Halihoo❤
Szóval megérkezett az újabb rész, egész éjjel ezt írtam, talán nem lett olyan rossz.
Az oldalmegjelenítések száma lassan eléri a 131000-ret, ami miatt elmondhatatlanul hálás vagyok nektek!
Köszönöm a támogatásotokat, ha van egy kis időtök hagyjatok magatok után nyomot, netán csatlakozzatok a facebook csoportba!
Jó olvasást, puszi Zsófi❤
-Szeretlek Niall, de soha többet nem csinálhatsz ilyet!
-Nem fogok!- hajolt hozzám közelebb, hogy megcsókoljon, és bár elmondhatatlanul vágytam rá, tartottam magam ahhoz, hogy tegyen érte. Mutassa meg, hogy kellek neki!
Végül
csak az arcomra nyomott egy puszit, és felállt mellőlem.
-Elmegyünk
a babákért? Ők is eléggé hiányoznak.
-Ahha!
Mikor
odaértünk a gyerekekért, Sonja mosolyogva fogadta, hogy kezdnek helyre jönni a
dolgok köztünk. Elmondása szerint nagyon aggódott amiatt, hogy mi lesz velünk,
de tudta, hogy meg tudjuk beszélni.
-Esetleg
holnap estére is tudnátok rájuk figyelni? Barbit randira viszem.
-Természetesen!
Itt is alszanak?
-Neem,
haza visszük őket mindenképp.
-Rendben.
-Majd
holnap hívlak, hogy mikor hozzuk őket!- mondta Ni, majd adott két puszit a
fodrásznak.
-Okés,
sziasztok!
Fogtuk
a két gyerekünket, beraktuk őket hátra a kocsiba, és el is indultunk haza fele.
Az út hála isten zökkenő mentesen telt, az ikrek elvoltak magukban, egyszer sem
sírtak fel. A házba érve levettük róluk a felesleges ruhákat, majd mi is
megszabadultunk a kabáttól és a csizmától.
-Sonja
megetette őket, de aludni nem aludtak.
-Akkor
vigyük be őket a saját ágyunkba, és mi is aludjunk!
-Jó
ötlet!- mosolyogtam rá a Szöszire, és a háló felé indultunk. Mikor felértünk a
gyerekeket pelusra vetkőztettük, én csak egy nyúlott pólót vettem fel, Ni pedig
simán a boxerében maradt. Így feküdtünk be az ágyba dél után pár perccel.
-Elmondhatatlanul hiányoztatok!
-Halkabban!-
kuncogtam- Mindjárt alszanak!
A
pici babáink gyorsan elaludtak, és lassan a mi légzésünk is lassult. Én viszont
mielőtt elaludhattam volna felültem. Nem mertem elaludni. Attól tartottam, hogy
a békülésünk Niallel csak egy álom, és ha felébredek, minden olyan lesz, mint
volt. És azt nem akartam. A következő egy órában csak figyeltem a családom, és
azon gondolkodtam, hogy az ikreknek szükségük lenne mindkét nagymamájukra. De
ott volt anyu titka is, amit nem mondott el apuval együtt.
-Mi
a baj, Szépségem?- hallottam meg Ni suttogó hangját.
-Nem
kéne áthívni anyut?
-Ma
semmiképp.
-Én
sem mára gondoltam. Ez a mi napunk, minden pillanatát ki kell élveznünk. De
arra gondoltam, hogy valamelyik nap átmennék hozzá, megpróbálnánk megbeszélni a
dolgokat, aztán meglátjuk. De azért a gyerekeknek szükségük van nagymamára,
tudod. Ki lesz az, aki vigyáz rájuk, ha mi dolgozunk? Nem akarok bébi szittert.
-Igazad
van, Drágám! De ezt ne ma oldjuk meg!
-Oksii!
Az
egész napot csupán négyesben töltöttük, és megmondani nem tudom mikor voltam
utoljára annyira boldog, mint akkor.
A
kibékülésünk másnapján délelőtt otthon lustálkodtunk, de ebéd után Ni elment.
Azt kérte, hogy hatra készülődjek össze, és
azután indulunk a randira, hogy a babákat leraktuk Sonjánál.
A
babákat leraktam aludni, és míg ők pihentek, én hajat mostam, és beszárítottam.
Mire a ruhámat is kiválasztottam Zoe felébredt, így mentem hozzá.
-Jóreggelt
Szépségem! Nem kell pelust cserélni?- kérdeztem tőle, miközben megszagoltam a
popsiját. Nem volt büdi, úgyhogy lementünk a nappaliba, a játszó szőnyegére
raktam, és ott szórakozott, amíg én rendet raktam.
Rájöttem,
hogy anyaként gyereket nevelni, háztartást vezetni, és jó feleségnek lenni
egyszerre irtó nehéz. Oké, a bejáró nő minden héten
kitakarított, és kivasalt, de ezeken kívül jó sok dolog maradt rám. Mivel a nappali egy kész csata tér volt, azzal kezdtem. Nemsokára felkelt Chris is, így már ketten heverésztek a földön, amíg én a ruháikat hajtogattam. Ezek a gyerekek bazi gyorsan nőnek, szinte két hetente kell nekik új ruhát venni! Itt nem a vásárlással van a baj, hanem a megmaradt ruha mennyiséggel. Ni természetesen mindenféle bodyt össze vásárolt, de ha már nem férnek bele az ikrek, nem tudok velük mit csinálni.
kitakarított, és kivasalt, de ezeken kívül jó sok dolog maradt rám. Mivel a nappali egy kész csata tér volt, azzal kezdtem. Nemsokára felkelt Chris is, így már ketten heverésztek a földön, amíg én a ruháikat hajtogattam. Ezek a gyerekek bazi gyorsan nőnek, szinte két hetente kell nekik új ruhát venni! Itt nem a vásárlással van a baj, hanem a megmaradt ruha mennyiséggel. Ni természetesen mindenféle bodyt össze vásárolt, de ha már nem férnek bele az ikrek, nem tudok velük mit csinálni.
A
kinőtt rugdalózókat egy nagy dobozba pakoltam, mondván majd meglátjuk mi lesz
vele.
Mire
ezzel elkészültem lett fél öt is. A gyerekeknek össze szedtem a szükséges
cuccokat, raktam el a tejemből két cumisüvegnyit, de mellé azért tápszert is,
hisz nem tudtam mikor megyünk értük.
-Pici
babáim, ma este nem lesztek itthon, de az ágyikótokban fogtok ébredni, azt
megígérem!
Egyszer
csak kaptam egy sms-t a szerelmemtől, hogy fél hatra haza jön, a piciket
átviszi Sonjáékhoz, és utána még haza jön értem.
-Sziasztok
Életeim!- hallottam meg ahogy belép az előszobába, leveszi a kabátját és a
cipőjét, és jön be hozzánk. Elindultam felé, és mikor félúton találkoztunk a
nyakába ugrottam.
-Hiányoztál!
-Te
is nekem, Drágám! Ezt neked hoztam- adott egy óriási csokrot, amiben fehér és
vörös rózsák voltak.
-Köszönöm!
Hány szál ez?
-Száz.
Kilencvenkilenc igazi, egy pedig mű.
-Hogyhogy?
-Mert
azt jelzi, hogy addig foglak szeretni, amíg az utolsó szál el nem hervad!
-Szeretlek!
Az
arcom nagyon közel került az övéhez, levegő vételünk szinte egybe fonódott.
Puha ajkai súrolták az enyéimeket, már szinte csókolóztunk.
-Még
most sem csókolhatlak meg?- kérdezte, mire nekem az első csókunk előtti
"vita" jutott eszembe.
-Nincs mit! De most tényleg megyek. Akkor este!-
mondta és mielőtt válaszolhattam volna adott egy puszit. A számra. Egy gyors
cuppanósat. Már az ajtónál volt mikor utána kiabáltam.
-Niall várj!
-Mi az? Baj van?
-Nem. Csak ha már estig nem tudtál várni akkor legalább
rendesen csináltad volna!
-Csináljam úgy is?
-Ne! Nekem már megvan a döntésem. Tessék itt egy zsepi
ezzel töröld le a vörös rúzst a szádról.
-De nem mindenhol. Ha meglátják had legyen egy kicsit
téma, hogy kivel kavarhat Niall Horan, a szőke ír fiú, akinek még nem nagyon
volt csaja. És nehogy azt hidd, hogy egy általad hozott esetleges rossz döntés
miatt este nem csókollak meg!
-Estig
tuti nem- suttogtam neki, mikor a csípőmet simogató kezei térítettek vissza a
jelenbe, és egy picit megszívtam a nyakát.
-Okosan
Baba! Nem lesz ennek jó vége!- simogatta a fenekem.
-Inkább
menj be, a gyerekeid várnak!
-Oké.
-Én
fel is megyek készülődni, nem biztos, hogy hatra kész leszek.
-Akkor
majd indulunk később.
Egy
puszit nyomtam enyhén borostás arcára, és siettem is készülődni. A ruha
számomra egyértelmű volt, még a terhességem elején vettem egy fekete ruhát,
csak eddig nem volt alkalmam viselni. Mivel abban simán fáztam volna, egy
szőrme kabátot készítettem elő. Nem akartam sokat sminkelni, de mire mindent normálisan
az arcomra vittem, már Ni rég haza ért.
-Nem
zavarna, ha farmerban mennék?- hallottam a kiabálását.
-Nem,
de máshol készülődj, addig nem láthatsz, amíg el nem készültem!
-Oké,
csak szedem össze a cuccaimat!
Mikor
mindent megfogott a gardróbból, bejött a fürdőbe, megfogta az egyik hajlakkot,
a fogkeféjét, és a fogkrémből is nyomott egy keveset, kaptam egy puszit az
arcomra, és ott hagyott.
Én
is tovább készülődtem, a hajam begöndörítettem, az egyik nyakláncom kivettem a
bársony dobozából, felraktam, és tükörbe néztem. Meg voltam elégedve a
fejemmel, így ledobtam a köntösöm, fehérneműt vettem, arra pedig a szettem. Még
gyors raktam be egy fülbevalót, fogtam a kid fekete táskám, és valóban kész
voltam. Elindultam lefelé, és mivel régen volt rajtam magassarkú eléggé
egyensúlyoznom kellett, amíg leértem.
A
férjem a kanapén ült hátra döntött fejjel, amit az érkezésemre felkapott.
Mondani akart valamit, de inkább össze zárta ajkait, elmosolyodott, és felém
közelített.
-Gyönyörű
vagy!- ölelte át a derekam, és húzott magához.
-Köszönöm,
te is jól nézel ki!
-Melletted
fel sem tűnik! Indulhatunk?
-Ahha!
A
kocsiban kellemes volt a hangulat, végig beszélgettünk, és össze kulcsolt
kezeinket egy pillanatra sem engedtük el. A belváros fele utaztunk, majd Ni egy
elegáns étterem előtt parkolt le. Nem értettem, hogy a mienken kívül miért nem
áll egy kocsi sem a parkolóban, de mikor beléptünk leesett. A férjem az egész
éttermet kibérelte, csak azért, hogy legyen egy nyugodt esténk.
-Üdvözlöm
Önöket nálunk, Mr. És Mrs. Horan! Mit hozhatok inni?- jött oda hozzánk egy
pincér.
-Kicsim?
-Esetleg
ajánlhatok egy nagyon finom bort? A története nagyon régre nyúlik vissza, még a
kilencszázas évek eléjre.
-Én
semmiképpen nem iszom, köszönöm! Te igyál nyugodtan, majd én vezetek hazafele!-
mosolyogtam a Szöszire.
-Neem,
én sem kérek akkor. Szóval lenne egy kóla, és egy.... Szépségem?
-Egy
zéró kóla nekem is jó lesz, köszönöm!
A
vacsora kellemes hangulatban telt. Bár el sem tudtam képzelni Niall mennyit fizetett
ezért, úgy gondoltam, ez minden pénzt megér.
-Ezentúl...-
mondta teli szájjal a férjem, miközben már az én desszertem végét ette- Minden
héten elviszlek valahova!
-Erre
semmi szükség, Niall!
-De
Drágám, igenis szükségünk van erre a pár órára hetente!
-Ellenkezni
nem fogok!
-Akkor
is így lenne, ha ellenkeznél! Menjünk lassan?
-Ahha!
Mennyi idő?
-Akkor
tényleg induljunk! Le kéne rakni a piciket.
-Rendben.
A
számlát a férjem már valahogy előre elrendezte, így azonnal mehettünk is.
Vagyis mehettünk volna, ha a sok fotós és rajongó nem állj utunk.
-Nincs
semmi gáz, megyek elől, fogd a kezem, és hajtsd le a fejed!
-Oké!
Kicsit
nehézkésen, de végül sikerült magunkat kiverekedni a tömegből, és egyből az
ikrekért indultunk. Sonja elmondta, hogy semmi baj nem volt velük, így
nyugodtan indultunk haza.
Kilenc
órakor a gyerekek már aludtak, én pedig a kanapén hemperegtem.
-Gyere,
van még egy meglepim!- fogta meg a férjem a kezem, és a szobánkba vezetett,
onnan pedig egyenesen a fürdőbe. Tele volt virágszirmokkal és mécsesekkel az
egész, a kád szélén pedig narancs volt egy tányérban.
-Ezt
hogy? Vagy mikor?
-Mikor
Chris elaludt ide jöttem. Volna kedved fürdeni?
-Hát
persze, hogy volna! De előtte akarok valami mást!- csücsörítettem.
-Ezt
már szeretem!
A
férjem vadul, de mégis szenvedélyesen csapott le ajkaimra. Olyan szinten
hiányzott az ajka, hogy azt elmondani nem tudom! Miközben csókolóztunk két
kezével átölelt, és ez jelentett nekem száz százalékos biztonságot mindentől.
Elkezdtük
egymást vetkőztetni, nemsokára pedig már anyaszült meztelenként álltam előtte.
-Annyira
szépséges vagy!- suttogta elbűvölve.
Lassan
beültünk a kádba, és halkan beszélgettünk.
-Holnap
eljöttök hozzánk?
-Mert
hol lesztek? Vagy kivel?
-Basszus
neked még nem is mondtam! Ugye a gyerekek születése után Amerikába muszáj volt
vissza mennünk. De a londoni cuccokat elhalasztottuk, és holnap lesz az utolsó.
Szeretném ha ott lennél az ikrekkel!
Sophie❤
Sophie❤
Oh, Happy Day (Oh, Happy Day)
VálaszTörlésSana sananina sana sana sana oh sanina
Thank you, merci, danke, köszönöm, megakadtam...
Annyira jó ismét ezt olvasni, hogy nincsenek rá szavak. Nem az volt, hogy vasárnap jön a rész?
Nagyon imádlak, megkoronáztad a napomat!!
Jó vakációt!
Lili<3
Koszonok mindent Lili, de a resz csak holnap jon😞😞💓
Törlésuuu niall nagyon cuki volt, örülök, hogy bejött a terv és észhez tért!! nagyon kíváncsi vagyok már a befejezésére de addig is kihasználom, hogy még működik a blog<3<3 nagyon várom a köviit xx
VálaszTörlésKoszonoom😊💘
Törlés