2015. június 29., hétfő

II. évad 10. rész- Megváltoztál

Sziasztook!☺
Itt egy újabb rész! ;)
Igazából semmi izgi nem lesz benne, de remélem tetszeni fog...❤
Ha elnyeri a tetszéseteket pipáljatok, komizzatok, iratkozzatok fel vagy írjatok chaten! :)
Jó olvasást, puzi Zsófi❤


"Sophie arcára is nyomtam egy puszit majd a bőröndjeimmel együtt kiszálltam és bementem."

De senki nem vett észre. 
-Hahóó!- mentem beljebb. 
-Kislányom! Nem leszel magántanuló, érted?
-De anya! Miért nem?
-Azért, mert tizenöt éves vagy!
-Kérlek! 
-És miért akarsz te magántanuló lenni?
-Mert a suliban annyian piszkálnak Harry miatt!
-De ez a suli két és fél hónap! 
-És szerinted a gimiben nem fognak felismerni?
-Flóra! Átgondoltam, de nem látok rá sok esélyt!
-Annyival jobb lenne ha apával élnék!- mondta majd hisztizve felment a szobájába. Ezt az utolsó mondatot nem értettem. Nagyon nem. Besétáltam a konyhába ahol anyu ült az egyik széken gondolkozva. 
-Anyu! Mit mondott az előbb Flóra?
-Barbi! Te mikor értél haza?
-Az előbb! De mit mondott Flóra?
-Hogy jobb lenne ha apátokkal élne...
-Mivan?? Apu hol van?
-Apád elköltözött!
-Mii? Miért??
-Kiderült, hogy megcsal. Egy jó ideje. És már nem is volt minden olyan, mint régen!
-Jajj anyu!- mentem oda hozzá, és szorosan átöleltem- Mi lesz most?
-Nem tudom. 
-El fogtok válni?
-Valószínű...- válaszolta mire egy nagyot sóhajtottam. 
-Hétvégén kijössz hozzám Londonba pár napra?
-Miért?
-Kikapcsolni anyu!
-Mert hogyan lesz? Vagy mikor mész?
-Hétfőn. Péntekig dolgozok. De akkor kijöhetnétek Flórával és a hétvégét ott tölthetnénk...
-Nem is olyan rossz ötlet!
-Így lesz, és kész! 
-Okés kicsim!
-Mama?
-Mikor apáddal veszekedni kezdtünk úgy gondolta, jobb ha ő nem zavar, elment az Orsiékhoz. 
-Értem... És mi ez a magántanuló dolog?
-Flóra kitalálta, hogy ő is magántanuló akar lenni, mert, hogy őt bántják Harry miatt a suliban, és nem havonta egy napot akar vele lenni. Neked mi a véleményed erről?
-Lehet, hogy igaza van. Mármint abban, hogy emiatt sokan bántják. 
-És akkor üljön itthon egész nap?
-Neeem! Hanem mindannyian kiköltözhetnénk Londonba! Érettségi után ugye én szeretnék, és te is új életet kezdhetnél!
-Barbii! Ez nagyon elvetemült ötlet!
-Most miért?
-Hát... Mert...
-Látod anyu? Te sem tudod a választ! 
-A nagymamával mi lenne?
-Ott vannak az Orsiék! És nem olyan öreg ő, hogy ne tudna kirepülni.
-Nemtudom kislányom! Majd meglátjuk, rendben?
-Okés! És egyet soha ne feledj el, anyu! Én mindig itt leszek neked!
-Köszönöm kicsim!- ölelt át nagyon szorosan. 
-Megnézem mi van Flórával, jó?
-Persze! És szeretném ha átmennétek apátokhoz!
-Ezt ne várd! Ezt ne!
-Kicsim! Joga van látni! Alig vagy itthon! Legalább nézzetek be!
-Anyu! Hol van Manó?
-Fenn Flóránál!
-Oké. Majd lehet átnézünk... 
-Köszönöm!
-És hol lakik?
-A baratnőjénél!
-Ismerjük?
-Ahha. 
-Na! Ki az?
-Nóri anyja!
-Mármint... Azé a Nórié?
-Azé ám!
-Jesszusom! Mostohatesóm?
-Úgy néz ki...
-Blehh! Anyu kérdezhetek valamit?
-Amit csak szeretnél!
-Apu mikor ment el?
-Három napja. 
-Értem. Vacsira rendelünk pizzát?
-Rendelek!
-Imádlak! Mindjárt jövünk!
Felfutottam Flóra szobájába aki az ágyán sírt. 
-Hééé! Mi a baj?
-Nekem annyira elegem van ebből az egészből!
-Miből szívem?
-Anyuék. A magántanuló vagy nem. A suli. Minden!
-Minden rendben lesz! Anyáékkal nem tudom mi fog történni. Felvetettem anyának, hogy mi lenne ha kiköltöznétek Londonba. 
-És megis minek?
-Hogy anya új életet tudjon kezdeni! Hogy te többet tudj Harryvel lenni. És ott könnyebben tudsz magántanuló lenni!
-Anya úgyse megy bele!
-Nekem nem úgy tűnt... Viszont mit szólnál hozzá ha meglepnénk a mi drága jó édesapánk?
-Mire gondolsz?
-Anyu azt mondta látogassuk meg. Toppanjunk be! Kíváncsi vagyok mit fog szólni. Főleg Nóri!
-Rossz vagy Barbi!
-Megesik!- nevettem fel. 
-Na felöltözök és mehetünk!
-Okés!
SzóltamNiallnek egy smst, hogy éjjel mindenképp beszélnünk kell koncert után. Rajta kívül írtam Denisenek, Maurának és Elnek. Választ csak barátnőmtől kaptam.

"Örülök neki...."

"Mi a baj?:O"

"Holnap tudunk beszélni?"

"Hát persze, Drágám! hétfőn megyek Londnba, majd találkozunk is!"

"Okés... Holnap hívj, ha tudsz!❤❤"

"Mindenképp"


Nem tudtam mi baja lehet szegénynek de eléggé megijedtem. A konyhában ültem mikor Flóra belépett.
-Mehetünk?- mosolyogtam rá.
-Ahha!
Felvettük a cipőinket, kabátubkat, elköszöntünk anyától és elindultunk Nóriék háza felé. Nem tudtam mi fog rám várni, hisz fél éve a legjobb barátnők voltunk. És most meg majdnem-mostoha-tesók vagyunk. Flóra is megérezte, hogy félek, csak bízatatóan rám mosolygott. 
-Nem lesz semmi gáz!
-Hát remélem.... Harryvel minden okés?
-Ahha! Mennyit leszünk Dubaiban?
-Én tizenegytől huszonhatig. 
-Annyit?
-Ahha! Zaynnel jövök haza. Huszonötödikén bejelentik, huszonhatodikán hazajövünk. Mármint Londnonba. 
-Értem! Barbi... Én féltem anyut!
-Mi? Miért?
-Hát mert te alig vagy itthon. Emiatt nem hibáztatlak, félre ne érts! És nagyon sokat van egyedül... Jó az neki?
-Nem tudom Flóra... Ezért mondtam neki, hogy ti is költöztettek ki Londonba. Vagy akar Holmes Chapelbe. Vagy Mullingárba. Az is egy gyönyörű város. 
-Elhiszem. De ezt meg kell oldanunk!
-Meg. 
Ebben a pillanatban odaértünk Nóriék házához. És épp kísérte ki Mátét. Mi a kapu előtt álltunk, ő pedig pont nyitotta ki. 
-Sziasztok! Apukátokhoz jöttetek?
-Neeem! Én azért, hogy azt nézhessem, hogyan enyelgtek!- mosolyogtam rájuk szarkasztikusan. 
-Engem legalább nem pofozgatsz!
-Hogymondod?
-Sehogy, mindegy!
-Én is így gondoltam! Bekísérsz minket, bemehetünk vagy esetleg várjuk meg míg lenyelitek egymást?
-Bekísérlek titeket! Szia Kicsi!- fordult Mátéhoz és hosszan megcsókolta. 
-Szia Szerelmem!
-Fujj!- húztam fel az orrom és inkabb csatlakoztam Flórához aki telefonozni kezdett. Sophiával beszéltem messengeren aki ott van a srácokkal Ázsiában, és épp a koncert ment. Küldött képeket és Niallbe, mint már annyiszor most is beleszerettem. Megmutattam a húgomnak is, ő is olvadozott egy sort Harry hajáról, mire a turbékoló pár kiszállt egymás szájából. 
-Menjetek nyugodtan!- intett maga elé Nóri és előre engedett minket. 
-Köszi! És te hogy viszonyulsz a helyzethez?
-Hogy viszonyuljak?
-Hát, hogy milyen apánkkal élni. Vagy valami...
-Jahh! Semmi izgalmas... Anyával szeretik egymást. Aztán... Jahh!
-Számít ránk?
-Dehogy számít! Menjetek beljebb!- nyitotta ki nekünk az ajtót, mi pedig beléptünk- Apukátok a nappaliban van, tévét néz. 
-Okés!
Levettük a cipőinket majd a nappali felé sétáltunk. Apu tényleg tévét nézett, észre sem vett minket. 
-Szia apu!
-Lányok! Sziasztok! Hát ti?- állt fel, és odajött hozzánk, hogy megöleljen minket. Viszont mi eltoltuk magunktól. 
-Magunktól nem jöttünk volna!
-Haragszotok ránk?
-Apa! Hogy ne haragudnánk?? Ezt te sem gondoltad komolyan, ugye? Mióta csaltad anyát?
-Öt hónapja...
-Jesszus apa! Tudod mit tettél? Szétromboltad a családunkat, érted??
-Lányok! Sajnálom... 
-Apa! Tudom, hogy soha nem volt a legjobb apa-lánya viszonyunk. De mindent meg tudtunk beszélni. Miután elvetéltem, órakor keresztül beszélgettünk! Neked az sem számított? Egyátalán nem számított, hogy mi mit érzünk? Hogy mennyire azt érezzük, hogy cserben hagyták minket? És pont Nóri anjával? Aki mégnagyobb ribanc mint a lánya??
-Ne beszélj róla így! És nekem igenis számítottak azok a beszélgetések!
-Nem úgy tűnik... Tudod mit, apa? Menj a francba! Ezt teljesen komolyan mondom! Soha többé. Soha. Érted?? Soha többe nem akarlak látni! Nem akarom, hogy ott legyél az esküvőmön, azt akarom, hogy Bobby kísérjen az oltárhoz. Nem akarlak látni a gyerekem születésekor! A keresztelőjén! Nem akarlak látni az eljegyzési bulimon! A szülinapomon! Soha!- ordítottam, majd mindenkit félrelökve kijöttem a házból és sírni kezdtem. 
Azt hittem erősebb vagyok. Hogy engem egy ilyen dolog nem bánthat. És mégis. Ennyire sebezhető vagyok. Megnéztem mennyi az idő, láttam, hogy a koncertből még fél óra van, még egy órát kell várnom arra, hogy beszélhessek Niallel. Egyszer csak lépéseket hallottam magam mögül. Azt reméltem Flóra, de nem. Nóri ült le mellém és rámnézett. 
-Elvetéltél?
-Mert ha igen, akkor mi van?
-Terhes vagyok!
-Hogy mii?
-Igen...
-Ki tudja?
-Mi ketten. Mint a régi szép időkben. 
-Mátéjé?
-Vagy Gerié. 
-Nem tudod??
-Nem... Mátéval voltam együtt úgy először, de a szalagavató éjszakáján lefeküdtem Gerivel. 
-Az úgy gáz. 
-Szerinted mit csinaljak?
-Miért engem kérdezel?
-Mert senkim nincs! Anya szerelmes. A nővérem nagyobb ribanc mint valaha! A húgommal ugye nem. 
-És Brigiék?
-Egyből megtudná mindkét fiú. 
-Ja... Nem tudom mit csinálj Nóri. Se azután, hogy én elvetéltem biztosan megszülném. Mert mégegyszer semmi pénzért nem élném át azt, amit ott és akkor. Hogy volt egy kisfiad. Vagy egy kislányod. Azt sem tudod milyen nemű volt. Azt sem tudod, hogy volt. Csak annyit, hogy az orvos azt mondja, hogy szüld meg a gyereked aki most halt meg benned. Ezt senkinek nem kívánom. Niallel mi sem tudtunk róla. De istenem! Mennyi mindent másképp csináltunk volna... Szóval elvetetni ne vevetsd el. És, hogy felneveled-e vagy örökbe adod? Szerintem egy fontossági listát kell felállítanod. Hogy az egyetem vagy a baba a fontosabb. 
-Basszus Barbi!
-Mi az?
-Annyira megváltoztál!
-Felnőttem Nóri, ennyi az egész! 
-Annyira... Más vagy! Érettebben gondolkodsz!
-Lehet... Nem tudom. Nekem nem ez volt a célom. Csupán annyi, hogy valaki szeressen azért aki vagyok és ami vagyok! És ez összejött. 
-Haragszol még ránk?
-Nem. Én soha nem haragudtam. Az érzéseinket nem tudjuk befolyásolni! 
-És... Mi van ha nekem Máté egy kaland volt, és Gerit szeretem?
-Akkor reménykedj abban, hogy ő az apja! Figyelj... Hova szeretnél menni?
-ELTE.
-Uhh. 
-Mi az?
-Hát azért oda elég nehezen vesznek fel utána. 
-Épp ez a baj. Amúgy Barbi..
-Mondjad!
-Gyere el a bankettünkre! Annyi mindenkinek hiányzol az osztályból! Három évig meg egy kis ideig együtt jártunk. 
-Mikor lesz?
-Érettségi előtti szombaton. Hol leszel?
-Várjál csak... Érettségi után költözök. Niall is szerdáig turnézik. És ha nem lesz munkám. Akkor. Elvileg huszonhatodikán hazajövök és itthon meg Londonban leszek. 
-Értem. De jó lenne ha meg tudnád oldani...
-Majd meglátjuk! Viszont szerintem nekünk lassan menni kéne. 
-Meddig leszel itthon?
-Hétfőn reggel megyek is haza. De holnap egész nap interjúim vannak. 
-Vasárnap beszélgetünk még?
-Persze! Átjövünk ebédre, ha az úgy jó. 
-Persze! Megmondom anyunak is. 
-Köszi.
-Te már nem jössz be, ugye?
-Neem! Inkább kiküldenéd Flórát?
-Persze! Szia Barbi!
-Köszi! Szia Nóri!
Gyors megöleltük egymást és fél percen belül jött is a húgom. Neki is eléggé nyúzott feje volt. 
-Mi volt ez az egész, Barbi?
-Nem tudom. Kibuktam. Benn mivolt?
-Nóri egyből utánad jött, az anyja egyfolytában arról magyaráz, hogy te milyen hangnemet meg nem engedsz magadnak. És, hogy milyen felelőtlen vagy, hogy ha egyszer terhes leszel, elveszted a gyereked. 
-És apu?
-Ideges. 
-Vasárnap jövünk ebédre. 
-Mi? Barbi ezt nem teheted. 
-De Flóra! Apának is kell adnunk egy esélyt!
-Muszáj?
-Igen. 
-És itt kinn miről beszéltetek?
-Megkérdezte, hogy komolyan elvetéltem e, mondtam igen, majd bejelentette, hogy Geritő vagy Mátétól van egy gyereke. 
-Azta!
-Hát ja. És tőlem kért tanácsot. 
-És mit mondtál?
-Amit gondoltam. Hogy nehogy el merje vetetni. Először tudja meg, ki az apja. 
-Hát ja. Kibékültetek?
-Nem tudom. Lehet. Nem haragszom rájuk Mátéval, mert az érzéseknek parancsolni nem lehet. Csak az, hogy nem mondták el. 
-Értem. Na megyek beszélek Harryvel!- mondta, mivel hazaértünk. 
-Okés! Puszilom!
-Megmondom! És én is Niallt!- kiáltott vissza a lépcsőről. 
-Átadom!
A konyhába mentem, hogy csináljak magamnak vacsit, aztán pedig én is az emeletre, hogy a Kis Manómmal beszélhessek. Ledőltem az ágyra, a laptopom az ölembe raktam, és vártam, hogy a skype bejelentkezzen. Amint ez megvolt nem telt el fél perc és a Szöszi hívott is. 
-Szia Szépségeem!
-Szia Niall!
-Mi a baj, Kicsim?
-Anyuék elvállnak, apu új életet kezdett annak a Nórinak az anyjával. 
-Jajj! Nézd. Anyuék is elválltak. De láttad, hogy karácsonykor is mindketten ott voltak. És láttad, hogy mikor hazamentünk is találkoztunk vele. 
-Furcsa...
-Elhiszem Szépségem!
-Anyáék a hétvégén utánam jönnek Londonba. Ugye jöhetnek hozzánk?
-Persze! Dávid is. 
-Megmondom neki. Anyának még azt mondtam, hogy költözzenek ki Londonba. 
-Végleg?
-Ahha. 
-Nem tudom Kicsim, ez nem az én dolgom. 
-Valamit te is mesélj Niall!
-Képzeld el, a legjobb haverommal beszélgettem, tök helyes gyerek, szőke, kék szemű, millió lány álma. És mesélte, hogy van egy elképesztően gyönyörű barátnője. Vagyis már menyasszonya, akit annyira hiányol, hogy fájdalmat érez. 
-Igen?- mentem bele a játékba- Szerencsés egy haverod lehet! És tuti, hogy a csajnak is nagyon hiányzik. 
-Szeretlek Barbi!
-Én is szeretlek Niall! Elmondhatatlanul!
-Nálam biztos nem jobban!
-Dede!
-Ebbe ne menjünk bele, Édes! Ez olyan izés. 
-Igzad van!
Még egy ideig beszélgettünk, de neki indulni kellett valahova, így én elmentem hajat mosni, tusolni. Amint végeztem ezzel visszabújtam az ágyamba, és olyat tettem amit nagyon régóta soha. Szabadidőm volt, és sorozatot néztem. Flóra valami osztálybulin volt, nem tudott csatlakozni, így egyedül töltöttem az estét. 
Másnap reggel anyu ébresztett, hogy Dávid nemsokára itt van. 
-Eljössz velem?- mosolyogtam rá. 
-Nem tudok Kicsikém. Dolgoznom kell. 
-Ma is?
-Sajnos...
-Hát okés. Megkérdezem Flórát. 
-Ő biztos elmegy veled!
-Anyu... 
-Mondjad!
-Londonon gondolkodtál?
-Igen. Egész éjjel. Tudom Kicsim... Ez nem olyan könnyű dolog...
-Tudom anyu! És nem is most kell! Csütörtökön kijöttök, hétvégén körülnéztek. Mi szombat éjjel utazunk, de ha akarsz gyere el velünk vagy maradj nálunk Londonban!
-Hazajövök. Nem akarok zavarni. És titeket sem ittas állapotban!
-Hmmm. Az lehet jobb lesz!
-Szerintem is! Na kezdj el készülődni!
-Okéés! De előbb reggelizek!
-Akkor amíg megkérdezed Flórát készítek nektek valami finomat!
-Ahh köszi!
-Nincs mit Csillagom!
Kiment a szobámból, írtam egy smst Niallnek, majd meneten a húgomhoz, hogy ébresszem. Ez a dolog gyorsan összejött majd kómába fejjel nézett rám. 
-Mi az?
-Eljössz velem?
-Hova?
-Interjúra. 
-Persze!- pattantak ki a szemei és ült fel az ágyban. 
-Akkor reggelizzünk, öltözzünk aztán induljunk!
-Okés. 
Lementünk és anyu betartotta ígéretét, csinált nekünk nutellás pirítóst. 


Az utolsó falatot vettem be a számba, mikor a telefonon csörögni kezdett. A kijelzőn pedig Harry mosolygott. 
-Szia Harry!
-Szia Kislány! Nem rosszkor?
-Neeem. Épp reggelizzünk. 
-Okés. Figyelj. Niall és én egy fán ültünk. 
-Baj van?
-Hadd fejezzem be!
-Harry mondd már mi történt!
-Niall ült kiljebb és letörött alatta az ág.
-Jézusom! Mi baja lett?
-Kinent a bokája és a könyöke. 
-Most azonnal odamegyek!
-Barbi nem jöhetsz ide!
-Miért?
-Mert neked is dolgoznod kell!
-De HArry! Nekem Niall sokkal fontosabb!
-Barbi! Egy hét múlva jöttök, arra már semmi baja nem lesz!
-Tudod adni?
-Ahha. 
-Szia Kicsim!
-Istenem Niall! Jól vagy?
-Persze, hogy jól vagyok! Csak egy kicsit nehezen tudok menni!
-Annyira segítenék neked!
-Elhiszem, és emiatt is szeretlek annyira, de neked is munkád van! 
-Akkor előbb megyek! Pénteken és szombaton úgyis anyuékkal lennék. Odamegyek akkor!
-Nem! Maradsz a formás fenekeden! Annyian vannak itt körülöttem akik segítenek.
-De én mégis csak a.... Khmmm. Barátnőd vagyok!
-Ott vannak anyudék?
-Igen. Szóval barátnőd!
-Tudom Szépségem! Ígérem mire ideérsz, arra csókolózás közben fel is tudlak vinni a lépcsőn!
-Na ezt nagyon gyorsan elfelejtheted!
-Melyik részét?
-A másodikat!
-Akkor oké. Figyelj! Neked menned kell! Ne ellenkezz, mert tudom, hogy menned kell!
-Niall! Ígérd meg, hogy vigyázol magadra!
-Megígérem! Annyira szeretlek!
-Én is szeretlek Niall! Este skypeolunk?
-Nem tudom. Majd napközben megbeszéljük!
-Okés. 
-Na most tényleg menned kell! Szeretlek!
-Én is szeretlek!

Sophie❤

4 megjegyzés:

  1. Sziia!❤ Nagyon jó rész lett ez is,mint a többi. Istenem ez a Nóra... Máté aztán Geri most meg terhes?! Szegény Niall 😞. És Barbi szüleik elválnak, és pont Nóri anyával csalta?! Imádtam ez a részt is, és várom már a következőt is!!
    -Puszi Kinga

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaaa! :) hát igen... Máté, Geri aztán terhesség... Orulok hogy tetszett!❤

      Törlés
  2. Huhaaaa Barbi jol megmondta az apjának :D de igaza van👌 szuper lett ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen... Kicsit ideges voltam, mikor ezt a reszt írtam.... Inkabb nagyon.... Orulok hogy tetszett☺✌❤

      Törlés