Sziasztok☺
Két hét után vissza tértem, és hoztam is az új részt!
Szeretném elmondani, hogy ezen kívül már csak három rész van és az epilógus. Nem tudom, hogy happy end legyen-e vagy sem, de majd még lehet, hogy titeket is belevonlak a döntésbe!
Jó olvasást ehhez a részhez, és ha kérhetem hagyjatok magatok után nyomot és csatlakozzatok a facebook csoportba!
Jó olvasást, puszi Zsófi❤
"Már majdnem kinyomtam, mikor a képernyőn Krisztina jelent meg. Az anyám."
-Sziasztok
fiatalok!
-Szia!-
köszönt Ni, mikor látta, hogy én nem fogok.
-Barbikám,
mi a baj?
-Anya!
Csak
ennyit mondtam, és azonnal rájött, hogy tudom az igazságot. Ebben a pillanatban
apu is oda ért, így együtt hallgatták végig, hogy hogyan ie tudtam meg az
igazságot.
-Haragszok
ránk?
-Nem
azt mondom, hogy haragszom. Csalódott vagyok. És ezek után most azt érzem, hogy
anyu eldobott minket, amint látta, hogy meg tudok állni a saját lábamon, olyan
érzésem van, mintha szívességet tett volna nektek azzal, hogy felnevelt minket.
-Sajnálom...
Nem látogathatnánk meg titeket valamikor?
Niallel
összenéztünk, a tekintetünkkel megbeszéltük, majd bólintottam.
-De,
persze, nyugodtan! Mikor gondoljátok? Holnap után ér haza Flóra.
-Miért,
merre van?
-Nyaral
Luke-kal, és a srácokkal.
-Nem
lesz ott semmi digi-dugi?
-Dehogy
apu! Meg lett mondva mindkettőnknek!
-És
Luke-nak adtam egy doboz óvszert!- vigyorgott Ni.
-Mi?
-Nem
akarom, hogy az ikreknek unokatesói legyenek. Amúgy nyugi mindenki, nem volt
semmi, beszéltem Hemmings-szel.
-Mikor?
-Tegnap,
azt hiszem.
-Jó
mindegy is. Mikor tudtok jönni?- néztem újra a szüleimre. Szüleimre!
-Szerintem
holnap délután már tudunk.
-Rendben!
Keresünk nektek járatot, a reptérre, pedig megyünk elétek.
-El
tudjuk ám intézni!
-De
én segíteni akarok apu!
-Rendben
Csillagom! Akkor holnap beszélünk! Sziasztok!
-Hello!
Miután
leraktuk Niall nyakába borultam, és megint sírás közeli állapotba kerültem.
-Minden
rendben lesz, Szépségem! Gyere, elmegyünk fürdeni!
-Nincs
kedvem!
-Naaa,
gyere Baba!
-Csak
tusoljunk!
-Ahogy
akarod! Utána meg megnézünk egy filmet!
-Választhatok?
-Persze!
Lassan
az emeletre mentünk, közösen lezuhanyoztunk, és be is feküdtünk az ágyba.
Netflixen kerestünk valami vígjátékot, de nem igazán kötötte le a figyelmem.
Sokkal érdekesebbnek találtam Ni fedetlen mellkasát, és a halvány borostát az
arcán.
-Drágám,
ne kínozz!
-De
már annyira kívánlak!
-Hidd
el, hogy én is, de nem szabad! Nem akarom, hogy bármj bajod legyen, később meg
majd nem lehetsz terhes!
-Igazad
van... Tudod min gondolkodtam?
-Min?
-Vissza
mennék dolgozni.
-Mi?
-Mármint
nem utazgatni, hanem londoni munkákra. Utálom a tudatot, hogy te tartassz el!
-Ez
egy férj dolga, nem?
-De
általában a nők is keresnek. De én nem!
-Belehalsz?
-Nem,
de zavar, Ni!
-Figyelj,
engem nem zavar, ha jó képeket nézhetek rólad. Ha szeretnél, akkor szólj
Dávidnak, biztos segít.
-Köszönöm!
Meg igazából ti is el tudtok velem jönni, és addig sem leszünk külön.
-Igazad
van, nem zavar ha néha dolgozol, tényleg, de utazni még ne utazzunk! Azt
olvastam, hogy az ilyen csecsemőknek hat hónapos korukig nem lehet repülőre
rakni.
-Igen,
ez így van. Nem fogunk utazni. Megígérem!- nyomtam egy csókot a szájára, amit ő
gyorsan rendes csókká mélyített.
-Szeretlek!-
suttogta halkan a számba.
-Szeretlek
Niall Horan!
-Szeretnéd
nézni ezt a filmet?
-Nem
igazán...
-Akkor
mit csináljunk? Nem vagyok álmos.
-Csináljunk
sütit!
-Sütit?
-Igeen!
Tudom, hogy nem kéne szénhidrátot ennem, de megkívántam a muffint.
-Miért
ne kéne szénhidrátot enned?
-Ezért!-
húztam fel a hasam, és megmutattam a rajtam lévő felesleget- És ez is zavar!-
csaptam a combomra.
-Istenem!
Gyere velem!- megfogta a kezem, és a gardróbban lévő tükörhöz vezetett. Beállt
mögém, a a csípőm ölelte, és úgy néztük a tükörképünket, akárcsak egy éve
februárban.
-Shhh. Elmondom mit szeretek benned! Szóval szeretem a
hajadat. A gyönyörű színét, és azt, hogy ilyen jó dús, és rendesen bele lehet
túrni. Aztán szeretem azokat az aranyos kis füleidet. A szemedet, ami olyan
gyönyörű kék! Mikor először megláttam, már akkor beléjük szerettem. Aztán itt
vannak a csodás ajkaid amiket egyfolytában csókolnék. Mikor csókolózunk még meg
is duzzad és olyankor szinte el sem engednélek! A kulcscsontod és a nyakad amit
ha tehetném egész nap csókolgatnék. A csípőd és a derekad. Kicsim!
Elmondhatatlan! A formás feneked! A combjaid! Esküszöm neked, soha életemben
nem láttam még ilyen combokat! Szóval én egy gyönyörű nőt látok a tükörben. De
nekem nem is ez az ami igazán fontos. Hanem, hogy teljes szíveddel szeretsz,
minden hülyeségemmel együtt. Azzal a sok hülyeséggel amiket elkövettem a
kapcsolatunk alatt. Imádom, hogy ha már más nő van a közelemben és próbál
nyomulni vagy valami egyből megfeszülsz, és ezzel is csak azt bizonyítod, hogy
mennyire szeretsz. Szeretem benned, hogy látom rajtad, hogy sebezhető vagy, és
tudom, hogy emiatt még jobban kell téged óvnom mindentől. A rajongóktól,
mindenkitől. Már érted?- fordított szembe magával és átölelt.
-Mit
mutattál, mi nem tetszik magadon? A hasad és a combod? Most figyelj rám,
Szépségem! Nem biztos, hogy tudod, de engem zavar, ha egy nőnek nem jó a
combja. Nem tudom miért az, de zavar. Úgy ismersz, hogy nem mondanám el? Gyönyörű
vagy, úgy ahogy vagy! Imádom minden egyes kis porcikádat, a fejed búbjától a
lábujjad hegyéig minden kis centimétert agyon csókolnék rajtad. Vissza taszító
számomra, ha egy nő csont és bőr, semmit nem is lehet rajta fogni! Pont úgy
vagy jó, ahogy vagy! És egyébként is! Mi van akkor, ha van egy kis pocid?
Kihordtál két gyereket, pár kiló mindenkire felmegy. Csitt, ne szólj bele! Ha
nem szólsz, fel sem tűnik, hogy egy centi vastag pocid van! És nem azért, mert
nem figyelek rád, hanem azért, mert nem fontos! Az hidd el zavarna, ha
kihullana a hajad vagy valami, de azért sem szólnék, mert amíg tudom, hogy
milyen a belsőd a külső nem számít! Imádlak mindeneddel együtt, úgyhogy senki
kedvéért ne akarj magadon változtatni, mert akinek nem jössz be, az bekaphatja!
-Annyira
elmondhatatlanul szeretlek!- néztem rá homájos tekintettel.
-Én
is szeretlek, Kicsim! Most pedig gyere, sütünk egy sütit!
A
konyhába érvre egy muffin elkészítésének álltunk neki, és amíg sült a
nappaliban feküdtünk.
-Ugye
tudod, hogy nekem amúgy sem a külsőségek számítanak?
-Tudom,
de engem akkor is zavar.
-Más
ember boldog lenne, ha két gyerek után is ilyen bombázó lenne!
-Úgy
imádon, hogy mindig meg tudsz vigasztalni!
-Nem
szeretlek szomorúnak látni! Jut eszembe! Mit szólnál, ha készülne rólunk egy
fotó sorozat?
-Rólunk
meg a picikről?
-Ahha,
meg még akár Flóráról is!
-Jó
ötlet. Hátsó szándék?- kérdeztem rá azonnal, mert tudtam, hogy ezt nem ő
egyedül találta ki.
-Szeretnének
egy újságba egy exkluzív riportot velünk.
-Ja,
most egy újság, aztán még egy, meg még egy.
-Nem,
csak ez az egy. Tudom, hogy azt beszéltük meg, hogy a gyerekeknek megpróbálunk minél
normálisabb gyerekkort biztosítani, de különleges alkalom. Ez az egy két éves
korukig!
-Mit
titkolsz előlem, Niall Horan? Megígérem, hogy nem leszek mérges, megpróbálok
segíteni, de mondd el!
-Szóval
Marco hibázott egy óriásit. Nekünk sem mondta mi az, csak, hogy segítenünk kell
neki. Mind a négyen kaptunk egy olyan munkát, amit nem szívesen vállalunk el,
és ezekkel állítólag sokat segítünk neki.
-Nekem
semmi bajom vele, de ez az egy, jó?
-Természetesen
Szépségem, te vagy a legjobb!- lassan csókolt meg, de az idő múlásával egyre
vadabb, szenvedélyesebb lett- Most fejezzük be, mielőtt késő lenne!- hajolt el
tőlem, egy utolsó puszi után.
Lassan
elkészült a süti, csináltunk magunknak mellé kakaót és úgy fogyasztottuk el a
csokis finomságot.
-Holnap,
ha megjöttek apudék elmehetnénk vacsizni.
-Szupi!
Ebéd?
-Majd
főzünk valamit!
-De
visszük a gyerekeket dokihoz, Szöszi!
-Tényleg!
Akkor majd ha haza jöttünk, csinálok neked egy Horan féle öt perces ebédet!
-Csábító!
-Mint
ahogy te is! Gyere, menjünk aludni!
Az
emeletre felérve megmostuk mégegyszer a fogunk, és csak utána feküdtünk be az
ágyba. Halkan suttogott nekem édes szavakat, és ezek hallatán lassan álomba
merültem.
Az
éjszaka közepén sírásra ébredtem, tudtam, hogy ez valamelyik babám lesz.
Azonnal siettem hozzájuk, és most Zoe volt az, aki keservesen zokogott.
-Mi
a baj babám? Csúnyát álmodtál? Semmi baj, Szerelmem! Gyere, átmegyünk apuhoz,
nehogy a tesó is felébredjen!
Mire
a hálónkba értünk Ni már fenn volt, és úgy tűnt, az érkezésünkre vár.
-A
bébiőrre ébredtem én is. Miújság babám?- vette át tőlem, és rá vigyorgott. A
kicsi lassan vissza aludt, de ott hagytuk magunk között, és mi is vissza
zuhantuk az álmom világába.
Másnap
reggel nagyon korán keltem, Zoet vissza vittem a helyére, Chris is rendesen
aludt, így arra az elhatározásra jutottam, hogy lemegyek a kondiba. A
gardróbban egy edző sortot vettem fel sport melltartóval, fogtam az egyik
bébiőrt és a telefonom a fülhallgatómmal, és úgy mentem le. Spotify-n kerestem
egy edzős listát, bekapcsoltam, és neki is álltam a kalóriák égetésének. Két
órán keresztül váltogattam a gépeket, ekkor pedig Niallt pillantottam meg az
ajtóban.
-Mióta
vagy itt, Szépségem?
-Két
órája talán...
-Akkor
ennyi elég lesz, nem kell, hogy megerőltetsd magad!
-Levezetésnek
futok még egy picit.
-Rendben,
aztán menj tusolni, mire végzel lesz reggeli!
-Szuper
vagy, köszönöm.
-Egyébként
jóreggelt!- próbált meg magához húzni, de nem hagytam.
-Tiszta
izzadt és büdös vagyok!
-És
azt kihagytad, hogy ebben a gatyában kibaszott szexi! Illetve, semmi bajom
vele, ha nedves vagy.
-Nemsokára
már miattad leszek az!- suttogtam a fülébe, és egy csókot nyomtam mögé, mire ő
csak beszívta a levegőt.
-Jobb
lesz, ha neki állok a reggelinek.
-Szerintem
is. Várj! Ikrek?
-Alszanak,
mint a bunda!
-Akkor
jó.
Még
egy tíz percet futottam, de utána tényleg mentem tusolni. Normális ruhát
vettem, egy fekete ruhát, ahhoz egy bőr csizmát választottam, szürke szövet
kabáttal. Természetesen a meleg cuccokat, amik csak utcára kellenek csupán
kikészítettem, de jó volt a tudat, hogy megvan a ruhám. Az ikrek már fenn
voltak, megetettem őket, pelust cseréltünk, és lementünk a konyhába. Az
apukájuk is üdvözölt minket, nemsokára pedig már a nappaliban ülve
fogyasztottuk a reggelink.
-Akkor
most majd indulunk a városba, utána haza, és megfőzünk?
-Igen.
Délután jön Dávid, és apuékkal meg úgy beszéltem meg az előbb, hogy ötre
szállnak le. Haza hozzuk a cuccokat, aztán mehetünk is enni.
-Rendben,
Szépségem! Flóráék mikor jönnek?
-Holnap
este felé.
-Oké.
Hogy vagy?
-Mármint?
-Anyukád...
-Eddig
eszbe sem jutott. Tegnap nagyon csalódott voltam, azért sírtam. De mivel már
egy ideje nem volt valami jó a kapcsolatunk, nem érzem azt, hogy annyira
hiányozni fogna. Azt ígérte, hogy majd hív meg ír, de nem tudom. Mindegy is,
köszönöm a reggelit, isteni volt!- nyomtam egy puszit az arcára.
-Egészségedre!
A
koszos edényeket kivitte a konyhába, majd lassan indultunk is az doktorhoz.
Mivel a gyerekorvos ugyan azon a magán klinikán volt, mint a szülészet, már
szinte rutinosan sétáltunk be. A váróban egy kicsit várnunk kellett, és még a
manók is érezték, hogy valami rossz lesz, mert nyüszögtek. Mikor megkapták az
oltást mindketten ordítottak, de lassan elmúlt a fájdalom, és tovább játszottak
a játékaikkal.
Fél
tizenegyre végeztünk, így el is indultunk haza fele, ahol együtt sütöttünk "Horan féle öt perces" sajtos tésztát. Az utolsó falatokat alig nyeltük le, mikor Dávid megérkezett,
és egy óriási öleléssel köszöntöttem.
-Mi
újság Kicsilány?
-Milyen
régen hívtál így...!
-Régen
találkoztunk. Hogy vagytok?
-Jól
vagyunk, köszi! Mindjárt jön Ni, csak altat.
-Rendben!
Viszont van valami, amiről beszélni akarok veled.
-Igen?
-Mikor
akarsz újra dolgozni?
-Én
is ezzel kapcsolatban szerettem volna mondani valamit. Niallel beszéltünk róla,
Londonon belül már szeretnék újra foltozásokra járni.
-Szuper,
mert lenne is valami!
-Igen?
-Vagyis
két dolog. Az egyik egy casting, Victoria's Secret, a másik pedig egy reklám.
-Ezzel
akarsz VS modellnek küldeni?- mutattam a hasamra.
-Hülye
vagy!
Végül
megbeszéltük, hogy még Niallt is megkérdezem, hogy mit szólna ahhoz, ha
fehérnemű modellt állnék. A menedzserem egészen addig maradt amíg nem kellett a
reptérre indulni, és szerencsére a továbbiakban már nem a munkáról beszéltünk.
Fél öt körül Dávidot haza vittem, én pedig mentem tovább a reptérre. Ni otthon
maradt az ikrekkel, mert aludniuk kellett, és hazafele be sem fértünk volna.
Mikor beértem láttam, hogy a gép még nem szállt le, így az egyik padon ülve
vártam. Próbáltam össze szedni a gondolataimat, hogy mit mondok majd az
anyukámnak, de éreztem, hogy mikor meglátom, majd semmi nem fog eszembe jutni.
Nemsokára megjött a budapesti járat, és már csak percek kérdése volt, hogy
megölelhessem az anyukámat. A kezem úgy remegett, mint a kocsonya, a lábamon alig tudtam megállni. A
lehető legközelebb álltam a kapuhoz, ahol pár percen belül kiléptek a szüleim.
Kriszta azonnal átölelt, és mind a ketten elsírtuk magunkat. Furcsa volt úgy
nézni rá, hogy tudtam, ő az anyukám. Végül elengedtük egymást, és jobban
megnéztem az arcát. Az orrunk, és a szemünk is hasonlított, és nem értettem,
hogy nem vettem észre egyszer sem.
-Kislányom!
-Anya!-
mondtam zokogva, és újra átöleltem.
-Shhh,
minden rendben Barbi!- eltolt magától, és egy hosszú, cuppanós puszit adott az
arcomra. Aput is nagyon szorosan megöleltem, de végül el kellett indulnunk. A két
lánnyal, akik útközben megállítottak csináltunk képet, de különben siettünk az
autómhoz.
-Jó
volt az út?- kérdeztem végül.
-Igen,
felszálláskor volt valami, de amúgy semmi.
-Akkor
jó. Lenne kedvetek eljönni velünk vacsizni?
-Ma?
-Igen,
bár holnap jön Flóra, de ő a pizzát jobban bírja.
-Akkor
mehetünk, persze!
Gyorsan
haza értünk, és míg Ni köszöntötte az anyósát és az apósát, én megnéztem az
ikreket.
-Sziasztok
Bébi-bogyóim! Jót játszottatok apuval, ugye? Gyertek, veszünk valami ruhát,
aztán elmegyünk a mamival meg a papival!
Mindkettőnek
vettem elő rugdalózót, meg meleg ruhát, és etetés után rájuk is adtam. Addigra
apuék is felértek, és egyből hozzánk jöttek be.
-Halihó!
Nem zavarunk?
-Dehogy,
pont most lettem velük kész. Niall?
-Készülődik,
menj te is Drágám, mi addig el leszünk a babákkal!- nyomott apu egy puszit az
arcomra.
-Oksi.
A
férjem után mentem a gardróbba, kerestem egy elegáns szoknyát, és blúzzal
vettem fel.
-Annyira
szexi vagy!- ölelte szorosan a csípőm Ni.
-Te
is elviselhetően nézel ki! Bár... Sokkal jobban szeretem, ha nincs rajtad
semmi!- lábujjhegyre álltam, és a nyakát szívogattam.
-Szépségem,
ne játssz velem, mert egy hét múlva ezt mind vissza kapod!
-Alig
várom!- a szám mellé már a nyelvemet is bevetettem, és meg is éreztem a férjem
farmerből kidudorodó férfiasságát.
-Megyek
sminkelni, mennyire siessek?
-Ezt
nem hagyom, Drágám!
Szenvedélyesen
kezdett csókolni, nyelveink vad táncot jártak, miközben egymást akartuk
érinteni egyszerre mindenhol. Gyorsan megtaláltam a farmerje gombját, kipattintottam,
a cipzárt is lehúztam, majd a boxerével együtt toltam le a térdéig.
-Elrontottalak!-
markolt a hajamba mikor már előtte térdeltem, és a számba vezette magát.
Halknak
kellett lennünk, és gyorsnak. Annyira hiányzott már Ni, hogy elmondani nem tudom.
Nem is igazán az, hogy ezt tegyem vele, hanem maga a testi kapcsolat.
-Nem
muszáj lenyelned!- nyögte halkan az utolsó lökések egyikénél. Nemsokkal később
megremegett, és a számba spriccelt. Miközben lenyeltem a szemébe néztem, és
láttam, hogy mennyire beindítja. Még lökött magán párat, de utána felálltam,
megigazítottam a ruhám, és megcsókoltam.
-Annyira
csodás vagy!- suttogta a számba, és a fenekem kezdte simogatni.
-Sietnünk
kell, sajnálom!
Legszívesebben
maradtam volna a karjaiban, de tudtam, hogy nem lehet, mert pár percen belül az
ikreknél kellett volna lennünk, különben apuéknak feltűnik.
-Soha
nem gondoltam volna, hogy egyszer egy ilyen helyzetben előttem térdelsz és
leszo...- mondta, miközben ő a haját igazította, én meg sminkeltem.
-Nem
mondod ki!
-Leszopsz!-
vigyorodott el- Semmi ciki nincs abba, ha az én szuperszexi feleségem, aki
egyben a gyerekeim anyja is, leszop!
-Niall,
komolyan mondom, ha mégegyszer kiejted a szádon, itt hagylak!
-Kipróbáljuk?
-Nem.
Kész vagy? Mennünk kéne!
-Egy
pillanat!
Nem
értettem mit akar még, csupán akkor jöttem rá, mikor felemelt, megfordított és
a mosdókagyló mellé ültetett. A lábaim közé férkőzte magát, és így pont
belátása volt a pólóm alá.
-Szeretlek
Szépségem! És ezt nem csak az előbbire értem, hanem mindenre, ami december
hatodika óta történt velünk!
-Szeretlek
Mr. Horan!
-Szeretlek
Mrs. Horan! És tudod kell, hogy ettől a ruhától az étteremben lévő összes férfi
fel fog izgulni!
-Elfogult
vagy! Menjünk!
Végül
fél órás késéssel indultunk az étterembe, a helyhiányt pedig úgy oldottuk meg,
hogy én és Kriszta egy külön kocsival mentünk, hogy addig is tudjunk
beszélgetni.
-Nézd
Barbi... Apád és én azóta el akartuk neked, nektek mondani, mióta ő hozzánk
költözött. Egyedül Andrea nem hagyta, mi meg úgy gondoltuk, hogy neki azért
nagy beleszólása van.
-Én
emiatt nem is haragszom rátok. Igazából senkire nem vagyok dühös, de mégis
mindenkire. Inkább azt mondanám, hogy csalódottságot érzek.
-Miattam?
-Nem
csak miattad. Mind a hármatok miatt. És ami mégnagyobb dilemma az az, hogy
Flóranak hogyan mondjam el, vagy egyáltalán elmondjam-e.
-Neki
is joga van tudni.
-De
lassan tizenhat éve joga van tudni!
-Tudom,
Drágám!
-Most,
hogy anyu elment.... Nem azt szeretném, hogy pótold őt. Bármilyen is a
természete, azért ő nevelt fel. De azért szeretném, hogy mondjuk többször
beszéljünk, vagy valami...
-Természetesen,
ezt kérned sem kell!
-Nem
tudom, hogy tudlak-e majd valaha is anyunak szólítani.
-Nem
kell, Barbi! Nem várom el!
-Köszönöm!-
mosolyogtam rá.
-Mi
újság a gyerekekkel? Inkább erről beszéljünk!
Nemsokára
oda értünk az étteremhez, erre már Niallék vártak ránk.
-Minden
rendben, Szépségem?- kérdezte, miközben átölelt.
-Ahha!
Ikrek?
-Semmi
baj nem volt velük, de mindjárt alszanak.
-Akkor
jó. Menjünk!
A
recepción Ni mondta a nevét, és egy hátsó, négy személyes asztalhoz vezettek
minket. A babakocsi is jól elfért, és
észre vehetőek sem voltunk.
A vacsora nagyon jó hangulatban telt, de ha
Niall nincs, többször is beállt volna a kínos csend. Sokáig nem maradhattunk a
gyerekek miatt, de miután otthon leraktuk őket aludni, mi még a nappaliban
beszélgettünk. Ők hárman bort ittak, míg én narancs lét. Megtárgyaltuk a tegnap
történteket, és abban egyeztünk meg, hogy Flórának csak holnap után mondjuk el,
nem rontjuk el a hazaérkezése napját.
Lassan
mindannyian aludni indultunk, hogy holnap újult erővel ébredhessünk. Hát...
Szívesen ébredtem volna frissen és üdén, de Chrisnek egész éjjel fájt a pocija.
Niallel minden félét próbáltunk, hogy jobb legyen neki, mert nekünk is egy
szenvedés volt ezt látni. Végül a has simogatás vált be neki, az apukája éneke
mellett. Nem akartuk vissza vinni a saját ágyikójába, így ezt az éjszakát ő
töltötte velünk.
Sophie❤
Sophie❤
