Sziasztook❤
Nos akik a facebook csoportban benn vannak azok tudják, hogy mekkora késéssel álltam neki ennek a résznek.
De azért remélem, hogy elnyeri a, és ha igen akkor hagyjatok nyomot magatok után, és csatlakozzatok a facebook csoportba❤
Jó olvasást, puszi Zsófi❤
És ekkor én már tudtam, hogy egy csodás éjszakának nézünk elébe.
-Kicsim hogy állsz a pakolással?- hallottam meg Niall hangját közeledni.
Hát igen... A tíz nap le is telt, vissza kell
mennünk az esős Londonba. De az biztos, hogy ezekre a napokra a
halálomig vissza fogok emlékezni. Egyszerűen fantasztikus volt minden, a
Indonézia pedig gyönyörű.
Igazából az
érkezésünk utáni napot sikerült elpazarolnunk, ugyanis az ágyban töltöttük az
egészet.
A második
napon kitaláltuk, hogy délelőtt körbenézünk a városban, a délutánt pedig a
strandon töltjük. Minden szép és jó volt, míg valaki fel nem ismert minket. Bár
Mark és Preston nem engedték oda őket, mégsem olyan volt, mintha nyugodtan
sétálgatnánk. Emiatt nem haragudhattam a férjemre, hiszen világhírű, akárhova
megyünk megvan az esélye annak, hogy felismerik.
A napok nagyon
gyorsan teltek, sok szép helyet felfedeztünk, és rengeteget fürödtünk a
tengerben. Utolsó este elmentünk egy romantikus vacsorára, egy hajóra. Rajtunk
kívül csak a személyzet volt, így valóban romantikus volt az egész.
És amit még
felfedeztünk Niallel az az volt, hogy a hasam nagyon gyorsan nő. Ezekből az
egzotikus ételekből óriái adagokat ettem meg, néha többet mint a Szöszi.
Már több mint
egy hete házasok vagyunk, és azt kell mondjam ő a legjobb férj, akit egy nő-
vagy éppenséggel férfi- el tud képzelni. Minden óhajomat nézi, és egyből ugrik,
bár néha azért már túl megy egy határon, de én így szeretem őt.
-Min agyalsz
ennyire?
-Szeretlek! És köszönöm ezt az egészet!-
mutattam körbe a szobában.
-Én is szeretlek Szépségem!
-Majd visszajövünk ide?
-Persze! Ide hozlak majd titeket nyaralni!
-Alig várom! Indulunk?
-Ahha! Gyere!
Mivel a kezemet megfogni nem tudta, én mentem
elől, ő pedig mögöttem a két bőröndöt
húzva. A recepciónál a megbeszéltek
szerint Mark és Pres várt minket, és indultunk is a kocsihoz. A nászutunk alatt
talán ha két alkalommal használtunk autót, amúgy mindenhova biciklivel vagy
gyalog mentünk. Bepattantunk a vörös járműbe, majd a reptérre indultunk.
-Ennél jobb
helyet nem is választhattál volna!- nyomtam egy puszit a szerelmem arcára.
-Örülök, ha
ennyire tetszett!
Az út
hátralévő részében én nem szólaltam meg, inkább hallgattam a többiek
beszélgetését. Mikor odaértünk voltak kinn lelkes rajongók, de mivel sietnünk
kellett, hogy a koncert miatt időben Londonba érjünk nem álltunk meg. Volt egy
lány aki meglökött, bár nem tudom, hogy dierkt vagy déletlenül, de eléggé
megfájdult a kezem. Ami nagyon meglepett az az volt, hogy még a babák is
megérezték, hogy nincs minden rendben, mert rugdalóztak. Az elmúlt napokban
kitapasztaltam, hogy melyek azok az időszakok, mikor a gyerekeim fenn vannak és
mozognak, és mikor alszanak és vannak nyugton.
-Jól vagy, Szépségem?- sietett hozzám a
férjem.
-Persze. Kicsit lehet, hogy be fog lilulni,
de nem vészes.
-Tuti? Nem kell orvoshoz vinnem?
-Nem.
Nem zavartatva magát hozzám hajolt, és
lassan megcsókolt.
-Kiélhetted volna a vágyaidat ebben a tíz
napban!- vigyorogtam, miközben újra elindultam.
-Belőled soha nem elég! Óóóó lesz egy olyan
szám az albumon, hogy Never Enough.
Erre csak felnevettem, de az album említése
során, ő már nem volt ennyire felszabadult. Úgy éreztem nem mond
el nekem valamit. Amint felszálltunk bementünk a kabinba és rá is kérdeztem.
-Semmi
izgalmas.
-Niall kérlek!
A férjem vagy, mindent elmondhatsz nekem!
-De ennek nem
fogsz örülni, Szépségem!
-Nem baj.
Bármi is van, ketten átvészeljük. Szóval?
-Az album
kijövetele után egy hónapra Amerikába kell mennünk, ugyanis kell a reklám. Egy
csomó tévés hülyeségben kell majd szerepelnünk.
-Mikor
indulunk?
-Itt a baj.
Drágám te a végére már a nyolcadik hónapban leszel. Mivel két babát várunk,
akkor bármelyik pillanatban beindulhat a szülés, és nem hagyom, hogy miattam
legyen bajotok.
-Otthon akarsz
hagyni?
-Sajnálom. És
Marco sem engedte, hogy nyolcunkon kívül bárki velünk jöjjön.
Erősnek
akartam mutatkozni, de a hülye hormonjaim persze nem hagyták, hogy ne
csorduljanak ki az első könnycseppjeim. Niall azonnal az ölébe húzott, és
nyugtatni próbált.
-Minden
rendben lesz! Nem lesz minden nap programunk, amint tudok hazajövök!
-És ha te épp
énekelsz mondjuk James Cordennek, a gyerekeid meg ki akarnak jönni?! Nem akarok
nélküled szülni!
-Nem is fogsz!
Semmi baj nem lesz! Itthon leszek, amikor kinyomod ezeket a szépségeket!
-Megígéred?
-Persze, hogy
megígérem! Megoldjuk! És azt is elintéztem, hogy az évfordulónkon itthon
legyek!
-Szeretlek!
-Én is
szeretlek! Valahogy megoldjuk. Megkérjük anyut, hogy jöjjön el, mit szólsz?
-Nem kérhetjük
tőle, Niall!
-Hidd el, hogy
szívesen jönne. Majd meg is beszélem vele.
-Megoldjuk?
-Meg hát! De
van még valami.
-Jaaaj.
-Nem tudok
veled menni októberben Frnaciaországba.
Egyből tudtam
mire gondol, a l'Oreal Paris-nak lesz valami vörös szőnyeges rendezvénye, és
nekem kötelező ott lennem. Úgy volt, hogy Niall elkísér, de ezek szerint mégsem.
-Hogyhogy?
-Három napon át Newcastle-ben lesz koncert, nem tudok onnan elszakadni. Sajnálom!
-Rendben,
megértem, semmi baj! Én majd Sheffield-be megyek utánatok!
-Az utolsó
koncert...
-Meddig?
-Majd kiderül.
Nem beszéltünk róla a srácokkal, hogy mikor akarjuk folytatni. Valószínűleg, ha
a gyerekek lesznek annyi idősek, hogy velem jöhessetek. És lesz még kedvünk.
Mert ha belegondolsz... Mindannyian jók vagyunk másban is, amiből bőven meg
lehet élni.
-De Niall!
Nektek ez az álmotok! Lányok millióinak pedig ti!
-Igen ez volt
az álmunk. Annak idején, mikor jelentkeztünk az X-factorba. De megváltozott
minden. Mi is, és számunkra az egész szakma is. Az én valódi álmom tudod mi
volt? Körbe utazni a Földet, a leghíresebb helyeket meglátogatni. Nos azt
hiszem, ez megvolt. Álmom volt, hogy énekeljek, és megismerjék a hangom.
Megismerik, huhú mennyien! És a legnagyobb pedig az volt, hogy megtaláljam az
én Hercegnőmet, akit egy gyönyörű napon feleségül veszek, és gyerekeket is
szül nekem. Ez is teljesült. Most amihez ragaszkodok az életemben az az, hogy
velem maradjatok.
-Örökre! De...
Nem akarom, hogy miattunk add fel az éneklést...
-Hohóó ezt
fejezd be! Te és a picik vagytok az elsők, minden más várhat. A srácokkal pedig
nem fogjuk befejezni a közös munkát, még nagyon sok mindent tudunk kihozni
magunkból, de ahhoz, hogy ezek a dolgok kijöjjenek belőlünk, most pihennünk
kell. Az elmúlt öt év akkora pörgés volt, hogy jó lesz ez.
Nem tudtam mit
válaszolhatnék neki, így csak hozzábújtam és beszívtam az illatát. Lassan
elaludtam, majd legközelebb hála isten csak akkor ébredtem fel, mikor már
Európa felett voltunk.
-Jóreggelt
Szépségem!
-Neked is!
Húha. Most nem tudok felkelni.
-Miért?
-Bepisiliek.
Ni hirtelen
felkapott, és kivitt a mosdóig. Elvégeztem a dolgom, majd megettem három
szendvicset, és két banánt. Ezután visszamentem a kabinba, hogy felöltözzek.
Utazni egy egyszerű melegítőnadrágban utaztam, de tudtam, hogy a reptéren
nagyon sokan lesznek, és Mrs. Horan-ként nem szállhatok le úgy. Illetve azzal
is tisztában voltam, hogy nincs időnk hazamenni, és a koncertre is ki akartam
nézni valahogy. Ezeket az indokokat mondtam el a férjemnek is, miután
rákérdezett.
A szettem az
külön el volt rakva a kézi poggyászomba, kivéve a szövet kabát, ami akasztón
lógott egy ruhazsákban, de az a repülőn volt, Indonéziába nem vittem. Levettem
magamról minden ruhát, csupán a fehérneműt nem és először a nejlon zoknimat
vettem
-Olyan vagy,
mint egy üzletasszony. Egy kibaszott szexi üzletasszony!- mért végig sokadjára
a Szöszi.
-Köszönöm!
Lassan kimentünk Markhoz és
Prestonhoz, a leszállást pedig már ott vártuk meg.
Lesétáltunk a lépcsőn, és legnagyobb meglepetésemre a kocsi nem a reptér
bejáratánál várt minket, hanem a repülőtől pár méterre. A csomagjainkkal együtt
odasétáltunk, és amint beültünk el is indultunk. A sofőr Paddy volt, aki
kíváncsian kérdezett minket, hogy milyen élményeket is gyűjtöttünk. Az O2 előtt
lehetett látni, hogy már meg volt a kapunyitás, de nagyon sietnünk kellett, hogy
Niall odaérjem, mire a VIP rajongók bemehetnek. Amint megállt az autó mi
kipattantuk és besiettünk. A srácok már "fogadó képesek voltak",
mikor megláttak minket egyből felénk indultak.
-Itt a
házaspár!
-Sziasztok!
Ugye nem késtünk?
-Dehogy, még a
lányok sincsenek itt. Csak Sonja és Lottie.
-A húgod, a
két Soph, és egy számomra nagyon kedves ismerős pedig nemsokára jön-
egészítette ki Louis Liam mondandóját.
-Akkor jó.
-Barbiiiii!-
futott felém sikítva a legidősebb Tomlinson lány.
-Gyáhh,
megfulladok ha ennyire szorítasz!
-Bocsi, de
annyira hiányoztál!
-Csak tíz
napra mentem el.
-Tudom, de
akkor is! Amint felmennek a színpadra mindent el kell mondanod!
-Rendben!
Az egyik asztalhoz léptem, és sikerült
szereznem egy tányér tiramisut, és míg Niall mesélt
pár dolgot én mosolyogva figyeltem. Eléggé fáradt volfam, hisz előző nap már
rég ágyban voltunk, de tudtam, hogy vissza kell állnunk az itthon időre. Lassan
megjöttek a húgomék, én pedig azonnal a nyakukba ugrottam.
Mindenkit megöleltem, és már csak egy gyönyörű lány maradt ki. Lou pattant oda
mellénk, és átölelte a csaj vállát.
-Szóval Danielle, ő itt Niall és Barbi, akik
most értek haza a nászutjukról. Barbi, Niall, ő Danielle Campbell, egy nagyon
kedves barátom.
-Örülök, hogy megismerhetlek titeket. Leginkább Lou, de a többiek is sokat meséltek rólatok.
-Mi is
örülünk!
Bár elsőre megállapítottam, hogy nem csak a
tévében szép az arca és az alakja, hanem élőben is, kicsit furcsa volt nekem.
Lehet, hogy azért mert egy kicsit hasonlított Elre, vagy nem tudom. De úgy
voltam vele, hogy nem szabad elsőre ítélkezni,
előbb egy kicsit megismerem.
Marco lépett be a szobába, és
miután futólag üdvözölt
minket a srácokat magával is vitte egy másik
terembe, ahol a rajongókat fogadták. Mi lányok leültünk a kanapékra, egyedül
szegény Danielle maradt állva.
-Gyere, van még mellettem hely!- mutattam a
magam mellett lévő szabad területre.
-Most azonnal mesélj el mindent!- vigyorgott
Sonja, én pedig élménybeszámolóba kezdtem. Minden publikus dolgot elmondtam, de
az éjszakáinkat nem. A fiúk egyszer megszakítottak minket, mielőtt színpadra
mentek volna, ekkor a férjemet megcsókoltam, a többieknek pedig egy-egy puszit
nyomtam az arcára. Amint felmentek énekelni óriási sikítozást lehetett hallani
a rajongók felől, mire mi felnevettünk.
-És most, hogy megkezdődik a házas élet,
szerinted más lesz valamiben?- mosolygott rám Danielle.
-Hát... Szerintem semmiben. Mármint... Nem
gondolom, hogy a huszonegyedik században tartani kéne magunkat olyan dolgokhoz,
hogy a nő egész nap otthon ül, míg a férje dolgozik. Az ilyen
dolgok hülyeségnek tartom. Nagyon remélem, hogy ugyan olyan boldogok leszünk,
mint esküvő előtt. Főleg, ha jönnek a babák.
Tovább
beszélgettünk, mikor Sophia felpattant és kirohant tőlünk. A többiekre néztem,
de ők sem tudták mi baja, így utána mentem. A női mosdóban találtam rá, ahogy
az egyik fülkében sírt.
-Héééé! Mi a
baj?- guggoltam mellé.
-Liam...
-Mi van
Liammel?
-Mostanában...
Nagyon nem mennek jól a dolgok otthon.
-Hogy érted?
-Én.... Nem
tudom. Liam alig van otthon, alig beszélgetünk. Néha ha éjjel megébredek, mikor
mellém fekszik akkor szexelünk, de már semmi finom érintés, szenvedélyes csók
nincs. Semmi érzelem, és azt érzem már csak erre kellek neki.
-Liam szeret
téged, Soph! Te vagy élete értelme!
-Voltam Barbi.
Már a szemében sem látom ugyan azt, mint kétezer-tizenháromban.
-És mit
szeretnél csinálni?
-Mindenképp
beszélni vele, aztán majd meglátjuk. De úgy nincs értelme a kapcsolatunknak,
hogy egyikünk sem érzi jól magát.
-Annak tényleg
nincs. De remélem meg tudjátok beszélni!
-Majd
meglátjuk... Viszont kérhetném, hogy senkinek ne mondd el?
-Sajnálom, de
Niall előtt nem tudok titkolózni.
-Ő meg úgyis
tudja Liamtől.
-Értem. Gyere,
menjünk vissza!
Amint újra a
többiekkel voltunk megkérdezték mi történt, de a barátnőm ügyesen hárította a
kérdést. A srácok csak egyszer jöttek le a színpadról, akkor is csak vécére,
illetve Niall megcsókolt.
Az utolsó
számra kimentünk, és onnan néztük a tűzijátékot. Mikor annak is vége lett még
nem indultunk el, ugyananis pár rajongó megdicsérte a pocakom, és gratulált az
esküvőhöz. Lassan azonban eljöttünk, hisz én már nagyon fáradt voltam, és a
hátam is őrülten fájt. A backstage-be érve egyből a Szöszihez siettem és egy
puszit nyomtam az arcára.
-Ügyesek
voltatok!
-Köszi, de
mindjárt elalszok.
-Induljunk!
Flóra, gyere!
-Várjatok egy
percet!- sietett hozzánk Danielle- Barbi, holnap nem lenne kedved elmenni a
városba? A többieket már valamennyire ismerem, de téged nem.
-Hmm, szívesen,
persze. Úgysem terveztem semmit. Ugye nektek nem baj?- néztem a férjemre, és a
húgomra.
-Lukenak
szabad napja lesz.
-Nekünk meg
próbálni kell.
-Akkor benne
vagyok!
-Mit szólnál
ha egykor találkoznánk a Vapiano-nál?
-Az jó lesz,
de szerintem mi most megyünk.
-Jóéjt!-
kiáltottuk el magunkat, hogy mindenki hallja.
-Az
ajándékaink?- kiabált utánunk Harry.
-Majd holnap
estére hozzuk, hello!
A kocsink már ott állt a parkolóban, és ahogy
elindultunk kifele jópár groupie-t láttunk. Nem tudom mit
gondoltak, de Niallnek felesége, Liamnek barátnője van, Lounak is alakul
valami, Harry pedig tuti nem állna össze
ilyenekkel, a zenekar tagjaival egyetemben. Az úton hazafelé Flórával
beszélgettünk, aki elmondta, hogy minden rendben volt. Anyuval is találkozott egyszer,
beszélgettek egy kicsit, de elmondása szerint rólam még véletlenül sem
kérdezett. Bár nem esett jól, nem lepődtem meg. Mesélt Daniellről, hogy Lou
mikor és hogyan mutatta be nekik, és,
hogy sokat beszélgettek.
Amint hazaértünk kipakoltunk a csomagtartóból,
majd aludni mentünk.
Míg Ni tusolt, én a bőröndből pakoltam ki a szennyest,
hogy holnap reggel el is indíthassak egy mosást. A saját táskám után jött Niallé, azzal is ugyan így tettem. Az szuvenírokat amiket a
többieknek, és magunknak is hoztunk egyelőre egy lenti vitrinbe raktam, mert
tudtam, hogy a holnap esti koncert előtt odaadjuk nekik. Miután a Szöszi
végzett én is felfrissítettem magam, lemostam a sminkem, majd egyszerre mostunk
fogat. Mikor végeztünk azonnal ágyba bújtunk, és a jól megérdemelt alvásunk
előtt még kaptam egy jóéjt csókot.
Sophie❤
