26. rész- Érted bármit megtnnék!

Halihoo :)

Meghoztam a következő részt ;)

Az oldalmegjelenítések száma nagyon megnőtt az elmúlt időben, és emiatt nagyon hálés vagyok nektek! ☺

Ebben a részben már szó lesz Zayn távozásáról is :'(

Ha tetszik a rész pipáljatok, kommenteljetek, iratkozzatok fel, írjatok chaten! ☺

Jó olvasást, puszi Zsófi ❤

"-Szeretlek!- suttogtam szinte a szájába."
-Én is szeretlek! Akkor elmegyünk?

-Persze!- adtam egy puszit a szájára.

-Akkor öltözz!

-Értettem!

Kivettem a szekrényből egy cicagatyát, rá egy farmert. Felülre egy trikót vettem arra pólót, Niall pulcsiját és majd egy vastag kabátot.

Niall is pár réteg ruhát magára vett és indultunk is. A nappaliban anyáék tv-ztek, szóltunk, hogy elmegyünk sétálni. Magunkra vettük téli kabátjainkat és ki is léptünk a hidegbe.

-Fúúúú de hideg van!

-Akkor nem menjünk?

-De! Menjünk csak!- néztem rá mosolyogva. Vele? Akárhova, bármikor!

-Tuti?

-Persze! Hova szeretnél menni?

-Nem tudom. Arra a térre? Aztán ha ott végeztünk visszajövünk aztán akkor egy összebújós filmezős este?

-Jóóóó! Érjünk már Londonba! Én annyira vároom!

-Elhiszem! Voltál már?

-Ahha! Öt éve.

-Tetszett?

-Persze!

-Akkor majd ha megyünk Írországba az mégjobban fog!

-Mikor megyünk?

-Majd! Nem lehet mindent egyszerre!- nevetett fel olyan édesen.

-Oké! Szerinted a szüleid bírni fognak engem?

-Egy ilyen csodálatos lányt ki ne szeretne?

-Aki nem látja bennem azt, mint te!

-Az vak!

-Niall te túl elfogult vagy!

-Én?!

-Igen.

-Én nem. Csak túlságosan beléd estem!

-Sok vagyok?

-Mi? Dehogy is! Minden egyes percemet veled tölteném!

-A végén komolyan rám unnál!- nevettem fel.

-Ezt fejezzük be, mert nekem lesz igazm és lusta vagyok vitatkozni veled!

-Oké...

-Magyarul nekem van igazam!

-Niall! Hagyjuk.

-Oké!

Innentől csendeseen sétálgattunk, a téren ittunk forralt bort, csókolóztunk.

Persze mára kiderült, hogy Niall itt van, így sok rajongó jött oda hozzánk, mindenkivel csináltak képet. Kérdezgették, hogy mikor lesz koncert Magyarországon, amiker érdekes módon eléggé feszült lett. Az ölelése is egyből kemény lett, izmai is megfeszültek. Mikor már nagyon fáztunk elindultunk haza, mivel még pakolni is kell. Amint beértünk a házba már mindenhol sötét volt. Halkan bementünk a konyhába, hogy vacsizzunk.

-Mit kérsz?- nyitottam ki a hűtőt.

-Olyan finom hús nincs, ami ebédre volt?

-Ammm. De! Itt van! Eszünk ilyet?

-Ahha! Eper van?

-Nincs!

-Hát jó- mondta kissé elkeseredve. Odasétáltm hozzá és végigsimítottam a mellkasán.

-Mit terveztél?- kérdeztem apró csókokat adva neki.

-Egyszer majd még jó lesz! Nem lövöm le a poént!

-Oké!

-Nutella?

-Na az van! Azzal mit akarsz?

-Szépségem! Tudod mivel jó egy összebújós este?

-Mivel?

-Forró csokival és nutellával!

-Oksi!- vigyorodtam el- De előbb vacsizzunk!

-Melegítsd meg a húst!

Betettem a mikróba a rántott húst és a hasábkrumplit. Mikor eléggé meleg lett, kivetük csendesen ettünk majd a szobámba mentünk. Flóra Harryvel beszélt, anyáék lenn tvt néztek, nagymama pedig a laptopján csinált valamit. A két üvegnutellát és forrócsokit az éjjeliszekrényemre tettem és az ágyba feküdtem. Niall a neten keresett egy filmet és azt tettük át a tv-re. Én Niall melegítőgatyájában és pólójába voltam ahogy ő is. Bedfeküdt mellém az ágyba és úgy néztük a filmet. Fejemet a mellkasán pihentettem, ő pedig a hátamat simogatta. Egyszer csak felültem és ránéztem.

-Baj van. Érzem Niall!

-Mi? Mi a baj?

-Én is ezt kérdezem!

-Nem értem mire gondolsz!

-Ahh Niall! Mikor a rajongók ma rólatok kérdeztek de mindig feszült lettél! Éreztem az öleléseden!

-Szépségem ne rontsuk el ezt az estét!

-Niall! Nem akarok veszekedni, de érzem, hogy valami nem okés.

-Ahh igazad van!- tornázta magát feljebb és az ölébe vont.

-Elmondod?

-Szeretnéd?

-Igen!

-Oké! Zayn kilép. Vagyis nem kilép hanem a menedzsment kirúgja. De mindenkinek úgy lesz beadva, hogy kilép.

-Hogy... Hogy m-m-m-mi??

-Igen....

-Nem Niall ez nem lehet! A One Directionnak nem lehet vége!

-Nem is lesz!- kezdett el vigasztalni, mivel kijöttek az első könnycseppjeim.

-De miért?

-Mostanában nagyon sokat dolgozunk. És meg akartuk beszélni, hogy legyen egy kis szünetünk. De nem hagyták. És Zayn kiabálni kezdett. És pár nappal később felajánlották neki, hogy felbontják a szerződést. De ő ezt nem akarta. És végül elmegy de még neki kell fizetnie.

-Niall! Ez nem lehet!

-Mi folytatjuk tovább!

-Mikor "lép ki"?

-Elmegyünk turnézni februárban. Március másodikán kimerültség miatt hazautazutazik Londonba. És.....- csuklott el az ő hangja is- És nem jön vissza.

-Istenem!

-Mi is tudjuk, hogy már nem lesz olyan. De még van esély!

-Ezt hogy érted?

-Július huszonharmadikán új szerződés lesz. Akkor lehet, hogy visszajön.

-Igen?

-Ahha!

-És addig?

-Meg fogjuk oldani! Hidd el!

-Elhiszem neked Niall! És ő hogy viseli?

-Rémesen. És Perrie is. Mert azt nem is mondtam, hogy lesz egy csaj akivel majd Zaynt véletenül látni fogja, hogy megcsalja Perriet. És emiatt fog hazamenni.

-Annyira mocskosak!

-Tudom.

-És velünk mi van? Nem mondták, hogy szakítsunk?

-Most letettek erről.

-Niall ez nem lehet!

-Ne keseredj el!

-Hjajj......

Innentől  az este nem olyan volt amilyenre terveztük, inkább csak sírtunk- igen ő is- és beszélgettünk. Flóra is átjött megkérdezni, hogy mi a baj, de Niall nem akarta elmondani. Azzal indokolta, hogy ha kell meg fogja tudni, Harry úgyis elmondja majd. Már este tíz óra lehetett mikor már nem volt több könnyem.

-Niall! Össze kéne pakolnom....

-Igen. Az nem lenne rossz! Viszont kérhetek valamit?

-Amit csak akarsz!

-A srácokkal is megbeszéltük, hogy februárig nem gondolunk erre februárig. Kérlek próbálj meg te is így tenni!

-Oké!

-Ígéred?- hajolt oda hozzám.

-Ígérem!- csókoltam meg. Többször egymás után. Nagyon elmerültünk egymásban, készültem lehúzni a pólóját.

-Barbi! Egy napig bírd ki! Kérllek!

-De nagyon nehéz! Akarlak! Érezni akarlak!- súgtam a fülébe mire felnyögött.

-Nehh! Ne tedd ezt velem! Kérlek! Inkább pakolj!

-Nem akarsz?

-Mi? Dehogyisnem! Éppen az a baj! Hogy túlságosan akarlak! 

-Azt hiszem értem.... Akkor pakolok!- adtam neki egy gyors csókot és a szekrényemhez léptem- Mennyi időre pakoljak?

-Nem tudom. Ha elfogynak a ruháid majd elmész, és veszel Ellel.

-Oké!

Kivettem egy bőröndöt a szekrényemből és pakolni kezdtem bele a ruháimat. Niall második karácsonyi ajándékát is sikerült úgy eltennem, hogy ne vegye észre. A táskámba inkább farmerok, pólók és ruhák kerültek, mivel otthoni ruhát azt majd Niall ruhatárából szerzek. Mikor kész lettem a pakolással elmentem tusolni, utánam ment a szöszi is. Már mind a ketten az alvós ruhákban voltunk és az ágyban feküdtünk mikor valamelyikünk gépén megszólalt a skype. Mind a ketten megnéztük, de nem engem kerestek. Harry kereste Niallt.

  

-Sziasztok!

-Szia Harry! Jó a sapid!- köszöntünk egyszerre.

-Figyu! Az van, hogy beszéltem Flórával.

-Hallottuk.

-És ő nem tudja a Zaynest?

-Nem........

-Arra vártok, hogy én mondjam el neki?

-Ammmm. Ja. 

-Miért rám hagyjátok a mocskos részét?

-Harry! Mi Barbival megbeszéltük! Sírtunk. De vele is megegyeztünk, hogy februárig nem siratunk. Viszont Barbi zokogását meghallotta Flóra. Nem mondtuk el neki. Mindenki elmondja a barátnőjének, ez a te sarad!

-Nem vagyunk együtt!

-De a bandából veled van a legjobb kapcsolata!

-Oké.... Akkor holnap mik.....

-Harry! Kuss!- nézett rá Niall.

-Ja igen! Szóval majd valamikor megbeszélem vele! Viszont lehet, hogy társaságra van szüksége!

-Gyere ide, vigasztald meg! Én mindjárt alszok!

-Barbi ne legyél ilyen!- szóltak rám a fiúk.

-Oké, oké! Átmegyek hozzá. Szia Harry!

-Szia!

Az ágy mellől felkaptam egy melegítő nadrágot, magamra vettem- mivel csak egy bugyi volt rajtam- és felálltam.

-Mindjárt jövök!- adtam egy gyors csókot Niallnek és át is mentem a húgom szobájába. A gépe előtt ült és twitterezett.

-Kop-kop! Bejöhetek?

-Persze, gyere csak!

-Hogy vagy?

-Hogy lennék?

-Hát torkod meg ilyenek. 

-Ja semmi különös! Csak köhögök meg náthás vagyok. 

-Oké...

-Barbi!

-Hm?

-Mi volt a baj az előbb?

-Nézd szívem! Nagyon szívesen elmondanám de nem lehet! Harry el fogja mondani!

-Baj van?

Nem akartam neki hazudni, így a szemébe mondtam, hogy "igen".

-De mégis mi??

-Meg fogod tudni!

-Megijesztessz!

-Nem kell! Mit csinálsz?

-Twitter. Alig vannak akik utálnak téged!

-Igen?

-Ahha!

-Hát jó... A mai újságokat olvastad?

-Azokkal nem kell foglalkozni!

-Könnyű mondani! Összepakoltál már?

-Ahha! Ott a bőrönd!

-Akkor oké! Neked hogyhogy olyan kicsi?

-Mert harmadikán jövök haza. 

-Tényleg!

-Álmos vagyok. Hagysz aludni?

-Ahha! Jóéjt!

-Neked is!

Mielőtt visszamentem volna a szobába a konyha felé vettem az irányt, sütiért. A hűtőben mindegyikből találtam és szedtem is egy jó nagy tányérra. Ezzel a kezemben sétáltam be ahol már Niall is befejezte a skypeolást.

-Mit hoztál?

-Sütit.

-Egy tündér vagy!- ült föl az ágyon, hogy enni tudjon. Vissza bújtam mellé és figyeltem ahogy eszik- Te nem kérsz?

-Nem vagyok éhes. Meg az alakomra is figyelnem kell!

-Te így vagy gyönyörű ahogy vagy!

-Köszönöm! Holnap itthon is megjelennek a sminkcuccok. Félek milyen lesz a reakció- mondtam miközben hozzábújtam.

-Mint otthon. Mindenki imádta! Két nap után el fogyott egész Londonban!

-Igen?

-Ahha! Én még időben vettem!

-Vettél?

-Hát persze!

-Köszönöm!- fordultam felé és megcsókoltam. Beletúrtam szőke hajába amitől tudom, hogy mindig jobban akarja azt. 

-Ha nem fejezed be holnapig nem csókokkal meg!

-Oké, befejeztem!

-Köszönöm!- suttogta két apró csók között- Nem fejezzük be azt a filmet?

-Nekem nem tetszett.

-Akkor keressünk mást vagy alugyunk?

-Alugyunk! Holnap rendesen kelni kell!

-Oké! Akkor gyere!- húzta fel a takarót maga mellett, hogy mellé tudjak feküdni.

-Jóéjt Szépségem!

-Neked is!

És már aludhattunk is. 

Reggel arra ébredtem, hogy valaki az arcomat simogatja és puszilgatja. Persze, hogy Niall volt az.

-Jóreggelt!- mosolyogtam rá.

-Neked is! Hogy aludtál?

-Nagyon jól! Mennyi idő?

-Fél kilenc.

-Mindjárt megy a gepünk.

-Ahha! Úgyhogy kezdj el öltözködni!

-Oksi!

Egyből kiugrottam az ágyból és magamra kaptam egy gatyát meg egy egyszerű pólót. Niall is felvett egy fekete lyukas nadrágot és egy egyszerű pólót. Megfogta a kezem és lesétáltunk a lépcsőn. Fíóra még aludt, anyuék pedig reggileztek.

-Jóreggelt!- nyomtam egy puszit anya arcára.

-Nektek is! Kértek reggelit?

-Ahha!

Elővettem két tányérat, hogy mi is együnk, majd az asztalhoz ültünk.

-Gyerekek csomagoltam nektek sütit, elviszitek ugye?- mosolygott ránk a nagymama.

-Persze!

-Rendben!

-Reggelt!- csoszogott be Flóra a konyhába.

-Neked is! Mitől van ilyen nyúzott fejed?

-Sokat beszélgettünkHarryvel éjjel.

-Öhmmm. Igen? És mit mondott?- nézett rá Niall kissé félve a választól.

-Semmi különöset..... Minden féléről beszélgettünk.

-Akkor oké.

-Mert mit kellett volna momdania?

-Semmit, mindegy!

-Miattam...

-Viszont figyeljetek! Ma be kell mennem a stúdióba, mert az egyik szólóm eltűnt. És akkor addig titeket elviszlek Elhez.

-Oksi!

-Niall engem utána vihetsz Harryhez, hogy...- kezdte Flóra de nem akartam, hogy kimondja.

-Hogy beszélgessetek.

-Ahha!

Már kilenc óra volt, lassan készülődni kezdtünk. Felmentünk az emeletre, és egy kicsit rendet raktam a szobámban, levittem a szennyes tányérokat. A bőröndjeink már az előszobában voltak mikor anyáékkal búcsúzkodtunk.

-Vigyázzatok magatokra!

-Rendben! És ti is!

-Oké.

-Majd beszélünk!

Adtam egy puszit anyának meg a nagymamának, apát is megöleltem. Kissé könnyes szemekkel léptem ki a lakásból és ültem be a taxiba Niall és Flóra közé.

-Ne sírj!- adott egy puszit szöszi barátom.

-Oké! Szeretlek!

-Én is szeretlek! Nem mehetnék veled a stúdióba?

-Ne! Kérlek. Legközelebb bejöhetsz majd januárban. Esküszöm minden nap jöhetsz velem, de ma ne!

-Oké... Baj van?

-Már mondtam.

-Jól sejtem, hogy nem énekelni mész?

-Jól- bólintott egy nagyot.

-Ugye nem lesz baj?

-Dehogy is. Nem lesz. Már van- mondta mire csak lesütöttem a szemem.

-Kérlek ne! Februárban ráérünk!

-Igazad van!-csókolt meg.

Inenntől csendesen tettük meg az utat a reptérig ahol már várt minket a repülő. Csomgajaink bepaoklása után fel is szálltunk. Ugyan az a repülő volt mint amivel New Yorkból jöttünk. A gépen Flóra olvasott, én pedig Niall vállán aludtam. Csak arra ébredtem, hogy Niall kelteget, hogy szállunk le. A reptéren várt minket Mark, az egyik őr és Harry. Flóra odafutott hozzá, és szorosan megölelték egymást. Mi is odasétáltunk, és két-két puszival köszöntöttük egymást. Elindultunk kifele és örömmel vettük tudomásul, hogy nincsenek rajongók. Mark El és Lou házánál tett ki minket a húgommal és ők már mentek is tovább. Niall azt mondta a csomagjaimat hazaviszi, legyek nyugodtan. A kapu nyitva volt, és már Lou sem volt otthon. Az ajtó előtt megálltunk és bekopogtunk. El mosolyogva nyitott ajtót.

-Sziasztook!

-Sziaaa!- öleltem meg szorosan legjobb barátnőm.

-Nem vagytok éhesek?

-De!

-Akkor gyertek, van ebéd!

-Te meg a főzés?

-Mi? Dehogy is! Én meg a kaja rendelés!- mondta mire felnevettünk.

-Így más!

-Gyertek enni!

Volt egy csomó kajamaradékuk karácsonyról és még rendelt is mellé. Három tányérral a nappaliba telepedtünk le és miközben ebédeltünk jó sokat beszélgettünk.

Egész délután be sem állt a szánk, öt órakor Lou Harry és Niall megjött. Kicsit maradtunk beszélgetni, de mivel Niall eléggé mocskos szavakat suttogottt a fülembe eléggé vártam, hogy menjünk hozzá. Végül fél óra társalgás után mi négyen eljöttünk. Niall vezetett, először Harry házához mentünk ahol kitettük őt és a húgomat. Megbeszéltük, hogy majd holnap jön hozzánk, itt alszik. Végül pedig odaértünk Niall gyönyörű házához.

-Niall! Ez a ház gyönyörű!

-Tetszik?- kérdezte miközben kiszálltunk a kocsijából és hátulról átölelte a derekam.

-Nagyon!

-Akkor gyere! Megmutatom belülről is!- moondta miközben egyre közeledtünk az ajtó felé.

-Várj! Tetszeni fogok a szüleidnek?

-Ketten leszünk! Elmentek az egyik másik házamba, innen két-három utcányira.

-Mii? Elküldted őket?

-Felajánlották.

-Imádom őket!- mondtam miközben megcsókoltam.

-Én is! De most már bemehetünk?

-Be!

-Várj!- szólt, és befogta a szemem a másik kezével pedig a derekamat ölelte.

-Ennek mi értelme?

-Majd meglátod amint beértünk!

-Ahh! 

Pár lépcsőn felmentünk és hallottam, hogy nyílódik az ajtó. Egy kis küszöböt kellett átlépni és már benn is voltunk. Niall elvette a kezeit a szeme elől és ami elém tárult csodás volt! Az egész házban  egy villany sem volt felkapcsolva csak kis mécsesek égtek. Elképedve néztem barátomra.

-Niall! Ez egyszerűen gyönyörű!

-Tetszik?

-Nagyon! Köszönöm szépen!- csókoltam meg.

-Érted bármit megtennék!

-Ez fantasztikus!- momdtam mégegyszer.

-Akkor gyere beljebb!

Bementünk az étkezőbe ahol ugyanígy gyertyák égtek, és vacsora volt az asztalon. 

-Ezt mind te csináltad?

-Hát a srácok segítettek a mécsesekkel, meg Harry főzni de amúgy teljesen!

-Annyira tetszik!

-Akkor örülök!- csókolt bele a nyakamba- Ha akarod menj el átöltözni.

-Oké! Merre?

-Ne a hálóba!

-Miért?

-Mert még ott is van meglepetés!

-Még?

-Ahha!

-Oké. Akkor hol a bőröndöm?

-A nappalin át a második szobában!

-Sietek!- adtam neki egy gyors csókot és már el is tűntem. Kissé izgatottan mentem be a szobába és nyitottam ki a bőröndöm. Mielőtt bármi másik ruhát vettem volna fel, Niall ajándékával kezdtem. 

Az ajándékra pedig egy falatnyi ruhát. Nem gondolom, hogy Niall ilyen ruhára gondolt, de gondoltam egy ilyen gyönyörű estét nem rontok el egy melegítőnadrággal.

Szóval amint a megfelelő ruhámban voltam visszamentem a konyhába ahol már Niall várt rám. Hatalmas mosollyal mentem oda hozzá és öleltem meg.

-Ebben a ruháában gyönyörű vagy!

-Mindenre ezt mondod!

-Mert mindenben az vagy!- csókolt meg.

-Köszönöm!- suttogtam neki két csók között.

-Együnk!

-A kaja várhat!- csókoltam bele a nyakába.

-De ha eszek jobban megy!

-Na enélkül az infó nélkül meglettem volna! De nem érdekel! Hol a háló?

-Megmutatom!- mondta és menyasszonyi stílusban az ölébe kapott és csókolózva mentünk a fel. A lépcsőkön is mécsesek égtek, ahogy az egész emeleten is- Szeretlek!- suttogta a fülembe és benyitott a hálóba.

-Niall ez gyönyörű! Szeretlek!

-Nem tusolunk előtte?

-Nem!

-Miért?

-Niall!- ugrottam ki a karjai közül és csókolózva az ágy felé indultunk.

Maga alá döntött és ahogy kezdte lehúzni a ruhám cipzárját kezdte meglátni az ajándékát.

-Szépségem te vagy a legjobb!

-Nem értem mire gondolsz.....- mosolyogtam rá értetlenül.

-Nem?

-Nem, nem igazán! De ha nem tetszik vedd le!

-Nos. Akármennyire is tetszik meg kéne szabadulni tőle!

-Igen?

-Szerintem..... Igen!

És innentől csak egymással voltunk elfoglalva. Annyira hiányzott már Niall, hogy az elmondhatatlan! Másfél-két órával később egymás mellett feüdtünk azon a hatalmas ágyon, és csak élveztük egymás édes csókját.

-Ennél szebb karácsonyi ajándékom még soha nem volt!- törtem meg a csendet.

-Még meg sem kaptad!

-Akkor ez mi volt?

-Egy része! Viszont nekem sem volt még ilyen gyönyörű ajándékom!

-Örülök, hogy tetszett! Ezt mióta tervezted?- utaltam magára az estére.

-Hmmm. Nem tudom. Mindig is akartam egy ilyen romantikus estét. De vártam, hogy megtaláljam azt a lányt akiért úgy gondoltam, hogy ez az egész megéri. És te vagy az!

-A nagy Ő, mi?- néztem rá mosolyogva.

-Pontosan!- mondta mire nem is hittem a fülemnek. Én csak viccnek szántam.

-Komolyan?

-Igen! És tudod miért?

-Nem.

-Azért, mert egy olyan lány vagy aki nem a hírnevem miatt szeret, hanem amiatt aki igaziból vagyok. És ez nekem nagyon tetszik. Mikor odajöttél hozzám akkor sem az volt, hogy elpirultál mikor flörtölni kezdtünk, meg bepisiltél hanem rendesen válazoltál. Tudom, hogy te is szereted a bandát, de te nem ájulsz el tőlünk. És szeretem benned, hogy látom rajtad, hogy igazából szeretsz. És csak remélni merem, hogy ez fordítva is így van. Őszinte leszek. Először azt hittem olyan lány vagy akiért harcolnom kell. Mert tudtam, hogy harcolni akarok érted. És készen álltam bárkiért "megküzdeni" érted.

-Köszönöm, hogy ezt elmondtad nekem!- néztem rá kissé meghatódva.

-Érdekel az ajándékod?

-Ahha!

-Akkor idehozom!- felállt az ágyból és az egyik komódhoz ment. Kihúzta a legalsó fiókot és kivett belőle egy kis dobozt.

-Mi van benne?- néztem rá felcsillant szemekkel.

Nem ült le mellém az ágyra hanem megállt előttem, leguggolt és kezeimet az övéi közé vette.

-Ez egyenlőre nem az amire gondolni fogsz! De egy nap szeretném ha az lenne!- mondta és kinyitotta adobozt amiben egy gyönyörű gyűrű volt.

-Egy nap szeretnéd ha eljegyzési gyűrű lenne?

-Igen. És nem máson, hanem rajtad.

-Istenem Niall én annyire szeretlek!

-Én is szeretlek! Felpróbálod, hogy jó e?

-Persze!

Kivette a dobozból az ékszert és a gyűrűs ujjamra húzta. Amire pont illett.

-Köszönöm!

  

-Örülök, hogy tetszik!

-Ez mindenkinek tetszene!- csókoltam meg,

-Elég ha neked tetszik! Nincs kedved vacsit enni?

-Már én is éhes vagyok.

-Akkor gyere!

-Várj! Veszek magamra valamit!

-Miattam maradhatsz így is!

-Na de Niall!

-Most mi van?

-Ne légy perverz!

-Tessék itt egy ing! Kapd fel magadra!- dobott hozzám egy kockás inget.

-Köszönöm!

-Mondanám, hogy szívesen, de nem lenne igaz!

-Meg sem hallottam!

Magamra kaptam egy bugyit meg egy kockás inget és Niall után mentem aki a nappaliban ült.

-Nem arról volt szó, hogy eszünk?

-Együnk itt!

-Akkor behozom.

-Köszönöm!

Kimentem a konyhába ahol el sem hittem amit láttam.

-NIALL!! NIALL GYERE MÁR!- ordítottam torkom szakadtából.

-Mi tör....- kezdte de amint meglátta csendben maradt- Hívni kell a tűzoltókat!

Sophie ❤

25. rész- Nem szégyellek!

Sziasztook! :)

Huhh! Hát megérkezett a huszonötödik rész! ☺

Elég nehézkésen készült el, de itt van ;)

Megvan a ötezernyolcszáz oldalmegjelenítés ami miatt nagyon hálás vagyok nektek! ❤

Tettem ki szavazást, ahol kérlek szépen titeket mindenki szavazzon a facebook-csoporttal kapcsolatban! ☺

Ha tetszik a rész kommenteljetek, pipáljatok vagy írjatok chaten! :)

Jó olvasást, puszi Zsófi ❤

"-Mi az?

-Beteg vagy?"
-Nem. Miért?

-Egyfolytában köhögsz. Meg az orrod fújod! Tessék itt egy zsepi!- nyújtottam oda neki.

-Köszi. És nem hiszem, hogy beteg lennék. Basszus!

-Mi az?

-Megint vérzik. Az orrom.

-Flóra.... Komolyan mondom. Ha január másodikáig nem leszel jobban, ott Londonban viszlek el dokihoz!

-Oké....

-Elállt?

-Ahha.

-Akkor menjünk vissza!

Manót az ölembe fogtam és úgy huppantam le Niall mellé.

-Midnen oké?

-Majd elmondom- ráztam meg a fejem.

-Jó...- egy nagy tányér volt előtte. Tele sütikkel!

-Nem lesz ez sok?

-Emlékszel mikor palacsintáztunk mi volt?

-Persze. Azon az éjszakán voltunk mi először együtt.

-Ja! Igen. Akkor sem volt semmi bajom! Teljesen jól mozogtam meg minden, nem?

-De... Istenien!

-Akkor oké.

Hála isten senki nem értette a beszélgetésünk, mert akkor néztek volna nagyot. Viszont nem bírtam tovább az unokatesóim nyavajgását.

-Lányok! Akartok képet Niallel?

-Persze!- ugrottak fel a kilencéves ikrek.

-Oké- Niallre néztem, értette mi a helyzet, ígyhát egy kicsit arrébb ment mellőlem, felkészülve a lányokra.

-Barbi úgy, hogy te is!

-A-aaa. Bocsi lányok, de az nem fog menni.

-De miért?

-Azért, mert ha kiteszitek instára a képet azt mindenki látni fogja. És vannak akik engem nem szeretnek. Olyan rajongók. És akkor ők szidnának engem. Emiatt. Ha szeretnétek én is csinálok veletek, de közös képeink Niall csak nekünk kettőnknek vannak.

-Ja oké... 

Először Petra aztán Zsófi csinált pár selfiet Niallel, meg is ölelték. Istenem! Elképzeltem, hogy milyen lenne ha én is csak ilyen kis rajongó lennék... De én vagyok olyan szerencsés, hogy sokkal többet kapok Nialltől mint pár kép és egy ölelés. Sokkal-sokkal többet és azt sem tudom, hogy hogyan háláljam meg neki.... Manó jelezte, hogy kinn van dolga, mondtam, hogy ki viszem a kertbe. 

-Jövök én is!

-Hozod a pórázát, kérlek?

-Persze!

Niallel kiléptünk a kertbe, Manót elengedtük mi pedig egymással szembe fordultunk.

-Mégis együtt karácsonyozunk!

-Hát igen.... Egyébként nekem Flóra mondta, hogy menjek ki, de nem akartam zavarni....

-Szépségem mikor zavarsz te? Soha! Imádlak, szeretlek!

-Én is szeretlek Niall! Annyira örülök, hogy itt vagy!

-Én is örülök! Lassan menjünk vissza!

-Este elmegyünk sétálni? 

-Mikor?

-Későn! Éjfél körül! Mikor senki nem lát meg minekt!

-Menjünk!- mondta és belecsókolt a nyakamba.

-Oké. De fázom! Menjünk vissza!

-Jó. 

-Manó! Gyere!- De a kutyám nem jött- Manóóó! Gyere szépen! Manóóóó! Ahh!- A kutya csak messzebbre futott.

-Hagyd csak! Megyek!

Niall ellezdett futni a kutya után és egyszer csak elkapta. De a lendület amivel futott és ugrott a kutya után túl nagy volt, elesett. Olyan szinten kezdtem el röhögni, hogy az elmondhatatlan. Odamentem hozzájuk de mikor próbáltam felhúzni a földről, csak magára rántott. Rádőltem és az arcát cirógattam. És megcsókoltam. Beletúrt az összefogott hajamba, de mivel így húzta kihúzta belőle a hajgumit. A hajam két oldalt a vállamra omlott és ahogy felé hajoltam kicsit csiklandozta a nyakát. Végigsimított a derekamon, a csípőmön, fenekemen majd a combomon és vissza a fenekemre. Kezdett nagyon melegem lenni a kabátban. Nagyon el voltunk foglalva egymással, mert csak krákogást hallottunk meg magunk mellől.

-Khmmmmm.

-Húha. Apu! Te... Hát te?- néztem fel rá Niall mellkasának támaszkodva.
-Hát én! Na sipirc befelé! Vendégek vannak!

-Oké megyünk....

Manót Niall hozta és úgy mentünk apu után. Bent levettük a kabátjaink és vissza sétáltunk a nappaliba.  Kb délután öt óra volt, alig bírtam kivárni, hogy elmenjenek a rokonok. És végre este hét lett, elmentek. Nem voltunk éhesek, a sok süti miatt így Flórával és Niallel a kanapéra települtünk. Manó az ölemben pihent és az Ír manóm pedig a fejét simogatta. 

Kicsivel később anyáékis leültek és végre itt volt az alkalom, hogy jobban megismerjék barátom. De ahogy láttam semmi bajuk vele, sokat beszélgetek, Niall is tisztelettudó volt. És apu feltette az utolsó kérdését.

-És Niall! Hol tervezek aludni?

-Apuuu!  

-Béla!- szólt neki anyu is- Két hete nem látták egymást. 

-Én nem azt kérdeztem. 

-Apu arra gomdoltam, hogy Niall mellettem aludna.

-Azok után ami az udvaron volt?!

-Öhmm. Nem lesz semmi. Komolyan!

-Ha csak alusztok akkor mehet melléd!

-Oksi. Akkor mi fel is megyünk! Jóéjt mindenkinek!- fogtam meg Niall kezét meg Manót és felmentünk. Mikor beléptünk a szobömba az ajtót becsuktam magam mögött- Ahh végre!

-Mi az?

-Imádom a családom de te vagy a legfontossabb!

-Köszönöm,hogy így gondolod!

-Mert nálad nem így van?- ültem az ölébe.

-Dehogynem! Te mindenkinél fontossabb vagy számomra!

-Akkor oké!- adtam neki egy puszit- Elmegyek tusolni, jó?

-Oké. Addig körbenézek a szobádban!

-A harmadik fiókot kerüld el!- figyelmeztettem ugyanis az az alsómeműs fiókom.

-A fiókokat kihagytam volna, de most, hogy mondod!- mosolyodott el.

-Sietek!- adtam neki egy gyors csókot és már el is tűntem a fürdőben. Egy ideig áztattam magam a forró vízben de végül kiszálltam a kádból, megtörölköztem és visszamentem a szobába. Nos. Niall komolyan gondolta, hogy körbenéz a szobámban. Épp egy közös képemet fogott Ádival. Odasétáltam mögé, átöletem a derekát és hozzásimultam.

-Látom komolyan körbe néztél!

-Baj?

-Dehogy is! Én holnap készülök beköltözni hozzád határozatlan időre!- nevettem fel.

-Beköltözöl?- mosolygott rám.

-He?

-Odaköltözöl hozzám?

-Nem. Egyenlőre nem. Megnézem milyen a lakás! Ne siessünk el semmit!

-Oké. Ez igaz. Ki ő?- fogta még midnig a képet.

-Az öcsém.

-Van még egy tesód?

-Ammm. Megígértem, hogy elmegyünk sétálni. Akkor mindent elmondok!- tudtam hova megyünk sétálni.

-Rendben!- adott egy gyors csókot- Én is elmegyek fürdeni.

-Ne!

-Ne? Miért?

-Menjünk sétálni!

-Most?

-Igen!

-Oké.

-Akkor öltözz fel melegen!

Mind a ketten jó sok réteg ruhát vettünk ugyanis ilyenkor nagyon nagyon hideg van. Szóltam anyuéknak, hogy sétálni megyünk, nem maradunk sokáig. Kiéptünk az ajtón és megfogta a kezem.

-Elmondod hova megyünk?

-Persze. Szeretnék neked megmutatni valamit. Utána pedig ki a Vörösmarty térre forró teázni. Bár nem. Ott megismernek. Nem tudom. Az első hely fontos.

-Rendben. És mi az első hely?

-Niall! Ne légy kíváncsi!

-Bízok benned!

-Köszönöm!

Tovább mentünk  kézenfogva és a fejem a vállán pihentettem. És odaértünk. Tudtam hova kell menni. Második sor tizenkettdik oszlop.

-Szépségem miért jöttünk egy temetőbe?

-Láttad az asztalomon a képet. Az öcsémmel.

-Ugye nem. Mond hogy nem!

-Sajnos nem mondhatom. Meghalt.- sírtam el magam. Akárhányszor eszembe jutott.

-Istenem annyira sajnálom!

-Az ölemben halt meg! Érted? Én voltam az aki megmenthette volna!

-Ne mondj ilyet! Elmondod mi történt?

-Beteg volt. Leukémia. Másfél év. A második születésnapja előtt két nappal feladta az életet. Az ölemben feküdt!

-Kicsim te nem tehetsz róla!

-Tudom Niall. De én annyira félek, hogy Flórával is ez lesz!- mondtam miközben leültem a sír mellé tett padra.

-Az orrvérzés és köhögés miatt?- ült le mellém.

-Ahha.

-Nem lesz semmi baj!

-Ígéred?

-Ígérem! És köszönöm, hogy ezt megmutattad nekem!

-Én köszönöm, hogy vagy nekem és megmutathattam!

-Szeretlek Niall!

-Én is Barbi! És ha szeretnéd a két ünnep között Londonban Flórával elviszlek titeket orvoshoz! Hogy megnézze valaki!

-Komolyan?

-Persze!- nyomott egy puszit az orromra- És ha bármikor mesélni szeretnél róla én meghallgatlak!

-Rendben. Köszönöm!

-Nincs mit! Ez természetes! Egy pár vagyunk. Arról beszélünk amiről csak akarunk.

-Jó.

-Mit szólnál hozzá, hogy ha itt végeztünk elmennénk arra a térre amit mondtál?

-Áhh! Az ilyenkor is tele van! Megismernek!

-Nem érdekel! Nem szégyellek!

-Miért szégyellnél?- néztem rá.

-Nincs miért. 

-Akkor oké. Mindjárt mehetünk ám!

-Nyugi! Már itt vagyok! Nem sietünk sehova!

-Oké.

Leguggoltam a sírhoz és kicsit rendezgettem a virágokat. Nagyon sötét volt, telefonjainkat fényével mégis jól meg tudtuk világítani. Pár percet még csendben álltunk de végül elindultunk. Akárhányszor ide jövünk van egy mondat amit legutoljára mondok el.

-Álmodj szépeket! 

Niall megfogta a kezem, letörölt az arcomról egy könnycseppet és úgy indultunk el. 

-Akkor? Elviszel a Vörösmarty térre?

-Szeretnéd?

-Ahha!

-Akkor igen! 

Útközben minden feléről beszélgettünk, nagyon aranyos volt, próbálta elterelni a figyelmem. Ahogy egyre jobban mentünk be a belvárosba egyre több ember lett. De még senki nem ismerte fel. Mikor odaértünk a térre a sejtésem beigazolódott. Tele volt emberekkel. Niall elképedve nézett rám.

-Ez gyönyörű!

-Tetszik?

-Nagyon! Ez mi?- mutatott az egyik asztalon levő mézeskalácsra.

-Mézeskalács. Otthon is van.

-Na! Ilyet vigyünk haza! Ez nálatok is isteni volt!

-Holnap délelőtt süssünk!

-Én meg a sütés?- nézett rám.

-New Yorkban is megoldottuk azt a vacsit!

-Az igaz. Meg a palacsinta is....

-Niall!

-Most mi van? Te gondolsz mindig arra!

-Akárhányszor palacsintát fogok csinálni az fog eszembe jutni!

-Látod? Már megint te hoztad szóba!- kezdett el szívatni.

-Itthagylak!

-Nee!- bújt hozzám és belecsókolt a nyakamba. Az arcomra. Az orromra. És végül elért a számhoz. Ajkaink még csak súrolták egymást, de meleg lehelletét érezhettem az ajkaimon. Nem bírtam tovább beleharaptam az ajkába és megcsókoltam. Kezei a fenekem pihentek, míg én a nyaka körül fontam össze őket. Így álltunk egy darabig, mint a többi szerelmes pár. De tudhattuk volna, hogy mi nem vagyunk átlagossak. Egszer csak valaki krákogott mellettünk. Elengedtük egymást és rá néztünk. Hát basszus! Nem hiszem el, hogy ő az! Eddig elkerültük egymást és pont most zavart meg minket.

-Sziasztok!

-Eddig volt szép az estém!- morogtam Niall fülébe, de végül rájuk mosolyogtam- Sziasztok!

-Kérhetünk egy képet?

-Várjatok! Had mutassalak be titeket egymásnak! Niall ő a volt barátom Máté, és a volt legjobb barátnőm, Nóri. Nóri, Máté ő itt a barátom, Niall.

Niall megelpődve nézett.

-Te vagy az a paraszt aki szalasztani hagyott egy ilyen csodálatos lányt?- nézett Mátéra megvetően.

-Mondhatjuk így is.

-Na jó! Csináljátok meg azokat a kibaszott képeket aztán menjünk Niall! Veled akarok már lenni!

-Oké.

Odaállt mind a kettőjük mellé, csináltak pár selfiet és kész is voltunk.

Vagyis mégse.

-Niall nem csinálunk a te telefonoddal is?- nyávogott Nóri.

-Nem. A telefonomon egyetlen egy lánnyal van közös képem. Azzal a lánnyal akit szeretek- vette elő a telefonját és megmutatta a borítóképet. Amin ketten vagyunk. A színpadon mikor megcsókolt- És ha nem bánjátok akkor mi mennénk is- nézett rájuk, megfogta a kezem és tovább mentünk. Míg ő beszélt alig bírtam vissza tartani a röhögést, de amint eljöttünk tőlük kibukott belőlem. Vicces volt ahogy lehordta őket.

-Mi ilyen vicces?- mosolygott rám.

-Semmi. Szeretlek!

-Én is szeretlek!

-Annyira álmos vagyok!

-Akkor gyere, menjünk! 

-Oké.

Megfogtam a kezét és úgy indultunk haza. Csendesen sétáltunk és már majdnem az utcánkba értünk mikor megállt.

 -Mi az?- bújtam hozzá.

-Hiányoztál!

-Te is nekem!

-Istenem! El sem tudod képzelni milyen jó érzés, hogy akkor csókollak meg amikor akarlak!

-Hát... Ahogy magamat ismerem ez még így is lesz egy ideig, mert nem terzvezek hazajönni mostanában- bújtam oda hozzá.

-Mondtam, hogy költözz hozzám!

-Azzal még várjunk egy kicsit, jó?

-Oké! Gyere, menjünk! Látom rajtad, hogy álmos vagy!

-Annyival jobb lesz veled aludni!

-Nekem mondod?

-Na menjünk!- adtam neki egy csókot és tovább mentünk. Otthon halkan közlekedtünk, hogy senkit fel ne ébresszünk. Az emeletre érve hallotuk, hogy Flóra valakivel skypeol.

-Biztos Harry az!- mosolygott rám Niall.

-Miből gondolod?

-Mostanában jó sokat beszélnek.

-Komolyan? Én úgy tudtam, hogy néha-néha beszélnek.

-Nem. Valamelyik nap mentünk sörözni és elmondta, hogy..... Na mindegy! Inkább gyere Szépségem, alugyunk!

-Mit mondott?

-Mindegy.

-Nem. Nem mindegy.

-Ahh! Barbi! Mi mennyit mondtunk el nekik a mi kapcsolatunkról?

-Én nem sokat.

-Én sem. Ahogy ők sem. Hidd el, hogy mindent meg fogsz tudni a magam idejében!- lehelt egy lágy csókot a számra.

-Oké. De ha megbántja akkor letépem a fejét!

-Jólvan!- nevetett fel- Öltözz át, és alugyunk!

-Adj pólót!

-Mi?

-Nem vagyok hajlandó másban aludni, csak a te pólódban!

-Rendben. Válassz!- nyitott ki a bőröndjét és elment tusolni

Levettem a pólóm meg a nadrágom, magamra kaptam Niall felsőjét és bebújtam az ágyba mivel már tusoltam. Mikor vissza ért a fürdőből egy alsógatyában befeküdt mellém.

-Jóéjt Szépségem!- húzott szorosan maga mellé.

-Neked is!- csókoltam meg. Átölelte a derekam én szorosan hozzábújtam és gyorsan álomba merültem.

Reggel arra ébredtem, hogy Niall a csípőmet öleli és azon alszik. Édesen szuszogott és őt néztem.

Egyszer csak azt vettem észre, hogy a combom puszilgatja, ami nekem eléggé csikis volt.

-Neee! Niall ezt fejezd be!- kezdtem el röhögni- Niall kérllek!- vihogtam tovább.

-Jóreggelt Szépségem!- mászott felém és megcsókolt.

-Neked is! Hogy aludtál?

-Fantasztikusan!

-Olyan jó melletted ébredni!

-Fordítva is így van!

-Mennyi idő?

-Nem tudom- mondtam és benyomtam magam mellett a telefonom gombját- Fél tíz. Viszont. El kéne kezdeni a sütit, hogy mire megyünk finom legyen!

-Mit szólnál jozzá ha nálam csinálnánk meg?

-Hogy érted?

-Khmm. Hát úgy, hogy ha ketten vagyunk akkor nem kell leállítani magam.

-Már megint te gondolsz arra!- néztem rá tettetett felháborodással.

-Melletted lehet másra?

-Hát én azt nem tudom.

-Én igen. És nekem nem. Úgyhogy ja.

-Nekem oké. És Flóra?

-Majd.... Majd átmegy Harryhez!

-Oké!- mondtam, és a tarkójánál fogva közel húztam magamhoz és többször egymás után szenvedélyesen megcsókoltam. Egyszer csak valaki kopogott. Niall visszefeküdt mellém és mind a ketten fel ültünk. Mintha beszélgetnénk. És anyu benyitott.

-Jó reggelt!

-Szia anyu!

-Nem zavarok?

-Dehogy is! Beszélgettünk.

-Akkor oké. AZt szeretném kérdezni, hogy mikor mentek el.

-Niall holnap tízre kért gépet- vigyorodtam el.

-Magángép?

-Azaz.

-Ja értem. És mikor jöttök?

-Ammm. Hát Flóra visszajön a sulira mondjuk harmadikán.

-Te nem?

-Háááát. Arra gondoltam, hogy én még maradnék egy kicsit- bújtam Niallhez.

-És neked tanulni nem kéne? Év végén érettségizel!

-Anya! Tanulni ott is lehet! A srácok úgyis stúdióznak én addig tanulok. Oké? Kérlek, kérlek!

-Mennyi időre gondolsz?

-Egy hét- két hét. Nem tudom.

-Barbi! Egyet mondok! Ha kettőnél több négyesed lesz nem mész itthonról sehova!

-Okéééé!- ugrottam ki az ágyból, odamentem hozzá és megöleltem- Köszönööm!

-Szívesen! Lassan gyertek le, jó?

-Felöltözünk és megyünk!- adtam egy cuppanós puszit az arcára és kiment. Niall odasétált hozzám és rám mosolygott.

-Egy olyat én is kérek!

-Milyet?

-Egy olyan puszit!

-Ammm. Nekem van jobb ötletem is!

-Igen? Mi?

-Hát ha csak annyit akarsz, hogy megmondjam!- vontam meg a vállam.

-Ne! Inkább mutatsd meg!

-Oké.

Végigsimítottam meztelen mellkasán és apró puszikat adtam rá. Az ágy felé indultam és mikor odaértem ledöntöttem. Csípőjére ültem és felé hajoltam. Lassan haladtam felfelé a csókokkal, elértem a kulccsontját, a nyákat, az arcát. És elértem a szájához. Ajkaim után kapott és szenvedélyesen megcsókolt. Végül ő volt az aki elhúzódott tőlem.

-Barbi! Most álljunk le! Mielőtt késő lenne!

-Oké....

Egy utolsó csók után lemásztam róla és a szekrényemhez sétáltam.

-Mit vegyek feel?

-Ezt a pólót, ezt a blézert meg ezt a gatyát- vett ki a szerényből egy egyszerű fekete pólót, egy műbőr blézert meg egy térdénél szaggatott farmert.

-Ez nem túl fekete?

-Nem!- mondta, épp mikor magára kapta a saját ruháit. Akkor jöttem rá, hogy mi volt a terve mikor ránéztem. Ő egy karácsonyi pulcsit meg egy fekete farmert vett fel. A tükör előtt megálltunk, és megállapítottuk, hogy jól mutatunk együtt.

-Illünk egymáshoz!- állapította meg.

-Szerintem is! Menjünk!

-Oké.

Lesétáltunk a lépcsőn és egből az ölembe kaptam Manót akit Flóra éjjelre elkért, mondván nekem van kivel aludnom.

-Jóreggelt!

-Nektek is! Sokáig aludtatok! Mit csináltatok éjjel?- nézett ránk a húgom.

-Sétáltunk. Elmentünk a Vörösmarty térre.

-Persze.

-Komolyan! Egyébként meg én lehetnék az aki kérdezgethetne a te kapcsolatodról!

-Nem kapcsolat.

-Még- forgattam meg a szemem és bementem a konyhába- Jóreggelt!

-Szia Barbikám! Kérsz reggelit?

-Áhh nem! Most már nem eszek, mert akkor majd nem tudok ebédelni.

-Rendben.

-Csak a mamáék jönnek vagy apa tesójáék is?- Igen így hívom őket. Mivel nem szeretnek. És ezt a tudatomra is adták. Csak az egyik unokatesóm.

-Nem hiszem- nevetett fel anya. Khmm. Ő sem bírja őket.

-Akkor oké.

-Viszont kislányom Manót ugye nem akarod vinni?

-De.

-Biztos, hogy nem!

-Da anyu! Miért?!

-Azért mert Harry nem szereti a kutyákat- lépett be Flóra a konyhába.

-He?

-Hát nem visszük a kutyát, mert Harry cicás.

-De mi köze hozzám meg Niallhez?

-Mert én nem én fogok lakni?

-De. Viszont Harry is a saját lakásában lesz!

-Nem baj!

-Amúgy sem vihetnéd mert oltásokat kell kapnia!

-Ahhj már! Hát oké...

-Niall nem éhes?

-Niall mikor nem éhes?

-Tehát az.

-Akkor is eszik ha nem az!- vigyorogtam rá.

-Vigyél neki sütt!- adott a mama a kezembe egy tányért tele sütivel.

-Oké!

Kivettem két villát a fiókból és besétáltam a nappaliba ahol Niall telefonozott. Leültem mellé és szorosan hozzá bújtam.

-Nézd! Hoztam sütit!

-Ahh! Imádlak! 

-Tudom!

Az ölembe tettem a tányérat, az egyik villát a kezébe nyomtam és elkezdtük enni a sütit. Én nem sokat ettem, mert arra eszméltem fel, hogy elfogyott az egész.

-Jézusom hogy bírsz ennyit enni?

-Nem tudom....

-Na! Majd ha visszamentünk akkor edzünk!

-Te is?

-Kéne. Híztam. Nem látod?- fogtam meg a hasam.

-Nem!- mondta és megpuszilta az említett részt.

-Ne már! Fejezzétek be! Tudjátok kik csinálnak ilyet? Azok a párok akiknek gyerekük lesz!

-Amekkora hasam van....- mondtam de úgy, hogy csak mi hárman értsük és rajtam kívül mind a ketten felröhögtek- Örülök, hogy viccesnek találjátok!

-Barbi te olyan hülye vagy!

-Miért?

-Mert kurvára nem vagy kövér!

-De! Viszont te sokat fogytál!- néztem a húgomra.

-Én is észrevettem. Mostanában nincs akkora étvágyam- mondta mire nekem görcsbe rándult a gyomrom és az egész testem megfeszült. Ezt Niall is érezte, belepuszilt a nyakamba és annyit suttogott, hogy nem lesz semmi baj.

-Azért próbálj meg minél többet enni!

-Oksi. 

Ezután csendben néztük a tvt, de én közben Niall twitterjét nézegettem.

-Tegyünk ki egy képet!

-Oké. Instára is?

-Ja!

-Jóóó!

Megkereste a képet amit a szobámban csinaltunk és a legjobbat kiválasztotta. Nagyon cuki szöveget írt hozzá.

"We wish merry Xmas every Directioner! We hope you've a good time with your family or your love, than us! Love you! ❤"

Nagyon tetszett a szöveg így gyors megcsókoltam.

-Mehet instára is?

-Persze.

-Oké!

Oda is kitette a képet és a csengő hangjára eszméltünk fel. 

-Nyitom!- mondtam és kisétáltam az előszobába ahol apa szülei és testvére a családjával álltak- Sziasztok! Szóval mielőtt bármit is mondanátok itt van a barátom! Bemutatón nektek! Niall, apa családja! Apa családja, Niall!

-Jónapot!- köszönt a szőke barátom illedelmesen.

-Szia!

-Üljetek le! Kértek valamit?

-Én nem, köszönöm!

-Én eléggé éhes vagyok!- mondta apa tesójának a felesége.

-Barbi jössz egy kicsit?- nézett rám Ábel, az unokatesóm.

-Ahha- felálltam Niall öléből és egy gyors csók után ki is mentem. A lépcsőnél megálltunk.

-Hogyhogy itt van?

-Hiányoztam neki. Baj?

-Dehogy is! Boldogabb vagy, mint két napja!

-Mert az is vagyok!

-Akkor oké!- mondta, megölelt és visszamentünk. Manó Niall ölében volt és épp játszottak. Vagyis a kutya harapdálta. Nem tudom kinek volt játék...

Mivel kölcsönösen nem kedveljük egymást gyorsan elmentek, öt órakor már csak mi hatan voltunk otthon. Anya felvetette az ötletet, hogy meg kéne nézni Ádi sírját.

-Éjjel voltunk. Rendben van.

-Hogyhogy elmentetek? Főleg éjjel!

-Úgy gondoltam, hogy Niallel vagyunk olyan szoros kapcsolatban, hogy megmutassam neki. Meg a képeket úgyis látta, el kellett magyaráznom.

-Értem. 

-Barbi felmegyek, skypeolok Gregékkel!- suttogta a fülembe Niall.

-Ja oké!- engedtem ki. Egy puszit nyomott az arcomra és már el is tűnt a lépcsőn. Mami érdeklődve nézett rám.

-Hova megy?

-A tesójáékkal skypeolni. Ott vannak nála. A tesója, a felesége, a gyerekük és a szüleik.

-És otthagyta őket? Miattad?

-Jaja!

-Tényleg szeret ez a fiú!- mosolyodott el.

-Hát ja. Én is őt.

-Anya! Harry írt, hogy menjek skypra. Mehetek?- nézett fel a telefonjából Flóra. 

-Menjél csak! Úgyis beszélni szeretnék a nővéreddel!

Mikor ketten maradtunk az ülőgarnitúrán felém fordult.

-Figylej kislányom! Tudom, hogy már beszéltünk erről de most elmész és még egyszer tisztázni akarom. 

-Jézusom anya! Miről akarsz beszélni?

-Féltelek. Tizennyolc éves vagy. Nem akarom, hogy bajod essen.

-Most már komolyan nem értem!

-Ne csináljátok belőlem nagymamát!

-Mi? Jézus anya! 

-Komolyan mondtam!

-De te sem gondoltad, hogy ennyi idősen gyereket akarok?! Meg Niall is... Anya ő most van a karrierje csúcsán! Ez csak vicc, ugye?- mondtam és nem tudtam, hogy hogyan reagáljak. Sírjak vagy nevessek.

-Mindnesetre védekezzetek!

-Oké anya! Eddig is védekeztünk, ezután is fogunk. 

-Rendben! És semmi olyat ne csinálj amiben nem vagy biztos!

-Anyaa! Ezt egyszer már megbeszéltük! És hidd el, nem fogok meggondolatlan lenni! Szeretem Niallt, ő is szeret engem. Ha valamit nem akarok meg fog érteni.

-Oké. 

-De te mit hittél? Hogy nem védekezünk?

-De. Gondoltam. Csak azért tudod. 

-Oké persze. De ilyenekre még csak ne is gondolj, oké?

-Persze! Egyébként nagyon helyes!

-Ugyee?

-Ahha! Na! Menjél csak hozzá!- nyomott egy puszit a fejemre.

-Oksi. Anya!- néztem rá vissza.

-Igen?

-Köszönök mindent!

-Nincs mit megköszönni! Az anyukád vagyok!

-Rendben. 

Felfutottam a lépcsőn és be nyitottam a szobámba. Niall az ágyban feküdt, a gépével az ölében. Épp köszönt el.

-Rendben! Akkor holnapra mindent rendezz el, oké? Köszi szia!

-Heló!

Lehajtotta a gépet és én odasétáltam hozzá.

-Mit kell elintézni?

-Ja semmi különös! Csak ömmmm. Mindegy!

-Baj van?

-Dehogy is! Csak...

-Csak mi? Nekem elmondhatod!- mosolyogtam rá.

-Holnap megtudod!- adott egy csókot és felállt- Sétáljunk!

-Most?

-Ahha! Miért ne?

-Megismernek!

-Tudod mennyire nem érdekel?- sétált oda hozzám- Nem szégyellek senki előtt! Szeretlek és ezt mindenkinek el akarom mondani, hogy te vagy az a lány, aki boldoggá tesz!- sugta a fülembe édesen, engem meg a hideg rázott lehelletétől. Odahajoltam hozzá és megcsókoltam.

-Szeretlek!- suttogtam szinte a szájába. 

Sophie ❤