2015. október 31., szombat

II. évad 29. rész- Moments

Sziasztook ☺
Eléggé nehézkésen, de megérkezett egy újabb rész ;) 
Annyira gyorsan elment a szünet, és annyit kellett tanulnom, hogy írni igazából csak esténként és éjszakánként volt időm :) 
Szeretnék nektek megköszönni minden egyes kommentet és oldalmegjelenítést, fantasztikusak vagytok! Egyszerűen elmondhatatlanok! ❤
Ha a rész elnyeri a tetszéseteket pipáljatok, kommenteljetek, iratkozzatok fel, írjatok chaten vagy lépjetek be a facebook csoportba! ☺
Jó olvasást, puszi Zsófi❤

-Én is beszélni akarok vele!- jelentettem ki hirtelen.
A vonal másik oldalán mindketten elhallgattak, majd halkan sutyorogtak. Pár másodperccel később pedig már a Szöszi hangját hallottam.
-Barbi? El sem hiszem, ho...
-Niall! Ne mondd, figyelj rám! Szeretlek, de te jobbat érdemelsz nálam! Találnod kell valakit, aki nem kételkedik benned!
-De én nem akarok mást találni!
-Muszáj lesz! Figyelj! Szeretsz?
-Mindennél jobban!
-Akkor ígérj meg nekem valamit!
-Bármit!
-Légy boldog egy olyan nő mellett, aki mindig ott van melletted, engem pedig próbálj elfelejteni! Törölj ki az elmédből, mintha soha nem is léteztem volna! Életem legszebb időszaka volt, neked is, de le kell zárnunk. Miattam, sajnálom!- könnyes szemmel elmondtam neki a véleményem, és le akartam tenni a telefont, de még hallottam, ahogy nekem magyaráz.
-Hétmilliárd ember él a Földön, de nekem abból a hétmilliárdból csak te kellesz!- suttogta, utána pedig tényleg bontottam a vonalat.
Dávid és Lina aggódva nézett rám, de én csak letöröltem a könnyeimet és az arcomra erőltettem egy mosolyt.
-Nem kell magad erősnek mutatnod, Barbi! Még a leg erősebbek is lehetnek néha gyengék!
-Kivéve én! A saját hülyeségem miatt van az egész, el kell fogadnom a tetteim következményét. Pont.
-Tudod Barbi, nem ismerlek régóta. De látom, hogy egy elmondhatatlanul erős, kitartó és makacs lány vagy! De ez a túlzott határozottság nem biztos, hogy mindig jó...- nézett rám Lina.
-De most jó! Nekem a munka el fogja terelni a figyelmem, Niall pedig boldog lesz! Erről nem szeretnék többet beszélni, és úgy döntöttem, hogy már ennek a gyűrűnek sincs helye az ujjamon.
-Le akarod venni?
-Le.
Miközben az ujjamról egyre csak lejjebb került a gyönyörű gyémánt gyűrű végig Dávid szemébe néztem. Rosszallást, szomorúságot és csalódottságot láttam a zöld szemeiben.
-Add ide azt a gyűrűt!- nyújtotta a kezét.
-Minek?
-Azt mondtam add ide! Levetted, azt jelenti nem kell neked, kérem!
-Arghhh!
A kezébe nyomtam a volt eljegyzési gyűrűmet, és letöröltem a könnyeket az arcomról.
Az út hátralévő részében nem beszélgettünk, csend volt. Mikor a fekete kocsi leparkolt kiszálltunk, a lifthez mentünk ami felvitt minket az ötödik emeletre.
-Barbi, én a fodrászra is bízlak, mi pedig Dáviddal megnézzük a fotóst.
-Megnézitek a fotóst, mi?
-Barbi!
-Tudom, tudom, bocsánat! Menjetek csak!
Nemsokára magamra hagytak a fodrásszal és a sminkessel akik szegények eléggé egyszerűe emberek voltak, nem igazán találtunk közös témát. Két óra múlva halványabb színű hajjal, gyönyörű sminkkel, gyönyörű ruhában hallgattam végig, hogy pontosan mit is kell csinálnom.
A munka egész jól ment, három és fél óra után azt mondták, hogy ennyi elég lesz, tudnak választani képeket. Megköszönték a munkámat és utamra is engedtek.
-Tényleg ügyes voltál!- nyomott egy puszit az arcomra Dávid.
-Köszönöm! Legalább elterelte a figyelmem!
-Ha ezt a lányok megtudják....
-Dávid!
-De ha egyszer igazunk van?!
-Akkor előbb utóbb belátom, bocsánatot kérek mindenkitől.
-Remélem már nincs addig sok idő!
-Mi van közted és Lina között?
-Semmi.
-Most magadra hagyunk, mi ellenőrizzük a fotóst!- utánoztam a nő hangját- Szerintem egy nagyon szép lány, és úgy érzem bejössz neki!
-Miből érzed úgy?
-Ezt egy nő megérzi egy másikon!
-Kivéve te, kicsilány!
-A héten meglesz neked!
-Nem.
-Elviszed randira!
-Oké.
-Megcsókolod!
-Lehet.
-Én is így gondoltam! Ma estére mi a program?
-Szerintem én Sophieval leszek, ti meg együtt...
-Én csak ki akarok ülni az erkélyre egy pohár vörösborral, és gondolkodni.
-Perrie és Jade mellett? Ne bízd el magad!
-Imádom őket, de én pihenni akarok- tekertem a fejem.
Aznap este Ed társaságát élveztem, mert kiderült, hogy a lányok elmentek egy klubba. Hogy őszinte legyek eddig nem is nagyon ismertem, s ezalatt az este alatt nagyon sok mindent megtudtam róla. Egy órakor még szerzett nekem gumicukrot amit jó lassan fogyasztottunk el, majd a kellemes idő miatt az erkélyen nyomott el minket az álom.

Az Eddel töltött éjszaka után a hét nagyon gyorsan elment. Reggeltől estig dolgoztam éjjel pedig a lányokkal voltam. Bár erről egyikünk sem beszélt, de szerintem mindannyiunk kedvenc napja az utolsó előtti volt.

*Visszaemlékezés*

-Lányok ideje felkelni!- nyitott be a szobámba Dávid. Ki akartam mászni az ágyamból, de mivel rajtam kívül négyen feküdtek benne, nem ment. Miután Pezz és El- akik a legtöbbet ittak az este- is felkelt, elkezdhettünk készülődni. Magamra kaptam egy fekete farmert, egy fehér pólót amit a héten szereztem be, arra pedig Ni fekete pulcsiját.... Nem tudok az egyik pillanatról a másikra túllépni a dolgon, a gyűrűt azóta sem láttam, a ruháit is egyre kevesebbet hrdom, de teljesen még nem voltam képes megválni tőlük.
Míg a barátnőimre a vártam a telefonomról nézegettem a híreket. De jobb lett volna ha nem teszem!

Együtt felejt a három hoppon maradt barátnő!

"Pár napja a Directionerek egyszerre sírtak és nevettek. Szomorúak voltak, mert megtudták, hogy az álompár útjai ketté váltak, Barbi és Niall felbontotta a eljegyzését. A rosszindulatú rajongók viszont örülhettek, hisz' egy újabb bandatag szabadult fel.
Belső információk szerint azonban már a másik jegyespár sem él együtt, Zayn nem csak a banda mellől pártolt el, hanem menyasszonya mellől is.
A magyar szépség Ausztráliába utazott a munkája miatt, ahova szingli barátnői is elkísérték. Oldalán láthattuk Jade Thirlwall-t, Gemma Styles-t, Eleanor Calder-t, Tóth Sonját és Perrie Edwards-ot is. A lányok a héten minden szabadidejüket együtt töltötték és újabb álompasik után néztek. A legjobban az elmúlt éjjel csaptak ki a hámból, a két magyar nő kivételével, mind a négyen a sárga földig itták magukat. Fotók is bizonyítják, hogy az alkoholt legkevésbé az idősebbik Styles bírta, állítólag szerelmi bánata miatt még sírt is az éjszaka.
De vajon mi a céljuk ezzel az ivászatal a lányoknak? A srácokat akarják visszaszerezni vagy csak szimplán felejteni akarnak?  
Ha vissza szerzési hadművelet van, akkor viszont jó hírünk van a három hölgy számára, ugyanis eddig a fiúk nem lettek lencsevégre kapva új kiszemeltjükkel."

Nagyon felhúztam magam! Hogy mernek ilyeneket írni rólunk?! Idegesen dobtam le a telefonom a fésülködő asztalra, mire a többiek érdeklődve néztek rám.
-Barbi ne húzd fel magad ezen!- lépett mellém Dávid, és egy puszit nyomott a fejemre.
-Te is olvastad?! Annyira felháborító!
-Tudom... 
-Mi van ha Niall is olvassa?
-Barbi, Ni ismer annyira, hogy tudja, ez nem igaz.
-De ő sem vár örökké - szólt közbe Gem.
-Mire gondolsz?
-Niall elmondhatatlanul szeret téged, de nem lesz örökre ilyen türelmes. Oké, hogy rágódsz a dolgon, de a szíved mélyén te is tudod, hogy mi lesz. Csak nehogy késő legyen!- kaptam egy puszit az arcomra majd elment előttem.
Én is felálltam és elindultunk lefele reggelizni. Az egyik asztalnál ült Ed, az ölében Sophieval. A kislány nevetve futott oda hozzánk és az anyukája karjaiba vetette magát.
-Jóreggelt anyu!
-Neked is Kicsim! Hogy aludtál apu mellett?
-Nagyon jóóól! Ed bácsi azt mondta, hogy este megyünk a koncertjére!
-Tényleg! Az ma este lesz!
-Jóreggelt!- mosolygott ránk a vörös hajú srác.
-Neked iis!
-Láttátok a híreket?
-Igen... De lányok, gyorsan egyetek, indulunk kell!- nézett ránk, ugyanis az utolsó napra egy fotózást hagytunk, és ők is eljöhettek.
-Dávid lazíts egy kicsit! Holnap hazamegyünk és még nem volt egy nyugodt estéd!
-Mert én nem pihenni jöttem ide... 
-Induljunk inkább!- állt fel az asztaltól Perrie, mi pedig követtük őt.
A szobánkban megfogtuk a táskáinkat és el is indultunk az irodaház felé.
A fotózás nagyon jól ment, talán a három közül ez volt a legjobb. Négy órakor végeztünk, innen pedig egyből Ed koncertjére mentünk.
-Sziaaaa!- ugrottam a hátára lendületből.
-Jézusom de nehéz vagy!- nyögött fel, miközben megfogta a combjaimat, ezzel megelőzve azt, hogy leejt.
-Nem is igaz! Mennyi idő van koncertig?
-Még négy óra.
-Oksi! Addig mit csinálunk?
-Ammmmm. Nem tudom.... Xbox?
-Szupi!
-Koncert után meg elviszlek valahova!
-Hova?
-Meglepi!
-Ed bácsiii!- futott oda hozzánk Sophie. A srác óvatosan lerakott, aztán az ölébe emelte a kislányt. Leültek mellénk a kanapéra és beszélgetni kezdtünk. Lassan egy órája beszélgettünk mikor odajött hozzánk egy ember, aki szólt Ednek, hogy hangpróbája van. Leültünk a színpad szélére és onnan hallgattuk a csodás hangját.
-Úúúúú! Elénekled a Moments-et?- csillant fel Jade szeme, de amit kimondta inkább be is fogta a száját.
-Nem hinném, hogy ez jó otlet- tekerte a fejét Sonja.
-Semmi baj, szeretem azt a számot - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-Tuti?
-Persze! Csak szép emlékek kötnek ahoz a dalhoz.
Ed belekezdett a dalba, én pedig csukott szemmel gondoltam vissza a gyönyörű emlékre. Láttam a szemem előtt azt a több ezer rajongót. Szinte éreztem, hogy Niall szorosan öleli a derekamat, mintha el sem akarna engedni. Szinte hallottam azokat szavakat amelyekben szerelmet vallott nekem. Éreztem csókja édes ízét az ajkamon. És éreztem, hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon. Nem tudtam nem szeretni.... Ő jelentett nekem mindent. A boldogságot, a szerelemet, az életet, a bánatot, mindent.... Összehúztam magamon a Szöszi jópár mérettel nagyobb pulcsiját, s beszívtam az illatát. Azt éreztem, hogy az elmúlt egy hónaphoz képest akkor hiányzott a legjobban. Szükségem volt Niallre, de tudtam, hogy nem fogadna vissza. Nagyon rosszul bántam vele, nem szórakozhatok vele. A szám lassan véget ért, nekem pedig a megállíthatatlanul potyogtak a könnyeim.
-Ne sírj, Hercegnő!- guggolt le mellém Ed, és szoros ölelésébe vont.
-Jól vagyok, semmi baj!
-Lassan jönnek be a rajongók, úgyhogy menjünk hátra, gyere!
-Oké!
Lassan hátra mentünk, ahol a barátnőim éppen a kajás asztal előtt álltak, és ettek.
-Ed!
-Hmm?
-Szükségem van egy nagy ölelésre!- jelentettem ki, és hirtelen átöleltem. Fejemet a mellkasába temettem, és úgy álltunk egy ideig.
Miután elengedtük egymást nyomtam egy puszit az arcára, majd otthagytam. Levágódtam Perrie mellé és kikaptam a kezéből a müzliszeletet.
-Persze, nyugodtan!- forgatta meg a szemét.
-Imádlak!
-Jövő héten akkor mikor jössz?
-Miért mész Londonba?- nézett rám Dávid.
-Azért, mert attól, hogy már nem lakok Niallel, nem fogunk elköltözni, szeretnék ott lakni és kell egy ház.
-Biztos ezt akarod?
-Igen.
-Büszke vagyok rád!
-Köszönöm! Visszatérve a kérdésedre!- fordultam vissza Pezz felé- Otthon töltenék egy-két napot, és utána, ha neked az jó lenne!
-Tökéletes!
Innentől mindenki elkezdte tervezgetni, hogy holnap hova repül, és abban maradtunk, hogy Sonja és Gemma a srácok után megy, Dávid, Sophie és én haza Magyarországra, Jade, El és Perrie pedig Londonba, ahol én két nap múlva csatlakozok hozzájuk.
-Két hét múlva neg óriási bulit csapunk!- kiáltott fel Gem.
-Miért is?
-Mondjuk mert leérettségizel?
-Jézusom, az már csak két hét!- mondtam rémülten, és éreztem ahogy falfehér leszek.
-Na nehogy elájuljál itt! Menni fog hidd el!        
-Megbukok.
Lassan bejöttek a VIP rajongók, mi pedig elmentünk egy hátsó szóbába, hogy ne zavarjunk.
Nyolc órakor a színpad mellől néztük ahogy Ed felfut oda a gitárjával a kezében, és bele is kezdett az első dalába.
Fantasztikus volt a koncert, végig énekeltünk és jól éreztük magunkat. Az utolsó szám után elköszönt a több ezer rajongójától és le is jött mellénk.
-Nagyon ügyes voltál!- öleltem át, és egy puszit nyomtam az arcára.
-Köszönöm!- nevetett fel.
A többiek is átölelték, Dáviddal kezét fogott aztán újra felém fordult.
-Hercegnő, időben vissza akarlak vitni apádhoz, úgyhogy lassan induljunk!
-Mikorra gondoltad visszahozni?- nézett rá teljes komolysággal Dávid.
-Kettő?
-Nincs az túl későn?
-Régen látta azokat- akikhez viszem- szóval szerintem a kettő megfelelő.
-De egy perccel sem később!
-Elég, fejezzétek be! Nem vagyok a lányod, egyszerűen egy meglepetés lesz, és akkor jövök amikor akarok.
-Tudod, hogy csak viccelünk!
-Akkor rémes a humorotok!
-Inkább induljunk Barbi!
-Oké, sziasztok, holnap reggel találkozunk!- mindenkinek nyomtam egy puszit az arcára és Ed után mentem. Beültünk egy fekete terepjáróba és amíg oda nem értünk azon voltam, hogy megtudjam, hova is megyünk.
-Nemsokára odaérünk, Barbi!
-De annyira érdekel! Tetszeni fog?
-Szerintem igen.
-Ugye... Ugye nem Niall van itt?
-Nem, nem ő van itt. Belátta, hogy időre van szükségetek.
-Hosszú időre. Évekre.
-Nem fogok veled ezen most összeveszni! Várj, hívnak!- mondta és a füléhez emelte a telefonját. Nem igazán figyeltem oda a beszélgetésére, csak akkor néztem rá, mikor elrakta azt a készüléket.
-Miaz?
-A hely előtt ahova megyünk, megjelentek a paparazzik.
-A picsába, Niall pulcsijában vagyok!
-Nem lesz semmi baj! Lenn lesz egy őr, vele kell menned! Én lehet, hogy elveszek a tömegben ha sok rajongó lesz, de te menj fel a harmadik emeletre, ott fognak várni!
-Oké.
Míg meg nem érkeztünk csend telepedett közénk, és vártuk, hogy odaérjünk. A kocsi nemsokára leparkolt, mi pedig kiszálltunk. A vakuk csak úgy villogtak, de mi lehajtott fejjel mentünk el az ajtóig.
Előre féltem, hogy miket fognak rólunk írni, de abban a pillanatban az volt a legfontosabb számomra, hogy élve belépjek azon az ajtón.
Amint ez megtörtént fellélegeztem, és vártam meg Edet. Lassan jött ő is, majd úgy indultunk fel a pontos emeletre.
-Csukd be a szemed!
-Nem!
-Kérlek!
-Nem! Egész nap idegesítettél, de most már tényleg meg akarom tudni!
-Kikészítessz!- forgatta meg a szemét.
A lift megérkezett, én pedig nagyon gyorsan pattantam ki, és ekkor megláttam a meglepetést.
-Srácok!- ugrottam a nyakukba.
-Jó újra látni!- kaptam egy puszit a fejemre Ash-től.
-Bár a húgodat is jó lenne megölelni- mondta Luke vigyorogva.
-Te csak szállj le a húgomról! 
-Majd meglátjuk!- kacsintott rám.
-Gyertek, menjünk be!- indult el Cal. Mindannyian követtük őt, mint kiderült a hotelszobájukba. Leültünk a fotelokba és beszélgetni kezdtünk. Számon kértek, hogy miért hagytam el Niallt, aki- őket idézve- "maga a depresszió" és nagyon nincs jól. Megmondtam nekik, hogy nagyon sajnálom, de nem tudok vele mit kezdeni, csak neki akarok jót.
Egészen éjjel kettőig maradtunk, akkor is csak azért jöttünk el, mert Mike-nak sikerült étgyomorra bort innia, és eléggé rosszul viselte az alkoholt. 
A kocsiban és még a hallban is Edtől búcsúztam, aki megígérte, hogy másnap reggel kikísér minket a reptérre és az érettségim hetében meglátogat. Egy nagyon szoros baráti ölelés után ő is elment a szobájába és én is.

*Visszaemlékezés vége*

A hazaindulásunk reggelén eléggé szomorkásan ébredtem, hisz' nagyon megszerettem ezt a várost. Sophie kopogott be a szobámba, és vetette magát a karjaim közé mikor kinyitottam az ajtót.
-Jóreggelt Tündérem! Miújság?
-Tegnap este melletted akartam aludni, de anyu mondta, hogy nem vagy itt.
-Későn értem ide. Ed bácsi elvitt egy meglepetés helyre.
-És tetszett?
-Nagyon jó volt! Gyere, csücsüljünk az ágyra!- raktam le a földre, de ő kifutott a terszra, és az egyik napozó székbe feküdt.
-Barbi!
-Hmmm?
-Miért haragszol Niallre? Nagyon szeret téged!
-Kicsim, te ezt még nem érted!
-De, de, én értem! Minden mesében az van, hogy csak a királylány szomorú. De a ti mesétekben a király is. Anyuék meséjében egyikük sem szomorú, de ti azok vagytok. És képzeld el, egyik este mikor a Niall bácsi mellett aludtam, megnézte a telefonját és te is ott voltál. És megkérdezte, hogy beszéltem e veled, mert ő nem, és nagyon hiányzol neki. És szomorú volt. És elmondta, hogy szeretett volna egy olyan Hercegnőt mint amilyen én vagyok, és te lettél volna az anyukája!
-Jajj Drágám! Annyira édes vagy!
-Ne sírj, Barbi!- mászott az ölembe- Felhívjuk Niall bácsit, hogy szereted?
-Nem lehet.
-De szereted Niall bácsit?
-Igen!- bólintottam határozottan.
Nyomott egy puszit az arcomra és átölelt. Pár percig csak feküdtünk, ő az ölemben és a hátamat ölelte, én pedig szinte az egész testét átkaroltam. Nemsokára Sonja jött ki hozzánk, hogy menjünk reggelizni.
-Kicsim, mit mondtál Barbinak, hogy sír?
-Csak elmeséltem, hogy mit beszélgettünk Niall bácsival.
-Kértem, hogy azt ne mondd el neki, nemigaz?
-De... De Barbi is szereti Niall bácsit!
-Tudom Életem, de most mind a ketten szomorúak. Aztán meg majd mind a ketten boldogok lesznek.
-Ummmmm, én nem vagyok éhes, de ti menjetek nyugodtan! Még be is kell pakolnom...
-Tuti?
-Igen!
-Rendben, akkor nemsokára jövünk.
-Okés.
Miután elhagyták a szobámat az ágyra dőltem, és csak zokogtam. Csak folytak a könnyeim, megállíthatatlanul potyogtak. Magamhoz vettem egy zsepit és a telefonom, és azt hiszem életem legnagyobb ostobaságát követtem el. 

Sophie❤

6 megjegyzés:

  1. Ahhhhhhhhhhhhh.... <3333 :DDDD
    Eskü, bekönnyeztem.. Csodálatos, de nem értem Barbit... Neem.. :( Kicsit, megértem, de nagy részben, nem... Nem értem, miért, csinálja, mert mid a ketten szenvednek. :( Meg értem s. hogy csak Ni nek akar jót, de így soha sem lesz jó egyikőjüknek sem, mert Őket egymásnak teremtette a sors is :,( Fantasztikus lett a rész, nem győzőm folyamatosan mondani :D <3 Annyira szeretem!!
    Várom következő részt majd szombaton
    Puszil Kinga

    VálaszTörlés
  2. Kedves Zsófia!
    Nagyon nagyon jó részt kaphattunk!
    Nagyon várom a következő részt!
    További jó írást!
    szia
    BezTina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hű ez a rész..
      Úgy sajnálom hogy szakítottak nem is értem hogy miért. Vagyis értem csak ajj.:( Na mindegy remélem Niallt felhívja Barbi és újra happy lesz minden mert ha nem én fogok összejönni Niallal és hát arra nincs sok esély sőt semennyi :D nagyon-nagyon várom a részt siess :) Petra

      Törlés