2015. február 16., hétfő

14. rész- Találkoztam álmaim pasijával, de ez nem minden

Sziasztoook! :)
Nos... Megjoztam a kövi részt ;)
Remélem elnyeri a tetszéseteket!
Kicsit átgondoltam a történetet és ezentúl inkább Directionereknek ajánlom, mert mostantól egy kicsit átmegy One Direction blogba ;)
Ebben a részben viszont már lesz pár izgalmas dolog! :D
Ha tetszik a rész komizzatok, iratkozzatok fel és pipáljatok is
Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást, puszi Zsófi

"Mikor leszálltunk és összeszedtük a csomagjainkat és indultunk ki a reptérről mikor megpillantottam valakit. Valaki aki nagyon ismerős volt nekem. Jézusom! Tudom ki Ő! Ezt nem hiszem el!"
A reptér másik végén ott állt. Ott állt Ő, akiről nem tudom én hány éjszakán át álmodtam. A reptér másik végén ott állt Niall Horan. Először azt sem tudtam mit csináljak, csak lefagyva néztem őt. Végül mindent otthagyva rohantam oda hozzá. Hátam mögül a többiek kiabálását hallottam, de nem foglalkoztam vele. Akkor úgy gondoltam csak Niall számít. Azzal a szőke hajával, gyönyörű kék szemeivel, a térdénél szaggatott nadrággal, és azzal a jellegzetes imádni való mosollyal. Mikor odaértem hozzá megszólítottam.
-Sziaa!
-Hé! Hali!
-Ammm. Kérhetnék egy képet?- kérdezem, kissé félve válaszától.
-Persze!- válaszol mosolyogva, mire előhúzom a zsebemből a telefonom. Vagyis előhúztam vona, ha nem szakít félbe- Hééé! Hagyd csak! Gyere! Itt az én telefonom!
-Mi? Komolyan?
-Mire gondolsz?
-Hát, hogy a te telefonodra csináljunk közös képet? Nagy valószínűséggel nem fogunk többet találkozni.... Hogy fogom viszontlátni azt a képet?
-Jaaa! Erre több megoldás is van! Kiteszem instagramra meg twitterre. Vagy adok jegyet a következő konertünkre ahol majd átküldöm a képeket!
-Mind a kettő izgalmasan hangzik!
-Akkor legyen mind a kettő!
-Hát rendben!- odaállok mellé és egy csomó selfiet csináltunk. Persze egyből kiszúrtam az iPhone 6-osát, és mosolyogva vettem tudomásul, hogy nemsokára nekem is az lesz!


 -Akkor mondj egy twitter meg egy insta nevet és akkor bekövetlek meg megjelöllek a képen- gyors lediktáltam neki, amit le is írt egy darab fecnire- És akkor adhatok neked jegyet? Vagyis meddig maradsz?
-Húúúú. Igazából én Magyarországról jöttem modellkedni. Itt van velem a meneddzserem, a sminkesünk illetve egy fotós is. És egy hét múlva megyünk vissza haza. Ha nem lenne nagy baj.... Nekik is kérhetnék egy-egy jegyet?
-Magyarország? Hallottam már az országról, de sajnos még sosem jutottam el oda. De a srácokkal már terveztünk oda koncertet! És akkor hány jegyet is adhatok?
-Hát igazából akkor öt kéne- mondtam, mire előhalászott a zsebéből öt VIP jegyet- Uramatyám! VIP jegyek?
-Mit godoltál? Ha nem VIP jegyeket adok hogyan küldöm át a képeket?
-Ja tényleg!
-Még egy dolgot szeretnék cserébe.
-Igen?
-Megmondanád a neved?
-Ó hát persze, bocsi! Barbi vagyok!
-Szia Barbi!- köszönt nagyon cukin, mivel a nevem eléggé magyaros kiejtésű, nehezen de ment neki- Melyik hotelban fogtok megszállni?- kérdezte és én elmondtam neki, mire csak mosolyogva néz rám- Komolyan? Mi is!
-Azta!
-Hát ja! De nekem most mennem kell! Holnap este találkozunk a stadionban!
-Oké! De lehet, hogy még előbb is a hotelban!
-Na jahh! De szia!- köszönt el irtó cukin egy ölelés és meglepetésemre két puszi kíséretében. 
Amint eltűnt látókörből visszamentem a többiekhez akiknek halvány lila gőzűk se volt arról, hogy mi történt az elmúlt pár percben. Először Sonja "ébrdet fel".
-Hát ez meg mi volt?
-Tudjátok van a One Direction. Na. Abban van az az öt irtó cuki fiú. Niall, Harry, Liam, Louis és Zayn. És én nagyon nagy rajongójuk vagyok- eddig minden tiszta volt nekik, ugye is minden mondat után egy aprót bólintottak- És megláttam Niallt. A szőkét. És hozzá mentem oda képet kérni. És úúúúúú de nagyon cuki volt!  És azt mondta, hogy az ő telefonját csináljunk képeket, és a holnap koncerten átküldi- visítottam pár oktávval feljebb a szokásosnál- Ugyanis! Dobpergést! Van öt VIP jegyünk a One Direction holnap megrendezendő Medison Squarei komcertjükre!
-Azta!- ennyi volt az össz reakciójuk.
-Ugye nem baj?
-Mi lenne baj? Nincs baj! Csak meglepődtünk!- nyugtatott meg Dávid.
-Akkor örülök! És még egy jó hír!
-Mi az? Hozzá is mész?- kérdezte Krisz kissé flegmán, amit nem értettem, de azért én is így reagáltam.
-Ja valószínű. Egyébként nem. Ugyanabban a hotelban leszünk!
-Komolyan?
-Jaja!
-Az elég menő!- néz rám Sonja.
-Az biztos!
-Lányok nem mehetnénk?
-De persze.
A hotelig egész végig arról áradoztam, hogy mekkora szerencsénk volt. Nagy örömködésem közepette még a szüleimet is elfelejtettem felhívni. New Yorkban délután öt óra volt. Akkor otthon.... Nem is tudom mennyi idő van, majd felhívom őket. Kissé depressziós hangulatomból Niallnek sikerült "kirántania", amiért nagyon hálás vagyok neki. Amint megérkeztünk szállás helyünkre nem fogadott minket nagy tömeg. Dávid megint bechekkolt és utána mentünk is, elfoglalni a szobáinkat. Én a folyosó legvégén lévő szobát kaptam ahonnan gyönyörű kilátás volt egész New Yorkra. Persze.... Nem mindenkinek az a leggyönyörűbb, hogy minden tele van beton építményekkel, de nekem még ez is tetszett mivel a kis házak között azok a hatalmas felhőkarcolók voltak! Imádom ezt a várost!


Egy ideig a kilátást csodáltam majd írtam egy smst Máténak meg a szüleimnek, hogy jöjjenek skypera. A szerelmem gyorsabb volt már jött is a videóhívás.
-Szia!
-Szia Máté! Minden rendben?
-Persze. Minden a legnagyobb rendben! Végülis kb egy napja nem tudok rólad semmit, mert nem hívsz.
-Akkor miért nem hívtál te?
-Mert azt mondtad, hogy te fogsz hívni engem.
-Bocs.
-Bocs! Szerinted ez egy boccsal el van rendezve?- nézett rám és a hangján is lehetett hallani ahogy ideges.
-Máté nyugodjál már le! Egyedül akartam lenni, nem kommunikálni senkivel. És valószínűleg még mindig ez lenne, ha nem találkoztam volna Niallel.
-Ki az a Niall? 
-Nem kell egyből a legrosszabbra gondolni! Csak a One Direction egyik énekese. Tudod az a szőke.
-Tudom.... Örülök, hogy a barátod helyett- akit állítólag szeretsz- más idegen palikkal beszéled meg az érzéseidet!
-Mi van? Nem beszéltem meg senkivel az érzéseimet! De ahogy látom neked nem ártana! Basszus Máté mi van veled? Ki vagy kelve magadból!- mondtam én is egy fokkal idegesebb én a kelleténél, mert Máté most nagyon felhúzott.
-Na jó! Most elmegyek, megpróbálok lenyugodni. Talán futok egyet vagy elmegyek edzeni. Majd kereslek!- mondta és az utolsó mondatában egy kis gúnyt véltem felfedezni. És kinyomta. Hitetlenkedve néztem a kijelzőt míg nem fogadtam a szüleim videóhívását.
-Sziasztok!
-Szia Barbi! Minden rendben?
-Persze. És bocsánat amiért nem hívtalak titeket előbb, csak egy kicsit egyedül akartam lenni.
-Semmi baj csillagom. Megértelek!
-Nem mint Máté!
-Miért mit csinált az a fiú?
-Semmi különös, csak egy kicsit összekaptunk
-Ja értem! Csillagom! Itt most éjfél van, úgyhogy mi elmegyünk aludni.
-Okés. Jóéjt!
-Szia csillagom! Puszi, puszi!- már készülök kikapcsolni a gépem mikor Flóra hívott skypeon.
-Szia!
-Min vesztetek össze?
-Flóra.... Semmi különös, hidd el!
-Barbi! Látom rajtad!
-Oké... Ugye ahogy titeket, így őt sem hívtam. Egyedül akartam lenni. Úgymond kisebb depresszióba estem a repülőn. Aztán a reptéren se lett sokkal jobb és akkor találkoztam Niallel. Tudod a One Direction Niallel. Aztán kaptunk jegyeket a holnapi koncertre meg minden. Ezt majd máskor részletesebben elmesélem! Aztán elmesélték Máténak az a hülye gyerek meg féltékeny lett. Meg tiszta idegbeteg volt, amiért nem hívtam. Úgyhogy pár percig még kiabáltunk egymással aztán kinyomott.
-Azta! Tehát te találkoztál a One Directionos Niallel?
-Ja!
-Az de menőő!
-Ja. De ez semmi. Sokkal bonyolultabb. De most ne ezzel a részével foglalkozzunk! 
-Figyelj. Máténak nem tudom mi baj van.... Talán kérd meg Tomit, hogy menjen át hozzá....
-Ez nem is olyan rossz ötlet!
-Akkor hívd fel!
-Oké! Köszi hugi! 
-Nincsmit! Na szia!
-Szia! 
Gyorsan a kezembe vettem a telefont és hívtam is Tomit.
-Sziaaa! Mizu nagylány?
-Szia Tomi!
-Jó hallani a hangod!
-A tiedet is! Viszont figyelj! Van egy kis gáz.
-Beszéltél Mátéval?
-Igen. Mi baja?
-Nézd. Azt biztosan tudod, hogy a szülei ugye előbb elmennek. 
-Igen.
-Meg ugye a nővére is hazament. És a szülei annyira el vannak foglalva azzal, hogy mi van Lizivel, hogy rá és Ádira nem is nagyon figyelnek. Így ott a vállán a plusz teher, az öccse. Meg téged is félt. Tehát most minden összejött neki és emiatt egy kicsit ideges.
-De basszus! Ezt miért nem lehet nekem elmondani? Hallod! Ugye nem hívtam pont mikor leszállt a gepünk, meg a gépről sem írtam neki, aztán tiszta hülye lett, hogy miért nem vagyok képes felhívni meg baszki! Találkoztam Niallel a One Directionból és elmeséltem neki. Féltékeny lett! Érted? Egy világhírű pasira! Aki bármilyen kis nőcskét megkaphat, könyörgöm! 
-Barbi nyugi! Nagyon szeret téged.
-És akkor más srácokkal szóba sem állhatok?
-Oké. Ebben igazad van.
-Figylej! A lényeg, hogy légyszíves beszélj vele, próbáld meg lenyugtatni, és mond meg neki, hogy amíg le nem nyugodott engem ne is keressen.
-Hjajj! Oké megmondom!
-Köszönöm! Szia!
-Szia Barbi! És sok szerencsét!
-Köszi!
És letettük. Persze én megértem, hogy mostanában minden összejött neki és nagyon szeretem, de a dühét akkor sem rajtam kéne levezetni! Hjajj! Nem tudom mi lesz velünk. Ha így folytatja a továbbiakban nem akarok vele együtt lenni, még akkor sem ha nagyon szeretem. Nagyon ideges voltam.


Írtam egy smst Dávidnak, hogy egy kicsit sétálok, nem fogok eltévedni. Egyből jött a válasz. 

"Oké. De nagyon vigyázz magadra! Ha lemész enni a szobaszámod kell bemondani! Ja! És ha ma már nem találkoznánk! Holnapi program: kilenckor indulunk az ügynökségre- a recepción találkozunk, egyelőre csak körülnézel, ki lesznek próbálva a rúzsok, hogy hogy állnak, meg ilyenek aztán kettő körül végzünk, kaja aztán Sonjával készülhettek a koncertere. Krisz xXx"

"Értettem :D Barbi xx"

Ezután magamra kaptam egy pandás pólót, egy bőr dzsekit meg egy téli kabátot egy farmert meg egy Air Forcet. Magamhoz vettem a telefonom meg a szobakártyám illetve egy kis pénzt is elraktam. Kissé idegesen mentem a liftig ahol beleütköztem valakibe. Mikor felnéztem elszégyelltem magam. Niall volt az.
-Jujj! Bocsi!
-Semmi baj! Szia!
-Hali!
-Tudom ki vagy!
-Komolyan?
-Persze! A reptérről az a szép lány. Barbi!
-Pontosan!- nevetten fel.
-És baj van? Olyan idegesnek tűnsz.
-Semmi. Csak a barátommal veszekedünk.
-Itt van ő is?
-Nem. Ő otthon van Magyarországon.
-Hát jó. Liammel kicsit elmegyünk szórakozni. Nincs kedved velünk jönni?
-Hát nem is tudom.... Nektek nem baj?
-Dehogy is!
-Akkor szívesen!
-Örülök! Mindjárt jön Liam is!
-Oké. Addig átöltözök.
-Mii? Dehogy is! Ez így tökéletes lesz!
-Tuti?
-Persze!
-Hát jó! A képet majd akkor kiteszed?
-Ahha. Írhatok hozzá szöveget?
-Ha akarsz- röhögtem el magam. Egy világhírű srác engedélyt kér tőlem valamire! Uram atyám!
-Oké. És azt a képet kitehetem amin puszit adsz?
-Persze!
-És a barátod?
-A barátom majd valamikor lenyugszik. 
-Mert mi a baj?
-Ne most légyszi!
-Oké! De annyi biztos, hogy az ő helyében egy ilyen szép lányt tuti nem halasztanék el- Jézus! Niall Horan nekem bókol! 
-Köszi!
-Niall mehetünk! Hohóóó! Szia! Niall ő ki?- mutatott felém Liam.
-Ja! Ő egy gyönyörű Magyar lány, Barbi. Még a reptéren találkoztunk. Aztán adtam neki pár jegyet a holnapi koncertre meg csináltunk pár kéept. És az előbb idegesen belém jött én meg felajánlottam, hogy jöjjön el velünk.
-Pontosan. De ha zavarok akkor nem megyek ám!
-Dehogy zavarsz! Egyébkánt Liam vagyok!
-Barbi. 
-Örülök, hogy találkoztunk!
-Hát még één! De nem inulunk?
-Miattam.
-Akkor gyerünk!
El sem mertem hinni mi történik velem! Niall Horan és Liam Payne bulizni hívnak, miköben a saját pasimmal összevesztem.. És ők világhírűek. Miért pont velem csinálják ezt? Biztos mások is vannak akik ennyire szeretik őket, akkor hogyhogy "engem találtak meg"? Úgy döntöttem  nem érdekel. Idővel úgyis megtudom. Mikor kiléptünk a hotelből fogtunk egy taxit és a srácok bediktáltak egy címet el is indultunk. Útközben tök jól tudtunk beszélgetni.
-És srácok nem fognak titeket felismerni?
-Lehet, hogy felfognak. 
-És abból nem lesz baj, hogy én is itt vagyok?
-Hééé! Próbáld meg elengedni magad!- mondta Niall egy cuki mosoly keretében.
-Oké- mosolyogtam vissza és kiszálltunk a taxiból. Amint bértünk a klubba leraktuk a kabárjainkat a ruhatárban és a pulthoz mentünk. Tegnap is ittam, de mégse mondhatom nekik azt, hogy nem koccintok velük. Egy-egy sört kértünk és egy hátsó, eldugott boxban beszélgettünk. Liamet többször hívta a barátnője- Sophia- aki nem tudott a srácokkal jönni.
-Kedves lány. Tökre bírom. Látszik, hogy nagyon szereti Liamet.
-Az jó. És ha jól tudom neked most nincs barátnőd.
-Nem, nekem most nincs. Persze van egy lány aki tetszik....
-Úúúúúú! Ki?
-Ezt nem mondom meg. Senki nem tudja. 
-Oké. Bocsi, hogy ilyen tolakodó voltam!

-Semmi baj!

-Srácok nem megyünk táncolni?- ért vissza Liam.
-De, miattam mehetünk!

-Akkor gyerünk!



Aznap este nagyon jól szórakozram. Senki nem ismerte fel a srácokat. Hajnali egy felé mondtam, hogy én visszamegyek a hotelba.
-Akkor szerintem mi is megyünk.
-Miattam maradhattok. Visszatalálok!
-Nem. Nekünk holnap menni kell próbálni a stadionba. Úghogy pihennünk kell.
-Akkor oké. De akkor menjünk!
Most is fogtunk egy taxit és visszameetünk a hotelba. 
-Srácok köszönöm az estét! Tök jól éreztem magam.
-Akkor örülök!- mondta Liam és gyorsan megölelt. Niall is meg akartam volna ölelni, de valamiért nem hagyta.
-Visszakísérlek a szobádhoz!
-Oké. Jóéjt Liam! Holnap találkozunk!

-Jóéjt Barbi!

Niallel elmentünk a szobámig, és ránéztem.
-Be is jössz?

-Nem, dehogy is! Csak látni akartam, hogy biztonságban visszaérsz!

-Ja oké! Jóéjt!- mondtam és hosszan megöleltem,
-Neked is!
-Köszönök mindent Niall!

-Mire gondolsz?

-Hát mondjuk arra, hogy itt egy szerencsétlen magyar lány és te pont velem vagy ilyen kedves. Ezt mondjuk egy kicsit nem is értem.
-Őszinte legyek? Engem is meglep! De te valahogy más vagy!
-Ezt hogy érted?
-Te más vagy mint a többi rajongó. Őket is nagyon szeretem, de te olyan vagy aki a közelünkben nem pisil be.
-Értem mire gondolsz.
-Örülök. De most megyek pihenni. Meg neked sem ártana... Jóéjt Barbi!- mondta és egy puszit adott a fejem bubjára.
-Neked is Niall- öleltem meg mégegyszer gyorsan. 
Bementem a szobába és miután ledobtam a kabátom gyors elmentem tusolni és ágyba is bújtam. Nagyon fáradt voltam, de nem tudtam aludni. Ma annyi minden történt. Veszeketem Mátéval, a Niallékkel kapcsoltaos találkozás.... Miért ilyen rendesek velem? Mármint... Persze minden rajongóval rendesek, de nem mindenkit hívnak magukkall bulizni. Nagy gondolataim közepette mégis sikerült elaludnom.
Másnap reggel időben felkeltem talán az izgatottság miatt. Megnéztem a telefonom és egy sms várt. Mátétól.

"Sajnálom, hogy tegnap olyan bunkó voltam... De szerintem a kettőnk jövőjének nincs sok eséje. Ha neked ez az egész összejön- márpedig össze fog jönni- alig fogunk találkozni, nekem pedig támogatásra van szükségem és egy olyan barátnőre akit bármikor megölelhetek. Remélem megérted a döntésem és nem haragszol nagyon. Mondjuk ha haragszol azt is megértem. Ha tényleg szeretjük egymást akkor előbb-utóbb újra egymásra találunk. És ne hidd azt, hogy nem szeretlek! Remélem barátok azért még maradhatunk! Puszi és szeretlek Máté"

Azta! Nem erre számítottam, de valahol megértem. Valószínűleg igaza van. Ez csak egy tini szerelem volt és mi a barátságból akartunk többet kihozni. És abban is egyetértek vele, hogy ha komolyan szeretjük egymást akkor előbb-utóbb újra egymásra fogunk találni. De most valakivel ezt meg kell beszélnem. Tudom, hogy még vele is tisztáznom kell ezt az egészet, de most másra volt szükségem. Megnéztem mennyi az idő. 7:18. Még van időm indulásig. A hajamat kicsit begöndörítettem, a szemet kihúztam. És jött a nagy kérdés. Mit vegyek fel? Minden ruhámat kipakoltam a bőröndből és egyesével átnéztem őket. Végül egy farmernél és egy elegáns blúznál maradtam.


Tudtam kit kell megkeresnem. Valami rémlett, hogy tegnap este Liam merre ment a szobájába és én is arra indultam. Az a szerencsém, hogy az őrök ilyenkor még alszanak, így nem tudnak megállítani. A folyosón az egyik ajtóra ki volt írva annak a neve akit kerestem.

"Niall Horan- One Direction"

Halkan bekopogtam, de még így is meghallotta és álmos fejjel nyitott ajtót. 
-Barbi?
-Szia Niall! Bocsi, hogy ilyen korán zavarlak meg minden, de valakivel beszélni akartam... És nem jutott más eszembe, mint te. 
-Baj van?
-Nem. Vagyis igen. Vagyis... Nem tudom. Bejöhetek?
-Persze, gyere!
-És komolyan nem zavarlak?


-Te? Soha! Ülj le nyugodtan!
-Köszi! Ébresztettelek?
-Ahha. De nem baj. Mesélj!
-Oké. Szóval. Tegnap előtt jöttünk el otthonról és a tegnapi napot Párizsban töltöttük. Aztán minden tök jó volt. Aztán a repülőn másra sem vágytam csak magányra. Ez tőlem azért furcsa, mert én ilyen társasági ember vagyok. Nem hívtem se a családomat, sem a barátomat, Mátét. És mikor ideértünk a hotelba csak akkor hívtam őket. Először Mátéval beszéltem és összevesztünk. Hogy én miért nem hívtam? Hogy miért mentem oda hozzád, meg ilyenek. Meg egy kicsit féltékeny is lett rád, hogy odamentem. Aztán már mind a ketten kiabáltunk és kinyomott. Tudod, utána lettem ideges. Aztán felkeltem reggel és egy sms fogadott, hogy szakítani akar. Mert, hogy neki olyan barátnő kell akit bármikor megölelhet meg, hogy ha nekem összejön ez a modellkedés akkor alig fogjuk egymást látni. Mondjuk ebben telljesen igaza van. Meg még azt írta, hogy ha tényleg szeretjük egymást akkor előbb-utóbb úgyis egymásra találunk. Mondjuk ebben nem hiszek, de nem baj. És elmondta még, hogy ő még mindig szeret, és, hogy maradjunk barátok. és igazából ezt nem sajnálom, mert igaza van, de valakinek mégis olyan jó volt így elmondani- öntöttem neki ki a lelkem angolul. Hiba nélkül!
-Figyelj! Ez a gyerek egy született idióta! Te egy gyönyörű lány vagy! És ezek szerint ő nem érdemelt meg! Egyébként örülök, hogy ezt így elmondtad nekem egy nap ismertség után. 
-Niall!
-Igen?
-Miért?
-Mit miért?
-Miért vagy velem ilyen rendes?
-Már mondtam tegnap is. Te más vagy mint a többi rajongó. És még szép is vagy! 
-Köszönöm! Köszönöm, hogy meghallgattál! Köszönöm, hogy gyönyörűnek látsz! Köszönöm, hogy másnak látsz mint mások! Köszönöm, hogy iylen rendes vagy velem! Köszönök mindent, amit az elmúlt egy napban tettél értem!

-Nincs mit! Gyere ide!- húzott magához és szorosan megölelt. Arcomat kezei özé fogta és annyit mondott, hogy minden rendben lesz. Arcaink egy kicsit közelebb kerültek mint kellett volna



-Tudom- válaszoltam neki, pont mikor valaki kopogott. Gyorsan elenedett és leült az ágyára. 
-Gyere!- mondta és az ajtón belépett Harry. Ezzel nem is lett volna nagy gáz, ha nem egy szál alsógyatyában van!
-Zavarok?
-Nem. Dehogy is!
-Niall én akkor megyek is!
-Várj! Harry, ő itt Barbi! Barbi, ő Harry!
-Hali!
-Heló! Niall ő az a lány akiről egész délután áradoztál, hogy milyen gyönyörű?- kérdezte Harry, mire az ír fiú elprult.
-Kösz haver! Egyébként meg igen!
-Akkor igazad van!

-Hahóó! Srácok én is itt vagyok ám!

-Harry miért is jöttél?
-Ammm. Már nem is tudom. Ja igen, megvan! Mikor indulunk?
-Fél kilenc. 
-Oké. Köszi! Sziasztok! Egyébként.... Barbi! Baj van?
-Nem, semmi különös. Csak szakítottam a barátommal.
-Sajnálom.
-Nem kell! De azért köszi!
-Na sziasztok!

-Hali! Niall szerintem én is megyek.

-Okés. Akkor este találkozunk!

-Jaja! Puszi!- öleltem meg.

-Szia! Ja és még valami! Ha Harry nem zavart volna meg akkor nem ott hagytam volna abba amit csináltam ahol tartottam- értettem mire gondolt. Arra mikor az arcomat a kezei közé fogta, és talán túl közel is kerültek egymáshoz. Meg akart csókolni?!


Sophie

2 megjegyzés: