2016. augusztus 27., szombat

III. évad 20.rész- A szívem New Yorkba húz

Sziasztook☺
Meghoztam az utolsó részt! Annyira fura ezt leírni...
Szóval már csak az epilógus van hátra. Mivel olyat találtam ki, ami sok olvasást és válogatást vesz igénybe, nem tudom mire készül el. Ebben az is közre játszik, hogy csütörtökön suli.
Ha az utolsó rész elnyeri a tetszéseteket hagyjatok magatok után nyomot és csatlakozzatok facebook csoportba!
Jó suli kezdést, és kellemes olvasást, puszi Zsófi❤


-Ezzel semmi baj nem lenne, ha Louis és Harry nem akartak volna kétszer rátok nyitni!- nevetett Jon.
-Pedofil kukkolók! 

-Szépségem, lassan indulnunk kell!
-Egy éve ilyenkor ugyan ennyire kapkodtam!
-De már legalább a gyerekek nincsenek benned.
Valóban, egy éve, Niall szülinapján, az esküvőnk napján még bőven terhes voltam. Mennyire szép nap is volt az... Annyira durva, hogy háromszázhatvenöt napja annak, hogy igent mondtam életem szerelmének! Az érzéseim iránta azóta sem csillapodtak, sőt! Minden nap újra és újra belé szeretek!
Az évfordulónk megünneplésének alkalmából vacsizni megyünk, utána Adele koncertre, majd egy hotelben töltjük az éjszakát. A romantikus vacsi és az éjszaka a férjem ötlete volt, a koncertet pedig én adtam neki születésnapjára. Nagyon régóta hajtogatta mennyire el akar menni, gondoltam itt az ideje. Megbeszéltük, hogy az évfordulóra nem igazán veszünk semmit a másiknak, így én csupán egy VS szettet szereztem be.
-Niall segíts, kérlek!- kértem meg hisztizve, mikor nem sikerült össze húzni a cipzárt a ruhámon.
-Gyönyörű vagy!
-Köszönöm!- pirultam el.
-Mehetünk?
-Egy pillanat!
Az ikrekhez siettem, már amennyire a magassarkúmban tudtam, és mindkettőjüket agyon puszilgattam. Nem akartunk hozzájuk bébi szittert, így Harry jött át, hogy Flórával együtt vigyázzanak rájuk.
-A kaja a konyhában, lassan vihetitek őket fürdeni, Harry, reggel a mi kocsinkkal vidd suliba, és be tudod rakni a gyerekeket, mindkét bébiőrt kapcsoljátok be....
-Barbi, elég, tegnap egyedül is bírtam velük, nem lesz semmi baj!- igen, sajnos ez a második este amit tőlük külön töltünk, ugyanis Niallnek meglepetés bulija volt a közös házban, így azon vettünk részt. Ez volt az első buli a terhességem óta, ahol többet ittam a kelleténél, és már alvás előtt is többször kötöttünk ki a férjem régi szobájában.
-Annyira hálásak vagyunk neked!
-Barbi, én csak örülök, ha velük lehetek! Ezek a pillanatok bizonyítják azt, hogy megérte szenvednem!
-Indulnunk kell, szeretlek titeket!- mindhárom gyerek kapott egy-egy puszit, Harryt is megöleltem, Ni is elbúcsúzott, és a vörös sportkocsival el is indultunk.
-Emlékszel, mennyire örültél, mikor megtudtad, hogy Balira megyünk?
-Majd kiugrottam a bőrömből! Meg Miamit is imádtam!
-Az is gyönyörű volt! Emlékszem mit mondtál nekem.
-Na mit?
-Vacsi közben elmondom!- kacsintott rám, majd újra az útra figyelt.
-Alig várom! Szóról szóra!
-Ahogy akarod!
Nemsokára egy elegáns étteremhez értünk oda, Niall kiszállt a kocsiból, az oldalamra
sietett, és azonnal kisegített. Kézen fogva sétáltunk be az étterembe, ahol azonnal az, asztalunkhoz vezettek minket.
-Üdvözlöm Önöket nálunk, Mr. és Mrs. Horan! Mit hozhatok önöknek?
-Én vörös bort kérek!- mosolyogtam a pincérre.
-Az nekem is jó lesz, köszönöm!
-Rendben, egy pillanat és hozom!
-Köszönjük!
Kinyitottuk az étlapot, és miután a Szöszi rám szólt, hogy ne az árakat néztem, választottam is. 
-Megvan, Baba?
-Ahha! Neked?
-Az egész étlapot fel tudnám falni, de igen!
-Hogy fogunk innen tovább menni?
-Kocsival, miért?
-Mert iszunk mindketten.
-Minden rendőr koncerten van, nem fognak minket megállítani.
-Tuti?
-Tuti, Szépségem!
-Imádom, mikor megszegi a szabályokat, Mr. Horan!
-Igen?- vigyorgott pimaszul.
-Igen!
Nemsokára leadtuk a rendelést, és miközben bele-bele kortyoltunk a borba, minden féléről beszélgettünk.
Mikor már csak a desszertre vártunk, bele ittam az újonnan rendelt pezsgőbe, és a szerelmemre néztem.
-Akkor... Tartozol nekem egy vallomással!
-Igen! Szóval...- megfogta mindkét kezem, és mélyen a szemembe nézett- Tudod, hogy minden lány álma a mesébe illő esküvő, csókolózni a lemenő Nap alatt. Nászútra menni Párizsba, csókolózni az Eiffel-torony tetején. De neked nem ez az álmod, hanem az, hogy a nagy Ő-vel tedd meg ezeket a dolgokat, azaz velem. Mert én vagyok az álmod. Nekem pedig te, Szépségem!
A végére bekönnyesedett a szemem, hisz igaza volt. Nekem ő az álmom, neki pedig én. És, hogy több, mint egy évvel később is el tudja mondani, lenyűgöző!
-Szeretlek Niall Horan!
-Én is szeretlek! Kibaszottul kurvára szeretlek!
Meghozták a desszertünk, de azzal már sietnünk kellett, mert utána indulhattunk is tovább. A koncertre az utolsó VIP jegyeket sikerült megkaparintanom, így azzal együtt volt parkolónk is.
Jó volt, hogy nem nagyon vették észre kik vagyunk, de aki mégis, nem foglalkozott vele. Ez azért várható volt, hogy nem az a korosztály lesz itt, akik oda vannak Niallért. A szerelmem egészen a koncert kezdetéig olyan volt, mint egy kisgyerek, teljesen be volt zsongva. De én örültem ennek. Így biztos lehettem benne, hogy örömet szerzek neki. Hisz ő a megismerkedésünk napja óta csak örömet szerez nekem.
-Vegyünk inni?- észre sem vettem, hogy máris a helyünkre értünk.
-Vehetünk- a férjemre mosolyogtam, aki egy gyors csók után ott is hagyott. Nemsokára két pohár borral tért vissza, amikről fogalmam sem volt honnan szerezte.
A koncert lassan elkezdődött, és szégyen vagy nem szégyen, többször is elsírtam magam. Egyszerűen fantasztikus volt az egész koncert, egész végig a hideg rázott. Össz vissz egy képet csináltunk mindketten. Nem beszéltük meg előre, de utólag kiderült, hogy az indok ugyan az. Nem azért megyünk oda, hogy semmit ne lássunk az egészből, csupán a telefonunk kijelzőjét. Az élményért megyünk oda, amire halálunk napjáig vissza tudunk emlékezni. Azért mentünk oda, hogy élvezzük, és nem azért, hogy a fotósok helyett mi készítsünk képeket.
Az utolsó szám végére Niall már annyira fel tüzelt, hogy ki sem használtuk a lehetőséget, hogy találkozzunk az énekesnővel, hanem amint kijutottunk, kocsiba pattantunk, és mentünk is a hotelhoz.
-Emlékszel, hogy az esküvőnk előtti éjszakán mit csináltunk?
-Azt nem lehet elfelejteni!- vigyorogtam rá- De ne most ismételjük meg!
-Ne most?
-Ne!
-Majd máskor?
-Igen!
Lassan odaértünk a hotelhoz, és az éjszaka olyan volt, mintha csak a nászéjszakát éltük volna át újra.
Másnap reggel Niall előtt ébredtem, és kifejezetten fura volt, hogy nem kell egyből a gyerekekhez sietnem. Gyorsan a szerelmem ingjébe bújtam, és úgy mentem ki a mosdóba. Utána rendeltem reggelit magunknak, majd elkezdtem ébresztgetni a manóm. Miután arra nem ébredt fel, hogy simogatom, tudtam, hogy más módszerekhez kell folyamodnom. Ledobtam magamról a fekete pamutot, és a Szöszi csípőjére ültem. Onnan leptem be az egész felső testét apró csókokkal, reménykedve abban, hogy felkel. Egyszer csak egy ügyes mozdulattal maga alá fordított, de mielőtt nyekkenhettem volna, máris ajkaimat ostromolta.
-Mehet egy reggeli menet?
-Mehet!- csak ennyit tudtam kinyögni, ezután már nem voltam képes normális beszédre.
Mire a légzésünk, és minden másunk is újra normális lett, tíz óra is elmúlt. A reggelit újra kellett rendelnünk, ugyanis nem tudtuk kinyitni.
Kaja után össze szedtük a cuccunk, és mentünk is haza.

***

-Boldog szülinapot, Szerelmeim!- az ikreket nem ébresztettük korábban, de mikor hallottuk, hogy fenn vannak, azonnal mentünk hozzájuk. Az első szülinapjuk! Annyira durva, hogy már egy éve annak, hogy Niall meglepett itthon, és az ijedségtől elfolyt a magzat vizem. Két éve ismertem meg Őt.
-Mammii!- nyüszített Zoe, mire én oda mentem hozzá, és ki vettem az ágyából.
-Jó reggelt, Szépséges Hercegnőm!
-Appp!
-Itt van apa is!- babát cseréltünk, és a másik gyerekünket is babusgattuk egy picit.
-Gyertek, van nektek sok-sok meglepetés.
Az első önálló lépéseken tegnap lettünk túl, azóta a gyerekek esnek kelnek, de mennek, mint a mérgezett egér. Most is azonnal a nappaliba futottak, ahol Harry, Luke és Flóra várt rájuk.
-Sziasztok bébik!
Míg a tesómék lefoglalták őket, mi a konyhában meggyújtottuk a gyertyát a tortákon, majd énekelve vittük be nekik. Míg Chris tapsolt, a kislányunk sinkongatott, és ha a húgom nem fogja le, fel is borul.
-Nagyon boldog szülinapot, babáim!
Oda adtuk nekik az ajándékokat, és ezek után az torták nem is érdekelték őket. Persze azért mindenkinek vágtunk egy szeletet, és a gyerekek is ettek egy-egy falatot, de a játékok sokkal jobban lekötötték őket.
-Két éve!- mosolyogtam Niallre, miközben az ölében ültem.
-Annyira durva... Már két éve elvisellek!
-Naa! Ne légy gonosz!
-Várj! Mutatok valamit!
Bekapcsolta a tévét, valamit nyomkodott a telefonján, majd elindult a koncert videó. Erre a picik is felkapták a fejük, és ahogyan nézték a képernyőt lassan megláttak engem is.
-Anny! App!
-Mamiii!- futott a kijelző felé a kisfiam, azzal a céllal, hogy megérintse az arcom.
-Itt vagyok, Bogyó!
-Nyem!- csak a fejét kapkodta, nem tudta mire vélni, hogy mindkét helyen lát.
-Gyere ide, Picikém!
-Barbi, meg van még ez a ruha?- kérdezte kíváncsian Flóra.
-Ahha!
-Akkor hétvégén felvehetem a partira?
-Persze!- bár a gyerekek szülinapja szerdai napra esett, úgy gondoltam ennyit a húgom is hiányozhat a suliból, így egy napra kikértem. A hétvégén pedig megtartjuk a gyerekek szülinapi zsúrját, ahova az egész családot meghívtuk, a srácokat, meg még pár barátot.
A délelőtt hátra lévő részét azzal töltöttük, hogy a gyerekekkel játszottunk, vagy azokat a cuccokat szedtük össze, amiket szétszórtak maguk után.
-Azt hiszem, hogy egy éves szülinapjukra már igazán megérdemelnek egy Nando's-os kaját!- vigyorgott a Szöszi, mikor mindketten a gardróbban voltunk.
-De igaz! Imádom az okos fejed!- mormoltma a szájára, majd hosszan megcsókoltam.
-Alig várom, hogy éjjel...
-Na! Neked soha nem elég?!
-Belőled nem!

"I just can't get too much of you, baby
It's never, it's never enough, never enough
It's never enough, never enough"

Miközben ezt énekelte én csak vigyorogtam rá, aztán hagytam, hogy megcsókoljon.
-Annyira, de annyira szeretlek!
-Én is szeretlek! Nagyon!
-Kérdezhetek valamit?
-Persze!
-Miért jó, hogy itt állsz az egyik legszexibbb fehérneműdben és magassarkú csizmában?
Mivel magam sem tudtam válaszolni csak a nyelvem nyújtottam rá, majd tovább kerestem a megfelelő ruhát. Végül egy vastagabb overálnál maradtam, amihez egy hosszú, elegáns kabátot vettem fel.
-Ugye tudod, hogy csak a Nando'sba megyünk?
-Igen, de mivel a rajongóid szeretettel várnak ott, nem kockáztathatok. És te bármit felveszel vagy nem veszel kurva szexi vagy, és teljesen mindegy!
-Hát... Köszönöm!?
-Sikerült zavarba hoznom a nagy Niall Horant!- vigyorogtam rá, mire csak egy gyors csókot adott.
-Ne szemtelenkedj, Szépségem! Éjjel megbánod!
-Szeretném én már megbánni!
Nyomtam egy puszit az arcára, majd a csípőmet riszálva hagytam el a gardróbot. Az ikreket Harry és Flóra felöltöztették, így azonnal mehettünk is. Hazz és a tesóm a srác kocsijával mentek, mi pedig a sajátunkkal, mert amúgy nem fértünk volna be.
Az ebéd nagyon jó hangulatban telt, a rajongók sem voltak veszélyesek, és megértették, hogy most együtt szeretnénk lenni.
-Hogy szeretnéd a karácsonyt?- kérdezte Ni este, mikor már a kádban ültünk.
-Nem tudom. Legyünk együtt!
-Együtt leszünk, ez természetes! Mi lenne... Ha...
-Ha nem minden szó után engem csókolgatnál? Meg tudnánk beszélni.
-Kitaláltam valami jobbat!
-Ha ezt megbeszéltük, utána elmondhatod azt is!
-Oké. Szóval arra gondoltam, hogy mi lenne, ha huszonnegyedikén itthon lennénk, huszonötödikén nálunk Írországban, huszonhatodikától harmincegyedike reggelig meg Magyarországon. Szilveszterre meg vissza jönnénk ide.
-Szuperül hangzik!
-Örülök. Akkor most jöhet a másik ötletem?- vigyorgott kajánul.
-Jöhet hát!

A szülinapozás után a karácsony gyorsan ide ért, és huszonötödikén hajnalban már egy repülőn ültünk. Ahogy meg volt beszélve, először mentünk a Horan családhoz, utána pedig majd hozzánk.
-Niall ez valami gyönyörű!- nézte a húgom elbűvölve a tájat.
-Mamma!
-Igen picim, megyünk a mamához, meg a papához!


-Annya!
-Mondjad Szépségem!- a kis lányom egy szót sem szólt, csupán oda tipegett hozzám, és átölelt- Szeretlek Babám!
-Én isz szejetlek annya!
-Én isz!- csatlakozott Chris.
-És aput ki szereti?- nézett ránk durcázva Niall.
-A csijke. És annyci. És mii!- futott felé a kis manónk, őt pedig Zozo követte. Mosolyogva néztem végig, hogy bújnak az apukájukhoz, aztán inkább Flórához mentem oda.
-Minden okés?
-Persze!
-Két nap, és találkozol Luke-kal!
-Tudoom, annyira izgulok!
-Megértem.
Tovább nem tudtuk folytatni a beszélgetést, mert a gép egy óriásit rázkódott, és mindannyian elestünk. Csupán a gyerekek visítozását hallottam, és, hogy Ni nyugtatja őket, de nem tudtam oda menni. Fel sem tudtam állni, és a fejem is nagyon bevertem. Ahogy oda kaptam a fejem, vérzett. Majd csak annyit éreztünk, hogy lefele zuhan a gép. Mindenki kiabált, de egyszer csak minden elsötétült.

*Niall szemszöge*

A karácsony miatt természetesen haza utaztam, és az éjszakákat a régi szobámban töltöttem. Ott tartózkodásom második éjjelén valami rémes szúrást éreztem a mellkasomban. Nagyon nagyon fura volt, és vissza sem tudtam aludni. Csak fel-alá járkáltam a házban, egyszerűen nem tudtam hova tenni a dolgot, de tudtam, hogy ki kell derítenem mi volt ez. És a szívem New Yorkba húzott.

Sophie❤

2016. augusztus 20., szombat

III. évad 19. rész- Perverz kukkolók!

Heey☺
Sajnálom, hogy egy picit később, de meghoztam az utolsó előtti részt!
Szóval az epilógushoz egy olyan ötletem van, amit még sehol nem olvastam, így remélem számotokra is különleges lesz!❤
Az előző részt eddig pontosan 600-an olvastátok el, amivel együtt az össz oldal megjelenítés 144162! 
Elmondhatatlanul hálás vagyok nektek, hagyjatok magatok után nyomot és csatlakozzatok facebook csoportba!
Jó olvasást, puszi Zsófi❤

Éreztem, hogy lassan csukódik le a szemem, és hagytam, hogy az álmok világába zuhanjak.

-Hercegnőm! Ideje felkelni! Pár perc és leszállunk!- ébredtem lágy érintésekre, amikhez a szerelmem csodás hangja társult.
-Mi?! Már itt is vagyunk?
-Igen, elaludtál, és nem akartunk felkelteni.
-De az ikrek?
-Minden rendben volt velük, rád fért egy kis pihenés!
-Hát akkor jó reggelt!- nyújtóztam egy nagyot, és Ni felé csücsörítettem. Értette a célzást, lehajolt hozzám, és hosszan megcsókolt.
-Neked is, Szépségem!
-Sziasztok Babáim!
Az ikrek és Flóra még mindig a játszós pléden ültek, és játszottak. Mindhármuk fejére puszit adtam, majd a fürdőbe mentem. Alig fejeztem be a dolgom, a pilóta szólt is, hogy kössük be magunk, megkezdjük a leszállást.
Mikor leléptünk az utolsó lépcsőfokról is, meleget és fülledtséget éreztem. Sokkal jobb idő volt, mint otthon Londonban. Egy reptéri dolgozó elvitte az összes cuccunk, mi pedig a kocsihoz indultunk, amit kértünk.
Fél órán belül egy óriási tengerparti villához értünk, bazi nagy udvarral.
-Niall, ez gyönyörű!
-Örülök ha tetszik, Szépségem! Gyertek, ki van takarítva, kajával is fel van töltve, és a gyerek szobába is raktak be három kiságyat pelenkázóval.
-Te vagy a legjobb!
Ahogy beléptünk a látvány ami fogadott egyszerűen csodálatos volt. A fa mennyezettől elkezdve, az üveg asztalokon és a függő ágyakon át a kilátásig, minden.
-Ez hihetetlen!
-Én sem hittem volna, hogy ez ilyen szép...
-Gyertek, nézzük meg a szobákat!
Minden háló az emeleten volt, és gyorsan be is osztottuk, hogy ki hol fog aludni. Pont tíz szoba volt, amennyire nekünk szükségünk volt.
-Nemsokára megjön Luke, Liamék, és Joshék. Este pedig mindenki más.
-Szuper! Akkor addig kipakolunk?
-Ahha!
A gyerekszobát vettem először célba, megpróbáltam mindent elrakni, és nagyjából sikerült is. Utána a saját szobánk szekrényeiben pakolásztam, míg Ni és az ikrek kimentek az udvarra. Egy óra alatt kész is lettem, de amint csatlakoztam a kis családomhoz, megjöttek öten.

***

Este kilenc órára mindenki a birtok területén tartózkodott, és közösen ültünk az udvari asztalnál, a vacsoránkat fogyasztva. A három pici babakocsiban aludt mellettünk, mert úgy véltük, hogy ilyen időben nem kell őket bevinni. Egyébként Louist kérdeztem, hogy Bri hogy engedte el Freddiet, mire csak annyit mondott, hogy teje az elejétől fogva nem volt, így amiatt nem kell aggódni, amiatt pedig, hogy nincs otthon, meg is nyugszik egy kicsit, és ki tud kapcsolni. Hogy őszinte legyek nem nagyon lepődtem meg, de örültem, hogy a kis Tommo is csatlakozott hozzánk.
-Hozok még ki bort!- álltam fel, hogy a konyhába induljak, de Harry és Luke megelőzött. Sejtettem, hogy itt nem csak a bor színéről lesz szó, hanem Flóráról is. A göndör nagyon félti a húgomat, amit nem is csodálok, hisz a húgaként tekint rá, és rám is.
Hirtelen Chris kezdett el sírni, akit Liam vett ki a kocsiból. Ringatni kezdte, halkan énekelt neki, de egyik sem használt.
-Add csak ide!- kérte el a férjem. Kezét elvette a combomról, és a kisfiunkat fogta az ölébe. Nem kellett kinyitni a száját, a sírástól alapból nyit a volt, és megláttuk, hogy neki is elkezdett kibújni az első foga.
-Nyugi, csak fog!- vigyorogtam a többiekre, akiknek tátva maradt a szája.
Őt is jól megölelgettük, és azonnal rágókát adtam neki.
-Zoenak már van?- kérdezte Sandy.
-Ahha, neki reggel vettük észre. De jönnek a szúnyogok, szerintem jobb lesz, ha felvisszük őket!- néztem Loura.
-Majd én jövök!
-Köszi Szívem!- csókolta meg Dant a barátja. A két apuka adott jóéjt puszit a gyerekeiknek, majd elindultunk felfele. Levettük róluk a rugdalózókat, majd a barátnőmre néztem.
-Mi a baj?
-Áhh, semmi!
-Danielle!
-Rakjuk le őket, utána elmondom.
Mikor mindhárman aludtak halkan kimentünk a szobából, és lefele indultunk.
-Várj Barbi! Nem akarom mindenki előtt.
-Oké. Szóval?- néztem rá, miközben leültünk a lépcsőre.
-Képzeld el, a múltkor elvittük Freddiet a tengerpartra. És basszus, lefújta a szél a sapkáját, érted? Megfogtam, fel raktam rá. Az a hárpia úgy felfújta ezt, hogy bíróságra vitte az ügyet, és Lou csak meghatározott időpontokban láthatja a fiát. De annyira szarul érzem magam! Olyan, mintha Tommo miattam nem láthatná a kisfiát. Nem mintha, hanem tudom, hogy olyan. Azt érzem, ha vele maradok, nem fog majd tudni eleget foglalkozni Freddievel.
-Ez hülyeség, Dan! Bármennyire is becsülöm Brianát, azért, hogy az utálkozások meg minden szar ellenére is kihordta ezt a babát, ez akkor sem igazságos. Ugyan annyi joga van a fiával lenni, mint Louisnak. És tudod mit mondok neked? Simán szerelmes Louba, és féltékeny.
-Áhh, nem tudom. De egyre jobban azt érzem, el kell hagynom annak érdekében, hogy többet lehessen a fiával!
-Ezt most felejtsd el! A picikéjét már elvették tőle, nem hagyhatod el te is! Szüksége van rád Dan, ezekben a nehéz napokban! Annak a nőnek meg előbb vagy utóbb megjön az esze, és belátja, hogy tévedett. És tudod mit mondok? Amióta ismerem, és amíg együtt volt Ellel, egyszer nem láttam olyan boldognak, mint most.
-De ha Louis emiatt marad le mondjuk az első lépéseiről? Komolyan?
-Hol van az még? Addig bármi történhet! Komolyan! Tudod, hogy El még mindig nagyon jó barátnőm, és nem mondanék ilyet róla, ha nem lenne igaz. Gyere ide, te buta!
Szorosan átöleltük egymást, aztán elindultunk lefele.
-És amúgy is... Ha te is elhagysz, egyedül maradok Cheryllel. Mit kezdjek vele?
-Ne légy gonosz! Ha szeretik egymást, tökmindegy, hogy az anyám lehetne- vigyorgott cinkosul, mire én csak felnevettem. Vissza ki mentünk a többiekhez, és leültünk a párjaink mellé.
-Minden okés?- kérdezte egyszerre a két apuka.
-Ahha!
Lassan kibontottam a hajam, ami csak egy gyors kontyban volt, majd eligazítottam a tincseimet. Lassan Harry és Luke is visszaért, de ami meglepő volt az az, hogy együtt nevettek. A húgom érdekesen nézett rájuk, mire a két fiú csak annyit mondott, hogy majd elmondják.
Az este gyorsan eltelt, mindenki ment a saját szobájába, hogy aludjon vagy a párjával töltse az éjszakát.
Másnap reggel ahogy felkeltem, sajogott az egész medencém, a nyakam pedig két helyen is fájt. Megpróbáltam óvatosan felállni, de az első pár lépés rémes volt.
-Mi a baj, Szépségem?
-Te, meg a kielégíthetetlen vágyaid.
-Megígértem, hogy amint lehet, menni sem fogsz tudni!- célzott arra, hogy a terhességem utáni első menstruációm idején nem tudtunk együtt lenni. Még a második napon megígérte, hogy annyiszor fog a csúcsra repíteni, hogy menni sem fogok tudni. Igaza lett.
-Jó, de inkább menj a gyerekeidhez, biztos felkeltek már.
-Okés. Ha fenn van, hozzam Freddiet is?
-Persze!
Egy picit játszottunk a gyerekekkel, de aztán mentünk is reggelizni. Flóra és Luke mindenkinek csinált kaját, és miután az összeset elpusztítottuk mentünk is strandolni.
Az összes srác vízben volt, kivéve Niall és Louis. Ők a mi napozó ágyaink mellett álldogáltak türelmetlenül.
-Menjetek ti is játszani!
-Tuti?
-Tuti! Elleszünk mi a gyerekekkel, mindjárt megyünk mi is.
-Oké- vigyorgott Tommo.
-Szépségem, ne kenjem be a hátad?
-Most nem kell, köszi!
Mi lányok még mindannyian a parton voltunk, senki nem merte levenni a ruháját.
-Na ne szórakozzunk már! Innen mindenki vagy modell, vagy énekes, vagy színész, nem hiszem el, hogy pont mi szégyelljük a testünk!
-Igazad van! Ha te is, én is!- mondta Chreyl. Úgy ültem fel, hogy a cumizó babáimat ne döntsem fel, majd lehúztam magamról a strandruhám. A többiek tágra nyílt szemmel néztek rám, én pedig nem értettem mi bajuk.
-Van rajtam valami?
-Pont ez az, hogy nincs! Hogy nézhetsz ki így fél évvel szülés után?!
-Hosszú sztori, nem most van itt az ideje. Ti jöttök!
Lassan mindannyian megváltak a ruháiktól, és mindenki párja füttyögött.
-Ki ez a jó nő?- kiáltott felém Ni, mire csak a szemem forgattam.
-Nem is rám nézel!- hajtotta le a fejét Harry, mire mindannyian felnevettünk.
-Gyertek Szerelmeim, bekenlek titeket, aztán megyünk pancsolni!
Mindkét gyerekemet bekentem ötvenes faktorú naptejjel, a saját vállam is, aztán az ölembe vettem őket.
-Várj, jövök, segítek!- szaladt felém Li barátnője, és együtt vittük el a vízig a babákat.
-Köszi! Hozod az egyiket?
-Szabad?
-Persze!
Beleraktuk őket az úszó gumijukba, és lassan indultunk befele a vízbe. A babaúszás miatt az ikreknek nem volt újdonság a víz, így boldogan sétáltunk oda a srácokhoz.
-Halihó Babáim!- Ni mindkettőjük fejére puszit nyomott, és engem is megcsókolt.
-Az enyém hol van?
-Nyugi Lou, Dan mindjárt hozza, csak nem találta a naptejet.
Újra a férjemre néztem, akinek az ölében már ott pihent Zoe. Christ sem tudtam megfogni, mert ő a keresztapukája társaságában figyelte az új környezetet.
-Gyertek manók, megmutatjuk mit tanultunk uszin?
Mind a ketten elvigyorodtak, így igennek vettük. Abban a pózban fogtuk meg őket ahogy tanították, és amint mondtunk nekik, csinálták.
-Merülés bogyók!- szóltam, és egyszerre toltuk a fejüket a víz alá. Pár másodperc múlva feljöttek, mire Liam és Josh úgy nézett ránk, mint valami gyilkosokra.
-Meg akarjátok őket fojtani?!
-Dehogy, de így kell őket hozzá szoktatni ahhoz, hogy víz alatt vannak.
-Jaa értem.
Ebédre pizzát rendeltünk, utána pedig leraktuk a gyerekeket. Flórának és Lukenak nem volt kedve lejönni a partra, így ők a házban maradtak, míg mi mentünk fürdeni.
-Szóval Szépségem... Ezen a héten hova szeretnél menni?- kérdezte a Szöszi, miközben magához húzott és a nyakam csókolgatta.
Ni betartotta az ígéretét, így minden héten elmegyünk valahova randizni. Szeretem azt a pár órát, mert olyankor tényleg csak mi ketten vagyunk. Voltunk már korcsolyázni, nagyon sokszor vacsizni, színházban, koncerten és moziban is.
-Hmmm... Nem tudom.
-Nem megyünk el egy buliba? Utána pedig egy hotelba, ahol bátran kiengedheted a hangod!- szenvedélyesen suttogott a fülembe, én pedig éreztem, hogy az idegek a hasam alján egy csomóba ugranak. A szerelmem felé fordultam, és vadul csókoltam
meg. Nem számított rám, de gyorsan észbe kapott, és vissza csókolt. Lassan az ölébe emelt, miközben én az ágyékán mozogtam jobbra balra. Úgy éreztem belőle soha nem elég, és megint csak azt akarom, hogy a magáévá tegyen.
-Mondd, hogy te is akarod!
-Mi van Horan, már a hideg víz sem segít!- kuncogtam, és a fejem a nyakába temettem, és lassan csókolgatni kezdtem.
-Ne kísértsd a sorsod, Bébi! Hol akarod?
-Ágy- csak ennyit tudtam kinyögni, mire ő el is indult velem. Még pont láttam, hogy a többiek vigyorogva néznek ránk, a fiúk még füttyögtek is.
Niall a szobánkba érve azonnal az ágyra dobott, és felém mászott. A mellkasomat lepte be nedves puszikkal, és lassan kibontotta a bikinim felsőjét. Innentől hozzá fért a melleimhez is, amiket örömmel vett birtokba. Nem hagytam, hogy csak ő kényeztessen engem, hátára fordítottam, és egy csók után végig pusziltam a testét, egészen a fürdő nadrágja vonaláig. Lassan letoltam róla a felesleges anyagot, de mielőtt bármit is csinálhattam volna, újra Niall alatt voltam. Letolta rólam a bugyit, miközben a combom belső oldalát puszilgatta. Még jobban szét húzta a lábaimat, hogy oda férjen a fejével, és egyszerre vetette be az ujjait és a nyelvét. Egyre hangosabban nyögdécseltem, és egyre több lepedőt szorítottam, ahogy elkezdett bennem épülni a felszabadulás érzése. Pont azelőtt hagyta abba, hogy elmentem volna, én pedig próbáltam rá mérgesen nézni. Ami mint kiderült nem jött össze, mert ő csak nevetett rajtam. Hirtelen fordítottam a helyzetünkön, és azonnal rajta ültem. Miközben szenvedélyesen csókoltam, ráültem a teljes méretére, és nagyon gyors tempóban kezdtem lovagolni.
A szeretkezésünk alatt egyfolytában váltogattuk a pózokat, egyszer ő volt alul, egyszer én. Végül ugyan abban a pillanatban élveztünk el, és hagytam, hogy egész súlyával rám feküdjön. Az utórezgések idejére még rajtam maradt, de utána lassan kihúzódott belőlem, és mellém feküdt.
-Szeretlek Szépségem!
-Szeretlek Szépszeműm! Aludhatok egy picit?
-Csak nem kifáradtál?- nevetett.
-De!- kidugtam rá a nyelvem, majd lassan elnyomott az álom a szerelmem mellkasán.
Kis baba kezekre ébredtem, amik az arcomat taperálták. Minden ilyen alkalommal, mikor ők vagy Ni ébresztettek mosollyal az arcomon keltem fel.
-Jóreggelt Szerelmem!- hallottam meg a férjem hangját. Lassan nyitottam ki a szemem, és három gyönyörű kék szempárral találtam magam szemben.
-Nektek is! Mennyi idő?
-Fél négy. A gyerekek is az előbb keltek, Freddie ébresztette őket.
-Nem baj, nekik is ideje volt kelni. És nekem is. Ha felöltözök és eszünk valamit, utána mehetünk miattam a partra.
-Szuper! Este meg elmegyünk vacsizni.
-Mindannyian?
-Ahha!
-Oksi. Előre mentek, míg bikinit veszek?
-Persze, siess Szépségem!- kacsintott rám, majd az ikrek kíséretében elhagyta a szobát. Lassan kimásztam az ágyból, vissza vettem a fürdő ruhám, és le is siettem a többiekhez. Senki nem volt a három szerelmemen kívül, így visítva a Szöszi hátára ugrottam.
-Itt vagyok!
-Szuper. Ikrek kajája?
-Harmadik szekrény. Helló bébik!- ültem le eléjük vigyorogva, és egy tipikus Horan féle mosolyt kaptam cserébe.
-A mosolyuk a tied!
-A formás kis popójuk meg a tied!- nyomott egy puszit a fejemre, majd a lányával szembe ült le, és elkezdte adni neki az alma pépet. Én is megetettem Christ, és utána együtt indultunk a partra.
-Jó reggelt, Szerelmesek!
-Három és fél hónapot nem könnyű bepótolni!
-Ezzel semmi baj nem lenne, ha Louis és Harry nem akartak volna kétszer rátok nyitni!- nevetett Jon.
-Pedofil kukkolók! 

Sophie❤

2016. augusztus 13., szombat

III. évad 18. rész- Az első foga!

Sziasztok☺
Kicsit később, de itt a legújabb rész!
Különösebb mondani valóm nincs, hagyjatok magatok után nyomot és csatlakozzatok facebook csoportba!
Jó olvasást, puszi Zsófi❤


Végül a has simogatás vált be neki, az apukája éneke mellett. Nem akartuk vissza vinni a saját ágyikójába, így ezt az éjszakát ő töltötte velünk.
A következő hónapok olyan gyorsan elteltek, hogy már csak azt vettük észre, hogy Flóra évzárójára öltözünk. A tél végének, és a tavasznak is egyik pillanatról a másikra lett vége, és máris nyár. Az ikrek ekkor már fél évesek voltak, és lassan mászni akartak.
-Szerelmeim, le fogtok gurulni az ágyról, ha nem fejezitek be! Még egy picit várjatok, nemsokára indulunk!- beszélt nekik Ni, és mindkettő fejére puszit nyomott. Ők csak nevettek azon, hogy az apukájuk borostája hogy csikizi őket, és folytatták tovább az ide-oda gurgulázást.
-Ne idegeskedj! Nem fognak leesni, körbe vannak rakva párnákkal!- nyomtan egy puszit az arcára.
-Tudom, de féltem őket.
-Én is, de inkább öltözz! Nem akarom, hogy Flóra miattunk késsen!
-Este letépem rólad ezt a ruhát!- nézett a ruhámra, ami bordó volt, a vállamat egyáltalán nem fedte, csupán a felkarom egy részét. Térd középig ért, ami a nyolc kiló leadása után nem zavart.
-Ezt biztos nem! Tudod mennyibe került?!
-Tudod mennyire nem érdekel?!
-Rajtad még mindig nincs semmi, az érdekelhetne! Leviszem a gyerekeket, siess!
A hajam és a sminkem már kész volt, így az ikrekkel a kezemben mentem be a húgom szobájába, aki pont akkor tűrte be a kockás egyen-szoknyájába a fehér blúzt.
-Hogy állsz?
-Jól, cipőt veszek, és mehetünk!
-Oké. Mi ez a nyakadon?- sétáltam oda hozzá, miután a gyerekeimet biztonságosan leraktam az ágyra. A tesóm próbálta a hajával takarni a szívás foltot, de pontosan láttam mi is az valójában- Ugye nem történt semmi más?
-Dehogy! Te is tudod mit mondott Luke!
-Tudom, de annyira féltelek!
Flóra és Luke még a januári nyaraláson össze jöttek, és onnantól kezdve a húgom egyfolytában stresszelt. Jött a Valentin-nap, és a szülinapja, ő pedig attól tartott, hogy a barátja esetleg most akarja megtenni. Aztán leültek megbeszélni, és az énekes elmondta neki, hogy ne aggódjon, tizenhét, de inkább tizennyolc éves koráig nem fog hozzá nyúlni. Bíztam is benne, de mégis féltettem Flórát.
-Ígérem te leszel az első akinek szólni fogok!
-Rendben, és ha bármi kérdésed van, akkor...
-Tudom, hozzátok fordulhatok! És köszönöm! Nem tudom mi lenne velem nélkületek!
-Szeretlek nyomi!
-Én is!
-Hogy állsz a pakolással?
-Majd ha haza jöttünk neki állok.
-Oké, de hajnalban megy a gép! Gyere induljunk!
Igen, úgy döntöttünk, hogy itt az ideje annak, hogy a gyerekek részt vegyenek egy London-Dublin távnál hosszabb úton is. Szóltunk a srácoknak, és egy össznépi nyaralást tartunk Balin. Mindenki hozza a barátnőjét, Sandy a feleségét, Louis a kis Freddiet is, és együtt fogunk eltölteni tíz napot.
A földszintre érve Ni már ott volt, és azonnal el is indultunk. Mint kiderült itt Londonban az a szokás, hogy a szülők elmennek a gyerek évzárójára, még gimiben is. De mivel Kriszti és apu ezért nem akart ide repülni, és amúgy is mi neveljük Flórát, mi mentünk el. Úgy volt megbeszélve, hogy a bejáratnál találkozunk Lottieval, és az ikrekkel, akik Fizzy miatt voltak ott. Jay és Dan nyaralni ment, így ők ezért nem tudtak jönni.
-Sziasztok!- öleltem meg elsőként az egyik legjobb barátnőm, majd az összes húgát, és az öccsét sorban.
-Olyan nagyok már az ikrek!- nézett rám Daisy.
-Azért annyira nem. De gyertek, menjünk be!
Niall az egyik kezével a derekam ölelte, míg a másikkal a babakocsit tolta, és így mentünk ki az udvarra, hogy végig nézzük az évzárót. Szerencsére nem volt nagy szám, hogy Niall Horan meg tudom is én, ugyanis ebbe az iskolába csupán hírességek gyerekei járnak.
Az egész cucc volt össz-vissz másfél óra, de, hogy őszinte legyek, mi végig untuk az egészet. Sem Flóra, sem Fizzy nem lett kitűnő, tehát még az sem érintett minket. A gyerekek sem élvezték, Zozo többször felsírt, míg Chris hangosan gügyögött a játékának. Mikor végre vége lett, mindannyian fogtuk magunk, és másokkal ellentétben nem egy elit, elegáns étterembe mentünk, hanem egy pizzázóba.
Este nyolcra értünk haza, de mire a gyerekeket elrendeztük lett fél kilenc is. És bármennyire is Niallel akartam volna lenni, összebújni az ágyban, filmet nézni, aztán hosszan szeretkezni, tudtam, hogy nem lehet, mert pakolnunk kellett. A babáinkat már leköltöztettük a másik szintre, hisz éjjel már alig sírnak. A férjem azt mondta, hogy amikor már majd elkezdenek járni, jó lenne őket vissza fel hozni, nehogy lépcsőzzenek éjjel, de ez még a jövő zenéje. Szóval lementem, és mindkettőjük szobájából a lehető leghalkabban pakoltam el ruhákat, játékokat, és egy csomó más szükséges cuccot. Ezzel tízre kész lettem, megnéztem Flórát, aki épp a barátjával beszélte, hogy ki ér előbb Balira, úgyhogy végül a szobánkba mentem. Ni a gardróbban volt, és az utolsó cuccait szórta a bőröndjébe.
-Hogy állsz?
-Jól, mindjárt végzek. Neked tudok segíteni?
-Majd ha végeztem, elmehetnénk fürdeni!
-Szuper! Addig hozok fel epret!
Gyorsan pakoltam, de nagyon figyeltem arra, hogy minden meglegyen. Sortok, pólók, trikók, szoknyák, egybe ruhák, hálóing, fehérnemű, pár melegebb ruha, cipők, smink, neszeszer. Volt pár ruhám, amit nem akartam össze hajtogatni, így azokat egy ruha-zsákba raktam.
Mire befejeztem a pakolást a fürdő már kész volt, a férjem pedig már a kádban várt.
-Gyere Szépségem! Most már pihenj!
Végig nézte amint levetkőzöm, és  lassan a kádhoz sétáltam. Óvatosan Ni ölébe ültem, fejem a mellkasának döntöttem, és csukott szemmel pihentem.
-Két hónap múlva már dolgozhatunk az új babán!
-Te komolyan azonnal szeretnél gyerekeket?
-Nem, azért egy picit várhatunk.
-Akkor jó. Várjunk, néha úgy érzem, hogy már a kettő is sok- ráztam a fejem nevetve.
-De azt hiszem a lehető legjobb neveljük őket, és egyre inkább úgy érzem, hogy megérdemelnék az év szülője címet.
-Azért ne bízd el magad, Horan!
-Szeretlek!
-Szeretlek! Nagyon-nagyon szeretlek, Niall Horan!
Lassan megcsókolt, és szembe fordított magával. Levezette a kezét a hátamról a derekamra, onnan a csípőmre, de végül a fenekemen állapodott meg. Megszakította a csókot és a nyakamon kezdte el szívni az érzékeny bőrt. A combom alá nyúlt és óvatosan a hálóba vitt. Az ágyra rakott, visszament a fürdőbe és egy olajjal a kezében jött vissza.
-Feküdj hasra!- mondta halkan, én pedig tettem ahogy kért. Óvatosan rá ült a csípőmre, és még a lélegzetem is elakadt, mikor megéreztem merevedését.
-Lélegezz Kicsim!- nyomott egy puszit a fülem mögötti részre.
-Csinálj már valamit!- nyöszörögtem.
-Nyugi!
Megéreztem a hátamon a hideg olajat és épp elkezdte volna elkenni rajtam, mikor a bébiőrön keresztül meghallottam Chris sírását.
-A francba! Mindjárt jövök!
Miután letöröltem a hátam azonnal a kisfiamhoz siettem, aki pár perc ringatás után csöndben is maradt. Mire vissza értem a férjemhez már semmi hangulata nem volt az egésznek, így csak mellé feküdtem, és a mellkasát simogattam.
-Sajnálom!
-Én is Bébi, de nem te tehetsz róla! Viszont...- ásított egy óriásit- Azt hiszem aludnunk kéne, hogy időben fel tudjunk kelni.
-Igazad van! Jóéjt!
-Neked is, Szépségem!- lassan megcsókoltuk egymást, majd mindkettőnket elnyomott az álom.
-Jó reggelt!- éreztem puha, husis baba kezeket az arcomon. Lassan kinyitottam a szemem, és megláttam, hogy a két babám köztünk ül, és míg Zozo engem ébresztett, Chris Niallt.
-Neked is!- mosolyogtam a húgomra, aki behozta az ikreket.
-Lassan indulnunk kell, de csináltam gofrit!
-Mikor keltél?
-Egy órája, de már úgy izgulok!
-Nyugi, eszünk, aztán mehetünk is! Szösziii! Ideje fel kelni!
-Hagyj Szépségem!
-Gyere, van kaja!
-Jövök!- ült fel azonnal.
Elindultunk lefele, a konyhába érve az ikreket az etető székekbe raktuk, és elkezdtem lereszelni nekik a barackot. Pár hete elfogyott a tejem, így azóta tápszert kapnak, de kezdjük őket szilárd kajára szoktatni. Mikor kész lett a két adag püré, mi is leültünk, és azonnal enni kezdtünk. A szokásos módon egy falatot adtunk a gyerekeknek, egyet ettünk mi.
-Várj Ni!- állítottam meg, mielőtt egy újabb adagot adhatott volna Zoenak. Kinyitottam a száját, és megnéztem mi az a fehér folt elől. A kislányom nyüszíteni kezdett, ahogy hozzá értem, és ekkor rájöttem, hogy az az első foga!
-Pici babám!- öleltem át azonnal, és puszikkal leptem be az egész arcát.
-Mi a baj, Szépségem? Miért sírsz?
-Tudod mi az a folt?
-Nem.
-A foga! Az első foga, Ni!
-Kislányom!- ölelte át ő is azonnal.
-Ti egyetek tovább, én akkor elpakolom a rágókákat, amiket vettünk. Mert akkor pár napon belül Chris is kezdi, aztán lesza hiszti!
-Alig várom!- vigyorgott erőltetetten az apukájuk.
A gyerekszobákból még a bőröndbe dobtam a rágókákat. Vissza le mentem befejezni a reggelim, majd indultunk is a reptérre. A magángépen csak mi öten utaztunk, ugyanis mindenki más máshonnan jött. Sajnos az utazásunk kitudódott, de mivel az őrök is szabin vannak erre az időre, magunknak kellett boldogulnunk. Egy reptéri segéd kijött, minden cuccunkat elvitt, így már csak magunkra kellett vigyázni.
-Flóra, valamelyik gyereket tudod hozni?
-Persze!
-Oké, akkor én megyek elől, utána gyere te a babával- mutatott Ni a húgomra- és Szépségem te zárd a sort, jó?
-Oksi!
-Rendben.
-Szeretlek!- nyomott a férjem egy csókot a számra, majd kiszállt. Mi is Flórával, ki halásztuk a gyerekeket, és miután a kocsinkat elvitték el is indultunk befele. Az ikreket úgy fogtuk magunkhoz, hogy ne látszódjon a fejük, majd lökdösődve jutottunk be egy kisebb, elkerített részbe. 
-Jól vagytok?
-Igen, csak menjünk már!
Gyorsan megvoltak az ellenőrzések is, és mehettünk is a gépre. Azok a dolgok amiket kértünk, fenn voltak az utas térben, így a gyerekeket felszállás után le is tudtuk rakni a játszó szőnyegükre. Zozonak adtam egy rágókát, mert tudtam, hogy amint megjelenik az első fog, el kell kezdeni hozzá szoktatni a szilárd dolgokhoz. Christ is nagyon izgatta a dolog, így ő is kapott egyet, és ez az újdonság erejével hatott rájuk.
-El fogunk férni mindannyian?- néztem riadtan a férjemre.
-El fogunk, mindenkinek lesz saját szobája úgy is, ha az egyikből gyerekszobát csinálunk.
-Tuti?
-Tuti Szépségem, ne aggódj! Ha nem így lenne, nem hagytam volna, hogy ennyi mindenkit oda csődíts!
-Haha! Bocs, de számomra akkor is fontos, hogy a szünet alatt se szűnjön meg a kapcsolat köztetek! Liammel nem is találkoztál, már mióta!
-Tudom Baba, de soha nem úgy jött ki. Most majd bepótoljuk.
-Még szerencse!
A Szöszi elment kaját szerezni, én pedig az ikrek mellé ültem, és úgy néztem őket. Szinte hihetetlen volt, hogy már fél éve velünk vannak, nemsokára másznak! A keresztelőjük napján jutottunk el oda, hogy mind a ketten maguktól ülve maradjanak, míg a szülinapi ajándékom az első igazi nevetésük volt. Ha már keresztelő... Áprilisban tartottuk, szűk családi körben. Zoe keresztszülei Flóra és Harry lettek, míg Chrisnek Greg és Denise. Gondoltunk Lukera, mint Flóra párjára, de aztán eszünkbe jutott, hogy mi lesz ha szakítanak, vagy már nem lesz olyan szoros a kapcsolat köztünk és az ausztrál között.
-Barbi, azt a bordó ruhádat elhoztad, ami tegnap volt rajtad?- zökkentett ki Flóra.
-Szerintem igen, miért?
-Majd kölcsön kérhetem valamikorra?
-Persze!
Ott tartunk, hogy már azonos méretű ruhákat hordunk a húgommal. Ez köszönhető annak, hogy én tavasszal leadtam majdnem tíz kilót, ő pedig még a betegsége után felszedett párat. Tudom, hogy Niallnek nem tetszik, hogy ennyit fogytam, de még nem mondta. Nem az a célom, hogy ne tetszek neki, hanem az, hogy november végére olyan alakom legyen, amivel végig mehetek a VS kifutón. Megígértem a férjemnek, hogy utána hízó kúrára foghat, csak ezt bírjuk ki. Aztán elgondolkodtam... Valóban megéri ez nekem? Fontos, hogy én legyek a világ második anyukája- Miranda Kerr után-, aki végig megy fehérneműs kifutón? Fontosabb annál, hogy a férjemnek tetszek? Mert bár tényleg soha nem említi, és mindig azt mondja, hogy szexi vagyok, tudom, hogy jobban szerette, mikor volt egy kis felesleg a combomon. Nem annyi, hogy össze érjenek, hanem csupán annyi, hogy lehessen valamit fogni rajta.
-Min gondolkodsz, Drágám?
-Gyere egy picit! Flóra vigyázz az ikrekre kérlek, mindjárt jövünk.
-Oké.
A férjemmel a kis szobába mentünk, és leültünk az ágyra. Könnyes szemmel néztem rá, majd átöleltem.
-Annyira sajnálom, Manó! Kérlek ne haragudj rám!
-Mi van? Mi miatt kéne haragudnom? Kérlek ne sírj! Semmi baj!
-Azért, mert ilyen hülye voltam! Sajnálom!
-Mit?
-Bocsánat, amiért így lefogytam! Tudom, hogy te jobban szeretted, mikor volt rajtam valami, de csak az a hülye kifutó motivált! De rájöttem, hogy te sokkal fontosabb vagy annál, és nem szabad ezt tennem magammal, főleg akkor, ha már nekem sem tetszik, amit a tükörben látok. És nekem az a legfontosabb, amit te gondolsz rólam, még akkor is, ha inkább nem mondod meg. Kérlek, ne haragudj rám!
-Szépségem!- törölte le a könnyeimet- Fejezd be ezt a butaságot! Miattam lehetsz harminc, ötven, vagy akár nyolcvan kiló is, mert nem számít addig, amíg magadnak megfelelsz! Aki megvet amiatt, ahogy kinézel, az vessen magára, csak sajnálni tudom! És ne hidd, hogy nem tetszel nekem! Valóban szerettem, mikor picit nagyobbak voltak a melleid, és a feneked is, de azt hittem, neked megfelel. Kérlek ne hidd, hogy haragszom rád! Nekem mindenhogy tökéletes vagy!
-Szeretlek!
-Én is szeretlek!
-Megígérem, hogy szedek fel pár kilót. Úgy nézek ki, mint valami anorexiás!
-És ha így nem fogsz kelleni kifutóra, hát mindenki megcseszheti, mert nem tudják mit hagynak ki! Bár azt csak én tudhatom!- tűrte feljebb a pólóját, ami rajtam volt.
-Nana! Várd meg, amíg oda érünk!
-De az még sok idő!- nyüszített.
-Menj ki, játssz a gyerekeiddel, és gyorsabban el fog telni! Istenem, adj egy tábla csokit!- néztem a Szöszire könyörgően, mire ő felnevetett, és kimentünk, hogy csokit ehessek. A kezembe nyomott egy tábla mogyorós milkát, a kedvencemet! Leültem az egyik fotelba, és egy ültő helyemben nyomtam be az egészet. Ahogy ültem, és figyeltem a férjem, ahogy a gyerekinkkel játszik újból bele szerettem. Éreztem, hogy lassan csukódik le a szemem, és hagytam, hogy az álmok világába zuhanjak.

Sophie❤