2015. július 17., péntek

II. évad 14. rész- Szia Szépségem!

Halihooo! :)
Hát itt egy újabb rész!☺
A blog átlépte a 30000-es oldalmegjelenítést, ami miatt elmondhatatlanul hálás vagyok nektek!❤
Amint már mondtam a következő két hétben nem leszek, az új részt augusztus 3-án hozom! Addig is nézzetek be az új blogomba ami a Tell me you believe in love címet kapta, vagy látogassátok meg a blgot wattpadon! ;)
Jó olvasást kívánok, kérlek titeket ne felejtsetek el és a blogomat se, puszi Zsófi ❤❤


"-Mehetünk?
-Mehetünk!"
Mikor odaértünk bementünk az épületbe, és a szerződés aláírása után be is ültettek egy székbe, hogy kipróbálják a hajam és a sminkem. Mivel ezzel nagyon gyorsan végeztünk és kiválasztottuk a megfelelő kombinációt sok idő maradt, így a bikiniket is felpróbáltam. Így viszont egy nappal kevesebb lett a munka, szerdán- de lehet, hogy már kedden- befejezzük.
Kicsit megkésve- fél negykor- hagytuk el az épületet, és ekkor Pres már ott várt minket.
-Sziasztok!
-Sziaaa!
-Indulhatunk?
-Ahha!
-Hogy ment?
-Jól!
-Akkor örülök. Eleanorhoz megyünk?
-Igeen!
Az utat sms-ezéssel töltöttem, Niallt érdekelte minden kis részlet. De hülyeségek is, mint pl., hogy a bikinit ugye nem ők adták e rám, és ehez hasonló féltékeny kérdések. Amik nekem kimondottan tetszettek, hogy ennyire nem akarja, hogy más úgymond taperoljon. Mondjuk ezt teljesen megértem, hisz' én szerintem ki is tépném az illető haját ha úgy érne az én Szerelmemhez. Gondolatmenetemből az zökkentett ki, hogy odaértünk Max házához, és arra vártak, hogy én menjek be. Végül kiszálltam a kocsiból és elindultam felfele. Az ajtón kopogtam, majd Max nyitott ajtót, kezében Sophieval.
-Sziaaa! Gyere be!
-Sziasztok! Köszii! Na miújság? Jo kislány voltál?
-A legjobb! Semmi baj nem volt vele! Aludt is, minden rendben ment!
-Akkor jó. Köszönöm szépen, hogy vigyáztatok rá!
-Ugyan! Semmiség!
-Jut eszembe! El?
-Mindjárt jön. Hajat szárít.
-Oksii.
-Kérsz valamit enni vagy inni?
-Egy pohár vizet kérek szépen!
-Tessék!- tett le elém egy poharat.
-Köszi!
Még azelőtt, hogy beszélgetni kezdhettünk volna, megjelent El teljesen elkészülve, egy nagytáskával és egy kistáskával.
-Sziaaa!- ölelt meg.
-Sziaaa! Mehetünk?
-Ahha! Max! Nem alszok itthon! Puszi!- ölelte meg a haverját, és egy puszit nyomott az arcára.
-Vigyázzatok magatokra!
-Okéés!
Én vittem Sophiet és a táskáját, El pedig az ő cuccait. Mikor odaértünk a kocsihoz a kislámyt beültettem az ülésébe, és utána mi is bepattantunk. Ezután egészen a házunkig Dávidot hallgattuk, hogy mennyire hálás a barátnőmnek, amiért vigyázott az ő kicsi lányára. Megbeszélték, hogy nem volt vele semmi baj, jó kislány volt. Evett rendesen, és aludt is. A házunkhoz érve mind kiszálltunk és bementünk. Eleanor lepakolta a táskáját- amiben a cuccait hozta-, én is átöltöztem, majd indultunk is tovább. Az Oxford Streetig be sem állt a szánk, mindenféléről beszéltünk, szegény Prestonnak pedig hallgatnia kellett. Mikor odaértünk kerestünk egy parkolót, és egyből enni mentünk. Nagyon éhesek voltunk, így abba az étterembe mentünk, ahova Flóra szülinapjakor is Markkal. Leültünk egy hátsó asztalhoz, és le is adtuk a rendelésünket. Még  mindig nem állt be a szánk, és örültem, hogy El egyre jobban van, és próbálja elfeledni Lout. A pincér kihozta a két salátát- nekünk-, és valami húst- Prestonnak. 
-Köszönjük!- mosolyogtam rá- Jóétvágyat!- és enni kezdtünk. 
Alig nyeltem le pár falatot mikor két lány jött oda hozzánk.
-Barbi? Eleanor?
-Sziasztok! Igen.
-El sem hiszem! Kérhetünk képet?
-Persze! 
-Bocsi lányok, de velem nem!- hajtotta le a fejét El.
-Miért?
-Mert... Mi Louissal már nem vagyunk együtt, és szeretnék normális életet élni.
-Annyira sajnáljuk!
-Én is.... 
-Barbi, veled lehet?
-Velem lehet!
Megcsináltuk a képeket, meg is öleltem őket, majd elköszöntek és visszamentek az asztalukhoz, és mi is folytattuk az ebédet. Mikor üresek lettek a tányérjaink fizettem, és el is indultunk vásárolni. A kedvenc boltjainkba látogattunk el, és mire a Top Shop-ból kijöttünk elég sok rajongó várt ránk. Preston utat tört nekünk, és így elmentünk egy mellékutcai starbucksba. Ittunk még egy üdítőt, majd elindultunk a kocsi fele. 
-Tudod mit veszel fel?- néztem rá.
-Szerintem a fekete ruhát amit most vettem. Te?
-Fekete trikóra gondoltam, farmerdzsekire meg egy térdénél kivágott farmerra. Mégiscsak barátom van!
-És mi lenne, ha az uncsi farmer helyett inkább a fekete szoknyát vennéd?
-Melyiket?
-Amit most vettél. A magasított derekú.
-Az nem túl rövid?
-Nem! Figyelj! Bulizni megyünk. Meleg lesz. Ha hosszú farmerban jössz le fog rólad rohadni! Vedd a szoknyát!
-Oké, oké!- egyeztem bele.
-Szupi. Most megyünk egyből vagy eszünk?
-Menni idő?
-Negyed nyolc.
-Akkor most rendeljünk egy pizzát, gyors együk meg. Ha nem eszünk, nagyon be fogunk rúgni! 
-Én be akarok rúgni!- mondta épp mikor beültünk a kocsiba. 
-De én nem.
-Oké, oké!
Felhívtam a pizzériát, rendeltem magunknak vacsit, ezután pedig Niall boldogított sms-ekkel. Megírtam neki, hogy indulás előtt majd felhívom.
-Barbi! Most még józan vagyok, szeretném elmondani!
-Mit?
-Köszönöm, hogy kicsit segítettél elfelejteni Louist! Most már egyre jobban érzem, hogy jól leszek.
-Örülök, hogy így gondolod! Tudom, hogy szerettétek egymást, de hidd el, idővel jobb lesz!
-Mikor ti szakítottatok. Hogy viselted?
-Ugye azért nekünk más volt a helyzetünk. Segített, hogy sokat beszélgettem emberekkel. Veletek, Sonjával, Flórával... Próbáltam túllépni. 
-Nekem elég nehezen megy. Ma nézegettem a pasikat és midnenkiben őt kerestem. A szemét,  az ajkát, a haját, a tetkóit. Minden!
-Ne akarj egyik napról a másikra túllépni! Az tuti, hogy nem fog menni. Idővel, szépen-lassan. Észreveszed, hogy már nem az ő szemeit keresed, más ajkát is szívesen megcsókolnád. 
-Annyira imádlak!- próbált megölelni, amit az öv nem nagyon engedett, így elnevettük magunkat.
-Lányok! Megértem, hogy szeretethiáynosak vagytok, de kérlek titeket, hogy az ölelkezést későbbre tartogassátok, mert engem fognak megbüntetni!
-Bocsii! 
Hazáig csendben utaztunk, majd mikor odaértünk kiszálltunk és megöleltük egymást. Épp mentünk volna be a házba mikor a pizzafutár megállt a kapuban. Odafutottam hozzá, kifizettem a vacsinkat, majd bementem.
-Sziasztoook!
-Megjöttetek?
-Kajával! Tessék!- nyomtam a kezépe egy pizzás dobozt- És a kisasszonynak is egy!- tettem le Sophie elé a dobozt.
-Külön pizzát rendeltél neki?
-Nézd meg milyen!
Felnyitotta a dobozt, ahonnan egy kis szív alakú pizza "mosolygott vissza". 
-Azta! De cuki vagy!
-Jaja! Na mi el is kezdünk készülődni!
-Menjél előre, beszélj a Szöszivel!- küldött fel El.
-Nem baj?
-Mi? Hogy a pasiddal beszélsz? De Barbi! Nagyon nagy baj!- mondta, mire én vigyorogva megöleltem, és felmentem az emeletre.
A pizzásdobozzal leültem az ágyra, és hívtam Niallt.
-Szia Szépségem!
-Sziaa! 
-Miújság?
-Gondoltam felhívlak! 
-Szeretlek!
-Én is szeretlek!
-Amúgy. Ugye mondtad, hogy elmész Ellel.
-Ahha!
-Nem baj ha én is elmegyek Louissal meg Liammel?
-Niall! Nem vagyok az anyád, hogy megmondjam hova mehetsz, és hova nem! Oda mész ahova szeretnél!
-Csak mondom szólok. 
-Érezzétek jól magatok!
-Ti is! Szerezzetek valam cuki pasit Elnek!
-Mindenképp!
-De csak neki! Ne feljtsd, hogy neked vőlegényed van!
-Ha akarnám se tudnám! Nagyon-nagyon szeretlek!
-Én is! Itt van Liam! Mennem kell!
-Menjél csak! És ne rúgj be nagyon!
-Nem fogok! Imádlak!
-Én is!
Letettük a telefont aztán lementem és szóltam Elnek, hogy jöjjön. 
-Hogy van Niall?
-Jól van. Most mennek valahova bulizni.
-Mind?
-Liammel és Louissal.
-Értem.
-Na! De ők ott vannak, mi meg itt! Készülődjünk!
Mivel a ruháink már megvoltak ez a rész gyorsan ment, a sminkeléssel sem töltöttünk sok időt, nyolc órakor indultunk is. A bár a belvárosban volt, és a bejáratáná jó hosszú sor volt. Én be akartam állni és várakozni ahogy a többi ember, de Eleanor odament a kidobó emberhez, valamit beszéltek és egyből a VIP részben kötöttünk ki. 
-Mit hozzak?
-Valami koktélt. Nem akarok erőset!- ültem le az egyik boxba. 
-Okés. Mindjárt jövök! 
Körbenéztem, és egyből jópár hírességet kiszúrtam. Ott bulizott pl. Jade a Little Mix-ből, Olly Murs is. Egyszer csak egy vöröshajú srác ült le velem szemben.
-Eeed!- örültem meg neki!
-Szia Csajszi! Egyedül?
-Dehogy! Ellel jöttem. Csak hoz inni. 
-Jaa értem! 
-Te? 
-Ollyval. De talált valami csajokat. Megvárom Elt, köszönök neki aztán megyek is!
-Értem!
Ebben a pillanatban megjött a barátnőm letett elém valami löttyöt és meglepdött Ed láttán.
-Szia Eleanor!
-Szia Ed! 
-Na megyek is!
-Miattam?
-Dehogy! Nézd! Ott van Olly! És a lányok!- vigyorgott perverzül.
-Értem!- nevetett fel- Jó szórakozást! 
-Ahogy elnézem őket, meglesz! Na sziasztok!
-Sziaa!
Ketten maradtunk, inni és iszogatni kezdtünk. 
Nagyon jól éreztük magunkat, én nem voltam részeg, viszont El eléggé sokat ivott, hogy elfelejtse Louist, és a vége az lett, hogy együtt buliztunk Eddek, Ollyval meg még egy csomó hírességgel. Éjfélre persze elterjedt a hír, és megjelentek a fotósok. Én emiatt nem aggódtam, hisz végig ültem és mindig beszélgettem valakivel, de, voltak akik rendesen leitták magukat, és holnap biztos, hogy címlapon végzik. Végül kettőkor szóltam Prestonnak, hogy segítsen kivinni Elt és elindultunk hazafelé. Niallnek küldtem egy sms-t, hogy mi a helyzet, és válaszolt egyből, hogy ők még ott vannak valami uncsi buliban, Liammel ülnek és beszélgetnek, Louis pedig épp lerészegedik. Belegondoltam, hogy ők mennyire is összeillenek Eleanorral. Mikor hazaértünk megköszöntem Presnek a fuvart és barátnőmet az egyik vendégszobába lefektettem aludni. Utána én gyors letusoltam és el is aludtam.
Másnap reggel a telefonomra ébredtem, ami azt jelentette, hogy fel kell kelni. Eszembe jutott, hogy ma fényképezésem van, így felültem. De ez nem volt jó ötlet, a fejem kissé fájt, olyan volt, mintha másnapos lennék. Kimásztam az ágyból, és Niall pólójában mentem a konyhába. Dávid már fenn volt, épp reggelit csinált.
-Jóreggelt!
-Neked is! Kérsz gyógyszert?
-Nem vagyok másnapos. Alig ittam!
-Oké elhiszem. Csak nagyon fogod a fejed!
-Egyébként kell, mert lüktet! De mindjárt előveszem!
-Figyelj! A barátnőd nem hiszem, hogy mostanában felkel. Sophiet nem akarom egyedül hagyni. Nem lenne baj ha nem mennék veled?
-Háát. Izé. Nem.
-Jó. Felhívtam őket, azt mondták, hogy lehet, hogy sokáig tart, de akkor már holnap sem kell menned.
-Oksii! Akkor eszek aztán indulunk is!
-Mindjárt adom! Mikor értetek haza?
-Kettőkor El úgy kiütötte magát, hogy inkább hazahoztam. Félő, hogy később nem hozzám jött volna...
-Részeg volt?
-Mint állat! Na mindegy! Inkább megnézem, hogy hol csalom Niallt!
-Miről beszélsz?
-Hát találkoztunk pár ismerőssel. Ed Sheeran. Olly Murs. Aztán egy idő után együtt voltunk. Mármint egy boxban.
-Értem.
Megynitottam a telefonomon a keresőt, majd híresebb oldalakra kattintottam rá. Érdekes módon senkivel nem hoztak össze, még maga a cikk is tetszett.

Együtt buliznak a sztárok!

Tegnap este a Funky Buddha-ban szórakozó rajongóknak volt minek örülniük! Ugyanis jó sok híresség tette tiszteletét a klubban. Ott volt Barbara Palvin, Niall Horan barátnője. A lány legjobb barátnője oldalán érkezett, akivel a buli előtt csajos napot tartottak. Pár rajongónak sikerült elkiapnia őket egy étteremben, és hivatalossá vált, hogy Eleanor Calder és Louis Tomlinson útjai szétváltak, így a lány tegnap este rendesen kirúgott a hámból, hogy sikerüljön elfelejtenie volt barátját. A lányokhoz később társult Ed Sheeran és Olly Murs is, és együtt szórakoztak tovább. Később több híresség is csatlakozott hozzájuk, de ők ezt nem bánták, mivel a képeken is látszik, hogy mennyire jól érezték magukat.
Eközben a szomszédos kontinensen, Dubaiban Niall Horan, Liam Payne és Louis Tomlinson is jól szórakozott. Ők csak hárman voltak, vagyis inkább ketten, mivel a szingli tag volt barátnőjéhez hasonlóan új párt keresett magának. A másik két srác bírta a barátnőik hiányát, ahogy Londonban is Barbi- amit mi láttunk- hűséges maradt barátjához.

Végre egy igaz cikk! Hálát adtam az istennek, hogy nem hoztak össze senkivel sem engem, sem pedig a Szöszit.
-Na mit írnak?
-Semmi rosszat!
-Jóétvágyat!- tett le elém egy tányért amiben nutellás tejszínhabos palacsinta volt. Bekaptam az első falatot, majd vigyorogni kezdtem.
-Tök jó, hogy egy óra múlva bikini-modellt fogok állni.
-Nem baj. Majd leretusálják!
-Biztató...
-Inkább egyél! Holnap jön Sonja, képzeld el!
-Igen? Hogyhogy?
-Keddig nem lesz koncert, és addig szabadon utazhatnak.
-Az tök jó! 

*A fényképezés után*

Magamra vettem a ruháimat, megfogtam a táskámat, és a fényképészhez mentem, hogy átnézzük a képeket. Voltak amik tetszettek, de megesett, hogy egy-egy kép rémesen sikerült. Amint kiválasztottuk a képeket, kinyomtatták nekem majd ki is indultam az épületből, láttam, hogy sötétedett. Preston már ott várt, és kértem, hogy mielőtt hazamennénk ugorjunk be egy cukrászdába, vinni egy kis sütit. Jól bevásároltunk és ezután már tényleg a házunkhoz indultunk. Az őr csak kirakott, majd ment tovább valahova. Az ajtón beléptem, és hallottam, hogy El még itt van. A nappaliba sétáltam és láttam, hogy milyen aranyosan játszik Sophieval.
-Sziasztook!
-Sziaa! Milyen volt?
-Jól ment. Végeztem is. Dávid?
-Valaki hívta. Aztán gyorsan elsietett. 
-Mikor?
-Tizenegy óra fele.
-Értem. Talán majd jön. Na! Vacsizunk? Nagyon éhes vagyok!
-Hoztál kaját?
-Nem. Csináljunk valamit! 
-Oksii! 
-Felmegyek átöltözni, addig találjátok ki mit csináljunk! 
Felfutottam a lépcsőn, küldtem egy sms-t Niallnek, Dávidnak, Flórának és anyunak. Magamra kaptam egy gatyát és a Szöszi egyik pólóját a gardróbból, és vissza lefutottam. 
-Mit találtatok ki?
-Csináljunk spagettit!
-Milyen eredetiek vagyunk!- nevettem fel.
-Van hozzá minden?
-Szerintem van. Megkeresed a tésztát? Ott a felső szekrényben!
-Ahha!
Sophie a pulton ült, és nézegette, hogy mit csinálunk. Közben egész végig beszélgettünk, El mondta, hogy úgy döntött kezd valamit az életével, dolgozni fog, túllép és talán egy új barátot is keres. Nagyon örültem neki, hogy nem depizik sok ideig, mint ahogy én tettem, de hála isten az én "ügyem is megoldódott".
-Figyelj! Nem lenne baj ha mégis veletek mennék Dubaiba?
-Hogy lenne már baj? De biztosan ezt akarod?
-Igen. Most határoztam el, hogy továbblépek. És barátok maradtunk.
-Akkor szombat reggel induláás!- ugrottam a nyakába.
-Meddig maradunk?
-Én huszonhatodikáig.
-Akkor szerintem én is!
-Annyira szupi! Amúgy szerintem megfőtt! 
-Akkor együnk!
-Meg hoztam sütit is!
-Szerintem eszek, aztán én haza is megyek.
-Tuti? Maradhatsz ám!
-Nem. Megyek.
-Hát oké. Te tudod! De már annyira éhes vagyok!
Kiszedtük a vacsit három tányérba, Sophiet az ölembe ültettem, és etetni kezdtem, miközben én is falatoztam.
-Barbi tudok ám enni magamtól is! 
-Bocsánat Kisasszony!- nyomtam egy puszit az arcára és hagytam, hogy ő maga egyen. 
-Hihi! 
Csendben ettünk, de meg voltam elégedve magunkkal, nagyon finom lett a spagetti. A süti mind elfogyott, a tésztából maradt egy kevés. Vacsi után El elköszönt, úgy beszéltük meg, hogy szombatig mindenképp találkozunk. Ketten maradtunk Sophieval aki kérte, hogy fessem ki a körmét valami széppel.
-Apu nem lesz mérges?
-Nem.
-Akkor menjél be a nappaliba, én pedig hozom a lakkokat. 
-Oksi!
Felfutottam az emeletre, megfogtam a nagy neszeszerem ami tele volt mindenféle ilyennel, amiket még a l'Oreal Paris-tól kaptam, és vissza lesiettem.
-Itt is vagyok! Válassz valami szépet!
Végül kiválasztott egy halványrózsaszín és egy halványkék színt és kipingáltam a körmeit. Mikor megszáradt neki csináltunk pár képet utána meg mesét néztünk. 
Este mikor már nagyokat ásított elmentünk és lefürdettem, meséltem neki egy mesét, megígértem, hogy ha Dávid hazaér ad neki puszit és ezek után el is aludt.
Visszamentem a nappaliba, a csatornák között kapcsolgattam, mikor a skype megszólalt és jelzett, hogy Niall hív. Egyből fogadtam.
-Szia Niall!
-Szia Szépségem! Milyen volt a fényképezés?
-Nagyon jó volt!
-És ugye egyedül öltöztél át?
-Hát persze! 
-Akkor jó! Csak én vehetem le rólad a ruhát!
-Persze! Niall! Te hogyhogy nem jössz haza?
-Mikor?
-Holnap. Sonja hazajön, merthogy szabadon utazgathattok.
-Ja igeen! Az egyik haverom hívott, hogy menjünk golfozni. Nagyon régóta nem találkoztunk, aztán itt a jó alkalom!
-Érteem.
-Baj?
-Dehogy is! Nem akarom, hogy elhanyagold a barátaidat miattam!
-Imádlak! Egyedül vagy?
-Ahha! Sophie alszik, Dávid még délelőtt elment valahova. El pedig egy órája ment el.
-Tényeg! Mi van vele?
-Azt mondta túllép. És jön Daubaiba!
-Jó ötlet ez?
-Szerintem igen. Ugye Louis nem talált még senkit?
-Neeem! 
-Akkor teljesen! Majd szeretnél képeket látni?
-Képeket rólad bikiniben? Azonnal!
-Akkor maajd küldök!- nevettem fel.  
-Hiányzol!
-Te is nekem! De szombaton délután leszállunk!
-Valahogy kibírjuk! 
-Biztos! Hallom Eddel buliztál!
-Ahha! 
-Örülök, hogy jól kijöttök!- Niall egy óriásit ásított.
-Én is! De most menjél aludni! Látom rajtad, hogy álmos vagy! 
-Holnap beszélünk, szeretlek!
-Én is szeretlek! 
Leraktuk, de én úgy döntöttem megvárom Dávidot, addig felhívtam anyut. Beszélgettem vele egy ideig, mondta, hogy csütörtökön tíz órakor szál le a gépük, küldjek oda valakit. Negyed órát beszéltünk és pont akkor toppant be Dávid. Eléggé nyúzott feje volt.
-Sziaaa! Mi történt?
-Krisszel találkoztam.
-Igen? Mi van vele?
-Tök jól megvan a barátnőjével. Egész nap beszélgettünk.
-Az tök jó!
-Mindegy. Sophie?
-Mikor hazaértem főztünk vacsit, megettük, kifestettem a körmét, mesét néztünk, megfürdettem, meséltem neki, megígértem, hogy adsz neki puszit aztán elaludt. Úgyhogy menjél, adjál neki puszit!
-Mindjárt megyek. Neked milyen volt?
-Jóó! Itt vannak a képek!
-Jók lettek, ügyes vagy! A pénzt ugye megkaptad?
-Persze! Majd utalom a részed!
-Köszi. Holnap Délelőtt ideér Sonja, Sophieval kimegyünk érte aztán elmegyünk várost nézni. Jössz?
-Neem. Menjetek nyugodtan!
-Tuti?
-Persze! Viszont én el is megyek aludni!
-Én is megyek! Jóéjt Barbi!
-Neked is Dávid!
Egy puszit nyomott a fejemre aztán eltűnt kislánya szobájában. Én is bementem a mienkbe, tusoltam, és aludtam is.
Reggel mikor felkeltem Dávid és Sophie már nem volt otthon, csináltam magamnak pár szendvicset és visszamentem a szobába.
Délután kissé szomorúan- Niall hiányától- feküdtem az ágybanés néztem valami csöpögős, romantikus filmet mikor csengettek. Nem akartam kinyitni, nem vártam senkit, így hagytam. De miután a csengető nem hagyta abba a tevékenységet felvettem egy rövidgatyát- ami mondjuk nem lógott ki Niall pólója alól de a lényeg, hogy volt rajtam. Levánszorogtam a lépcsőn és odamentem ajtót nyitni. Nem hittem el ki van ott. Neki Ázsiában kéne lennie!
-Szia Szépségem!

Sophie ❤
                          



2015. július 13., hétfő

II. évad 13. rész- Velünk ez soha nem történhet meg!

Sziasztoook!❤
Újabb rész! ;) 
Nagyon szépen köszönöm nektek ezt a sok oldalmegjelenítést, és látogassárok meg a blogot wattpadon is! ☺
Viszont van ehy rossz hírem. Mi péntek éjjel elutazunk Olaszországba nyaralni, és nem lesz internet. (Nem tudom hogy fogom kibírni.) Így viszont részeket sem tudok kirakni... :( Sajnálom! Pénteken még kirakom a 14. részt, de utána augusztus 3-ig nem lesz új. Viszont ígérem nektek, hogy a péntekinek izgalmas befejezése lesz, és amint visszaértem egy aranyos részt hozok nektek sok-sok romantkiával! ❤
Ha elnyeri a tetszéseteket hagyjatok magatok után nyomot! (Pipáljatok, komizzatok, iratkozzatok fel vagy írjatok chaten!) :)
Nem is húzom tovább a szót, jó olvasást, puszi Zsófi ❤

"-Mi történt?
-Szakítottunk...."
-De miért? Vagy mi történt?
-Hát... Ennyi volt.
-Annyira sajnálom!- öleltem át szorosan.
-És most annyira kilátástalan a helyzetem... Nincs Louis, nincs munkám. Van egy diplomám, és kész.
-Ne mondj ilyet! Keresel munkát szépen!
-Max azt mondta csinálhatnánk egy ilyen divat-blogot.
-Az tök jó ötlet! 
-Szerintem is...- mosolyodott el halványan- Louisról mit tudsz?
-Niall azt mondja, eléggé kivan, de nem akar róla beszélni.
-Értem.
-Mikor történt ez pontosan?
-Öt napja.
-Értem. Sajnálom, hogy eddig nem voltam itt melletted, de nem hagyom, hogy egész nap itt üljél.
-De nekem jó itt.
-Nem jó. Holnap ha végzek, elmegyünk vásárolni.
-Barbii...
-Nincs Barbi! Megyünk és kész! Vagy nem akarsz velem jönni munkába?
-Neem. 
-Okés. Akkor Prestonnal majd idejövünk érted, és elmegyünk vásárolni! 
-Pres?
-Ahha. Niall. Meg Zayn. Szóval érted.
-Értem. 
-Na de esélj el mindent, hogy hogyan történt!
-Muszáj?
-Dehogy! Csak azt reméltem, hogy attól könnyebb.
-Nem tudom mitől lenne könnyebb.
-Idővel rájössz!- öleltem szorosan magamhoz.
-Köszönöm, hogy itt vagy!
-Ez a barátnők dolga, nem?
-Hát... De. Figyelj...- vett egy mély levegőt- Tudom, hogy legjobb barátnők vagyunk, de... Nem lenne baj, ha nem mennék Dubaiba a bulidra?
-Dehogy is!- mosolyodtam el halványan- Megértem.
-Köszönöm! Holnap ha elráncigálsz innen, bemegyünk a Funky-ba aztán ott tartunk egy előbulit.
-Funky?
-Funky Buddha. Klubb.
-Ja oksii! De jó lesz! Szerzünk neked valami cuki pasit!
-Nem kell nekem pasi.
-Majd meglátjuk.
-Lányok meghozták a kaját! Barbi maradsz?
-Köszönöm, most nem. Még otthon se voltam nagyon.
-Akkor menjél. 
-Megyek is. Holnap kb. háromkor itt vagyunk!
-Hova mentek?
-Shoppingolni meg este a Funkyba. Jössz?- nézett rá El.
-Neem. Menjetek csak! 
-Na én tényleg indulunk! Holnap találkozunk!- öleltem meg barátnőm. 
Megcsörgettem Prestont, majd kimentem az utcára, és ott vártam meg. Alig álltam két percet, már ott is termett.
-Szia! Végeztetek?
-Mára igen. Holnap meg elmegyünk vásárolni, este meg valami klubba. Talán... Funky Buddha.
-Igen tudom. Én viszlek titeket?
-Hát Oxford Streetre gondoltam. Oda kéne minket vinni, ott gyere velünk, aztán hozzánk, és utána elvinnél minket?
-Persze!
-És úúú. Most kéne elmenni bevásárolni.
-Akkor  tescoba vigyelek?
-Ahha. Bejössz?
-Persze! 
A bolthoz hajtottunk, ahol fogtunk egy kosarat majd be is mentünk. A sorok között gyorsan haladtunk, de mégis figyeltem, hogy midnent megvegyek amire szükségünk lehet. Egy óra múlva már újra az autóban ültünk, és eléggé fáradt voltam, mivel hoasszú napom volt.
-Min gondolkodsz?
-Nagyon elfáradtam ma. 
-Elhiszem... El hogy van?
-Hát. Hiányzik neki Louis. Sír.
-Sajnálom. Remélem azért jól lesz.
-Hát én is. 
-Na itt vagyunk. Aludd ki magad!
-Mindenépp. Szia Pres!

-Szia Barbi! Holnap találkozunk! 
Kivettem a zacskókat a csomagtartóból majd bementem a házba. Dávid és Sophie a kanapén feküdtek, a tévéből mese szólt. A konyhában letettem a kajákat, majd odasétáltam hozzájuk.
-Halihoo! 
-Sziaa! Máris végeztetek?
-Ahha. Viszont... Ha neked nem baj, holnap elmennénk vásárolni. Este pedig. Elmennénk egy klubba.
-Miért?
-Neki kell valami pasi- mert szakított Louissal- és meg akarja ünnepelni a szülinapom, mert így nem jön Dubaiba.
-Persze, menjél csak. De ne rúgj be!
-Nem fogok. Így viszont még ma bevásároltam. Rendeltél már?
-Ahha. Már meg is ettük.
-Akkor én meg csinálok pár szendvicset aztán felmegyek. Beszélek anyával meg Niallel.
-Jólvan. 
-Na jóéjt!
-Neked is!
A konyhába mentem, a kajákat kipakoltam a kajákat, a vacsimank valót pedig elől hagytam. Megcsináltam, egy tányérra raktam őket, majd felmentem a szobába. Ahogy kinyitottam az ajtót, megcsapta az orrom az a "Niall illat" és azonnal elmosolyodtam. Az ágyra dőltem, és előhúztam a zsebemből a telefont, és tárcsáztam anyu számát.
-Szia Barbi!
-Szia anyu! Bocsi, hogy eddig nem hívtalak, csak Elnél voltam.

-Jajj semmi baj! Mi történt azzal a kislánnyal?
-Hát szakítottak Louissal.

-Ohh! Sajnálom!
-Én is... 
-Figyelj. Apádról még nem volt időnk rendesen beszélni, de ha odarepülünk rendesen megbeszéljük, jó?
-Okés- mondtam, miközben egy óriásit ásítottam. 
-Álmos vagy?
-Eléggé.
-Akkor menjél aludni!
-Nem baj?
-Dehogy. 
-Viszont holnap... Csajos délutánt tartunk Ellel. Nem baj ha nem hívlak?
-Jajj dehogy is! Érezzétek jól magatokat!
-Megpróbáljuk.
-Na jóéjt kislányom!
-Neked is anyu! Szeretlek!
-Én is szeretlek!
Letettük a telefont, és egyből hívtam is a Szöszit.
-Szia Szépségeeem!
-Szia Niall!- mosolyodtam el édes hangjára.
-Miújság? Voltál Elnél?
-Ahha... 
-Mi történt? Louis csak ki van bukva.
-Szakítottak. 
-KOMOLY?
-Ahha.... 
-Uhh basszus.
-Ez tök szomorú... El és Louis. Harry és Flóra. Zayn kilép.
-Flóra és Harry?
-Ja te még ezt sem tudtad?
-Szakítottak ők is?

-Hát ja. Niall... Megijedtem.
-Mitől Kicsim?
-El és Louis egy nagyon stabil páros voltak, és összeillettek, mégis szakítottak. Flóra és Harry nem illett össze, szakítottak is.

-Ne folytatsd! Ez nem jelenti azt, hogy a mi kapcsolatunknak is ez lesz a vége! Elen és Loun lehetett látni, hogy egy ideje nem olyanok mint régen. Számítani lehetett rá. És Kicsim, azt pedig te is lásd be, hogy a húgod és Hazz pedig nem illett össze. Mi összeillünk, egyszer megpróbáltuk külön, ez nem jött össze. Nem hagyom, hogy ilyeneken gondolkozz! Nemhiába kértem meg a kezed! Soha nem akarlak elengedni magam mellől!
-Köszönöm Niall!
-Nincs mit Szépségem! Bármilyen kételyeid támadnak, egyből szóljál, rendben?
-Okés! Szeretlek Niall!
-Én is szeretlek, Szépségem!
-És annyira hiányzol!
-Egy hét múlva, már a bulid lesz!
-De jó!- kezdtem el fintorogni.
-Mi a baj?
-Inkább lennék veled kettesben.
-Lesz még utána időnk bőven!
-Remélem! A lábad nagyon fáj?
-Neeem. Alig állok rá. Csak amíg a fürdőbe megyek meg vissza.
-Akkor jó. Nem is szabad erőltetni!
-Igenis anyu! Viszont Kicsim, nekem most mennem kell. Megnézem hogy van Louis.
-Rendes tőled!
-Ez a haverok dolga. Holnap hívj, ha tudsz!
-Ki nem hagynám! Jóéjt, szeretlek!
-Neked is! Álmodj velem!
-Nem kell kérned!
-Szeretlek!
Kinyomtam, majd úgy gondoltam jó lenne fürdeni. Besétáltam a szobához tartozó fürdőbe, majd elkezdtem vizet engedni a kádba. Találtam fürdősót, és kis mécseseket is az alsó szekrényben és meggyújtottam párat. A kád is megtellt vízzel, levettem a ruháimat majd beleültem a kellemesen meleg vízbe.
Valószínűleg elaludtam, mert mikor kinyitottam a szemem észrevettem, hogy már a víz is kihűlt. Gyors kiszálltam, megtörölköztem, felvettem Niall egyik pólóját és alsóneműt, majd visszasétáltam a szobába, és aludni próbáltam. De úgy látszik a kádban kipihentem magam, nem jött álom a szememre. Jobra-balra forgolódtam, de a szemeim mindig kipattantak. A végén nem bírtam tovább, felvettem a mamuszom és lenentem a konyhába, hogy igyak egy kakaót. Legnagyobb meglepetésemre Dávid is ébren volt.
-Szia!
-Szia! Nem tudsz aludni?
-Elaludtam a kádban, most meg az istenért se tudok. Úgyhogy iszok egy kakaót. Te?
-Én sem vagyok álmos.
-Eszünk valamit?- nyitottam ki a hűtőt.
-Én nem kérek semmit, köszi!
-Én azért eszek!- vettem ki a konyhaszekrényből egy zacskó bontatlan gofrit és nutellát. Jó vastagon megkentem, majd a pultra pattantam.
-Mi volt apukátoknál?
-Agyrém Dávid! Egyszerűen... Annyira ki vagyok rá bukva!
-De Barbi... Nem ő irányítja az érzéseit. És valószínűleg anyukád sem szereti már.
-Nem, valóban nem. De akkor is nehéz ezt elfogadni. Azt hittem- vagyis reméltem-, hogy ők mások. De nem.
-Sajnálom... És mit mondtál neki?
-Hát először nagyon kibuktam. Megmondtam neki, hogy az esküvőmön nem kísérhet oltárhoz, hanem Bobby fog. Aztán, hogy az unokáját sem láthatja majd, meg ilyenek.
-Kicsit erős volt, ugye tudod?
-Most már tudom... De akkor tényleg így gondoltam.
-Másodszorra mi volt?
-Hát... Eléggé cinikus voltam. Meg is jegyezte, hogy milyen szemtelen vagyok mostanában. Aztán ebédnél normálisnak kellett lennem, mivel ugye Nóri meg az anyja között feszkó van a gyerek miatt. Ja! Mert azt kifelejtettem, hogy Nóri terhes Mátétól vagy Gergőtől.
-Komoly?
-Ahha. Na. És akkor beszélgettünk. De kiborulásom nem volt több.
-Akkor jó. Szeretném ha megbeszélnétek ezt a dolgot.
-Meg fogjuk.
-Köszönöm. Niallel mi a helyzet?
-Hááát most vannak kétségeim.
-Mi miatt?
-Hogy mi is szakítani fogunk. El és Louis szakított. Flóra és Harry is. És megijedtem, hogy velünk is ez lesz.
-Mondjuk Floráéknál azért nem volt igazi járás.
-Hát nem... De ahh. Imádom Niallt az életemnél is jobban. Nem akarom elveszíteni.
-Tudod miért nem fogod?
-Miért?
-Mert így érzel. Hogy nem akarod elveszíteni. Ahogy ő sem téged. Emiatt lesztek egyutt még bagyon-nagyon sokáig!
-Köszönöm, hogy ezt mondod!
-Én csak azt mondom amit látok. És az az, hogy elmondhatatlanul ragaszkodtok egymáshoz és szeretitek a másikat! És még jól is néztek ki egymás mellett!
-Hát igen!- húztam ki magam, mire mind a ketten felnevettünk- És ti?
-Azt veszem észre Sonján, hogy egyre kevésbé akarja ezt az esküvőt.
-Igen? Miért?
-Hát nem tudom...
-Nagyon sokat dolgozik, ám!
-Tudom... De így nem lesz belőle semmi.
-Ennyire ragaszkodsz hozzá?
-Nem tudom Barbi. Én már semmit nem tudok.
-Oké mindegy.
-Viszont... Mivel egy bikini-modell leszel, fürdőruha lesz rajtad. Ami a nyakadat nem takarja. Azzal majd csinálni kell valamit- célzott a lilás foltra amit Niall hagyott ott nekem.
-Öhmm. Majd egy kis alapozóval eltűntetik.
-Az jó lesz... Egyébként. A gyűrű a másik kezeden van. És én nem veszem be, az "anyósommal sütöttünk és utána a másik kezemre raktam a gyűrűt" dumát.
-Pedig ez az új igazság.
-Jó mindegy. A ti dolgotok, ti tudjátok, hogy mennyire gondoljátok komolyan. Bár szerintem ez tőletek egy nagyon jó döntés volt. És remélem azért egyszer elmeséled hogyan történt, vagy beszélünk róla.
-Dávid. Komolyan sütöttünk- mondtam, de nagyon rossz volt neki hazudni. És mind a ketten tudtuk, hogy nem az igazat mondom.
-Elhiszem. Na! Én elmegyek aludni. Lassan menjél te is, holnap fél kilenckor keltelek!
-Okés. Jóéjt!- öleltem meg.
-Neked is!
Felment a lépcsőn, én pedig elpakoltam az előszedett kajákat és közben azon gondolkoztam, hogy ugye Dávid nem mondja el senkinek. És Niallnek se nagyon kéne tudnia. De én nem tudok neki hazudni. Lehetetlen. Ahogy azokba a gyönyörű kék szemeibe néznék, el kéne mondanom. Az lenne a legjobb ha most azonnal felhívnám. De mi van ha alszik?- gondoltam magamban. Végül bepakoltam a szennyest a mosogatógépbe és én is felmentem. Becsuktam a szobaajtót magam után, és a kezembe vettem a telefonom. Nem is gondolkoztam, csak benyomtam a gyorshívást.
-Szia Kicsim! Mi a baj?- szólt bele a telefonba a Szöszi álmos, rekedtes hangján.
-Szia Niall! Aludtál?
-Ahha. De nem baj. Mondd mi történt?
-Szóval Dáviddal beszélgettünk, és...
-Vártam, hogy szólj. És tudom, hogy tudja. Én mondtam el neki.
-Mii? De hogyan? Vagy miért? 
-Annyira boldog voltam, hogy igent mondtál, hogy úgy éreztem el kell mondanom valakinek. És tudtam, hogy Dávid nagyon fontos neked, te is az vagy neki, teljesen megbízunk benne. És tuti, hogy nem mondja el senkinek.
-Értem. 
-Mit mondtál neki mikor rákérdezett?
-Hogy úgy van ahogy eddig is mondtam. Hogy Maurával sütöttünk. Aztán azt mondta, hogy tudja, hogy nem igaz, de úgy tesz mintha elhinné- meséltem neki, mire felnevetett.
-Szegény.
-Majd holnap megbeszélem vele. Na de most menjél aludni. Holnap koncert.
-Anyuci. Szeretlek Szépségem!
-Én is téged! Jóéjt!

-Neked is!
Ezek után pedig úgy éreztem jobb, ha elmegyek aludni.
Másnap reggel arra ébredtem, hogy valaki  a csípőmön ül, és mászik felfele.
-Szia Sophie!- fogtam a karjaim közé.
-Tija!
-Megyünk reggelizni?
-Memme!- csillant fel a szeme.
-Gyere!
Kivittem a konyhába, de Dávid nem volt ott. A kislányt a pultra ültettem, és gondoltam csinálok egy kis rántottát. Elővettem a hűtőből a tojásokat és a tejet és nekiláttam. Sophiet nem nagyon kötötte le a dolog, így a kezébe nyomtam egy kekszet, és azt kezdte eszegetni.
-Memme.
-Igen. Finom memme.
-Annya.
-Hiányzik anya? Szeretnél vele beszélni?
-Annya.
-Felkel apa, és beszélhetsz anyával, jó?
-Annya, apa.
-Bizony.
-Anya-apa itt is van. Miről beszéltetek?
-Sonjával szeretne beszélni.
-Felmegyünk, felhívjuk anyát, jó?- vette az ölébe Dávid a kislányát, és el is tűntek a lépcsőn. Én befejeztem a reggeli elkészítését, meg is terítettem, de úgy döntöttem várok az evéssel. A pultra ültem és telefonozni kezdtem. Egyszerre jött egy csomó twitter meg instagram értesítés, és messengeren is írtak páran. Niall, Harry, Liam, Louis, El, Sonja, Sophia, Preston, Denise, anya, Flóra és Zayn. Majdnem mindenki aki fontos nekem. Sorban válaszoltam nekik, de tudtam, hogy a srácok dolgoznak, Pres lassan indul hozzánk, Flóra suliban, anyu melózik. Egyedül Denise válaszolt azonnal, és vele el is kezdtem beszélgetni. Később pedig Sophia volt az aki mondott valamit Niall lábáról. Megtudtam, hogy egy kicsit van megdagadva, de alig látszik, menni tud, csak szereti ha "kinyalják a formás fenekét". De őt ezért szeretjük. Mosolyogva beszélgettem, mikor Dávid és Sophie lejött a lépcsőn.
-Sziasztok!
-Csináltál reggelit?
-Ahha! Csak titeket vártalak!
-Akkor együnk!
-Jó étvágyat!
-Nektek is!
-Amúgy...- mondtam, miközben bevettem az első falatot a számba- Beszéltem Niallel.
Erre Dávid persze egyből vigyorogni kezdett, és tudta, hogy hova fogok kilyukadni.
-Igen?
-Ahha. Szóval elmesélte, hogy bár úgy beszéltük meg, hogy senkinek nem mondjuk el, kikotyogta neked.
-Hát igen. Tudok róla, hogy a kicsi Barbi menyasszony lett!
-Végre valaki akivel beszélhetek erről! Szerinted nem vagyok fiatal?
-Nem Barbi. Az érettség nem kortól függ. Hanem attól, hogy mi van ott benn!- kopogtatta meg a fejem, majd folytatta- Ha tényleg szeretitek egymást, akkor nem kell várni amíg nem lesztek huszonöt évesek. Ha tényleg ennyire kötődtök, és ragaszkodtok egymáshoz, szerintem holnap össze is házasodhatnátok.
-Ezt Niall szokta mindig mondani, hogy az érettség nem korhoz kötött. De valószínű igazatok van. Csak... Nem tudom...
-Megijedtél?
-Igen. Azt hiszem...
-Az esküvő nem mostanában lesz, az biztos.
-Tudom. De elég jó vagyok én Niallnek?
-Ezt most meg sem hallottam! Amennyire ismerem, nálad jobbat még ha akart volna, sem kaphatott volna!
-Köszi Dávid!
-Nincs mit! Na! Menjél öltözni, fél óra múlva indulunk.
-Oksii.
Felfutottam a lépcsőn, és közben írtam egy smst Niallnek, hogy nagyon szeretem. Csak úgy. Mert amúgy annyiszor nem tudom elmondani, ahányszor ő azt megérdemelné.
Előző nap a ruhámat már kiválasztottam, most csak a hajamat, és a sminkemet kellett megcsinálni. Ezekkel gyorsan végeztem, a ruhát is felvettem. Egy- a szettemhez illő- táskába belepakoltam minden szükségest, majd bementem Sophie szobájába, hogy fel kell e öltöztetni. Mivel csak ott feküdt a földön megfogtam, a kanapéra ültettem és a bőröndjéből elővettem egy aranyos ruhát és harisnyát. Pont akkor lettem kész mikor Dávid bejött, és igazán örült, hogy nem neki kell bajlódnia vele.
-Amúgy... Kivel lesz amíg te bejössz velem?
-Nem tudom...
-Mit szólnál ha lefoglalnánk Eleanort?
-Nem akarom zavarni, vagy valami.
-Tuti nem zavarnád. Sőt! Lehet jót is tenne!
-Akkor hívd fel.
-Oksi!
Gyors tárcsáztam El számát, aki egyből fel is vette. Azt mondta, hogy ő még otthon van, de ha elvisszük neki szívesen vigyáz rá. Így Dávid összepakolt pár cuccot amire szükségük lehet és vártunk Prestonra. Pár perc múlva csöngetett is, bezártam és el is indultunk.
-Hova?
-Először Elhez,
-Hogyhogy?
-Ő vigyáz Sophera!
-Rendben. Utána?
Dávid megmondta neki a címet, ő bólintott egyet és innentől csendben utaztunk. 
Max házához érve, Sophietól elköszönt az apukája, én pedig elindultam vele felfele. Az ajtón bekopogtunk és El nyitott ajtót. 
-Sziasztok!
-Sziaa!- öleltem meg gyorsan- Nem baj, hogy ide hoztuk?
-Dehogy is! Jól elleszünk!
-Akkor oké. És köszi! És akkor úgy lesz, hogy mikor mi végzünk, jövünk ide, és akkor te is jössz már velünk. Otthon kirakjuk őket, mi tovább megyünk vásárolni. Ha elég volt, visszamegyünk hozzánk, hogy elkészüljünk estére. Aztán nálam alszol.
-Okés. Akkor én is úgy pakolok össze. Holnap is kell vigyázni rá?
-Hááát.
-Jó! Értem! Szívesen! És holnap után is!
-Imádlak! Ja! És sokat beszélnek hozzá angolul, és angol meséket is néz, úgyhogy valahogy biztosan megértitek egymást!
-Majd megoldjuk!- nyomott egy puszit az arcára- Te meg induljál már!
-Oké, oké. Sziasztok! 
Lefutottam a lépcsőn, és újra a kocsiba pattantam.
-Mehetünk?
-Mehetünk!

Sophie❤