24. rész- Mégis együtt karácsonyozunk!

Sziasztoook :)

Szóval megérkezett már a huszonnegyedik rész! ☺

Mindenkinek boldog nyuszit kívánok így utólag is! :D

Szerintem ez jó hosszú rész lett, és lesznek benn váratlan fordulatok! :)

Ha elnyeri tetszéseteket ez a rész akkor pipáljatok, komizzatok, írjatok chaten vagy iratkozzatok fel ☺

Tettem ki egy szavazást is, ha kérhetem mindenki legyen olyan cuki, hogy szavaz! ;)

Jó olvasást, puszi Zsófi ❤

"Egyfolytában Harryn járt az agyam. És, hogy miket mondott. Mivel nem tudtam koncentrálni lementem és anyuval beszélgettünk. Harryt nem hoztam szóba. Nem tudom miért. Mert nem is járunk, de nem csak barátként nézünk egymásra..."

Miután visszamentünk a szobánkba csajos estét tartottunk, magazinokat olvasgattunk. Hallottam, hogy Flóra beszél Harryvel, reméltem jó hatással lesz rá. Még beszéltünk Niallel meg ugye Louissal is.

A következő napok jól teltek, voltunk vásárolni, korizni, egy csomót filmeztünk. El nem hagyta, hogy egyedül legyek, a nagypapámon gondolkozzak. Viszont ettől függetlenül sokkal többet gondoltam az öcsémre. Igen. Nekem volt egy öcsém. És ezt egyik este Elnek is elmondtam. Már az ágyban feküdtem mikor sírni kezdtem.

-Mi a baj?

-Most, hogy ez történt sokkal többször jut eszembe a kisöcsém.

-Van egy kisöcséd?

-Volt.

-Ezt hogy érted?

-Én tíz éves voltam mikor született. Teljesen rendben volt vele minden. És fél éves volt mikor leukémiát fedeztek fel nála. Ezután áttét keletkezett a szívére és a veséjére. Eldőlt a sorsa- sírtam el magam újra- a második szülinapja előtt két nappal elment. Én voltam ott vele, mivel Flóra oviban volt anyuék pedig a boltba mentek el. Ott ültem a szobájában. Csendesen aludt. Egyszer csak felkelt és köhögni kezdett. Az ölembe vettem és próbáltam csitítani de nem ment. Egyszer csak annyit momdott, hogy "szejetlek" lecsukódtak a szemei. Az ölemben halt meg, érted?- néztm Elre és neki is könnyes lett a szeme.

-Istenem Barbi annyira de annyira sajnálom!

-Hát..... Soha nem tudom meg, hogy kire gondolt mikor ezt mondta.

-Biztos rád.

-Vagy anyura. Figyelj! Ezt Niall nem tudja. Majd el mondom neki, de most egyenlőre nem.

-Oké. Mi volt a neve?

-Palvin Ádám.

-Szép neve volt!

-Igen.... Mi választottuk Flórával.

-És.... Mi lett a szüleiddel? Mármint mikor hazaértek.

-Huhh. Hát egészen addig amíg nem hallottam az ajtó csapódását az ölemben vele zokogtam. Mikor megjöttek kiabáni kezdtem nekik és egyből jöttek. Mikor meglátták az eszméletlenül fekvő gyereket nekik is könny gyűlt a szemükbe, de hívták a mentőket. Kiértek, megnézték és részvétüket nyilvánították. A szüleim nem hibáztattak mivel lehetett számítani rá. Ezért féltem most Flórát is. Ugyan azok a tünetek. De ha másodikáig nem lesz jobban, ott Londonban megyek el vele dokihoz.

-Értem... Flórának pedig tuti semmi baja! De most alugyunk!

-Oké. Jóéjt El!

-Neked is Barbi!

Flórával is sokat voltunk, de feltűnően boldog volt, nem is értettem mitől. De nem kérdeztem rá. Sejtettem, hogy Harry miatt. Niallel minden nap többször is beszéltem. Nagypapa halálától számított egy hétre meg is volt a temetés. Persze El is jött. Azon a reggelen mindenki szomorúan kelt. A temetés fél kettőkor kezdődött, de mi már reggel elkezdtünk készülődni. Megcisnáltuk a szendvicseket. Ugyanis a nagymama hozzánk költözött, és a háza el lesz adva. Hogy ne legyen olyan egyedül. Niall hívott, hogy legyek erős és szeret. Sokszor volt ilyen, mindig megmosolyogtatott. Mikor kész lettün ka kaják kipakolásával mindenki elkezdett készülődni. Én először egy fekete ruhát akartam felvenni, de rájöttem, hogy eléggé kihívó, megtartom azokra az estékre mikor Niallel leszek. Illetve azért is, mert ez egy temetés. Szóval egy fekete nadrágnál és egy fekete kissé átlátszó ingnél maradtam. És felvettem egy nyakláncot.

A temetés másnapján (22-én) El hazament. Kikísértem a reptérre, mondtam, hogy adja át Niallnek, hogy nagyon szeretem. Még sírtam is. Nagyon hálás voltam neki. Mindenért. Jó volt, hogy itt volt. Aznap délután a nagymamával voltam. Pakoltunk a házában. Még nem találta meg a vevőt, de a legfontosabb cuccokat átvittük hozzánk. 

Huszonharmadikán anyuék elmentek megvenni a fát, én pedig átmentem Sonjáékhoz. A temetésre ők is eljöttek, de ez meg volt beszélve. Szóval ebéd után megfogtam az ajándékaikat és elindultam. Útközben persze voltak rajongók akik megállítottak. Igen... A magyar rajongók szeretnek. Vagyis én úgy vettem észre. Mindenki beszélget velem, képeket csinálunk. Én pedig mindenre- persze csak amihez közük van- válaszolok. Az olyan kérdéseket pedig, hogy Niall milyen az ágyban inkább elengedtem a fülem mellett. Mikor odaértem a kaput nyitva találtam, az ajtón kopogtattam.

-Sziaaaaa!- ugrottam Sonja nyakába.

-Sziaaa! Hogy vagy?

-Köszönöm jól!

-Gyere be!

Levettem a kabátom meg a cipőm és besétáltam a lakásukba. Szép nagy, gyönyörű házuk volt! Dávid a nappaliban ült, a gépén csinált volna valamit, de Sophie még véletlenül sem hagyta.

-Sziaaaa!- öleltem meg őt is.

-Szia!

-Mit csinálsz?

-Egy szerződésed nézem át!

-Úúúúúú! Hol?

-H&M.

-Komolyaaan??

-Ahha!

-De menőőőő! Mikor?

-Még nincs dátum.

-Hol?

-London. De majd megbeszéljük.

-Oksi!

Sophiet az ölembe vettem, és ahogy a combomra ültettem és magam felé fordítottam amint meglátott elkezdett ugrálni.

-Hoztam neked ajándékot!

-Barbi nem kellett volna!

-Dávid nem hozzád szóltam!

-Jójó. Mi is vettünk neked!

-Komolyan?

-Ahha!

Sonja épp bejött a becsomagolt ajándékommal, egy kis dobozzal. És én is behoztam az előszobából.

-Először had én!

-Oké!

-Tehát ez Sonjáé!- adtam a kezébe az ajándékát, egy nagy karton lapot, amire közös képeinket ragasztottam, és középre odaírtam, hogy a "Világ Legjobb Pótanyukája".

-Jujj ez de tetszik! Köszönöm!

-Komolyan?

-Perszeeee!

-Hát akkpr nincs mit! Nos. Dávid. Hehh. Neked nem nagyon tudtam, hogy mit vegyek... De végül erre. Mindig mondod, hogy fogadott lányod így, fogadott lányod úgy. És mivel Sophie neve is rajtad van, tessék! Lemosható tetkó a nevemmel!- mondtam mire óriásit nevetett.

-Köszönöm!

-És Sophienak meg játékokat hoztam!

Odaadtam a kislánynak a nagy dobozt és egyből szétszabta. Amint meglátta egyből játszani is kezdett velük. Innentől egész délután játszottunk és beszélgettünk. És én is megkaptam az ajándékom. Egy tök szép bőr karkötőt és egy arany órát. Este hazasétáltam és otthon egyből a szobámba mentem. Skypeolni. Persze Niallel. Másfél órán keresztül beszéltünk és megígérte, hogy együtt alszunk. Kilenc óra körül lementem.  Egy kicsit tvt néztem a családdal. Még karácsony sincs, de már azokat az unalmas filmeket adják! Másfél órán keresztül fikáztam őket majd felküldtek a szobámba, mondván nem lehet velem tvt nézni. Gyors letusoltam, magamra kaptam egy melegítőgatyát meg Niall egyik pólóját és ágyba bújtam. Elkezdtem nézni egy filmet. A beavatott. Erre jutott a választásom. A felénél bejött Flóra, és vele néztük végig. Feltűnt, hogy elég sokat köhög és nagyon álmos. Ezért a film végénél mondtam, hogy menjen aludni. Pedig beszélgetni akartam vele, de így nem lehet. Ahogy hallottam már mindenki aludt, és igazából én is nagyon fáradt voltam. Annyira, hogy ki sem bírtam várni, hogy Niall hívjon, írtam neki egy smst amire egyből jött a válasz.

"Sziaa! Nagyon sajnálom, hogy nem tudlak megvárni, de egy hulla vagyok! Nagyon elfáradtam. Jóéjt! Szeretlek és millió csók, Barbi!"

"Szia Szépségem! Semmi baj, nem haragszom! Inkább te ne haragudj rám, hogy még nem hívtalak, csak megjöttek a szüleim. Jóéjt Gyönyörűm! Imádlak Niall"

Többször is elolvastam egymás után annyira édes! Betakaróztam, és gyorsan el is aludtam az egyik pólóját ölelve.

Másnap reggel úgy ébredtem, hogy Szenteste lesz. Ami nálunk azt jelenti, hogy jönnek apa szülei a tesója a családjával és anya tesójáék is meg ugye a nagymama. Jó sokan leszünk. És ez mindig olyan szar. De szerencsére csak vacsorára jönnek, előtte mindig ki szoktuk bontani az ajándékainkat. A hajamat csak kifésültem. Magamra kaptam egy melegítőgatyát meg egy trikót és abban mentem be a konyhába. 

Tudtam, hogy anyáék főznek. Ilyenkor mindig ez van.

-Jóreggelt!

-Neked is!

-Álmos vagyok....

-Nem aludtad ki magad?

-De. Vagyis nem tudom.

-Ja oké. Ha megreggeliztél segítened kell apádnak rendet rakni. Meg nekünk főzni.

-Jézusom! Inkább visszamegyek aludni!

-Nem. 

-Oké na. Mindjárt jövök!- mondtam és felmentem a szobámba. Benyomtam a gépem, és láttam, hogy Niall elérhető. Egyből hívtam.

-Jóreggelt Szépségem!

-Szia Niall!

-Jééé!

-Mi az?

-Azt figyelem, hogy mióta otthon vagy ez az első alkalom, hogy nem az én ruhámban vagy!

-Ja! Hát igen! Még egy van! De azt éjszakára vagy holnapra tartogatom.

-Értem.... Aztán meg ha ideérsz bármi lesz rajtad, leveszem.

-Nem ellenkezem!

-Akkor oké! Szeretlek! 

-Én is szeretlek!

-Mit csinálsz?

-Hát. Segítenem kéne sütni, meg rendet rakni. De azt sem tudom, hogy este mit veszel fel és a fát is fel kell díszíteni.

-Akkor lesz dolgod rendesen!

-Lesz ám! De ahh! Annyival jobb lenne veled csinálni ezeket!

-Majd lesz olyan is! De most menj! Én vigyázok Theora.

-Ja oké. Szeretlek Niall!

-Én is szeretlek!

Letettük úgyhogy lementem és segítettem sütni. Legyúrtam két adag valamit- az egyiket Flóra csinálta volna de nagyon elfáradt- utána meg rendet raktam a nappaliban. Gyorsan ebédetünk, apu kiporszívózott én addig megmostam a hajam. Feldíszítettük a fát. Új diszeink lettek, piros és fehér. Tök szép lett a fa, és azt vettük észre, hogy már délután fél négy. Kimentünk a temetőbe, kicsit rendezgettünk az öcsikém sírjánál és hazamentünk. Gyorsan felmentem és beszéltünk Niallel egy fél órát. Az nálunk nagyon kevés! Megkerestem a többiek ajándékait, és amit Harry küldött Flórának. Ezután pedig kereshettem ruhát. Ez volt nagyon nehéz! Nem akartam túl kihívót, de Niall azt kérte, hogy olyan ruha legyen rajtam amiben jól látszódnak a combjaim. Szóval egy fehér, hátul teljesen kivágott ruhát vettem fel. A hajamat egy kicsit feltupíroztam, a szememet pedig erősen kihúztam. 

Csináltam magamról egy képet a tükörben és elküldtem Niallnek, hogy megfelel e.

"Persze! Gyönyörű vagy ebben a ruhában! Ez lesz az új háttérképem! Egyébként pedig.... Ezt menj fel kell venned úgy is, hogy velem vagy."

"Miért?"

"Mert jó rövid és gyorsan levehető"

"Na hagyj a perverzióddal! Mennem kell! Szeretlek, Barbi"

"Oké. Én is szeretlek, Niall" 

Eltettem a telóm és az ajándékokkal lementem. A többiek már készen voltak, letettem a fa alá az ajándékot és odaálltam melléjük. Mindenki boldog karácsonyt kívánt mindenkinek, és kezdődhetett az ajándékok kibontása. Flórával egyszerre rohamoztuk meg a fa álljanak levő dobozokat, annyira, hogy majdnem feldöntöttük. Kinyitottam a dobozt és egy fehér fej kukucskált ki belőle!

 -Egy kutya!! Ez komolyan egy kutya?! Jujj annyira nagyon szépen köszönöm!- öleltem meg a szüleim. Olyan cuki volt mint Niall. Na jó... Azért annyira nem, de ő is az volt. Nem tudtam mi legyen a neve. Majd beugrott! Cuki, pici... Az lesz a neve, hogy Manó!- Gyere Manó!- vettem ki a dobozból és az ölembe vettem. Nagyon nagyon kicsike volt! Azt hittem megzabálom! Mikor már egy kicsit lenyugodtam felálltam és a fához menten. Már csak két doboz volt ott. Az egyik amit Harry küldött Flórának, a másikat pedig a húgom vette fel. 

-Figyelj! Szóval ez a tied. Ezt egy olyan valaki küldte neked akinek nagyon fontos vagy és szeret. Azt kéri majd hívd fel- nyújtottam át neki a dobozt.

-Harrytől?

-Ahha. 

-Víííí! De cuki! Mindjárt felhívom de előtte ezt oda kell adnom neked! Azt üzeni, hogy imád és khmm. A többit majd elmondom ha ketten leszünk. 

-Igen az jó lesz. Gondolom nagyon szetet.

-Nagyon nagyon.

-Felhívom.

-Én is Harryt.

Mind a ketten felmentünk a saját szobánkba és hívtam Niallt.

-Szia Niall! Annyira nagyon nagyon szeretlek!

-Megkaptad?

-Meg hát. Te?

-Én is!- nevetett fel.

-Tetszik?

-Persze! Csak az lesz a telefonomon!

-Akkor oké.

Ő egy hátlapot kapott a telefonjára amit én csináltattam. Egy olyan kép van rajta amin azt selfiezi ahogy megcsókol.

-És mit kaptál a szüleidtől?

-Egy kiskutyust!

-Komolyan?

-Jaja. Nagyon cuki. Majd vihetem Londonba?

-Persze!

-Oksii!

-Na mennem kell! Meg szerintem neked is!

-Ahha! Szeretlek!

-Én is Barbi!

-Ma még beszélünk?

-Persze! Aki előbb végez ír a másiknak és amint a másik is hívjuk egymást!

-Oksi! Szia!

-Szia Szerelmem!

Lementem és megláttam ahogy nagymama azt az ajándékot fogja amit a nagypapának vett. Egy könnycseppet láttam lefolyni az arcán. Odamentem hozzá, adtam neki egy puszit és megölelgettem.

-Nem lesz semmi baj!

-Tudom csillagom! A nagypapa mindig azt szerette volna, ha ti vagyok Flórával azok akik az örökésg nagy részét megkapjátok.

-De nagymama mi ezt nem várjuk tőled!

-De kincsem én ezt tudom! Majd megyünk a hagyatéki tárgyalásra és akkor minden kiderül!- nyomott egy puszit a fejemre.

-Rendben...- megfogtam Manót és simogatni kezdtem. Mami is odahajolt hozzá és simizte a fejét. Mivel még nagyon kicsi egyfolytában alszik. De most felkelt, magam felé fordítottam és nyalogatni kezdte az arcom. Még egy kicsit játszottunk vele, de jöttek a többiek. Apa tesói. Anya tesói. És a másik nagyszüleim. Mindenki mindenkinek odaadta az ajándékát és vacsizni kezdtünk. Egy szelet húst ettem a velem egykorú unokatesóm mellett mikor leesett. Kidobtam a kezemből az evőeszközt és fel néztem. A bőr karkötő amit Sonjáék adtak a kutya nyakörve! Felálltam és egyből Manóhoz mentem. Jobban megnéztem a nyakörvet és láttam meg, hogy a nevet rá lehet írni. Levettem a karomról és miután egy alkoholos filccel ráírtam a nevét egyből a nyakára tettem és vissza is vittem a kosarába aludni. Már nem voltam éhes, átadtam a helyem valaki másnak. A kanapén ültem és a gyűrűt piszkáltam amit Niall küldött nekem. Manó az ölemben feküdt és miközben simogattam az unokatesómmal beszélgettem. 

-És te! Most komolyan azzal a híres gyerekkel vagy együtt?

-Igen.

-Gratulálok!

-Köszönööm! Nem tudom, hogy érdemeltem ki....

-Hát... A lényeg az, hogy szeret.

-Na ja. És ti?

-Szétmentünk.

-Komolyan?

-Ja....

-De miért? Tök jól megvoltatok.

-Megcsalt. Azt mondta jobbat talált nálam.

-Soha nem bírtam azt a csajt.

-Lehet, hogy én se...

-He?

-Nem tudom. Nem illettünk össze. Ez van!

-Én azért sajnálom!

A telefonom rezegni kezdett az asztalon. Niall sms.

"Szia Szépségem! Milyen a karácsony?"

"Nélküled? Rémes! A kutyám ölelem helyetted!"

"Már nem sokáig"

"Három nap múlva téged ölellek"

"Nem is engedném, hogy mást ölelj!"

"Oksi. De most mennem kell. Szeretlek!"

"Én is szeretlek Gyönörűm! Nem baj ha ma már nem beszélünk?"

"Nem. Csók"

"Köszönöm! Szeretlek mégegyszer!"

Ádám- az unokatesóm- végignézte az sms-ezésünket és elmosolyodott.

-Mi az?

-Semmi. Mindegy!

-Hát oké.

Innentől tovább beszélgettünk és éjfélkor mikor már mindenki elment én is felmentem a szobámba. Manót egy párnára tettem míg letusoltam. Nem áztattam magam sokáig, fáradt voltam. Pizsibe bújtam és miurán kiskutyámat magam mellé vettem hyorsan elaludtam.

Reggel felkeltem, felvettem egy cicagatyát és Niall egyik pólóját majd lesétáltam a lépcsőn. Anyu és nagymama a konyhában főzött, így oda mentem be.

-Jóreggelt!

-Neked is! 

-Hogy aludtál?

-Jól! Csak még mindig furcsa Niall nélkül....

-Kislányom! Másfél hétig aludtatok együtt! Két hete itthon vagy!

-Nem baj! Magam mellett akarom tudni!

-Oké ezt elhiszem! Segítesz főzni?

-Hát így?

-Hogy így!? Csillagom más legjobb pillanataiban nem ilyen szép, mint te most!- mondta nagymama.

-Köszi! Akkor persze!

Lassan jött Flóra, ő is segített. Már másfél órája is ott lehettünk mikor csöngettek. Nem tudtuk ki lehet az, anya tesójáékkal dél volt megbeszélve.

-Flóra kinyitod?- néztem rá.

-Ezt most nyisd ki te!

-De nemár!

-Barbi koszos a kezem!

-Ahh oké! 

Kikerültem Manót és odamentem az ajtóhoz. Mikor kinyitottam nem hittem a szememnek! Ő? Itt? Magyarországon? Az ajtó előtt? Egyből a nyakába ugrottam és ő nevetve ölelte át a derekam. Még a könnyen is kijöttek! Nem mertem elhinni! Felemelt és megpörgetett a levegőben. Ő a derekam, én a nyakát öleltem és megcsókoltam. Ebben minden benne volt. Az elmúlt két hét minden fájdalma és boldogsága. Mikor befejeztük a csókunk rá néztem.

-Mit keresel te itt?

-Ez bonyolult és hosszú. Majd elmesélem, jó?

-Persze! Niall én annyira szeretlek!

-Én is szeretlek Barbi! Ez a két hét rémes volt! 

-Tudom! Nekem is!

-Én soha nem akarlak magamtól távol tudni!- fúrta tekintetét az enyémbe és megcsókolt.

-Nem fogsz! Menjünk be! Hideg van!

-Oké!- megfogta a bőröndjét és beemelte a lakásba. 

Nagyon örültem neki, hogy itt van. És ki akartam élvezni. Ezért sikerült felsutannunk úgy az emeletre, hogy nem láttak meg minket. Becsuktam magunk után az ajtót, biztonság estére rá is fordítottam egyet. Niall leült az ágyamra és a derekamnál fogva maga elé húzott.

-Jól nézel ki!- mondta azzal a féloldalas mosollyal.

-Nem is tudom kié a póló!

-Én se. Nincs gazdája. Akkor le kell venni! 

-Vegyem le?

-Megoldom én is!

-Niall! Két nap múlva visszamegyünk. Addig kérlek bírd ki! Mert most én nem szeretnék ingyen műsort adni mondjuk apámnak.

-Oké....

Ölébe ültem, és megcsókoltam. Ledöntöttem az ágyra, ráfeküdtem és úgy csókoltam. Forró ajkaink teljes összhangban voltak. Mikor Niall el akart engedni nem hagytam, beleharaptam az ajkába, és csókoltam meg. Szerintem akár órákig így feküdtünk, mikor valaki kopogott. Én- mint mindig mikor Niall közelében vagyok- elvesztettem az eszem, csókoltam tovább, de ő neki azért volt egy kis józan esze.

-Barbi. Most már itt vagyok!

-Oké.

Az ágyon ült, míg én ajtót nyitottam.

-Barbi nem tudom miért zárkóztál be, de ideértek az Orsiék. Gyere szépen!

-Oké! Felöltözök és megyünk. Anyu! Viszont be tudnál jönni?

-Persze! Baj van?- lépett be a szobámba. Meglátta Niallt- Barbi. Ő az a Niall. Az a Niall aki híres? Nagyon híres! A One Directonos Niall?

-Ammm igen. Anyu Niall! Niall, a világ legjobb anyukája!- mutattam be őket egymásnak. Egyátalán nem ez volt a megfelelő pillanat arra, hogy megismerjék egymást, de így jött ki- Anyu én sem tudtam, hogy jön!

-Oké! Elhiszem! Örülök, hogy találkoztunk! Barbi sokat mesélt rólad! Ahogy hallottam nagyon szereted!

-Mint még soha senkit!- mondta Niall, hátulról átölelt és adott egy puszit.

-Rendben. Viszont Barbi ezt még neked sem mondtam, de ami a nyakadon volt, azt megjegyeztem!

-Oké...

Anyu kiment én pedig a barátom felé fordultam.

-Elmondod, hogy hogy kerülsz ide?

-Szépségem! Ennyire érdekel?

-Ahha. Oké. Szóval otthon ültünk. Ott voltak a szüleim meg Gregék. És csak ültem, bámultam ki a fejemből. És Danise odajött beszélgetni. Elmondtam, hogy miattad vagyok ilyen, hiányzol. És ő mondta, hogy jöjjek el.

-Jajj! Miattam hagytál ott mindent?

-Persze! 

-Annyira köszönöm!

-Nincs mit! Viszont fel kéne öltözni.

-Ja. 

Egy egyszerű fekete ruhát vettem elő, és ő is magára kapott egy inget. Gatyát is cserélni akart, de nem hagytam, hogy levegye a fekete térdénél kivágott farmert. Kicsit kihúztam a szemem, a hajam is kifésültem. Megnéztem magam a tükörben. Niall kezét fogva elindultunk le a lépcsőn. Az utolsó lépcsőfoknál Flóra ugrott a barátom nyakába.

-Úgy örülök, hogy el tudtál jönni!

-Harry puszil.

Mikor elengedték egymást, újra megfogtam Niall kezét és úgy mentünk be az ebédlőbe. Manó a széken alatt feküdt, onnan az ölembe vettem és simogattam. Niall a kezeit a combomon pihentette, és miután mindenkinek be lett mutatva, próbált nem az unokatesóim idegesítő nyomulásával foglalkozni. Annyira szánalmasak voltak! De egy idő után nem bírta hallgatni, odahajolt hozzám és szenvedélyesen megcsókolt. Minden szem ránk szegeződött, de mielőtt megszólalhatott volna, kezemet végigsimítottam a lábán és inkabb beszéltem én. 

-Hozok sütit!- mondtam és vérvörös fejjel felálltam. Persze jött utánam és amint kiértünk a konyhába rá meredtem.

-Ez mégis mi volt?!

-Hmmm. Egy csók?

-Azt én is észrevettem.

-Szépségem annyira hiányoztál!

-Te is nekem!- mondtam és megöleltem.

-A nyakad meddig látszott- röhögött fel.

-Másfél hétig. 

-Azta!

-Miaz?

-Semmi. Mindegy!

-Oké... Soha többe nem akarlak messze tudni magamtól. Az enyém vagy! És senkivel nem osztozok!- mondtam komolyan, mire ő felnevetett és belepuszilt a nyakamba.

-Ha rajtam múlik nem fogsz!

-Ígéred?

-Persze!

-Gyere vigyünk be sütit!

-Jó.

Mielőtt megfoghattam volna a tálcát elkapta a kezem.

-Horodod a gyűrűt?

-Persze! 

-Oké. Viszont. Ez nem az igazi ajándékod ám!

-Komolyan?

-Ahha! Az igazi otthon van, nálam. Majd akkor kapod meg!

-Oksi.... És neked sem az volt minden ajándékod!

-Nem?

-A-aaa! Viszont azt majd csak később adom oda, mert. Mert mindegy. Nem árulok el többet. De majd csak akkor ha nálad leszünk!

-Mire készülsz Szépségem?

-Majd megtudod!- mondtam, adtam egy puszit az arcára és kikerülve őt kimentem a konyhából. Még hallottam, hogy ő is felnevett és utánam jön. A többiek már a nappaliban ültek, és Manó Petra- az egyik unokatesóm- ölében feküdt. Leültem a földre- mivel csak ott volt hely- és a lábaimat pedig kinyújtottam. Hallgattam ahogy a többiek beszélgetnek, de nem értettem merre van Niall. Gondoltam megkeresem. A konyhában nem volt. A szobám volt a következő uticél és ez be is jött. Ott ült az ágyamon, a gépével az ölében.

-Persze minden rendben. Várj! Itt van Barbi!- mondta, tehát skypeolsz- Idejössz?- mosolygott rám.

-Ki az?

-Greg.

-Hát... Hogy nézek ki?

-Gyönyörű vagy!

-Persze. Miért ne?

Odaültem mellé az ágyra, és átölelte a vállam.

-Sziaa!

-Hali! Niall annyit mesélt rólad!

-Elhiszem.  És köszönöm, hogy elküldtétek! Mert ez a két hét rémes volt! Mostantól csak az enyém!- mosolyogtam a kamerába. A két srác csak nevetett.

-Oké. 

-Egyébként Barbi, Greg! Greg, Barbi!- mutatott be minket Niall egymásnak- Greg! Szerintem most megyek...

-Persze. 

-Puszilok mindenkit és vigyázzatok a házra.

-Úgy lesz- nevetett fel- Sziasztok!

-Halii!

-Sziaaa!- mikor kinyomta a skypeot Niall felé fordultam- Bocsi, hogy megzavartalak titeket!

-Semmi baj!

-Tuti?

-Persze!- mondta és megcsókolt- Inkább én bocsi, hogy nem mentem be!

-Ezért a családért ne! Miattuk inkább én kérek bocsánatot!

-Ne mondj ilyet!

-Mert mi lesz? Megbüntetsz?- csókoltam bele a nyakába.

-Nahh! Fejezd be! Én Komolyan mondtam, hogy nem akarok ingyen műsort adni a családnak!

-Oké... Meg amúgy is.... Az ajándékom- mosolyogtam rá.

-Egyere jobban érdekel mi az!

-Menjünk vissza előbb!

-Nem. 

-Miért?

-Azért Szépségem, mert gondolom holnap is jönnek hozzátok. És nem hagyhatod itt őket! Huszonhetedikén  délelőtt tízre kértem gépet.

-Oké. 

Egész testsúlyommal ráfeküdtem, kezeim a mellkasán voltak és megcsókoltam. Halkan nyögve túrt a hajamba, és kényeztettük egymás ajkait. Igen. Talán ez volt az ami leginkább hiányzott. A forró ajka. Teljes összhangban voltunk, csak élveztük egymást. Kb negyed órával később valaki kopogott.

-Srácok megértem, hogy hiányoztatok egymásnak, de itt vannak a vendégek. Le kéne jönni....

-Oké jövünk....- válaszoltam a húgomnak. Leszálltam Niallről, lehúztam a ruhám ami, szőke ír barátomnak köszönhetően a csípőmnél volt és a cipőm helyett csak a mamuszom vettem fel. Fekete miniruha plusz rózsaszín mamusz. Legjobb. Niall is visszavette a pólóját és lementünk.

Sem a kanapén, sem a fotelben nem volt hely, a földre ültünk, ahol nem láttak, hogy Niall egyfolytában a fenekemet fogja. Persze az egész délután róla, és rólunk kettőnkről volt. Amihez nekünk nem volt kedvünk leginkább. Épp arról meséltünk, hogy hogyan is találkoztunk mikor Flórára pillantottam aki köhögött. Nagyon.

-Flóra gyere egy kicsit!- hívtam ki a konyhába.

-Mi az?

-Beteg vagy?

Sophie ❤