2015. október 31., szombat

II. évad 29. rész- Moments

Sziasztook ☺
Eléggé nehézkésen, de megérkezett egy újabb rész ;) 
Annyira gyorsan elment a szünet, és annyit kellett tanulnom, hogy írni igazából csak esténként és éjszakánként volt időm :) 
Szeretnék nektek megköszönni minden egyes kommentet és oldalmegjelenítést, fantasztikusak vagytok! Egyszerűen elmondhatatlanok! ❤
Ha a rész elnyeri a tetszéseteket pipáljatok, kommenteljetek, iratkozzatok fel, írjatok chaten vagy lépjetek be a facebook csoportba! ☺
Jó olvasást, puszi Zsófi❤

-Én is beszélni akarok vele!- jelentettem ki hirtelen.
A vonal másik oldalán mindketten elhallgattak, majd halkan sutyorogtak. Pár másodperccel később pedig már a Szöszi hangját hallottam.
-Barbi? El sem hiszem, ho...
-Niall! Ne mondd, figyelj rám! Szeretlek, de te jobbat érdemelsz nálam! Találnod kell valakit, aki nem kételkedik benned!
-De én nem akarok mást találni!
-Muszáj lesz! Figyelj! Szeretsz?
-Mindennél jobban!
-Akkor ígérj meg nekem valamit!
-Bármit!
-Légy boldog egy olyan nő mellett, aki mindig ott van melletted, engem pedig próbálj elfelejteni! Törölj ki az elmédből, mintha soha nem is léteztem volna! Életem legszebb időszaka volt, neked is, de le kell zárnunk. Miattam, sajnálom!- könnyes szemmel elmondtam neki a véleményem, és le akartam tenni a telefont, de még hallottam, ahogy nekem magyaráz.
-Hétmilliárd ember él a Földön, de nekem abból a hétmilliárdból csak te kellesz!- suttogta, utána pedig tényleg bontottam a vonalat.
Dávid és Lina aggódva nézett rám, de én csak letöröltem a könnyeimet és az arcomra erőltettem egy mosolyt.
-Nem kell magad erősnek mutatnod, Barbi! Még a leg erősebbek is lehetnek néha gyengék!
-Kivéve én! A saját hülyeségem miatt van az egész, el kell fogadnom a tetteim következményét. Pont.
-Tudod Barbi, nem ismerlek régóta. De látom, hogy egy elmondhatatlanul erős, kitartó és makacs lány vagy! De ez a túlzott határozottság nem biztos, hogy mindig jó...- nézett rám Lina.
-De most jó! Nekem a munka el fogja terelni a figyelmem, Niall pedig boldog lesz! Erről nem szeretnék többet beszélni, és úgy döntöttem, hogy már ennek a gyűrűnek sincs helye az ujjamon.
-Le akarod venni?
-Le.
Miközben az ujjamról egyre csak lejjebb került a gyönyörű gyémánt gyűrű végig Dávid szemébe néztem. Rosszallást, szomorúságot és csalódottságot láttam a zöld szemeiben.
-Add ide azt a gyűrűt!- nyújtotta a kezét.
-Minek?
-Azt mondtam add ide! Levetted, azt jelenti nem kell neked, kérem!
-Arghhh!
A kezébe nyomtam a volt eljegyzési gyűrűmet, és letöröltem a könnyeket az arcomról.
Az út hátralévő részében nem beszélgettünk, csend volt. Mikor a fekete kocsi leparkolt kiszálltunk, a lifthez mentünk ami felvitt minket az ötödik emeletre.
-Barbi, én a fodrászra is bízlak, mi pedig Dáviddal megnézzük a fotóst.
-Megnézitek a fotóst, mi?
-Barbi!
-Tudom, tudom, bocsánat! Menjetek csak!
Nemsokára magamra hagytak a fodrásszal és a sminkessel akik szegények eléggé egyszerűe emberek voltak, nem igazán találtunk közös témát. Két óra múlva halványabb színű hajjal, gyönyörű sminkkel, gyönyörű ruhában hallgattam végig, hogy pontosan mit is kell csinálnom.
A munka egész jól ment, három és fél óra után azt mondták, hogy ennyi elég lesz, tudnak választani képeket. Megköszönték a munkámat és utamra is engedtek.
-Tényleg ügyes voltál!- nyomott egy puszit az arcomra Dávid.
-Köszönöm! Legalább elterelte a figyelmem!
-Ha ezt a lányok megtudják....
-Dávid!
-De ha egyszer igazunk van?!
-Akkor előbb utóbb belátom, bocsánatot kérek mindenkitől.
-Remélem már nincs addig sok idő!
-Mi van közted és Lina között?
-Semmi.
-Most magadra hagyunk, mi ellenőrizzük a fotóst!- utánoztam a nő hangját- Szerintem egy nagyon szép lány, és úgy érzem bejössz neki!
-Miből érzed úgy?
-Ezt egy nő megérzi egy másikon!
-Kivéve te, kicsilány!
-A héten meglesz neked!
-Nem.
-Elviszed randira!
-Oké.
-Megcsókolod!
-Lehet.
-Én is így gondoltam! Ma estére mi a program?
-Szerintem én Sophieval leszek, ti meg együtt...
-Én csak ki akarok ülni az erkélyre egy pohár vörösborral, és gondolkodni.
-Perrie és Jade mellett? Ne bízd el magad!
-Imádom őket, de én pihenni akarok- tekertem a fejem.
Aznap este Ed társaságát élveztem, mert kiderült, hogy a lányok elmentek egy klubba. Hogy őszinte legyek eddig nem is nagyon ismertem, s ezalatt az este alatt nagyon sok mindent megtudtam róla. Egy órakor még szerzett nekem gumicukrot amit jó lassan fogyasztottunk el, majd a kellemes idő miatt az erkélyen nyomott el minket az álom.

Az Eddel töltött éjszaka után a hét nagyon gyorsan elment. Reggeltől estig dolgoztam éjjel pedig a lányokkal voltam. Bár erről egyikünk sem beszélt, de szerintem mindannyiunk kedvenc napja az utolsó előtti volt.

*Visszaemlékezés*

-Lányok ideje felkelni!- nyitott be a szobámba Dávid. Ki akartam mászni az ágyamból, de mivel rajtam kívül négyen feküdtek benne, nem ment. Miután Pezz és El- akik a legtöbbet ittak az este- is felkelt, elkezdhettünk készülődni. Magamra kaptam egy fekete farmert, egy fehér pólót amit a héten szereztem be, arra pedig Ni fekete pulcsiját.... Nem tudok az egyik pillanatról a másikra túllépni a dolgon, a gyűrűt azóta sem láttam, a ruháit is egyre kevesebbet hrdom, de teljesen még nem voltam képes megválni tőlük.
Míg a barátnőimre a vártam a telefonomról nézegettem a híreket. De jobb lett volna ha nem teszem!

Együtt felejt a három hoppon maradt barátnő!

"Pár napja a Directionerek egyszerre sírtak és nevettek. Szomorúak voltak, mert megtudták, hogy az álompár útjai ketté váltak, Barbi és Niall felbontotta a eljegyzését. A rosszindulatú rajongók viszont örülhettek, hisz' egy újabb bandatag szabadult fel.
Belső információk szerint azonban már a másik jegyespár sem él együtt, Zayn nem csak a banda mellől pártolt el, hanem menyasszonya mellől is.
A magyar szépség Ausztráliába utazott a munkája miatt, ahova szingli barátnői is elkísérték. Oldalán láthattuk Jade Thirlwall-t, Gemma Styles-t, Eleanor Calder-t, Tóth Sonját és Perrie Edwards-ot is. A lányok a héten minden szabadidejüket együtt töltötték és újabb álompasik után néztek. A legjobban az elmúlt éjjel csaptak ki a hámból, a két magyar nő kivételével, mind a négyen a sárga földig itták magukat. Fotók is bizonyítják, hogy az alkoholt legkevésbé az idősebbik Styles bírta, állítólag szerelmi bánata miatt még sírt is az éjszaka.
De vajon mi a céljuk ezzel az ivászatal a lányoknak? A srácokat akarják visszaszerezni vagy csak szimplán felejteni akarnak?  
Ha vissza szerzési hadművelet van, akkor viszont jó hírünk van a három hölgy számára, ugyanis eddig a fiúk nem lettek lencsevégre kapva új kiszemeltjükkel."

Nagyon felhúztam magam! Hogy mernek ilyeneket írni rólunk?! Idegesen dobtam le a telefonom a fésülködő asztalra, mire a többiek érdeklődve néztek rám.
-Barbi ne húzd fel magad ezen!- lépett mellém Dávid, és egy puszit nyomott a fejemre.
-Te is olvastad?! Annyira felháborító!
-Tudom... 
-Mi van ha Niall is olvassa?
-Barbi, Ni ismer annyira, hogy tudja, ez nem igaz.
-De ő sem vár örökké - szólt közbe Gem.
-Mire gondolsz?
-Niall elmondhatatlanul szeret téged, de nem lesz örökre ilyen türelmes. Oké, hogy rágódsz a dolgon, de a szíved mélyén te is tudod, hogy mi lesz. Csak nehogy késő legyen!- kaptam egy puszit az arcomra majd elment előttem.
Én is felálltam és elindultunk lefele reggelizni. Az egyik asztalnál ült Ed, az ölében Sophieval. A kislány nevetve futott oda hozzánk és az anyukája karjaiba vetette magát.
-Jóreggelt anyu!
-Neked is Kicsim! Hogy aludtál apu mellett?
-Nagyon jóóól! Ed bácsi azt mondta, hogy este megyünk a koncertjére!
-Tényleg! Az ma este lesz!
-Jóreggelt!- mosolygott ránk a vörös hajú srác.
-Neked iis!
-Láttátok a híreket?
-Igen... De lányok, gyorsan egyetek, indulunk kell!- nézett ránk, ugyanis az utolsó napra egy fotózást hagytunk, és ők is eljöhettek.
-Dávid lazíts egy kicsit! Holnap hazamegyünk és még nem volt egy nyugodt estéd!
-Mert én nem pihenni jöttem ide... 
-Induljunk inkább!- állt fel az asztaltól Perrie, mi pedig követtük őt.
A szobánkban megfogtuk a táskáinkat és el is indultunk az irodaház felé.
A fotózás nagyon jól ment, talán a három közül ez volt a legjobb. Négy órakor végeztünk, innen pedig egyből Ed koncertjére mentünk.
-Sziaaaa!- ugrottam a hátára lendületből.
-Jézusom de nehéz vagy!- nyögött fel, miközben megfogta a combjaimat, ezzel megelőzve azt, hogy leejt.
-Nem is igaz! Mennyi idő van koncertig?
-Még négy óra.
-Oksi! Addig mit csinálunk?
-Ammmmm. Nem tudom.... Xbox?
-Szupi!
-Koncert után meg elviszlek valahova!
-Hova?
-Meglepi!
-Ed bácsiii!- futott oda hozzánk Sophie. A srác óvatosan lerakott, aztán az ölébe emelte a kislányt. Leültek mellénk a kanapéra és beszélgetni kezdtünk. Lassan egy órája beszélgettünk mikor odajött hozzánk egy ember, aki szólt Ednek, hogy hangpróbája van. Leültünk a színpad szélére és onnan hallgattuk a csodás hangját.
-Úúúúú! Elénekled a Moments-et?- csillant fel Jade szeme, de amit kimondta inkább be is fogta a száját.
-Nem hinném, hogy ez jó otlet- tekerte a fejét Sonja.
-Semmi baj, szeretem azt a számot - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-Tuti?
-Persze! Csak szép emlékek kötnek ahoz a dalhoz.
Ed belekezdett a dalba, én pedig csukott szemmel gondoltam vissza a gyönyörű emlékre. Láttam a szemem előtt azt a több ezer rajongót. Szinte éreztem, hogy Niall szorosan öleli a derekamat, mintha el sem akarna engedni. Szinte hallottam azokat szavakat amelyekben szerelmet vallott nekem. Éreztem csókja édes ízét az ajkamon. És éreztem, hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon. Nem tudtam nem szeretni.... Ő jelentett nekem mindent. A boldogságot, a szerelemet, az életet, a bánatot, mindent.... Összehúztam magamon a Szöszi jópár mérettel nagyobb pulcsiját, s beszívtam az illatát. Azt éreztem, hogy az elmúlt egy hónaphoz képest akkor hiányzott a legjobban. Szükségem volt Niallre, de tudtam, hogy nem fogadna vissza. Nagyon rosszul bántam vele, nem szórakozhatok vele. A szám lassan véget ért, nekem pedig a megállíthatatlanul potyogtak a könnyeim.
-Ne sírj, Hercegnő!- guggolt le mellém Ed, és szoros ölelésébe vont.
-Jól vagyok, semmi baj!
-Lassan jönnek be a rajongók, úgyhogy menjünk hátra, gyere!
-Oké!
Lassan hátra mentünk, ahol a barátnőim éppen a kajás asztal előtt álltak, és ettek.
-Ed!
-Hmm?
-Szükségem van egy nagy ölelésre!- jelentettem ki, és hirtelen átöleltem. Fejemet a mellkasába temettem, és úgy álltunk egy ideig.
Miután elengedtük egymást nyomtam egy puszit az arcára, majd otthagytam. Levágódtam Perrie mellé és kikaptam a kezéből a müzliszeletet.
-Persze, nyugodtan!- forgatta meg a szemét.
-Imádlak!
-Jövő héten akkor mikor jössz?
-Miért mész Londonba?- nézett rám Dávid.
-Azért, mert attól, hogy már nem lakok Niallel, nem fogunk elköltözni, szeretnék ott lakni és kell egy ház.
-Biztos ezt akarod?
-Igen.
-Büszke vagyok rád!
-Köszönöm! Visszatérve a kérdésedre!- fordultam vissza Pezz felé- Otthon töltenék egy-két napot, és utána, ha neked az jó lenne!
-Tökéletes!
Innentől mindenki elkezdte tervezgetni, hogy holnap hova repül, és abban maradtunk, hogy Sonja és Gemma a srácok után megy, Dávid, Sophie és én haza Magyarországra, Jade, El és Perrie pedig Londonba, ahol én két nap múlva csatlakozok hozzájuk.
-Két hét múlva neg óriási bulit csapunk!- kiáltott fel Gem.
-Miért is?
-Mondjuk mert leérettségizel?
-Jézusom, az már csak két hét!- mondtam rémülten, és éreztem ahogy falfehér leszek.
-Na nehogy elájuljál itt! Menni fog hidd el!        
-Megbukok.
Lassan bejöttek a VIP rajongók, mi pedig elmentünk egy hátsó szóbába, hogy ne zavarjunk.
Nyolc órakor a színpad mellől néztük ahogy Ed felfut oda a gitárjával a kezében, és bele is kezdett az első dalába.
Fantasztikus volt a koncert, végig énekeltünk és jól éreztük magunkat. Az utolsó szám után elköszönt a több ezer rajongójától és le is jött mellénk.
-Nagyon ügyes voltál!- öleltem át, és egy puszit nyomtam az arcára.
-Köszönöm!- nevetett fel.
A többiek is átölelték, Dáviddal kezét fogott aztán újra felém fordult.
-Hercegnő, időben vissza akarlak vitni apádhoz, úgyhogy lassan induljunk!
-Mikorra gondoltad visszahozni?- nézett rá teljes komolysággal Dávid.
-Kettő?
-Nincs az túl későn?
-Régen látta azokat- akikhez viszem- szóval szerintem a kettő megfelelő.
-De egy perccel sem később!
-Elég, fejezzétek be! Nem vagyok a lányod, egyszerűen egy meglepetés lesz, és akkor jövök amikor akarok.
-Tudod, hogy csak viccelünk!
-Akkor rémes a humorotok!
-Inkább induljunk Barbi!
-Oké, sziasztok, holnap reggel találkozunk!- mindenkinek nyomtam egy puszit az arcára és Ed után mentem. Beültünk egy fekete terepjáróba és amíg oda nem értünk azon voltam, hogy megtudjam, hova is megyünk.
-Nemsokára odaérünk, Barbi!
-De annyira érdekel! Tetszeni fog?
-Szerintem igen.
-Ugye... Ugye nem Niall van itt?
-Nem, nem ő van itt. Belátta, hogy időre van szükségetek.
-Hosszú időre. Évekre.
-Nem fogok veled ezen most összeveszni! Várj, hívnak!- mondta és a füléhez emelte a telefonját. Nem igazán figyeltem oda a beszélgetésére, csak akkor néztem rá, mikor elrakta azt a készüléket.
-Miaz?
-A hely előtt ahova megyünk, megjelentek a paparazzik.
-A picsába, Niall pulcsijában vagyok!
-Nem lesz semmi baj! Lenn lesz egy őr, vele kell menned! Én lehet, hogy elveszek a tömegben ha sok rajongó lesz, de te menj fel a harmadik emeletre, ott fognak várni!
-Oké.
Míg meg nem érkeztünk csend telepedett közénk, és vártuk, hogy odaérjünk. A kocsi nemsokára leparkolt, mi pedig kiszálltunk. A vakuk csak úgy villogtak, de mi lehajtott fejjel mentünk el az ajtóig.
Előre féltem, hogy miket fognak rólunk írni, de abban a pillanatban az volt a legfontosabb számomra, hogy élve belépjek azon az ajtón.
Amint ez megtörtént fellélegeztem, és vártam meg Edet. Lassan jött ő is, majd úgy indultunk fel a pontos emeletre.
-Csukd be a szemed!
-Nem!
-Kérlek!
-Nem! Egész nap idegesítettél, de most már tényleg meg akarom tudni!
-Kikészítessz!- forgatta meg a szemét.
A lift megérkezett, én pedig nagyon gyorsan pattantam ki, és ekkor megláttam a meglepetést.
-Srácok!- ugrottam a nyakukba.
-Jó újra látni!- kaptam egy puszit a fejemre Ash-től.
-Bár a húgodat is jó lenne megölelni- mondta Luke vigyorogva.
-Te csak szállj le a húgomról! 
-Majd meglátjuk!- kacsintott rám.
-Gyertek, menjünk be!- indult el Cal. Mindannyian követtük őt, mint kiderült a hotelszobájukba. Leültünk a fotelokba és beszélgetni kezdtünk. Számon kértek, hogy miért hagytam el Niallt, aki- őket idézve- "maga a depresszió" és nagyon nincs jól. Megmondtam nekik, hogy nagyon sajnálom, de nem tudok vele mit kezdeni, csak neki akarok jót.
Egészen éjjel kettőig maradtunk, akkor is csak azért jöttünk el, mert Mike-nak sikerült étgyomorra bort innia, és eléggé rosszul viselte az alkoholt. 
A kocsiban és még a hallban is Edtől búcsúztam, aki megígérte, hogy másnap reggel kikísér minket a reptérre és az érettségim hetében meglátogat. Egy nagyon szoros baráti ölelés után ő is elment a szobájába és én is.

*Visszaemlékezés vége*

A hazaindulásunk reggelén eléggé szomorkásan ébredtem, hisz' nagyon megszerettem ezt a várost. Sophie kopogott be a szobámba, és vetette magát a karjaim közé mikor kinyitottam az ajtót.
-Jóreggelt Tündérem! Miújság?
-Tegnap este melletted akartam aludni, de anyu mondta, hogy nem vagy itt.
-Későn értem ide. Ed bácsi elvitt egy meglepetés helyre.
-És tetszett?
-Nagyon jó volt! Gyere, csücsüljünk az ágyra!- raktam le a földre, de ő kifutott a terszra, és az egyik napozó székbe feküdt.
-Barbi!
-Hmmm?
-Miért haragszol Niallre? Nagyon szeret téged!
-Kicsim, te ezt még nem érted!
-De, de, én értem! Minden mesében az van, hogy csak a királylány szomorú. De a ti mesétekben a király is. Anyuék meséjében egyikük sem szomorú, de ti azok vagytok. És képzeld el, egyik este mikor a Niall bácsi mellett aludtam, megnézte a telefonját és te is ott voltál. És megkérdezte, hogy beszéltem e veled, mert ő nem, és nagyon hiányzol neki. És szomorú volt. És elmondta, hogy szeretett volna egy olyan Hercegnőt mint amilyen én vagyok, és te lettél volna az anyukája!
-Jajj Drágám! Annyira édes vagy!
-Ne sírj, Barbi!- mászott az ölembe- Felhívjuk Niall bácsit, hogy szereted?
-Nem lehet.
-De szereted Niall bácsit?
-Igen!- bólintottam határozottan.
Nyomott egy puszit az arcomra és átölelt. Pár percig csak feküdtünk, ő az ölemben és a hátamat ölelte, én pedig szinte az egész testét átkaroltam. Nemsokára Sonja jött ki hozzánk, hogy menjünk reggelizni.
-Kicsim, mit mondtál Barbinak, hogy sír?
-Csak elmeséltem, hogy mit beszélgettünk Niall bácsival.
-Kértem, hogy azt ne mondd el neki, nemigaz?
-De... De Barbi is szereti Niall bácsit!
-Tudom Életem, de most mind a ketten szomorúak. Aztán meg majd mind a ketten boldogok lesznek.
-Ummmmm, én nem vagyok éhes, de ti menjetek nyugodtan! Még be is kell pakolnom...
-Tuti?
-Igen!
-Rendben, akkor nemsokára jövünk.
-Okés.
Miután elhagyták a szobámat az ágyra dőltem, és csak zokogtam. Csak folytak a könnyeim, megállíthatatlanul potyogtak. Magamhoz vettem egy zsepit és a telefonom, és azt hiszem életem legnagyobb ostobaságát követtem el. 

Sophie❤

2015. október 29., csütörtök

A blog kilencedik és tizedik díja!

Halihoo☺
Szombaton két újabb díjat kapott a blog, ezt szeretném megosztani veletek!✨
Puszi Zsófi❤


Nagyon szépen köszönöm a díjat Petra Beifong-nak, a Tűzvonalban című blog írójának❤

Szabályok:
  • Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad
  • Válaszolj 10 kérdésre
  • Tegyél fel 10 kérdést
  • Küldd tovább embereknek


Válaszolok 10 kérdésre:
  1. Ismertem a blogot ezelőtt?- Nem
  2. Kedvenc film?- Csillagainkban a hiba
  3. Hány évesen kezdtem blogolni, miről szólt az első blogom?- Tizenhárom évesen, és ugyan ez votl
  4. Melyik blogot olvastam először végig?- Moments  
  5. Mik azok a dolgok, amik legjobban idegesítenek a bloggerek világában?- Ha valaki teljesen lemásolja más blogját
  6. Mi a véleményem a blogodról?- Tetszik a design
  7. Egy nap mennyi időt száno a blogolásra?- Változó
  8. Szereztem barátokat a blogger életnek köszönhetően?- Kinga☺❤ igen
  9. Miért nincs/van írói álnevem?- Nem tudom
  10. Kedvenc időtöltés?- Írás, olvasás, alvás, evés
10 kérdés:


1.     Mióta blogolsz?
2.     Milyen teljesítményedre vagy a legbüszkébb?
3.     Befolyásolnak-e az írásban azok a könyvek/blogok, amiket olvasol?
4.     A családod milyen szemmel nézi, hogy blogolsz?
5.     Kedvenc íróid, bloggereid?
6.     Az íráson kivül mi az álommelód?
7.     Van-e kifejezett célod a bloggal kapcsolatban?
8.     Mi a kedvenc helyed az íráshoz?
9.     Szoktál zenét hallgatni, miközben írsz?
10. Mi a véleményed a Half a Heart-ról?

Küldöm... (csak hét lett)



Köszönöm szépen a díjat Cassandrának, a Timeless blog írójának!


Szabályok:

1.     Köszönd meg a díjat,és tedd ki,hogy kitől kaptad! 
2.     Olvasd el annak a blogját,akitől a díjat kaptad!
3.     Írj 12 dolgot az illető blogjáról!
4.     Írj 12 dolgot a saját blogodról!
5.     Válaszolj 12 kérdésre!
6.     Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban!
7.     Kommentelj annak a blogján egy fejezethez,akitől kaptad,hiszen ezzel jelzel neki!Ez lehet kritika,véleményezés, vagy kritika,a lényeg hogy építő jellegű legyen!
8.     Cseréljetek linket!
9.     Küld tovább a díjat!
10. Tedd ki a "plecsnit" jól látható helyre,hogy az én blogomra vezessen!


12 dolog Cassandra blogjáról:
  1. Tetszik a design
  2. Leginkább a lila árnyalatai dominálnak
  3. A lány legjobb barátnője Sam
  4. A főszereplő igazi neve Lua (megismertem)
  5. Levágatta a haját
  6. Tetszik a design
Sajnálom, de többet nem tudok írni

12 dolog a saját blogomról: 
  1. Barbi és Niall most nincs együtt
  2. Szerintem ki fognak békülni
  3. Nemsokára itt a blog szülinapja
  4. Imádom írni a blogot
  5. Gondolkozok egy új design-on
  6. De annyira imádom ezt is!
Erről sem tudok többet

Válaszolok a 12 kérdésre:
  1. Miért szeretek írni?- Megnyugtat
  2. Miért kezdtem el a blogot?- Annyian bíztattak
  3. Miért tartom fontosnak az írást?-  Mert új történeteket ismerhetek meg
  4. Mi az egyik legfontosabb cél az életemben?- Hát most éppen, hogy jóra megírjam a felvételim... 
  5. Miért ez a blog címe?- Mert illik Barbi és Niall kapcsolatához
  6. Mit gondolok arról, ha valaki egy sablon dolgot használ fel a történetéhez?- Mindenkinek a saját dolga
  7. Van számomra olyan dal, amit ha meghallgattam elsírtam magam vagy elérzékenyültem?- Igen
  8. Melyik könyv az, amit többazör is el tudnék olvasni?- Papírvárosok
  9. Ki a kedvenc íróm, olvasóm?- Íróm Leiner Laura, videósokat nem nézek
  10. Az időutazást vagy az időmegállást választanám?- Időutazás májusba, mert kiderülne, hogy hova vesznek fel
  11. Mi a legvadabb blogos álmom? 100000 oldalmegjelenítés
  12. Ki a bloggervilágban a példaképem?- Nincs
Az én kérdéseim: 

1.     Mi szeretnél lenni felnőtt korodban?
2.     Ez az első blogod?
3.     Mi a véleményed a desgnról?
4.     Mi lenne az a három dolog amit magaddal vinnél egy lakatlan szigetre?
5.     Ki a top 3 álompasid?
6.     Mennyire tartod magad jó bloggernek?
7.     Mi a kedvenc színed?
8.     Mi a kedvenc kajád?
9.     Mi a kedvenc országod?
10. Melyik a kedvenc filmed?
11. Mi a hobbid?
12. Mi a kedvenc blogod?

Küldöm: (itt is csak hét lett)

Sophie❤

2015. október 24., szombat

II. évad 28. rész- Emlékszel erre?

Sziasztok :)
Nem készülök sokat beszélni, annyit mondanék, hogy nehezen, de elkészült a rész ✨
Ha elnyeri a tetszéseteket pipáljatok, komizzatok, íratkozzatok fel vagy írjatok chaten! 
Jó olvasást, puszi Zsófi❤

Körbenéztem a szobában mikor egy nagyon is ismerős bőrönd ütötte meg a szemem! Tudom kié!
-El!- kiáltottam fel.
-Barbiii!- ugrott a nyakamba a barátnőm- Végre megjöttél!
-Mit keresel te itt?- néztem rá, mikor kicsit engedett a szorításából.
-Tudod van egy szuper menedzsered aki törődik veled, és ugrasztotta a legjobb barátnőidet!
-Barátnőidet? Ki van még itt?- kérdeztem meglepetten mikor az erkélyről bejött Pezz, Jade, Gemma és Sonja.
-Ti mit csináltok itt?
-A szabadidődben- már amennyit a lányom apja hagy neked- velünk leszel!
-De miért vagy hogyan?
-Barbi, én majd később visszajövök, Sonja, Sophiet meg Dávidhoz viszem, az jó?
-Igen, köszönöm!
Megöleltem Edet, aztán el is ment.
-Mindent magyarázzatok el!- fordultam a barátnőim felé.
-Nézz körbe rajtunk! Mi bennünk a közös?- kérdezte az idősebbik Styles.
-Nemtudom...
-Gondolkozz, Barbi!
Végignéztem magunkon egyszer, kétszer, háromszor, de még mindig nem jöttem rá.
-Ne szórakozzatok velem!
-Oké, elmondom. Mindannyian szinglik vagyunk. Ez a közös.
-Várjunk csak...! Perrie, te?
-Hát igazából nem szakítottunk még, de két és fél hete nem beszéltünk, úgyhogy én ebből így, köszönöm nem kérek!
-Sajnálom!
-Ne tedd!
-Ma még nem lesz semmi dolgod úgyhogy kiülünk napozni egy koktéllal, és beszélgetünk!
-Nincs kedvem, én inkább alszok!
-Nem Barbi! Nem lehetsz ennyire depressziós! Nem lehetsz ennyire szétesve!
-De elrontottam mindent!
-Dehogy rontottál! Vegyél te is bikinit, addig mi rendelünk koktélt, aztán mindent megbeszélünk!
-Oké, de én még átmegyek Dávidhoz meg Edhez! Sietek!
Bekopogtam a menedzserem szobájába, majd be is nyitottam. Épp az ágyán ült a kislányával az ölében és valamiről nagyon beszélgettek.
-Barbii!- kiáltott fel Sophie, és odafutott hozzám.
-Szia Tündérke!
-Hiányoztál!
-Te is nekem!
-Itt maradsz velünk?
-Neeem, én ma anyuékkkak leszek, majd játszunk együtt is, jó?
-Oké!
Megköszöntem Dávidnak, hogy elhívta a lányokat, megbeszéltük, hogy holnap reggel együtt reggelizünk, és már indultam is. Ednek megköszöntem, hogy kijött elém, azt mondta, majd valamikor szeretne velem beszélgetni. Visszamentem a saját szobámba ahol a lányok már újra kinn napoztak. Én is magamra kaptam az egyik kedvenc bikinim és csatlakoztam hozzájuk.
-Szóval! Milyen hülyeséget csináltál?
-Jade, miért így kell kérdezni szerencsétlentől? Nem, mintha nem lenne igazad...
-Oké, mielőtt minden szarnak elmondtok, elmesélem mi történt!
Aznap már másodszor kezdtem bele a szövegembe, és a barátnőim csendesen hallgattak végig.

*Niall szemszöge*

Egyre nehezebben viseltem Barbi nélkül. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy csak így véget vetett a kapcsolatunknak. Bár óriásit csalódtam benne, nem tudtam őt nem szeretni. Minden szabadidőmben a képeket nézegettem róla, rólunk.
Meglepetést terveztem neki. A három nap pihenőnkben haza akartam menni. Elmentünk volna az új házhoz és belekezdtünk volna a baba-project-be. Igen. Gyereket akartam. Kibaszoztul akartam tőle gyereket. Egy szőke hercegnőt. Egy hosszúhajú kislányt. Az udvaron szaladgált volna, mi pedig a székekből néztük volna.
Állitólag szeretett.... De ha az ember szeret valakit, bízik is benne, nem?!
-A picsába!- szitkozódtam, és belerugtam a mellettem lévő bőröndbe.
-Mi van haver?
-Szerinted?!
-Nyugi! Három hét, és újra láthatod! Bírj ki annyit!
-De Liam.... Nem tudom, hogy én ezek után még képes lennék e újra kezdeni vele...- tekertem a fejem, de a következő pillanatban erős ütést éreztem a bal arcomon.
-Hülye vagy ember?! Hogy mondhattad ezt?! Felfogod egyátalán, hogy mit mondtál?! Barbiról van szó! Arról a nőről akit el fogsz venni jövő tavasszal, és nyáron összeköltöztök abban a kibaszott villában! Ha még egyszer meghallom, nem ennyit kapsz hanem sokkal többet!- kiabált a pofámba, és tudtam, hogy teljesen igaza volt- Megértetted?!
-Meg. De miért mindig én bocsássak meg?
-Ez nem igaz! A múltkor sem te bocsátottál meg neki, sőt ha jól emlékszem, akkor még te hagytad ott. És, figyelj haver! Nem Barbi mellett állok, de azért valahol őt is meg lehet érteni, nem gondolod? Te turnézol, ő otthon ül, magol. Bármennyire is ismer, bármennyit beszétek, ő csak a twitteren lát képeket. Ti találkoztatok Arianával, mi ugye beszéltünk neki a szülinapján, érted.... Hidd el, hogy mindennél jobban szeret téged, megbánta amit tett, csak fél... Fél mint te februárban!
-Óóóóó a picsába! Kurvára szeretem ezt a lányt!- kiáltottam fel.
-Végre! Ezt akartam hallani! Végre észhez tértél!
-Köszönöm Liam! Nagyon szeretlek, köszönök mindent!
-Én is szeretlek te idióta!- nevetett fel és megölelt.
-Három hetet kell kibírnom. Utána minden rendbe jön.
-Pontosan! Jut eszembe! Ma már hívtad?
-Nem...
-Akkor?! Mire vársz?
-De most a repülőn ül, észlény!
-Ténylegy! Akkor küldj neki egy smst, egy közös képetekkel, valami olyan szöveggel, hogy "emlékszel erre"?
-Oké!



-Ja! És a következő egy hétben bármilyen képet meglátsz róla, vagy bármilyen pletykát olvasol, ne hidd el!
-Ki van ott velük Ausztráliában?
-Nem velük, de Ed ott turnézik, és fognak találkozni.
-Edben megbízok, biztos nem lesz semmi.
-És...?
-És Barbiban is!- forgattam meg a szemem.
-Én is így gondoltam!
A következő pillanatban Sophia jött be hozzánk.
-Miujság srácok?
-Sikerült elérned Barbit?
-Sajnálom Niall, de nem...
-Gondoltuk Soph, nem a te hibád!
-Induljunk hangpróbára!
-Oké.
Felálltunk, és ők ketten meg elkezdték egymást ölelgetni.
-Itt sem vagyok, enyelegjetek csak!- indultam kifele bedurcizva, mint egy kisgyerek.
-Hülye vagy, Niall!- nevetett felszabadultan Soph- Inkább gyere ide te is!
Nekem több se kellett, odamentem hozzájuk, és megöleltem őket.

*Barbi szemszöge*

A lányokkal egész nap süttettük magunkat, nagyon jó volt feltöltődni D vitaminnal. A nap nem állt másból, mint beszélgetésből. Elmondtam mi történt velem és Niallel, ők pedig elmondták a véleményüket.
Sonja szerint a Szöszi nagyon nincs jó állapotban. Nem nevet, nem mosolyog, nem eszik. A legutolsó nagyon meglepett. Ő az aki még a díjátadó közepén is neki áll enni, most meg mégsem... Véleménye szerint hiányzok neki, és biztos volt benne, hogy nem tud aludni. Nagyon sajnáltam, ez is azt mutatta, hogy nem teszek neki jót. Neki egy gyönyörű, tökéletes, szeretetre méltó barátnőre volt szüksége, aki megbízik benne, és a boldogságot jelenti neki, még akkor is, hogyha most mindneki azt hiszi én vagyok az.
Este mindenki visszavonult a szobájába, én pedig úgy gondoltam benézek Edhez. Vártam egy ideig, de nem nyitott ajtót, így visszamentem a szobámba és megpróbáltam pihenni. Legnagyobb meglepetésemre nagyon gyorsan sikerült elaludnom, és az álomvilágba merültem ahol minden békés volt, és boldogak voltunk Niallel.
Másnap reggel Dávid kopogott az ajtómon, hogy ideje lenne készülődni, nemsokára indulunk.
-Várj! Hogyan öltözzek fel?
-Nem muszáj kiöltöznöd, mert mielőtt bármi nyilvános helyen megjelennél meg fognak csinálni!
-Okés, akkor mindjárt megyek reggelizni!- nyomtam egy puszit az arcára.
Egy sötét farmert és egy halvány sárga pulcsit vettem fel, a hajamat pedig copfba kötöttem. Eltüntettem a karikákat a szemem alól, alapozóval és pirosítóval kentem be az egész arcom, a szememre tust és spirált raktam, a számra pedig csillogós rózsaszín, eper ízű szájfényt raktam fel. Niall imádta mikor ilyet raktam... Egyik alkalommal mikor még Írországban voltunk elmentünk a városba pár haverjával, hogy ők majd megmutatják nekem, hogy hol nőttek fel, és akkor sem hagyott békén.

*Visszaemlékezés*

Reggel gyorsan elkészültünk, hogy minél előbb indulhassunk. Mivel nagyon sminkelni se kedvem se időm nem volt, csak a szájfény-spirál-tus kombinációt használtam, és el is indultunk. A többiek már a megbeszélt helyen vártak minket, és indulhattunk is.
Délután öt óra fele kitalálták, hogy együnk valamit, beültünk Ni kedvenc palacsintázójába, de nem tudtam választani a sok íz közül.
-Szerintem epreset kérjél!
-Mi nálad ma ez az eper dolog? Epres limonádét kértél nekem, aztán epertortát, a parkban epres vattacukrot ettünk és a boltban is epres rágót vettünk.
-Imádom az epret, és rólad még édesebb!- nyomott egy csókot a számra, a többi srác meg azon kezdett nevetni, hogy zavarban voltam.
-Nektek miért nincsenek barátnőitek?- tettem fel a költői kérdést.
-Hát tudod... Mi nem a hosszú távú kapcsolatainkról vagyunk híresek...
-Értem, nem kell folytatni. Hazafele be kéne menni egy boltba...- néztem Ni felé.
-Ugye veszünk epret is?- nézett rám féloldalas mosollyal- Jaaaaj, úgy szeretem mikor elpirulsz! Olyan vagy, mint egy édes eper!
-Na jó, most már komolyan elég lesz!
-Szeretlek!- húzott az ölébe és a nyakamba puszilt.
-Fujj! Ez túl sok nyál!- kiáltott fel Max- Na Barbi! Jobban meg akarunk ismerni! Hadd kérdezzünk párat!
-Nyugodtan!
-Kedvenc sport?
-Biztos jól lovagol!- vigyorgott kajánul Ben.
-Srácok, ésszel!
-Oké, szóval?
-Szeretek kézilabdázni.
-Mivan? Nem golfozol, és Ni szóba áll veled?
-Hahaha.
-Játszassz valami hangszeren?
-Valószínűleg kitűnően furulyázik....
-Srácok ez már tényleg nem vicces, fejezzétek be, jó?
-Bocsi, csak.... Azért mi itt a városban bármennyire az egyéjszakás kalandjainkról vagyunk híresek, mi se leszünk fiatalabbak. Jó titeket ilyen boldognak látni!
-Köszönjük! És... Bizonyítsátok be, hogy megváltoztatok!
-Hogyan?!
-Nemtudom... De ezt beszéljétek meg Niallel, én beugrok a boltba, aztán hazamegyek.
-Nemsokára megyek én is!
-Beszélgessetek nyugodtan, én addig meghallgatom a ciki gyerekkori sztorikat rólad!- nyomtam egy puszit a Szöszi arcára.
-A legcikibb dolgot pár hónapja csináltam.
-Mit?
-Hogy otthagytalak a kórházban.
-Ni ennek nem most van itt az ideje, rendben? Megtörtént, kész, az a lényeg, hogy most ittvagyunk!
-Szeretlek Kicsim!
-Én is szeretlek! Vegyek valamit a boltban?
-Epret!- kezdett el vigyorogni, mire én lágyan megcsaptam a karját
-Meglátom mit tehetek!- nyomtam egy utolsó csókot a szájára- Sziasztok srácok!- intettem nekik, aztán kimentem a cukrászdából.
Aznap este jól felöltöztünk, kiültünk a kerti székekbe, a csillagokat nézegettük, epret ettünk, csókolóztunk.

*Visszaemlékezés vége*

Nagy elmélkedésemben Dávid újabb kopogása zavart meg, én pedig rájöttem, hogy menni kéne. Letöröltem a könnyeket az arcomról, és elindultam a lift felé. A folyosón megállított két ember, hogy képet kérjen velem, amibe persze mosolyogva beleegyeztem és tovább is mentem reggelizni. Ott találkoztam a többiekkel, és fél óra múlva pedig már egy kocsiban ültünk úton az irodaház felé. Idegesen tördeltem ez ujjaimat, mert hát azért egy kicsit izgultam, hogy mi is vár rám. Ahogy mentünk a belvárosba láttam az utcákat, épületeket, és egyszerűen gyönyörű volt! Imádom azt a várost a mai napig!
-Valamikor majd eljövünk várost nézni, ugye?
-Persze, a lányokat is érdekli.
-Akkor úgy megyünk mint Párizsban?- néztem rá féloldalas mosollyal.
-Hahhaha, nem. Szeretjük egymást, de nem annyira, hogy együtt legyünk. És tudod... Soha ne halassz el egy alkalmat ha szeret valaki!
-Dávid... Kérlek ne célozgass erre! Niall csodás ember, óriási szíve van, ha nem is most, idővel valakit ugyanúgy, vagy talán még jobban is. Megérdemli a boldogságot, de nem mellettem.
-Korlátolt vagy, Barbi! Ti csak egymás mellett lehettek boldogak!
-Akkor ha igazad van, előbb-utóbb újra összejövünk, pont! Én csak neki akarok jót, miért nem érti meg senki?
Erre már nem válaszolt, csak a fejét tekerte. Sikerült felhúznia. Távol akartam magam tartani Nialltől, de ők ezt nem hagyták. Mindig mondtak vaamit, amitől ideges lettem. Nekem sem volt jó ez
a külön-külön felállás, de mindent az ő érdekében tettem, bármennyire is fájt nekem. Lassan odaértünk a megadott címre, megköszöntük a fuvart és el is indultunk befele. A recepció meleltt már állt egy nő aki ránk várt. Gyors bemutatkozás után felmentünk az irodájába, ahol elmondta a következő egy hét részleteit. A naptáramba két sajtótájékoztató, három fotózás és két reklámvideó forgatás került be. Minden időpont egyeztetés beletelt annyi időbe, hogy miután végeztünk elvittek minket ebédelni.
-Nagyon örülünk, hogy ilyen szoros a kapcsolatotok Niallel, hisz' a cégünkben még nem igazán volt olyan modell aki anyuka.
-Öhmm, Niallel abban maradtunk, hogy amíg ennyit turnéznak meg ilyenek addig nem vállalunk babát- mosolyogtam Linara.
-Hát értem... De azért jól megvagytok?
-Hát mostanában nem igazán, de nem beszélhetnénk másról?
-De, persze, rendben!
-Köszönöm szépen!
Ezek után úgy láttam, hogy Lina és Dávid nagyon jól kijöttek egymással, így én csak mosolyogva fogyasztottam el az ebédem.
-Délutánra van programotok?
-Nem, szerintem nincs- néztem össze a menedzseremmel, aki csak helyeslőn bólintott.
-Akkor esetleg egy fotózást le is tudhatnánk?
-Meddig tartana?
-Barbi, ez csak tőled függ!- nevetett fel- Öt-hat óra.
-Rendben, szerintem jó lesz...
-Örülök! Akkor elintézek pár telefont, szerintem induljunk vissza! Hívom a kocsit.
Míg a fekete terepjáró meg nem jött Lina csak telefonált és telefonált, én pedig csak egy sms-t küldtem a lányoknak, hogy későn érkezünk.
-Barbi, a fodrász azt kérdezi, higy be lehet e festeni a hajad.
-Ummmm. Persze, miért ne? Jó lesz egy kis változás!- vigyorogtam.
A kocsi megjött értünk, mi pedig vissza indultunk az irodaházba. A kocsiban ülve megcsörrent a telefonom, Sophia neve szerepelt a kijelzőn. Tudtam, hogy nem ez a legmegfelelőbb időpont arra, hogy telefonáljunk, de úgy gondoltam itt az ideje felvenni.
-Szia Sophia!
-Barbi! Annyira jó, hogy felvetted!
-Sajnálom, hogy eddig nem....
-Mesélj el mindent, mi történt?
-Hát most nem lenne a legalkalmasabb, éppen úton vagyok egy fotózásra.
-És mikor tudnánk beszélni?
-Nemtudom. A következő egy hetem teljesen be van táblázva. 
-Utána nem lenne kedved eljönni?
-Sophia ezt ne kérd tőlem!
-Niall nem csalt meg téged, Drágám!
-Tudom, Soph, tudom...
-Akkor?
-Nem fogok vele szórakozni...
-Soph, kivel beszélsz?- hallottam meg a háttérből egy hangot, amit akár egymillió közül is felismerek.
-Küldd el Niallt, vagy leteszem!
-Barbi? Te vagy az? Kicsim! Nagyon szeretlek, soha nem csaltalak meg! Kérlek beszéljük meg!- kiabálta.
-Niall menj ki! Mit keresel a szobánkban?
-Add Barbit, Sophia!
-Én is beszélni akarok vele!- jelentettem ki hirtelen.

Sophie❤