Sziasztoook☺
Húha, hát itt az új rész ❤
A héten nagyon sok dolog történt...
Először is kijött a Made In The AM, és én egyszerűen imádom *-* Nektek mi a kedvencetek? Nekem az If I Could Fly és az AM ❤
Másodszor pedig Párizs... Szomorúnak és egyben felháborítónak tartom a történteket...
Nem is húzom tovább a szót, ha a rész elnyeri a tetszéseteket pipáljatok, írjatok kommentet, iratkozzatok fel, írjatok chaten esetleg lépjetek be a facebook csoportba :)
Jó olvasást, puszi Zsófi❤
-Mégpedig?
-Holnap találkoznod kell Niallel!
-Mivan?!
-Holnap lesz egy díjátadó, amire jelölve vagytok az év párosaként.
-Harmincegy napja szakítottunk!
-Tudom... Marconak is mondtam, de reménytelen.
-Nem hiszem el! Dávid el fogok gyengülni! Nem lehet!- sírtam el magam. Nem tudom mi miatt... A szívem mélyén örütem, hogy láthatom, de közben meg ott volt bennem egy érzés... Egy érzés, hogy haragudni fog rám...
-Mikor megy a gép?
-Hajnali háromkor indul, délelőtt ér oda, Preston megy eléd és a hotelba visz. Sonja megcsinál, este elmentek, vasárnap meg jöhetsz is haza!
-De én holnap ballagásra megyek!
-A munkád fontosabb vagy valami ostoba suli-buli?
-Egyértelmű, hogy a munkám, de Niall...-Figyelj! Nem lesz semmi baj! Lehet, hogy még jól is sül a dolog.
-Nem tudom... Pakolnom kell.
-Igen. De előtte a kisasszony szeretne valamit!
-Mondjad, Kicsim!
-Lemegyünk a játszótérre?
-Felöltözök és mehetünk!
-Amíg ruhát veszel, csinálok reggelit.
-Nem muszáj...
-De!
-Oké...
Felfutottam az emeletre, és egy melegítőnadrágot vettem fel egy pólóval és pulcsival. A hajamat egy copfba kötöttem és miközben lesiettem a lépcsőn élveztem, hogy csapkodja a hátamat.
-Barbii! Csináltunk kakaót!
-Köszönöm Tündérem, megyek meg is iszom!
A konyhába érve mindent elfogyasztottam amit elém raktak, azaz egy csésze forrócsoki, két szelet nutellás kalács és egy alma.
-Induljunk mááár!- rángatta a kezem a kislány.
-Megyünk, Szívem, megyünk!
Elindultunk a park felé ahol a játszótér is volt, és egészen fél egyig ott voltunk. Mikor a kicsi eléggé elfáradt elmentünk ebédelni, utána pedig mindannyian hazamentek. Megbeszéltük, hogy majd anyu kivisz a reptérre, így már csak vasárnap találkozunk, elbúcsúztam tőlük. Amint egyedül voltam otthon becsaptam az ajtót és egy óriásit ordítottam. Megpróbáltam levezetni a feszültséget, de nem jött össze. Felmentem az emeletre és inkább összepakoltam magamnak pár cuccot arra az egy napra. Videóhívást indítottam Sonjával és Sophiával, hogy mit is vigyek pontosan.
-Sziasztoook!- integettem a kamerába.
-Helló csajszi! Mesélj, miújság?
-Nem zavarok?
-Dehogy! A srácok dalokat vesznek fel.
-Oké. Holnapra mit kell vinnem?
-A ruhát amit vettünk. Meg azon kívül egy rövigatyát, meg max. két pólót.
-Rendben. És a smink-haj?
-Az az én feladatom lesz!
-Szupi! És... Niall mit mondott?
-Majd' kicsattant az örömtől!
-Komoly?
-Persze!
-Én már nem annyira...
-Elhiszem, de minden rendben, lesz! Sophieval találkoztál?
-Egész délelőtt együtt voltunk. Kimentünk a parkba, meg elmentünk ebédelni. Most meg hazamentek aludni.
-Drágám! Nagyon hiányzik...
-Egy ilyen tündér nekem is hiányozna.
-Sziasztok Csajoook!- hallottam meg Harry hangját, és nemsokára megláttam, hogy belép az ajtón.
-Akkor én most megyek!
-Barbi? Te vagy az? Szia Barbii!- kezdett el integetni a göndör.
-Sziasztok! Akkor én megyek, holnap találkozunk!- hadartam el a végét, majd lecsaptam a laptopom fedelét, mielőtt Ni odaért volna. Úgy gondoltam, azért úgy lenne igazságos, hogy ha szólnék Nóriéknak, hogy nem tudok menni a ballagásukta, így újra összekötöttem a hajam és elindultam a suli felé.
-Sziasztok!
-Szia Barbi! Mi járatban erre felé?
-Nórihoz jöttem.
-Ő ma előbb elment. Ultrahangra kellett mennie.
-Óóó értem. Hát rendben, azért köszi! Sziasztok!
-Várj, hova sietsz? Nem jössz el megnézni a ballagási próbát?- kapott a karom után Csongi.
-Nem tudom... Igazából rendben, a ballagásra úgysem tudok jönni.
-Nóri azt mondta jössz!
-Mindjárt elmagyarázom, de előbb ti valamit! Ha próbátok lesz, miért jöttetek ki?
-Mert láttuk, hogy itt vagy, de táska nincs nálunk!
-Tényleg! Jó megnézlek titeket!- adtam meg magam.
-Szupi, gyere!- húzott maga után Brigi, és nemsokára a régi iskolám falai közt találtam magam. A folyosón pár alsóbb éves meglátott, kértek közös képet, illetve a tanárokkal is váltottam pár szót.
-Milyen újra itt lenni?- hallottam meg Máté hangját.
-Érdekes...
A próba kb. két órás volt, és ez idő alatt mindegyik fiúval táncoltam pár lépést, és megnéztem a lányok keringő ruháit is. Hogy őszinte legyek, gyönyörűek voltak egytől egyig. Délután hat óra fele indultam haza, de nekik még akkor sem volt vége a dolognak, az egészet előről kellett próbálniuk.
Este úgy éreztem, le kell vezetnem a feszültséget,
felvettem egy rövidnadrágot meg egy sportmelltartót, a futócipőm és elindultam
futni. A fülemet bedugtam, és már csak azt vettem észre,
hogy, sötétedik. Hazafele indultam és kilencre értem haza.
-Szia anyu!- nyomtam egy puszit anyukám arcára.
-Szia Kicsim! Merre voltál?
-Futottam. Viszont. Éjjel Los Angelesbe kell utaznom!
-Miért? Munka?
-Díjátadó. De vasárnap már jövök is haza.
-Okés, Kicsim!
-Viszont anyu! Én nagyon félek....
-Elhiszem, Tündérem! Niall miatt ugye?
-Nagyon... Annyira szeretem... De félek, hogy mi lesz szombaton.
-Mindenki azt mondja, hogy nem történt meg, és csak
az a lány akart nektek keresztbe tenni.
-A szívem mélyén én is tudom. Csak attól félek,
hogy nagyon haragszik, amiért nem bíztam benne, és nem
hallgattam meg.
-Niall mindennél jobban szeret téged. Biztos vagyok benne,
hogy meg fog bocsátani!
-Nagyon remélem, köszönöm, anyu!
-Nincs mit, Kicsim!- nyomott egy puszit a fejemre.
-Elmgyek tusolni, mert nagyon megizzadtam.
-Rendben!
Felmentem a szobába, és ebben a pillanatban megcsörrent a
telefonom. Ádám volt, az unokatesóm.
-Sziaaa!
-Hello Csajszi!
-Hogyhogy hívtál?
-Szeretnék kérni valamit.
-Mondjad!
-Van egy parti, ilyen céges rendezvény. És el kéne mennem.
De nincs kísérőm. Eljönnél velem?
-Jajj muszáj?
-Kérlek, Barbi! Nagyon szépen kérlek!
-Mikor lesz?
-Fél óra múlva...
-Óóóóó! Akkor nagyon sietek.
-Hálám örökre üldözni fog!
-Huszonkilenc perc múlva az ajtóban akarlak látni!
Szia!- meg sem vártam a válaszát, leraktam a telefont és a fürdőbe siettem.
Gyorsan letusoltam, majd a szobámba siettem. Kivettem a szekrényből az első
ruhát ami a kezem ügyébe került és magamra kaptam. A
hajam begöndörítettem, egy halvány sminket vittem fel. Huszonöt perc múlva pedig
a konyhaasztalnál ültem.
-Hova mész, Barbi?- ugrott be a konyhába Flóra.
-Ádám valami céges bulira hívott félórája.
-Ohh, értem! Jó szórakozást!- nevetett fel, mire a
szememet forgattam.
-Köszönöm...- forgattam meg a szemem- Viszont én onnan egyből a reptérre megyek, Los Angelesbe kell utaznom, díjátadó lesz.
-Tudom.
-Honnan?
-Ezzel van tele az internet.
-Komolyan?
-Esköszöm!
-A picsába! Ha hazajöttem tudunk majd beszélgetni, ugye?
-Persze.-A picsába! Ha hazajöttem tudunk majd beszélgetni, ugye?
Ebben a pillanatban csengettek. Ajtót nyitottam, és két puszival köszöntöttük egymást.
-Szia Barbi!
-Szia!
-Mehetünk?
-Ahha!- elköszöntem Flórtól és anyutól és már ott sem
voltunk. Beültünk az unokatesóm kocsijába és egyből beszélgetni kezdtünk.
-Miújság a Szépfiúval?
-Niallre gondolsz?
-Ahha!
-Semmi.… Szakítottunk…
-Végleg?
-Nem tudom… Valószínűleg… Bár szombaton újra láthatom….
-Nem várod?
-Nem arról van szó, hogy nem várom, csak félek…
-Elhiszem. Remélem azért minden rendben lesz!
-Hát én is… És akkor most ez mi lesz, pontosan?
-Hát én is… És akkor most ez mi lesz, pontosan?
-Céges rendezvény.
-De ugye nem úgy kell odamennem mint barátnőd? Mert
akkor ha azt megtudja valaki, kitudódik, és nem zerzem vissza Niallt soha
az életben!
-Dehogy! Unokatesómként jössz!
-Akkor jó! Mármint... Nem akarom, hogy pletykák legyenek!
-Elhiszem! És akkor innen a reptérre?
-Attól függ,
hogy hogy végzünk.
-Max.
egykor.
-Akkor
igen, mert ahogy láttam három előtt egy kicsivel indul a gépem, a mosdóban át
is akarok öltözni, meg minden.
-Okés.
-De amúgy neked nem valami barátnőd volt?
-De amúgy neked nem valami barátnőd volt?
-Karácsony
előtt szakítottunk, szilveszterkor összejöttünk, a szülinapján megkértem a kezét,
és egy hete kiderült, hogy megcsal.
-Sajnálom...
-Nem
kell.
Innentől
nem igazán beszélgettünk, inkább csak mind a ketten gondolkoztunk. Azt nem
tudom, hogy ő min, de abban teljesen biztos vagyok, hogy én Niallen. Nagyon
nagyon féltem attól, hogy mi lesz következő nap. Minden lehetséges reakció átfutott
az agyamon, de nem tudtam, hogy melyik fog megvalósulni. Vajon ki fog borulni és
kiabálni fog? Ezt egyből elvetettem, hisz' ő nem az a kiabálós típus... A
legelképzelhetőbbnek azt tartottam, hogy megvárja amíg én szólok neki, hogy
beszéljünk, ő nem fog kezdeményezni. Szinte biztos voltam benne. Lassan odaértünk
egy ötcsillagos hotelhoz, és kiszálltunk. Kiderült, hogy ennek a hotelnak a
konferenciatermében kerül megrendezésre a rendezvény.
Odaértünk a teremhez ahol
egyből nagyon sokan megörültek az unokatesómat. Ő elment a kollégáival
valahova, én pedig- mivel senkit nem ismertem- leültem az asztalhoz és öntöttem
magamnak egy pohár fantát.
Néha valaki odajött hozzám, beszélgettem vele, csináltunk képet aztán otthagyott.
Odaértünk a teremhez ahol
egyből nagyon sokan megörültek az unokatesómat. Ő elment a kollégáival
valahova, én pedig- mivel senkit nem ismertem- leültem az asztalhoz és öntöttem
magamnak egy pohár fantát. Néha valaki odajött hozzám, beszélgettem vele, csináltunk képet aztán otthagyott.
És ez így
ment hajnali egyig, ugyanis Ádám összemelegedett egy lánnyal, taxit pedig nem
tudtam hívni ugyanis lövésem sem volt arról, hogy hol vagyunk.
-Indulunk
végre?- néztem rá.
-Persze,
egy pillanat!
Elbúcsúzott
attól a nőtől és utána tényleg elindultunk a reptérre. Fél kettőkor értünk oda,
elbúcsúztunk én pedig elkezdtem befele húzni a bőröndömet. Utam a mosdó felé
vettem, hogy levehessem magamról az ezüst ruhámat. Az egyik fülkébe mentem, egy
cicagatyát kaptam magamra egy szürke pólóval és egy fekete pulcsival. Sikerült
lemosni a sminkem és a hajamból is kifesültem a hullámokat, és copfba kötöttem.
Mikor késznek nyilvánítottam magam elindultam a kettes terminál felé. Nagyon
meglepődtem mikor még senki nem volt ott.
A termináltól
a gépig nekem kellett elsétálnom, és mikor az utolsó lépcsőfokról beléptem a
"nappaliba" az ajtó elkezdett felfelé csukódni, én pedig szóltam a
pilótának, hogy indulhatunk. A szoba felé vettem az irányt amiben az ágy is
van, és ahova jópár gyönyörű emlék köt. Az egyik párnát- aminek Niall illata
volt- magamhoz öleltem, és úgy merültem álomba.
-Hogy képzelted,
hogy csak úgy idejössz, mintha mi sem történt volna?
-Niall,
kérlek
hallgass meg!
-Nem,
nem hallgatlak meg! Azt mondtad szeretsz engem, erre csak úgy lelépsz! Minden
szavad egy hazugság volt?
-Dehogy!
-Te is
csak egy ribanc vagy, akinek a pénz és a hírnév kell! A hírnév már megvan, az
anyagi hátteredet meg majd biztosítja a következő áldozatod!
-Hogy
mondhatsz ilyet? El sem tudod képzelni, hogy mennyire szeretlek!
-Engem
vagy a pénzemet?!
-Téged, csakis
téged
szeretlek!
-Ha valóban
szeretnél akkor bíznál bennem, és nem hagytál volna el!
-Ígérem,
hogy többet nem lesz ilyen!
-Hát biztos
nem lesz, ugyanis még esélyt sem
adok rá! Végeztem
veled, örökre!- köpte a szavakat a szemembe, majd hátat fordított és otthagyott
a vörös szőnyeg előtt.
Izzadtan,
ziláltan ébredtem fel ebből a rémes álomból. Niall látni sem akart... Ha
tehettem volna, most azonnal visszafordultam volna és a takarómba gubózva
sírtam volna. Féltem attól, hogy mi fog történni. Megnéztem mennyi az idő, és
láttam, hogy már csak háromnegyed óra van leszállásig.
Elindultam
kifele a mosdó felé, de útközben egy stewardess- akiről azt szem tudtam, hogy
egy gépen utazunk- meg nem állított, hogy szeretnék-e enni valamit.
-Hát... Miből lehet választani?
-Bármiből, Kedvesem!
-Akkor
egy szendvics és egy csésze kávé jól jönne, köszönöm!
-Rendben,
nemsokára hozom!
Utamat
folytattam a mosdóig és mire ott végeztem a reggelim is elkészült.
-Köszönöm
szépen!- mosolyogtam a nőre és beleharaptam a kenyérbe. Miközben ettem a történelem
tételeket olvasgattam, és egyre jobban kezdtem pánikolni a mai este és az érettségi
miatt is. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy elkezdtük a leszállást. Ahogy egyre közelebb kerültünk a Földhöz
annál jobban kezdtem izgulni. Csak reméltem, hogy előbb láthatom Niallt, mint este, hogy addig tudjunk beszélni, de Sonjáék mellett erre nem sok esélyt láttam. Miután landoltunk megfogtam a bőröndöm és elindultam lefele. Pres a géptől pár méterre állt, én pedig elindultam felé.
-Szia Barbi!
-Szia Preston! Hiányoztál!- ölteltem meg hirtelen.
-Szia Preston! Hiányoztál!- ölteltem meg hirtelen.
-Hova tűntél te lány? Tudod mennyire megijedtem?!
-Elhiszem, sajnálom!
-Elhiszem, sajnálom!
-Semmi baj, talán most majd minden rendbe jön. Gyere, menjünk!
Az egész reptér tele volt fotósokkal, de később kiderült, hogy nemsokkal utánam érkezett meg a Beckham család és őket is várták.
-Én lettem megbízva azzal a feladattal, hogy elmondjam a programodat, amíg a hotelhoz érünk- magyarázta miközben beültünk a kocsiba.
-Hallgatlak!
-Mikor megérkezünk lesz két és fél óra szabadidőd, azt gondolom a lányokkal akarod majd tölteni. Utána Sonja elkezdi megcsinálni a hajad, meg az ilyen dolgokat. Hét órakor indulunk a hotelból egy kisbuszban.
-Mikor megérkezünk lesz két és fél óra szabadidőd, azt gondolom a lányokkal akarod majd tölteni. Utána Sonja elkezdi megcsinálni a hajad, meg az ilyen dolgokat. Hét órakor indulunk a hotelból egy kisbuszban.
-Kik?
-Harry, Louis, Liam, Sophia, Niall, te és négy őr.
-Össze leszek zárva Niallel egy kisbuszban?
-Igen, és addig esélyetek sem lesz találkozni, stúdióban vannak.
-Húha... Hát oké...
-Nem lesz semmi baj, nyugi!
-Remélem...
-Lesz after party is, azon egy fél órát minimum ott kell lennetek, holnap pedig délben mehetsz is haza!
-Oké. És szerinted Niall... Hogy fog reagálni rám?
-Amint lehetősége lesz rá el fogja mondani, hogy nem csalt meg- nézett rám sokat sejtően.
-Ezt hogy érted?
-Majd este meglátod!
-Félnem kéne?
-Rettegned!- nevetett fel.
Lassan megérkeztünk a hotelhoz azol becheckkoltam és mentem is a szobámba. Nem telt el fél perc és Sonja rontott be az ajtómon, utána pedig Lottie és Sophia. Mind a hárman a nyakamba vetették magukat és ölelkezve álltunk percekig.
-Annyira hiányoztatok!- néztem rájuk mikor elengedtük egymást, de ez leginkább Lottienak szólt, akit harminckét napja nem láttam.
-Te is nekünk! Minden annyira más volt nélküled!
-Nem leszek itt egy napig!
-És ha beszélsz Niallel?
-Hétfőn akkor is érettségiznem kell!
-Az igaz...
Egészen délután egyik beszélgettünk és ebédeltünk, akkor pedig Sonja és Lotz nekiálltak elkészíteni a hajunkat és sminküket. -Az igaz...
-Sziasztoooook!- nyitott be hozzánk Louis.
-Louis, megmondtuk, hogy amíg nem indultok, nem találkoztok!- ugatta le a húga.-Nyugi, nyugi! Ezt neked hoztam Barbi!- nyomott a kezembe egy csokor virágot.
-Köszönöm szépen!- kezdtem vigyorogni, feláltam és megöleltem.
-Nagyon hiányoztál! Mindannyiunknak!- suttogta, miközben nagyon szorosan magához húzott.
-Ti is hiányoztatok nekem!
-Ugye ki fogtok békülni?
-Nagyon remélem. Nem rajtam fog múlni...
-Akkor biztos, ő is nagyon kivan!
-Elengeditek egymást még ma?
-Menstruálsz, Lottie?
-Semmi közöd hozzá!
-Igen!- lépett be vigyorogva Harry.
-Mind a ketten kimentek innen!- kiáltott rájuk a lány.
-És nemsokára megyünk megcsinálni a hajatokat!
-Szia Barbi!- nyomott egy puszit futóag az arcomra Harry, majd pedig eltűntek. A virágot vízbe raktam, majd visszaültem a fotelba, hogy Sonja folytatni tudja a sminkemet. Azt mondta nem akar durvát, vad ruhához visszafogott smink. A ruhámat még nem vettem fel, volt egy óra indulásig, addig bármi történhetett volna vele. Ettem pár szem epret, sőt még egy pohár pezsgőt is kaptam, amit szép lassan elfogyasztottam. Nemsokára a két fodrász-sminkes átment a srácokhoz, hogy ők is kész legyenek, mi pedig Sophiával beszélgettünk. Indulás előtt negyed órával elkezdtünk öltözni, felvettem egy vörös melltartót aztán magamra húztam a vörös ruhámat. Soph segített felhúzni a cipzárt, ahogy én is neki, majd mind a ketten felvettük a cipőinket is. A következő pillanatban pedig kopogtak az ajtón, ami egyet jelentett azzal, hogy másodpercek kérdése és harminchét keserves nap után újra látom Niallt.
Sophie❤
