikusak!- kicsit meglepődött ezen az őszinteségi rohamomon, de tetszett neki. Egyik kezével a derekamat, másikkal az arcomat simogatta, és nézett rám azokkal a gyönyörűen csillogó szemeivel. 

-Én is nagyon szeretlek! Még soha senkit nem szerettem így mint téged. És...- akarta folytatni, és bár ő is meghallgatott engem, tudtam mit akar mondani, egy újabb szenvedélyes csókkal elhallgattattam. Nem lepődött meg, csak beletúrt a hajamba. Romantikus pillanatunknak kopogását vetett véget. Egy utolsó apró csók után kiszálltam az öléből és kimentem ajtót nyitni. 

A hajamat probáltam egy kicsit igazgatni, mert eléggé kócos lett, de nem sok sikerrel jártam.

-Szia!

-Szia Flóraaaa!

-Ammm. Megzavartam valamit?

-Dehogy is. Miért zavartál volna?

-Csak mert a hajad tiszta kóc, a szájfényed mindenhol van, csak a szádon nem, a pólód teljesen össze van gyűrődve. Folytassam?- röhögött fel.

-Nem kell. Inkább csak gyere be! Milyen volt az ébresztő?

-Fantasztikus! Harry olyan ahweeee egy szál alsó gatyában!

-Oké! De el ne ájulj! Egyébként Niall is abban van- mondtam épp mikor beértünk a szobába. Bár magyarul beszéltünk a nevére felkapta a fejéz.

-Mi van velem?

-Semmi! Csak annyit mondtam Flórának, hogy te is alsógatyában van, próbáljon meg ne elájulni vagy bepisilni.

-Ja igen. Ő a bepisilős fajta!

-Az.

-Nem baj! Bírom azokat a lányokat. És a nővéreiket is akik nem azok- mondta és megcsókolt.

-Inkább öltözz fel!

-Nem tetszem így neked?

-Nekem nagyon is. Sőt. Khmm. De nekem ez éppen elég, hogy én így látlak. Irigy vagyok, másnak nem adok belőled!

-Így már jól hangzik.

-Na ugye? De akkor légyszi!

-Oké.

Flóra felé fordultam aki mosolyogva nézett minket.

-Min mosolyogsz?

-Csak azt figyeltem, hogy mennyire szeretitek egymást.

-Komolyan úgy gondolod?

-Persze.

-Köszi! De veled mizu?

-Este a koncert után Harryvel elmegyünk, ha nem baj.

-Hova?

-Beszélgetni.

-Ugye nem randi?

-Nem.

-Oké. Figyelj! Én nem eltiltani akarlak bárkitől is- csak Nialltől- de szerintem Harryvel ne. Mert nagyot fogsz csalódni. Nagyon bírom a srácot és féltem, de tudom mekkora nőcsábász. És ilyen fiatalon azért öt év nem kevés. Három év múlva már jó lesz, na jó, inkább öt, de szerintem ne. De a te döntésed. Becsüld meg mint barátot, de ne akarj tőle többet!

-Oké. Köszönöm! És tudom, hogy most az nagyon sok. Egyelőre. 

-Pontosan!- mondtam és megöleltem. 

-Lányok mehetünk?- jött oda hozzánk Niall, és ezt úgy kérdezte mintha mi vártunk volna rá.

-Persze!

Kimentünk a szobából és megnéztem mennyi idő. Hét lesz két perc múlva. Időben vagyunk! A recepción vártunk Dávidékra és beszélgettünk.

-Niall amúgy hogyhogy nem vagy másnapos?- nézett rá a húgom.

-Bevettem pár fájdalomcsillapítót, meg Bar...

-Khmmm. Azt akarja mondani, Barbi reggelije sokat dobott rajta- fejeztem be a mondatot helyette, hogy szépítsem a dolgokat.

-Ahhaaa. Értem én. Barbi reggelije mi? És mi volt az? A szájfény a szájáról?- röhögött fel.

-Flóra! Te még kicsi vagy! Fejezd be!

-Nem vagyok kicsi de befejezem. 

Megjött Dávid, Sonja és Sophie de Krisz sehol nem volt.

-Krisz merre van?

-Barbi... Ezt majd megbeszéljük miután végeztünk jó?

-Baj van?

-Dehogy is.

-De akkor hol van?

-Nem akarod, hogy itt legyen.

-De igen!- néztem rá kissé hisztisen. Niall nem értette mit beszélünk, de arckifejezésemből látta, hogy jobb lesz ha megölelt. Így is tett, és egy puszit adott a fejemre- Inkább menjünk- mondtam.

-Oké! 

-Niall! Megyünk a kocsiddal?

-Ahha! De visszajönni hogyan fogtok?

-Majd megoldjuk.

-Majd jön Paul, jó?

-Ahha. De induljunk!

Az úton Niall felhúzta az első két ülés és a hátsó ülések közötti üvegfalat, és halkan beszélgettünk.

-Két nap...

-Tudom. 

-Nem akarom!

-Én se Niall. De nekem haza kell mennem. A sulis dolgokat el kell intéznem, a családommal karácsonyozunk. Huszonnyolcadikán repülünk hozzátok!

-Tudom... Tudom, de én ezt nem fogom kibírni! Hogy ne ölelhesselek, ne csókolhassalak, ne aludjak veled, ne tusoljak veled... Ezeket nem fogom kibírni.

-Hidd el, nekem is furcsa lesz! De én szeretlek!

-Én is kicsim! Nagyon szeretlek! Nem. Ez nem igaz. Én nem szeretlek. Én imádlak, rajongok érted...

-Kérlek ne folytatsd, mert itt elbőgöm magam!

-Oké. De...

-Nincs de! Ki fogjuk bírni. Ígérem! 

-Egy dolgot viszont te is ígérj meg!

-Mit?

-Azt, hogyha esetleg találkoznál azzal a Máté gyerekkel mond meg neki, hogy én üzenem, hogy egy nagy balfasz, nem tudja mit hagyott ki.

-Megmondom. De remélem nem találkozunk...

-Én is.

-Komolyan?

-Persze.

-Oké. Ez tuti valami pasis dolog.

-Eléggé....

-Gondoltam. Úgyhogy hagyjuk is!

-Szerintem is! Itt vagyunk!

Megállította a kocsit és mindannyian kiszálltunk. Sonja és Flóra jól elbeszélgettek, aminek örültem, mert tudtam, a húgom jó tanácsokat fog kapni, akármiről is van szó. Niall kezét tördelve az izgalomtól sétáltam át a recepción. Amint bementem Martha és Tom szobájába mind megörültek nekem.

-Sziasztok!

-Jóreggelt!

-Nos. Szeretném nektek bemutatni, a világ legfantasztikusabb barátját Niallt, Dávidot ismeritek, ő a húgom Flóra, és az otthoni sminkes Sonja, és a kislánya Sophie. Srácok,  ők a sminkes és a fodrász. Martha és Tom.

Mindenki kezet fogott mindenkivel és én pedig le lettem ültetve az egyik székbe. A sminkes és az egyik segédje gyönyörűvé varázsolták az arcom- legalábbis Niall szerint- és Sonja is jó pár tippet ellesett. Mielőtt a rúzs és a szájfény Niall odajött hozzám és adott egy csókot. Utána jött Brigitte aki rám adtam azt az overált. Mindenki dőlt a röhögéstől, eléggé furcsán néztem ki. Tom tökre ügyesen gyönyörű copfba fogta a hajam- egy tincs sem lógott ki- és miután felcsavarta konytyot csinált belőle. Rátett kb két flakon hajlakkot, és kész is voltam. Átmentünk abba a szobába ami fotóstúdiónak volt kialakítva és el is kezdtük a fotózást. Tök jó képek készültek és ebben a ruhában pont akkr fejeztük be, mikor Niallnrk mennie kellett. Mondtam, hogy lekísérem. Beszálltunk a liftbe és nem mehettünk sokat mikor mögém nyúlt és megállította.

-Mit csinálsz?

-Szeretlek! 

-Én is. 

-Akkor megcsókolsz?- kérdezte miközben én nekidőltem a lift falának. 

-Itt vagyok! Csókolj meg!

-Akkor nem állok le!

-Nem baj!- néztem rá és beharaptam az ajkamat, hogy még jobban beindulnjon. Abban a pillanatban megfogta a derekam és szorosan magához húzott. Nem adtam magam könnyen, mikor meg akart csókolni elhúztam az arcom, és így a nyakamba puszilt. Kis csókokkal kényeztetett és én pedig hagytam. Végül nem bírtam tovább homlokamat az övének döntöttem és ajkaink alig súrolták de végül mohón kapott az enyémeim után és innentől nem volt megállás. Kezei a fenekemen pihentek, de volt, hogy megfogta a csipőm, és kicsit megemelte, hogy az ágyékához érken. Ajkaink teljes összhangban voltak, beletúrtam a hajába, de pár perc után el kellett engednem. 

-Miért?

-Mert fel fog tűnni mindenkinek, hogy nem megy a lift. És menned kell.

-De nem akarok. 

-Tudom. Én sem akarom, hogy elmenj. 

-Kicsiim!

-Mi ez a név? Mostanában mindig így hívsz.

-Hát.... Szeretlek! De ha zavar...

-Dehogy zavar! 

-Akkor oké. 

-De most menjünk tovább! Tíz perce áll a lift- röhögtem fel.

-De ez a tíz perc fantasztikus volt!

-Tudom. Nekem is!- mondtam, és be nyomtam a lift gombját. Niall ölelésében vártam, hogy leérjünk- mármint, nem vártam, de muszáj volt- és mikor kiszálltunk a liftből csak egy gyors csókkal és egy öleléssel búcsúzunk. Visszamentem a nyolcadikra és a sminkes szobába mentem. Ahol az eddig ott lévőkön kívül még ott volt az az ellenszenves pasas. Nem tudtam mit akarhat...

-Jónapot!

-Magának is! Velem tudna jönni?- kérdezte mire ijedten a többiekre néztem. Nem tudtam mi folyik, de bizonytalanul utána mentem. És jött Dávid is. Bementünk az irodájába és leültünk.

-Miről lenne szó?

-Nos. Láttam a képeit. Nagyon ritkán mondok ilyet, de ezek a képek fantasztikusak!

-Köszönöm!

-Régóta várunk egy olyan emberre mint maga. Arra gondoltam ajánlanék magának egy éves szerződést, amit később persze majd meg lehet hosszabítani. Mit mond?

-Azta! Nem is tudom. Ez hirtelen jött. Meg is lépődtem.- Dávid?

-Ez kérdés? Szerintem nem!- mosolygott rám.

-Azt Niallel is meg kéne beszélnem....

-Niall az ön barátja?- nézett rám a pasas.

-Igen.

-És ő az aki a One Directionban énekel, ugye?

-Igen.

-Ezt meg lehet oldani, hogy mindig olyan helyen legyen a fotózás ahol ők is tartózkodnak...

-Komolyan?

-Persze.

-És a szüleim is...

-Barbi! Tudjuk, hogy csak kifogásokat keresel! 

-Lehet. 

-Biztos!

-Oké. Rendben. Legyen. Elfogadom!

-Komolyan?

-Igen. 

-Fantasztikus! Akkor itt kéne aláírni!- mutatott a szerződésre ami már az asztalon állt. Gyorsan átfutottam, és mikor megláttam, hogy ezért havonta mennyi pénzt kapok!! Jézus! Ez nagyon sok!

-És minden hónapban lenne munka?

-Hát az változó, de nem valószínű. Látom azt a papírt nézi, amin az fizetés is van, ezt ön minden hónapban megkapja- illetve a meneddzsere is kap egy bizonyos összeget- viszont ha munka van akkor nem kap külön pénzt mint ezeknél.

-Ahha értem- mondtam és aláírtam a papírokat. 

-Viszont most menjen vissza, ha jól tudom még nem végzett.

-Nem, még nem. Köszönöm! Viszlát!

-Viszlát! Ja! És holnap még be kell jönnie egyeztetni a képeket, illetve, hogy odaadjuk a pénzt.

-Rendben- mondtam és kimentem. Mikor be lett csukva az ajtó sikítozni kezdtem. Szerződést kaptam! Nem hiszem el! Megöleltem Dávidot- Dávid nagyon szépen köszönöm! Köszönök mindent! Egyszerűen elképesztő vagy! Ha akkor nem találkozunk akkor most még mindig azzal a balfasszal lennék, ott possadnék az iskolában, és várnám, hogy az ölembe essen a csoda! És soha nem ismertem volna meg Niallt sem. 

-Hát igen... És nagyon szívesen! De gyere, most menjünk vissza!

-Oksi!

Amint beértünk a szobába mindenki várta, hogy mit fogunk mondani. Ők már tudták mi a helyzet, csak azt nem, hogy igent mondtam e.

-Naa?- nézett rám Flóra.

-Szerinted? Hülye lennék kihagyni! Tudod mennyi pénzt kapok egy olyan munkáért amit imádok??

-Annyira, de annyira buszke vagyok rád!

-Köszönöm! 

-De gyere, most folytassuk!- jött oda Martha.

-Rendben! De először nem a hajam kéne megcsinálni?

-Ja de! Tom! A tied! Addig eszek!

-Én is annyira éhes vagyok!- nyögtem fel.

-Hozzak valamit enni?

-Lehet?

-Persze. 

-Akkor légyszi! 

Tom elkezdte mosni a hajam- bár reggel mostam, a sok hajlakk miatt nem lehetett beszárítani- és közben Flóra felhívta anyuékat. Ahogy hallottam nagyon örülnek neki. Még beszéltek egy ideig, és úgy beszélték meg, hogy ma már nem hívjuk őket. Mikor kész lett a hajam, be is lett szárítva ettem. Egy szendvicset kaptam, de elég is volt.

Utána meg lett csinálva a sminkem is, és mehettem is a fotóshoz. Délután fél négyre lettünk kész, akkor visszaöltöztem a saját ruhámba, és mehettünk is. A bejáratnál ott várt Paul, vitt minket a stadionba. Meg se kérdezte hova menjünk, egyből odamentünk. Jöttek Sonjáék is. Paullal mi ültünk elől, és kérdeztem, hogy az akapellás dolgot gyakorolták e.

-Ahha. 

-Komolyan?

-Persze.

-Akkor oké. Paul kérhetek valamit?

-Ahha!

-Oké. Szóval. Lehetne arról szó, hogy Niall tudta nélkül, de figyelsz rá ha nem vagyok vele? Mármint nem úgy, hogy megcsal e vagy nem, mert akkor két kezemmel tépem le a fejét, hanem, hogy ne vesszen el. 

-Persze. Viszont. Tuti biztos vagyok benne, hogy nem fog megcsalni. 

-Tudom. Vagyis remélem. És köszönöm!

-Nincs mit! Itt vagyunk!

-Látom. Próbálnak?

-Ahha.

-Akkor nem zavarjuk őket. Úgyis meg kell beszélnünk pár dolgot a többiekkel.

-Oké.

Bementünk a stadionba és az egyik szobát vettük célul, hogy beszélgessünk. Tudni akartam hol van Krisz.

-Szóval. Krisz?

-Barbi! Krisz hazament!

-Hogy... Mi?? Hogy mi? Hogy érted azt, hogy hazament? El sem köszönt!

-Barbi! Nyugi. Figyelj! Krisznek lett egy barátnője, és el fognak költözni Svédországba. Ezellen nem tudunk mit tenni, el kell fogadni. Viszont. Nagyon megváltozott. Paraszt lett és nagyképű. Kilépett. 

-Ezt nem mondhatjátok!

-De. Te tetszettél neki, de mikor összejöttél Niallel, látta, hogy semmi esélye és szerzett egy barátnőt. 

-Miért kell minden emberben csalódnom?

-Van még valami.

-Még?

-Igen. Most, hogy neked minden így összejött nekünk kis fotózásokra nem lesz szükségünk. Így rám se- monda Sonja.

-Mi van?? Te is kilépsz?

-Öhmm. Igen. De már van munkám.

-Mi?

-A srácoknak leszek fodrásza.

-Komolyan??

-Igen. 

-De akkor is! Jöttem én, és mindent szétromboltam! Minden az én hibám!- sírtam el magam és kifutottam a szobából egyenesen a színpadra, Niall karjaiba. Soha nem öleltem olyan szorosan mint most, és csak sírtam. Senki nem értette mi bajom, de próbáltak vigasztalni. Mikor zokogásom kicsit csillapodni kezdett megkérdezték mi történt.

-Minden az én hibám. Ahova megyek csak baj lesz! Mindent szétrombolok!- mondtam miközben leültünk a földre, én személy szerint Niall ölébe. 

-Mi? Mire gondolsz?

-Minden! Krisz Svédországba költözik, Sonja is kilép- mégha nálatok lesz fodrász akkor is- a srácok karamboljáról is én tehetek. Arról is én tehetek, hogy nem tudtok most gyakorolni. Arról is, hogy a húgom meg az pasija szakítottak, hogy Niall nincs veletek sokat, mert velem van. Arról, hogy az otthoni barátaim- vagyis csak volt barátaim, akik azt sem tudják miért utálnak- de utálnak. Hogy aláírtam egy éves szerződést... Minden! És még a rajongók is utálnak...

-Dehogy is! Semmi nem a te hibád! Először is! Mi az, hogy te tehetsz arról, hogy kevesebbet vagyok a srácokkal? Te egyedül arról tehetsz, hogy ilyen gyönyörű vagy, és beléd szerettem. És ahogy nekem is, nekik is van magánéletem, és a turnék alatt eleget vagyok velük, azt a kis időmet ami van azt had töltsem már a barátnőmmel! És Sonjának mi ajánlottuk fel, hogy legyen a fodrászunk. Az, hogy az a Krisz elment semmi közöd hozzá. És, hogy az otthoniak utálnak? Miért? Mit ártottál nekik? Semmit! Egyszerűen irigyek rád! Arra amit te elértél. És mi ez az egyéves szerződés?

-Ja! Hát mivel valami olyan dumát nyomtak le nekem, hogy így fantasztikus, úgy fantasztikus és elém nyomtak egy szerződést. Egy év, meg lehet hosszabbítani majd. És azt mondta a pasas megoldható, hogy mindig ott legyen a fotózás ahol ti! De mi lesz Dáviddal?

-Nem tudom, kicsim! De ez fantasztikus! Giga mega büszke vagyok rád, hogy sikerült. És Dávid? Nem tudom. Majd lehet, hogy ő is velünk fog utazni, vele együtt te is.

-Lehet...- mondtam és arcomat a vállába fúrtam- Annyira, de annyira szeretlek!

-Én is szeretlek! És ilyenkor olyan kis butus vagy! Mi így szeretünk téged ahogy vagy! 

-És ne gondold azt, hogy az otthoniak véleménye számít! Csak és kizárólag a mienk!- vigasztalt Liam is.

-Köszönöm! Mivel érdemeltelek ki titeket?

-A természetességeddel. 

-Azzal, hogy nem a bepisilős fajta vagy.

-Hogy elfoadsz minket olyan hülyének amilyenek vagyunk!

-Hogy így szeretsz minket!

-Hogy tisztelsz minket!

-Hogy szeretsz! Mert tudom, hogy szeretsz!- nézett rám Niall aki az utolsó indokot mondta.

-Oké. De most hagylak titeket! Jó munkát!- mondtam és mindenkit megöleltem, Niallnek adtam egy gyors csókot. Már majdnem leértem a színpadról mikor visszanéztem- Louis! Eleanor merre van?

-Egy rokonát látogatja meg itt New Yorkban! Este jön!

-Oké, köszi!

Visszamentem a többiekhez akik Sophieval játszottak. Érkezésemre felkapták a fejük.

-Na?

-Bocsi, hogy az előbb úgy kibuktam! De kijött. Krisszel majd beszélnem kell. De... Dávid! Veled mi lesz ha Sonja a srácokkal lesz?

-Jövök vele. Vagy majd ketten szenvedünk abban, hogy nincsenek velünk.

-De ha te is eljössz... Meneddzserem sincs?

-Hülye vagy?? Van! Akkor te is jössz!

-Ahha. Ezt még add be a szüleimnek is, kérlek!- néztem rá, mert nekem bármennyire bejött az ötlet, a szüleim... Háááát. Nem tudom...

Innentől csendben beszélgettünk egészen addig amíg Niall be nem rohant egy alsógatyában.

-Niall! Mit csinálsz?

-Gyere!- fogta meg a kezem.

-Hova?

-Ne akarj mindig, mindent tudni!

-De!

-De ne! Inkább gyere!

-Hát jó- mondtam és eltettem a telóm. A színpadra vezetett, és onnan pedig a nézőtérre. Kapunyitásig volt negyed óra, nem értettem mit akarnak.

-Szóval. Tegnap te mondtad, hogy milyen jó volt az amit énekeltünk. És, hogy látni akarod színpadon. Figylej!- mondta Zayn és elkezdték a Where do broken hearts go-t.

Fantasztikus volt! Lenyűgöző! Mikor vége lett rám néztek.

-Na milyen?

-Viiiii! Ez nagyon menci volt!

-Komlyan?

-Persze!

-Akkor oké.

-Barbi! A húgod?- nézett rám Harry.

-Szerintem már itt lesz elől!

-Oké. Ammmm. Mondta?

-Mondta. De ha egy ujjal hozzáérsz, én esküszöm kicsinállak!

-Oké.

-Niall mi nem csinálunk valamit?- néztem rá még mindig a nézőtérről.

-Mire gondolsz?

-Nem tudom. 

-Mit szólnál egy filmezős pizzás estéhez?- jött oda hozzám, és leguggolt elém.

-Az jó lesz! Lesznek gyertyák?

-Legyenek?

-Azt döntsd el te!

-Oké. 

Lehajoltam hozzá és megcsókoltam. Először csak egy gyors csókot akartam, de végül sikerült elmélyítenie és innentől nem volt megállás. Kezeimet a nyaka körül voltak összefnva, sőt ujjai már a pólóm alatt jártak. Egyszer csak sikítozásra lettünk figyelmesek. Khmm. Beengedték a rajongókat. Elengedtem, ő is kiszállt a pólómból, szorosan megfogta a kezem, és futásnak eredtünk. Mivel az ilyen nagy stadionok színpadjain nincs lépcső felhúzta magát, majd engem is. Végig sprinteltünk a színpadon, de hátul sem volt időnk kifújni magunk, mert a VIPesek is bejöhettek már. Hátramentem, és a folyosón megtaláltam Elt. Odasiettem hozzá és a nyakába ugrottam.

-Sziaaa!

-Hali! Merre voltatok?

-Lenn voltunk a nézőtéren, csókolóztunk és beengedték a rajongókat, akik csak annyit láttak, hogy csókolózunk.

-Uhh!Az gáz.

-Eléggé!

-Egyébként a szüleiddel akkor megbeszélted?

-Mit?

-Hogy mehetek e.

-Ja persze!

-Akkor oké! Mert tudod, ha így nem akarják, akkor nem megyek oda.

-De jössz.

-Oké.

Ezután még beszélgettünk egy ideig, és közben Flóra és Sonja is csatlakozott hozzánk. Sophia beteg lett, a hotelban maradt.

-Mi lenne ha elmennénk?- dobtam fel az ötletet.

-Nem is rossz...

-Jaja.

-Akkor menjünk! 

Megfogtuk a kabátjainkat és kimentünk. A rajongók még ott voltak, próbáltunk feltűnés nélkül elmenni, de Harry észrevette és odajött hozzánk.

-Hova, hova?

-Hát. Sophia beteg lett, gondoltuk elmegyünk hozzá...

-A-aaaaa. Biztos, hogy nem! A húgoddal utána én megyek el, és neked akarjuk énekelni az akapellát. Nem mehetsz el!

-Oké... Nyugi!

-És még a srácoknak sem szóltok? Szerintem Louis és Niall ha nem tudnák hol vagytok, fel se jönnének énekelni, egyből a keresésetekre indulni!- röhögött fel.

-Lehet... De most menjél, mosolyogj!

-Ahh!- forgatta meg a szemét és visszament. Louisnak meg Niallnek gondolom elmondta, mert utána egyből olyan mérgesen néztek ránk. Mi csak próbáltunk kiskutya szemeket vágni. Persze a rajongók is megláttak minket, de mi senkivel nem fényképezkedtünk. Mi szívesen mosolyogtnk volna nekik, de a srácok nem hagyták, féltek attól, hogy bántani fognak minket. Erre a reakciók változatosak voltak. Volt aki elfogadta, volt aki toporzékolt, de volt aki a szeme láttára kezdett Niallel flörtölni. Persze nem sok sikerrel, mert a szőke ír srác még olyankor is csak engem nézett. Annyit tátogtam felé, hogy szeretem, mire ő is elmondta ugyan ezt és elmosolyodott. Szemei csillogtak- és tudom, hogy pasira ilyet nem mondunk, de- gyönyörű volt. Inkább másféle néztem, mert féltem, hogy odamegyek és megcsókolom, de tudom, nem lehet. És amíg velem van ez nem is zavar. Úgy döntöttünk mi is a közösségből fogjuk megnézni a koncertet, de megvárjuk, hogy ezt elmondjuk nekik.  A többiek beszélgettek, de én nagyon elgondolkodtam. Kriszen. Mi történt, hogy hirtelen ennyire megváltozott? És komolyan én tetszettem neki? Mert akkor azt siman elmondhatta volna. Persze nem azt mondom, hogy össze is jövök vele, de akkor nem áradozok neki órákat Niallról. Ezt a nőt akivel együtt van, vajon komolyan szereti? És a legnagyobb kérdés. Mi a szarért költözik Svédországba? Miért nem köszönt el?

-Hahóóó!- mondta Niall, mire feleszméltem a bambulásból és rá néztem- Merre jarsz?

-Nem tudom...

-Baj van?

-Nincs. Dehogy is! De Niall el akarok mondani neked valamit!

-Mit?

-Én nagyon nagyon megszerettelek. Egy fantasztikus ember vagy, és örülök, hogy én szerethetlek téged! Nem tudom mi lenne velem nélküled, szerintem meg is halnék. Szeretlek!- néztem a szemébe, míg az enyémbe könnyek gyűltek.

-De most ne sírj! Én is szeretlek!- mondta, és szorosan magához ölelt. Végül lerogytam a kanapéról, és mivel ő előttem guggolt, felborultunk. Mellkasán feküdtem, és öleltem. 

-Én soha nem akarlak magamtól messze tudni. Én csak melletted érzem magam biztonságban! És csak te számítasz!

-Elhiszem. Én is mindig csak öleli, csókolni akarlak! És egy év múlva már minden annyival egyszerűbb lesz....

-Miért?

-Mert ott leszünk nálam vagy Írországban vagy Londonban és együtt készülünk a karácsonyra- mondta, de nem bírtam tovább hallgattni, egy csókkal elhallgattattam. Nem igazán izgatta, csak az, hogy még mindig a földön feküdtünk, és szóltak, hogy fél perc kezdésig. Gyors elengedtük egymást, ő ment a színpad alá, a felvonóhoz, én meg a többiek után. Tök jó helyet találtak, és pont akkor értem oda mikor kezdődött. Flóra megint tiszta extázisba jött, hogy One Direction úúúú de én inkabb büszke voltam a barátomra, meg úgy magukra a többiekre is. A Story Of My Life jött, de mielőtt elkezdték volna Niall mondott pár szót.

-Heeey! Szóval köszönjük mindannyiotoknak, hogy részt vetettek a turnén, amit ti csináltok az valami elképesztő. Imádom az itteni konyhát, a kajákat. Mi szeretnénk most csinálni valamit amit először tegnap csinaltunk először, és most szeretnénk újra kipróbálni. Szóval ha tudtok, kérlek maradjatok nagyon nagyon csöndben! Shhh! Sh! Shhhh! Shhhh!

-Shhhhh! Meg ne szólaljatok! Figyellek titeket!- jöttek oda a többiek, és Louis is csendre intette őket. Mindenki letette a mikrofont kivéve Liamet. 

"The story of my life

I take her home,

I drive all night,

To keep her warm in time,

It's frozen

The story of my life,

I give her home

I spend her love,

Until she's broke inside,

The story of my life"

Gyönyörű volt! Mikor befejezték ezt a pár sort az egész stadion hangos sikoltozásban tört ki, és ahogy lenéztem, el sem mertem hinni azt amit látok. Annyi ember volt ott! Az utolsó szám előtt visszaindultunk az öltözőbe, hogy a srácokat már ott tudjuk fogadni.

-Elmegyek a mosdóba- szóltam oda a lányoknak, és elindultam a folyosón. Az egyik szobából kiabálás szűrődött ki. Kicsitt hallgatóztam.

-Nem lehetnek együtt! Szét kell őket szedni! Akkor már csak Harry lesz szabad. Ez így nem  jó!

-Biztos van valami megoldás- Dávid hangját hallottam meg.

-Mi? A többi páros stabil. Louis és Eleanor együtt marad, mert felönne a Larry téma. Zayn és Perrie eljegyezte egymást. Liam és Sophia pedig együtt marad és kész! Nincs más választás!- mondta- ha jól selytem- a srácok meneddzsere. Mi van?? Szakítanom kell Niallel, mert ha nem, akkor csak Harry lesz szabad? Az senkit nem érdekel, hogy mi mit akarunk? 

Sophie ❤